Somogyi Néplap, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-16 / 90. szám
4 Somogyi Néplap 1987. április 16., csütörtök Formatervezési nívódíj A beruházási javak tervezői pályázhattak az idén a Formatervezési nívódíjra. Az ipari minisztérium végülis tizenöt nívódíjat adott ki, a díjazott termékekből a múlt héten nyílt kiállítás Budapesten, a Magyar Kereskedelmi Kamara Ipari Formatervezési Tájékoztató Központjában. A tizenöt között egy Somogybán készülő gyártmány is nívódíjas lett: a Tungsram Rt kaposvári gyárának orvosi lézere (képünkön) nyerte el ezt az elismerést. Képeinken látható még a Hunor PNC szerszámgép vezérlés és a Hódgép paradicsombetakarító gépe, amelyeket szintén nívódíjra érdemesített a nemzetközi zsűri. Gyors intézkedés helyben Buszbérletet kaptak a raktárosok A termelés javítása, a zökkenők megszüntetése, a közhangulat színvonala nagyban függ attól, mennyire veszik figyelembe a dolgozók véleményét, javaslatait. Különösen jó alkalmat kínálnak erre az év eleji termelési tanácskozások. — Tavaly gondjaink voltaik ezekkel a fórumokkal — mondta Dávidházi Tibor, a MÁV kaposvári üzemfőnökségének szb-titkára. — Némi érdektelenség mutatkozott irántuk. Például az utazószemélyzet termelési tanácskozásán olyan kevesen jelentek meg, hogy nem tudták megtartani a megbeszélést. Akik elmentek, azoknak tulajdonképpen hivatalból kellett ott lenniük ... A beszélgetésből kiderült: a gazdasági, a párt- és a szakszervezeti vezetők mindebből levonták a tapasztalatokat, és sakkal jobban előkészítették az idei fórumokat. — Az idén már élénk érdeklődés kísérte a tanácskozásokat. Nem volt gond sem a megjelenéssel, sem az aktivitással. — Mit tükröztek a vélemények? — Többségük a munkához kapcsolódott. Mindenhol szóba hozták a vasút legnagyobb gondját: a fontos munkakörökben nincs elég ember. Épp ott hiányoznak, ahol a munka dandárja van. Emiatt sokan havonta 230— 250, esetenként 280 órát vannak szolgálatban. A kocsi- rendezők hiánya miatt az ipari vágányokon dolgozó három tartalék mozdonyból egy áll. Az emberek szívesen lemondanának a többletjövedelem egy részéről, ha több szabadidejük lenne. A szabadnapokat sem mindig tudják kiadni. A mozdony- vezetők például 40—50 órát túlóráznak havonta. — Okoz-e fennakadást az alkatrészhiány a javításban? — Amire alapvetően szükség van, beszerzik. Nagyobb gond a szigorú költséggazdálkodás. Ennek túllépése miatt tavaly a teherkocsik javítását visszafogtuk, míg az egyensúly helyre nem állt. Persze ez nem minden esetben jó, hiszen a vasút járműparkja elöregedett, szükség van a megfelelő karbantartásra. — Milyen gyorsan intézkednek a termelési tanácskozások után? — Attól függ, el tudjuk-e intézni helyben vagy továbbítani kell-e a véleményt. Az utóbbinak hosszabb az átfutási ideje. Ez vonatkozik azoknak a megjegyzésére, akik most nem kapnak egyenruhát, a ruhapénzüket pedig — ez 90 forint — beépítették a munkabérükbe. Jelzésünkre megkaptuk az indoklást, nehéz azonban ezt mindenkinek megmagyarázni. A felszólalók elsősorban a széles körű közvéleménykutatást hiányolták az országos döntés előtt. Az új egyenruhaszabályzat tervezetét viszont megkapta minden bizalmitestület véleményezésre. Mi szintén elküldtük a javaslatainkat. Közben Mayer József üzemfőnök nyit be az irodába. ö is kiegészíti a beszélgetést: — Van néhány olyan dolog, amely gyorsan megoldódott. A dolgozók kérésére buszjegyet adunk, váróhelyiséget alakítottunk ki, a kony- hások megfelelő cipőt kaptak. Az szb-titkár már magyarázza is, miről van szó: — A raktári dolgozók az új kereskedelmi pályaudvaron és itt, az állomáson is dolgoznak. Eddig a saját pénzükön vették a buszjegyet. Most két bérletet kaptak. Az