Somogyi Néplap, 1987. március (43. évfolyam, 51-75. szám)
1987-03-17 / 64. szám
2 Somogyi Néplap 1987. március 17., kedd Szovjet—amerikai Az FKP országos tanácskozása Thatcher útja elé szakértői tárgyalások Genfben Hétfőn Genfben felújították az atomfegyver-kísérletek beszüntetésének kérdésével foglalkozó szovjet— amerikai szakértői tárgyalásokat. A szovjet tárgyaló- küldöttséget Andranyik Pet- roszjanc, az Állami Atomenergiaügyi Bizottság elnöke, az amerikai delegációt Robert Barker, a hadügyminiszter atomenergiaügyi tanácsadója vezeti. A szakértői megbeszéléseken a szovjet fél megállapodásra kíván jutni arról, hogy megkezdődjenek az atomfegyver-kísérletek teljes betiltásával kapcsolatos átfogó tárgyalások. Meg kell nyílni a minden irányú együttműködés előtt Az FKP a hét végén kétnapos országos tanácskozást tartott a belpolitikai helyzetről és a párt feladatairól az ideológiai küzdelemben. A mintegy 400 résztvevő között ott voltak a KB tagjai, az FKP parlamenti képviselői, a megyei és nagyvállalati pártbizottságok titkárai és mintegy 80 külön meghívott. A fő referátumot André Lajoinie, a kommunista nemzetgyűlési csoport elnöke tartotta. A gazdasági helyzetről kifejtette, hogy a mai szakaszban folytatott takarékossági politika nem enyhíti, csak elmélyíti a tőkés A két német állam politikai és gazdasági kapcsolatainak továbbfejlesztéséről tárgyalt Lipcsében Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke (balról) Martin Bangemann-nal, az NSZK gazdasági miniczfpfpvpl (Telefoto — REUTER—MTI—KS) Hétfő esti kommentár válságot. Ez a politika a kizsákmányolás fokozásával még több profitot sajtol ki a dolgozókból, de ezt a többletet nem termelő beruházásokra, hanem pénzpiaci nyerészkedésre és .külföldi befektetésekre fordítják a tőkések. „A magán és állami eszközök felhasználásának megváltoztatása elsődleges jelentőségű forradalmi tét és az osztályharc fontos terepe" — mondotta Lajoi- nie. Az FKP új gazdasági növekedés beindítására, a termelés növelésére, a hazai piac visszahódítására javasolja felhasználni a nemzeti erőforrásokat. A burzsoázia olyan irányban akarja átalakítani a társadalmat, amelyben az egyenlőtlenségek nőnek, mesterségesen szembeállítják a munkanélkülieket az állásban lévőkkel. A nemzetközi együttműködés a munkamegosztás ma torz, hátrányos formákban érvényesül: az Egyesült Államok hegemóniáját és a tőkés pazarlást jelenti. Fran- ciaország problémáit nem oldja meg a nyugati gazdasági integráció, meg kellene nyílnia a minden irányú együttműködés előtt. Az FKP veszedelmes gondolatnak tartja a közös nyugat- európai védelem eszméjét, ami csak fokozná a fegyverkezési hajszát, és a fejlődő országok irányában erősödő imperialista agresszivitást is. A mai Franciaországban visszaszorulóban vannak a haladó eszmék és értékek, de a téli nagy társadalmi mozgalmak megmutatták, hogy megvalósítható a nagy népi tömörülés kommunista stratégiája. „Nem akarjuk rákényszeríteni a nézeteinket senkire. Eszméinkkel, elemzésünkkel, politikai e’- képzeléseinkke! való vitára szólítunk fel” — fejezte be referátumát Lajoinie. A beszámolóról élénk vita bontakozott ki, amelyben a felszólalók számos kiegészítést tettek, vagy vitáztak a referátum némely tézisével. Félix Dametie bírálta a francia társadalom jobbrato- lódásának tézisét, és az FKP-t is elmarasztalta azért, hogy „hosszú ideje csökken az osztály tudatosság szintje”. Hangoztatta, hogy a franciák politikai érdeklődése főleg a választási eredményekre irányul, ezért az FKP-nak mielőbb tisztáznia kell, milyen magatartást tanúsítson a jövő évi elnökválasztás második fordulójában. Pierre Juquin, a pártvezetés ellenzékének fő hangadója ismét „öngyilkos politikával”" vádolta az FKP vezetését, amely szerinte nem elemzi, miért szorul vissza a párt befolyása. Az FKP nem tud új rétegeket vonzani, és nem tudja megakadályozni híveinek átpártolását a Szocialista Párthoz, így jövőre — szerinte — örülhet, ha a választásokon 5 százalékot szerez. Georges Marchais, az FKP főtitkára zárszavában hangoztatta, hogy a mai szakaszban a nagytőke nemcsak a társadalmi egyenlőtlenségek növelésén mesterkedik, hanem ideológiai harcot is folytat a válság és az arra adott tőkés válaszok elfogadtatásáért. A szabadság forradalmi eszméjét kiforgatva a tőkés kiváltságok ellensúlyainak megsemmisítését, a munkáselbocsátások megkönnyítését, az állami vállalatok kiárusítását nevezi szabadságnak. Az amerikai—japán űrtárgyalások kudarca Tüntetés a támaszpontnál Caspar Weinberger amerikai hadügyminiszter nem tartozik a népszerű emberek közé Spanyolországban. Ez a tény most újólag bebizonyosodott, hiszen a hét végén többszázezer ember tüntetett az amerikai támaszpontok közelében — éppen az ő látogatása kapcsán. Persze Weinberger nem személyes okokból antipatikus Hispániában. Az általa képviselt politikával nincsenek kibékülve a spanyolok milliói, s már előre tiltakoztak azok ellen az érvek ellen, amelyekkel Weinberger a madridi kormány tagjaival folytatott tárgyalásain előhozakodott az országban levő amerikai támaszpontok fenntartása mellett. Az Egyesült Államok négy nagy spanyolországi katonai bázisa már évek óta a spanyol belpolitikai csatározások központjában van. A hatalomért vívott harc során a most kormányzó Spanyol Szocialista Munkáspárt elkötelezte magát a külföldi támaszpontok felszámolása és a N ATO-ból való kilépés mellett. Később az utóbbi kérdésben megváltoztatta álláspontját és szavazóit a NATO-ban maradás melletti szavazásra szólította föl — megígérve a támaszpontok ügyében a határozott politikát. Azóta is tart az „egyet ide, egyet oda” tánc a bázisok ügyében. Az Egyesült Államokkal folytatott tárgyalások során a González-kor- mánynak eddig nem sikerült semmilyen önkéntes engedményre rábírnia partnereit. Sőt, a Pentagon egyre maka- csabbul ragaszkodik ibériai támaszpontjaihoz. Ennek legfőbb oka, hogy rendkívül előnyös helyen fekszenek: a közel- és közép-keleti hadszínterek felé vezető légifolyosók mentén, és gyakorlatilag kulcsfontosságúak a NATO egész déli szárnyának utánpótlási vonalai szempontjából. Felipe González és kabinetje képesnek tartja a spanyol fegyveres erőket az ország szuverenitása és területi épsége megvédésére és arra, hogy a jelenleginél jóval kevesebb amerikai katona itteni állomásoztatása esetén is biztosítani tudja a NATO által támasztott feladatok teljesítését. Emellett a kormánynak belpolitikai okokból is nagyon fontos lenne, ha legalább valamilyen eredményt föl tudna mutatni a már eddig is többször csalódott választóknak. Weinberger az előzetes hírek szerint ismét a korábbi amerikai álláspontot védi Madridban, s ez váltotta ki a bevezetőben már említett tömegtüntetést. Washington most azzal is érvel, hogy egy esetleges szovjet—amerikai megegyezés az európai közepes hatótávolságú