Somogyi Néplap, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-07 / 32. szám

1987. február 7., szombat Somogyi Néplap 7 Kisközösségi művelődési formák Tabon KÖZELKÉPEK A Sheraton kongresszusi központ Hararéban A dohány az egyik fő világpiaci termék Pillantás egy éhező földrészre Afrika mozőgazdatága Az Interparlamentáris Unió a múlt év decemberében nemzetközi konferenciát tartott Zimbabwe fővárosában, Ha­raréban. A résztvevők Afrika mezőgazdaságának fejleszté­sét és az élelmiszerellátás biztonságának fokozását vitatták meg. Hazánkat Horn Péter) Somogy képviselője, a Keszthe­lyi Agrártudományi Egyetem Kaposvári Állattenyésztési Ka­rának főigazgatója képviselte. HB V Zimbabwe állattenyésztésében nagy jelentőségű a szarvas- marha Az ismeretterjesztésben és a művészeti nevelésben je­lentős szerepük van a köz- művelődési csoportoknak. Ezért tárgyalt a témáról Tabon a városi jogú nagy­községi pártbizottság agitá- ciós és propaganda-munka­bizottsága. Pernyeszi Zoltán, a tanács osztályvezetője elmondta, hogy a kultúra tekintélye csökkent, a művelődésben részt vevők köre szűk, fő­ként a fiatalokra és a nyug­díjasokra lehet csak támasz­kodni, a középkorosztály nehezen mozgósítható; el­uralkodott a középszerűség, háttérbe került a beszédkul­túra, a kulturált viselkedés. A nemcsak tabi és Tab környéki gondok kapcsán külső és belső bkokról is szó esett. így többek között megállapították, hogy kevés a színvonalas program, il­letve az nagyon drága; ese-' teniként kényelmesség, bele­törődés tapasztalható, de szakembergon dokkal is küzd a térség. A kis közösségek fejlődé­séről elhangzott: elsősorban a szabadidő hasznos eltölté­sét szolgálják, de segítik a közéleti aktivitást, lehetősé­get nyújtanak a különböző rétegeinek művelődéséhez, biztosítják a szakmai, nyel­vi és egyéb ismeretek meg­szerzését. A hátrányos hely­zetű tabi térségben például 9 tanfolyam, 7 szakkör és 5 klub működik, ezeknek a munkájába több mint 350-en Eljön az idő, amikor tetszik, nem tetszik fölmérést készítünk — hogyan éltünk, hogyan gaz­dálkodtunk lehetőségeink­kel. Mint ahogyan volt idő, amikor a lehetőségek szá- molaitlanul és láthatatlanul árasztottak el bennünket, rájuk figyelni egy pillanat is elegendő volt, ígéret volt valamennyi. Pontosan rendezettek a világ dolgai. Az öntudatlan cselekvés, s a szülői boldog­ság és keserűség tapaszta­latai, a halmozódó érzelmek gazdagítják arcunk vonásait. Mint egy gyermekszámoló­gép színes gömbjein, húz­hatjuk a másik oldalra a kihasznált s elfecsérelt le­hetőségeket, és nem gondo­lunk arra, hogy egyszer el­fogynak a gömbök, lehullik az utolsó is a múltba. Szerelem, szeretet, mun­ka, család, gyerek, érvénye­sülés. Ugyan, ki gondolna arra, amikor még nem is­meri a megalkuvás és az alkalmazkodás kínját és gyönyörét, amikor még nem gondol félelemre, hogy egy­szer nincs tovább? Kezdet­ben a kimondott szó azt je­lenti, ahogyan kimondatott, s a bizakodó szív nem szá­mol azzal, hogy beborulhat az ég, s akkor majd a hold uralkodik, hogy a szép sza­vaknak ellentétes párja van, s miért is hinnénk, hogy a jelen időben ott a feltételes jövő? Mikor a számunkra szánt lehetőséget megpillantjuk, sosem hisszük, hogy azzal játszunk, soha többé nem láthatjuk. Jelenlétében ben­ne van a tudás, hogy léte­zik. Túl egyszerű minden, úgy gondoljuk, elég benne élnünk, s nem általa, irá­nyítására, megőrzésére nem sok gondot fordítunk. