Somogyi Néplap, 1987. március (43. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-21 / 68. szám

1987. március 21., szombat Somogyi Néplap 3 EPERJESI LÁSZLÓ Á KISZ zászlóbontása A magyar kommunista if­júsági mozgalom történeté­ben kiemelkedő helyet fog­lal el a Kommunista Ifjúsági Szövetség zászlóbontása 1957. március 21-én, és a KISZ részvétele abban a harcban, amelyet a Magyar Szocialista Munkáspárt ve­zetésével az ellenforradalom teljes szétzúzásáért, a mun­kás-paraszt hatalom politi­kai, gazdasági konszolidá­ciójáért, a kommunista if­júsági mozgalom megújho­dásáért folytatott. A KISZ megalakulása és részvétele a munkás-paraszt hatalom po­litikai és gazdasági konszo­lidációjában szerves része volt annak a harcnak, ame­lyet a magyar progresszió folytatott az 1956-os ellen- forradalom fegyveres leve­rése után a szocialista vív­mányok megőrzéséért és to­vábbfejlesztéséért, a párt és a néptömegek kapcsolatának megjavításáért. Az ellenforradalom fegy­veres leverése után fontos feladat volt a kommunista ifjúsági mozgalom újjászer­vezése, olyan ifjúsági szer­vezetek létrehozása, amelyek képesek kivonni az ifjúságot az ellenforradalom ideoló­giai hatása alól, és fel tud­ják sorakoztatni a fiatalokat az MSZMP mögé. Így jöttek létre 1956 novemberében az ifjúmunkások, a parasztfia­talok és a középiskolás diá­kok rétegszervezetei. A rétegszervezetek fokoza­tosan megszabadultak az el­lenforradalmi elemektől, megnyerték az ingadozókat, és ami a legfontosabb, tö­mörítették a szocializmus­hoz, a párthoz hű fiatal erő­ket. Ezzel tulajdonképpen előkészítették az egységes kommunista ifjúsági szövet­ség létrehozását. A réteg- szervezetek rövid életük alatt pozitív szerepet töltöt­tek be a konszolidáció fo­lyamatában. Működésüket fokozatosan beszüntették, amikor győzött az az állás­pont, hogy egységes kommu­nista szervezet jöjjön létre. A párt az ifjúsági szerve­zetekről türelmesen folyta­tott viták után foglalt állást. E vitákra azért is szükség volt, mert az ellenforrada­lom után világossá vált, hogy az ifjúsági mozgalom­ban is sok mindent másként kell csinálni, mint azelőtt. A döntéseknek demokratikus viták alapján kell megszü­letniük. 1957 tavasza, a zászlóbon­tás időszaka azért is felejt­hetetlen, mert a különböző nézeteket rendkívül hevesen ütköztető vitákban derült ki, hogy mik a tennivalók. A KISZ, az egységes kommu­nista ifjúsági szövetség lét­rehozásának gondolata mun­kásfiatalokkal, parasztfiata­lokkal, katonafiatalokkal, diákokkal és tapasztalt, idős kommunistákkal, pedagó­gusokkal, ifjúsági funkcio­náriusokkal, szakemberek­kel folytatott tanácskozások egész sora után érlelődött meg. A központi elgondolá­sok egybeestek a spontán törekvésekkel; a tanácsko­zások résztvevőinek többsé­ge olyan egységes kommu­nista ifjúsági szervezet lét­rehozása mellett foglalt ál­lást, amely közvetlenül a párthoz tartozik, nagyobb gondot fordít a rétegpoliti­kára, és azt tekinti fő fel­adatának, hogy kommunista szellemben nevelje az ifjú­ság tömegeit. Az egységes ifjúsági szer­vezet létrehozását szorgal­mazták maguk a fiatalok is. Az ifjúmunkások több fon­tos ipari központban kom­munista ifjúsági csoportokat hoztak létre. Csepelen pél­dául 1956. november 11-én néhányan megalakították az MSZMP ifjúsági csoportját, amelynek decemberben már 600 tagja volt. Csaknem ugyanakkor Komlón, Tata­bányán, Debrecenben, Du­naújvárosban, Tótkomlóson is alakultak ilyen csoportok. 