Somogyi Néplap, 1987. március (43. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-17 / 64. szám

1987. március 17., kedd Somogyi Néplap 3 NÉPI ELLENŐRÖK Csirke a szennyvízcsatornában Tervszerű karbantartás Ha a népi ellenőrökről esik szó, többnyire két vég­let között oszlanak meg a vé­lemények. Sokan nem szere­tik a vizsgálódókat — talán mert okuk van rá —, fél­nek az ellenőrzéstől, ezért a NEB munkatársait ellenér­zéssel fogadják. Mások vi­szont minden visszásság, herdálás és visszaélés lelep­lezését a népi ellenőröktől várják, még akkor is, ha az ügy a vállalat kebelén be­lül egyszerűbben elintézhe­tő lenne. S noha törvény biztosítja a népi ellenőrzés apparátusának és alkalmi közreműködőinek jogait, e két szélsőséges megítélés mégsem könnyíti meg a dol­gukat. A társadalomban végbe­menő változások, az állam- polgári fegyelem lazulása, a gazdálkodás szabályainak gyakori megsértése mind­mind szinte követelik az el­lenőrzés gyakoritását. Nem véletlen, hogy minden fóru­mon egyre több szó esik ar­ról: az ellenőrzés az irányí­tás, a vezetői tevékenység részévé kell váljon! A mun­kafolyamatokba épített rend­szeres számonkéréssel, a gaz­dálkodási és a számviteli rend betartásával számos visszaélés, bűnös hanyagság, a társadalom számára káros tevékenység megelőzhető volna. Ezeket a gondolatokat hangsúlyozta az a jelentés is, amely a Központi Népi El­lenőrzési Bizottság 1986. évi munkájáról, és az ellenőrzé­sek tapasztalatairól számolt be a közelmúltban a Mi­nisztertanácsnak. Az összeg­zésből kitűnik, hogy a népi A Minisztertanács által adományozott Életmentő Éremmel tüntették ki Hor­váth László balatonfenyvesi lakost tegnap. A megyei ta­nács elnöke, és a megyei rendőrfőkapitány javaslatá­ellenőrzés vizsgálatai — összhangban a kormány el­lenőrzési tervével és céljai­val — az országos és a he­lyi feladatokhoz kapcsolód­ták. A kiemelt országos té­mavizsgálatók mindenek előtt a termelés élénkítésével, az export bővítésével, a munka- időalap és a munkahelyi fe­gyelem erősítésével, a lakos­ság életkörülményeinek ja­vításával foglalkoztak. A népi ellenőrzés jelentőségét jelzi, hogy az elmúlt évben 12 KNEB jelentést tárgyalt meg a Minisztertanács. A területi és a helyi népi ellenőrzés szervei az elmúlt évben 250, lakosságot köz­vetlenül érintő kérdést vizs­gáltak. Az akadozó áruellá­tás, a mesterséges áruhiány, az alacsony színvonalú fo­gyasztói szolgáltatások, a szociális ellátás, és egyre gyakrabban: környezetvé­delmi kérdések szerepeltek a bizottságok napirendjén. Az ellenőrző szervek csak­nem másfél ezer esetben kezdeményeztek valamilyen intézkedést. Ezek közül több mint 200 végződött fegyelmi eljárással, csaknem 80 alka­lommal írtak elő kártéríté­si kötelezettséget, szabály­sértési eljárás alapján 251 bírságot róttak ki. Ezzel persze korántsem vettük lajstromba az intézkedések, a felelősségre vonások, az ere­deti állapot visszaállítására tett lépések mindegyikét. A vizsgálatok olyankor is szolgáltatnak tanulságot, amikor nem tárnak fel visz- szaélést, törvénysértést. Az elmúlt évi tapasztalatokból leszűrhető, hogy a vállalatok jó része egyik napról a má­zán a víz erejét. A széltől meghasadt jégtáblák őrült erővel torlódnak egymásnak, és a köztük rekedt ember csak az elemek játékszere. síkra napra termel, azaz nem dolgoztak ki hosszú tá­vú stratégiát, többségük ma is központi utasításokat igé­nyel és vár. A monopol helyzetű megyei vállalatok érdektelensége pedig lehe­tetlenné teszi az egészséges gazdasági és piaci verseny kialakulását. Nem ritka az sem, hogy az ellenőrzők a jogszabályok „félremagyarázásával”, tu­datos megsértésével talál­koznak. Például az építés- rendészeti vétségek elkövetői így járnak el, amikor átla­gon felüli anyagi lehetősé­geikből az engedélyezettől eltérő épületeket emelnek, előre belekalkulálva a bír­ság összegét is. A közérdekű bejelentések alapján végzett vizsgálatok többsége továbbra is a la­kossági ellátást és fogyasztói érdékvédelimet célozza. De ma már egyre többen még mindig inkább névtelenül ragadnak tollat, hogy fel­hívják a figyelmet a kisvál­lalatok körül tapasztalható negatív jelenségekre. A népi ellenőrzés szerve­zetei az elmúlt évben is erő­södték, gyarapodtak. A kor­mány elé került elemző je­lentésből azonban egyértel­műen kiderül, hogy a ko­rábbiaknál is nagyobb fele­lősség hárul a vezetőkre, a vállalatokra és a főhatósá­gokra az ellenőrzési munka fejlesztésében. Hiszen nem várható el, hogy csak a népi ellenőrzés szervezetei végez­zenek rendszeres, apró-csep­rő és társadalmi folyamato­kat is elemző vizsgálatokat. Horváth László munkatársa, Lombár Gábor segítségével csónakot kerítettek, s gon­dolkodás nélkül a bajba ju­tott segítségére siettek. Szőke Attila nem gondolt arra, hogy a jégtáblák fog­lya lesz. Vadlibák után ku­tatott a jégen. Nem hitte, hogy pár száz méterrel a part után az egybefüggőnek tűnő jégtakarón baja eshe- tik. Horváth László számára pedig egyértelmű volt, hogy embertársán, akár az élete kockáztatásával is segítsen. Dr. Iharos Csaba, a megyei tanács vb-titkára adta át az életmentőnek járó kitünte­tést, és elismerő szavaiban hangsúlyozta: az egymás iránti felelősség egyre in­kább fontossá válik minden­napi életünkben, a kitünte­tés csupán csak emlék. Az egyén érdeme, hogy képes volt saját életének kockáz­tatásával mások segítségére sietni. K. A. Nyolcvannégy évvel ez­előtt, 1903-ban kezdődött Ka­posváron a vízmű építése, s vele párhuzamosan elkezd­ték a belvárosban a szenny­vízcsatorna-hálózat kiépíté­sét is. Napjainkban a csator­nák hossza eléri a 70 kilo­métert. Az első kőagyag csö­veket a hatvanas évektől be­toncsövek szaporították és a hálózat anyagának sokféle­ségét növelték az utóbbi idő­ben megjelent AC-csövek. Ezeknek a karbantartását, javítását a DRV kaposvári üzemigazgatósága végzi. — Minden évben készí­tünk egy csatornakarbantar­tási tervet — mondta Bog­nár László üzemvezető. — Ennek alapján tavaly a ka­posvári szennyvíztisztítói üzemvezetőséghez tartozó te­rületen 716 ezer forint értékű csatornamosatást végeztünk, összesen 21 kilométeres sza­kaszt mosunk át a Woma magasnyomású tisztítóbe­rendezéssel. A múlt évben 322 dugulást hárítottunk el a városban. Az üzemvezetőség dolgo­zói a megyeszékhely kritikus pontjain — ahol a vezetékek túltelítettek vagy keresztmet­szetük nem megfelelő — he­tente egy-két alkalommal el­lenőrzést végeznek, illetve átmosatják a hálózatot. Ilyen helynek számít többek között a Petőfi tér, a Széchenyi tér és a vasút alatti csatornaát­vezetés. Az említett mun­kákon kívül a városi esővíz- csatorna és a házi bekötések tisztítását bérmunkában vég­zi el a vállalat. — A csatornahálózat tisz­títása, karbantartása renge­teget fejlődött az elmúlt években. Régen két akna kö­zött kötéllel húzták át a tisz­títószerszámot és vödörrel emelték ki a lerakodott isza­pot. A dugulást szippantó­autókkal szüntették meg. A vállalat 1976-ban csaknem 3 millió forintért vásárolta a Woma gépkocsit. Ez a be­rendezés új korában 150 at- moszférás erősséggel tudta a vízsugarat a csőbe juttatni. Az elhasználódás következ­tében ma már 80 atmoszférá­val is meg kell elégednünk, ám ennek ellenére tavaly 537 ezer forint