Somogyi Néplap, 1987. március (43. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-07 / 56. szám

4 SEGÉLY A RÁSZORULÓKNAK Somogyi Néplap___________________ 1987. március 7., szombat ,, Lány csábít ás” Marcaliból Nem csak fát hasogatnak A Marcalitól tízegynéhány kilométerre lévő Szőcsény- pusztát nem sokan lakják. S hogy mégsem oly csendes ott az élet, annak egyszerű oka van: a Dunántúl egyetlen erdőgazdasági szakmunkás- képző iskolájának csaknem száz diákja veri fel a kör­nyék álmos csendjét. A kol­légiumot tavaly alakították át diákotthonná, azóta a jobb tanulmányi eredmény érde­kében a helybeliek is ott laknak. A sok együtt töltött óra gyorsan közösségé ková­csolja a kis csapatot, s a jó hangulat, a tenni akarás sem hiányzik a KISZ-munkából sem. Az iskola valamennyi növendéke tagja a mozga­lomnak, s a két alapszervezet munkáját felnőtt tanárok se­gítik. A KISZ mellett alkotó diákközösségek szerveződtek, az érdeklődésnek megfele­lően. A legújabb a békediák­kör, melynek célja a diákok egymáshoz közelítése, olyan programok, versenyek szer­vezése, melyen mindenki szí­vesen vesz részt. Tavaszon­ként megrendezik a szőcsényi békenapokat, melyre a kör­nyék általános és középisko­láit is meghívják. Egyetlen hátrányát érez­zük, hogy ilyen kis közösség­ben tanulunk — mondja Szabó Csaba, az iskolai KISZ-bizottság titkára. — Kevés a faluban a lány, s a rendezvényekre, bálokra Marcaliból és a környező te­lepülésekről kell „elcsábíta­ni” őket. Jó szolgálatot tesz ilyenkor az iskolabusz, me­lyet természetesen nem csu­pán „lányrablásra” haszná­lunk. A mezőgazdasági mun­kán összegyűlt pénzt közös kasszába tesszük, s nyaranta kirándulásokra használjuk fel. Jártak már osztályok Bulgáriában, s most szer­vezzük a berlini csereüdülte­tést. Bebarangoltuk Magyar- országot is, szinte valameny- nyi erdészeti múzeumban jártunk már. Az, hogy a Du­nántúl minden területéről érkeztek ide diákok, még egy gondot okoz. A rendezvénye­ket hétközben kell tarta­nunk, mert hétvégére általá­ban kiürül a diákotthon, mindenki igyekszik haza. Jó kapcsolatot tartunk a megye más kollégiumaival, s utazá­saink közt gyakran szerepel­nek színházi előadások is. Annak ellenére, hogy az in­tézetben fiúk tanulnak, s a szakmunkásképzésben álta­lában nem kiemelt a művé­szeti nevelés, itt igen színvo­nalas „Beszélni nehéz”-kör működik, s több díjat is nyert már. Kedvelt ezenkí­vül az MHSZ-klub, s most dolgozunk egy kerékpárpá­lya kiépítésén is. A video- barátok köre egy lánc létre­hozásán fáradozik, s vala­mennyien sokat teszünk a park fáinak megóvásáért. Az iskola s a diákotthon a hatalmas parkban álló ősré­gi kastélyban foglal helyet. Ám ha régi gazdája vissza­térne, nem valószínű, hogy ráismerne hajdan volt lak­helyére. A szobákat hálókká alakították, a díszterem ma társalgó, s az istálló tanmű­hellyé változott. Az iskolá­ban felnőtteket is oktatnak, a pedagógusok szerint ez a diákokra is jótékonyan hat. Látják, hogy a most elmu­lasztott tudás, később milyen nehezen pótolható. A három­éves képzés alatt erdőműve- lői-fakitermelő minősítést kapnak a tanulók, de a leg­szorgalmasabbak a harmadik év végén hét szakma elvég­zéséről kapnak bizonyít­ványt. Végezhetnek többek közt darukezelő, növényvé­dő, s még ki tudja hányféle munkát az itteni képesítés­sel. Így kapcsolódik össze az itt töltött három év alatt ta­nulás és szórakozás, mozgal­mi munka és alkotó közös­ség. H. É. GERENCSÉR MIKLÓS avagy mit mesél a valódi vőlegény 4. A primitív hiedelemmel el­lentétben már javában élvez­tem az egész falu rajongását, mire időszerű lett Liikáts Im­re barátom Ildikó nevű lánya és özvegy Lipics Gáborné Gábor nevű fia közt a nász­induló. Az emberi kapcsola­tok ezer és ezer finom szála fűzött Lécs dolgos lakosai­hoz. Amikor fölkeresett a szilvuplére különleges bará­tom, Lukáts Imre, egyenesen a szemembe mondta, hogy menyegzői jelenlétemet va­lamennyi érdekelt egybe­hangzón áhítozza. Nem ta­szíthattam őket csalódásba. Távolmaradásommal nem te­hettem tönkre az ünnepüket. Nagylelkűen -igent mond­tam. Ám volt két elmozdít- hatatlan kikötése különleges barátomnak. Az egyik, hogy vigyem magammal a lakoda­lomba Bölömbikát, mármint Karika Dodót, az elementá­ris hangú basszbaritont. — Semmi akadálya — egyeztem bele rögtön, mivel Bölömbika mellett az én gyanús dallamú tercelésem senkinek föl nem tűnhetett. Érdekelt azonban, miért olyan fontos Lukáts Imre különleges barátom számára Bölömbika lakodalmi jelen­léte. — Nekem nem fontos, ha­nem Vámpír Satyának — hozta tudomásomra a külön­leges barát. — Vámpír Sa- tya és cimbalmos zenekara szolgáltatja a zenét és a prí­más ragaszkodik Bölömbika jelenlétéhez, mert az ének­lés föl nem fedezett őstehet­sége akkor is - mederben tud­ja tartani a dalfolyamot, ha szertelenséggé fajulna az illuminált mulatók rikolto- zása. Erősen méltányoltam kü­lönleges barátom érvelését, mégis ingataggá tett a zavar, noha kifelé megőriztem mél­tóságteljes lélekjelenlétemet. — Vagy úgy — méláztam álmatagon, majd kellő ko­molysággal a különleges ba­rát szemébe néztem. — Tu­dod te egyáltalán, hogy mi történt köztem és Vámpír Sa- tya között? Talán túlzottan szigorúra sikerült a komolyságom, mert a különleges barát ar­cából hirtelen kiszaladt a vér. Sietve megnyugtattam: — Na ne ess kétségbe. Mindössze tudakold meg a kétségtelenül jeles prímás­nál, hogy hajlandó-e olyan lakodalomban muzsikálni, ahol én vagyok a kétségtelen díszvendég. Ha igen, akkor gyönyörű lányod házassága elől a legvégső akadály is el­hárul. Már a fentiekből megálla­pítható, hogy /igen szövevé­nyes előzményei vannak egy lakodalmi részvételnek. Ügyelnem kell, nehogy za­varossá kuszálódjanak a szá­lak. Mindvégig a tiszta, pon­tos, tárgyszerű áttekinthető­ségre fogok törekedni. Hi­szen cáfolatnak szánom elő­adásomat. Egy felszínes, heb- rencs, pletykahaj hász kohol­mány cáfolatának. A ko­molyság igénye és a felelős­ség tudata arra kötelez, hogy ne csak tiszta, pontos és tárgyszerű legyen a cáfola­tom, hanem elmélyült is. El­mélyült a szóba kerülő em­berek lehető leghűbb meg­rajzolása érdekében. Egyrészt tehát a lehető legkényelmesebb áttekint­hetőség, másrészt a valóság­gal hajszálra egyező igazság kettős követelményét tiszte­letben tartva, ezennel mé­lyebbre bocsátom ekémet, hogy minél egyenesebb ba­rázdákból kelhessenek ki a színtiszta igazság magvai. Ugyanezt a szándékot gya­korlatiasabban kifejezve, en­gedtessék meg, hogy egyen­ként, külön-külön bemutas­sam a lakodalmi történet főbb szereplőit. Nem voltak ott valamennyien a lakoda­lomban. Sőt egyik-másik kulcsalak még azt sem tud­ta, hogy Lécsen lakodalom van. De hát ez is engem iga­zol, bizonyítandó, hogy a hallatlanul ágas-bogas élet Nagyobb a férfiak nyugdíja Érdekes kiadvány az időskorúakról Különféle fórumokon, ta­nácskozásokon egyre több szó esik arról, hogy Somogy az elöregedő megyék közé tartozik. A sokszor szenve­délyes vitákban olyankor nem pontos adatok is el­hangzanak. A téma időszerű­sége miatt ezért csak örülhe­tünk annak, hogy a Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatóságának legújabb ki­adványa