Somogyi Néplap, 1987. március (43. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-30 / 75. szám

1987. március 30., hétfő Somogyi Néplap 5 Tíz kis csíz Játékos beszédnevelés A rövid és a hosszú „i” megkülönböztetett ejtésének gyakorlására szolgáló versi- ke nemcsak azokat a kis­gyerekeket hozhatja zavar­ba, akik beszédzavarral küszködnek, sok felnőtt1 sem veszi a „fáradságot”, hogy törlődjön a kiejtéssel. Mu- rayné Szy Éva Játékos be­szédnevelés című kötetét a minap jelenítette meg a Mú­zsák közművelődési kiadó. A kaposvári szerző a kö­tet előszavában így ír: „Napjainkban egyre több az iskoláiba lépő, megkésett beszédfej lődésű, beszédhi­bás gyerek. Ezen csak a megelőzéssel1, a szakszerű beszédneveléssel lehet haté­konyan segíteni. A nevelési gyakorlat bebizonyította, hogy a beszédfejlesztés, -ja­vítás akkor eredményes, ha a szülő együttműködik a nevelőkkel. Ezért írtam a korszerű beszédneveléshez logopédiái és 'bábos tapaszta­ltokon is alapuló eümélefci , gyakorlati segédanyagot, melynek alkalmazása nem igényel sajátos szakképzett­séget. Ez a munka nem pó­tolhatja a logopédustól ka­pott szaktanácsokat, de megfelelő alkalmazása elő­segítheti a széles körű meg­előzést.” Murayné Szy Évát kapos­vári otthonában kerestük föl a budapesti könyvpremier másnapján. Már kabátban találtuk, a Masterfild Pa- mutfonó-ápari Vállalat ka­posvári .gyárának az óvodá­jába igyekezett a kicsinyek beszédjavító foglalkozására. A fáradhatatlan asszony három eddigi kötetét, ame­lyet a Somogy Megyei Pe­dagógiai Intézet és a Haza­fias Népfront megyei bi­zottsága közösen adott ki, évek óta haszonnal forgat­ják az óvónők, az általános iskolában a tanítók és a szülők. Murayné Szy Éva az anyanyelvi beszédnevelő előadásait tartalmazó me­gyei kiadványok után a Mú­zsák kiadó fölkérésére állí­totta össze a Játékos be- szédnevelés anyagát. — Az 1968/69-es tanévben a megye logopédus! állás betöltésére kapott lehetősé­get. A hét négy napján a kaposvári 'beszédhibás gye­rekekkel foglalkoztam, a másik két napon a gyer­mek ideggondozó forgalmas várótermében és egy szűk helyiségében rendezked­hettem be. A jelentkezők niagy száma arra késztetett, hogy a csoportos foglalkozá­sokat válasszam. így szüle­tett meg a csoportmunka és felfedezhettem az e formá­ban rejlő lehetőségeket. — A bábozás is sokat se­gített a beszédjavító foglal­kozások színesítésében. — Azzal a szándékkal kezdtem el foglalkozni a bálbozásaal, hogy a benne rejlő lehetőséget fölhaszná­lom a logopédusi munkám­ban. Oj kötetemben száznál több mintát adok közre. — Se széni, se száma a gyakorlóvenseknek. Szerző­jük? — A költők nem ínnak versieket (beszédhibás gyere­kéknek. Gyakorlásra azon­ban találunk köztük szép számiban. A beszédfogyaté- k osságok megszüntetésére kellett kitalálnom olyan vereikéket, amelyek nem­csak hangulatosak, hanem a logopédiai munkát is segí­tik. A csízről szóló versikénél ütöttük föl a kötetet, így szól a gyakorlásra szánt szöveg: Tíz kis csíz. Tíz, tíz, tíz, tíz, kis csíz, kint, kint, kint, ring, ring mind ... Az aeyanyelv gondolko­dásra nevelő, fejlesztő ere­jének, társadalmi jelentősé­gének felismerése a be­szédnevelésre irányította a nevelők és a kutatók fi­gyelmét. Murayné Szy Éva, akiit nemcsak hazánkban, hanem Európa-szerte is is­mernék munkássága révén, fáradhatatlan harcosa en­nék áz ügynek. Horányi Barna Budapesti Tavaszi Fesztivál Vigasságok, színházi bemutatók Szombaton — csakúgy, mint az elmúlt hétvégén — ismét kora délelőttől késő estig zajlottak a Budapesti Tavaszi Fesztivál eseményei, gyerekek, fiatalok, középko­rúak és idősek egyaránt ta­lálhattak érdeklődésüknek megfelelő programot. A Dunakorzói