Somogyi Néplap, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-17 / 91. szám

2 Somogyi Néplap 1987. április 17., péntek Folytatta munkáját a Komszomol XX. kongresszusa A svéd mezőgazdaság Az ipar árnyékában (Folytatás az 1. oldalról.) zatt, átgondolt álláspontra van szükség. A párt átalakítási irány­vonalának lényege, röviden megfogalmazva: több szo­cializmust. Ez a válasz a legfontosabb kérdésre: tár­sadalmunk életképességének kérdése — hangsúlyozta a főtitkár. Több szocializmust — azaz több dinamizmust és alkotóerőt, szervezettséget és rendet, tudományosságot és kezdeményezést a gazdálko­dásban, több hatékonyságot az irányításban. Több szocializmust —azaz több társadalmi igazságossá­got, a munka, a szocialista társadalom elsőrendű értéke tekintélyének emelését. Több szocializmust — azaz több demokratizmust, nyílt­ságot, kollektivizmust, több kultúrát, emberséget az em­beriek közötti kapcsolatok­ban., több méltóságot és ön­becsülést az egyénnek. Immár két éve, hogy hoz- zákezdtünk társadalmunk élete valamennyi területé­nek átalakításához. Termé­szetes, hogy az emberek ér­tékelik a már látható és a még várható változásokat., összehasonlítják azzal, ami korábban volt, észreveszik az átalakítás sikereit és ku­darcait. Történelmi mére­tekkel mérve rövid idő alatt nem kis utat tettünk meg. Ez az igazság útja, a való­ság kritikus átgondolásának útja volt, a társadalmi meg­újulás új eszméi, koncep­ciói kidolgozásának nehéz időszaka. Ebben a szakaszban elér­tük a leglényegesebbet: a megújulás, a forradalmi át­alakítások eszméi milliók tudatába hatolnak be, né­pünk túlnyomó többségét a maguk oldalára állítatták. Minden azt mutatja, hogy társadalmunk életének alap­hangját az átalakítás hívei adják meg. Még sok vita áll előttünk annak érdekében, hogy meg­világítsuk az átalakítás so­rán felvetődő mind újabb kérdéseket. A döntő most mégis — a tett. Nincs jo­gunk megfeledkezni a múlt tanulságairól. Korábban is sok jó döntés született ná­lunk, de ezek nem mindig vezettek a közösség által várt komoly változásokhoz. Elsősorban azért, mert nem támasztották alá őket tet­tekkel. Az átalakításnak nincs el­lenzéke. Vannak viszont ne­hézségei e forradalmi válto­zások kezdeti szakaszának. Ezek a nehézségek valami­lyen mértékben mindenkit érintenek. A kialakult fékező mechanizmusok nem önma­gukban létező dolgok: konk­rét hordozói megvannak a KB és a kormány szintjén is, a minisztériumokban, a köztársaságokban és területi szinten; a munkahelyi kol­lektívákban, sőt még a Kom- szomolban is, jóllehet önö­ket még aligha fertőzhette meg a konzervatív beállí­tottság. Üj módon kell gondolkod­nunk, dolgoznunk, új megkö­zelítéseket kell alkalmaznunk az új problémák megoldásá­ban. Ez adja az átalakítás nehézségét és bonyolultságát. Vannak olyanok, akik hoz­zászoktak a régi életfelfogás­hoz, nem akarnak változtat­ni rajta. Nem mindenkinek tetszenek a magasabb köve­telmények, a megbízatások szigorú számonkérése. Nem mindenki elégedett azzal, hogy kimondtuk: mindenki­nek az elvégzett munkája el­lenértékét kell megkapnia. Sokan hozzászoktak, hogy hosszú éveken át meg nem szolgált fizetést, „garantált” prémiumot kaptak. Az ilyen szellem felszámolásához ko­moly gazdasági- és nevelő­munkára van szükség. Magától értetődően külön ki keíll emelnünk még egy problémát: a bürokratizmus elleni harc problémáját, amelynek fontosságát az önök felszólalásai is érintet­ték. A sikeres harchoz tet­tekre van szükség, minde­nekelőtt nyíltságra, a kriti­kára, társadalmunk demok­ratikus alapjainak tovább­fejlesztésére. A nyíltság, a