Somogyi Néplap, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-18 / 92. szám

4 Somogyi Néplap 1987. április 18., szombat KAPOSVÁRI TÖRTÉNETEK Kőművesinasból milliomos Meleg étel —jó szó Nemcsak a tűzhely lángja melegít A főző asszony nem ritka; szinte minden családban akad vállalkozó szellemű nő, aiki a tűzhely mellé áll. Az olyan konyháknak a száma azonban sókkal kevesebb, ahol a falu idős lakói szá­mára fortyog a fazékban a2 étel. Így a sok főző asszony mellett Somogyiban mindösz- sze egy főzőasszony dolgo­zik. Varászlóban három idős, magányos néni ellátását vál­lalta Kuti Lajosné decem­berben. Tanácsi megbízásból hetente ötször meleg ebéddel látja el a rászorulókat. A házi szociális gondozásban új dolog ez, s értékét sem lehet pusztán anyagiakkal mérni — Mindhárom kosztosom túl van már a hetvenen — mondja Kultiiné. — Beteg, rokkant, egyedül élő embe rek: nem bírjak már a mun­kát, a mindennapi bevásár­lást, a főzést, örömmel fo­gadták a lehetőséget, hiszen így valamivel könnyebb ’esz a sorsuk. Kezdetben egy családra főztem csak, ám hamarosan meghalt a bácsi, majd nemsokára a felesége Is. Ezután „utalta ki” a ta­nács a mostani gondozottjai­mat. Ügy látom, többen rá­szorulnának ilyen segítségre a faluban, ám akad, aki büszkeségből nem fogadja el a segítő kezet. Szegénykony­hának tartja, és nem akar­ja vállalni. Pedig nem szé­gyen, ha valaki a kemény, gondokkal teli, munkás élet után nem boldogul önmaga ellátásával. Én szívesen se­gítek, bár öt embernél több­re nem főzhetnék. Az előírások szigorúak. El­lenőrzések, szabályok irá­nyítják az amúgy zökkenő nélküli munkát. Hetente há­Vógre hamisítatlan tumul­tus, lökdösődés és hangos alkudozás jellemezte a ka­posvári hetipiacot. Húsvét előtt minden elfogy, vélték a Zöldért árkalkulátorai, s a legdrágább, kiskereskedőket is lepipáló áron kínálták a primőröket. A fejes salátáért például piacszer,te 10 forin­tot kértek a termelők, 10— lö-ot a magánárusak és 17-et a Zöldért. Az utóbbi helyen 260 forintos rekord­áron nem fagyott a paradi­csom és 14B-ént a kígyó­uborka, miközben a kiske­reskedők sem kértek érte 200, illetve 120 forintnál többet. Kellemetlen meglepetés volt a 16 forintos hónapos retek Is, melyet egy hónap­ja fele ennyiért Is megkap­tunk. A zöldpaprika fajtáitól függően 10—16 forintot kós­tált. 80-ért vesztegették a zellert. Ára állapján primőr­nek vélhettük a 40 forint os. vegyeszöldséget és a 30 kö­zelében lévő sárgarépát is. ötöltek-hatoltak a spenót- árusok. Hamrviábaihalt kelt 24-ért adtak, tízzel mérték olcsób­ban a fejeskáposztát. 8 fo­rint a burgonya, 20 a főző­hagyma, 24 a lila csemege. A tavaszi hagymának az il­lata is megért 6 forintot. Űigy látszik a 10—18 forintos nem épp makulátlan alma kitart az új termésig. Szemmel láthatóan meg­tartotta a nagyböjtöt egy 180 forintra tartott csirke- pár. 100-ért alkudtak egy formás tyúkra, melynek joibblétre szendérőlt társai­ért 150-et szerettek volna kapni. A tajásválasztékra nem romszor kell húst tálalni, s a napi ellátásra személyen­ként huszonöt forintot ad a tanács. Hogy valamivel gaz­daságosabb legyen a munka, Kutiné — vagy ahogy a faluban emlegetik; Gabi né­ni — ez évtől maga is ter­melővé szegődik. Pontosab­ban: bővíti gazdaságát, hi­szen eddig is foglalkoztak növénytermesztéssel, apró- jószág-tartással. A munkát nem győzné egyedül, hiszen a tiszteletdíjas főzőnő mun­kaikönyvben bejegyzett fog­lalkozása takarítónő. A dél­előtti sütés-főzás, s a dél­utáni háztáji munka után várja az iskola, a tantermek tisztántartása. Az otthoni munkáiknál, a legszigorúbb háziasszonyi teendőket ki­véve, nincs egyedül. Férje, akinek tizenhét éves korá­ban fogadott örök hűséget, mindenben segít neki. Hét­végeken pedig tovább bővül a dolgos kezek száma: haza­tér a két fiú