Somogyi Néplap, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-25 / 97. szám
8 Somogyi Néplap 1987. április 25., szombat Mii MMÜMl Vecsési Sándor képei Modem festészetiünk leg- karakteresebb egyéniségei közé tartozik Vecsési Sándor, akiinek az Emst Múzeumban nyílt gyűjteményes kiállítása. A „fényes szelek” nemzedékéhez tartozik az 1930. május 18-án Nyergesújfalun született festőművész, aki a felszabadulás után eszmélkedve az új világban tág lehetőséget kapott a felfelé törekvő munkás- és pa- rasztfliaitailoikkal együtt. Már villanyszerelő volt, amikor felfedezték, 1949—54-ig tanult a Képzőművészeti Főiskolán. Mesterei Főnyi Géza, Bernáth Aurél és Bar- csay Jenő voltak. Művészetében mindmáig őrzi tanításaikat. Munkásságéiban portrékat, válrosszéli részleteket, tájképeket találunk. Szerelmese a szegénysor omló vakolatai, meszelt falú, öreg kis házainak: az évszázados nyomorúság, szűkölködés' lelte még költőjét benne. Simon Istvánnal vaflija: „a szélső házakat szerettem én mindig”, ö is egy ilyen „szélső - házból” indult útjára, magával hozva a benne élők tisztaságát,' visszafogott, szemérmes líráját. Ezek a régi házak azonosulnak képein a bennük élők sorséival, mint az 1978-as Az Feleségem Petőfi fa (Eltűnő világ) özvegy házán, vagy a képein annyiszor visszatérő szülői házon. A panelh ázak tövében mindenütt eltűnnek már ezek a kis házaik, .csak az öregek ragaszkodnak hozzáijuk. A festő emlékezetében azonban minduntalan felbukkannak egykori • lakóikkal), családtagjaival, a szomszédokkal, régi játszó- pajtásaival együtt. Mély átélés teszi hitelessé az 1966- ban festett Közös udvar konstruktív szikárságát, vagy az 1967-es Félegyházi Kálváriát, .mely főművei közé tatrtoßiiik. A hetvenes években festett tájképein az érzelmek hullámzása szenvedélyessé teszi ecsetjárását, mint az 1975-ös Búcsú a kurdi templomtól című műve mutatja. Bár elsősorban líra vénájú, a Múló világ sorozat a dráFekvő asszony ma hangját is megszólaltatja benne. Fontos része életművének a portré, leginkább családjáról, - bar útjairól és újra Gida etető kisláky meg újra megjelennek képein a gyermekkori emlékekbe rögződött, szigorú falusi öregek, barázdált arcú, sötétrehás asszonyok és játszó gyerekek. Portréin nagy szerepet játszanak a kezek, a nehéz sorsokról árulkodnak, épp úgy, mint a szegényes szolbafoelsőkre nyíló ajtók. A magyar múltat, a falusi szegénységet, a közösségi összetartás megtartó erejét idézi sajátos világában. Tájképein az Alföld régi és új arcát örökíti meg, gyakran a neoromantikusok zaklatott ecsetjárásával, minit a Víz és ég, vagy új főműve, az 1985-ös Tatai Kálvária. 1969-ben Dömsödon települt le, képeinek motívumait e tájék adja. Állandó résztvevője az Alföldi iskola tárlatainak. 1965-ben elnyerte á Mun- kácsy-díjat, 1975-ben az Érdemes művész címet, 1979- ben a Hatvani Portré Biennale nagy díját Ars poétikája Veres Péterhez hasonlóan a régi parasztság, miint a közösségi összetartozás példája, a múlt értékeinek megőrzése és új tartalommal megtöltése. Brestyánszky Ilona Rumen Balabanov ÉJSZAKA Egyifr éjjel titokzatos zaj ébresztette föl Iván Mila- novicsot. Mintha valaki lábujjhegyen járkálna a szobában. Kinyitotta a szemét, és mit lát? Egy árnyék bolyong a szobában föl s alá. — Megállj! — kiáltotta Ivan Milanov, és kiugrott az ágyból. Az árnyék tüstént meg is állt. — Miféle teremtmény vagy? Ember vagy fenevad? — Én vagyok a te •Lelkiismereted! — felelte az árnyék, és nagyot sóhajtott. Ivan Milanov nem volt felkészülve effajta válaszra éjnek idején, ezért ezt kérdezte: — Iszol valamit? Kérdésére az alábbi felelet érkezett: — Naná! Egy pohár vizet ... Milanov késlekedés nélkül vodkát öntött magának, a Lelkiismeretének pedig vizet eresztett a csapból. Szóba elegyedtek. Eleinte az időjárásról beszélgettek, az alacsony légnyomásról, meg arról, milyen össze-vissza jár a 6-os villamos. Egy idő után azonban Ivan Milanovot elfogta a félelem. — Hadd kérdezzek valamit — mondta —■, ha már úgyis kéznél vagy! — Kérdezz csak bátran! — válaszolta a Lelkiismerete. — Hiszen én is örülök a találkozásunknak. — Nem tudtál volna visszatartani, amikor elkövettem azt a disznóságot Draganov ellen? A Lelkiismerete azonban hallgatott. — Miért nem avatkoztál közbe, amikor keresztbe tettem Petrovnak? A Lelkiismerete most sem szólt egy árva szót sem. Ivan Milanov ezután tucatnyi olyan esetet hozott fel, amikor tisztességtelenül viselkedett valakivel szemben, végül fenyegető mozdulatot tett a mutatóujjával: — Hol a fenébe voltál, he? A Lelkiismerete felsóhajtott: — Aludtam! — Tessék? — Az a helyzet — magyarázta —, hogy álmatlanságban szenvedek. Egész éjjel le sem hunyom a szemem, nappal meg úgy alszom, mint akit fejbe vertek. Ivan Milanov zavarba jött. — Biztos szörnyű lehet! — nyögte ki részvéttel. — Nem is olyan borzasztó! — nyugtatta meg a Lelkiismerete. — Bizalmas viszonyban állok Kosztadi- nováné Lelkiismeretével a hatodik emeletről! — öt is az álmatlanság gyötri? — Valahogy úgy ... Füttyentés hallatszott kívülről. Milanov Lelkiismerete összerezzent, és fölemelkedett a helyéről. — Mennem kell! Már várnak! És köszönés nélkül kibújt az ablak rései között. Ivan Milanov kinézett. És azt látta, hogy árnyak százai veszik körül a Lelkiismeretét, és fölöttébb vidám hangulatban eggyé válnak a sötétséggel. — Valamit tennie kéne végre az orvostudománynak — jelentette ki fennhangon Ivan Milanov. — Még sohasem volt ennyi álmatlanságban szenvedő Lelkiismeret a világon ... És azon nyomban elaludt! Bolgárból fordította: Adamecz Kálmán A Magyarságkutató Csoport mulasztásokat pótol INTERJÚ JUHÁSZ GYULA TÖRTÉNÉSSZEL Még az alapkérdésre is nehéz a válasz: hányán vagyunk jelenleg szerte a földgolyón, akik magyarnak valljuk, tudjuk magunkat? Sok évtizedes mulasztásra utal, hogy jónéhány magyar turista meglepődik, amikor egy-kétszáz kilométerre a határitól anyanyelvén szólnak hozzá, s hogy a hazai középiskolák végzős diákjainak a határokon kívül élő miagyarokról siralmasan kevés az ismeretük. Másfél éve alakult meg — mindezeket a mulasztásokat pótolandó — a Magyarságkutató Csoport. Igazgatója Juhálsz Gyula professzor, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója, az országosan és külföldön is ismert és elismert történész. — Milyen feladatokat kapott megalakulásakor a Magyarságkutató Csoport? — kérdeztük a professzortól. — Minisztériumi intézetként alakította meg a művelődési miniszter csoportunkat, az Országos Széchényi Könyvtár keretében. Az alapító rendelkezés kilenc pontban szabta meg tennivalóinkat, ezek között az első helyen szerepel a határainkon kívül élő magyarság társadalmi és kulturális viszonyainak komplex kutatása'. Másik fő feladatunk a nemzet, nemzettudat fogalomkörével összefüggő program kidolgozása, illetve ennék kutatása. Ugyancsak fontos teendőnk a külföldön élő magyarság helyzetét bemutató forrásanyagra támaszkodó adatbank kifejlesztése. Ezt olyan színvonalra akarjuk fejleszteni, hogy forrása lehessen a nemzetiségi kérdésekkel foglalkozó minden további munkának. — Kik vesznek részt ebben a sokrétű tevékenységben? — Részben saját, főállású munka társaink, részben külső erők. Miután a magyar - ségkutatás valóban komplex tudomány, vannak művelői között történészek, néprajzosok, nyelvészek, szociológusok is. Természetesen kapcsolódik munkánk más tudományos intézetekben, egyetemeken végzett, hasonló témájú kutatásokhoz. A hetedik ötéves tervben anyagi lehetőséget is kaptunk arra, hogy összefogjuk a magyansáigkutatással fog- lálkozó erőket. Ugyancsak szerves kapcsolatot tartunk fenn a Magyar Tudományos Akadémia intézeteivel, hogy minél szélesebb körre terjedhessen ki a magyarság - kutatás. — Hol tartanak jelenleg? — Mint az eddigiekből is kitűnik, egészen fiatal intézet a miénk. A program alig egy éve indult, és kiteljesedéséhez legaiáb három évre van szükség. Elkezdődött az adatbank felállítása is, minden az előzetes tervek szerint megy, megvan a teljes gárdánk, működik a csoport, Nagy segítség számunkra az, hogy az Országos Széchényi Könyvtár keretében dolgozunk, így a munkákhoz szükséges összes forrásanyaghoz könnyen hozzá tudunk jutni. Ez anyagi szempontból is lényeges, hiszen önálló költségvetésünk mellett igénybe tudjuk venni az OSZK szolgáltatásait. — Mikor látja a csoport tevékenységének valamilyen eredményét a nagyközönség? — Most fejeztem be a Maigyairságkutató Csoport Évkönyvének szerkesztését, s remélhető, hogy az Évkönyv még az idén napvilágot lát. — Bizonyára az igazgató is publikál ebben. Megtudhatjuk, hogy milyen műve jelenik meg az Évkönyvben? — Közzétett külföldi — elsősorban német — források alapján írtam az 1940 augusztusig úgynevezett második bécsi döntésről. Mint köztudott, a náci Németország és a fasiszta Olaszország külügymánisztere döntött akkor a Magyarország és Románia közötti területi voltában, és Magyarországhoz csatolta' Észak-Erdélyt. A döntést megelőző tárgyalásokról készült jegyzőkönyvek sok mlindent elmondanak az akkori helyzetről és az akkori „tengelyhatalmakkal” szövetséges két ország, valamint a döntőbírók politikájáról, álláspontjáról. — Visszatérve a Magyarságkutató Csoport munkájára: kik tartoznak a „határokon kívül élők” kategóriájába? — Természetesen elsősorban azok, akik tíz-, sőt százezres tömegekben, egy-egy ar&zág határai között akár milliónál: is többen élnek, vagyis a szomszédos országok magyar lakosad. Itt ugyanis olyanokról van szó, akik nem egyénileg, saját akaratukból kerülitek a határokon túlra, a körülmények változtak meg, de ők továbbra is magyarok maradijaik. Foglalkozunk azonban a szórvány-magyarsággal! is, tehát azokkal, akik más országokban, Nyugat- Európában vagy Amerikában Js más földrészeken élnek. Bár sokukkal hazai rokonaik, barátaik fenntartják a kapcsolatot, a magyarországi lakosság összességében keveset tud róluk. Nem mond ellent ennek az, hogy egyre nagyobb az érdeklődés hazánkban a határokon túl élő magyarok élete, sorsa iránt. Ezzel párhuzamosan és ettől egyáltalán nem függetlenül a tudomány is mind többet foglalkozik velük. Ezt a tudományos munkát van hivatva összefogni, irányítani és szervezni a Magyar- ságbutaitó Csoport. — A külföldön élő magyarokkal egyes vonatkozásokban az ottani hungarológiai intézetek is foglalkoznak. Van-e kapcsolata ezekkel a budapesti Magyarságkutató Csoportnak ? — Jugoszláviában a zágrábi és ljubljanai intézet foglalkozik .nemzetiségi kérdésekkel, Csehszlovákiában pedig Pozsonyiban folynak hasonló kutatások. Ismerjük egyes nyugati intézmények hasonló jellegű munkáját is. Igyekszünk mindezekkel jó és gyümölcsöző kapcsolatokat kialakítani, egymás kutatási eredményeit megismerni, kicserélni és felhasználni. Természetes, hogy a külföldön élő magyarságra vonatkozó legátfogóbb, minden (területre kiterjedő adatbanknak a miénknek kell lennie. — Napjainkban a nemzetiségi kérdésnek számos országban nagy irodalma van, a gyakorlat mellett elmélete is, tehát önálló tudományágnak tekinthető. Az említett kapcsolatokon kívül milyen lehetőségek vannak a tapasztalatok kicserélésére, illetve kutatásaik nemzetközi ismertetésére? — Igen fontosnak 'tartjuk, hogy tudományos szimpo- zdon foglalkozzék a nemzetiségi kérdés elméleti vonatkozásaival. Ügy gondolom — s munkatársaim egyetértenek velem —, hogy idővel Magyarországra hívhatnánk össze ilyen tanácskozásit, s ha külföldön rendeznek ilyet, a Magyarság- kultaitó Csoport ott is képviseltetni kívánja magát. Várkonyi Endre