az időskorú népes­ség helyzetével foglalkozik. A gondos elemzés Csizma­dia Pálné közgazdász cso­portvezető érdeme. Egyetér­tünk azzal, amit a beveze­tésben olvashatunk: az idős­korúak helyzete az elmúlt néhány évben nem a tervek­nek megfelelően alakult, életszínvonaluk összességé­ben nem növekedett (egyes években csökkent). Ez és az öregkorúk népességen belü­li arányának emelkedése is indokolja azt az egyre nö­vekvő társadalmi igényt, amely helyzetük érdemi ja­vulását kívánja, hiszen igen kedvezőtlenek a jelek. Csak példaképpen egy közülük: országos adatok szerint 1986 januárjában a nyugdíjak át­lagos összege 3480 forint volt, a nyugdíjasok 78 százaléká­nak nyugdíja azonban nem érte el a 4000 forintot. Ez ma még meghaladja a megélhe­tési költségek alsó szintjét, de figyelembe véve az árin­dex növekedési ütemét és a nyugdíjak emelésének jelen­legi rendjét, e nyugdíjasok kétharmad részének jövedel­mi szintje 2—3 éven belül — megfelelő központi intézke­dések nélkül — a létmini­mum alá kerül. Egyébként a tények önma­gukban figyelmeztetőek. 1986. január 1-jén a több mint 353 ezer somogyi közül majdnem 68 ezer volt . az időskorú, s az országon be­lüli azonos korúak 3 és fél százalékát tette ki. Somogy ma a „legelöregedetteb” me­gyék közé tartozik, 1985-ben az 5. helyet foglalta el az or­szágban, minden ötödik la­kosa 60 éves és idősebb volt. Évről évre emelkedő a egy pillanatra sem engedi unatkozni az életrevaló em­bereket. 4. EGY BARÁTSÁG KEZDETE Már engem is idegesít, annyiszor használtam Lu­káts Imrére vonatkozóan a „különleges barát” kifeje­zést. Nem l'urcsállanám. ha másokat is bosszantana. Pe­dig az ez idő szerinti lécsi magyar állampolgár tőlem kapott titulusa egyedülálló­an indokolt. Ennek oka pe­dig példátlan nemcsak a ritka barátságok, de egyál­talán: az egész emberi nem történetében. Cseppet sem lepődnék meg, ha állításo­mat körbe sompolyogná a gyanú, elvégre nagy dolog, majdnem hihetetlen, amit állítok. Pedig igaz. önmagában az, hogy fönt nevezett Lukáts Imre (más­különben a helybéli terme­lőszövetkezet vizsgázott mé- régraktárosa) az életét kö­szönheti nekem, szinte sem­miség, mondhatnám szóra sem érdemes. Elvégre men­tősofőr koromban naponta több alkalommal hoztam vissza távozni készülő em­bertársaimat a pokol torná­cáról a földi lét gyönyörei közé. Hogy őszinte legyek, ebbéli működésem rutin­munka volt. Ennek ellenére meg kell hagyni, hogy oda­adásomat sokkal inkább a lelkiismeret serkentette, sem­mint a borravaló. Elvégre a mentőautó mégsem taxi. Ámbár ha alaposabban fon­tolóra veszem ezt a kétféle merőben eltérő rendeltetést, a mi Lukáts Imrénk eseté­ben az eltérés nem is olyan merő. (Folytatjuk.) nyugdíjban részesülők szá­ma, s 1985 év végén a me­gyében a népesség 23,1 szá­zalékát tette ki. Ez az arány országosan 21,6 százalék. Á nyugdíjasok össznépességhez viszonyított arányát tekintve Heves megye után Somogy következik! A több mint 84 ezer nyug­díjas 38 százalékát kitevő sajátjogú munkás—alkalma­zott nyugdíjas helyzete a „legkedvezőbb”: havi átlag­nyugdíjuk 3400 forint volt egy évvel ezelőtt. Többségük férfi, s havonta átlagosan 900 forinttal kapnak többet, mint az e kategóriabeli nők. A majd 23 ezer sajátjogú termelőszövetkezeti nyugdí­jas átlagnyugdíja 600 forint­tal alacsonyabb, mint a mun­kás—alkalmazottaké. A ter­melőszövetkezeti nyugdíjasok 48 százalékát kitevő nők át­lagnyugdíja mindössze 2500 forint. A KSH megyei igazgatósá­gának kiadványa éppen ezt a helyzetet figyelembe véve ad vázlatos áttekintést a társadalmi