is, akik’ idén töltik le lparltanuló-évelket Nagykanizsán, Illetve a me­gyeszékhelyen. lehetett panasz. Kettőért, 2,50-ért házi, 10—18-ért hús­véti hímest adtak. Piacszente hemzsegtek a tapsifülesek. Adták már 70-ént lg, néhány árus azon­ban, aki 150-et kért. nyilván 40. Itt nem lehetett határozat- iankodni. Szakái Orbán bi- kaharagja akkora kárt tett volna bennem, hogy csak a kórházi baleseti osztály in­tenzív részlegében ábrán­dozhattam volna a lécsi la­kodalomról. Különben Is, agyam egyetlen ezred másod­perc alatt elkészült a vá­lasszal. Mindig ott főzik a legjobb halászlét, ahol őzi­kém gyakorolja kombinált művészetét. Mátészalkán énekel? Akkor Mátészalkán. Berettyóújfalun vetkőzik? Akkor Berettyóújfalun. De ezek a városkák messzire estek onnan, ahol Szakái Or­bán sürgette a válaszomat. Szeged valamivel közelebbi­nek rémlett. A távolság nem sokkal haladta meg a há­romszáz kilométert. Körültekintő válaszra töre­kedtem. — Hát kérlek, hogy egé­szen precíz legyen a felvilá­gosításom, a legfinomabb halászlét természetesen Sze­— Igyekszem ilyenkor a kedvükbe járni, s a szájuk íze szerint íőzni — vallja meg az anya. — A némákét is meg­kérdeztem, mit szeret­nének enni, de a legtöbb­ször csak azt válaszolják amit főz, Gabika. A régi ízeket azonban, észrevettem, mégiscsak jobban kedvelik, mint a maii, „korszerű” éte­leket. Valahogy így vagyok ezzel én is. A legjobban azo­kat a jó falusi főztöket sze­retem, amiket még édes­anyámtól tanultam. 0 adott először a kezembe fakanalat, de az már olyan rég volt, nem is igen emlékszem rá — idézi fel a múltat a 37 éves Kutiné. Az idős asszonyok, mint mondta, gyakran mesélnek neki a fiatalkorukról. Mert jó, hogy van kivel beszélni­ük. S azt hiszem, annak, hogy valaki rájuk nyitja az ajtót, legalább annyira örül­nék, mink az ebédnek, Horváth Éva a vevőket is nyuszinak néz? te. Derűs színekben pompá­zott a vír ágpiac. 20 forintért volt gerbera, 10-ért szegfű, 7-ént pedig jácint. B. F. geden főzik. Nem csak Ma­gyarországon, de az egész világon. Persze, egy kérdés az, hogy hiol főzik a világ legfinomabb halászlevét, és megint más kérdés, hogy Szegedig hány órán át tart a kocsikázás ... — Az téged me érdekeljen! — torkolt le fenyegetőn Sza­kái Orbán. Máippedág buta ember aiz, aki sízánitsizándék- kal magába haragítja az erősebbet. — Dehogy érdekel, dehogy érdekel... — nyugitattam akkora adag szelídséggel, amekoma csak tellett tőlem. Pedig valójában merő iz­galom voltam. Elhangzott a parancs: — Irány Szeged! Próbáltam miinél élethűb ­ben kimutatni, hagy mekko­ra rémületbe estem. — Nem úgy van az, Orbi- kám ... Már munkavédelmi szempontból is... Csak úgy futtából oda-vissza hétszáz kilométer, egy halászlé ked­véért! Azt akarod, hogy utá­na lerokCcantosítsanak? Gon­dóid meg, Orbikám ... Valamikor Rimanóczi Kál­mán utcának nevezték a mai Jedlik Ányos utcát. Nem kiissebbítve Jedlik Ányos személyét, sajnálhatjuk, hogy városunk szülöttének nevét nem hagyták meg csu­pán azért, mert nem ismer­ték élettörténetét. Rimanóczi Kálmán műépí­tész 1840. május 20-án szüle­tett Kaposváron, a mai Don­ner akikori egyetlen épületé­ben, a templom helyén álló erdészlakban. A félárva kisfiú tizenkét éves korában inasnak ment Deckert Krisztián építészhez, aki 1853-ban Nyúl Gábor há­zát építette a Kálvária (ma Irányi Dániel) utca 17. szám alatt. Decikert Krisztiánról külön is szólni kell, mert bár neve építész körökben egyál­talán nem ismert, számos lakóházat épített a város­ban. ö építette a Zárdát, a volt zárda melletti házakat, 1871-ben a Szarvas fogadó épületét, 1872-ben ő alakítot­ta át a Gaál kastélyt a zár­da céljára és az azóta lebon­tott Honvéd laktanyát 1879- ben. Zádor Mihály Kaposvár című könyvében meg is jegyzi: „három ismertetett ház (a volt Zárda utcában) Tavaly