Somogyi Néplap, 1987. március (43. évfolyam, 51-75. szám)
1987-03-07 / 56. szám
1987. március 7., szombat 5 VIRÁG HELYETT Nőnapi tisztesség olyan portrét rajzolni, amely ezen a különös illatú, szépen nyíló napon valahogy minden nőt képvisel. így hát egy előre elképzelt ünnepeltnek bizonyára fiatal, merész, és csábos filmszínésznőnek kellene lennie. Illatos virág, sikeres nő, mintha csak valamilyen videoszalagról lépne le. Beletartozhat-e ebbe a képbe egy negyedik X-en éppen átlépett minőségi ellenőr? Igen, ha nyitott szemmel járunk és a nőben meglátjuk a nőt. A továbbiakban hallgassuk őt. — Nem tudom mással kezdeni, mint azzal a délutánnal, amikor egy liter olajért szaladtam le a csemegébe, és láttam, hogy ott van egy postai figyelmeztető a ládánkon. Hoppá, mi lehet ez, csak nem valamelyik rokonunk lett rosszul? Kinyitottam, és nem hittem el, amit olvastam. 1987. március hetedikén, déli VI órakor várnak az Országház kupolatermében. Kitüntetés átadásra! Ez nem lehet! Engem, aki eltévedne a Déliben, s azt se tudja, hogyan juthat oda az Országházhoz? De hát miért? A választ a munkahelyemen és a városi pártbizottságon tudtam meg. Nem tévedés, a Munka Érdemrend bronz fokozatát kapom nőnap alkalmából. A Finommechanikai Vállalat kaposvári 3-as gyárában egy üvegkalickában meséli a történteket, alattunk szorgos kezek parányi műszereket illesztenek össze. Rábai Gyu- láné, a Marika — kedvenc. Nem véletlen esett rá egy közösség döntésjutalma. Megbízható politikai munkás, jó munkaerő, példás családfő. Igen az, hiszen egyedül nevelte a kislányát. Kislány ózni azonban nem szeretnék, mert tudom, hogy ez a lánygyerek azóta érett nővé cseperedett, és ebben a gyárban dolgozott bevonulásáig a kitartó udvarlója. — A válás minden nő életében óriási törés, de tudni kell ezt választani, ha nincs más lehetőség. Engem szerencsére munkatársaim szinte családtaggá emeltek abban a nehéz időben. Tengernyi elfoglaltságom sem engedte, hogy valami bánkó- dás-erdőben kóborogjak. Alapszervezeti párttitkár vagyok, a városi pártbizottság tagja, így volt — és van is — mit ténykednem. Üj helyzet teremtődött az életemben. Nekem kellett eltartanom egy iskolás lányt, így délutáni munkát is vállaltam. A maradék időben, inkább csak percekben, pedig mindig akadt a lakásban elég munkám. A lemezjátszó vagy a magnó azonban mindig szólt, s a lábam elindult a dallamokra. Ha valahonnan elémcsöppent még egy kis szabadidő, akkor moziba mentem. Kissé szégyellősen mondja, amire negyvenévesen büszke lehetne: ott volt Budapesten a Scorpions koncerten, mert kedvence ez a popzenekar... Rábai Gyuláné úgy nevelkedett, hogy már kiskorától érdekelték a világ dolgai. A szülők ezt szinte számon- kérték tőle. Nemcsak a szomszéd nyavalyáját, egy utcabeli gondját vitatták meg Rábaiéknál, hanem a világ- politika, a változó gazdaság, a sokarcú harmadik világ is beszédtéma volt a családban. Ebben nevelkedett, az iskolában is így tanult, politizált. — örömmel látom, hogy az FMV fiataljai is elmozdultak a holtpontról. Pezsgés indult meg az ifjúsági életben, gazdagodik, s egyre tartalmasabb lesz a fiatalok munkája, klubélete. Külön is örülök annak, hogy ezt nemembéli vezeti: az új KISZ-titkár egy fiatal hölgy lett. Nekünk is könnyebb így a munkánk. A fiatalok most azokat a nehézségeket vitatják, bogozzák, amelyekre valahonnan meg kell kapniuk a választ. A szociális