gondoskodásról, a szociális támogatásról is. Megnyugtatónak mondha­tó, hogy az időskorúak több­sége (olyan 70 százaléka) családban, * rendezett körül­mények között él, az azon­ban már kevésbé, hogy mint­egy 18 százalékuk egyedülál­ló és közülük 08 százalékuk­Az eheti kaposvári piac előőrs árusokat küldött egé­szen a Marx Károly utcáig, illetve le a Zalka Máté út és a színház park különböző találkozásáig. Mindenütt hó­virágot árultak a kofák, volt akinél egész tévésdoboz volt megtöltve az egyehetes szép, fehér virágcsokorral. A frissek egy hete 10 centis hó alatt lapulnak ugyanis. A baromfipiacon hiány volt élő kacsából. Az élő­csirke kilója ötven forint, a tyúké öttel többe került. A tisztított csirke azonban két­szeres áron ment, kilónként. Aki pedig az ízletes kacsa­pecsenyéről nem akart le­mondani az 160 forintért kaphatott kétkilós tisztítot­tat. Tovább csökkent a tojás ára — hála a tyúkok tojó­kedvének. Ezúttal a szeren­csésebbek már 1,80-ért is ve­hettek. A hideg miatt mindenki a fedett piaci teremben próbált portékáján túladni. Kapós volt negyven forintért a házi teljföl literje, ötvenért pedig egy kiló túrót vehet­tünk. A burgonya ára följebb srófolt — most már 10 fo­rintért is árulták. A sárgaré­pa kilója is a húsz forin­tot közelíti, érdemes hát elő­kotorni a homok alól, akinek sok van belőle. A petrezse­nak még 2200 forintnál is alacsonyabb a havi jövedel­me. A megyei tanács egész­ségügyi osztályának két év­vel ezelőtti fölmérése szerint minden második időskorú igényelne valamilyen szociá­lis ellátást. A megyei költségvetésből évről évre növekvő összeget fordítottak szociális segé­lyekre. Somogy országosan a rendszeres segélyezés alap­ján a 11., a rendkívüli segé­lyezés alapján a 4. helyen áll. Foglalkozik a kiadvány a szociális étkeztetéssel is, megállapítva, hogy főleg a kisebb településeken hiány­zik ez a szolgáltatás. Bevált a házi szociális gondozói hálózat a megyében. A t ezt igénybe vevők nagy része rendszeres segélyben és ét­keztetésben is részesül, mi­vel jövedelme a legalacso­nyabbak közé tartozik. Sok gondot megoldanak az öregek napközi otthonai. Saj­nos, a szociális otthoni háló­zat egyáltalán nem elégíti ki az igényeket. Elmaradtak bi­zonyos fejlesztések, így még az elkövetkező évtizedben sem látszik megoldottnak ez az ellátás. A kiadványt ösz- szeállító Csizmadia Pálné szerint elsősorban a család­nak és a közvetlen környe­zetnek kell nagyobb szerepet vállalnia. L. G. lyem negyven forintos áron ment. A disznóölési szezon végére is maradt fokhagyma (150 forintért) míg a vöröshagy­ma kilója most 18 forintot taksált. A fejes káposzta 12 forintért gömbölyödött, s társát a kelt, húsz forintért leheteti kilónként adni-ven- ni. Keresettek voltak a pri­mőrök, icsak kicsit még szi­szegünk az áruk hallatán. Az uborka ott rostokol a 160 forintos kilónkénti áron, a paprika sem mozdult el darabonként a 12 forintról. A zöldhagyma most csomón­ként hét forintért került a szatyrokba. Primőrökhöz so­rolnám még a szőlőt is, annyiban, hogy vadonatúj, s szép felhozatal volt, hozzá se nyúltak a szüret óta. Tisztességes áron — kilón­ként negyven forintért — kínálták. Alaposan elcsodál­koztunk a tévében látott háromszáz forintos szőlőár valószínűségén. Vitamin gya­nánt alma kínálta magát nyolctól húsz forintig. A körte kilójáért ugyanitt har­mincat kértek. A visszaköszöntött tél ki­űzte a piacról a gombát, és sajnos az emiatt lehetőség­hez jutott pincés sampion- termelők sem jeleskedtek. B. J. PIACI KÖRKÉP Hóvirágdömping

Next

/
Thumbnails
Contents