kritika és a demokrácia a megújulás legfőbb mozgató­erői, hiányuk pangáshoz ve­zetne. Nem először ismétlem meg: a kritikának és a nyíltság­nak társadalmunk politikai és erkölcsi egészségét kell védelmeznie. Ami pedig a demokráciát illeti, ideje len­ne már mindenkinek megér­tenie: szocializmus valódi demokrácia nélkül egysze­rűen nem létezhet. A múlt számos negatív je­lensége ahhoz kapcsolódott, hogy egész területek kiestek a kritika, a nép ellenőrzése, sőt még a párt, a Központi Bizottság ellenőrzése alól is. Nem engedhetjük meg, hogy ez megismétlődjön. A Központi Bizottság ál­láspontja szerint a jelenlegi időszakban a párt ifjúsági politikájának legfontosabb feladatai a következők: Először is meg kell terem­teni a feltételeket ahhoz, hogy az ifjúság tömegei be­kapcsolódhassanak a társa­dalom megújítására és de­mokratizálására irányuló fo­lyamatba, segíteni kell a fia­talokat, hogy a gyakorlatban sajátíthassák el a szocializ­mus politikai kultúráját. A szocialista demokrácia jövő­je összefügg a gazdasági, tu­dományos és szellemi élet­ben meghonosodó verseny­szellem fejlődésével, az ön­igazgatás elterjedésével min­den szinten, az egyéni kez­deményezés szerepének meg­erősödésével. Mindannyiunknak — nem­csak a fiataloknak — meg kell tanulni azt, hogyan él­jünk és dolgozzunk a fejlő­dő demokrácia törvényei és normái szerint. Gondoskodni arról, hogy fokozatosan megújuljon és feltöltődjön a társadalom szellemi potenciálja. Ennek szükségességét társadalmi és tudományos-műszaki pers­pektíváink diktálják. A szovjet gazdaság előtt grandiózus feladatok állnak — mind nagyságuk, mind pedig újszerűségük tekinte­tében. És a legnehezebb fel­adatok erre az ötéves terv­időszakra esnek. Még két- három nagyon nehéz évet kell kibírni, amikor is egy­idejűleg kell megteremteni az átalakítás politikai, gazdasá­gi, szervezeti, jogi, lélektani, szellemi és erkölcsi feltéte­leit. Ez talán a legfeszültebb, de egyben a legérdekesebb időszaknak ígérkezik. Ebben az ötéves tervidő­szakban gyakorlatilag telje­A Komszomol kongresszu­sának csütörtök délutáni ülé­sén felszólalt Hámori Csaba, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a KISZ KB első titkára is. Köszöntötte a tanácskozás résztvevőit, majd a következőket mondotta: — Néhány nappal ezelőtt ünnepeltük Magyarország felszabadulásának 42. évfor­dulóját. Április 4. számunk­ra nem csupán a háború, a borzalmak végét, hanem egy új társadalom születésének lehetőségét, egy új kor kez­detét is jelenti. A négy évti­zed során hazánk nagyszerű vívmányokat ért el. Alap­jaiban változtak meg társa­dalmi viszonyaink, a kor igé­nyeihez jórészt igazodó ter­melési viszonyok alakultak ki. Anyagi és szellemi gya­rapodás, a teljes jogegyenlő­ség megvalósulása fémjelzi e 42 évet. A vívmányok ellenére a 80-as években mégis szem­besülnünk kellett egy súlyos problémával: fejlődésünk le­lassult, késve és nehezen alkalmazkodunk a világgaz­daság új követelményeihez. A külvilág felé nyitott, a nemzetközi viszonyok alaku­lására érzékenyen reagáló ország vagyunk. A tudomá­nyos-technikai forradalom felgyorsulása felszínre hozta gyengénket: a társadalom teljesítőképességének nem kielégítő állapotát. Ma már tisztán látjuk, hogy alapve­tő, társadalmunk fejlődését meghatározó kérdésre kell sen meg kell újítanunk a ha­zai ipart, azon belül is a gépgyártást, el kell érni azt, hogy az ágazat legfontosabb mutatói elérjék a világszín­vonalat. A fiatalok valóban ott van­nak a gazdasági építés leg­nehezebb területein, már ma vállalják a gazdasági fejlesz­tés felelősségének hatalmas terhét. Mihail