Somogyi Néplap, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-16 / 90. szám
1987. április 16., csütörtök Somogyi Néplap ■ I KÖZLEKEDÉSI ELLENŐRZÉSEN Még tartott a tél, amikor az egész ország értesülhetett orrát: áprilisban fokozotton ellenőrzik a közutakat. A közlekedési hónap legfontosabb célja a biztonságos közlekedés elősegítése. Ennek érdekében teltáriák a hibákat, figyelmeztetik a figyel met- lenkeket, és felelősségre vonják a szabályok ellen vétőket. Vizsga znok az emberek és az autók. Az előbbieknél a közlekedési magatartást, a felelősségérzetet mérik meg, az utóbbiaknál a műszaki állapotot. Embernek vagy tárgynak sikerül-e jobban a „vizsga"? Erre is kíváncsiak voltak a közlekedési akciókról tudósító munkatársaink. Új ritmus A tegnapi eső után még pocsolyák csillognak az úttest szélén a járdák mentén, s a gyalogosok fél szemmel az autókat figyelik: várható-e a szennyes zuhany? Az autópok pedig vagy lassítanak, vagy nem, tény ilyenkor sok felöltőt, nadrágot, kosztümöt fröcskölnek le Siófokon. A városban különösen sok helyen áll a víz eső után, a posta előtti gyalogátjáró például ilyenkor egyáltalán nem használható (következésképpen másutt és szabálytalanul kénytelen a gyalogos átkelni az állomás irányába), a szállodasoron ugyancsak vízben járnak a gépkocsik. Simon Gyula főtörzsőrmesterrel járjuk a várost, a partot, s mindjárt a Széchenyi utcában több, szabálytalanul parkoló gépkocsit találunk. — Akadályozzák a forgalmat — mondja a főtörzsőrmester. — A szállítójárművek képtelenek miattuk a boHtok közelébe jutni. Hamarosan beköszönt a szezon, s akkor lesz ez igazán bosz- szantó. A helybeliek a téli hónapokban valahogy elszoknak a nagy forgalomtól, kényelmesebben, lezserebben közlekednek, s az átállás elég sok bajjal jár. Gyakoriak a koccanások, és a legtöbb esetben a helybeliek a figyelmetlenek. Nehezen igazodnak az új körülményekhez a szezondiktálta ritmushoz. A szabálytalanul parkolók egyelőre csak a keskenyebb utcákban és az új piactéren okoznak közlekedési akadályt, ám néhány hét múlva a „pulóverpiaci” napokon állandó rendőri felügyeletre lesz szükség a Kiliti felé vezető 65-ös úton. Mert a parkoló gyorsan megtelik, s a látogatók zöme gépkocsin érkezik. A hétvégén már több idényjellegű vendéglátó hely is kinyit. Remélhetőleg nem lesz több ittas vezető az idei előszezonban, mint tavaly, mindenesetre az éberség nem árt. A balatoni településeken, főként a szezonban sok gondot ojcoznak a túlságosan siető gyalogosok is, akiknek nincs türelmük elmenni a zebráig, s inkább a gépkocsik között osetlenek-botla- nak át az úttesten. A 70-es úton a siófoki benzinkút és Szabadi-fürdő között állunk és figyeljük a forgalmat. Még nyugodt, kiegyensúlyozott. Az ellenőrzött gépkocsikkal (és vezetőikkel) semmi baj. A papírok rendben vannak, a műszaki állapot kielégítő, a gumik nem kopottak, a lámpák égnek. — Jó utat — tiszteleg a főtörzsőrmester, s bizonyára a következő hetekre, hónapokra gondol, amikor majd az M 7-esről lezúdul a hatalmas forgalom, s helyenként, az útkereszteződésekben rendőri segédlet nélkül ailigha képzelhető el a kulturált, biztonságos közlekedés. Leggyakoribb a gyorshajtás — Április közepéig a következő összképünk alakult ki — tájékoztatott Németh Gábor alezredes, a megyei rendőr-főkapitányság köz- biztonsági és közlekedési osztályának vezetője. — A leggyakoribb közúti vétség a közlekedési hónap időtartama alatt is a gyorshajtás. Ügy látszik a járművezetők, ha nem látnak rendőrt, előszeretettel tapossák a gázpedált. Rendőrt nem láttak, viszont működött a traffipax. Csaknem négyszázan fizettek helyszíni bírságot gyorshajtás miatt, s további huszonhárom gépkocsivezető számíthat arra, hogy a fényképek alapján hosszabb-rö- videbb időre bevonják a jogosítványát. Az ittas vezetőket