problémákat, a lakáshelyzetet, az életszínvonalat, a gazdasági fejlődés lehetőségeit, és a reformfolyamatot. Politizálnak és az nagyszerű: úgy látom, újra elindultak a köz- életiség felé. Rábainé úgy beszél, olyan vitalitással, ahogy azt az ember egy húszéves nőtől várná. Ügy öltözik (divatos farmer és dzseki), ahogy egy éppen harmincas hölgynél ez elvárható. Hogy elmúlt volna négyén éves? Nem hiszem el neki. Békés József Nők, habzó májusi rózsák Szabó Lőrinc szerelmes versei Csak a költők tudják igazán: szerelmes verset írni milyen nehéz. A minden embert hatalmába kerítő érzés ugyanis annyi líraiságot hord magában, hogy évszázadok során megannyi szerelmes ifjú fakadt dalra mindenkori szíve választottját szépen rímelő sorokkal biztosítani érzelmei komolyságáról. Koptak viszont ezzel a felhasznált kifejezések, közhelyesek lettek a nemes érzemények. Mai ízlésünknek megfelelően így már igazán erőt, tehetséget próbáló feladat szólni a kedvesről. Azt, hogy Szabó Lőrinc századunk azon költői közé tartozik, akiknek eszköztára sikerrel birkózott meg e nemes feladattal, tudtuk rég. Most azonban mégis kellemes meglepetés érhet bennünket, ha kezünkbe vesz- szük a költőnek a Helikon kiadó gondozásában megjelent szerelmes verseit. A gondozás szó itt szó szerint értendő, mert mint a Helikon által megjelentetett könyvek mindegyikén, ezen is érezhető, az irodalom és a könyv iránti tisztelet. A tartalomtól függetlenül is jó kézbe venni a kötetet. Külön becsét adja a válogatásnak, hogy a borító képét Szász Endre tervezte. Nő rózsával című képe a képzőművészet eszközeivel közelíti meg azt a mondandót, amely Szabó Lőrinc verseiből árad. így egy kötetben olvasva a költeményeket, amelyek egyébként Steinert Ágota értő válogatását dicsérik, támadhat az az érzésünk: hatásukban fölerősítik egymást. Szabó Lőrinc szerelmes versei irodalomtörténetünknek legértékesebb fejezetei közé tartoznak. Azt a belső hevület feszítette lírai hangulatot, amelyet például Szerelmes június című versében olvasunk, még a világirodalom legnagyobbjai is csak esetenként tudták megközelíteni. Ilyen sorokra gondolunk elsősorban: „Kék villogás a levegő, bolond / hangokkal tarka a délelőtt: ' zengő árvíz a nap aranya j s mint sellők rebbennek ide-oda f az édes utcákon a nők. / Menyi nő! Borzong tőlük a város. / Ma mindnek akad valakije: / gondolatban mindegyik után / kinyúl bátran vagy tétován, / a vágy vagy a hála keze.” Csak az képes ilyen sorok írására, aki tehetsége, veleszületett adománya mellett meg is éli történetét. Szokás Szabó Lőrincet irodalmunk nagy szerelmeseként is említeni. Mindenkori asszoJSZABÓ LŐRINC habzó májusi rózsák nyain keresztül azonban költőnk az életnek is nagy szerelmese volt. Ez a sajátos líra egyben bizonyítéka is annak: századunkra, a szavak és fogalmak minden eddiginél nagyobb devalválódása idejére is maradt költészetünkben, költőinkben anyi erő, hogy az évezredes nagy emberi élményt, a szerelmet, megfogalmazhassák, új tartalmat adjanak a régi fogalmaknak, a közhellyé vált szavakat pedig új tartalommal ruházzák föl. Szerelmeseket képzelek a versek olvastán, egymáshoz bújt fiút és ilányt, de látok párjukat kereső magányosokat is, amit egyedüllétükben Szabó Lőrinc fájdalmasan szép lírájában keresnek — s bizonnyal találnak is — vigasztalást. Varga István Köszöntjük a nőket! Fotó: Gyertya s László, Király Béla