Gorbacsov rámuta­tott, hogy az új célok az ál­talános és a politikai okta­tási rendszer elé is új fel­adatokat állítanak, majd így folytatta: Az általános és szakmai képzés reformja egyelőre egyhelyben áll. Egyhelyben áll a közoktatá­si minisztériumnak és min­den szervének munkája. A közoktatási minisztérium, a szakmai képzési rendszer, a felsőoktatás, sőt még az ága­zati minisztériumok párt- szervezeteinek és kollektívái­nak is erősen át kell alakul­niuk. A Komszomol Központi Bizottsága mindent, ami a kongresszuson elhangzottak­ból országos jelentőségű lesz, az SZKP Központi Bizottsá­ga és a Minisztertanács elé terjeszt, s mi arra törekszünk majd, hogy mindent figyel­mesen megvizsgáljunk. Tud­juk, hogy e kérdések megol­dásától függ az ifjúság tár­sadalmi közérzete, társadal­mi élénksége. Ide tartoznak a lakásproblémák is, a fiatal családok számára szükséges feltételek megteremtése, a képességek bizonyítására nyújtandó lehetőségek is. Síkraszállunk a párt, az ál­lami és a gazdálkodó szer­vek, a társadalmi szerveze­tek vonalán eltervezett in­tézkedésrendszer következe­tes megteremtéséért, aminek eredményeként minden fia­tal komolyan részesnek érez- né magát az ország minden ügyében és gondjában. A kongresszuson az ifjúsági tör­vény kidolgozásával és elfo­gadásával kapcsolatban fel­vetett elképzelés vélemé­nyünk szerint megalapozott­nak tűnik. Az ifjúsági tör­vénynek még jobban erősí­tenie kell azokat a garanciá­kat, amelyek szavatolják a fiatalok jogait a társadalmi élet minden területén. Rendkívül komoly elvi je­lentősége van annak, milyen­nek akarjuk látni a Komszo- molt ma és jövőben. Az élet maga bizonyította, hogy sok Komszomol-bizottság került a bürokratikus munkamód­szerek fogságába. Időnként, ha a Komszomol-aktíva mun­káját vizsgáljuk meg, olyan választ adnunk: képesek va­gyunk -e olyan társadalmi környezetet kialakítani, amely megfelel a korszerű­ség, hatékonyság követelmé­nyeinek. A KISZ tevékenységét, po­litikai céljait az MSZMP if­júságpolitikája határozza meg, amely bizonyítási lehe­tőséget kínál a fiataloknak, és a társadalom minden ere­jét az ifjúság nevelésében való részvételre szólítja. A társadalmi munkamegosz­tás keretében tavaly létre­jött az Állami Ifjúsági és Sporthivatal, amely kor­mányzati szinten biztosítja az ifjúsági érdekek és szem­pontok beépülését a dönté­sekbe. Szakszervezeteink if­júsági tagozatokat és taná­csokat hoztak létre. Űj ok­tatási törvény lépett életbe, megteremtve a diákok és tantestületek számára az ön- tevékenység és önkormány­zat széles iskolai kereteit és formáit. Ebben a munka- megosztásban megszűnik az a helytelen szemlélet, amely minden ifjúsággal kapcsola­tos kérdésben a KISZ-t tet­te felelőssé. XI. kongresszu­sunk céljainak kialakításá­nál így alapvető, rendelteté­sünkből eredő feladatainkra koncentrálhattunk. Ennek je­gyében tűztük ki célul poli­tikai jellegünk erősítését, a fiatalítást, a szervezet de­mokratikusabb működését, az egyes ifjúsági rétegek sa­játosságainak jobb figyelem­be vételét. A KISZ az MSZMP ifjú­benyomás alakul ki, hogy a fiatalság az utca egyik olda­lán, az aktivisták pedig a másikon haladnak, ráadásul ellentétes irányban. A Komszomolban azonban megjelent egy elitréteg, s ezt az ifjúság meglehetősen sérelmezi. Persze ezért sem csak a Komszomol a felelős. Ez következménye azoknak a jelenségeknek, amelyek az elmúlt évtizedekben társa­dalmunkat jellemezték, az ifjúság nevelésében bekövet­kezett mulasztásoknak, a Komszomol pártirányításá­ban kialakult formalizmus­nak. A modern világ igen bo­nyolult, főleg, ha figyelem­be vesszük, hogy bizonyos erők hamis értékekkel csá­bítják, térítik le a helyes út­ról a fiatalságot (és nem­csak a szocialista országok­ban, hanem Nyugaton is), el akarják távolítani az aktív politikai harctól, a társadal­mi folyamatokban való rész­vételtől, közelíteni a polgá- riasság felé, hogy politikailag semlegessé váljék. Mi, kom­munisták és a szocialista rendszer azonban abban va­gyunk érdekeltek, hogy az ifjúság aktív legyen. És na­gyon fontos, hogy épp az ifjúi években, a legfogéko­nyabb, az élet iránt legin­kább érdeklődő korukban a fiatalok figyelme ráirányul­jon a marxizmus-leninizmus éltető forrására. Hiszen ez a tanítás azért született, hogy választ adjon az emberi lét legfontosabb problémáira. A szocialista haza egész történelme azt mutatja, hogy a hazafiság szorosan össze­kapcsolódott az internaciona­lizmussal. A szovjet embe­rek minden újabb nemzedé­kének mindig újból kell azo­nosulnia az internacionaliz­mus érzésével a nemzetek közötti érintkezésben, a kö­zös tanulásban és a munká­ban. Hiszen mi, kedves ba­rátaim, sok nemzetiségű or­szágban élünk. A népek ba­rátsága pedig e haza nagy­szerű sajátossága. Nem beszélhetek izgatott­ság nélkül arról a többezer ifjúról, akik Afganisztánban estek át a tűzkeresztségen. Igázi internacionalistáknak bizonyultak — segítettek a testvéri népnek forradalmi vívmányai megvédésében. Végezetül a kommunisták nevében szeretném átadni az SZKP Központi Bizottsá­gának üdvözletét a kong­resszus küldötteinek és ven­dégeinek, a többmillió Kom- szomol-tagnak, hazánk egész ifjúságának. sági szervezete. A párt és a magyar társadalom előtt ál­ló feladatokból ki akarjuk venni részünket. Kongresz- szusi céljaink és a párt prog­ramjához való csatlakozás szellemében hirdettük meg politikai akciónkat, amelyet a „Jövőnk a tét” címmel megjelent felhívás indított el. Ebben elutasítottuk a tét­len várakozás szemléletét, a „kivonulást a közéletből”. A magyar fiatalok nagy fi­gyelemmel kísérik annak az új szemléletnek a térhódí­tását, amely a mai szovjet társadalmat fokozatosan át­hatja. Mi is érdekeltek va­gyunk abban, hogy azSZKP- nak a társadalmi-gazdasági fejlődés meggyorsítására irá­nyuló programja az élet minden szférájában érvény­re jusson. A közelmúltban a világ- politikában a Szovjetunió of­fenzív külpolitikája nyomán bizakodásra is okot adó fej­lemények történtek. A nem­zetközi politikai légkör ked­vező változásai a nemzetkö­zi ifjúsági mozgalomban is segítették a konstruktív pár­beszéd felújítását. Példa er­re a felejthetetlen moszkvai XII. VIT vagy az össz-euró- pai ifjúsági együttműködési keretszervezet munkája. Fel­adatunk, hogy a kedvező kö­rülményeket eredményesen hasznosítsuk mind a nem­zetközi demokraitikus szer­vezetek tevékenységének to­vábbfejlesztésében, mind a XIII. VIT előkészítése során. Svédország területileg Eu­rópa negyedik legnagyobb országa. Nevének említése­kor általában szerte a vilá­gon — így nálunk is — min­denekelőtt a fejlett ipari kultúra, valamint az igen magas fokú szociális bizton­ság jut az emberek eszébe. Az ország mezőgazdaságáról csak a tájékozott szakmabe­liek tudják, hogy szintén számottevő eredményeket ért el az utóbbi évtizedekben. KEDVEZŐTLEN ADOTTSÁGOK Ezeket a - sikereket annak ellenére könyvelhetik el eb­ben az északi államban, hogy a természeti adottságok egy­általán nem kedveznek sem­miféle mezőgazdasági tevé­kenységnek. Hiszen például az ország területének mint­egy 15 százaléka az Északi sarkkörön túl fekszik, sőt Stockholm is olyan földrajzi szélességen helyezkedik el, mint Alaszka vagy a szibé­riai