utazószemélyzet igénye az volt, hogy legyen egy várakozóhelyiségük az állomás területén, ahol ehetnek, kezet moshatnak. Egy kis átszervezéssel kaptak egyet. A konyhások végre megoldódott kéréséről Jüngling József né, az üzemi konyha vezetője beszélt: — Már többször szóvá tettük az asszonyok nevében, hogy a munkavédelmi célokat szolgáló cipő nem megfelelő, inkább amolyan bakancsféle. Nagyon örülünk most, hogy a termelési tanácskozás után a dolgozók tetszetős, mégis csúszásgátló fehér cipőt kaptak. Igaz, hogy nagyon drága, 718 forint. A szakszervezet, a munkavédelmi felügyelő is sokat segített. Most már csak két pár 40-es kellene belőle, s akkor mindenkinek a panaszát orvosolhatnánk. Lajos Géza GERENCSÉR MIKLÓS Sikeres návzszaka avagy mit meséi a valódi vőlegény 38. — Meggyőződtem róla. De mindenféle nyomozáshoz kell egy kiinduló támpont. — Ne haragudj, Illésem, az egész kiindulás tőled származik... — Rajtad kívül senkinek el nem mondtam, hogy P Angela dalművésznő jelenleg Szeged városában vetkőzik esténként. Méghozzá épp azokban a késői órákban, amikor a legrendesebb családanyák is levetkőznek, ha csak valamilyen okból nem kívánnak ruhástól aludni. Sajnálnom kellett különösen barátomat, annyira ösz- szezavartam szegényt katonás beszédemmel. Hihető kifogásokkal szabadkozott: — Van fogalmad, mekkora dühöngéssel nyomozott utánad, amikor ráébredt, hogy füllentesz neki ? Első dolga volt megérdeklődni, ott van-e még Vásárosnamény- ban Lángálló ... — Nem Lángálló! Éva P Angela, vagyis Angyali Éva! Ne haragudj kérlek a kiigazításért. Most már folytathatod. — Szóval egyetlen telefonnal megtudta, melyik fővárosi szórakozóhelyen működik tovább a művésznő. De a fővárosban fölvilágosították, hogy már Szegeden van. Ebben a pillanatban is. Aztán a taxis ügyeletet kezdte faggatni. Ott rögtön megmondták neki, hogy szegedi fuvarban vagy, egy sürgős feladatot hajtasz végre vállalati érdekből. Illésem ... édes Illésem ... Hát olyan nagy az én bűnöm? Egészen jóhiszeműen adtam a tudtára ennek a vérengző Zitának, hogy a híres művésznő már nincs a megyénkben. Sok rosszat el lehet mondani erről a szurkálós szörnyetegről, csak azt nem, hogy biita. Az esze még a konyhakésnél is élesebb. Sajnos, még nálam- nál is okosabb ... Ugye nem taszítasz ki a barátságodból, kedves Illéském ... Esküszöm, még ma éjszaka jóvá- teszem a botlásomat! Gyerünk, mulassunk kettesben ott fenn a Búshegyen! Számomra ez a mulatási idea már eldöntött dolog volt. Egészen más talányoktól lett megint kérdezősködő az elmém. Sehogy nem értettem, mitől van az, hogy százezer évek óta eszi az emberiség a halat, mégsem képes megtanulni az elővigyázatosságot. Üjra és újra megakad a szálka a falánk halkedvelők torkán. Ugyanis: bármennyire hihetetlen, semmi meg nem zavarhatta volna díszvendégi mivoltomat a lécsi lakodalomban, ha egyetlen aprócska, rövidke, vékonyka (és persze értelemszerűen hegyeske, bököcske, szúróska) halszálka rá nem akar cáfolni arra a kétségtelen tényre, hogy burokban születtem. Na de sebaj. Imrusom élt a sors adta alkalommal. Nem hagyott cserben. Tanú- bizonyságát adta, hogy van még emberiség, van még tisztesség, van még igaz hű barátság Vivát! — ahogy Drá- gja Balázs vőfély mondaná felém, ha netalán ‘ úgy döntenék megbocsátón, hogy visszatérek a lakodalomba. 19. VAN MÉG EGYÜTTÉRZÉS Amíg Imruska kenyerespajtásom előkeríti otthon a pincekulcsot, én pedig füstölgő megbántottságom csillapításaképpen fölsétálok a Búshegy nagyobbik púpjára, elmesélem, hogyan vett szerencsétlen fordulatot az a váratlan szegedi kirándulás. (Közbevetve, de azért mégsem mellesleg, komótos ballagásomban messze elkerülöm a Sírszurdokot, különben számolnom kell azzal a csapással, hogy felismernek, megragadnak és rúgkapálá- som ellenére behurcolnak a lakodalomba. Ezt a vészt megelőzendő egy másik ösvényen hágtam meg a Bús- hegy meredekét.) Szóval éppen rádiózgattam a taxiállomáson, fuvarra várva. Persze nem a Kos- suth-adót hallgattam, hanem a mi üzemi rádiónkon, az ultrarövidhullámú készüléken beszélgettem Annuská- val, a forgalomirányító ügyeletesével. Dicsértem a szép frizuráját, meg a ciklámenpiros ajakszínesítőjét, mert rádión kersztül is pontosan láttam őt. Más kérdés, hogy ugyanez az Annuska árulta el Zitának gyanútlan jóhiszeműséggel, hogy túra- fuvarba mentem Szegedre. Miért ne mentem volna. Szakái Orbánnal bármikor, bárhova, bármennyiért! Különösen Szegedre, ámbátor tartozom annak tisztázásával, hogy Szakái Orbán aznapi útitervében föl sem sejlett a kirándulási szándék a Tisza-pant előkelő városába. Mint legtöbbünket, őt is az egyéni szenvedélyek valamelyike ragadta oly messzire a szokványostól. Hibát semmiképp nem követtem el. Szenvedélyeiért mindenki maga felel, mint ahogy magam is mindenkor helyt állok a sajátjaimért. (Folytatjuk.) AZ ILLETÉKES VÁLASZOL I Fagylalt és pénzügyi fegyelem Lestyán Ferenc kaposvári cukrász kisiparosnak a Tisztelt Szerkesztőség! rovatban március 26-án megjelent levele (amely utal a Somogyi Néplap február 28-i, Keserű fagylalt című cikkére), megkérdőjelezi a pénzügyi hatóságok adóvizsgálati megállapításait, a különböző fórumokra benyújtott jogorvoslatok eredményét. A levél alkalmas arra, hogy az újság olvasóiban kétséget ébresszen, s kedvezőtlenül ítélje meg a pénzügyi apparátus tevékenységét. Ezért a tények teljes körű ismerete érdekében az alábbiakat közlöm. Lestyán Ferencnél a Somogy Megyei Illetékhivatal már 1983-ban is tartott adóvizsgálatot, amelynek célja az 1979—80—81-es évek valóságos jövedelmének feltárása volt. Könyvvezetési kötelezettségének már akkor hiányosan tett eleget, bevallását egyetlen évre vonatkozóan sem lehetett elfogadni. Csak példaként említem: több mint 18 mázsa gesztenyemassza felhasználásáról és értékesítéséről „feledkezett meg”. Ez csaknem 150 000 forint adóhiány megállapításával járt, melyet Lestyán Ferenc be is fizetett. A „feledékenység” miatt 5000 forint bírságot róttak ki rá. A jövedelem-eltitkolás feltárása, a büntetés nem érte el a kívánt célt. Lestyán Ferenc továbbra sem vette tudomásul, hogy az átlagosnál nagyobb jövedelem elérésének lehetősége mellett, valósághű bevallási, pénztárkönyv-vezetési és bizonylatmegőrzési kötelezettsége van. Az illetékhivatal újabb vizsgálatot folytatott az 1982—83—84-es évekre vonatkozóan. Lestyán Ferenc ismét „feledékeny”-nek bizonyult. Ugyanis már 1982- ben „elfelejtette”, hogy az általa bevallott 550 000 forint értékű anyagbeszerzés valójában 1 100 000 forint s ezt a kereskedelmi vállalatoktól szerzett információk bizonyították. Az illetékhivatal kénytelen volt a jövedelem becslésének valósághű adatokon alapuló módszeréhez folyamodni. Ennek eredményeképpen 997 180 forint jövedelemadót, felemelt adót és községfejlesztési hozzájárulást állapítottak meg három évre. A jövedelemadó hiány módosítására a jogorvoslati eljárások során azért került sor, mert Lestyán Ferenc fellebbezésében és felülvizsgálati kérelmében olyan körülmények figyelem- bevételét kérte, amelyeket sem a bevallásában, sem a nyilvántartásokban nem szerepeltetett, bizonylatokkal nem igazolt, de mint kiadás vélelmezhető. Ez a vélelmezés pedig a jogorvoslatokat elbíráló szervek humánus, az ügy mögött az embert, annak körülményeit alaposan és megértőén vizsgáló magatartásán múlott. Ezért érthetetlen, hogy Lestyán Ferenc ezt a humánus ügyintézést az eljáró hatóságok hibájául rója fel. Valótlan az az