atomfegyverek ügyében növelné a nem nukleáris fegyverek szerepét, s így az amerikai támaszpontokét is. A washingtoni stratégák csak azt hagyták figyelmen kívül, hogy a spanyolok túlnyomó többsége jobban tart például Marokkótól, mint a Szovjetuniótól, s közvetlenebbnek érzi az észak-afrikai Ceuta és Melilla spanyol városok elleni veszélyt, mint egy globális összecsapás esélyeit. H. G. Kudarccal végződött Tokióban az amerikai—japán űregyüttműködési tárgyalások legújabb fordulója, mivel Japán a jelenlegi feltételek mellett nem kíván részt venni az évek óta tervezett amerikai űrállomás létrehozásában. A programban való részvételhez korábban az Európai Űrkutatási Hivatal (ESA) és Kanada is hozzájárult. A japán tárgyalóküldöttség ellenezte a Pentagon részvételét a tervezett programban. Mint egy hivatalos szóvivő rámutatott, ez egyrészt ellentmond a korábbi elvi megállapodásnak, másrészt a szigetország kizárólag békés célú űrkutatást kíván folytatni. Elutasítja azt a követelést is, hogy az Egyesült Államok kizárólagos jogot kapjon az űrállomás és az ott végrehajtandó közös kutatások eredményeinek felhasználására. A Tokio Simbun című lap szerint egyedül Washington kíván rendelkezni azzal a lakható űrobjektummal, amelyet Japánnak és a nyugat-európai országoknak kellene létrehozniuk. Japán egyenlő jogokat és olyan sokoldalú megállapodást követel, amely a terv valamennyi résztvevőjének érdekeit figyelembe veszi. Helikopteres mentőosztagok tagjai szállítják el Ecuadorban az újszülött gyermekével megtalált nőt, akire a március 5-i földrengés, majd az azt követő árvíz súlytotta északkeleti országrészben találtak EGY ANGOL MOSZKVÁBAN Az idei kelet—nyugati naptár eleddig legkiemelkedőbb eseményének ígérkezik Margaret Thatcher március végére tervezett moszkvai útja. Valószínűleg a brit konzervatív miniszterelnök lesz az első vezető nyugati politikus, aki a Kremlben közvetlenül tájékozódhat Moszkva új fegyverzetkorlátozási lépéséről. A moszkvai tárgyalások előterében ennek az új szovnem „felejtkezett el” a kelet—nyugati kapcsolatokról, kimérten, higgadtan, de folyamatosan ápolva azokat. A párbeszédnek, a második világháborús szovjet— brit együttműködésig visz- szamenően mély gyökerei vannak, bár a különböző kiutasítási döntések időről- időre árnyékot vetettek a dialógusra. De csak ideiglenesen. Emlékezetes mindmáig Mihail Gorbacsov 1984. Egy emlékezetes kép: 1984. december 16-án chequersi hétvégi rezidenciáján. Margaret Thatcher brit miniszterelnök vendégül látja a szovjet parlamenti küldöttség vezetőjét, Mihail Gorbacsov, az SZKP akkori KB titkárát és feleségét jet elgondolásnak a gyakorlatias megvitatása, politikai konzekvenciái állnak majd. Nagy-Britannia is atomhatalom, noha arzenálja nem mérhető a szovjet és amerikai nukleáris készletekhez. Londont .azonban közvetlenül érinti és érdekli, hogy milyen helye és szerepe lehet a brit atomütőerőnek egy olyan Európában, amelyből esetleg kivonják a szovjet és az amerikai középhatótávolságú harci eszközöket. A „csomagbontás” persze, nem jelentékteleníti el az SDI, vagyis a „csillagháborús” elgondolás dolgait: a többi nyugat-európai szövetségessel együtt London kezdettől fogva nem értett egyet azzal a washingtoni elképzeléssel, hogy az 1972-es első SALT-egyezményt — más néven: ABM-megállapodást — „tágan” értelmezze, vagyis voltaképpen fölrúgja, és rakéta-elfogó rendszereket