Somogyi Néplap, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-02 / 78. szám

1987. április 2., csütörtök Somogyi Néplap 3 KEREKASZTAL Kaposvár közlekedésének jövőjéről rendez­tünk kerekosztal-beszélgetést A somogyi me­gyeszékhelyen főképpen a belváros közleke­dése kaotikus, a tömegközlekedést akadályoz­za, hogy a szűk utcákban nem férnek el a buszok, a parkolást szükségszerű, de több helyütt oktalan tilalmak is nehezítik. Összhangban lesz-e ezután a közlekedés tervezése a város fejlődésével, meghallgat­ják-e a forgalom szabályozásakor az érin­tett szervezeteket, szakembereket és a lakos­ságot? Várható-e javulás, elegendő erő a jobbításra? A vitában részt vett Kálmán Sándor, a vá­rosi pártbizottság titkára, Kovács Béla, a me­gyei tanács közlekedési osztályvezetője, dr. t. Szabó Tünde megyei főépítész, Virányi Ist­ván, a városi tanács műszaki osztályvezetője. Lóki Sándor, a városi rendőrkapitányság köz­lekedési osztályának vezetője, Stadler József, a Somogyterv igazgatója és Balogh János, o Kapós Volán igazgatóhelyettese. Szerkesztő­ségünket Luthár Péter képviselte. A KAPOSVÁRI KÖZLEKEDÉSRŐL — Kaposvár fejlesztésének tervei biztosítják-e az össze­hangolt, előrelátó, a jövő században sem megtagadni való közlekedést, illetve mit kellene tenni azért, hogy biztosítsák? Milyen rövid- és hosszútávú intézkedések szükségesek ahhoz, hogy ja­vuljon a közlekedés; van-e lehetőség néhány azonnali jobbításra? KÁLMÁN SÁNDOR: — Kaposvár közlekedési gond­jai aibból erednek, hogy a vámos fejlesztése, a lakásépí­tés elsősorban a városma­gon kívül kezdődött meg. Jelentős létekszámmal gya­rapodott a megyeszékhely, a nyugati és a keleti ipartelep keresztül-kasul igénybe ve­szi a város közlekedését. Ezien a helyzeten csak rész­ben változtatott a teherpá­lyaudvar kihelyezése, mert az áttmenőfomgaljmat nem le­het elterelni. Kaposvár az egyedüli város, ahol a hely­közi és a távolsági buszjá­ratok egy helyre összponto­sulnak. A vasútállomás kör­nyéke gyalogosan és gépko­csival is nehezen közelíthető meg. A hetedik ötéves terv végéig alapvető változást kell elérni a városban. A tálblák ide-oda helyezése nem elég. A sok egyirányú Utca és a többi akadály csak akkor változik meg, ha a donneri felüljáró és az új buszpályaudvar is felépül. Még egy alapvető baj van: rengeteg ipari üzem és rak­tározási központ van a bel­városban, s ezek lassan megbénítják a várost. Az ipari telephelyek teljes ki­telepítése nélkül el sem tu­dom képzelni a közlekedés javulását. A közlekedési be­ruházások csupán a városi tanácsi költségvetésből nem fedezhetők. Országos, me­gyei, sőt lakossági pénzek is kellenek. VIRÁNYI ISTVÁN: — Az új általános rendezési terv jóváhagyásával hosszú táv­ra is megfelelő várofejleszté- sil, ezen belül közlekedésfej­lesztési elképzelést fogadott el a városi tanács. Ez az ez­redforduló utáni évitizedek­re is meghatározza a fő köz­lekedési irányokat, a főbb szerkezeti, fejlesztési ele­meket. Az új terv a pécs— balatoni főút nyomvonalát a Széchenyi tértől délre új vonalra helyezte; ez gyöke­res szerkezeti változást je­lent a korábbi elképzelések­hez képest. A helyi és hely­közi buszpályaudvarok he­lyének kijelölése szintén új elem volt a korábbiakhoz ké­pest. A Széchenyi térre ke­rül az új helyközi autóbusz- pályaudvar, s a mostani lesz a helyi autóbuszállomás. A hetedik ötéves tervbe a köz­lekedés megfelelő súllyal ke­rült be. Ennek legjelentő­sebb eleme az új donneri felüljáró. A következő lépés a városiközpont déli teher­mentesítő útjának megépíté­se, amely alapfeltétele an­nak, hogy normálisan lehes­sen közlekedni. STADLER JÓZSEF: — A Május 1. utca gyalogosúttá válásával a közlekedési rendszer megváltozott, és nem tudtuk ezt az új közle­kedést tökéletesen