Somogyi Néplap, 1987. március (43. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-06 / 55. szám

1987. március 6., péntek Somogyi Néplap 3 HAZANK ÉS A KÖZÖS PIAC Megállapodás születik? Minden jel, a felgyorsult párbeszéd erre vall, hogy küszöbön állnak Magyaror­szág és az Európai Gazdasá­gi Közösség (közkeletűbb el­nevezéssel a Közös Piac) hi­vatalos tárgyalásai egy átfo­gó kereskedelmi megállapo­dás létrejöttéről. A tárgya­lásoknak persze előfeltétele, hogy az EGK végrehajtó szerve, a brüsszeli bizottság megkapja a felhatalmazást a tizenkét tagállam kormányá­tól. Ez minden bizonnyal be­látható időn belül megtörté­nik. Hazánk és a Közös Piac dialógusa beleágyazódik a KGST — illetve annak tag­államai i— és az EGK pár­beszédrendszerébe. A két or­szágcsoport tárgyalásainak története jó egy évtizedre nyúlik vissza. Az első kap­csolatfelvétel a KGST kezde­ményezésére történt. A szo­cialista integrációs szervezet kezdetben olyan kereskede­lempolitikai megoldást java­solt, amelyet az egyes tagál­lamok és a két szervezet kö­zösen írt volna alá. A tár­gyalások azonban hat évvel ezelőtt megszakadtak. Fő­ként azért, mert az EGK ki­zárólag az egyes KGST-tag- államokkal kívánt megálla­podást kötni, illetve húzódo­zott a legnagyobb kedvez­mény elvének teljes körű megadásától és a hátrányos megkülönböztetések felszá­molásától. A KGST 1985-ben új meg­közelítésben javasolta az együttműködés lehetőségei­nek vizsgálatát, majd szö­vegtervezetet küldött Brüsz- szelbe egy közös dokumen­tumra vonatkozólag. Ezúttal nem kereskedelempolitikai megállapodást javasolt a KGST, hanem olyan nyilat­kozatot. amelynek talaján a két szervezet saját hatáskö­rében létesíthetne egymással hivatalos kapcsolatokat. A közös nyilatkozat kinyilvání­taná az együttműködés szán­dékát és jelezné azokat a területeket, ahol megindul­hatna a kooperáció. Brüsszel készségét fejezte ki a dialógus ilyen értelmű folytatására. Egyidejűleg — a tavalyi év elején — levelet intézett a KGST hét európai tagjának kormányához is a kétoldalú kapcsolatok kérdé- sében% A KGST-országok együttesen és külön-külön is azt a választ adták: nincs akadálya a kapcsolatok két­oldalú rendezésének sem. Ezek után tavaly szeptem­berben Genfben szakértői eszmecsere zajlott le a KGST szövegtervezetének alapján. Nyilvánvalóan további szak­értői megbeszélések várha­tók. Brüsszeli megítélés sze­rint a dolgok jó úton halad­nak abba az irányba, hogy az EGK és a KGST kölcsö­nösen elismerje egymást, nagykövetet cseréljenek. A Közös Piac ugyanakkor nagy súlyt helyez a KGST egyes tagállamaival való kétoldalú kapcsolatokra is, s az eset­leges egyezményekben az adott ország sajátosságainak megfelelő differenciáltságra törekszik. Magyarország ese­tében például elvben figye­lembe veszi azt a tényt, hogy hazánk tagja az Általános Kereskedelmi és Vámtarifa­egyezménynek, a GATT-nak. Az egyes szocialista államok­kal különböző szintet ért el a párbeszéd. Magyarország esetében a Közös Piac bi­zottsága kidolgozta a maga tervezetét az érdemi megbe­szélések lefolytatására. E tervezethez várja a tárgya­lási felhatalmazást, a mandá­tumot. Hazánk képviselői az elő­zetes megbeszéléseken szor­galmazzák a szocialista or­szágokkal, így Magyarország­gal szemben is alkalmazott diszkriminatív mennyiségi korlátozások feloldását a Közös Piac részéről. Ezek minden objektív megítélés szerint sértik a nemzetközi kereskedelem szabályait, a GATT alapgondolatait, ezért feloldásukat, elvi kérdésnek tekintjük. A mezőgazdasági termékek terén Magyaror­szág ugyanolyan kedvezmé­nyeket kívánna, mint ami­lyeneket más külső orszá­goknak megadott a Közös Piac. Az EGK úgynevezett preferenciális — bizonyos külső országoknak előnyt biztosító — megállapodásai az iparcikkek esetében is vámhátrányt jelentenek a magyar termékek számára, így e téren is kedvezőbb piacra jutási feltételeket szándékozunk elérni. A párbeszédnek természe­tesen politikai jelentősége, ez irányú vonatkozásai is vannak. Az esetleges megál­lapodás létrejötte Magyaror­szág és a Közös Piac között mindenképpen túlmutatna a gazdasági szférán, noha ez utóbbi fontosságát aligha le­het túlértékelni. Hiszen ha­zánk konvertibilis elszámo­lású külkereskedelmének mintegy 40 százaléka a Kö­zös Piac országaival bonyo­lódik le. Laczik Zoltán Fiatalítanak a KISZ-szervezetek Három nemzedék találkozója Nemrég költöztek új épü­letbe, s munkájukban is sze­retnének megújulni. A KISZ Marcali Városi Bizottság öt­tagú apparátusának nincs könnyű dolga, hiszen kilenc­ven alapszervezet ezerkilenc- száz tagjának munkáját kell összefogniuk. A kép nagyon változatos: iskolai, munkahe­lyi és lakóterületi alapszer­vezetek működnek a város­ban és környékén. — Eredményes munkát csak a helyi sajátosságok, a lehetőségek figyelembevéte­lével érhetünk el — mondja Tóth László titkár. — A tag­ság többsége szinte minden területen kapcsolatban van a mezőgazdasággal. A falusi alapszervezetek legnagyobb gondja, hogy tagjainak nagy része bejáró, így programo­kat csak a hétvégére lehet szervezni. Különösen ezen a területen nagy a KlSZ-titká- rok felelőssége; itt van a legnagyobb szükség a húzó­erőre, az igazán lelkes és értő vezető munkájára. A nemrég alakult lakóterületi ifjúsági bizottságban két képviselője is van a város- környéki fiataloknak. To­vábbra is kiemelt felada­tunk a kis községekben dol­gozó alapszervezetek segíté­se, s nem elsősorban pénz­zel, sokkal inkább progra­mokkal, pályázatokkal, öt­letekkel. Sok jó lakóhelyi alapszervezet működik terü­letünkön, de akadnak ellen­példák is. Különösen ott ne­héz eredményeket elérni, ahol a vezetőnek nincs te­kintélye. A nemesvidi moz­galmi munka a követendők közé tartozik. Sok a KISZ- tag. Ez önmagában ugyan még nem túl nagy eredmény, de a közösség fiataljai való­ban mindent megtesznek a mozgalom megújításáért. Olyan rendezvényeket szer­veznek, hogy a fiatalok a kisközség szűkös lehetőségei ellenére is jól érezzék magu­kat a faluban. Ez nagyon fontos. A környező falvakból, te­lepülésekről sokan járnak be Marcaliba, s közülük többen a munkahelyi KlSZ-alap­szervezetek tagjai lesznek. Nehéz összehangolni az uta­zást, a munkát és a mozgal­mat. Különösen így van ez, ha már a családdal is szá­molni kell. A munkahelyi alapszervezetekben magas az életkor, a tagság nagy része huszonöt év fölötti. Fontos feladat a fiatalítás. Ehhez azonban az szükséges, hogy a középiskolásoknál vissza­állítsák a KISZ tekintélyét, s a fiatalok szükségét érez­zék a mozgalomhoz való tar­tozásnak. A városi KISZ-bizottságon rendszeresen tartanak titká­ri értekezleteket, ahol egy- egy időszak legfontosabb ten­nivalóit beszélik meg. A ve­zetők meglátogatják a be­számoló és tervező taggyű­léseket. s igyekeznek minden terület munkáját nyomon kö­vetni. A három középiskolá­ban időszakos fölkészítést szerveznek, fórumokat ren­deznek. Sokat segít a munka összefogásában a területen dolgozó tíz KISZ-bizottság. Közülük öt a lakóterületen működik. H. É. Apró tavakban fejlődik a hal Megkezdődött a kacsák keltetéze Megkezdték a kacsák kel­tetését a Balatoni Halgazda­ság nagyatádi tógazdaságá­nak a területén. Néhány hét múlva ki is kelnek az első apró