Somogyi Néplap, 1987. március (43. évfolyam, 51-75. szám)
1987-03-30 / 75. szám
1987. március 30., hétfő Somogyi Néplap 5 Tíz kis csíz Játékos beszédnevelés A rövid és a hosszú „i” megkülönböztetett ejtésének gyakorlására szolgáló versi- ke nemcsak azokat a kisgyerekeket hozhatja zavarba, akik beszédzavarral küszködnek, sok felnőtt1 sem veszi a „fáradságot”, hogy törlődjön a kiejtéssel. Mu- rayné Szy Éva Játékos beszédnevelés című kötetét a minap jelenítette meg a Múzsák közművelődési kiadó. A kaposvári szerző a kötet előszavában így ír: „Napjainkban egyre több az iskoláiba lépő, megkésett beszédfej lődésű, beszédhibás gyerek. Ezen csak a megelőzéssel1, a szakszerű beszédneveléssel lehet hatékonyan segíteni. A nevelési gyakorlat bebizonyította, hogy a beszédfejlesztés, -javítás akkor eredményes, ha a szülő együttműködik a nevelőkkel. Ezért írtam a korszerű beszédneveléshez logopédiái és 'bábos tapasztaltokon is alapuló eümélefci , gyakorlati segédanyagot, melynek alkalmazása nem igényel sajátos szakképzettséget. Ez a munka nem pótolhatja a logopédustól kapott szaktanácsokat, de megfelelő alkalmazása elősegítheti a széles körű megelőzést.” Murayné Szy Évát kaposvári otthonában kerestük föl a budapesti könyvpremier másnapján. Már kabátban találtuk, a Masterfild Pa- mutfonó-ápari Vállalat kaposvári .gyárának az óvodájába igyekezett a kicsinyek beszédjavító foglalkozására. A fáradhatatlan asszony három eddigi kötetét, amelyet a Somogy Megyei Pedagógiai Intézet és a Hazafias Népfront megyei bizottsága közösen adott ki, évek óta haszonnal forgatják az óvónők, az általános iskolában a tanítók és a szülők. Murayné Szy Éva az anyanyelvi beszédnevelő előadásait tartalmazó megyei kiadványok után a Múzsák kiadó fölkérésére állította össze a Játékos be- szédnevelés anyagát. — Az 1968/69-es tanévben a megye logopédus! állás betöltésére kapott lehetőséget. A hét négy napján a kaposvári 'beszédhibás gyerekekkel foglalkoztam, a másik két napon a gyermek ideggondozó forgalmas várótermében és egy szűk helyiségében rendezkedhettem be. A jelentkezők niagy száma arra késztetett, hogy a csoportos foglalkozásokat válasszam. így született meg a csoportmunka és felfedezhettem az e formában rejlő lehetőségeket. — A bábozás is sokat segített a beszédjavító foglalkozások színesítésében. — Azzal a szándékkal kezdtem el foglalkozni a bálbozásaal, hogy a benne rejlő lehetőséget fölhasználom a logopédusi munkámban. Oj kötetemben száznál több mintát adok közre. — Se széni, se száma a gyakorlóvenseknek. Szerzőjük? — A költők nem ínnak versieket (beszédhibás gyerekéknek. Gyakorlásra azonban találunk köztük szép számiban. A beszédfogyaté- k osságok megszüntetésére kellett kitalálnom olyan vereikéket, amelyek nemcsak hangulatosak, hanem a logopédiai munkát is segítik. A csízről szóló versikénél ütöttük föl a kötetet, így szól a gyakorlásra szánt szöveg: Tíz kis csíz. Tíz, tíz, tíz, tíz, kis csíz, kint, kint, kint, ring, ring mind ... Az aeyanyelv gondolkodásra nevelő, fejlesztő erejének, társadalmi jelentőségének felismerése a beszédnevelésre irányította a nevelők és a kutatók figyelmét. Murayné Szy Éva, akiit nemcsak hazánkban, hanem Európa-szerte is ismernék munkássága révén, fáradhatatlan harcosa ennék áz ügynek. Horányi Barna Budapesti Tavaszi Fesztivál Vigasságok, színházi bemutatók Szombaton — csakúgy, mint az elmúlt hétvégén — ismét kora délelőttől késő estig zajlottak a Budapesti Tavaszi Fesztivál eseményei, gyerekek, fiatalok, középkorúak és idősek egyaránt találhattak érdeklődésüknek megfelelő programot. A Dunakorzói Vigasságokra egész nap várták a fővárosiakat és Budapest vendégeit. A Dunakorzón iparművészek, népművészek, kisiparosok sátrai tarkállottak, legszebb portékáikat kínálták az arra sétálóknak. Négy alkalommal vásári bábszínház szórakoztatta a kicsinyeket. A Vigadó téren a zenés ébresztőt követően egymást váltották a különböző műfajokat képviselő együttesek. Fellépett a Karsai Pantomim, egy gyermek néptáncegyüttes, Csizmadia Sándor és Nyeső Mária, a Lépcsőház együttes, a Videoton Jazz Band, a Faxni együttes, Dinnyés József. A kínálatot játék, modern- tánc-bemutató, paródiák és bűvészmutatványok gazdagították. A MAHART-székházban három filmet is vetítettek, este pedig az Arató videó- diszkóban táncolhatott az ifjúság. Emellett itt működött egész nap a számítógépes butik, ahol számítógépes vetélkedőkön próbálhatták ki tudásukat a technika hívéi. A Budapest Sportcsarnokban Linda, azaz Görbe Nóra volt a háziasszonya annak a délutánnak, amelyre elsősorban a gyerekeket várták. Változatos programot kínáltak nekik. Népszerű rock-csapatok váltották egymást a színpadon, filmrészleteket vetítettek, sportversenyeket és vetélkedőket rendeztek. Szombaton két fővárosi színtársulat tartott bemutatót, folytatódott a II. Országos Kamaraszínházi bemutató, s újszerű produkcióval jelentkezett a Korona pódium. Az Állami Bábszínházban Fehér Klára új sci-fi darabját mutatták be, Kaland a Tigris bolygón címmel. A bábjáték a távoli jövőben játszódik. Ferihegy IX-ről, a budapesti űrhajókilövő térről indul a veszélyes égir test, a Tigris bolygó felfedezésére az Orion űrhajó. Ahogyan a mesékben lenni szokott, az űrhajónak potyautasa is j akad: András, aki az iskolai matek-korrepetálásról szökött ki húgával és Pajtás kutyájával a reptérre, hogy nagybátyja meghívására tanúja legyen az indulásnak. Az előadás kiskö- zönsége végigélheti a két gyerek izgalmas kalandjait, amelyek során az önfejű, szófogadatlan András csaknem végzetes bajba sodorja az űrhajót. A sci-fi bábjáték rendezője Balogh Géza, a bábok, a díszletek tervezője Bródy Vera, a szereplők pedig Sallay Virág, Szakály Márta, Kássa Melinda, Pa- taky Imre, Elekes Pál, Erdős István, Kárpáti Gitta, Gyur- kó Henrik és Gruber Hugó. Bertolt Brecht Koldusoperáját tűzte műsorára a József Attila Színház. A mű 1928-ban íródott, s két évvel később mutatta be hazánkban a Vígszínház. Sikert azonban csak 1958-ban aratott a színművészeti főiskolások előadásában, Szi- netár Miklós rendezésében. Szinetár Miklós most harmadszor állította színpadra Breoht-Weill művét, Bicska Maxi szerelmének történetét. A főbb szerepekben An- dorai Péter, Iglódi István, Galambos Erzsi, Szabó Éva, Tolnai Miklós, Józsa Imre és Fehér Anna lépett színpadra. A II. Országos Kamara- színházi Találkozó programjában — a Radnóti Miklós Színpadon — a győri Kisfaludy Színház előadásában Synge A szentek kútja című színművét láthatta a közönség. A produkciót Gágyor Péter és Bor József rendezte, s akik játsszák: Úri István, Gyöngyössy Katalin, Simon Kázmér, Bessenyei Zsófia, Zakar Ágnes, Tu- nyogi István, Rékai Nándor és Rupnik Károly. A Korona pódiumon Szo- kolay Sándor Ecce musica című, a KISZ Központi Bizottságával közösen életre hívott műsorát rendezték meg. Ez az első est, s a tervek szerint készülő továbbiak is azt a célt szolgálják, hogy felhívják a fiatalok figyelmét arra: nemcsak köny- nyűzene létezik a világon. Elsősorban az operairodalom remekeire szeretnék ezzel a sorozattal ráirányítani a figyelmüket. Az esten Kukely Júlia, Romhányi Attila, Dénes István és Mikes Lilla volt Szokolay Sándor vendége. A Budapesti Tavaszi Fesztivál tíz napja közül szombaton volt a legtöbb komolyzenei hangverseny: 9 előadás közül választhattak a műfaj kedvelői. A Budapest Kongresszusi Központban a Magyar Állami Hangversenyzenekar Ricco Sacca- ni vezényletével Verdi Requiemjét szólaltatta meg. A hangversenyen közreműködött a Magyar Rádió és Televízió énekkara, valamint Farkas Éva, Dino di Domenico, Kincses Veronika és Tóth János. A Zeneakadémián az Angol Kamara- zenekar vendégszerepeit James Judd vezényletével és Josef Molnár közreműködésével. Harmincasok negyvennégyen — Hétórai kezdéskor nyolcra jönnek a vendégek — állapította meg hangszereit pihentetve a szekszárdi Sansz együttes vezetője, s bekapcsolta a magnót, hogy a zene csalogató dallamai betöltsék a termet. A kaposvári városi művelődési központban szombaton a harmincasokat várták, és természetesen minden érdeklődőt. Azt a korosztályt, amelyiknek a gyermeke sokszor megfordul a házban. Az esti kékkel vetekedő művelődési központ sötétre festett falai közt a szerény és korántsem otthonos bútorok is a vendégvárásról tanúskodtak. A presszórész hamar megtelt, s egyre többen telepedtek le a galéria fehér asztalai közötti, két számítógép-vezérlésű videojáték köré is. Nosztalgiazene szólt a képmagnóról: a harmincasok korosztályának kedvenc dalait énekelte Koncz Zsuzsa és Bródy János, az Omega zenekarral készített koncertfilmben. A plakátokon két népszerű színész nevét olvashatták, akik fölfigyeltek a városi művelődési központ kezdeményezésére: az esten föllép az Illetékes elvtárs, azaz Koltai Róbert és Bezerédi Zoltán. A gyülekezők között néhány népművelő rájuk várt, szerződtetni szerették volna őket vidéki előadásra. Az est háziasszonya Dunai- né Pszota Mária előadó a mikrofon elé lépett, és kissé fátyolos hangon közölte a vendégekkel az est programját. Nyitó tánc: a társastáncklub közreműködésével, este tízkor Koltai és Bezerédi. Addig itánc, csevely. — Az üzemi népművelők segítségével is megpróbáltuk elérni a harmincasokat. Tizenhét jegy kelt el elővételben. Furcsállottuk sokak véleményét — „mi már öregek vagyunk” —, amellyel kitértek a meghívás elől. Baráti kapcsolatainkat próbáltuk latba vetni, hogy kezdeményezésünkre fölfigyeljenek azok, akiknek havonta rendszeresen programot szeretnénk nyújtani. Részt vettem magam is abban a felmérésben, amely Kaposvár lakosságának egy százalékát érintve a közművelődési lehetőségeket és igényeket magába foglalta. Húsz családnál jártam, javarészt harmincasoknál; közülük többen elmondták a beszélgetés során, hogy hiányzik nekik a közös szórakozás. Közülük többet névre szólóan értesítettem kezdeményezésünkről, a harmincasok estjéről, és meghívattam őket ide. ök — mutatott egy ismerős fiatal házaspárra — elfogadták a meghívásunkat; otthon a nagyszülők vigyázzák a gyerekek álmát. Gondoskodtunk előre arról is, s ezt szintén közöltük, hogy pótmama-szolgálatot szervezünk az est idejére azoknak, akik a kisgyerekek miatt nehezen mozdulnak. A tanítóképzőből negyven hallgató jelentkezett pótmamának, de senki sem tartott igényt a szolgáltatásra. Negyvennégyen, köztük harmincasoknál fiatalabbak, jöttek el az estre. Családias hangulatú volt a rendezvény. A legnagyobb érdeklődést a negyvennégy vendégből a magányosok mutattak. Jelezve, hogy a harmincasok estje sorozatot érdemes folytatni, aszerint alakítva a programot, kik jönnek szívesen ebből a korosztályból. H. B. GERENCSÉR MIKLÓS Sikeres nász avagy mit mesél a valódi vőlegény 23. A lakoda- eljáts zandó meglepetés— Barátaim! lomban minden dalt szenzációs nek szánok! Hadd bizonyosodjanak meg arról, hogy egy vizsgázott méregraktáros is érthet a magas színvonalú kultúrához! Ezért nem számít az a pamutgázsi, vagy mi a fene. A fontos jelenlévők, úgy is mondhatnám, hogy az illusztris meghívottak kedvenc daláról titokban szereztem tudomást. Ezeket a személyekhez kötött dalokat kell eljátszania Nyári Egy úr vezényletével a megye legkitűnőbb zenekarának. Mégpedig protokolláris sorrendben! Ezt kell itt most végig próbálnunk, nehogy zavarba jöjjünk, amikor az illusztris meghívottak nótád felcsendülnek! Protokolláris sorrendben! — ismételte el valóban szóno- kias nyomatékkal a különleges barát. Bölömbika megint mérges lett a miskakancsó üressége miatt. — Na és kivel kezdődik az a protokoll? — kérdezte majdnem számonkérőn. — Hát velem! — húzta ki magát az amúgy is délceg Imrus. Erre egyikünk se számított. — Mióta vagy államtitkár? — érdeklődtem. Imre észbe kapott. — Másról van szó. Nem túlzóm el a beosztásomat, de ha már így megadom a módját, legalább itt a próbán hadd legyek én az első. A normális érv megnyugtatott bennünket. De Bölömbikát nem nyugtatta meg a miskakancsó üressége. — Mi az, Lukáts úr. Elfogyott a tavalyi termése? Imrusom értett a szóból. Futott a pincébe, meg visz- sza, mint a tűzoltó. Gyorsan csurig töltötte a négy poharat, „isten-isten” köszöntéssel körbe koccintott és már tisztogatta is a torkát jóféle falusi krákogással. Satya meg a díszpárnás álla alá illesztette amszterdami (?) négyezer dolláros (?) hegedűjét. — Kezdhetjük gazda úr. Mi legyen az? — Egyszer már elkezdtem — szabadkozott méregraktáros barátom. — Hát ugye az lenne, hogy „A bakának sejehaj.. Karika Dodónak, az abszolút hallású basszbariton- nak — vagy ha hízelgőbb az ő abszolút hallására nézve: hőstenornak — meg se kottyant az igénytelen katonadal rögtöni interpretálása: A bakának sejehaj, Diófából nem csinálnak koporsót. A bakának sejehaj, A bakának nem írnak búcsúztatót. Ágyúgolyó lesz annak a búcsúztatója, Barna kislány sejehaj, Barna kislány lesz a megsirató ja. Fújta ám, jaj de fújta az én méregraktáros Imre barátom! Jobban fújta, mint az élő baka a forró babgulyást. Csak az volt az egyedüli kérdés, ennyire illenek egy lakodalomba az ilyen koporsós nóták. Tisztáznom kellett vele: — Mondd, Imrusom, elképzelhető az a szörnyűség, hogy a te protokoll dalaidban egyfolytában csak temetni fognak? Heves ellenkezéssel nyugtatott meg. — Mit nem gondolsz! Egyik nóta nevettetőbb, mint a másik! Annyi lesz a pikantéria, hogy a szégyellősebbek még éjfél előtt hazamennek ! Megnyugodtam. Pontosan ezt akartam hallani. 13. DALFŐPRÓBA Vámpír Satya úri egyszerűséggel hallgatott, én hes- segető mozdulatokkal értesítettem a kandikáló Zitát, hogy tűnjön már el akár- hova, mivelhogy úgyis hiábavalóság a közelünkben kémkednie, Bölömbika meg újra csak zúgolódott a miskakancsó üressége miatt. Lukáts Imre méregraktáros különleges barátom olyan áhítatosan vette elő a belsőzsebéből a négyrét hajtogatott papírlapot, mintha a tüdőszűrésről szóló igazolást akarta volna megmutatni a körzeti főorvosnak. — Itt lenne a nóták listája — világosított föl bennünket akkurátusán. Satya elborult nézéssel idézett föl bennem egy szörnyű emléket a lefelé fésült szemöldöke alól. Azt hittem, szívszélhűdést kapok, amikor Podhornyik pulóvermilliomos nótalistájára gondoltam. Lehet, hogy mégsem múlt el egészen Satya haragja? Lóhalálában sürgettem a borosgazdát: — Halljuk, ki vezeti a protokollt! — Természetesen a párttitkár ... Ettől meg Bölömbika üvöltött akkorát, hogy beleremegett a százesztendős körtefa egész virágzó koronája. (Folytatjuk.)