telepítsen a világűrbe. Az SDI-vita persze nem Thatcher látogatásán dől el, de a közvetlen eszmecsere módot nyújt majd arra, hogy a brit fél pontosan tájékozódjék, miképpen értelmezi Moszkva a „laboratóriumi kutatások” fogalmát, másfelől arra, hogy Washington egyik legfontosabb szövetségese, jószerivel Nyugat- Európa véleményét tolmácsolva, elmondja, miként látja az egész „csillagháború” jövőjét, és a vele továbbra is összekötött hadászati támadófegyver-korlátozást. A harci eszközök megfékezése, a fegyverzetek korlátozása és ellenőrzése adja tehát a legszélesebb világ- politikai keretet Margaret Thatcher moszkvai látogatásának, és ehhez kedvező előjelként könyvelhető el, hogy a britek — a nyugatnémetekkel és az olaszokkal együtt, de a franciákkal ellentétben — lényegi fenntartás nélkül üdvözölték a „csomagbontó” moszkvai indítványt. Ezen kívül több tényező és megfontolás is amellett szól, hogy Thatcher útját aligha lehet túlértékelni. Több mint hét éve van Downing Street-i hivatalában Thatcher kormányfő, s a neokonzervatívnak elnevezett gazdasági módszerei tagadhatatlan eredményeket is hoztak. Ennek tulajdoníthatóan a tory politikus nem kis tekintélyre tett szert, amit csak növelt, hogy a realitások hatására és bizonyos előrejelzésekkel ellentétben a konzervatív vezető decemberi londoni útja: KB- titkérként és a szovjet törvényhozás külügyi bizottságának elnökéként járt akkor a Temze partján az SZKP mai vezetője, föllépésével, stílusával maradandó benyomást gyakorolván a brit közvéleményre. Két mozzanatot érdemes fölidézni a látogatásból. A Westminster történelmi falai között mondott beszédében Gorbacsov arról szólt, hogy Európa — az itt élő népek közös háza. A szovjet külügyminiszter tavaly nyáron követte Londonba Mihail Gorbacso- vot, s tárgyalásain sikerült pontot tenni, régi, még a cári időkbe visszanyúló pénzügyi viták végére. Sevard- nadze tárgyalásai mintegy folytatták az SZKP vezetőjének 1984-es eszmecseréit, amelyek a küszöbön álló Thatcher-látogatáshoz is érvényes tájékozódást ígérnék. Az európai ügyek minden lényeges eleme tárgyalási téma lehet, kétoldalú és gazdasági viszonylatban pedig az a tény kaphat kiemelt figyelmet, hogy nagyjából másfél évtized alatt az elsőről a hetedik-nyolcadik hely tájékára esett vissza Nagy- Britannia a Szovjetunió nyugati partnereinek a sorában. Korábban is szóba került, és valószínűleg most is megvitatják, hogy e hanyatlást miként lehetne megállítani, és a tőkeerős brit cégek hogyan vehetnének részt az eddiginél nagyobb lendülettel egyes kiemelt szovjet ágazatok korszerűsítésében. Vannak — lehetnek — tehát közös nevezők a két eltérő társadalmi rendszerű és más-más szövetségi rendszerhez tartozó ország csúcs- megbeszélésein, amelyeknek a hátteréhez szorosan hozzátartozik a megkülönböztetett érdeklődés a szovjet átalakulás, a nagy visszhangot kiváltó bel- és külpolitikai döntésék iránt. Baloldali elfogultsággal a moszkvai látogatását akár hazai, választási célokra is fölhasználó Thatcher miniszterelnök aligha vádolható, de nagy elődje, Churchill sem keverte össze ideológiai ellenvetéseit a realitások diktálta közös érdekekkel. És minthogy ezekből ma, nukleáris korunkban is jócskán akad — a fegyverzetek korlátozásától a lendületesebb gazdasági együttműködésig —, a moszkvai út sikert ígér, az eddiginél kiegyensúlyozottabb nemzetközi kapcsolatok felé vezethet. Martin József