bevételt hozott a vállalatnak az a mosatás, amit ezzel a berendezéssel végeztünk. Emellett a háló­zat karbantartásán dolgozók létszámát a gépkocsi mun­kába állításával a felére tud­tuk csökkenteni. A hálózat dolgozói gyak­ran panaszkodnak arra, hog^ a dugulások jelentős része azért keletkezik, mert a la­kosság nem rendeltetésszerű­en használja a rendszert. Idézett már elő dugulást egész csirke, és nagyon gya­kori, hogy az építkezésekről kikerülő törmelék okozza a bajt. Gyakran ürítenek — szabálytalanul — a hálózat­ba a szippantóautók is. Ezek különösen az átemelőkkel üzemeltetett területen okoz­nak zavart. — A legnagyobb felújítást 1985-ben végeztük a hálózat­ban. a sétálóutca területén. Itt bontás nélkül, egy új technológiával juttattuk a repedezett csövekbe a vegy­szeres tömítőanyagot. Ez a munka 2 millió 600 ezer fo­rintba került. Ha beválik, máshol is alkalmazni fogjuk. A csatornahálózatot ter­mészetesen évről évre bőví­tik. A múlt évben 42 csa­ládi ház bekötését végezte el a DRV. Elkészült a Deseda szabadidőközpont csatorna- hálózatának a terve; a csö­vek lefektetését még az idén megkezdi a vállalat. A Kini­zsi-lakótelep terebélyesedé- se miatt pedig az ott kelet­kező szennyvizet terelik el eddigi útjáról, a Berzsenyi utcából, hogy ezt a szakaszt tehermentesítsék. — Az új szennyvíztisztító telep biológiai egységének az üzembe helyezése előtt ipari létesítményeket egyelőre nem kötünk rá a hálózatra. Ki­vétel a húskombinát, amely kétévi szünet után csatlako­zik ismét a városi hálózatra. Eddig az ott keletkezett szennyvíz előtisztítás után az élő vizekbe került; most viszont a progresszív bírság kifizetését mindenképpen el akarják kerülni. Ez négyezer köbméterrel több szennyvíz elvezetését jelenti számunk­ra. A központi szennyvízlabor is folyamatosan ellenőrzi az ipari üzemek szennyvizét. Ennek alapján a megyében vizsgált 63 üzem egy részé­nél összesen 150 ezer forint bírság kiszabását javasolta a vállalat, de sokat javult annak a szennyvíznek a mi­nősége, amelyet ezekről a helyekről engedtek a háló­zatba. A vállalatok nagy ré­sze mára már fölszerelte a zsírfogókat és az egyéb, tisz­títást szolgáló berendezése­ket. Lehőcz Rudolf Lintner Sándor Életmentésért kitüntetés ra részesült az életmentő önfeláldozó magatartása el­ismeréseként a kitüntetés­ben. Horváth László a balaton­fenyvesi Baranya Megyei KISZ tábor gondnoka. A tó parti községben született, és 1965 óta önkéntes vízirend­őr. Számára természetes, hogy a rászorulókon segít­sen, de ez a január 5-én történt esemény mégis fon­tos és meghatározó esemény az életében. — Déli szél volt aznap — emlékezik vissza Horváth László — és a lányaim lent korcsolyáztak a tavon. A fe­leségem szólt, néznék utána a gyerekéknek, mert ez a felerősödő szél, itt a tó mel­lett jót nem jelenthet. Mire leértem a vízhez, szin­te egy pillanat alatt elha­sadt a jég, s pár perc múl­va már ötven méteres víz hullámzott a part és az egy­befüggő jégtakaró között. Távolban láttunk egy em­bert, egyensúlyozott az el­szabadult jégtáblákon. Ki­tartás ! — kiáltoztunk oda, — el ne induljon az északi part felé, pár perc, és se­gítségére sietünk. Talán csak a víz; mellett felnövő ember ismerheti iga­Tegnap délután a Somogy Megyei Pedagógiai Intézet­ben tartott előadást GergMy Jenő kandidátus, az ELTE docense „Egyházpolitikánk a II. világháború után” cím­mel. Ebből az alkalomból be­szélgetett vele a megyei párt- bizottság munkatársa. — Somogy közéletében — de gondolom, országosan is — egyre élénkebb az érdek­lődés egyházpolitikánk iránt. Ezt igazolja a megyei párt- vb múlt