1956 decemberében állás- foglalás született az egysé­ges kommunista ifjúsági szervezet létrehozásának előkészítéséről. Három alap­vető kérdésben kellett meg­győzni a fiatalokat: egyrészt arról, hogy 1956-ban ellen- forradalom zajlott le ha­zánkban ; másrészt, hogy a szocialista országokkal való barátság útján kell halad­nunk ; harmadsorban, hogy az ifjúsági szervezetnek a párt közvetlen irányítása alatt kell működnie. A párt véleménye az volt, hogy a KISZ legyen politi­kai tömegszervezet, tehát a szövetség jellege feleljen meg alapvető céljainknak: képviselje a fiatalságot, von­ja be tagjait a közéletbe, neveljen a fiatalokból köz­életi embereket, csatlakoz­zon a társadalmat vezető munkásosztály pártjához, s mint a párt ifjúsági szerve­zete, népszerűsítse annak politikáját, segítse biztosíta­ni utánpótlását. Bár a KISZ- nek, mint a magyar ifjúság egyetlen átfogó szervezeté­nek a fiatalok minden lé­nyeges problémájával fog­lalkoznia kell, legfontosabb teendője mégis az ifjúság kommunista nevelése, a fia­talság politikai tevékenysé­gének szervezése, az ország- építő munkára, a szocialista haza védelmére való moz­gósítás. Az ifjúság nevelésének néhány kérdéséről és a Ma­gyar Kommunista Ifjúsági Szövetség megalakításáról szóló 1957. március 11-i KB- határozat után, a Tanács- köztársaság kikiáltásának 38. évfordulóján, 1957. már­cius 21-én Komócsin Zoltán, a KISZ Országos Szervező Bizottságának vezetője Bu­dapesten az Erkel Színház­ban tartott alakuló ülésen kijelentette: „A KISZ a magyar ifjúság, a KIMSZ forradalmi hagyományainak folytatója.” Lelkesedéssel, tapssal reagáltak a résztve­vők e megállapítására. A zászlóbontás után erő­teljes szervező munka in­dult meg, fellendült az agi­táció, a politikai munka. A KISZ-be lépő fiatalok érez­ték tettük jelentőségét. Ak­kor forradalmi bátorság, eszmei hűség és elkötelezett­ség kellett ahhoz, hogy va­laki nyíltan a zászló alá álljon, és folytassa a szocia­lizmus ügyének önzetlen szolgálatát. A KISZ ered­ményes indulását mutatja, hogy május 25-ig már 3500 szervezet működött 80 ezer­nél több taggal. A KISZ szü­letésének első percétől teljes nyíltsággal, elvi szilárdság­gal foglalt állást a magyar társadalmat legtöbbet fog­lalkoztató kérdésekben. Nem voltak úgynevezett kényes témák, a „legrázósabb” po­litikai kérdésekről is nyílt viták folytak a testületi ülé­seken. A legjobb munka- módszernek a KISZ vezetői a fiatalokkal való közvetlen, személyes kapcsolatterem­tést tartották. Nagy jelentőségű esemény volt a fiatal KISZ életében az 1957-es moszkvai VIT-re való felkészülés. Bár a KISZ még csak néhány hónapja működött, képes volt az or­szágban a VIT-re való fel­készülés jegyében ezernél több „kis fesztivál” meg­rendezésére. A fővárosban és vidéken sok százezren vettek részt a gyűléseken. Csak a budapesti fáklyás felvonulásokon, majd a Köz­társaság téri nagygyűlésen húszezren voltak jelen, a karneválon pedig hatvanez­ren szórakoztak. Megélén­kült a KISZ-szervezetekben a közérdekű társadalmi munka. Üj lakások, iskolák, óvodák, művelődési házak, sporttelepek készültek el a fiatalok keze nyomán. Mintegy fél év alatt figye­lemre méltó eredményeket ért el a KISZ az ifjúság kö­rében. Az 1957 októberében megtartott I. országos érte­kezletén már arról adhatott számot az Országos Szerve­ző Bizottság, hogy az egész országban működik az egy­séges kommunista ifjúsági szervezet. Kádár János, aki a párt nevében üdvözölte az értekezletet, a többi között ezt mondta: „Mindig óva in­tek a nagy szavaktól, de amikor itt hét hónap után találkoznak az ifjúság kép­viselői, azt hiszem, történel­mi tényként állapíthatjuk meg, hogy a szocialista for­radalom ellentámadása az ifjúság frontján sikeres volt, mert hét hónap alatt a ma­gyar fiatalok 170 ezres tö­mege gyülekezett, szervez­kedett — senki számára fél­re nem magyarázható mó­don — a kommunizmus zászlaja alatt. Ez nagy győ­zelme a magyar ifjúságnak, de az egész magyar kommu­nista mozgalomnak is.” A Tanácsköztársaság képes albumából ah 2 Kiöl Kun Béla és Bokányi Dezső beszél március 23-án az Ország­ház téren