tundrák. Ezen kívül a Svéd Királyság területének — mely megközelítőleg 450 ezer négyzetkilométer — fe­lét erdő borítja, s csupán 10 százalékán, körülbelül 3 millió hektáron folyik mező- gazdasági művelés. Az ország 8 millió állampolgára közül pedig csak mintegy 200 ez­ren élnek mezőgazdasági munkából; ez a munkaképes lakosság 4 százalékánál va­lamivel több. Éppen a kedvezőtlen adott­ságok miatt az országban nagyon különbözőek a mező­gazdasági termelés feltételei. Míg a déli területen az em­lített körülmények — a Golf- áramlat enyhítő hatása, és a viszonylag jó talajadottságok miatt — kedvezőnek mond­hatók, addig az ország kö­zépső és északi részén a fel­tételek nagyon mostohák. Így azután igazán figyelem­re méltó a svéd mezőgazda­ságnak az a teljesítménye, hogy agrár-termékekből 80 százalékban ellátja az orszá­got. CSALÁDI GAZDASAGOK A termelés úgynevezett családi gazdaságokban fo­lyik. Ez konkrétan azt jelen­Anatolij Dobrinyin, az SZKP KB titkára, a szovjet legfelsőbb tanács nemzeti­ségi tanácsa külügyi bizott­ságának titkára csütörtökön Moszkvában megbeszélést tartott az amerikai képvise­lőház Jim Wright elnök ve­zette küldöttségével. A felek megvitatták az amerikai—szovjet kapcsola­ti, hogy a családok általában önerőre támaszkodva műve­lik meg a tulajdonukban le­vő földterületeket. Ezek nagysága általában nem ha­ladja meg a 100 hektárt, de sok közülük a 20 hektárnál kisebb területű, az összbir- tokállomány 60 százaléka. A családi gazdaságok termékei általában aszerint változnak, hogy milyen feltételek kö­zött gazdálkodnak. Van, ahol rövid tenyészidejű kalászo­sok termesztésével és állat- tenyésztéssel — szarvasmar­ha- és sertéstartással — fog­lalkoznak, máshol pedig zöld­ség és burgonya, vagy mond­juk epertermesztésre (!) ren­dezkedtek be. Hogy milyen eredménnyel? Erre néhány konkrét példa — az adatok az 1980—84-es helyzetet tük­rözik: — az őszi búza hoza­ma átlagosan 5200 kilo­gramm, a rozsé 3700 kilo­gramm, a krumplié 29 300 ki­logramm volt hektáronként. Míg 1982-ben egy tehén évi átlagos tejtermelése 5485 ki­logramm volt. Ezeket a ho­zamokat a svéd gazdák csak úgy érhették el, hogy gazda ságaikat igen magas fokon gépesítették, van ahol már a számítógép is segíti a mun­kát, és intenzív termelést folytattak. Mindezen túl pe­dig igen sok állami támoga­tást is kaptak és kapnak, például jelentős a mezőgaz­dasági termékek ártámoga­tása. Emellett a svéd mezőgaz­daságban a gazdák közötti együttműködésnek a múlt­ban gyökerező hagyományai vannak. A különféle társu­lási — szövetkezeti — for­mák, a különböző termékek termelésére és értékesítésé­re, ma is igen jól és igen széles körben működnek. E szervezetek tagjainak száma mintegy másfél százezerre tehető. Vagyis lényegében valamilyen formában minden gazda részt vesz a helyi gaz­dálkodó szervezet munkájá­ban. Természetesen a svéd me­zőgazdaság sem mentes a gondoktól. A bajok közül a svédek leginkább arra a tényre hívják fel a figyel­met, hogy a gazdák öregsze­nek — átlagéletkoruk 50 év felett van —, így a termelés biztonsága forog kockán, mi­vel a fiatalok számára ez a munka nem elég vonzó. Cs. S. tok fejlődésével és a nemzet­közi helyzet javításával ösz- szefüggő kérdések széles kö­rét, különös figyelmet fordít­va a szovjíjt komplex nuk­leáris leszerelési javaslatok­ra. Amerikai vendégek nagy megelégedéssel nyilatkoztak előző nap Mihail Gorbacsov- val lezajlott találkozójukról. Hámori Csaba felszólalása Egy farm a viszonylag kedvező adottságú déli országrészben Dobrinyin fogadta az amerikai képviselőház küldöttségét

Next

/
Thumbnails
Contents