Somogyi Néplap, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-22 / 94. szám
1987. április 22., szerda Somogyi Néplap 3 Komfortos lakókocsik A Zala megyei Lentiben a Fém- és Faipari Szövetkezetben az idén háromszáz négyszemélyes lakókocsit gyártanak. A kétféle kivitelben készülő utánfutókhoz NSZK-gyártmányú futóművet és vonószerkezetet használnak. A komfortos lakókocsikat az AUTÓKER-en keresztül forgalmazzák (MTI Fotó: Czika Lásztó) Leninnek eleve az volt az egyik fő szándéka a megszokás elméletével, hogy segítsen megvalósítani a jelennek ezt az uralmát a múlt fölött. Ezért volt, hogy már a hadi- kommunizmus idején is szeretetteljes, de egyben kritikai figyelemmel követett és támogatott minden társadalmi megmozdulást, amelyben felfedezte ennek a jövőnek a csíráit. És a bürokrácia ellen sem csak azért küzdött olyan szenvedélyesen, mert idejekorán felismerte, hogy végül is mennyire tehetetlen a bürokratikus manipuláció, hanem azért is — sőt, szubjek- tíve tailán elsőisorban azért —, mert a bürokrácia a ma-1 ga rutinszerű gyakorlatával a múlt uralmait erősíti a jelen fölött. Az úgynevezett kommunista szombatok által életre hívott mozgalmat is azért üdvözölte olyan örömmel, mert annak a társadalmi öntevékenységnek a kezdeteit látta benne, amely — ha szükségképpen hosszú, ellentmondásokkal és visszaesésekkel terhes lesz is ez a folyamat — oda vezet majd, hogy a jövő kerekedjék a múlt fölébe: elvezet majd a szocialista demokráciához, „a szabadság birodalmához”. Kétségtelen ugyan, hogy az ilyen tendenciák mindig az adott gazdaságon alapulnak, mindig a gazdaság adott fejlődési fokából indulnak ki, és ez meghatározza tartalmukat is; ám ez korántsem jelenti azt, hogy egyszerűen a múltból kibontakozó gazdasági helyzet szükségszerű termékei volnának, valójában inkább annak a korszaknak az előfutárai, amelyben a jelen fog a múlton uralkodni. Lenin így hartározta meg a kommunista szombatok lényegét: .. a mi gazdasági rendszerünkben egyelőre nincsen semmi, ami kommunistának nevezhető. »Kommunizmus« csak akkor kezdődik, amikor megjelennek a kommunista szombatok, vagyis amikor egyesek ingyen dolgoznak a köz javára, ez a munka nagy méreteket ölt, és semmilyen hatalom, semmilyen állam nem szab normát neki”. Nem véletlen, hogy Leninnek éppen ezek a megállapításai a szocialista átalakulás általános és lelkes igenlését váltották ki. Senki előtt sem volt titok, hogy milyen kétségbeejtő gazdasági állapotok uralkodnak a fiatal Szovjet- oroszországban. Lenin mégis úgy reagált erre a helyzetre, hogy miközben realista módon, minden megalkuvás nélkül rámutatott a hiányosságokra és a visszamaradottságra, mindig észrevette a szociálisa jövő megvalósításának legszerényebb kísérleteit. Leninnek ez az állandó törekvése, hogy a legnehezebb körülménydk között is az emberré válását tartsa szem előtt. Oroszországon kívül is mély hatást gyakorolt, ha a demokráciára vonatkozó gondolatait nem is mindig értették meg. Jóllehet Lenin a szociáldemokrácia vulgarizált elméletei ellenében sokszor hangsúlyozta, hogy az állam elLulcács György: Lenin és az átmeneti korszak kérdései hálásával a demokrácia is elhal, hogy a megvalósult kommunizmus olyan formáció llesz, amely már túl van a demokratizálás feladatain, ma mégis sokszor feledésbe merülnek az átmeneti korszakkal kapcsolatos állásfoglalásai, amelyekben — mély szocialista — demokratizmus nyilvánul meg. Ebben természetesen nagy szerepe van anina'k is, hogy a polgári ideológiának érdekében áll Leninre vezetni vissza a szocialista demokrácia sztálini eltorzítását. A bürokratikus konzervativizmus, amely fenn akarja tartani a sztálini elveket és a hidegháborús ideológia, amely a maga módján harcol