méltán nevezhetjük a közutak rémeinek: kiszámíthatatlan magatartásukkal, tompult reflexeikkel a balesetveszély állandó forrásai közé tartoznak. Tíz sofőr még a közlekedési hónap során sem tudta megállni, hogy ne igyon: vérvétel is bizonyította a szemmel látható ittasságukat. Gyakoriak a szabálytalan áruszállítások, valamint a hiányosan kitöltött menetlevelek. A bizonylati fegyelemben nem sikerül lényeges javulást elérni. Sok éves tapasztalat ez. SOkan kockáztatnak, s megpróbálják: „hátha átcsúszom az ellenőrzésen”. Azaz: érvénytelen műszaki vizsgával vesznek részt a forgalomban. Nem ritka az sem, hogy kölcsönkért járművel közlekedik valaki. Ilyenkor a rendőrök meggyőződnek arról, hogy valóban kölcsön vett, és nem lopott kocsiról van-e szó. Ilyen jellegű ellenőrzés során fogtak el Marcali térségében egy gépkocsitolvajt. Eddig körülbelül kétezer járművet ellenőriztek. Április végéig még néhány ezer járműnek vizsgálják meg a műszaki állapotát, valamint a tulajdonos okmányait, s a rakományt. Ha a hónap végén is olyan kedvezően nyilatkozik az osztályvezető mint a mostani interjúnkban, akkor mondhatjuk, kívánhatjuk: csak így tovább az utakon! Ugyanis Németh Gábor elmondta: — Mi a rendőrségen a balesetek számából és jellegéből kiindulva mondunk véleményt a közutak biztonságáról. Áprilisban elenyészően kevés baleset történt, és ezek sem súlyosak. Föltételezhető, hogy a kedvező statisztika mögött a fokozott rendőri jelenlét is ott van. Ha a közlekedési akciósorozat után sem lesz több baleset mint most, akkor elismerően nyilatkozhatunk a Somogybán közlekedőkről. A munka folyik tovább: rendőrökkel, katonákkal, tűzoltókkal, önkéntes segítőkkel együtt. A tűzoltók most először vesznek részt közúti ellenőrzésekben. Néhány veszélyes szállítmány teszi indokolttá és szükségessé a bekapcsolódásukat — mondta Németh Gábor. — Ellenőrzik a tűzoltó készülékek meglétét és szavatossági idejét. Együttműködésünk újabb formája az akcióban való részvétel. A menetlevelekhez nemcsak toll kell Április bolondossága hogyan is tisztelné a hagyományokat? Traktoros legyen a talpán, aki ilyenkor a földekre merészkedik. Úszik minden, könnyen süpped a tengely is. Űtitársaim ezúttal azonban nem rájuk voltak kíváncsiak, hanem azokra, akik a nyálkás aszfalton hajtják személygépkocsijai- fcat és teherautóikat. Pintér Ferenc törzsőrmester járőrkocsijában ezúttal négyen szorongtunk. Velünk jött Meeng Henrik, a Kapós Volán főellenőre is. A délelőtti zuhogó esőben valahol Iharosberény és Inke között parkoltunk le egy mellék- útón. Hinné az ember, hogy ilyenkor ritka, aki az útra merészkedik. De hát szállítani kell, várják az alapanyagot, az alkatrészeket, az üzemanyagot. Elsőként a Kapos Volán egyik kocsiját állították meg. Gyanítottan Meeng Henrik sem örült ennek a találkozásnak, mert az YG 65—53 forgalmi rendszámú kocsi vezetőjének a menetleveleivel enyhén szólva semmi sem volt rendben. A papírra csaknem kilencven kilométerrel többet írtak, mint amit a leplombált óra mutatott. Ne is beszéljünk arról, hogy majd tíz darab menetlevelét le sem adta, s fura módon kitöltetlen menetlevelek is rejtőztek a kocsiban. Ki-ki szűrje le a tanulságot. Már csak azért is, mert jegyzőkönyv készült a főnökének ajánlva. Az őszi közúti ellenőrzések során akarva-akaratlanul is sorra botlottunk a Kapos Volán kocsijaiba, akkor a gumikkal volt baj. Most, talán tanulva az akkoriakból, ilyesmivel nem kellett foglalkozniuk az ellenőröknek és a rendőröknek. Máshol és másnál annál inkább. Mert — ez általában a hivatkozási alap — nem lehet megfelelő köpenyt kapni, amúgy is kibírt már jónéhány ezer kilométert, hát arra a visszalevő néhányra ... magyarázkodás, miközben senki sem gondolt arra, hogy ebből még baleset is származhat. Puskás József főhadnagy, a nagyatádi rendőrkapitányság közbiztonsági és közlekedési osztályának helyettes vezetője aligha lepődik, meg a kifogások sokrétűségén. Ahhoz már régóta rendőr, hogy tudja, magyarázatot mindenre találnak az érintettek. — Gyanítom, tapasztalatai nem sokban változtak az elmúlt években. — Azért vannak kedvező előjelek: tavaly a körzetünkben csökkent a közlekedési balesetek száma. A' csíkos kocsik jelenléte is visszatartó erő. Körzeti megbízottaink egyéb feladataik mellett ugyancsak részt vesznek a forgalom figyelemmel kísérésében. Néha azonban pusztába kiáltott szó. Gondolok itt a gyalogosokra ... Tény: néha még a szemüvegesek sem látják a felfestett gyalogátkelőhelyeket, néhány méterrel odább próbálnak meg átoldalogni. Bizonyíthatjuk ezt Nagyatádon is, ahol alig néhány perc alatt tucatjával sértették meg a közlekedés szabályait. Az ő figyelmükbe is ajánljuk a bel ügy m iniszter - helyettes utasítását, miszerint száz forint helyszíni bírsággal sújtható az, aki ha közelben kijelölt gyalogos átkelőhely van, nem azon halad át. Már négyszáz forint a tarifa, ha a gyalogos a lánc-, illetve a csőkorlátot, sorompót kinyitja, azon átmászik, alatta átbújik, illetőleg azt megkerülve elzárt területre (úttest, útszakasz, vasúti pálya stb.) lép. Alkudozás az utakon A kaposvári városi rendőrkapitányság tanácskozóterme megtelt. A rendőrökkel együtt katonák, tűzoltók, a különböző munkahelyeket képviselő önkéntes rendőrök vettek részt az eligazításon. Már ebből is érződött, hogy olyan feladatról és olyan célról van szó, amely minden közlekedő embernek közös érdeke. Lóki Sándor őrnagy, a kapitányság közlekedési osztályának vezetője bevezetőjében néhány autós-turpisságra hívta föl a figyelmet. Sokan és sokféle módon igyekeznek kijátszani a közlekedési szabályokat. Elfeledve, hogy a szabályok nem önmagükért vannak, hanem a nagyobb biztonságot szolgálják. Szólt az őrnagy arról is, ami péntek délutánonként jellegzetes: a hazafelé igyekvők tülekedése, az agresszivitás különböző megnyilvánulásai. No és a munka utáni „öblögetés”, hiszen hétvége jön, lehet lazítani... Udvarias és határozott intézkedést kért az eligazító a közlekedési akcióban résztvevőktől. Ismételten fölhívta a figyelmet arra, hogy az ellenőrzés mindenre kiterjed: személyre, gépkocsira, pogy- gyászra egyaránt. Csapódtak a gépkocsiajtók A láthatatlan rendszám nyomában Marcaliban kedden volt az egyik ellénőrzési akció. A kora délutáni eligazításon itt is szó volt arról, hogy nem a büntetés, hanem a balesetek megelőzése a legfőbb cél. Tóth János hadnagynak, a közbiztonsági és közlekedési osztály megbízott vezetőjének a szavai szerint: „Néha egy figyelmeztetés többet ér, mint háromszáz forint bírság.” A Zalaegerszegről Komlóra tartó piros Lada vezetője írásbeli figyelmeztetésben részesül néhány napon belül, mivel a bal hátsó sárvédője hiányzott. A Zastava vezetője viszont már helyszíni bírságot fizetett: utasa csak a rendőr szemeiéttára kapcsolta be a biztonsági övét. Csoda, hogy még nem rogyott össze az a kerékpár, amellyel Tapsony határában találkoztunk: az egyik pedál hiányos, az egész szerkezet igen rozoga, és persze nincs rajta világítás. Errefelé igen sok esténként is a kiviLágí- tatlan kerékpár. Mondani sem kell, hogy ez milyen balesetveszélyes. A tulajdonos azt mondja, hogy nem is az övé. Persze, kölcsönkérte. És természetesen csak néhány percre ült rá. Épp hogy odébbgurul néhány métert, és soha többé rá sem néz erre a rozoga alkalmatosságra. Személyi igazolvány nincs nála. Azt mondja, állatgondozó Tapsonyban. Böhönye főutcájában egy fürge mozgású traktor gurul ki az útra. Nem sokat halad előre, máris mellette a járőrkocsi. A kocsiparancsnok szóvá teszi, hogy hiányzik a járműről a bal oldali irányjelző. A traktoros mentegetőzik és a zsebében kutat. Hiábavalóan: nincs nála sem a vezetői, sem a forgalmi engedély. Azonnali eltiltás a forgalomtól. Gördülhet visz- sza az udvarra, és készül a följelentés. Még a községen belül egy őrizetlenül hagyott lovaskocsira bukkanunk. Hajtója bent van az italboltban, de még józan. „Csak egy sört akartam meginni” — vallja be. Korrekt, udvarias, ám határozott intézkedés történik itt is. Láthatatlan rendszám nyomába eredünk. A járművezető nem tudja mire vélni érdeklődésünket. Kiderül. hogy mészféleséget pakoltak ki a csomagtartóból, és nem vették észre, hogy beszeny- nyeződött a rendszám. A jóindulatú figyelmeztetést köszönettel veszi. Minden jel arra utal, hogy nem szándékosan tüntették el a jelzést. Megyünk tovább. öt óra tájban újabb területeken nyílt alkalmunk körülnézni, miután átszálltunk Tóth János járőrkocsijába. A hadnagy menet közben az ember tettei közötti összefüggésekről beszélt. Valójában a közutakon sokféle emberi magatartás nyilvánul meg, s botorság lenne azt gondolni, hogy felelőtlenség, lelki ismeretlenség, nem törődömség csak a közutakon tapasztalható. Az erkölcsi meggyőződést kell olyan irányba frrmálni, hogy mindenkiben kialakuljon egy kellő önkritika, és a másikért (is) érzett felelősség. Az éjszakába nyúló ellenőrzések során többször is igazolódtak a hadnagy szavai, melyek, mint fontos tanulságok, sokáig motoszkáltak bennünk... és a járőrkocsik lassan kigördültek az utcára. Mégiscsak megdöbbentő, hogy sokan milyen magátói értetődő természetességgel szabálytalankodnak még akkor is, ha ezzel emberéletet veszélyeztetnek. A városi kórház előtt, a mentők számára fenntartott várakozó- helyen piros Zsiguli ácsorog. Megállunk mi is, hátha előkerül a gazdája. Kisvártatva jön is: beszáll, s indulna. Méltatlankodva szól a feléje közeledő rendőrnek: — Hiszen csak egy percre álltam meg! Mese nincs, helyszíni bírság. Amikor mi is indulunk, megszólal a kocsiparancsnoik: — Fogadásom van rá, hogy tíz perc múlva megint parkol itt valaki. Igaza lett, újabb bírság. Az ablakon kihajol egy ápolónő, s fölindultán mondja: — Mindig ezt csinálják! Naponta tíz-tizenöt kocsi is elfoglalja a helyet a mentők elől! A Dorottya Szálloda előtti zebránál éles fókcsigorgásra leszünk figyelmesek. Egy anya a kislányával nagyot ugorva érkezik a biztonságot jelentő járdára. A Lada tulajdonosa felháborodva gesztikulál : — Nem látják, hogyan jött elém?! A járőr néhány szót mond arról, hogy miképpen kell megközelíteni a kijelölt gyalogos átkelőhelyeket. A sofőr újabb magyarázattal próbálkozik, de kevés szavát értem. Még mindig mardossa dobhártyámat a hangos fékcsikorgás. Üjabb zebra, újabb szabálytalanság: egy személy- gépkocsi pont az átkelőhelyen előzött meg egy motorost. Alkuba kezd az az illető: „nem lehetne elsimítani...?” Miközben a bírságot fizeti, az arcát figyelem. Megbánásnak semmi nyoma. Ha elütött volna valakit, bizonnyal azt is el tudná simítani a saját lelkiismeretében ... Tanulságosak és lehangolóak az első reakciók: a „rajtakapott” autóvezetők a fölsorolt esetek egyikében sem a saját meggondolatlanságukat hibáztatták, hanem a büntetések miatt méltatlankodtak. ök persze nem hallhatták az eligazításon azt, hogy az ellenőrzésben résztvevőknek nem a büntetés az elsődleges céljuk, hanem a jóindulatú figyelemfelhívás, a figyelmeztetés, a körültekintőbb közlekedésre való rávezetés. Kaposváron azonban nem egyszer az derült ki, hogy a szabálytalankodó autóvezetők nem a saját vezetési stílusukat igyekeznek javítani, hanem az alkudozási és a kifogás-kereső képességeiket fejlesztik. Ebből a magatartásból következik, hogy sokak esetében a veszélyes helyzetek előidézése nem véletlenszerű, egyszeri eset, hanem rendszeres, ismétlődő. Azoknak, akik ilyen fölfogással ülnek a volán mögé, valóban csak a rendőr jelenléte és ellenőrzése a visszatartó erő.