januárban alakult meg a Balaton—Coop gaz­dasági társulás, amelyet el­sősorban az import áruala­pok bővítésének szándéká­val alapított a Balaton Fü- szért és a Sütév. Ferincz Jó­zsefet, a (társulás kereskedel­mi osztályvezetőjét arról kérdeztük: beváltja-e az új vállalkozás a két gazda re­ményeit. — Tavaly százhárom mil­lió forint értékű árut for­galmaztunk és hatmillió volt a nyereség, melyen egyenlő arányban osztoztak alapító­ink. Kapcsolatainkat megle­hetősen gyorsan meg tudtuk alapozni, bulgáriai és len­gyel partnerekkel bonyolítot­tuk le csereüzleteket össze­sen hétszézhatvanezer rubel értékben. Kozmetikumokért, háztartási cikkekért és egye­bekért hoztunk be horgany­zott lemezt, kultúrelkkeket, kisbútorokat, ruházati áru­kat, Külkereskedelmi válla­latokkal együttműködve *1­ö már alaposan meggon­dolta. Rám emelte ölkiét. — Vagy indulsz, vagy fül- tövön váglak. — Ha fenyegetsz, úgy égé­seién más — törődtem bele sorsomba. Megfélemlítetten szájam elé emeltem azURH- adó máikirofónját és elrebeg- tem: — Annuska, szegedi fuvairom van. Szakái Orbán híires bikahö^ialó az utasom. Holnapra itthon vagyok. Vé­ge. A ciklámenpinos a jakszí- nesátőt használó Annuska még képes vdlt lelkendezni: — Ez aztán a szerencse! Jó utat, vigyázzon magára. Vége! Dehogy volt vége. Csak moist kezdődött. Elképzel­tem, mennyire meglepődik majd Őzikém, ha váratlanul találkozik szerelmes tekin - tétünk. Mindenesetre el­mondható, hogy mos.tantól Szeged nem arról 'lesz híres, mert Tápéval határos, ha­nem mert oda utazott ha- lélszlét ennii Magyarország bikahizlaló bajnoka, aki ter­mészetesen az ón elszánt közreműködésemmel jutha­olyan sok rokonvonást tar­talmaz, hogy a stílus-hatás mellett azonos mesterre is gondolhatunk.” Másutt így ír: „A zárda építője sajnos ismeretlen, pedig a roman­tikus stílus egyik országosan is figyelemre méltó műemlé­ke”. Nos, hát ennél a kiváló mesternél tanulta Rimanóczi Kálmán a kőműves mester­ség első fogásait, és hogy nem kevés eredménnyel, azt bizonyítja az is, hogy fel- szabadulása után Budapestre került Koczka budai építész­hez főpallérnak Lehetett ekkor vagy tizennyolc éves. Szinte legyedülálló volt ab­ban az időben fiatalon ilyen felelősségteljes beosztást kapni. Nem sokáig volt ott. Nagyváradon fölfigyeltek a jóképességű fiúra. A város hívására 1866-ban Nagyvá­radra költözött, közben to­vább képezte magát felsőbb iskolákban. Az akkortájt nagyvárosia­sodé Nagyvárad anyagilag is segítette Rimanóczi Kál­mánt, aki közben többször is felajánlotta szolgálatait Kaposvárnak, de mindannyi­szor süket fülekre talált. Ő építette Nagyvárad fő­került a határmenti forga­lomba is bekapcsolódni, pél­dául Jugoszláviából hoztunk sört, mélyhűtőládát, oda vit­tünk M sajtot. Vétgül is elé­gedettek voltunk a tavalyi teljesítménnyel, hiszen a munkát ügy végeztük, hogy közben teremtettük meg lét­feltételeteket Is. Tehát lett a cégnek székhelye, vannak már raktáraink, kialakult a munkatársi gárda, ■— Nagykereskedőként dol­goztak elsősorban, de télen kiskekeneskedelmi vállalko­zásként is kipróbálták ere­jüket. Hová vezet ez az út? — Az Ady Endre utcában volt kezdetben az irodánk novemberben és december­ben az az üzlethelyiség lett a Balaton-—Coop expó, Az idén boltot nyitunk ott, szép kül­lemű üzlet lesz, elsősorban az Import árukat kínálja majd. Tíz—tizenkét millió forintos forgiámat remélünk attól a bolttól. Ebből Is lát­szik, hogy elsősorban a nagy­tott csak el a szőke Tisza metóé, Én meg a szőke Éva 1' Angela művésznő mellé. Kilométerenként ötforint hatvan filiéréirt, náhmlnt Szakéi örbt írezsiljére. Azt mondja, hogy azt mondja: háromszázötvenezer öthat­van az kétezer forint, mini­málisan fölikenekiitve. Vissza­felé ezerrel több, az éjszakai pótlék miatt. Akkor ugye csütörtök dél­előtt volt. Estére miár a sze­gedi Kecsege csárda parko­lójában fékezhettem. Így tervezgettem: Szakáll Orbán pénteken reggelig eheti a hálásaiét (kecseséből, ebihal­ból, kecskehúsból, vagy ami­ből akarja. Az a lényeg, hogy addig én saerelmi báj- ital nélkül isi a szegedi mennyekben leszek őzikém repítő, boldogító közelsége álltai Remélltem, nem tagad­ja meg tőlem angyalszár­nyainak melegét. Pitiéivel megdiróigat, bőrének sely- messógével fölviljlanyoeza a hosszú utazástól kissé el­pilledt vérkeringésemet. Ha esetleg becéző szavakat kí­vánna a fülembe suttogná, ájult vággyal' kérlelem majd: „Csitt... egy szót se .., csak ölelj, a testeddel becézz, egé­szen kendőizetlenül... Ily- íképpein jóllakatva szegedi halászlével az élvezetekre méltán rászolgált derék bi- kahiizHalót, pénteken déltől estig vissza ás érünk. (Folytatjuk.) terének és Fő utcájának leg­több középületét és emeletes lakóházát. A Szent Vince In­tézet épületét és a Cion templomot, Budapesten pe­dig az Uránia színkör épüle­tét. Ő volt az első magyar építész, aki gyárkéményt épített. Ilyen munkát azelőtt csak cseh és olasz .mesteriek végeztek. Számos gyárait és malmot épített az országban Legfőbb műve azonban még­sem Magyarországon épült. A romén király meghívásá­ra az udvarhoz ment, és megépítette a színajai kirá­lyi palotát. Az egykori szakaditnadná- gios kőművesánas ekkor már milliomos volt. Nagyváradon áruháza és szállodája volt, amikor 1908 januárjában, 68 éves korában szívbajban meghalt. Végrendelete szerint va­gyonának nagy részét, a szál­lodát és az áruházat Nagy­várad városára hagyta. Nem feledkezett meg Kaposvárról sem. Húszezer koronát ha­gyományozott szülővárosára. Az 1909-ben alapított utcát ezért nevezték el róla Rima­nóczi Kálmán utcának. Lévai József üzletek kereskedelemben a célunk, azaz a külföldi cseréből illet­ve határmenti üzletekből származó áruk értékesítése, hiszen idei tervünkben , 140 millió forint értékű forga­lom és nyolc—tízmilliós nye­reség szerepel, Mindennel foglalkozunk, mindenütt Igyekszünk megjelenni, — A hazat árualapok fel­tárásában látnak-e lehetősé­get? — Ez Is tevékenységiünk része, bár nem elsősorban erre specializálódunk. Ám máris van egy monopolcfk- künk. Egy budapesti kisszö­vetkezet terméke a kerti hangulat-fáklya. Ennek egyedárusítási jogát szerez­tük meg, Sokan néztek ér­tetlenül, amikor erről beszél­tünk, de ez nem csoda, Itt­hon alig ismert áru ez, Ml is elsősorban nyugati vevők­re számítottunk, s „jósla­tunk” be is vált. A nagyobb üdülőterületeiken több tíz­ezer fáklyát vásároltak meg a turisták akik tudták, hogy mi Is ez és esti kerti össze­jöveteleken régóta használ­ják a hangulatos fáklyákat, Nem mondom, hogy ez a vi­lág bombaüzlete, de azt ta­lán érzékelni lehet belőle, hegy ma egy kereskedőnek minden aprósággal foglal­koznia kell, ami akár egy fillér nyereséget is hoz. — Hányán dolgoztak a cégnél ? — összesen tizenöten va­gyunk. Sokkal többen mem is leszünk. Néhányan egy­szerre több feladatot is el­látnak, üzletszerzőink példá­ul egyben gépkocsivezető is. — S honnan várhat új árukat az idén a nagykö­zönség? — A bolgár és a lengyel kapcsolatot az idén NDK- beli -cserével fejeljük meg, egyelőre válogatunk még ab­ból, amit az ottaniak felkí­náltak. Csehszlovákiában is kötöttünk egy alapszerző­dést, abból 1988-ra várható áru, elsősorban játékokat ho­zunk mert azokból nagy a hazai hiány, de sajnos idei szállításra már nem vállal­kozott a partner. Csodáit ne várjunk az űj cégtől, ez kiderült az osz­tályvezető válaszaiból. Ám ha néhány területen némi­képp javul a kínálat a gaz­dasági társulás tevékenysé­ge nyomán, akkor már elér­te célját az alapítók szándé­ka. PIACI KÖRKÉP A vevőket is nyuszinak nézték Boltot nyit az idén a Balaton-Coop Választékbővítő

Next

/
Thumbnails
Contents