Vigasságok­ra egész nap várták a fővá­rosiakat és Budapest vendé­geit. A Dunakorzón iparmű­vészek, népművészek, kis­iparosok sátrai tarkállottak, legszebb portékáikat kínál­ták az arra sétálóknak. Négy alkalommal vásári bábszín­ház szórakoztatta a kicsi­nyeket. A Vigadó téren a zenés ébresztőt követően egymást váltották a külön­böző műfajokat képviselő együttesek. Fellépett a Kar­sai Pantomim, egy gyermek néptáncegyüttes, Csizmadia Sándor és Nyeső Mária, a Lépcsőház együttes, a Vi­deoton Jazz Band, a Faxni együttes, Dinnyés József. A kínálatot játék, modern- tánc-bemutató, paródiák és bűvészmutatványok gazda­gították. A MAHART-székházban három filmet is vetítettek, este pedig az Arató videó- diszkóban táncolhatott az ifjúság. Emellett itt műkö­dött egész nap a számítógé­pes butik, ahol számítógé­pes vetélkedőkön próbál­hatták ki tudásukat a tech­nika hívéi. A Budapest Sportcsarnok­ban Linda, azaz Görbe Nó­ra volt a háziasszonya an­nak a délutánnak, amelyre elsősorban a gyerekeket vár­ták. Változatos programot kínáltak nekik. Népszerű rock-csapatok váltották egy­mást a színpadon, filmrész­leteket vetítettek, sportver­senyeket és vetélkedőket rendeztek. Szombaton két fővárosi színtársulat tartott bemuta­tót, folytatódott a II. Orszá­gos Kamaraszínházi bemu­tató, s újszerű produkcióval jelentkezett a Korona pó­dium. Az Állami Bábszínházban Fehér Klára új sci-fi da­rabját mutatták be, Kaland a Tigris bolygón címmel. A bábjáték a távoli jövőben játszódik. Ferihegy IX-ről, a budapesti űrhajókilövő térről indul a veszélyes égir test, a Tigris bolygó felfede­zésére az Orion űrhajó. Aho­gyan a mesékben lenni szo­kott, az űrhajónak potya­utasa is j akad: András, aki az iskolai matek-korrepetá­lásról szökött ki húgával és Pajtás kutyájával a reptér­re, hogy nagybátyja meghí­vására tanúja legyen az in­dulásnak. Az előadás kiskö- zönsége végigélheti a két gyerek izgalmas kalandjait, amelyek során az önfejű, szófogadatlan András csak­nem végzetes bajba sodorja az űrhajót. A sci-fi bábjáték rendezője Balogh Géza, a bábok, a díszletek tervezője Bródy Vera, a szereplők pedig Sallay Virág, Szakály Márta, Kássa Melinda, Pa- taky Imre, Elekes Pál, Erdős István, Kárpáti Gitta, Gyur- kó Henrik és Gruber Hugó. Bertolt Brecht Koldusope­ráját tűzte műsorára a Jó­zsef Attila Színház. A mű 1928-ban íródott, s két évvel később mutatta be hazánkban a Vígszínház. Si­kert azonban csak 1958-ban aratott a színművészeti fő­iskolások előadásában, Szi- netár Miklós rendezésében. Szinetár Miklós most har­madszor állította színpadra Breoht-Weill művét, Bicska Maxi szerelmének történe­tét. A főbb szerepekben An- dorai Péter, Iglódi István, Galambos Erzsi, Szabó Éva, Tolnai Miklós, Józsa Imre és Fehér Anna lépett szín­padra. A II. Országos Kamara- színházi Találkozó program­jában — a Radnóti Miklós Színpadon — a győri Kisfa­ludy Színház előadásában Synge A szentek kútja című színművét láthatta a közön­ség. A produkciót Gágyor Péter és Bor József rendez­te, s akik játsszák: Úri Ist­ván, Gyöngyössy Katalin, Simon Kázmér, Bessenyei Zsófia, Zakar Ágnes, Tu- nyogi István, Rékai Nándor és Rupnik Károly. A Korona pódiumon Szo- kolay Sándor Ecce musica című, a KISZ Központi Bi­zottságával közösen életre hívott műsorát rendezték meg. Ez az első est, s a ter­vek szerint készülő továb­biak is azt a célt szolgálják, hogy felhívják a fiatalok fi­gyelmét arra: nemcsak köny- nyűzene létezik a világon. Elsősorban az operairodalom remekeire szeretnék ezzel a sorozattal ráirányítani a fi­gyelmüket. Az esten Kukely Júlia, Romhányi Attila, Dé­nes István és Mikes Lilla volt Szokolay Sándor vendé­ge. A Budapesti Tavaszi