állítása, hogy a pénzügyi szervek igyekezték lebeszélni a jogorvoslatokról. Ellenkezőleg: az adó- vizsgálatot Lestyán Ferenc igyekezett meghiúsítani „magasabb kapcsolataira” hivatkozva. Az adóhiány összegének többszöri változására válaszolva szükséges utalnom a már említett emberséges magatartásra. Végső fokon a három év adóhiánya 613 958 forintban állapodott meg. Ez is tekintélyes összeg. A sorozatos mulasztás miatt az illetékhivatal kénytelen adócsalás gyanúja miatt eljárást kezdeményezni az illetékes szerveknél. Lestyán Ferenc szerint az ő adója és adóhiánya annyi, mint a megye összes cukrászáé. Ez az állítása — azon kívül, hogy az adatok szolgálati titkot képeznek, így a panaszos számára hozzáférhetetlenek — sem felel meg a valóságnak. A vizsgálat során igyekezett bebizonyítani, hogy a 600 000 forint többlet- anyag egy részét más cukrászoknak szerezte be, illetve mások az ő nevén vásároltak. Természetesen ezek sem felelnek meg a valóságnak. Egyébként Lestyán Ferenc a jogorvoslati kérelmek során saját magával is ellentmondásba keveredett, hiszen elismert 200 000 forint eltitkolt adót. Az illetékhivatal évi munkaterv alapján végzi az adó- vizsgálatokat. Néhány cukrászt vizsgált már, s több tízezer forint illetve 100 000 forint adóhiányt állapított meg. A panaszos esete tehát nem egyedi. Az illetékhivatal nemcsak cukrászokat vizsgál, hanem a lakossági alapellátásban közreműködő iparosokat, kereskedőket is. A több mint 10 000 adózó közül vendéglőst, divatárust, autószerelőt, kőművest, ácsot, lakatost, szerződéses üzemelőt stb. vizsgálnak. (A sütőiparban például szinte valamennyi iparosnál állapítottak meg adóhiányt.) Évente 10—12 millió forint az adóhiány összege. Nem kevés. Megnyugtató, hogy szaporodik az olyan adóvizsgálatok száma, amikor jó adóbevallást és bizonylati fegyelmet állapítanak meg. Az adóhatóságok sohasem kérdőjelezték meg a panaszos szaktudását és szakmai szeretetét. Bízunk abban, hogy Lestyán Ferenc — a nyugdíjkorhatáron túl — is kedvvel és bizalommal készít majd fagylaltot, édességet a lakosság örömére. Mint az adóhatóság képviselője, természetesen abban is bízom, hogy mindez pénzügyi fegyelemmel is párosul. Dr. Fenyő Árpád a megyei tanács pénzügyi osztályának helyettes vezetője Novalk a kisüzemi exportért A Noviki Kisüzemi Innovációs Iroda a közeljövőben megkezdi a hazai kistermelők — szövetkezetek, kisvállalkozások, kisiparosok — termékeinek külföldi értékesítését. Erre a célra Novalk néven betéti társulást hozott létre. A társulásban a Noviki mellett részt vesz az Alkotó Ifjúság Egyesülés és a Lamex Külkereskedelmi Vállalat. A Noviki több mint más-' fél ezer kisüzemmel áll kapcsolatban, segíti kapacitásaik bővítését, tőkével részt vesz új termékek kifejlesztésében, a gyártási feltételek megteremtésében. Tartós kapcsolatot alakított ki tervezőkkel, fejlesztőkkel, kivitelezőkkel, s ennek eredményeként számos olyan termék gyártását kezdték meg az elmúlt években a kistermelők, amelyek exportképesnek bizonyultak. Több olyan cikk is akadt, amely eljutott — nem a Noviki, hanem más külkereskedelmi vállalat szervezésében — a külpiacokra is. A kistermelői kapacitás exportcélú kihasználásában lényegesen nagyobb lehetőségek rejlenek. Hasznosításukra szükség van egy olyan szervezetre, amely folyamatosan informálja a kistermelőket a külpiaci igényekről, segít felkészülni az exportigények teljesítésére, támogatja korszerű technológiák meghonosítását, s biztosítja, hogy a késztermék kivitele, csomagolása megfeleljen a megrendelők követelményeinek. Ezt a feladatot fogja ellátni az új betéti társulás, amelynek egyben fontos feladata lesz, hogy megismertesse a külpiacokon a magyar kisüzemek újdonságait.