megolda­ni.. Alapvető elvnek tartom, hogy a városmagot minden irányból kétirányú forgalmi utakkal vegyék körül, így lehet megfelelően ellensú­lyozni a főutca lezárását. A nyugati részen, tehát a Kos­suth téren és a Berzsenyi utcában a forgalom sokkal zavartalanabb, mert arra kétirányú utak vannak. A keleti oldalán a Dózsa Görgy utoa egyirányú. Ezt kétirá­nyúvá lehet és kell is tenni. A Május 1. utcához tartozik, hogy nem oldódott meg az utcában levő létesítmények közlekedési ellátása. Ezeket a tömböket hátulról kell ki­szolgálni. Ilyen szempontból kedvező a helyzet most már az igazgatási tömb környé­kén, de másutt még nem. Nagy baj, hogy kevés a vá­rosban a parkolóhely. DR. L. SZABÓ TÜNDE: — Kaposvár közlekedése négy fő téma köré csoportosítha­tó. Ezek: a tömegközlekedés, a személy- és teherautó-for­galom, a kerékpározás és a gyalogos közlekedés. Tömeg- közlekedési szempontból ked­vező a kelet—nyugati és az észak—déli főközlekedési út­vonal. A rendezési tervek­ben a két buszpályaudvar jó helyre került. A személy- és teherforgalom miatt a déli elterelő út nagyon fontos. Olyan gyűrű kell a belváros köré, amely elviszi a teher­forgalmat. Fontos a parko­lók gyarapítása. Gyorsítani kellene a belváros területén a tömbrekonstrukciós tervek megvalósítását, a parkolási gondok csak aikikor fognak javulni. A kerékpárúttal kapcsolatban igen rossz a véleményem. Az egész vá­rost kiránduló- és parkerdők veszik körül, s ezeket gya­korlatilag nem lehet kerék­páron megközelíteni. Min­den nagyváros jelentős erő­feszítéseket tesz, hogy ke­rékpárutak hálózatát kiépít­se mind a belterületen, mind a yáros körül. Kaposváron viszont csak egyes utcasar­kok között lehet kerékpároz­ni, utána pedig a járdán kell tolni a járművet. Talán a gyalogos közlekedés van a legkedvezőbb helyzetben: az észak—déli gyalog osten gely — az Irányi Dániel utca és a Május 1. utca 21. szám alatti átjáróház útvonalán — elkészült. KOVÁCS BÉLA: — An­nak ellenére, hogy az utóbbi években fontos fejlesztések voltak Kaposváron, a város közlekedési bajai elérték a tűrőképesség felső határát. Tulajdonképpen nagy lema­radás van; ez összehangolt, számottevő pénzt igénylő be- ruházássorozattal rendez­hető. A sugaras és a négy- zetrácsos úthálózat létezik, tulajdonképpen a gyűrű­rendszer hiányzik. Ennek bizonyos szakaszai kiépültek, de még sok része nincs meg. A jó közlekedéshez megfelelő szélességű utak keltenek. Ahhoz, hogy a forgalomszabályozás jó, az idegien számára is áttekint­hető legyen, nagy útfelület kell. De nincs! A városmag­ban, sőt egy kicsit kijjebb is, hiányoznak a szükséges szélességek. Óriásiak a par­kolási gondok! Nem látvá­nyos, de nagyon pénzigónyes a csomópontok kialakítása. Hogy balesetmentesen te­hessen közlekedni, a város régebbi utcáin a kétirányú forgalmat be lehessen vezet­ni, ahhoz nyitott csomópon­tok kellenek. Javulni fog a helyzet. A városrendezési, és közlekedésfejlesztési kérdések most már összhangban tesz­nek. A kényszerhelyzetben mindenki belátta, hogy nincs tovább. De hogy a rendezési tervekből valóság legyen, még nagyon sok konkrét döntés kell. Jövőre elkészül Kapos­vár tömegközlekedési terve, ez a jelennel és a jövővel is számol. Eléggé vitatható a lakótelepek tömegközlekedési kiszolgálása, mert belső út­hálózatunk arra alkalmat­lan, hogy ott tömegközleke­dést alakítsunk ki. Ezekre a gondokra akarunk megoldást kapni a fejlesztési terv ké­szítőitől. BALOGH JÁNOS: — A nyolcvanas években számos új autóbuszvonal nyitása, meghosszabbítása igazolja, hogy a tömegközlekedés megpróbált alkalmazkodni a város szerkezeti változásá­hoz. Többször tudatosan vállaltunk feszültséget, több helyen autóbusz-közlekedést indítottunk úgy is, hogy nem volt meg számos műszaki feltétel: út, busizforduló. Ezek nem szerepelték meg­felelő súllyal a tervezéskor. Ennek most is nagyon sok gondjával-bajával kell küszködnünk. Kérdéseinkre választ várunk az említett tanulmánytól is. A belvá­rosiban a két autóbusz-pá­lyaudvar helykijelölése a le­hetséges változatok közül a legmegfelelőbb volt. Ezzel együtt, szerintem, a tömeg- közlekedésnek a tervezés so­rán kézzelfoghatóbb előnyö­ket kellene biztosítani. Mi a forgalmi adatokból látjuk, hogy a munkával, az iskolá­val összefüggő utazások szá­ma lényegesen növekszik, az előny igénye tehát tömeg­igény. Nem műszaki, város- rendezési kérdés, de a tö­megközlekedést erősen érin­ti a munkaidőkezdések ösz- szehangolása; a lépcsőzés. E téren igen rosszul halad­tunk az elmúlt években, pe­dig szervezési intézkedések­kel, pénz nélkül lehetne gyorsan és eredményesen előrelépni. LÓKI SÁNDOR: — A ke­let—nyugati és az észak— déli forgalomáramlást a vá­rosban folyamatossá tudjuk tenni. A gondot elsősorban a belváros forgalmi rendje okozza. Sokszor háromszor is meggondolja a rendőr, hogy negyedszer szóljon-e, mert néha egyszerűen nem lehet szabályszegés nélkül közlekedni, örvendetes, hogy a vasúti rámpa megszünte­tésével s ott újabb ideigle­nes buszindítási helyek ki­alakításával a közeljövőben bizonyos imértékig mentesí­teni lehet a Dózsa György utcát és a vasútállomás előt­ti területet. A másik na­gyon lényeges dolog: rövid időn belül meg kell tiltani a teherautók parkolását a lakótélepeiken és a belváros­ban. Nem múlik el egyetlen nap, hogy 15—20 telefont ne kapjunk: hajnaliban föl­riadnak az emberek az in­duló tehergépkocsik miatt. A belvárosi telítettség eny­híthető az üzletek föltöltésé- ndk szabályozásával. Kapos­váron is meg lehet és kell oildani, hogy reggel, munka­kezdés előtt töltsék föl az üzletéket. Az egyirányúsítá- son is változtatni kell. Pél­dának hozom a Dimitrov utcát. Régen is kétirányú volt, el tudná vinni a kele­ti forgalmat. Meg kell tilta­ni benne a parkolást, van annyi ibetorkolló utca, amennyiben a parkoló jár­művök biztonságosan elhe­lyezhetők. Töb utcában nem indokolt az egylrányúsítás! Egyetértek azzal, hogy nem szabad kitiltani mindenhon­nan a biciklistákat, mert annak ellenére, hogy tiltva van, így is behajtanak és ál­landó stresszhatás alatt min­dig azt lesik, jön-e a rend­őr vagy nem. Épp ezért kö­vetkezük be a közlekedési baleset.- A mostani tervkoncep­ció tehát jó, ám végrehajtá­sától több helyütt csak jó néhány év múlva várható megoldás. Az egy-egy utcát, tömböt közvetlenül érintő tervek, teendők hamarosan megvalósulnak, illetve sür­gősek. Támaszkodnak-e ezek az elképzelések, döntések a lakosság véleményére, a köz­lekedési vállalatok képvise­lőinek véleményére, a sza- bályokat betartató rendőrség szempontjaira, azaz a kol­lektív bölcsességre? KÁLMÁN SÁNDOR: — Szó esett a lépcsőzetes mun­kakezdésről. Ez is fontos közlekedésszervezési kérdés. A pártbizottságra sok vele kapcsolatos panasz, jelzés érkezik, hogy változzék a menetrend. Kiderült, hogy a városközpontban végre nem hajtott lépcsőzetes munka­kezdés is akadályozza a tö­megközlekedést. Általában hivatalok és intézmények vannak a központban. Ta­nácsok, amelyeknek szintén meg kellene változtatni a munkarend j ükét. DR. L. SZABÓ TÜNDE: — — A lakosság véleményével számolni kell. A szakembe­rek feladata, hogy miképpen szűrik meg ezt. Nagy súlyt kell arra fektetni, hogy az információ pontos legyen. Egy városlakó a maga prak­tikus gondolkodásával sok öitletet adhat a szakember­nek, aki ha jól adja tovább a véleményeket, a szaktudá­sát hozzájuk téve, akkor jól képviseli a városlakókat. BALOGH JÁNOS: — A lakossági vélemények meg­hallgatása nélkül jelentős döntések előkészítése ma már elképzelhetetlen. Sze­rintem