Somogyi Néplap, 1987. március (43. évfolyam, 51-75. szám)
1987-03-28 / 74. szám
1987. március 28., szombat s SZÁZÉVES AZ ESZPERANTÓ RÁDIÓSZEMLE Á tudás: érték Az Unesco legutóbbi, 23. közgyűlésén a nemzetközi megemlékezésre méltó kulturális évfordulók közé sorolta az első eszperantó- nyelvkönyv megjelenésének 100. évfordulóját. A nemzetközi nyelv centenáriumi évében tökinteük át röviden megszületésének körülményeit, alkatójáma életét. A nemzetközi nyelv kérdése évezredek óta foglalkoztatta az emberiséget. Mintegy 500 nyelvtervezet született az lidők folyamán. A nagy feladatnak hazánkban is többen nekirugaszkodtak: többek között a polihisztor Kalmár György és a matematikus Bolyai János. Öfc ha nem is találták meg a megoldás helyes útját, számos tanulsággal szolgálva tovább éltették a közös nyelv szükségességének gondolatát. Széchenyi István egyik hazai motorja volt annak az Európából elinduló fejlődési folyamatnak, amely a múlt század második felében már kialakította a nemzetközi nyelv kidolgozását és a hozzá 'kapcsolódó mozgalom megszületésének társadalmi feltételelit. Az eddig kidolgozott tervek közül — említésre méltó a volapük volt — egyedül az eszperantó vált be a gyakorlatban. Az eszperantó szerzője, Ludwik ZamenhoJ 1859. december 15-én született Bia- lystok lengyel városkában. Az aipa — földrajz- és nyelvszakos tanár — érdeklődési köre fiára is hatott: a fiatal Zamenlhof folyékonyan beszélt oroszul, lengyelül, németül, jiddisül, megtanult franciául és ismerte az angolt, a hébert, az arámit, a latint és az ógörögöt is. Szülővárosának négy különböző nyelvet beszélő lakossága között mindennapos volt a gyűlölködés. Emiatt fogant meg Zamenhofban a gondoláit: egy közös nyelv ismeretével megszűnne az ellenségeskedés. 1887 a nemzetközi nyelv történetének egyik legjelentősebb dátuma. Akkor jelent meg Varsóban az eszperantó első tankönyve az orosz, lengyél, német és francia anyanyelvűek száFélezer pályázó Ausztráliától Ceglédbercelig A Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság tavaly ősszel pályázatot hirdetett Mi a haza? címmel. A pályázatról, valamint a résztvevők számáról és területi megoszlásáról Király Zoltán- nét, a társaság ügyvezető titkárát kérdeztük. — A pályázaton bárki részt vehetett, tehát magyar és nem magyar anyanyelvűek vallomását, hitvallását vártuk a hazáról és a szülőtájhoz való kötődésük élményeiről. A dolgozatok arra adnak választ, hogy a haza- szeretet hogyan függ össze a munkával, a kötelesség-, történelem- és magyarságtudattal; valamint arra, hogy mit jelent a hazaszeretet érzése. — Mi volt a beküldési határidő és hányán jelentkeztek pályázataikkal ? — 1987. március 15-ig vártuk a dolgozatokat. Csaknem félezren küldték be: Tatabányától Tiszasasig, Budapesttől Kókáig az ország minden részéről érkeztek pályázatok. A korosztály és nem szerinti megoszlás is igen vegyes. A 82 éves háziasszonytól éppúgy kaptunk dolgozatot, mint a nyugdíjas jogásztól; sok pedagógus, fizikai munkás és diák is jelentkezett. — Voltak külföldi pályázók is? — Az NSZK-ból, Erdélyből, Ausztráliából, Csehszlovákiából és az Egyesült Államokból kaptunk leveleket; ezekben a hazaszeretetről, a hazájukhoz való kötődésükről vallottak emberek. — Kik értékelik a dolgozatokat? — A tartalmi értékelés a társaság író, költő, irodalom- történész és kritikus tagjaira vár. Az első olvasás után egy szűkebb bizottság — a társaság részéről heten, valamint a pályadíjakat felajánló szervek képviselői — ítélik oda a díjakat. — Voltak anyagi támogatói a pályázatnak? — A pályázati felhívás után több társadalmi szervezet jelentkezett felajánlással. Többek között a HNF Országos Bizottsága és Somogy megyei szervezete, a SZOT kulturális osztálya, á Magyar Ifjúság hetilap és a ,Zala Megyei Tanács művelődési osztálya. — Mikor lesz a díjátadó ünnepség? — Május 9-én, Keszthelyen a Berzsenyi—Helikon napokon. T. R. A hatvanadik születésnap forduló a férfiak életében. Még nem hervadtak el az ünnepi virágok, de már várja az első nyugdíjszelvényt. Dr. Szekeres László balaton- keresztúri nyugdíjas körzeti orvos egy napot sem pihent. Pénteken vált meg tisztétől, hétfőn már várták a hévízi Thermál Szálló gyógyulni kívánó betegei. A balatonkeresztúri orvoslakás kilincsét a tatarozók vették át, az új orvost várják. Dr. Szekeres László Keszthelyre költözött. Aki nem ír rendszeresen verset, az is néha tollat fog és megpróbálja rímekbe szedni gondolatait. Torma István keresztúri nyugdíjas verses búcsúztatót olvasott föl a körzeti orvosnak az idősek .klubjában. A vers utolsó sora arról árulkodik, hogy dacolnak a ténnyel a település lakói: „Nem búcsúzunk, doktor úr!” — írta az alkalmi költemény szerzője. Egy másik lakó meghatódva mondta: — Szeretetünk, az orvos-beteg kapcsolata nem halványulhat el a távolság miatt. Nyugdíjas éveiben is felkeressük otthonában ... Felesége megértőén emelte föl szavát, amikor keszthelyi otthonukban kerestük a férjét: — Most kezdtünk berendezkedni, szükség lenne a férfikézre, de Laci már dolgozik. A hévízi Thermál Szálló előtt nyarat idéző gépkocsisor. A kezelésre érkezett, javarészt külföldi vendégek először dr. Szekeres Lászlóval találkoznak. — Alapos belgyógyászati vizsgálat előzi meg a gyógykezelést. Kisebb fiam hívására, ösztönzésére vállaltam orvosi munkát a szállóban. A beugrást nem halogattam, mert szükség volt rám. Egy évre szól a megbízatásom. A megszokott belgyógyászati vizsgálóeszközök mellett könyvektől roskadozik az asztal, a szekrény. — Sokat kell tanulnom — mondja a nyugdíjas körzeti orvos, akinek munkásságát állami-díjjal ismerték el 1978-ban, s összesen harminchat évig dolgozott körzetben, ebből húszat Bala- tonkeresztúron. Segítségére volt eddig a szakrendelés, ahol eldöntötték, hogy a beteg milyen fizikoterápiás kezelésre szorul, most magának kell döntenie. A hivatás iránti igényessége dr. Szekeres Lászlónál a beteg tiszteletével párosul. Az őt búcsúztató keresztúri ünnepségen ezt ismerték el. A nyelv hamarosan világszerte elterjedt, mintegy harminomillióan beszélik. 1908-ban létrejött az Eszperantó Világszervezet. A II. világháború után az ENSZ szakosított kulturális „Számítottak rám” szervezete — az Unesco — nyilatkozatában megerősítette a nemzetközi nyelv elterjesztésére irányuló kezdeményezéseiket. A világon 800—1000 újság, folyóirat jelenik meg ezen a nyelven. „Az eszperantó könyv Magyarországon” címmel kiállítást teményéből az Országos Széchenyi Könyvtárban mára. A szerző Doktoro Esperanto álnévvel jegyezte munkáját. (Az eszperantó szó magyar jelentése remélő.) Zamenhof hangsúlyozta, hogy a nemzetközi nyelv is, akárcsak bármely nemzeti nyelv, közös tula jdont képez: szerzője minden időkre lemond minden jogáról. Az eszperantó hasznosítja a közismert, világszerte ihasznált nemzetközi szavakat, kifejezéséket. Nyelvtana csak szabályokat ismer, nincsenek kivételek. Aki elsajátított ezer alapszót, az a képzőirendszer segítségével több mlint tízszeres szókinccsel hasznosíthatja a nemzetközi nyelvet. írása fonetikus, hangzórendszere egyszerű. Hazánkban az első eszperantó tankönyvet Barabás Ábel kolozsvári egyetemi tanár adta ki 1897-ben. A mai Magyar Eszperantószövetség társadalmi szervezetként működik. Egyik legfontosabb feladata az eszperantó oktatásának segítése. A mozgalom eredménye, hogy 14 éve színvonalas folyóiratot ad ki, elsősorban a nyelvi kérdések iránt érdeklődő nem eszperantistákhoz szólóan. Ez a folyóirat 1976-tól témakörének tágításával Világ és Nyelv címmel jelenik meg. Hazánk kormánya állami nyelvvizsgával ismeri el az eszperantó nyelvtudást. Évente 20—30 nagyobb nemzetközi rendezvénynek rendeztek Fajszi Károly gyűjad otthont Magyarország. A jubileum évében — 1987-ben — részt vesznek a budapesti tavaszi fesztivál eseményein. Az eszperantisták egyre szélesedő tömegei fokozottabban tudnak hozzájárulni hazájuk és a világ számos gondjának a megoldásához, mindenekelőtt a diszkrimináció megszüntetéséhez, az eltérő anyanyelvűek közötti egyenrangú kommunikáció általánossá tételéhez. A kultúrák közötti kapcsolat elősegítése, a nemzetek kulturális értékeinek kölcsönös megismertetése e törekvések alapja. T. R. Az Ifjúság ’87 pályaválasztási műsora hasonló volt Rózsa György korábbi televíziós vetélkedőihez, amelyben újabb és újabb rekordokért küzdöttek a versenyzők. Emlékszem azokra, akik próbára tették a Trabantot; annyian szálltak be a kocsiba, hogy a néző el sem hitte, mit bír ki ez a kisautó. A rádió csütörtök esti Ifjúság '87 című műsorába Mogyoró Katalin riporter annyi kérdést zsúfolt, hogy a látszatra pályaválasztásról szóló adásban napjaink sok egyéb, érdeklődésre számot tartó témájához is számos adalékot hallhattunk. A megszólaltatott gyerekek egyaránt bizonyították, hogy nem veszett ki belőlük a fantázia; vannak még, akik mozdonyvezetőnek készülnek, mások a generációs foglalkozások mellett tettek hitet. A szobafestő apuka fia szobafestő szeretne lenni s mellette tanulni. A divatos szakmákra éppúgy rávilágítottak az általános iskolások válaszai, mint arra, hogy napjaink tudománya iránt milyen fogékonyak. A csillagokról, a világűr meghódításáról, a bolygókról beszélt az a kisgyerek, aki a tudás morzsáit gyűjtve készül csillagásznak. Ám arra is rámutatott a műsor, hogy a pályaválasztás pedagógiái irányítása milyen fogyatékos. A tanulás presztízsét is érintette a szakemberek megnyilatkozásaiból összeállított — zsúfolt — műsor. A szülők zöme többre tartja gyerekük érvényesülését tekintve a szakmai tudást, mint az általános műveltséget nyújtó, a főiskolai, egyetemi képzésre felkészítő gimnáziumokat. Ám faja megvizsgáljuk, hogy a szak- középiskolákba, szakmunkásképzőkbe jelentkező taIsmét fehér köpenyben nulók tanulmányi eredménye milyen, nem lehetünk elégedettek. A legkeresettebb szakközépiskolai továbbtanulásra jelentkező általános iskolások átlagos tanulmányi eredménye évről évre romlik, már a hármas alá esett. Ez a teljesítmény azt mutatja — hívta föl a figyelmet a műsor —, hogy már az általános Iskolában „leállnak” a tanulással a diákok, nem törekszenek a nagyobb teljesítményre. Nemcsak az oktatási intézmények felelőssége nagy a szakmunkásképzésben — szűrhettük le az elhangzott véleményekből, hanem a munkahelyi tanműhelyek Oktatói Is. Nem mindegy tehát, hogy a szakmunkástanuló hol Sajátítja el a szakmát. Az, aki csak táblából a tanműhelyben, hogyan állhatja meg majd a helyét a munkapadnál — kérdezte jogosan az egyik tanuló. Folytathatnánk a sort a riportok izgalmas perceit idézve, de nem szeretnénk beleesni abba a hibába, amibe a műsor került zsúfoltsága miatt. Valamennyi kérdés tulajdonképpen azt feszegette, hogy napjainkban érték-e a tudás. Bárhol, bármelyik iskolatípusban, bármely munkahelyen, diplomásnak vagy szakmunkásnak. (Hát ha még számba vette volna, hogy érték-e a képesség? Hiszen arra kellene építeni a tudást.) A tudás kellő megbecsülése híján nem születhetnek meg azok az eredmények, amelyek a társadalmi haladás nélkülözhetetlen feltételei. A tudományos haladás egyre fontosabb szükségletté vált hazánkban is; ennek tudatosítása valamennyi oktatási intézményünk feladata. Horányi Barna Az orvosi hivatás szolgálat, mégpedig olyan, amely a közéletben is megnyilvánul. Somogy megyében még számítanak rá, Balatonke- resztúron tanácstag, és a megyei tanácsnak is tagja. — összetartozó fogalomnak érzem az orvosi hivatást és a közéletiséget. Az ember testi-lelki bajai iránt nem lehet közömbös a környezete, azt át kell éreznie a munkahelynek, a családnak is. Orvosként, a közéletben munkálkodó emberként is szívesen vállaltam a nehéz feladatokat. Visszacseng bennem a kimondatlan szó, hogy számítottak rám a lakók. Orvosi szervezőmunkám eredményeként már két körzet működik Balaton- keresztúron; örültem, hogy segíthettem az iskola bővítésében. — A Vöröskeresztben sem nélkülözték munkáját. — A Vöröskereszt marcali városi elnöksége még számít rám, részt veszek a munkájukban. A balaton- keresztúri feladatok dr. Moór István körzeti orvosra várnak. — Új lakóhelyen, új munkahelyen idegen a környezet. Mi lesz a régi kapcsolatokkal? — Nem rossz, hogy idegen arcokkal találkozom. Más emberekkel kerülök kapcsolatba, ez feldob. Ám a régi barátságok nem múlnak el. Ritkábban találkozunk, de talán ez jót is tesz a kapcsolatnak. — Nyugdíjas, de egy napot sem pihent. —Talán jó is, hogy a magas fordulatszámról nem kellett hirtelen átkapcsolnom vagy gyorsan fékezni. Tojás van a gázpedál alatt... A fiaim is orvosi pályán dolgoznak. A kisebbik itt, Keszthelyen, mellettem, a nagyobb fiú egy évre Párizsba készül tanársegédnek. Szeretnék többet együtt lenni az unokáimmal. Úgy érzem, nekik is szükségük van rám. H. B.
