Somogyi Néplap, 1987. március (43. évfolyam, 51-75. szám)
1987-03-28 / 74. szám
Somogyi Néplap 1987. március 28., szombat GYERMEKEKNEK f Érdemes elolvasni Tavasz ^ ■■ ■■ // Lsopogokónél A második hét végén kicsit enyhült az idő, kirándulni mentünk Andrissal. Amikor Kistótvárosra értünk még sütött a nap. Gumicsizmát húztunk, és elindultunk az erdő felé. Elhagyott, üres házikó melléképületének nyitott ablakát mozgatta a szél. Fájdalmasan nyikorgóit az ablakszárny, mintha a volt lakókat siratná. Odébb egy elbontott lakóház tégla és épületfa maradványai mellett kitértünk a legelőre. Andris megállt, látcsövével célba vette a legelő közepén álló fát, melyen egy sötét folt látszott. — Azt hittem, madár ül az ágon, de csak egy fagyöngycsomó — mondta miközben visszanézett. — Odanézz, papi, milyen sötét felhő van a dombok mögött! Valóban, sötétszürke, majdnem fekete felhő borította a kistótvárosi házak fölött az eget. Amikor az utolsó vadgesztenyefát elhagytuk, már hullott is a hó. — Aligha tudunk fényképezni ilyen hóesésben, de ha már elindultunk, nézzük meg a Csöpögőlkövet — mondtam biztatóan. Andris szólni akart, de torkán akadt a szó, mert ötven méterre tőlünk tizenhat szarvas váltott ki az erdőből, és elszaladt előttünk nyugat felé. — Csak kettőnek van agancsa. A többi ugye tehén? — kérdezte, miközben a látcsövén át nézte a szarvasokat. — Ezek mind bikák voltak, Andriskám, de már elhullatták agancsaikat. Az a két fiatal bika valószínűleg fejlődési rendellenességben CÉLBADOBÓ „Ki” olvasunk két csapatkapitányt, akik két csapatot választanak. Egy csapatban körülbelül 4-5 játékos legyen. Ha tehát szükséges 3 vagy több csapatot szervezzünk. Hosszú vonalait húzzunk. E vonal mögé állnak föl oszlopban a csapatok 3-3 méterre. Minden oszlop elé egy-egy kört húzzunk félméteres átmérővel. A körbe egy-egy szemétkosarat tegyünk, természetesen nyílásával fölfelé. Minden játékos kisméretű labdát, csapa tkaipi tányök Lépjenek előre hogy cipőjük orra érjen, és onnan dobják a labdát következő dobók kapjon egy Elsőnek a dobjanak. annyira, a vonalig a kosárba Utána a lépnek a vonalig és megcélozzák a kosarat. Az a csapat győz, amelyik a legtöbb labdát dobta a kosárba. Előrehajolni szabad, a vonalon átlépni nem. Aki belépett, annak a dobása nem számít akkor sem, ha talalt. Egyenlő találatok esetén az dönti él a győzelmet, hogy melyik csapatnák volt kevesebb olyan dobása, amely a körön kívül esett. Szemétkosár helyett sapkát, műanyagtálat, edényt is használhatunk. A játékot nehezíthetjük aszerint, hogy a kört a vonaltól milyen távolságra rajzoljuk, továbbá, hogy a kör átmérője mekkora, s végül a kosárba való dobás helyett különféle tárgyakat lehet a körben elhelyezni, s azokat kell a dobónak eltalálnia. szenved, ezért tartják a fejdíszüket. A jó képességű szarvasbikák január végén, február elején elhagyják agancsaikat, és augusztus végére új agancsot raknák föl és azzal kezdik a szeptemberi szarvasbőgést... De most már közéi vagyunk a célunkhoz. Itt azonban meg kell állnunk. Látod azon a fán azt a pirosbetűs táblát? Andris közelebb lépett, és megnézte a fa kérgébe ágyazódott bádoglemezt. Hangosan olvasta; — Védett fa ... — Igen, amikor a Farkas-erdőt védetté nyilvánították, ez a fává nőtt egy- bibés galagonya is védett lett, valószínűleg egyik legnagyobb példánya a hazánkban található egyedeknek. Közben elvonult a felhő, és kisütött a nap. — Nini, iitt még padok és asztalok is vannak! — Igen, kedvelt kirándulóhelye ez a turistáknak. — közben átba Hágtunk a kis hídon, aztán jobbra kanyarodott az út. A szűk völgyben előtűnt a meredek ho- makfal, amelynek széles ha- sadékából kristálytiszta víz- cseppék hullanak a zöld mohával borított kőre. Ham gosan csörgedezik a kis erecske, a földre érve elindul a keskeny mederben a patak, de néhány méter után jéggé dermeszti a hideg, mert a hóval borított szűk völgyben még a tél az úr. Lefényképeztük a jégcsapokat, meg a szűk szurdokot, és visszafordultunk. Szembe fújt a metszőén éles északi szél. Nem is beszélgettünk, pedig lett volna miről, mert a földtörténet múltját hűen tükröző képződmény ámulatba ejti az embert. Egy ölyv vijjogva keringett fölöttünk. A vadgesztenyefák ágain a duzzadt rügyek a tavaszt idézték — annak ellenére, hogy még mindenütt fehér volt a táj... Tóth Ferenc A könyv címe: Ház tetején egy fél lepény. Ugyan miféle könyv lehet ez? Főzni tanít? Vagy éppen sütni? Sem ezt, sem azt nem lebeit belőle megtanulni, hanem találós kérdéseket ad fel. Olyanokat, amelyek nagyon régiék, az ősi finnugor korból maradtak ránk. Ma már ezeknek a régi népeknek a neve is majdhogynem találós kérdés számunkra; liv, mari, mordv.in, udmurt, zűrjén, manysi, chanti, finn, lapp. A könyvben levő fejezetek e népcsoportok jellegében hasonló találós kérdéseit és a válaszókat gyűjtik csokorba. A főcímekért belül ősi szokásokra, egy letűnőben levő életformára utalva gyűjti össze a kérdéseket a szerző, Mándoki László néprajzkutató. S hogy e találós kérdések az ősi gyökereken táplálkozva még ma is fejlődnek és továbbélnék, annak ékes bizonyítéka, ha megtudjuk, hogy a „Ládácskámban lag- ziit ülnek, katonák csatába gyűlnék” című találós kérdésre adandó válasz nem más, mint a — televízió. * * * Kíváncsi természetű vagy? Szeretnél sok mindenről hallani, tudni úgy, hogy ne kelljen mindenről hosszasan tépélődni, töprengeni? Nos, akkor vásárold meg Teknős 3 4 5 — 10 t 2 9 CSIGASZÁMTAN írjatok az üres négyzetekbe olyan számtani jeleket, hogy a megfelelő alapműveleteket elvégezve csigavonalban az előre beírt végeredmény alakuljon ki! (A helyes megoldás a 15. oldalon.) Logika O □ 0 Ü A A o □ 0 Q Ü A o □ 0 0 Ü A o □ o 0 Q A □ Az ábrák a sorokban bizonyos logikai sorrendben követik egymást — egy kivételével. Melyik ábra bontja meg a logikai sorrendet? (A helyes megoldás a 15. oldalon.) Mese a rojtrázó szőnyegről Egyszer volt, hol nem volt, lélt egyszer egy bíró Háromkerekiben. Ennek a bírónak olyan irdatlan nagy esze ,volt, hogy az udvarában Pálakban állt, és éppen ezért égy kutya őrizte azt. Történt egy szép napos napon, hogy vz az irdatlan nagyeszű Okosi bíró vett magának egy csodás szőnyeget. Indiai, kézi