Fesz­tivál tíz napja közül szom­baton volt a legtöbb ko­molyzenei hangverseny: 9 előadás közül választhattak a műfaj kedvelői. A Buda­pest Kongresszusi Központ­ban a Magyar Állami Hang­versenyzenekar Ricco Sacca- ni vezényletével Verdi Requiemjét szólaltatta meg. A hangversenyen közremű­ködött a Magyar Rádió és Televízió énekkara, vala­mint Farkas Éva, Dino di Domenico, Kincses Veronika és Tóth János. A Zeneaka­démián az Angol Kamara- zenekar vendégszerepeit James Judd vezényletével és Josef Molnár közreműködé­sével. Harmincasok negyvennégyen — Hétórai kezdéskor nyolc­ra jönnek a vendégek — ál­lapította meg hangszereit pihentetve a szekszárdi Sansz együttes vezetője, s bekap­csolta a magnót, hogy a ze­ne csalogató dallamai be­töltsék a termet. A kapos­vári városi művelődési köz­pontban szombaton a har­mincasokat várták, és ter­mészetesen minden érdeklő­dőt. Azt a korosztályt, ame­lyiknek a gyermeke sokszor megfordul a házban. Az esti kékkel vetekedő művelődési központ sötétre festett falai közt a szerény és korántsem otthonos búto­rok is a vendégvárásról ta­núskodtak. A presszórész ha­mar megtelt, s egyre többen telepedtek le a galéria fehér asztalai közötti, két számító­gép-vezérlésű videojáték kö­ré is. Nosztalgiazene szólt a képmagnóról: a harmincasok korosztályának kedvenc da­lait énekelte Koncz Zsuzsa és Bródy János, az Omega zenekarral készített koncert­filmben. A plakátokon két népszerű színész nevét olvashatták, akik fölfigyeltek a városi mű­velődési központ kezdemé­nyezésére: az esten föllép az Illetékes elvtárs, azaz Koltai Róbert és Bezerédi Zoltán. A gyülekezők között néhány népművelő rájuk várt, szer­ződtetni szerették volna őket vidéki előadásra. Az est háziasszonya Dunai- né Pszota Mária előadó a mikrofon elé lépett, és kissé fátyolos hangon közölte a vendégekkel az est program­ját. Nyitó tánc: a társas­táncklub közreműködésével, este tízkor Koltai és Bezeré­di. Addig itánc, csevely. — Az üzemi népművelők segítségével is megpróbáltuk elérni a harmincasokat. Ti­zenhét jegy kelt el elővétel­ben. Furcsállottuk sokak vé­leményét — „mi már öregek vagyunk” —, amellyel kitér­tek a meghívás elől. Baráti kapcsolatainkat próbáltuk latba vetni, hogy kezdemé­nyezésünkre fölfigyeljenek azok, akiknek havonta rend­szeresen programot szeret­nénk nyújtani. Részt vettem magam is abban a felmérés­ben, amely Kaposvár lakos­ságának egy százalékát érint­ve a közművelődési lehetősé­geket és igényeket magába foglalta. Húsz családnál jár­tam, javarészt harmincasok­nál; közülük többen elmond­ták a beszélgetés során, hogy hiányzik nekik a közös szó­rakozás. Közülük többet név­re szólóan értesítettem kez­deményezésünkről, a har­mincasok estjéről, és meghí­vattam őket ide. ök — mu­tatott egy ismerős fiatal há­zaspárra — elfogadták a meg­hívásunkat; otthon a nagy­szülők vigyázzák a gyerekek álmát. Gondoskodtunk előre arról is, s ezt szintén közöl­tük, hogy pótmama-szolgála­tot szervezünk az est idejére azoknak, akik a kisgyerekek miatt nehezen mozdulnak. A tanítóképzőből negyven hall­gató jelentkezett pótmamá­nak, de senki sem tartott igényt a szolgáltatásra. Negyvennégyen, köztük harmincasoknál fiatalabbak, jöttek el az estre. Családias hangulatú volt a rendezvény. A legnagyobb érdeklődést a negyvennégy vendégből a magányosok mutattak. Jelez­ve, hogy a harmincasok est­je sorozatot érdemes folytat­ni, aszerint alakítva a prog­ramot, kik jönnek szívesen ebből a korosztályból. H. B. GERENCSÉR MIKLÓS Sikeres nász avagy mit mesél a valódi vőlegény 23. A lakoda- eljáts zandó meglepetés­— Barátaim! lomban minden dalt szenzációs nek szánok! Hadd bizonyo­sodjanak meg arról, hogy