Somogyi Néplap, 1987. március (43. évfolyam, 51-75. szám)
1987-03-06 / 55. szám
2 Somogyi Néplap 1987. március 6., péntek Az Egysült Államok elnökének beszéde Reagan elismerte felelősségét Jugoszláviában felpezsdült a szóllomi élőt Az alkotmány kiigazítása Reagan amerikai elnök elismerte ugyan felelősségét az iráni fegyverszállítási botrányban, de — számos tanács és felszólítás ellenére — nem volt hajlandó az amerikai közvéleménytől és a kongresszustól elnézést kérni, s csupán azt ígérte, hogy levonja az ügy tanulságait. Reagan továbbra is azt hangoztatta, hogy a fegyverszállítások csupán politikai kezdeményezésnek indultak, s változatlanul tagadta, hogy tudomása lett volna a nica- raguai ellenforradalmárok titkos támogatásáról. Napokkal ezelőtt behárangozott televíziós beszéde mindössze 13 percig tartott és nem tartalmazott érdemlegesen új elemeket. Reagan azt mondotta, hogy „teljes felelősséget vállal saját maga és kormányzata tetteiért”. Reagan azzal indokolta háromhónapos hallgatását, hogy meg akarta várni a Tower-bizottság jelentését és nem akart „töredékes jelentések, esetleges téves értesülések” alapján nyilatkozni. „Az önök bizalmával fizettem ezért a hallgatásért” — ismerte be az elnök, de arra hivatkozott, hogy a vizsgálóbizottság is elismerte: az elnök az igazság teljes feltárását akarja. „Továbbra is ezt ígérem” — hangoztatta Reagan. Beszédében megismételte, hogy az „iráni kapcsolat” megteremtésével eredetileg „a mérsékelt elemekkel” akart kapcsolatra lépni s nem állt szándékában fegyvereket adni a túszokért cserébe. „Legjobb szándékaim továbbra is azt mondják, hogy ez az igazság, de a tények mást tanúsítanak” — ismerte el Reagan, azt hanRonald Reagan szinte csodálatra méltó hidegvérrel hallgatott három hónapon át az amerikai — és a világ- politikát folytonosan mozgásban tartó botrányról. Pedig hát az ügy középpontjában ö maga, illetve elnökségének hátralevő két éve áll. Mégis, november óta csak az elnöki emberek szólaltak meg ebben az ügyben, az elnök maga nem. Most, csütörtök hajnalban a Fehér Ház ura azzal indokolta hosszú némaságát, hogy — úgymond — az igazságot akarta tudni, s csak azután nyilatkozni. Tehát megvárta az általa kinevezett független bizottság jelentését — ezt a múlt héten kapta meg —, s csak most adott választ. A közvélemény és az első kommentárok szerint azonban a Tower-jelentésre (Tower szenátor vezette a háromtagú bizottságot), nem adott megfelelő választ az elnök. A csütörtökön Amerikából érkezett hírekből egy szót érdemes kiemelni: csalódottság. A washingtoni politikai arénában a többség csalódott, mert Reagan szinte semmi újat nem mondott. Beismergoztatva, hogy politikájának alkalmazása valóban csereüzletté vált. A nicaraguai ellenforradalmárok törvénybe ütköző felfegyverzéséről, az erre a célra létrehozott titkos alapokról azt mondotta, hogy a vizsgálat még nem ért véget s azt részint a' kinevezett független ügyész, másrészt a kongresszus bizottságai folytatják. Reagan ígéretet tett arra, hogy változtat vezetési módszerein, amelyeket a bizottság jelentése rendkívül élesen bírált, s a jövőben nem engedi meg a „maszek-akciókat” a nemzetbiztonsággal kapcsolatos ügyekben. Az amerikai fél által Genfben szerdán benyújtott javaslat a közepes hatótávolságú rakéták leszereléséről egész sor alapvető adatot illetően egybevág a reykja- víki megállapodásokkal és szovjet részről első megközelítésben pozitívan értékelik — mondotta Gennagyij Geraszimov szovjet külügyi szóvivő csütörtöki moszkvai sajtóértekezletén, tudósítók kérdésére válaszolva. A szóvivő szerint a kezdet jó volt, és elképzelhető a genfi szovjet—amerikai tárgyalások felgyorsulása. Bevezető nyilatkozatában Geraszimov kijelentette: szovjet részről elégedetten állapíthatják meg, hogy Mite, hogy politikai hiba volt az ismert módon fegyvert szállítani Iránnak, mert az valóban úgy tetszhetett, mintha azért libanoni túszokat cseréltek volna ki, pedig a kormánynak nem ez volt a szándéka. Azt is elmondta, hogy rosszul ellenőrizte embereit, a nemzet- biztonsági stábot, amelynek vezetője és néhány tagja titkos és szabálytalan akciókat hajtott végre. Ugyanezeket már novemberben is megfogalmazta Amerika államfője. Szóval indokolt a csalódás, hiszen Ronald Reagan inkább a politikai hibáját ismerte el, mint saját magáét, amelyet ismét csak arra szűkített le, hogy nem jól figyelt oda embereire. Ügy tetszik, ez még mindig jobbnak látszott Reagan számára, mint a közvetlen részesség elismerése. Az azonban már az első visszhangokból is kiderült, hogy ettől a beszédtől a botrány bizonyosan nem csitul le. Még a republikánus nyilatkozók is kicsit kevésnek minősítették azt, amit Reagan mondott. A vizsgálat pedig folyik tovább a kongresszusban. A. K. Reagan közölte, elrendelte a titkos műveletek irányításának teljes felülvizsgálatát s a jövőben csak olyan akciókat hajtanak végre, „amelyek világos politikai célokat szolgálnak és nem ellentétesek az amerikai erkölcsi értékekkel”. A Nemzet- biztonsági Tanács apparátusa a jövőben nem hajthat végre titkos akciókat és az események fényében „újrafogalmazzák a terroristaellenes politikát” is. Reagan beszédében azt mondotta, hogy levonta az ügyek tanulságát és elnöksége hátralevő két évében „még nagy dolgokat akar megvalósítani”. hail Gorbacsov február 28-i nyilatkozata mindenütt kedvező visszhangot keltett. Mivel az új szovjet kezdeményezés bátor lépésnek és a Nyugat számára tett engedménynek tekinthető, a Nyugat egyszerűen nem tudja kritizálni, mert ezzel önmagát bírálná — mondotta, utalva arra, hogy a szovjet javaslat alapjául szolgáló úgynevezett „nulla változatot” eredetileg a nyugati fél indítványozta. Genfben — folytatta a kül- ügyminisztériumi szóvivő — a szovjet küldöttség hétfőn előterjesztette a maga javaslatát, szerdán pedig az amerikai küldöttség is benyújtotta a középhatósugarú rakétákra vonatkozó saját egyezmény-tervezetét. Ez egész sor alapvető adatot illetően egybevág a reykjavíki megállapodásokkal. A szovjet fél megkezdte az amerikai tervezet tanulmányozását. A nukleáris és űrfegyverzetről folytatott genfi szovjet—amerikai tárgyalások három munkacsoportja közül kettő a pénteki napon befejezi munkájának jelenlegi szakaszát, a középhatótávolságú rakétákkal foglalkozó munkacsoport azonban még folytatja tevékenységét, a tervek szerint egyelőre március 19-ig. Geraszimov tájékoztatást adott a szovjet külpolitika egyéb eseményeiről és lépéseiről is. Eduard Sevardnadze külügyminiszter csütörtökön megkezdődött indonéziai hivatalos látogatásával kapcsolatban leszögezte: a Szovjetunió nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy jó kapcsolatokat tartson fenn Indonéziával, amely az ázsiai— csendes-óceáni térség befolyásos állama, tevékeny résztvevője az el nem kötelezett országok mozgalmának. „Nem az erő érveire, hanem az érvek erejére kell támaszkodnunk” — hangzott el mintegy tanulságként Jugoszláviában az egyik lap hasábjain az alkotmány küszöbönálló módosításával kapcsolatban. Természetesen nem holnapra tervezi a dolgot a belgrádi vezetés: legalább másfél esztendőnek kell még eltelnie, mire az elképzelés megvalósulhat. A törvénytervezet vitája is jelzi: újra felpezsdült a szellemi élet déli szomszédunkban, amelyet a különböző társadalmi viták sokasága is jelez. Legutóbb az úgynevezett „szolidaritási alapról” folytatott vita korbácsolta fel a kedélyöket. Ennek lényege, hogy értelmiségiek egy csoportja szeretné létrehozni ezt a „demokratikus szabadságjogokért harcoló szervezetet”, amely mintegy az államhatalom ellenfeleként lépne fel. A JKSZ elnöksége elítélte az effajta szervezkedést, hiszen az az alkotmányos rend ellen irányul. A képviselőházban az alaptörvény módosításával kapcsolatban előterjesztett határozattervezet megvitatásakor az effajta tendenciákról is szó volt. Vannak, akik arra várnak, hogy felkínálhassák saját alternatívájukat — emlékeztetett beszédében Hamdija Pozderac elnökségi tag. A politikus nyilván az előbb említett irányt képviselőkre gondolt, hangsúlyozván, hogy az alkotmány módosítását csak megfontolt döntés alapján lehet elrendelni, azért a tervezetet társadalmi vitára kell bocsátani. Ez a munka maximális rugalmasságot és együttműködési készséget követel mindenkitől. Miről is van itt szó? Nem arról, hogy Jugoszláviában megváltoznának az alkotmány alapelvei. Mint azt a legtöbb fórumon hangsúlyozzák, az 1974-ben elfogadott alaptörvény az elveket megfelelően rögzítette, azonban nem sikerült azokat maradéktalanul érvényesíteni. Ezért nem kielégítő a gazdasági fejlődés, csökkent a rendszer intézményeinek hatékonysága, s ahogy manapság mind többet emlékeztetnek rá, „olyan tendenciák érvényesülnek, hogy a nemzetek közötti viszony problémáit formális módon oldják meg, előretörtek a szocializmussal szemben álló ideológiák”, és így tovább. Kifejtették már Belgrád- ban: nem kozmetikázni kívánják az alkotmányt. Ugyanakkor nem kapnak helyet azok az erők, amelyek olyan módosítást akarnak kierőszakolni, mely éppen a szocialista állam alaptörvényének lényegét kérdőjelezné meg. Az újvidéki televízióban ezt fejtegette Josip Vrhovec, a JSZSZK elnökségének a tagja, mondván: a vezetés „itt nem ismer semmiféle megalkuvást, hogy vitát nyisson bármiféle jelszavakról. bármiféle demokráciáról”. Kiigazításról van csupán szó tehát, méghozzá annak a helyretételéről, amit a gyakorlat nem igazolt — állítják Belgrádban. Mivel társadalmi konzultációra szeretnék bocsátani a tervezetet, természetesen fennáll annak a veszélye, hogy egyesek ismét olyan javaslatokat vetnek fel, amelyeket korábban már megoldhatatlannak tartottak. S mint azt a már említett televíziós nyilatkozatban Vrhovec elmondta, az eddig A parlament épülete Belgrádban megvalósíthatatlan — esetleg éppen a rendszer alapjait megkérdőjelező — elképzelésekkel előállók, a szocializmus ellenfelei, nem nyugodtak bele vereségükbe, „ismét megpróbálnak jelentkezni a társadalom színe előtt”. Az, hogy ezek a csoportok mennyire érik el céljaikat, nagyban a szocialista erők működésétől, mindenekelőtt a kommunisták szövetségétől függ. Az alkotmánymódosítást kísérő véleménycserék során ismét előkerült egy régóta fejtörést okozó gond, a Szerb Köztársaság és az oda tartozó két autonóm tartomány, azok közül is elsősorban Koszovó helyzete. Az állam elnökségének határozata, amely az alkotmány módosítására vonatkozik, most kimondja: „Ha a vizsgálat folyamán megállapítják, hogy a rendelkezések szakaszai, bekezdései és pontjai között volnának olyanok, amelyek nehezítik a Szerb SZK alkotmányos helyzetének érvényre juttatását a többi köztársaság viszonylatában, meg kéll ezeket változtatni”. Egész sor probléma vetődik fel tehát a közeljövőben — igaz, eddig sem hallgatták el a vitás kérdéseket Jugoszláviában. Az a tény, hogy most az ország alaptörvényébe is beiktatják a fejlődéssel járó követelményeket, amelyeket nyílt társadalmi vitában dolgoznak ki, mindenképpen az oly sokat emlegetett, s annyira szükséges gyorsítást szolgálja. Ritecz Miklós Irak—Irán HARCOK ÉSZAKON Csütörtökön Teherán az északi iráni offenzíva sikereiről számolt be, Irak pedig arról adott hírt, hogy ismét visszaverték az ellenség támadását a déli front- szaka szón. Az iraki hadsereg Bászrá- tól keletre és a Fao-félszi- geten visszaverte a támadó iráni egységeket, s a második legnagyobb iraki város környékén az elmúlt három nap alatt 10 ezer ellenséges katonát tett harcképtelenné — közölte az iraki főparancsnokság. Az iráni hír- ügynökség azonban azt jelentette, az iráni egységek Bászrától keletre iraki védelmi állásokat foglaltak el, a heves harcokban 3400 iraki katona sebesült meg, illetve halt meg. A legkülönbözőbb vallásfelekezetek több száz lelkipásztora és hívője tüntetett — sírkereszttel a kezében — Washingtonban a törvényhozás és a Capitólium épületénél, hogy tiltakozzék a nicaraguai ellenforradalmárok további támogatásának terve ellen Ronald Reagan és a CIA tervezett igazgatója, William Webster találkozója a Fehér Házban. Webster eddig az FBI vezetője volt (Telefoto — AP—MTI—KS) Csütörtök esti kommentár A VÁLASZ G. Geraszimov sajtóértekezlete A szovjet javaslat kedvező fogadtatása