bizonyos kérdésekben magát a döntést is a lakos­ság kezébe kellene adni. Például régóta beszélnek az emberek a 11-es autóbusz útvonalának feaposfüredi módosításáról. A Volánnak mindegy. Döntsék el a Ka- posfüreden lakók, hogy ne­kik melyik megoldás a-jobb! A nyílt várospolitikát már az előkészítéskor jobban kel­lene alkalmazni, és ez a közlekedésre is vonatkozik. El kell árulni előre, hogy az új építési területeken mi az, ami nem lesz elérhető, ha­nem el kell érte utazni. Ha az építkező a telek vásárlá­sa előtt tisztában van vele, hogy óvoda nem lesz, böl­csőde sem lesz, a buszmeg­álló pedig messze lesz, ak­kor ennek a tudatában vá­laszt és később sem rekla­mál. STADLER JÓZSEF: — Régebben a tervek úgy ké­szültek, hogy a lakosságot kész tények elé állították. Ez ma már nem megy. Az emberek a közvetlen környe­zetükben levő forgalmi je­lenségekre nagyon jól rea­gálnak. Erre sóik példát tud­nék hozni tanácstagi fogadó­óráimról is. KOVÁCS BÉLA: — A nyílt várospolitika kötelez bennünket rá, hogy megis­merjük a lakosság vélemé­nyét. A válasz nem kevésbé fontos: az embereket tájé­koztatni kell arról, hogy mi történik. Módot kell adni nekik, hogy fölkészüljenek a változásokra. Most jutunk olyan helyzetbe, hogy a la­kosságnak hamarosan szem­be kell néznie egy elég tisz­tességes „ostromállapottal". Jönnek a goromba beavat­kozások mindenütt. Bontás, útépítés... KÁLMÁN SÁNDOR: — Várost tervezni, fejleszteni, azzal a „nyíltsággal'’, ami korábban volt, nem lehet. A lakosságtól munkát is ké­rünk, és kérni csak nyílt, őszinte véleménynyilvánítás­sal lehet. LÓKI SÁNDOR: — A kintfelejtett jelzőtáblák föl­háborítják az embereket, még a rendőrt is. Számtalan­szor jeleztük már ezt. Azt is, hogy aki elmegy a piac­ra, az vagy azért megy mert oda valamit visz, vagy azért, mert valamit vásárolni akar. Hát ha viszem, akkor nem a hátamon viszem! A Lakta­nya utcában viszont tilos a megállás, pedig széles a jár­da, lehetővé tenné a félke­rékkel történő felállást. Egy kicsit logikusabban kéne megnézni az utcát, mi mó­don lehet javítani; és máris megszűnne a rettegés: „be- menjök, ne menjek, hova álljak” ... Remélem, ezután e téren is adnak a vélemé­nyünkre ...- Végül is bízhatunk-e benne, hogy egyszer ehhez hasonló beszélgetésre sor ke­rül, nem találkozunk ugyan­ilyen gondokkal? Csak egy példát rá: évek óta létező panasz, hogy a belvárosban nem lehet kerékpározni, ho­lott ha lehetne, akkor talán a személyautók is ritkulná­nak és a tömegközlekedés zsúfoltsága is enyhülne. És évek óta nincs változás! Minden területre érvényes a kérdés: most vajon mi ga­rantálja, hogy nem csupán vágyunk \a javulásra? STADLER JÓZSEF: — Azt hiszem, hogy ideális ál­lapotokról tíz év múlva sem fogunk beszélni. Más körül­mények lesznek, más nehéz­ségek, de a közlekedésben az ideális állapot, azt hiszem, reménytelen. VIRÁNYI ISTVÁN: — Ha folytatódnak azok a folya­matok, amelyek mostanában megkezdődtek, és a belváro­si tömegrekonstrükciókkal, a hálózatfejlesztésekkel, a par­kolóhelyek kialakitásával többet tudunk foglalkozni, akkor meggyőződésem, hogy tíz év múlva ilyen problé­mákról kevés szó esik és eredményekről lehet beszá­molni. KOVÁCS BÉLA: — Ab­ban érzem a garanciát a ja­vulásra, hogy minden érin­tett teljes nézetazonosságra jutott a koncepció kialakítá­sakor. Ezért remélhetőleg a további feladatokról beszél­hetünk majd tíz év múlva, és nem a most körüljárt té­mákat kell újra elővenni. KÁLMÁN SÁNDOR: — A közlekedési koncepcióban benne vannak a város kör­nyékét övező parkerdők és mindazok az objektumok, amelyek a városihoz kapc.o- lódnák. A szándék világos, s ezért gondolom, hogy arról, amit most elmondtunk, évek múlva nyugodtan beszámol­hatunk.

Next

/
Thumbnails
Contents