ellenük, egyaránt arra törekszik, hogy lehetőleg Leninben találja meg Sztálin elméletének és gyakorlatának alapjait. Csak Sztálin tevékenységének marxista kritikája képes rávilágítani az elméleti és gyakorlati diszkontinuitásra Lenin és Sztálin között. Ez a kritika mutatná meg azt a történelmi összefüggést is, hogy Sztálin politikája semmiképpen sem állt közelebb a lenini vonalhoz, mint későbbi ellenfeleié. Ha már érintettük a kontinuitás problémáját, tanulságos lesz utánanézni annak is, hogy Lenin hol és milyen összefüggésben értékelte pozitívan a kontinuitást... Az emberi együttélésnek és együttműködésnek a szocialista demokráciára jellemző szabályait Lenin egyáltalán nem itekinti gyökeresen újnak; nem gondolja azt, hogy az élettendenciák, amelyeket kifejeznek, csak a szocialista fejlődésben alakulnak ki; inkább arról van szó, hogy bizonyos elemi, már évezredek óta ható erők csak a szocializmusban képesek valóban társadalmi általánosággal érvényesülni. S ebben világosan megmutatkozik a módszer, amely szorosan Marxhoz kapcsolja Lenint, és radikálisan, elválasztja őt Sztálintól és annak követőitől: Lenin elismeri bizonyos történelmi fejlődéstendenciák kontinuitását, de ezt szervesen összekapcsolja azzal a szükségszerűséggel, hogy a forradalmi átalakulások idején gyökeresen megváltozik a funkciója ezeknek a tendenciáknak. Éppen a világ- történelmi kontinuitásnak ez a felfogása adja minden utópizmus igazi módszertani cáfolatát. Az utópisták szerint valami gyökeresen úi, pusztán az „ész” törvényeiből levezetett ideált kell átültetni a valóságba; a marxizmus szerint viszont bizonyos fordulópontjain maga a társadalmi-történelmi fejlődés hozza létre az új dolgokat. Nem kell sosem volt újdonságokra várni, „pusztán” arról van szó, hogy az egész társadalomban általánossá válnak bizonyos emberi be- ál’Ktottságo.k és viselkedésmódok, amelyek korábban hatástalanok voltak, csak „kivételként” valósultak meg. De ez is ugrás, ez is forradalmi változás, ha „pusztán” arra korlátozódik is, hogy — általánosításuk révén — olyan jelentőséget adjon a társadalmi lét meglévő és a maguk módján régóta ható mozzanatainak, amilyent korábban szinte el sem lehetett képzelni. Ezt a folyamatot ábrázolja Lenin a megszokásról szóló fejtegetéseiben. S ezek a fejtegetések az egész marxizmus általános módszerét is reprezentálják: „A marxizmus, mint a proletariátus forradalmi ideológiája — mondja Lenin — azáltal tett szert világtörténelmi jelentőségre, hogy korántsem vetette el a polgári korszak igen becses vívmányait, hanem ellenkezőleg, magáévá tette és feldolgozta mindazt, ami az emberi gondolkodás és kultúra több mint kétezeréves fejlődésében értékes volt". Felesleges azon töprengeni, hogy milyen konkrét megoldásokat talált volna ő, ha tovább él és tovább tud dolgozni. Azt sem tudhatjuk, hogy mennyiben lett volna objektív lehetősége akár Leninnek is arra, hogy példamutató válaszokat adjon az orosz forradalom lényegileg „nem-klasszikus” voltából fakadó kérdésekre. Mégis azt hisszük, nem volt egészen haszontalan, ha megkíséreltünk fényt deríteni ekkori gyakorlatának elvi és módszertani alapjaira. Fel sem merült, hogy megírjuk az egész átmeneti korszak történelmét, bár nagyon kívánatos volna a feladat elvégzése. Csak egyetlen dologgal foglalkoztunk, de ez ma annál égetőbb. Hozzá akartunk járulni a felismeréshez: a Lenint követő korszak politikai vezetése gyökeresen szakított Lenin módszerével, s ez a szakítás szükségképpen oda vezetett, hogy gyakran szakítania kellett magával a marxizmussal is, noha a korszak politikai főszereplőinek döntő többsége saját meggyőződése szerint csak a valódi marxizmus— leninizmust alkalmazta. (1968) Szenvedélyes propagandista Nagy világtérkép van a falon Szabó György munkásmozgalmi tanszékvezető irodájában, az Oktatási Igazgatóság kaposvári székházának második emeletén. A szekrényben magnókazetták, a polcon a legszükségesebb könyvek. Látszik, hogy a szoba „lakója” szereti a rendet, a pontosságot. Propagandistaként kezdte csaknem négy évtizeddel ezelőtt, és huszonöt éve propagandistákat nevel. — Mozgalmi éveim a Kaposvári Cukorgyárban kezdődtek. 1948-ban SZIT-titkár lettem. A politikai pályafutásom, a propagandistasá- gom is innen indut. Itt vezettem úgynevezett másod- perc-tanfolyamot; Harc a másodpercekért, ez volt a neve. A politikai oktatás korai szakaszának feladataként azt kaptuk, hogy a termelési mozgalmakról, a takarékosságról, a tervgazdaságról beszélgessünk. — Akkor még nem volt gyakorlata sem. Szabó György egyetértőén bólint. — Emlékezetes, amikor megválasztottak SZIT-tit- kárnák. Elég váratlanul ért, Valamit mondani illik a megválasztáskor. Most is belepirulok, mennyire esetlen voltam. Alig tudtam értelmesen és határozottan mondani valamit, önmagámnak is fölelevenítem, a hallgatóknak is elmondom, hogy bele lehet jönni, ha olyan a helyzet, ha tanulja, gyakorolja az ember. S hol van már, amikor még tíz mondat miatt lámpalázam volt... Egyébként a pártiskolások ma már retorikát is tanulnak a kifejezőkészség gazdagítására. Elmondanak például valamit szabadon, fölvesszük, majd lejátsszuk videón. Nem egyszer elhangzik: Azt hittem, hogy jól mondom, s milyen esetlen vagyak!” Egy év múlva elkerült a cukorgyárból az ifjúsági mozgalomba, s különböző tisztségekben 1962-ig tevékenykedett, utoljára a megyei KISZ-biizottság titkáraként. Jólesett neki, hogy a 30. évfordulón sok helyen kíváncsiak voltak visszaemlékezéseire. — Utána kerültem a pártiskolára, a mai Oktatási Igazgatóság elődjéhez, akkor még a Beloiannisz utcában volt. Huszonöt éve vagyok itt, s több mint tizenhárom éve állok a munkás- mozgalmi tanszék élén. Szabó György nemcsak tanított, hanem tanult is közben. Kezdte a szakosítóval, folytatta a tanárképző főiskola magyar—történelem szakával. Akik most járnak pártiskolára, az esti egyetemre vagy szakosítóra, azok sóikkal jobban igénylik a gyakorlati élet, a maiság középpontba állítását. Szabó Györgytől is több időt követel az órákra való fölkészülés. — A két-hároméves tankönyvet is túlhaladja az élet, éppen ezért ki kell egészíteni az ismereteket. Rendszeresen veszünk föl a rádióból, a tévéből is műsorokat az anyag érdekesebbé tétele érdekében. A tanszékvezető sokat tesz a munkásmozgalmi kutatások ösztönzéséért. Hol tudományos tanácskozáson tart előadást, hol fontos dolgozatokat ír. Az Oktatási Igazgatóság most megjelent évkönyvében ő foglalta össze a pártiskolai oktatás felszabadulás utáni történetét, a Somogy megye 1948—1980 közötti történetéről szóló műbe pedig most írja a tanulmányt az MSZMP szervezeteinek somogyi megalakulásáról és a konszolidációról. Tevékeny tagja a Hazafias Népfront megyei honismereti bizottságának. AmiSzépül a város Szerény győzelem Válasz a kétkedőknek — A tanács elszámol Kaposvár tanácsa ma rendeletet hoz a településfejlesztési hozzájárulásról. Az előzmény közismert. 1985- ben a lakosság többsége nem fogadta el a tanács felhívását. A 17 népfrontkörzetbőd meg az „igen” szavazatok száma a „nem”-ekét. Tavaly ősszel alapos •elemzőmunka után ismét hozzáláttunk a szervezéshez. A tanácstagok és a póttanácstagok, a körzeti népfrontbizottságok és pártszervezetek tagjai, valamint a városi tanács dolgozói mintegy 330-an keresték fel a lakosságot, és agitáltaik a TEHO mellett. Az új szervezés során több érvvel és több helyi céllal indultaik útnak az aktivisták. Csökkentettük a „központi” célokra fordítandó lakossági pénz arányát, növeltük a városrészi, népfrontkörzeti létesítmények számát. Hangsúlyoztuk, hogy a.' terven felüli forrásból többségében a középtávú tervben nem szereplő, kevesebbe kerülő, de nagyon fontos célokat lehet megvalósítani, esetleg elérését gyorsítani. Az aktivisták megértették, magukévá tették a tanács elképzeléseit, és a lakossággal való őszinte beszélgetés szándékával kezdtek munkához. Nehéz feladat volt. A kérés gyakran elutasítással, az érvek indulatokkal, a felajánlott lehetőségek elégedetlenséggel, követelésekkel találták magukat szemben. A végeredmény azonban a város egész lakosságát tekintve pozitív válasz volt. Nem látványos, mindent elsöprő győzelem, hanem a gazdasági helyzetet is tükröző szerény mértékű „igen" a többlet. A megkérdezettek 53,5 százaléka, 8058 család értett egyet a TEHO bevezetésével, 46,5 százalékuk 6992 család ellenezte azt. Mintegy 4700-an az előzetesen közölt feltételek szerint mentesülnek a fizetés alól, így szavazatuk nem számít az eredménybe. Csaknem 400 családot hiába, vagy nem kerestek meg a?- aktivisták. Az eredményben többen kételkednek. Vannak, akik azt hiszik, hogy a tanács, vagy a szavazatszedők megváltoztatták a valódi válaszokat. Szeretném hangsúlyozni, hogy a végeredmény megfelel a valóságnak. Senkinek nem áll érdekében manipulálni a válaszokkal. A tanács terveinek megvalósulása nem a TEHO függvénye. Az ebből befolyó ösz- szeg alig haladja meg a tanács ötéves pénzalapjának fél százalékát. A TEHO a lakosságnak jelent többletet: szerény mértékű kiadást, és ennek fejében egyéb forrásból meg nem valósítható el- 1 áitás javításit. Előzetes számításaink szerint a többlet- célokat csak úgy lehet megvalósítani, hogy minden TE- HO-ból származó forinthoz a tanács még legalább egy — más forrásból származó — forintot tesz. Természetesen ez városkörzetenként változik a szerint, hogy a meghirdetett program is eltérő. Van, ahol egyszerű alapellátást kell biztosítani (Töröeskén ivóvizet), van ahol a kereskedelmi és szolgáltatási kiegészítő tevékenységet (Kinizsi lakótelep, Donner, Cser), és van, ahol a városkép, a közterületek minőségi javítása a feladat (városközpont). Elősegíti a TEHO a gázprogram megvalósulását, és szerény segítséget jelent az ártalmas felszíni vizék elvezetéséhez, az utak, a járdák javításához. A tanácsrendelet minden célt tételesen felsorol, és szabályozza a pénzzel való elszámolás módját, annak közhírré tételét. Gondoskodunk arról, hogy az éves tanácsi gazdálkodás részeként, de megkülönböztetett pontossággal minden városrész lakossága is tudomást szerezhessen hozzájárulásának felhasználásáról. A szervezők döntő többsége lelkiismeretes, köszönetre méltó munkát végzett. A lakosság nagyobb része megértette, hogy saját városát, körzetét, utcáját segíti. E közös felismerésből közös cselekvésnek kell fakadnia, amelynek — és más intézkedéseknek, erőfeszítéseknek — a hatására fejlődik, szépül városunk. Papp János tanácselnök kor a közelmúltban a párt- archívum mellett megalakult a munkásmozgalom-történeti csoport, vállalta a visz- szaemlékezéseket gyűjtők irányítását. — Fokozatosan jöttem rá arra, hogy jó propaganda- munka a g itat ív felhang nélkül nem létezik. Nem szeretem az olyan előadást, amit kor valamiféle szenvtelen hangon, rosszul értelmezett objektivitásból kerülik a szenvedélyességet. Meggyőzni, hatni szeretek, s erre buzdítok. Szabó György három évvel ezelőtt ezért kapta meg a Lenin Emlékplakettet. Tegnap pedig a Munka Érdemrend arany fokozatát vette át a Központi Bizottság budapesti székházában tartott ünnepségen, amelyen a kiemelkedően tevékenykedő propagandisták munkáját ismerték el. Lajos Géza Részlet a szerző 1968-ban publikált tanulmányából)
