Somogyi Néplap, 1987. március (43. évfolyam, 51-75. szám)
1987-03-02 / 51. szám
1987. március 2., hétfő Somogyi Néplap 3 Reform Lengyeltótiban Ne a munkást, a munkát fizessük meg Mit tenne On, ha egyik nap azt mondanák: nincs szükség tanult szakmájára, tizenöt éve gyakorlott munkájára? Mennie persze nem kell, ám egy másik szakmát okvetlenül meg kell tanulnia. Ma esztergályos volt, holnap gyémántcsiszoló lesz, tegnap szakácsnőként dolgozott, ma labdavarró lesz. Reform ez vagy gazdasági anarchia? Olyan helyen tudakoltuk mindezt, ahol néhány hónapja a munkások is ezt kérdezték gyáruk vezetőjétől. Lengyeltóti, Kaposgép gyáregység, 1987. február. Nincs kétszáz dolgozójuk sem, produktív munkát a munkatársak fele végez. Évekig magasraktári acél- szerkezetet és odavaló gépeket gyártottak. Erre az árura nemcsak idehaza volt igény, hanem szovjet, NDK-beli, csehszlovák partner is rendszeresen vásárolt a megbízható és jó minőségű lengyeltóti termékből. A piac azonban kérlelhetetlenül és visszafordíthatatlanul változik. Amíg tegnap még tucatjával épültek a magasraktárak, addig ma elfordultak az improduktív — ilyen a raktárépítés is — beruházásoktól. Ma épp elég az új termelőeszközöket beszerezni, nemhogy raktárát építsen egy vállalat. Lengyeltóti ülhetett volna a babérjain, hiszen többszörösen kiváló gyáregység volt, 1984— 85-ben átlagon felüli eredményeket ért el. — Ülhettünk volna, egészen addig — mondja Lipusz András igazgató —, amíg csak ránk nem szakadt volna a lassan már eladhatatlan termék, s amíg a csőd be nem kopogtatott volna az ajtónkon ... — A szerény technikai és személyi állománynak milyen lehetősége volt a változtatásra? — Aki ismeri, hogy mekkora munka, amíg a nullszériától valaki eljut a sorozatgyártásig, az nem irigyli tőlünk az 1986-os évet. Be kellett kopogtatnunk a törzsgyárba Kaposváron, és munkát kérni. Természetesen olyat, amely sikeres a piacon, amire építhetünk, s akár át is rendezhetünk gyártására egy közösséget. Két ilyen termék is kínálkozott. A KRA 603-as árokásó és az AR 61—B rakodógépek iránt mind a magyar, mind a nemzetközi piacon egyre nagyobb érdeklődés mutatkozott. Így lettünk egy év alatt önálló termékgyártókból kooperációs partnerek. Az új feladat azt követelte, mérjük föl az erőnket, és tegyük meg azokat a lépéseket, amelyek okvetlen szükségesek ehhez a munkához. Gyorsította az átállást, hogy 1986 utolsó negyedévére olyan megrendelés-tételt kaptunk, amelynek a meglevő szakgárdával nem tudtunk volna megfelelni. — Hogyan sikerült a munkaerő-átcsoportosítás? — Tavaly szeptember elsején nyolc dolgozóval kezdtük. Megértettük velük, hogy közös érdekünk a nyereséges termelés, s az, hogy az elbocsátás helyett mindenki megtalálja a számítását. Természetesen nehéz volt egy más szakmabelit a vasasmunkába vonni, vagy éppen egy nem fizikai munkakörben dolgozót kalapácsolásra kérni. A Munka Törvénykönyve ugyan lehetővé teszi, hogy 3 hónapig más munkára irányítsunk embereket, ám az igazi meggyőző érv a pénz volt. Nehezítette a helyzetünket, hogy nem tudtuk azt mondani az embereknek: nézze, maga a régi munkakörében ötezret keresett, most nyolcat fog. Mit szól hozzá? Jó ha egy ezressel kerestek többet. — Mi szerint válogattak? Volt áthelyező bizottság? — Az áthelyező bizottság a vállalati érdek volt. Aki munkájával nem járult hozzá a gyáregység új feladataihoz, erre a bizonyos listára került. A vállalat dolgozóinak tíz százalékát, vagyis húsz embert irányítottunk át új munkaterületre, vagy kiegészítő munkát végeznek a régi dolguk mellett. Kőműves, asztalos, vízvezeték-szerelő, gépkocsivezető, művezető, adminisztrátor, udvari munkás és több segédmunkás került új beosztásba. Munka- csoportokat szüntettünk meg, illetve osztályok munkáját szerveztük át, bővítettük új szerepkörrel. Miután megszűntünk önálló gyártók lenni, sok ebből fakadó tevékenységre — például az áruforgalmi osztályra — semmi szükség sem volt. — A bomba tulajdonképpen a szeptemberi átirányításokkal robbant, ám úgy tudom, az ideérkezése óta szüntelenül újít. — Helyesebb lenne azt mondani: próbálom megértetni az emberekkel, hogy új munkastílusra van szükség. Abból az ösztönzési elvből indulok ki, hogy ne a munkást, hanem a jól végzett munkát fizessük meg. Ehhez azonban jól végzett munka kell... (Folytatjuk.) Békés József BESZÁMOLÓ TAGGYŰLÉSEN Szorosabb kapcsolatot a bérlőkkel A pártailapszervezetek önállóbb, tartalmasabb tevékenységét olykor az átgondolt átszervezés is ösztönzi, így volt ez a kaposvári Ingatlankezelő- és Közvetítő Vállalatnál is, ahol a nagy létszámú alapszervezetből három kisebb alakult 1985 végén. Jól tükrözte a „tanulóóvet” az IKV 1. sz. pártszervezetének beszámoló taggyűlése. Ebbe az alapszervezetbe a házkezelési osztályon és a távfűtésben dolgozó kommunisták tartoznak. Balogh Tibor párttitkár a harmic- öt párttag tavalyi tevékenységét értékelve elégedetten szólt a tagok aktivitásáról hozzátéve, hogy ez persze mindig a témától függ. Az viszont nagyon fontos, hogy a taggyűlésekről csak a műszakban dolgozók és a betegek hiányozzanak. A taggyűlési fegyelem úgy javítható, ha a legkisebbre csökken az igazoltan távol levők száma. S ugyanez vonatkozik a gazdaságpolitikánk gyakorlatával foglalkozó tanfolyam foglalkozásaira is. A három pártcsoport jó előkészítő munkájának köszönhető, hogy négy dolgozót vehetett föl párttagnak a taggyűlés. Az IKV múlt évi gazdasági tevékenységének eredményességét mutatja: a vállalat 18 millió 700 ezer forint nyereséget könyvelhet el. A pártszervezethez tartozó távfűtés csaknem 5 és fél millió, a házkezelőség pedig több mint 2 millió forint nyereséggel járult hozzá az eredményhez. A szocialista brigádok többletvállalása szintén megtestesül ebben. A karbantartásnak köszönhetően például nem fordult elő nagyabb üzemzavar, csökkent a jogos panaszok száma, s tekintélyes menynyiségű energiát is megfcar karítottak. A pártvezetőség beszámolója elismerően szólt a házkezelőség munkájáról. Nagyobb a gondosság, pontosság, szakszerűség, gyorsabban intézik a bérlők ügyeit. Kígyóst Sándor, az IKV pártvezetőségének titkára jó nak minősítette az 1. sz. alapszervezet múlt évi tevékenységét. Felhívta azonban a figyelmet arra, hogy jobban készítsék elő a taggyűléseket. Ebben a három pártcsoportnak is megvan a szerepe az anyagok előzetes megtárgyalásával. Senkit sem kellett biztatni a hozzászólásra. Sorba jelentkeztek a párttagok, s véleményt mondtak a vállalat gazdasági munkájáról, a pártéletről a KB novemberi határozatának szellemében. Halas Ernő .távfűtési üzemvezető elmondta, hogy a 660 hibabejelentésből azokat, amelyek azonnali beavatkozást igényeltek, orvosolták. Sajnos, a lákók egy részének többször el kell magyarázni, hogy nem jogos a panaszuk, ha az előírt hőfok megvan a lakásban. MiJce János üzemegységvezető a munkafegyelem fokozását, a munkaidőalap védelmét szorgalmazta, nemcsak az IKV-ét, hanem a lakókét is. Ne küldjenek ki olyan értesítést, hogy bárkinek egész nap otthon kelljen maradnia egy-egy javítás miatt. összhangban volt ezzel Boldog Sándor véleménye, aki a 2. sz. házkezelési ki- rendeltség vezetője. A tavalyi 5770 hibabejelentés 15 százalékkal több volt, mint az 1985. évi. Ennek a lakások elöregedése és a llákók növekvő igénye az oka. Épp ezért fontos: ne tartsák fenn őket fölösleges zaklatásokkal, szervezetlenséggel. Kis Deák Erzsébet előadó határozottabb intézkedéseket sürgetett amiatt, hogy 3 millió 356 ezer forint a lakbér- és a fűtési díjhátralék. Balogh Tibor pánttitkár a vitát összegezve egyetértett Boldog Sándor javaslatával: a házkezelőség javítsa kapcsolatát a lakóbizottságokkal és a Hazafias Népfront képviselőivel. Ezenkívül a körzeti pártszervezetek véleményét is figyelembe veszik a kulturáltabb, gyorsabb és pontosabb munka érdekében. L. G. Hagyománynemesítés Koppányban Több figyelmet fordítanak a fiatalokra Jövőnk a tét, a tetteken a sor! A fiatalok a jelek szerint nemcsak buzdítják egymást Somogybán, hanem tevékenyek is az ifjúsági mozgalom megújulásához vezető útkeresésben, a lakóhelyi politikai élet élénkítésében, a közösségi feladatokat vállalók körének szélesítésében. Ezt tapasztalhatta az a körülbelül kétszáz fiatal, aki részt vett a törökkoppányi ifjúsági napon. A KISZ megyei bizottsága mellett működő lakóhelyi ifjúsági bizottságnak első nagyobb — az Erdei Ferenc szorosadi KlSZ-szervezettel közös — rendezvényét Návai Zoltán, a megyei KISZ-tit- kár nyitotta meg. Beszédében érzékeltette, hogy az utóbbi években a megyében is több figyelmet és munkát fordítanak a fiatalokra. „Ügy érzem, az eredményeket még sok fogja követni, ha tovább tudjuk vinni azt a lendületet, ami a lakóterületi KISZ- munkát jellemzi a megyei küldöttgyűlés óta.” Molnár Dénes, a LIB elnöke a bizottság tevékenységéről, elképzeléseiről tájékoztatta a jelenlevőket. A legfontosabb feladatok között említette annak elősegítését, hogy a fiatalok mindenütt nagyobb szerepet vállaljanak a város, illetve községpolitika alakításában. A lakóhelyi bizottság támogatja a képességfejlesztő, közösségformáló szabadidős tevékenységet is. „Célunk az is, hogy megtanítsuk játszani a fiatalokat és a települések lakosságát. Hiányzik életünkből a játék, amely során barátokat, kapcsolatokat, élményeket szerezhetünk.” Pálné Kovács Ilona, a Pécsi Akadémiai Kutatóintézet tudományos munkatársa vitaindítónak is beillő előadást tartott a településpolitika és az állami politikai mechanizmus demokratizálási törekvéseinek összefüggéseiről- Szólt arról a veszélyről is, hogy a KISZ-en kívüli kisközösségek kibontakozó mozgalma elvesztheti lendületét, ha nem kap menet közben megújuló társadalmi támogatást. Többen is hozzászóltak ehhez a témakörhöz. Azt hangsúlyozták, hogy az ifjúságpolitika megvalósítása akkor lehet eredményes, ha a különböző intézmények, szervezetek összehangolják az ifjúsággal kapcsolatos tevékenységüket. Ezt már az ifjúság- politikai törvény is szorgalmazta, mégis, gyakran tapasztalható, hogy szétforgá- csolódnak az erők. A tájékoztató és az előadás után hagyományőrző program kezdődött. A Kop- pányba érkezett fiatalok megismerkedtek a község népszokásaival, régiségeivel, hagyományaival. Láthatták például a lekvárkeverés népi eszközét, gyakorolták a kolbásztöltést, népi tárgyakat és mondókákat gyűjtöttek. Elmélyült figyelmet kívánt az ismerkedés mindenkitől, mivel a későbbiekben vetélkedőn adtak számot arról, hogy melyik csapat mit jegyzett meg, mit figyelt meg a látottakból. Siófok, Marcali, Barcs, Csurgó, Boglárlelle, Tab, Nagyatád, Kaposvár és a megyei KISZ-bizottság csapata mérte össze tudását. Annyi bizonyos, hogy a falujárás és a vetélkedő hozzájárulhat ahhoz, hogy az értékes-érdekes hagyományok ne merüljenek feledésbe. Este ünnepélyes eseményre került sor: Návai Zoltán a KISZ KB Vörös Vándorzászlaját adta át Mészáros Józsefnek, az Erdei Ferenc KISZ-szervezet titkárának. A szorosadiak már másodszor kapták meg a magas kitüntetést. Az ifjúsági nap tanulságai és élményei arra serkentették a résztvevőket, hogy levelet írjanak a KISZ KB- nak. Ebben hírt adtak arról, hogy megyei rendezvény házigazdája volt egy kisközség. Aggódásukat fejezik ki amiatt, hogy elterelődhet a figyelem az új és hasznos kezdeményezésekről, ha nem kapnak elég figyelmet, támogatást. Jellegében hagyományőrző volt a hétvégi rendezvény, szándékában hagyományteremtő. A lakóterülettől független cselekvőkészséget, közösségi-közéleti tevékenységet szándékoznak hagyománnyá nemesíteni, mindennapossá tenni. K. Gy. Hétvégén túlórában, géemkában Színes szálak, A gyári duda háromnegyed hatkor ugyanúgy megszólalt, mint hatkor, aztán háromnegyed kettőkor és kettőkor. Pedig szombat volt, szabadnap. A gépek mellett mégis dolgoznak ezen a hétvégén a Masterfil Pamutfonóipari Vállalat nagyatádi gyárában. Lovkó Imre főmérnökkel hiába is akarnánk szót váltani az új üzemcsarnokban. Ügysem értenénk egymás szavát. Az egyik „hangszigetelt” irodába menekülünk. — Február utolsó napján korábban nem igen zakatoltak ezek a gépek — jegyzem meg, hiszen évek óta arról adtunk hírt, hogy évkezdetkor kevés a munka, novembertől viszont tart a hajrá. — Az idén 1200 tonna cérnát és 650 tonna nemesített fonalat szeretnénk exportálni. Ezer tonna cérnára már megvan a rendelésünk. Mi is meglepődtünk, hogy ekkora a kereslet. Ha van piac, lehet és kell is dolgozni. Ma a vállalati munkaközösség tagjai ugyanúgy bejöttek‘ a cérnázóba, mint a többi üzemrészbe azok, akik vállalták a túlórát. Dolgozunk az új üzemcsarnokban is. Csaknem teljesen készen van. Néhány kisebb munkát kell még elvégezni. Hogy büszkék vagyunk rá? Természetes, hiszen rekord idő alatt csináltuk meg. Horváth József beosztása szerint gépmester. Beteg a művezető, őt is helyettesíti. — A feleségem gyed-en van, a fiam már tízéves, a kislány másfél esztendős. Szóval van mire költenünk a pénzt. Közben hozzáfogtunk a ház felújításához. Ezért is jön vissza az asz- szony dolgozni. Ha mindketten géemkázunk, akkor gondok nélkül osztjuk be a forintokat ... A pergő orsók közül „raboltuk el” Szabó lmrénét. Huszonhat éve lépte át először a gyárkaput. Azóta sok mindent megélt már. Nem csodálkozik, ha szabadidejében is hívják dolgozni. — És a család? — A lányom éjszakás volt a kórházban. A férjem almafát metsz a barátjánál. Csak a kicsi van otthon. Tegnap megfőztem nekik, bevásároltam, délután már otthon leszek. — Akkor senkinek sincs oka a zsörtö'lődésre. — Hát persze, hogy megértik. Most hozták be az utcánkba a gázt. Tizennyolcezerbe került, ötvennel is számolhatuk, mire a lakást rendbe tesszük. A nagylány menyasszony. Mondjak még valamit? Ugye érti? — Ha a magam szabta módon akarok élni, akkor nem szabad azt nézni, hogy ma szombat van vagy vasárnap. Harminckét évemmel egyedül élek egy egyszobás lakásban. Persze, hogy többre akarom vinni — hallottam Papp Erzsébettől. — A múlt hónapban 8051 forintot vittem haza. Engem nem vár a család, de hajtanak a vágyaim. Tudom, hogy mit jelent a munka. Három évig az NDK-ban voltam. Abból került a lakásra. Tízen voltunk testvérek. Hajtani kell, ha az ember akar valamit. Jött a főnök, kérdezte, bejössz, Csutka? Én meg csak bólintottam, és itt vagyok. Eny- nyi az egész ... Molnár Imre, a kiszerelő üzemvezetője azt mondja: harmincnégyen jöttek be a hétvégén a munkatársai közül. Volt, aki a gyerekek miatt nemet mondott, de a többség munkára jelentke- zétt. — A karácsonyról beszélünk már — mondta Lovkó Imre. Az ideiről. Az; elmúlt hétvégeken ugyanis a karácsony és az újév közötti időszakot is ledolgoztuk a gyárban. N. J.