évi egyházpolitikai határozatának fogadtatása, és az ön előadása is. Miben látja ennek jelentőségét? — Az érdeklődés oka sok­A KANDIDÁTUS NYILATKOZIK Történettudomány és környezet rétű lehet. Hazánk lakossá­gának számottevő része ma is vallásos, többségük kato­likus. Az emberek azonban úgy vallásosak, hogy a szo­cialista társadalom építését szolgáló termelő munkában nem ellenségesek, hanem ve­lünk együttműködő, együtt cselekvő állampolgárok. Ha pedig az emberek számotte­vő része még vallásos, ak­kor a vallási igényt kielégí­tő egyházak is szerves ré­szei társadalmunknak, ame­lyekkel nem taktikailag, ha­nem hosszú távon kell és le­het együttműködni. — Ön marxista történész. Hogyan kezdett el egyház- történettel foglalkozni? Kör­nyezetében nem tartották ezt furcsának? — De igen. Ez azonban 20 évvel ezelőtt volt. Érdeklő­désem először a munkás- mozgálom felé irányult; azt kutattam, hogy a katolikus egyháznak milyen szerepe volt és lehetett a munkás- mozgalomban. Tapasztala­taim a keresztény-szocializ­mus hazai történetéről szüle­tett első monográfiámban ér­hető tetten. Azután fölfedez­tem, hogy e témáról nem lehet másként tudni és írni, csak a katolikus egyház tör­ténetének ismeretében. így jutottam el az egyháztörté­neti stúdiumokhoz, a kato­likus egyház hazai és egye­temes történetének kutatá­sához. Lehet, hogy ez furcsa egy magát marxistának tar­tó történész részéről, de az a véleményem, hogy a marxista történész számára elsődleges a történeti totali­tás megragadása. A teljes­ség alkotó eleme a katolikus egyház története is. — II. János Pál című köny­ve bestseller lett; a papság történetének feldolgozásáért nívódíjat kapott. Egy másik mű társszerzőiéként lett ní­vódíjas a politikai könyvna­pokon. Nincs ez összefüg­gésben azzal, hogy egy ko­rábban elhanyagolt terület kutatója lett? A történettudomány ered­ményei mindig közvetlenül kapcsolódtak a politikai és közvéleményformáló környe­zethez. Jómagam az egyház- történeti kutatások funkció­ját soha nem abszolutizál­tam, hanem a XIX—XX. századi magyar és egyetemes történelem szerves része­ként fogtam fel. Így valóban ki kellett — és lehetett — tölteni egy légüres teret a szakmában, de ez egybeesett egy általános társadalmi és politikai igényekkel; ,-azzal, hogy a vallás és egyháztör­ténet iránt megnövekedett az érdeklődés. Az egyháztörté­neti kutatásoknak és publi­kációknak az értelme és funkciója az, hogy előmoz­dítsák a szocialista nemzeti egységet s így részei és ré­szesei lehetnek annak a marxista történettudományi irodalomnak, amely az 1970- es és 80-as években ugyan­ezt a célt szolgálta. A fehér foltok eltüntetése, a vákuum betöltése nem véletlenszerű választás, hanem egy hosz- szú távú kutatási program keretében valósul meg, ami­hez eszközöket és lehetősé­geket munkahelyem biztosí­tott, az ELTE. — Milyen kutatási irány­ban akar dolgozni? Milyen személyes motívumok ve­zérlik? — Egyre inkább ahhoz a középnemzedékhez kell szá­mítanom magam, amelyik­nek nem maradt funkciója a mai tudománypolitikában. Mi egy kicsit túl korán kopog­tattunk, vagy lemaradtunk arról a vonatról, amelyik a tíz-tizenöt évvel idősebb nemzedéket még magával vitte. Utánunk már — sze­rencsére — ott vannak a huszonévesek, akik a mi gátlásainktól megszabadulva kérnek teret maguknak. Le­het, hogy ez a megfogalma­zás a középnemzedék élet­érzését túl pesszimistán lát­tatja, de a valóságból táplál­kozik. Személyes célkitűzé­sem? A magyar katolikus egyház 1919—1944 közötti történetét szeretném megír­ni. H. L. A. v

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents