Somogyi Néplap, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-22 / 94. szám

2 Somogyi Néplap 1987. április 22., szerda Kádár János Svédországban (Folytatás az 1. oldalról.) Ezután Kádár János a Ro- senbadba, a svéd miniszter- elnök hivatalába hajtatott, ahol megkezdte tárgyalásait Ingvar Carlsson kormányfő­vel. A szívélyes, baráti légkö­rű találkozón a Ikiét politikus a nemzetközi élet legfonto­sabb kérdéseivel és ezen belül az európai kontinens helyzetével foglalkozott. Kü­lönös figyelmet fordítottak a béke megőrzésének fel­adataira és a kölcsönös bi­zalom légkörének megte­remtésére. Hangsúlyozták, hagy . a 'különböző társadal­mi rendszerű országok bé­kés együttműködése a né­pek közös érdekeit szolgál­jál, hozzájárul a nemzetközi béke és biztonság megerő­sítéséhez. Megelégedéssel ál­lapították meg, hogy az alapvető fontosságú kérdé­sekben a magyar; és a svéd álláspont hasonló vagy egy­máshoz nagyon közelálló. Rámutattak, hogy az eny­hülési folyamat továbbvite­lében minden országnak megvan a maga felelőssége. Az MSZMP főtitkára és svéd vendéglátója megelé­gedéssel szólt a két ország szinte imiinden téren ered­ményesen fejlődő kapcsola­tairól . Megerősítették, hogy kölcsönös a szándék a mind­két nép javát szolgáló jó viszony erősítésére és az együttműködés további le­hetőségeinek feltárására. A több mint egy órán át tartó négyszemközti találko­zót követően Kádár János és Ingvar > Carlsson vezetésével a két ország tárgyalóküldött­ségei hivatalos, plenáris megbeszélést tartottak. A tárgyaláson magyar részről jelén voltak Kádár János kíséretének tagjai: Várkonyi Péter, Gecse Attila, Karva- iics László, Mel'ega Tibor, Patkó András, valamint Szi­geti Károly. A svéd tárgya­lóküldöttség tagja volt Ani­ta Gradin, külkereskedelmi miniszter, ügyvezető külügy­miniszter, Carl Johan Aaberg, külkereskedelmi ál­lamtitkár, Jan Ellásson, a külügyminisztérium politi­kai osztályának igazgatója, Ragnar Dromberg, Svédor­szág budapesti nagykövete, valamint a miniszterelnök­ségi hivatal, a külügy és a külkereskedelmi miniszté­rium több vezető beosztású munkatársa. A megbeszélés mindvégig szívélyes, nyílt, baráti légkö­rét a négyszemközti találko­zó hangulata határozta meg. Mindkét fél hangsúlyozta, hogy az emberiség számára létfontosságú feladat az óriá­si anyagi és szellemi erőfor­rásokat felemésztő, és egy­re veszélyesebbé váló fegy­verkezési hajsza megfékezé­se, világűrre való kiterjesz­tésének megelőzése, az erő- egyensúly megvalósítása, a fegyveres erők és fegyverze­tek lehető legalacsonyabb szintjén. Megelégedéssel állapítot­ták meg, hogy a nemzetközi helyzetben értékelhetők bi­zonyos kedvező változások. Reménykeltőnek nevezték, hogy az utóbbi időben a szovjet—amerikai tárgyalá­sokon haladást értek el fon­tos fegyverzetkorlátozási kérdésekben. Magyar és svéd értékelés szerint jó le­hetőségek kínálkoznak konk­rét kompromisszumos megál­lapodások elérésére és egyet­értettek abban is, hogy a fegyverzetkorlátozás terüle­tén mielőbbi áttörésre van szükség. Ez kedvező hatással lenne az egész nemzetközi helyzet alakulására. Magyar részről rámutattak, hogy a Szovjetunió és a Varsói Szerződés új javaslatai lehe­tőséget adnak ilyen kedvező fordulat elérésére a nemzet­közi életben. Ezzel összefüggésben a tárgyaló felek hangoztatták, hogy a nagyhatalmak mel­lett a kis és közepes nagy­ságú országok is fontos sze­repet játszanak a nemzetkö­zi béke és biztonság megte­remtésében és megőrzésében. Ezt támasztják alá egyebek között a helsinki folyamat eredményei is. Magyarország nagyra érté­keli Svédország aktív sem- legességi politikáját és azo­kat az erőfeszítéseket, ame­lyeket svéd részről a népek biztonsága, a nemzetközi légkör javítása, a leszerelés és az enyhülés érdekében tesznek. A tárgyaló felek kölcsönösen hangsúlyozták, hogy mindkét ország kezde- ményezően hozzá kíván já­rulni a béke, a nemzetközi biztonság és együttműködés ügyéhez, különös figyelmet szentelve a helsinki folyamat fenntartásának és eredmé­nyes továbbvitelének. A két delegáció tagjai ré­széről tapasztalható volt az a törekvés, hogy minél job­ban megismerjék egymás or­szágának belső helyzetét. Megelégedéssel állapították meg, hogy a magyar—svéd kapcsolatok rendezettek és főként az utóbbi években — a kölcsönös erőfeszítések eredményeként — eredmé­nyesen fejlődtek. Ezek a kap­csolatok ma már szinte va­lamennyi fontosabb terület­re kiterjednek, s további bő­vülésükhöz nem jelent aka­dályt a két ország eltérő tár­sadalmi rendszere sem. A politikai kapcsolatok alap­ját a főbb nemzetközi kérdé­sekben képviselt álláspontok egybeesése vagy hasonlósága, illetve az együttműködés fej­lesztéséhez fűződő kölcsönös érdekek képezik. A tárgyaló partnerek hangsúlyozták a magas szintű látogatások je­lentőségét. Ezek a kapcsola­tok elmélyítése mellett a nemzetközi légkör javításá­hoz is hozzájárulnak. Az együttműködés fejlesz­tésének távlatait vizsgálva, különösen fontosnak Ítélték a gazdasági téren rejlő lehe­tőségek jobb kihasználását. Mindkét fél ösztönözni kí­vánja a hagyományos keres­kedelmi forgalmon túlmuta­tó, korszerű együttműködési formákat, a termelési koope­rációkat, a vegyesvállalatok alapítását, a svéd működő tőke bevonását, az együtt­működést a harmadik piacon, Állást foglaltak a műszaki, a tudományos, a kulturális és az emberi kapcsolatok fej­lesztése mellett. A tárgyaló felek kinyilvá­nították készségükét a ma­gyar—svéd kapcsolatok to­vábbfejlesztésére. Egyetér­tettek abban is, hogy az együttműködésnek még je­lentős tartalékai vannak,, s ezek feltárása és kihasználá­sa mindkét nép érdekeit szolgálja. Reményüket fe­jezték ki, hogy a mostani legfelsőbb szintű látogatás újabb lendületet ad a kap­csolatok bővítésének minden területen. A magyar—svéd tárgyalások befejeztével Várkonyi Péter és Anita Gradin aláírta Ma­gyarország és Svédország be­ruházásvédelmi megállapo­dását. Az aláírásnál jelen volt Kádár János és Ingvar Carlsson, s ott voltaik a két tárgyalóküldöttség tagjai is. Az egyezmény célja a két ország vállalatai közötti gaz­dasági együttműködés elmé­lyítése, az egymás területén megvalósított beruházások kölcsönös védelme. A doku­mentum mindkét ország vál­lalatai számára előnyös fel­tételeket biztosít 'a tőkebe­fektetéshez. Szabályozza a befektetésből származó jöve­delmek hazatelepítését, a be­ruházási viták rendezésének módját, s így megteremti a beruházások biztonságát. Az aláírás pillanatától érvé­nyes szerződés megkötését a magyar—svéd kooperációs kapcsolatok gyors fejlődése tette szükségessé. Svéd vál­lalatoknak 40 kooperációs megállapodásuk van magyar partnerekkel, országainknak öt vegyesvállalata működik és továbbiak létesítéséről folynak tárgyalások. Ingvar Carlsson este dísz­vacsoráit adott Kádár János tiszteletére a svéd külügy- mSiniszténium dísztermében. A vacsorán jelen voltak a két tárgyalóküldöttség tag­jai. Svéd részről megjelent a kormány több tagja, a parlament tisztségviselői, a politikai pántok vezetőd, az üzleti körök, a műszaki-tu­dományos és a kulturális élet képviselői, a svéd tö­megtájékoztatási eszközök vezetői. A vacsorán Ingvar Carls­son és Kádár János pohár- köszöntőt mondott.. Ingjvar Carlsson a svéd kormány nevében melegen üdvözölte Kádár Jánost és a kíséretében levő személyi­ségeket, majd hangsúlyozta: Nagy várakozással néztem elébe ennek az alkalomnak, amikor lehetőségem nyílik önt személyesen megismer­ni, és Önnel fontos, orszá­gaink számára jelentős nem­zetközi kérdéseket megbe­szélni. Remélem, hogy láto­gatása idején modort talá­lunk Svédország és Magyar- ország jó viszonyénak meg­erősítésére. Mint tapasztalt államfér­fit, önt már jól ismerik or­szágunkban, mondotta a to­vábbiakban a svéd kor­mányfő. — Több, mint há­rom évtizeden át az ön munkásságának döntő szere­pe volt hazája fejlődésében, ön értékes módon járult hozzá a mai Európa kialakí­tásához és kiemelkedő sze­repet játszott annak az együttműködésre és az eny­hülésre irányuló akaratnak a megteremtésében és fenn­tartásában, amely — a meg­levő ellentétek dacára — jel­lemzi földrészünk országait. Ügy hiszem, ön osztja né­zetünket, miszerint Európa valamennyi állama felelős azért, hogy földrészünk biz­tosabb és nyíltabb része le­gyen a világnak. A stock­holmi konferencia eredmé­nyes befejezésével a részt­vevő államok jelét adták óhajuknak, hogy megegye­zésre jussanak, és hogy az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet által el­indított folyamat folytatód­jék. Ez a biztonság közös erővel történő megteremté­sére és az együttműködés megszilárdítására irányuló akarat megköveteli, hogy az államok kölcsön,ös megértést tanúsítsanak és tartsák tisz­teletben egymás eltérő biz­tonságpolitikai kiinduló­pontját. Igen fontos, hogy a részvevő államok megtart­sák az európai biztonsági és együttműködési értekez­let dokumentumának hatá­rozatait. Mi Svédországban tovább­ra is aktívan és konstruktív módon részt akarunk ven­ni az összeurópai folyamat­ban. Tudjuk, hogy Magyar- országnak is szándékában és módjában van az egész Európára kiterjedő elmé­lyült és széles körű együtt- működiéshez való hozzájá­rulás. Jó példa erre a Bu­dapesten 1985-ben rendezett kulturális fórum, amely ör­vendetesen elősegítette, hogy megszűnjék az a bizalmat­lanság, amely megnehezítet­te — és sajnos még mindig nagyimértékben akadályozza — földrészünkön az együtt­működésit. A helsinki folyamaton be­lül jelenleg Bécsben folyó találkozón Svédországnak az a célja, hogy hozzájáruljon a tényleges haladáshoz mind a biztonsági kérdésekben, mind pedig a gazdasági együttműködés, a környezet- védelem és az emberi kap­csolótok terén. Bécsben ja­vasoltuk: a stockholmi kon­ferencia mandátumát úgy terjesszék ki, hogy hatáskö­rébe tartozzanak a bizalom és biztonság megteremtésé­re irányuló további intézke­dések, valamint a leszerelés kérdései is. Az e téren elért eredmények Európa vala­mennyi országát befolyá­solni fogják. Ezért termé­szetesnek tartjuk, hogy az erre vonatkozó tanácskozá­sokon az összeurópai folya­matban részes államok egyenrangú félként vegye­nek részt. A svéd kormányfő a to­vábbiakban hangsúlyozta, hogy Magyarország az össz­európai folyamat keretén kívül is ismertté tette ne­vét, mint a béke és az eny­hülés szószólója. Önök min­dig fáradhatatlanul mutat­tak rá a kis és középnagy­ságú állámokrak arra a le­hetőségére — és kötelessé­gére —, hogy a tömbhatárok fölött folytatandó párbeszéd megvalósításán és egy jobb politikai légkör megterem­tésén munkálkodjanak. Eb­ben az álláspontjukban Svédország teljes mértékben szövétis égésük. Az atomfegyver .mindnyá­junkat veszélyeztet. Svédor­szágnak, mint minden más atomfegyvermentes ország­nak, jogos érdeke, hogy az aitamfagyverkezési _verseny­r e . vonatkozó nézetét kifejt­se. Mindnyájunknak részt kell vennünk abban a mun­kában, amely biztosítja, hogy atomháborúra soha ne kerüljön sor. Ez a kiinduló­pontja a delhi ihatok álltai kezdeményezett munkának. Ezek az államok legköze­lebbi ülésüket a tervek sze­rint Svédországban, tartják. Jól tudom, hogy ön és Olaf Palme beható megbe­széléseket tartott az említett kérdésekről, amikor ő, mint a svéd kormány elnöke, 1985 júniusában meglátogatta Bu­dapestet. Azt is tudom, re­mélte, hogy lesz alkalma folytatni önnel az akkor megkezdett mélyreható esz­mecserét. Erre nem kerülhe­tett sor, de ön most itt van közöttünk, svédek között. Mai tárgyalása ink an a Leg­nagyobb figyelemmel hall­gattuk mindazt, amit ön mondott. Habár országaink társadalmi rendszere külön­böző, történelmi, földrajzi és anyagi viszonyaink egy­mástól eltérőek, kétségkívül sdkat tanulhatunk egymás­tól. Gondolok többek között a kutatás és a tudomány, az oktatás, az új technika és a környezetvédelem kérdései­re, egyéb társadalmi problé­mákra. E kérdések kapcsán meg kívánom említeni azt az élénk érdeklődést, ame­lyet a Magyarországon folyó gazdasági reformmunka kel­téit országunkban és min­den bizonnyal a világ sok má's részén is. Jellemző módon a Svéd­ország és Magyarország kö­zötti kapcsolatok éppen ezeken a területeken voltak a leggyakoribbak és itt ke­rült sor legtöbbször kölcsö­nös látogatásokra és a ta­pasztalatok kicserélésére. Ennek során kormányom több tagjának volt alkalma Magyarországot felkeresni. Ez mindig rendkívül hasz­nosnak és kellemesnek bi­zonyult. Országaink .között több együttműködési szer­ződés jött létre. Ezek közül a legutóbbi a beruházások védelméről szóló megállapo­dás csak néhány órával ez­előtt került aláírásra. Ami­kor 15 hónappal ezelőtt be­vezettük a vízummentessé­get országaink között, újabb lehetős égeket teremtettünk az idegenforgalom fejleszté­sére. Főtitkár Űr! Leszögezhetjük, hogy együttműködésünk szilárd alapokon nyugszik. Sok ten­nivalónk van még és még sok lehetőség vár kiakná­zásra együttműködésünk és kapcsolataink terén. A ma­gunk részéről mindent el fogunk követni, hogy együtt folytassuk ezt a munkát or­szágaink javára — hangsú­lyozta a svéd kormányfő. Végezetül Ingvar Carlsson ismét üdvözölte Kádár Já­nosit Svédországban, s az MSZMP főtitkárának egész­ségére, Magyarország népé­re, és a Svédország és Ma­gyarország között fennálló baráti kapcsolatokra emelte poharát. Ezt követően Kádár János emelkedett szólásra. Beveze­tőként szívből jövő köszöne­tét mondott a meghívásért, a baráti fogadtatásért, a gazdag programért, vala­mint azokért a megtisztelő szavakért, amelyekkel ven­déglátója Magyarországot és a magyar népet illette. Majd így folytatta: — A meghívásnak szívesen tettem eleget, hiszen Svéd­országnak hazánkban is mél­tán van jó híre, nagy tekin­télye. A magyar nép köré­ben elismerés övezi az önök országának szerepét az eu­rópai civilizáció fejlődésében és munkálkodását a népek közötti jó viszonyért, a bé­kéért és biztonságért. Örömömre szolgál, hogy most személyes tapasztalato­kat szerezhetek a svéd gaz­daság és tudomány kiemel­kedő eredményeiről, a szoci­ális gondoskodás példamutató vívmányairól, a svéd kultú­ra értékeiről — hangsúlyoz­ta a továbbiakban. Meggyő­ződésem az is, hogy találko­zásunk és megbeszéléseink újabb lendületet adnak or­szágaink együttműködésé­nek, ami nemcsak népeink javát szolgálja, de hozzájá­rul a különböző . társadalmi rendszerű országok, az euró­pai népek közötti kapcsola­tok oly fontos, általános fej­lődéséhez is. Az Ingvar Carlsson-nal folytatott megbeszélésekről szólva kijelentette: Azok a legteljesebb mértékben iga­zolták várakozásainkat. Nyílt, őszinte és igen tartal­mas véleménycserét folytat­tunk, melynek során a leg­fontosabb nemzetközi kérdé­seket hasonlóan, vagy egy­máshoz nagyon közelálló módon ítéltük meg. Megál­lapítottuk : közös érdekünk az emberiség, ezen belül Eu­rópa népeinek biztonsága, sőt létét fenyegető veszélyek csökkentése az enyhülési fo­lyamat továbbvitele. A Magyar Népköztársa­ság fejlődése, Svédországhoz hasonlóan, nagymértékben függ a nemzetközi feltételek alakulásától. Akárcsak a svéd nép, a magyar is ab­ban érdekelt, hogy megfé­kezzük az értelmetlen fegy­verkezési versenyt. A ma­gyar külpolitika ezért aktív részese a szocialista orszá­gok fegyverzetkorlátozási kezdeményezéseinek, a közös javaslatok kimunkálásának. Országunk adottságainál és meggyőződésünknél fogva érdekeltek vagyunk a nem­zetközi kapcsolatok bővíté­sében, a korlátozásoktól és hátrányos megkülönbözte­téstől mentes gazdasági, ke­reskedelmi, műszaki-tudo­mányos együttműködésben, a kulturális értékek cseréjé­ben, az emberek közötti kapcsolatok szélesítésében. E céloktól vezettetve ve­szünk részt az európai biz­tonsági és együttműködési folyamatban, s törekszünk annak előmozdítására, hogy minél teljesebben valósulja­nak meg a helsinki záró­okmányban foglalt elvek és ajánlások — hangsúlyozta Kádár János. — Hazánk képviselői — Svédország küldötteihez ha­sonlóan — a most folyó bé­csi utótalálkozón is azért te­vékenykednek, hogy a közös európai érdekeknek megfe­lelő. valamennyi európai nép javát szolgáló megállapodá­sok szülessenek. — Megítélésünk szerint a nemzetközi helyzetben érzé­kelhetők bizonyos kedvező változások. Ismét folyama­tossá vált a szovjet'—ameri­kai párbeszéd, a legutóbbi szovjet javaslat nyomán reá­lis lehetőség nyílott az Euró­pában telepített közepes ha­tótávolságú rakéták eltávolí­tására. Bécsben megkezdőd­tek a megbeszélések a Var­sói Szerződés és a NATO tagállamai között az európai hagyományos haderők és fegyverzetek jelentős csök­kentését célzó tárgyalások beindításáról, összességében biztatóak a bécsi utótalálko- zó kilátásai is. Megerősítést nyert a résztvevő államok el­kötelezettsége Helsinki szel­leme iránt, és már eddig is számos, az európai együtt­működés (további szélesítését célzó javaslatot terjesztettek be. Meggyőződésünk, hogy a Varsói Szerződés új javasla­tai 'tehetőséget adnak egy kedvező fordulat elérésére a nemzetközi helyzetben. E kezdeményezések új és meg­határozó eleme a kölcsönös biztonság szem előtt tartása, valamennyi érintett fél érde­keinek figyelembevétele, a fegyverzet egyidejű és ellen­őrzött csökkentése. Ezt az irányzatot erősitik a nyugati világ reálista, felelős módon gondolkodó körei is. őszin­tén reméljük, hogy közös erőfeszítésekkel sikerül meg­akadályozni a fegyverkezési verseny kiterjesztését a vi­lágűrre, sikerül elérni a nuk­leáris, a vegyi- és a hagyo­mányos fegyverek jelentős csökkentését. Magyarország és Svédor­szág kapcsolatait méltatva az MSZMP főtitkára emlékez­tetett arra, hogy azok évszá­zados múltra tekinthetnek vissza. Népünk számon tart­ja, hogy az 1848—49-es ma­gyar szabadságharcban svéd önkéntesek is részt vettek, Stockholmban ünnepséget rendeztek a szabadságharc vezére, Kossuth Lajos tiszte­letére. A második világhábo­rú sötét éveiben a Svéd Vö­röskereszt budapesti főmeg­bízottja, Waldemar Langtet, Raoul Wallengerbbel együtt­működve üldözöttek ezreinek életét mentette meg. Buda­pesten Langtet emlékét egy iskola, Wallenbergét egy ut­ca neve őrzi, s a közeljövő­ben felállítanak egy Wallen­berg emlékművet is. A Ma­gyar Népköztársaság vezeté­se, az egész magyar politi­záló közvélemény tiszteli és nagyra értékeli a semleges Svédország külpolitikáját, amely aktívan fellép a né­pek biztonsága, a nemzetközi helyzet javítása, a béke meg­szilárdítása érdekében — szögezte le. — Mai megbeszéléseinken Miniszterelnök Úrral egyet­értőén állapítottuk meg, hogy országaink kapcsolatai az utóbbi években lendüle­tesen fejlődtek, és az élet­nek úgyszólván minden fon­tos területére kiterjednek. De egyetértettünk abban is, hogy együttműködésünk szinte valamennyi területén még vannak ölyan tartalé­kok, amelyek feltárása és ki­használása jól szolgálná né­peink érdekeit. — Kölcsönös előnyökkel járna a gazdasági kapcsola­tok bővítése, a korszerű együttműködési formák, mindenekelőtt a termelési kooperációk, a közös tulaj­donú vállalatok létrehozásá­nak szorgalmazása. Magyar részről igyekszünk ennék feltételeit javítani — álla­pította meg a párt főtitká­ra, s reményét fejezte ki, hogy másik fél is támogat­ja a magyar áruknak svéd­országi piacra kerülését a jelenleginél kedvezőbb fel­tételek mellett. — Készek vagyunk a ko­runkban kiemelkedően fon­tos tudományos-műszaki együttműködés fejlesztésé­re és a kulturális kapcsola­tok bővítésére is. őszintén hiszünk abban, hogy a meg­értés és a bizalom erősíté­sének egyik legfontosabb té­nyezője az emberek közötti személyes kapcsolat. Ezért is tartjuk jelentősnek és példa­mutatónak, hogy országaink egymás között megszüntet­ték a vízumkötelezettséget, mégpedig egy olyan időszak­ban, amikor az államok e téren inkább szigorító intéz­kedéseket hoztak. Mai tárgyalásaink vezér­fonala az volt, hogy kapcso­lataink erősítése a Magyar Népköztársaságnak éppúgy nemzeti érdeke, mint Svéd­országnak, s ezért erre irá­nyuló tevékenységünk népe­ink széles körű egyetértésé­vel találkozik. Még nincs két éve, hogy 1985. júniusá­ban Budapesten találkoztam Olof Paliméval. A magyar nép úgy ismerte és becsül­te őt, mint ákü nagyon so­kat tett a világ békéjének és biztonságának megszilár­dításáért. Nekem személy szerint is igen emlékezetes marad a vele való találko­zás. Annak idején megálla­podtunk a két ország közöt­ti együttműködés folytatásá­ban. Ügy érzem, hogy mai megbeszélésünkkel e megál­lapodásnak is eleget tettünk. Úgy vélem, hogy mostani határozott állásfoglalásunk kétoldalú kapcsolataink 'bő­vítése mellett és közös el­tökéltségünk, hogy tölünk telhetőén hozzájárulunk a béke, a nemzetközi bizton­ság és együttműködés ügyé­hez, teljes mértékben meg­felel népeink érdekeinek és óhajának — mondotta vége­zetül Kádár János, s e gon­dolatok jegyében XVI. Ká­roly Gusztáv, Svédország kii­rálya, Ingvar Carlsson mi­niszterelnök, valamennyi je­lenlevő egészségére, s svéd nép boldogulására, a magyar —svéd kapcsolatok további erősödésére, a békére emel­te póharát. j.

Next

/
Thumbnails
Contents