szárnyasok. Mire az utolsó kacsa is elhagyja a tógazdaságot, szeptembert jelez majd a naptár. Addig viszont sok minden történik a nagyatádi területen. Erről beszélgettünk Marsai János kerületvezetővel. Fő tevékenységünk a hal-, és pecsenyekacsa-tenyésztés. Kacsából lakossági ellátásra előneveltet biztosítunk, a többit a pécsi Baromfifeldol­gozó Közös Vállalat veszi át, jelentős része onnan jut el osztrák és NSZK exportra. Az előnevelt kacsán kívül nagy a kereslet naposkacsá- ra is. Az áfészen ‘keresztül jutnak el a vevőkhöz. A múlt évben 30 ezret adtunk el. Ebben az évben is hasonló mennyiséget szeretnénk ér­tékesíteni. A tavasztól őszig tartó ka- csaszezont csirkék nevelése követi. Erre a dolgozók fo­lyamatos foglalkoztatása miatt van szükség, de fon­tos szempont a létesítmény minél jobb kihasználása is. — Halból jelentős szovjet exportunk van. Hűtött álla­potban kerülnek az ottani piacra. Az élőhalexport vi­szont állandóan csökken. A múlt évben 100 vagon halat tudtunk szállítani, az idei terv megegyezik ezzel a mennyiséggel. Tevékenysé­günk sajnos nem nevezhető túlságosan nyereségesnek. Bevételünk éppen csak a ter­melést fedezi és kevés pénzt tudunk a létesítmény állapo­tának a megőrzésére fordí­tani. A haltermelés nagysága függ a piac, illetve a keres­kedelmi vállalat rendelésé­től. A kaposvári halértóke- sítő igénye messze elmarad például a nagykanizsaitól. — Az alacsonynak mond­ható termelői árért 3 évig tartjuk a halat. Ugyanakkor a kereskedelem kezén ép­pen csak keresztülmegy, a néha 40 százalékos árrésért. Ügy gondolom, ekkora nye­reség mellett a jobb halel­látásért lényegesen többet tehetne a kereskedelem. A halgazdaság erejéből sajnos nem futja az értéke­sítésre. A gazdaságos terme­lés érdekében próbáljuk a költségeinket cső kkenten í és mindent elkövetünk, hogy az ópítményeink állapota ne romoljon tovább. 60—80 éves tavaink is vannak. A tavaszi kihelyezést ha­gyományos ritmusban az őszi lehalászás követi. — Nyáron is adunk halat a kereskedelemnek, csák ke­vesebbet, mint ősszel és té­len. A természet menet­rendjéhez kell igazodnunk. Nagyatádon természetes és mesterséges szaporítás egy­aránt folyik, és a tenyész- anyag értékesítését is fontos célnak tekintik. L. R. Megfakultak a Napsugár fényei? Megszűnt a zákányi telep A történet kissé zavaros. Kezdjük ott, hogy volt egy telepe a megyei Zöldértnek Zákányban. Ráfizettek, pe­dig sok mindennel kísérle­teztek. Csináltak burgonya- pehely-üzemet. dolgoztattak a kakucskai termelőszövet­kezettel. majd a dolgozókat átvette a csurgói Napsugár Ruházati Szövetkezet; ké­sőbb a telepet is bérelte egy­millió-kétszázezer forintért. Mindenki azt tartotta szem előtt, hogy a környékbeliek­nek, főként a nőknek legyen munkájuk. Mit kezdett vol­na egy olyan fiatalasszony, mint például a 20 éves Légár Zoltánná, aki szakmája sze­rint varrónő. Szentmihályhe- gyen lakik, s mert a Napsu­gár zákány-telepi varrodája megfelelt neki, hát ott je­lentkezett. Most Csurgón dol­gozik. — Február elsejével a Napsugár megszüntette a zákányi varrodát. Kénytelen voltam átjönni ide, mert máshol nem találtam mun­kát. Gimnáziumba járok, ha leérettségiztem, talán lesz más megélhetési lehetőségem is. — És ha közben gyereket szül V — Anyósomékkal lakunk együtt, de ha lenne egy gyer­mekünk. akkor bölcsődébe kellene vinni. Az viszont nincs a környéken. Óvoda van. de addig otthon kellene maradnom, amíg nem éri el a pici a megfelelő kort. A zákánytelepi Kun Ádám- né korábban a kavicsbánya­vállalatnál dolgozott, majd átjelentkezett abba az üzem­be, amely átlag 2700—2800 forintot fizetett dolgozóinak. — Ha jól tudom, a kakucs­kai termelőszövetkezet mel­léküzemágának varrtak munkavédelmi kesztyűket. — Nem varrtunk, csak a bérünket kaptuk meg. Gyor­san kiderült, hogy valami nincs rendjén. Megkerestük a csurgói Napsugárt, hogy munkát kaphassunk és ke­reshessünk. A Napsugár nem zárkózott el Számoltak. Ha ezt az üze­met hetven-nyolcvan szemé­lyesre tudják fejleszteni, ak­kor a bérleti díj mellett is nyereségesen termelhettek volna. Ifj. Radnóti László elnök most újból számol. — Fölmérettük, mekkora az igény. Jóval nagyobb lét­számról beszéltek, mint ami a nyereségességünkhöz kel­lett volna. Végül negyven- nyolc dolgozó maradt 1986. január 1-jén. Gépeket hoz­tunk az NSZK-ból, az asz- szonyok már exportra is tud­tak nadrágokat varrni. Csak épp a nyereség hiányzott. Központi telepeinken 0,95 százalék bért fejleszthettünk tavaly, harminchatmillió fo­rintos nyereség mellett. Zá­kányban azonban — mert hosszú távon számítottunk rá — tizenöt százalékkal emel­tük a béreket. Ügy látszik, ez is kevés volt ahhoz, hogy újabb dolgozókat vehessünk föl. Kondric Anikó Beleznáról jár be Csurgóra dolgozni. — Máshol sem kereshet­nek többet. A negyvenhárom dolgozó közül huszonyolcan jöttünk át a csurgói varro­dába. Munkahelyet nehéz ta­lálni. Megélni mégis kell va­lamiből. Még akkor is, ha hajnalban kelek, és késő délután érek haza. A térség iparilag elmara­dott. A huszonéves lányok­nak, asszonyoknak nem tud munkahelyet kínálni. A zá­kányi varroda biztos kere­setet nyújthatott volna, de bezárták. A Napsugár elnö­ke nem titkolja, hogy azért, mert veszteséges volt. — Nem volt szabad to­vább üzemeltetni ezt a var­rodát. Ha a Zöldért felére csökkentette volna a bérleti díjat, talán meggondoljuk a döntésünket. Munkát min­denesetre mindenkinek biz­tosítottunk, gondoskodtunk szállításukról is. — Meglehetősen alacsony bérek mellett. — Többre nem futotta. — A dolgozók azt mond­ják, ha máshol többhöz jut­nának, szívesen odébbáilná- nak. Azt gondolná az ember, hogy a Napsugár jól fizető cég. Megfakultak volna a hí­res sugarak? — Tudjuk, hogy több bér­re lenne szükség. Ahhoz, hogy az idén hét százalékkal emelhessük a kereseteket, negyvenkétmillió forint nye­reséget kell felmutatnunk. A bérek növelése létkérdés. Megpróbálunk újítani. Olyan változtatásokat tervezünk, amelyek hatékonyabbá te­hetik á gazdálkodást. Égető szükségünk van új raktárra és korszerűbb anyagmozga­tásra. Régen tervezett beru­házást kezdtünk meg az idén tízmillió forintból, s részben hitelből. A textilipar nehéz helyzetben van: rosszak a piaci viszonyok, nehezebb kereskedni. Nekünk azon­ban meg kell találnunk a legjobb utat. Nagy Jenő Kövesebb a baleset a mezőgazda­ságban Csökkent a balesetek szá­ma az agrártermelésben; az elmúlt két év szigorú és kö­vetkezetes számonkérései, helyi ellenőrzései nyomán ja­vult a munkavédelmi hely­zet a mezőgazdaságban. A MÉM adatai szerint 1986- ban, az egy évvel korábbi­hoz képest, 12 százalékkal kevesebb üzemi baleset tör­tént a gazdaságokban és a vállalatoknál. A múlt évben 11 száza­lékkal kevesebb baleset vég­ződött halállal, és a kiesett munkanapok száma szintén mérséklődött, 10 százalékkal. Súlyos baleset csaknem ne­gyedével kevesebb volt, ami annak tulajdonítható, hogy — a MEDOSZ erőfeszítései nyomán is — minden ed­diginél jobban sikerült a mezőgazdasági gépek mun­kavédelmi felkészítése. Nem javult viszont a hely­zet az élelmiszeriparban és az erdőgazdaságokban, mind­két területen továbbra is viszonylag sok baleset törté­nik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents