Somogyi Néplap, 1987. március (43. évfolyam, 51-75. szám)
1987-03-21 / 68. szám
4 Somogyi Néplap 1987. március 21., szombat KISZ-es nemzedékek UTAZÁS '87 nyomunKDa jepen, niszen mindkettőnknek sok élménye, öröme és munkája kötődik a KISZ-élethez — mondta Várhelyiné. — 25 éve KISZ-tagként kerültünk a középiskolába. A későbbi fiataloknak egy év kiesett az úttörő és a KISZ között. Ebben a KISZ XI. kongresszusa hozott változást, hiszen Gabiék évfolyamának a tanulásban és a közösségi mun-| toálbam is bizonyítaniuk keltett, hogy nem valamilyen vélt érdekből, formálisan lépnek a KISZ-be. — Hogyan emlékszik a KISZ hőskorára? Fölkészült vezetőink voltak, akik személyes példájukkal, lelkesedésükkel is mozgósítottak. A programok élményt adtak. Már műszerészként dolgoztam, mikor megyei KISZ-bizottsági tagnak választottak. Emlékszem, munkatársaim késő estig vártak rám, hogy visszaérjek Ka- povárról, mert izgatta őket, hogy milyen hírekkel jövök haza. Ma mintha kisebbnek éreznék e munka tétjét, hatását. Ügy gondolom, a mai fiatalok a jó célok kitűzésében is több segítségre szorulnak. — A mai fiatalok élete és környezete is bonyolultabb — tette hozzá a férje. — Sok ellentétes hatás éri a gyerekeket; a közösségiek mellett más minitálk is hatnak. Mások a körülmények. A KISZ-nek nehezebb a dolga, mint korábban. A gyerekek otthoni körülményei sokkal jobbak, a szabadidős programmal kapcsolatos igényei nagyobbak. Kérdéseikre is nehezebb válaszolni; a KISZ-nek ezzel együtt vállalnia kell a helyes út megmutatását. — Mikor Gabi született, marxista középiskolába jártam ,mikor Peti, az esti egyetemre. Akkor sem volt köny- nyű helytállni, és részt vállalni mindenből. Mégis értelPIACI KORKÉP IBOLYA A KEDVENC Sajtótájékoztató a Siotour pavilonjában A kaposvári Kossuth téren a KISZ-fogadalomtételre felsorakozott középiskolások csoportjában találkoztam Várhelyi Gabriellával, a Közgazdasági Szakközépiskola elsős tanulójávail. Akkor már tudtam, hogy a járdáról integető szülők, a KISZ-t alapító nemzedék tagjai. Édesanyja: Várhelyi Vilmosné a siófoki KW energetikusa 30 éve dolgozik az ifjúsági mozgalomban, s 25 éve lett KISZ- tag. Édesapja ugyanennek a vállalatnak a csoportvezetője. Évekig a siófoki járási KISZ- bizottság munkatársa, egy évig titkára volt. Pontosan érezték a fogadalom jelentőségét, s nem titkolták büszkeségüket. — Sohasem mondtuk Gabi- nak, hogy (legyen KISZ-tag. — így Várhelyi Vilmos. — A családi nevelésnek azonban része volt abban, hogy ő állt elő szándékával. Sok függ attól, hogy a család továbbadja-e a közösségi értékek tiszteletét. Nehezebben azonosul a KISZ követelményeivé!!, aki otthon az önzés példáit látja, vagy azt, hogy szülei mindent csak forintban mérnek. — örülünk, hogy Gabi a OTP-hitellevélre mutatós bőségkosarat tehetett volna összeállítani a tegnapi kaposvári hetipiac primőrválasztékából. Kerülhetett volna bele a 13—15 forintos hegyes erős és töltenivaló paprikából, a csomónként 10— 12-re tartott hónaposretekből és a zsenge fejes salátából is, melynek darabjáért 15-öt is elkértek, 120-értvolt paradicsom. Színehagyott változatát 50-ért is kínálták a Zöldért pavilonjában. Itt láthattuk a primőrár- apály első biztató jelét. A kiskereskedők 110 forintos ára ellenére 86-ért adtak mutatós kígyóuborkát. Nem volt viszont sampion gombájuk, így a magánárusokat semmi sem gátolta abban, hogy 120-at kérjenek az ínyencségért. Spenótot csomónként 6- ért, kilónként 100-ért kaptunk. 4 forint az alig zöld petrezselyem. Már 9 forint a burgonya, 13 a fejes káposzta, 30 a kel kilója. 40-ért fordult elő zöldség, 22 a sárgarépa. 10-ért sem kapkodták el a fagykáros céklát. Valamirevaló főzőhagymát 20-ért, a lila csemegét 24- ért öntötték a szatyorba. Mutatóba volt még a 160 forintos fokhagymából. Egyre kevesebb jóval kecsegtet a gyümölcsválaszték, amely továbbra is a — minőségtől függően 7—18 forintos almából és 24-et kóstáló körtemaradványokból áll. Több volt az élő baromfi. 140-órt adtak egy gyenge csirkepárt, 180-ért egy háromkilós kákast. A virágpiac újdonsága és a figyelmes férjek kedvence a csokronként 10 forintos ibolya volt. Ennyiért adták a barkát, miközben a hóvirág már háromért sem keltett. . B. F. 16. így gondolkoztam: ha a vödörnyi töményszesz sem képes kacagássá változtatni lelkemben a zokogást, akkor ma3d segít a szesszel szövetséges hegedűszó. Vámpír Sa- tya ez időben a tükörrel, márvánnyal és arannyal borított Hungária Kávéház és Restaurant cirádás pódiumán hencegett szmokingosan, lakkcipősen, mint valami prímásmágnás. Jó, jó, utólag is belátom, hogy nem voltam olyan pedánsan kiöltözve. Hagyom meggyőzni magam arról, hogy a bordó bársonynyal bevont mahagóni székekkel, meg a vakítófehér damaszt abroszokkal csak kivételes esetben harmonizál a sofőrbunda. Különösen, ha a derekamnál — néhány gömb távolléte miatt — a szerelőlámpa zsinórjával kötöztem árva testemhez a so- főrbundát. De hát ez az alkalom kivételes volt. Fájt a telkem. Alig ültem te, durván nekem rontott a főpincér, akit pedig jól ismertem. mesnek, előrevivőnek láttuk ezeket az erőfeszítéseket. Szeretném, ha Gabi hinne ebben. — Mi voltunk az első évfolyam, amelyet nem avattak fel automatikusan. Tennünk is kellett érte — mondta Gabi, aki a szakközépiskola számítástechnika szakos osztályába jár, s a tervei is ehhez kapcsolódnak. — Az osztályunk fele tett KISZ-tag. Érzem, hogy ez komoly dolog. Abban bízom, hogy közös programokat és élményt ad majd, amiért irigykednek a kívül levők. Az iskolában sok új benyomás ért. Az egyik, hogy nemcsak a tanulás, az igyekezet ad tekintélyt, 'hanem az is, ha valaki „vagány”, és mer nem készülni az órára. Az is, ha valakinek divatosabb holmijai vannak. Anyuék mindig azt mondták, hogy kitűnni és nem feltűnni kell. Beválasztottak a kollégiumi diáktanácsba. Ez az első fontos társadalmi munkám. Amikor hétvégeken kiüószám viszem haza a könyvet, s közben a diáktanács ülésére is készülnöm kell, eszembe jut amiket anya mondott a saját ifjúkoráról. A Várhelyi család olyan értékeket örökít tovább, melyeket egyre kevésbé nélkülözhetünk ... Bíró Ferenc — Illés, ne csinálj botrányt. távozz azonnal . . . — Nem lesz botrány és nem távozom azonnal. Jöjjön ide a Satya, húzza a fülembe azt a nótát, ami most legjobban illik a hangulatomhoz. Kutyába se vették a hangulatomat. Ehelyett nyíltan megfenyegettek. — Illés rendőrt hívok ... Én akkor a létek rémséges fájdalmától féltem egyedül, nem a rendőrtől. — A Satyát hívd. Megmondtam. Volt is foganatja. Satya szánalmas bocsánatkérésekkel hajlongott a kihívóan elegáns vendégek felé, miközben hozzám surrant. Még neki állt feljebb. Letámadott — Tönkre akarsz tenni? Podhornyik, a kötődés előre leadta a nótái listáját. Azokat kell játszanom. Darabja száz forint. Még hátra van több mint a fele. Ha megszakítom, ezreket fizetünk rá. Akármilyen kibírhatatlanul szenvedtem a vödörnyi égetett szesztől, annyi belátás mégis volt bennem, hogy nem Budapesten a forgalmas, látványos Utazás '87 kiállításon a három balatoni megye idegenforgalmi hivatala egymás mellett építette föl a pavilonját. A Siotour változatos programmal képviseli Somogy megyét. Tegnap délben az úgynevezett Hajóscsárdában (a Siotour pavilonjának része) tájékoztatta dr. Fodor János hivatal- vezető az újságírókat a déli part legnagyobb vendégfogadó intézményének eredményeiről, céljairól. Dr. Fodor János visszatekintett az elmúlt négy évtizedre — az idén 40 éves a Siotour —, majd a jelenről szólva elmondta: nyaranta 48—50 ezer embert fogadnak naponta, kempingjeikben 21 650 turistát helyezhetnek el; fogadóikban, szállodáikban 600 vendég számára kínálnak pihenést; üdülőházaikban ezren; a fizetővendég-szobákban pedig 25 ezren lakhatnak. A szántód„Beszálltunk egy autóba és ... kiszálltunk a Köjállal," — így kezdődött hat évvel ezelőtti riportunk, ami- koris arra voltunk kíváncsiak dr. Bakács Tibornak, a nagyatádi közegészségügyi felügyelőség vezetőjének, illetve munkatársának Kuczkó Józsefnek a társaságában, hogy mennyire veszik komolyan az előírásokat Nagyatád térségében. Most ismét beszálltunk egy autóba és kiszálltunk a Köjál-lal. Ezúttal dr. Pásztor László és Kuczkó József társaságában. Somogyszob, 79. számú vegyesbolt. Akkor is és most is ez volt az első megállónk. Hogy mit tapasztaltunk akkor ? „Szalonnák lógnák a falon, a koszos csempéhez érnek”. És most? Szalonnák lógnak a pinceraktárban, békességben a káposztás vödör és a kerítésnek való drót társaságában. Két évvel ezelőtt újították föl a boltot. Azt mondja Szerecz Lajosné az üzletvezető, hogy az üzletszabad elrontanom Satyáék bombaüzletét. Ezért a végsőkig leszállítva igényeimet, fohászkodva kérleltem: — Satyusom. .. Tejtestvérem. .. Nem kérek én semmi mást, csak azt az egyet, hogy „Szomorú vasárnap, száz fehér virággal” ... Vámpír Satya akkor mutatta ki felém életében először a fekete bajusza alól a. felfelé álló fogainak fehérjét. — Nem lehet. Ez a nóta nicsen rajta a Podhornyik listáján. — Kapsz egy egész húszast, Satyus ... Most ennyi a teljes vagyonom... Egy valódi vámpír sem vigyoroghatott volna fagyosabban a szemembe, mint a hamisvámpír Satya. — Inkább én adok egy százast, csak tűnj el. Nem látod? Már szellőztetnek. Olyan büdös a bundád, hogy nem lehet kibírni. Állításával letaglózta az önérzetemet. Igaz persze, hogy nem kölniztem be magam, mielőtt a Hungária Kávéház és Restaurant tükörpusztai Patkó és a kőröshegyi fogadó a népi építészet hagyományait őrző épületekben összkomfortot talál a vendég, akárcsak a nemrég felújított kaposvári Csokonai Fogadóban. Nagyatádon és Barcson is nyitottak szállodát. Sokat tesznek Somogy népművészetének, történelmi-irodalmi hagyományainak megőrzéséért, közkinccsé tételéért. Igyekeznek bemutatni vendégeiknek a táj természeti értékeit is. A hivatalvezető szólt a szántódpusztai munkálatokról, a buzsáki, a balatonszentgyörgyi tájházakról, a különféle kiállításokról, s az üdülőhelyi klubok szerepéről, szolgáltatásairól. Elmondta, hogy az idén 1400- zal nő a kempinghelyek száma, főként a parttól távolabbi táborhelyeken: Gamá- szán és Bagó-dombon. Megemlítette a lengyeltóti, a Deseda menti idegenforgalmi létesítmények terveit, s tért szépen rendbetették, de nem lett nagyobb a raktár, s a szociális helyiség. Falán akkora a repedés, hogy kilátni rajta a szabadba. Ezen ők nem tudnak változtatni. A pultokon azonban rendet csinálhatnának, mint ahogy rendet teremthettek volna a szemben lévő falatozóban is. Ismét csak idézzünk az akkori képből. (Az akkori dolgozók közül az egyiket 2000, a másikat 3000 forintra bün- í tették.) „Nem új üzlet az önöké. Ütótt-kopott, de ez nem tehet mentség.” Nagy István azóta szerződésben vette ki, május elsejéig tett volna az övé a bérlemény. De most bezárta a Köjál, lakat került a vendéglőre. Nem azért, mert öt kiló húst szabálytalanul tároltak, mert az ebéd vége felé még nem rakták el az ételmintát, vagy azért, mert senki nem tudta megmondani, hogyan kell mosogatni. Olyan áldatlan állapotok uralkodnak, hogy már azt sem érteni, miként termébe léptem, na de ... elakad a hangom ... Méghogy utánam szellőztetni! Ráadásul odalett vigaszreményem, a „Szomorú vasárnap, száz fehér virággal”. Mindennek tetejébe — hallatlan! — két pincér vonszolt ki az utcára, ahol is, mit tágadjam, sírógörcs tett rajtam úrrá. E megcsúfoltatásom ellenére helytelenség lenne olyasmit vélni, hogy bosszúra gondoltam, pláne gonosz bosszúra. Mindössze azt óhajtottam ezek után Satya értésére adni, hogy még a bánat varan- gyos vermeiben sem vagyok egészen a teremtés vesztese. Épp akkoriban lobbant lángra értem Szalámilábú Matild, a hurkasütő dáma. A szalámi, meg a hurka, miint húsipari rokonfoga írnak, csak merő véletlenségből kapcsolódnak Matild drámai személyéhez. Lábaszára szép egyenes volt, mint a szalámi, csak kétszer-háromszor vastagabb annál. Nem tudom pontosan. Hanyag voltam, elmulasztottam megmérni, pedig a szalámit mindig lemérik — igaz, többségét szeletelve. A hurkasütő dámánál csak annyit figyeltem meg, hogy a lábaszárán nem volt semmi, de semmi dudorodás a vádlijánál, semmi, de semmi elvékonyodás a bokájánál. Na de nem akarok én ilyen részletesen Szalámi lábú Ma- tildon lovagolni. (Folytatjuk.) bejelentette, hogy megvásárolták Széchenyi Zsigmond (Európa-hírű vadász és író) egykori kastélyát Kőröshegyen. A felújítás után —körülbelül a jövő év második felében — itt is hatvan turistát helyezhetnek el. Ba- latonberényben nudista strandot nyit a tanács az idén, a Siotour pedig kem- •pinget létesít. Az Utazás ’87 kiállításon nemcsak propagálják a hivatal szolgáltatásait, hanem a helyszínen árusítják is azokat. Ez alkalommal előre lefoglalhatok a szálláshelyek, és lakókocsit is kölcsönözhetnek a turisták. Külön programot létesítettek a tanulóifjúság számára Somogy, illetve a Balaton-part kulturális értékeinek megismertetésére. A kiállításon úgynevezett Siotour-totó szelvényeket bocsátottak ki, és különböző vetélkedőket rendeznek. adhatták bérbe ezt az üzletet. A határozat elkészült, a lakat felkerült a bejáratra. Tudom sokan jártak ide ebédelni, a varrodába is innen hordták a menüt. Most bosz- szankodnak. Pedig értük történt. Hogy mikor lesz újból konyha? Az áfésznek kell eldöntenie, hogy mit kezd az épülettel. Ismét kopogtattunk a se- gesdi termelőszövetkezet üzemi konyháján. Akkor azt mondtuk, hogy példás a rend. Ezúttal azonban volt mire fölhívni a figyelmet. A>kony- hafőnök Bora József nem is tagadja, illendő tenne kicserélni a lábasokat, csepegtető tálca is keltene a mosogatóba. Akkor, hat évvel ezelőtt a Medicor iharosberényi üzemi konyháján elszomorító állapotokkal találkozhattunk. A téesztől bérelt épületet azóta lebontották, helyén a Platón vendéglő áll. Takaros kisvendéglő ez, nem jutott a rossz szájízzel emlegetett kocsmák sorsára. Azt mondja a gazda, szeretnék, ha így is maradna. Rajtuk múlhat. A Medicor új üzemi étkezdéje a gyár területén épült föl, a környék legjobban felszerelt üzemi konyhái közé tartozik, naponta 134 főre főznek. Ügy tűnik luxus egy ekkora étterem. Igaz, sok mindenre használják. Ott jártunkkor éppen úttörőket vártak az egyik szocialista brigád tagjai. Készültek a szendvicsek a nőnapi köszöntésre. Csurgó, Csokonai étterem. Szalai József üzletvezető kalauzol bennünket, míg nem érkezik meg az áfész elnöke Ángyán Imre. Itt most nehéz napok vannak, átépítés előtt, alatt áll az egész épület. Rövidesen lezárják a konyhát is, teljesen felújítják. Bár ez Csurgó egyetlen melegkonyhás vendéglője, a felújítás tovább nem halasztható. Utunk végén arról beszélgetünk, hogy hat év alatt nem sok minden változott meg. A tapasztalatlanság, a tanulat- lanság miatt, vagy egyszerűen nemtörődömségből, kényelemből a legtöbb helyen ott lebeg a nagy bajok lehetősége. Pásztor doktor nem véletlenül jegyezte meg több alkalommal is: a tömeges ételmérgezések általában tavasszal és nyáron szoktak jelentkezni. Most még csak március elejét írjuk, de a megyében már két nagyobb ételmérgezést jegyeztek föl. A bajok bármikor bekövetkezhetnek. Megelőzni őket csak felelősséggel tehet. Nagy Jenő GERENCSÉR MIKLÓS ÍÜMA65 í tá&z avagy mit mesél a valódi vőlegény Utóellenőrzés hat év után Lakat a vendéglőre