tartott több százezres népgyűlésen A március 21-én megalakult forradalmi kormányzótanács népbiztosai Korabeli plakátok A munkástanács elnöke Száz éve született Zóka Imre Száz évvel ezelőtt, 1887- ben Szabáson született Zóka Imre, a nagyatádi munkás- mozgalom kezdeteinek egyik szervezője, kiemelkedő har­cosa, a munkástanács elnö­ke. Hogy többre vigye mint szülei, szakmát tanult a nagyatádi Trattner és Kun építőipari cégnél. Már ta- noncévei alatt bekapcsoló­dott Nagyatád iparos ifjú­sági egyletének munkájába. Előadásokat, összejövetele­ket szervezett. Iparostársai közül csak­hamar kitűnt éleslátásával, gondolkodásmódjával. Egy­re elmélyültebben foglalko­zott történelmi, politikai és Á HÉT SOMOGYI KRÓNIKÁM Nem vált be a népi böl­csesség: Sándor, József, Be­nedek nem hozta meg a me­leget. Az időjárás olyannyira megtréfálta az igazi tavaszra áihítókat, hogy a hét elején még havazásról érkeztek hí­reik. A hét közepén erőseb­ben sütött a nap, aztán is­mét elromlott az időjárás, HAVASESÖ ESETT. A mezőgazdaság háromhetes késésben van. Bár a héten már dolgozgattak a gyümöl­csösökben és a szőlőkben, még mindig nem lőhetett ifölmérnii a fagykárok nagy­ságát. Néhány helyen neki­álltak az őszi vetések mű­trágyázásának, bár ez sem megy könnyen. A hét legfontosabb belpo­litikai eseménye, hogy az Or­szággyűlés elfogadta a föld­törvényt. A megyei képvise­lőcsoport fölkészült a tavaszi ülésszakra. A somogyi „hon­atyák” tanácsot is adtak a csurgói képviselőnek, aki eb­ben a témában szólalt fel. Ö elsősorban a föld haszná­lata mellett szállt Síkra. Az aprófalvas megyében ez köz­ismert gond az elnéptelene­dő településeken. Megkezdődtek a Tanács- köztársaság kikiáltásának 68., a KISZ zászlóbontásá­nak 30. évfordulója tisztele­tére rendezett ünnepségek. Több helyen már tegnap is voltaik bensőséges hangulatú koszorúzás! ünnepségek. Ka­posváron kilenc helyen tar­tottak megemelékezést — többek között a nyomdában a nyomdász mártírok em­lékművénél —, s mind­egyiknek más szerv volt a rendezője. Ez hozzájá­rult az 1919-es események, a hősök tetteinek méltó fölidé­zéséhez. A megye nemzetkö­zi kapcsolatai egy-re széle­sebbek. A krónika lapjaira tartozik, hogy a lengyelor­szági Olsztynból vendégek érkeztek a Tanítóképző Fő­iskolára. A testvérintézmény vezető munkatársai a len­gyelországi helyzetről TARTANAK ELŐADÁSOKAT az oktatóknak és a hallga­tóknak. Siófokon a KGST gépipari együttműködési bi­zottságának illetékes mun­kacsoportja tartott kétnapos tanácskozást a növényvédő gépekről. Egyre fontosabb szerepe van a költségvetési üzemek­nek minden városban. Ezen a héten a barcsi és a nagy­atádi tanács-vb is napirend­re tűzte múlt évi tevékeny­ségük értékelését, s egyben jóváhagyta az idei gazdálko­dási tervüket. A marcali költségvetési üzem a közel­múltban számítógépet szer­zett be, virágüzletet épít az idén. Az új telephelyen el­készülnek a gépjárműtáro­lók, a kertészeti előkészítő­és kiszolgálóhelyiségek, a szociális épület. Az idén beszerzendő keretes csőáll­vány lehetővé teszi az eme­letes épületek, és TOMBLAKASOK homlokzatvakolatának javí­tását és festését. A barcsi költségvetési üzem bányaüzeme egymillió forintért • kavicsosztályozót állít fel, s ennek révén nö­veli versenyképességét. Fél millió forintot fordít a be­tonüzem gépesítésére, hogy csökkenthesse a fizikai mun­kát. A megyei népfrontbizott­ság arról tárgyalt e héten, hogyan halad a gazdaságilag elmaradott térségek felzár­kóztatási programja. Arra ösztönzött, hogy a népfront- bizottságok kapcsolódjanak be a közös gondolkodásba, a megvalósításba. Ez érde­kük is, hiszen az előkészí­tett fejlesztések a jövedel­mezőség javulását ígérik, s lehetővé teszik a foglalkozta­tás bővítését. Jogos az az igény, hogy mi­nél több ötletet, javaslatot juttassanak el a megyei népfrontbizottságra: hol van mód több települést ellátó fejlesztésre, így például ösz- szekötő utak, regionális víz­ellátó- és szennyvíztisztító rendszerek építésére. Lajos Géza társadalmi kérdésekkel. A századforduló táján a szak- szervezeti mozgalom kereté­ben tette meg az első lépé­seket a szocialista munkás- mozgalom felé. Gyakran utazott a fővá­rosba, s ott jó barátokra tett szert. A szervezett munká­sokkal folytatott eszmecse­rék révén formálódtak né­zetei, s egy életre a haladás szolgálatába állt- 1905-ben már ott volt a nagyatádi szociáldemokraták választói gyűlésén. Az ő vezetésével alakult meg 1910. augusztus 28-án a helyi építőiparosok első munkásszervezete. Az első világháború éveiben fel­lendülő munkásmozgalom­mal szoros kápcsolatba ke­rült. Rendszeresen olvasott új­ságot, szenvedélyesen érdek­lődött a politika iránt, s a társadalmi igazságtalansá­gokat látva sürgette a vál­tozást. így vált igazi helyi munkásvezetővé. Az őszirózsás forradalom örömmámorát is Nagyatá­don élte át, s amikor 1918. november 3-án megalakult a nemzeti tanács, ő is ott volt a soraikban. November 10-én az ő elnökletével ala­kult meg a Nagyatádi Mun­kástanács. Ez a testület kez­dettől fogva haladóbb néze­teket vallott, mint a nemze­ti tanács. Jó hatással volt ez utóbbi működésére, hogy Zóka Imre mindvégig tagja maradt, és az üléseken igye­kezett a munkástanács prog­ramját, céljait megismertet­ni és elfogadtatni. A már­cius 21-i események hatásá­ra 22-én Nagyatádon is a munkástanács vette át a teljes hatalmat. Ebben a ve­zető szerep a direktóriumé lett Zóka Imre elnök veze­tésével. Nagy részt vállalt a település társadalmi, gazda­sági és kulturális átalakítá­sában. Gyűléseken szónokolt a környező községekben is, érvelt az új rend, a prole­tárhatalom mellett. Minden­kit meghallgatott és minden jogos kérést teljesített. Kö­vetkezetes, fáradhatatlan munkájával elnyerte a la­kosság bizalmát. 1919. április 12-én a So­mogy Megyei Munkástanács újjáválasztásakor tagja lett a 28 tagú intézőbizottságnak. Somogy küldötteként részt vett a tanácsok országos gyűlésén. Amikor veszélybe került a haza, a megyei di­rektórium őt nevezte ki vö­rös toborzó biztosnak. A Tanácsköztársaság meg­döntése után sem hagyta el Nagyatádot. így aztán au­gusztus 2-án több harcostár­sával együtt már a csendőr­ség zárkájában várta sor­sának alakulását. A Baross utcai laktanya pincéjében hetekig tartották fogva, üt­legelték, kínozták. Az ellen- forradalmi megyei bíróság ok­tóber 12-én 8 évi börtönbün­tetésre ítélte. Raboskodott Kaposváron, Hajmáskéren, a Margit körúti fogházban, legtovább azonban a váci börtönben. A 623-as számú rabnak olyan nagyszerű elv­társ volt a cellatársa, mint Vass Zoltán. Kiszabadulása után a fő­városba költözött, megtalál­ta a kapcsolatot illegalitás­ban dolgozó elvtársaival. 1945-ben a Magyar Kommu­nista Párt pesterzsébeti szer­vezete Somogyba küldte pártmunkára. Ő volt az egyik szervezője a nagyatá­di kommunisták első alap- szervei tének. A személyi kultusz évei alatt félreállították. Vissza­vonulva, súlyos betegen 1952-ben halt meg tragikus körülmények között. Az egy­kori munkástanács elnöké­nek emlékét tisztelettel őriz­zük. Dorcsi Sándor Tenyészsertések az Egyesült Államokból A sertésállomány geneti­kai följavítására külföldről hoznak be tenyészállatokat. A Hungaid seréshúster- melési rendszer taggazdasá­gai számára a kitűnő tulaj­donságokkal rendelkező finn lapálysertések után az Egye­sült Államokból hozatott be egy másik, szintén ismert fajtából, a Hampshire-ből koca- és kansüldőket. A te­nyészállatok a rendszer egyik taggazdaságába kerül­tek, s utódaikkal javítják majd másutt is, szélesebb körben a teljesítményeket.

Next

/
Thumbnails
Contents