csomózással Ikészült ez a szőnyeg, milliónyi színből összeállítva. A szőnyeg egy darabig csendesen kuporgott a tiszta szobában, Ide lassan elunta az életét. Körbenézett. Körülötte mindenféle szőnyeg lapult. Spárga, gépi készítésű, no /meg torontáli mintájú. Fitymálva mondogatta : — Micsoda ,népség! Bezzeg engem százezer csomóval készített harminc asz- szony. Ott guggoltak körülöttem, és izzadtak a kötözésben. Én igen! Én aztán csodaszép szőnyeg vagyok, nem úgy, Imint ti! A ,többi iszőnyeg csak lapult, nem mert megszólalni. Hiába, a kevély rojtrázó szőnyeg igazán szép volt. Azonban ítélték a napok, éjszakák kergették a fényes napsugarakat, minden rendben múlott. És a rojtrázó szőnyeg sem volt már az az igazi, mint újkorában. Hívatlan vendégek, váratlan cipőtalpak tapostak rá. Sáros lábnyomok lepték el csodaszép csomóit, akár a többi egyszerű szőnyegét. Befőttek csöpögtek rá, morzsákat tapostak bele, macska szőre tömte el kikopott mintáit. Már nem kevélykedett. Elkopott rongyait nem tudta rázni. Csak dermedten és a rálottyanó meggylétől ájultan hevert a tiszta szoba közepén. A sűrűn cserélődő egyszerű szőnyegek sajnálkozva néztek rá: — Szegény szőnyeg, milyen szörnyeteg (lett! Az Okosi I bíró is megelégelte a hajdan csodaszép, rojtrázó, kevély szőnyeget! — Ki vele! — vakarta meg ja feje [búbját. így is történt. A rojtrázó szőnyeget feldarabolták, és lábtörlőnek rakták az Okosi bíró ajtaja elé. Még az Okosi bíró kutyájának az óljába is jutott belőle takarónak. Ez a mese vége, s kérlek, te ne <légy Ikevély, rongyrázó, mert úgy jársz, mint a rojtrázó /szőnyeg. Szűcs Mariann Péter Felelek mindenre című könyvét, amelyet a Móra Kiadó jelentetett meg. Találsz benne biológiai, földrajzi, egészségügyi, technikai témájú kérdés-feleleteket. De ha csak ezekről szólnánk, akkor talán azt hinnéd, hogy csupán a tantárgyak köréről esik benne szó. Vannak benne csak kíváncsiskodó kérdések is. Például: „Miért kell kopogni, mielőtt kinyitnánk az ajtót?” „Miért csattan a végén az ostor”? Kisütött a nap, Hívogat la Ipád, Szép tavaszi napsütésben, Száz 'gyermek szalad. Csiklandoz a szél, Elrepül a tél. Kacagó rügyfakadásban, Minden újra vél. Színes sárkány száll, Égig megsem áll. Lent a földön víg gyermekhad, Csodálkozva áll. Szarka Zoltán 8. o. tanuló Rovarok régen és ma A jelenleg élő összes állatfajnak majdnem 70 százaléka. tehát kb. 900 000 a rovarfajok száma. Ami pedig az egyedek, vagyis az egyes fájókon bélüli rovarok számát illeti — az szinte végtelen! Még elképzelni sem lehet, hogy például hány méh, hangya, szúnyog, bogár vagy légy népesíti be a világot. Vajon biztos-e, hogy az ember a Föld ura? Vannak ugyanis, akik azt a nézetet vallják, hogy egyre inkább a rovarok uralkodnak a Földön, sőt, ha semmi sem állna az útjukba, rövidesen meghódítanák a világot. Örökös harcban állnak az emberrel, veszélyeztetnék bennünket. Bár szakadatlanul pusztítják egymást, és az ember is pusztítja őket, mégis a rovarok állandóan szaporodnak, mind nagyobb tért hódítanak. Ennek az az oka, hogy a környezeti feltételek korunkban rendkívül kedvezőek a Földön számukra. Minden régebbi földtörténeti komák megvolt a maga jellemző állatcsoportja. Az egyik időszak a puhatestűek: a csigák, kagylók korszaka volt, a másik a hatalmas termetű őshüllőiké, a sárBorostyánkőbe zárt harmadidőszaki termesz. kánygyíkoké. A mai időszak jellemző állatai a rovarok. Az ősi rovarok kb. 70 millió évvel ezelőtt jelentek meg. Őseiket a mai gyűrűs- férgek közvetlen ősei között kell keresnünk. Ezt az ízeltlábúak és a gyűrűsférgék közötti hasonlóságok bizonyítják, ilyen például testük felépítésének szelvényezett- sége. Az ősrovarok még szárnyatlanok voltak, a szárnyasak csak később alakultak ki. Csak mintegy 40 millió éve alakultak ki a.zok, amelyeket a mai rovarok csoportjaiba besorolhatunk. A rovarok törékeny teste csak ritkán alkalmas arra, hogy a geológiai időkből megmaradjon. Szerencsére a harmadik időszakban olyan fenyőfélék éltek, amelynek mézsárga, vörösbarna vagy átlátszó gyantája megkövesedett; ez a borostyánkő. Ezek a gyanták sokszor konzerválták az akikor! időkben élt élőlényeket, amelyek felvilágosítással szolgálnak az akkori életről. A zárványok rovarokat, madártollakat, emlősállatok szőrszálait tartalmazzák, sőt, egy világhírű borostyánkő-leletben egy gyíkot is találtak. Bajuszpedrő és bajuszkötő Az én gyermekkoromban a fiatalok, de az idősebbek közül is elég sokan viseltek bajuszt, szakáll nélkül. A bajusz annak idején nem lefelé konyult, hanem kac- kiásan felfelé kwnkorodott. Hogy az úgy álljon, gondozni, ápolni kellett. Városunkban, Szigetváron — nemegyszer lehetett látni házuk ablakán kikandiikáló féfiakat bajuszkötővel. Nevére ugyan nem emlékszem, polgári iskolába bejáró kisdiák voltam, üzlete előtt fehér köpenyben, fején haját kétfelé fésülve, bajuszikötő- vel álldogált vagy beszélgetett egy borbély és fodrász, így várva vendégre. De falukban is — elsősorban vasárnap reggelenként — lehetett látni férfiakat a ház körüli munka elvégzése után bajuszkötővel. Egy alkalommal édesapám is vásárolt egyet Szigetváron, a hozzá való bajuszpedrővel együtt. Nagy figyelemmel kísértem a bajuszpedrési és bajuszkötési műveletet. Először is kinyitotta a kis bádogdobozt, amelyben illatos, viaszszerű anyag vólt. Abból vett ki először jobb keze mutatóujjával egy keveset, azt hüvelyk- és mutatóujjával jobb felől a bajuszára kenve sodorgatta, húzogatta, pödörgette, hogy szépen kunkorodjék fölfelé. Majd amikor készen lett vele, ezt a műveletet a bajuszán bal felől, a bal kezével végezte el. Ezután elővette a bajuszkötőt, azt fölhelyezte szája és orra közé az arcára, és hátul a gumírozott szalag kapcsával fölerősítette. Alatta még megigazította a kipödrött bajuszt, hogy az jól álljon. így sétálgatott vagy fél óra hosszat az udvaron, benézett a jószághoz az istállóba, kinézet az utcára és szót váltott az arra járókelőkkel. Néha csak ebéd előtt vette le a bajuszkötőt, hogy ebéd után kiüljenek a házunk előtt levő kispadra egy kis beszélgetésre. Ma már csak filmeken lehet látni bajuszkötővel embereket. Nem úgy, mint az én gyermekkoromban, több mint 60 évvel ezelőtt. Kiss József