egy vizsgázott méregraktá­ros is érthet a magas szín­vonalú kultúrához! Ezért nem számít az a pamutgázsi, vagy mi a fene. A fontos jelenlévők, úgy is mondhat­nám, hogy az illusztris meg­hívottak kedvenc daláról ti­tokban szereztem tudomást. Ezeket a személyekhez kö­tött dalokat kell eljátszania Nyári Egy úr vezényletével a megye legkitűnőbb zene­karának. Mégpedig proto­kolláris sorrendben! Ezt kell itt most végig próbálnunk, nehogy zavarba jöjjünk, amikor az illusztris meghí­vottak nótád felcsendülnek! Protokolláris sorrendben! — ismételte el valóban szóno- kias nyomatékkal a különle­ges barát. Bölömbika megint mérges lett a miskakancsó üressége miatt. — Na és kivel kezdődik az a protokoll? — kérdezte majdnem számonkérőn. — Hát velem! — húzta ki magát az amúgy is délceg Imrus. Erre egyikünk se számí­tott. — Mióta vagy államtit­kár? — érdeklődtem. Imre észbe kapott. — Másról van szó. Nem túlzóm el a beosztásomat, de ha már így megadom a módját, legalább itt a pró­bán hadd legyek én az első. A normális érv megnyug­tatott bennünket. De Bölöm­bikát nem nyugtatta meg a miskakancsó üressége. — Mi az, Lukáts úr. El­fogyott a tavalyi termése? Imrusom értett a szóból. Futott a pincébe, meg visz- sza, mint a tűzoltó. Gyorsan csurig töltötte a négy poha­rat, „isten-isten” köszöntés­sel körbe koccintott és már tisztogatta is a torkát jóféle falusi krákogással. Satya meg a díszpárnás álla alá illesztette amszterdami (?) négyezer dolláros (?) hege­dűjét. — Kezdhetjük gazda úr. Mi legyen az? — Egyszer már elkezdtem — szabadkozott méregraktá­ros barátom. — Hát ugye az lenne, hogy „A bakának sejehaj.. Karika Dodónak, az ab­szolút hallású basszbariton- nak — vagy ha hízelgőbb az ő abszolút hallására néz­ve: hőstenornak — meg se kottyant az igénytelen kato­nadal rögtöni interpretálása: A bakának sejehaj, Diófából nem csinálnak koporsót. A bakának sejehaj, A bakának nem írnak búcsúztatót. Ágyúgolyó lesz annak a búcsúztatója, Barna kislány sejehaj, Barna kislány lesz a megsirató ja. Fújta ám, jaj de fújta az én méregraktáros Imre ba­rátom! Jobban fújta, mint az élő baka a forró babgu­lyást. Csak az volt az egye­düli kérdés, ennyire illenek egy lakodalomba az ilyen koporsós nóták. Tisztáznom kellett vele: — Mondd, Imrusom, el­képzelhető az a szörnyűség, hogy a te protokoll dalaid­ban egyfolytában csak te­metni fognak? Heves ellenkezéssel nyug­tatott meg. — Mit nem gondolsz! Egyik nóta nevettetőbb, mint a másik! Annyi lesz a pi­kantéria, hogy a szégyellő­sebbek még éjfél előtt ha­zamennek ! Megnyugodtam. Pontosan ezt akartam hallani. 13. DALFŐPRÓBA Vámpír Satya úri egysze­rűséggel hallgatott, én hes- segető mozdulatokkal érte­sítettem a kandikáló Zitát, hogy tűnjön már el akár- hova, mivelhogy úgyis hiá­bavalóság a közelünkben kémkednie, Bölömbika meg újra csak zúgolódott a mis­kakancsó üressége miatt. Lukáts Imre méregraktáros különleges barátom olyan áhítatosan vette elő a bel­sőzsebéből a négyrét hajto­gatott papírlapot, mintha a tüdőszűrésről szóló igazolást akarta volna megmutatni a körzeti főorvosnak. — Itt lenne a nóták listá­ja — világosított föl ben­nünket akkurátusán. Satya elborult nézéssel idézett föl bennem egy ször­nyű emléket a lefelé fésült szemöldöke alól. Azt hit­tem, szívszélhűdést kapok, amikor Podhornyik pulóver­milliomos nótalistájára gon­doltam. Lehet, hogy még­sem múlt el egészen Satya haragja? Lóhalálában sür­gettem a borosgazdát: — Halljuk, ki vezeti a protokollt! — Természetesen a párt­titkár ... Ettől meg Bölömbika üvöl­tött akkorát, hogy belere­megett a százesztendős kör­tefa egész virágzó koronája. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents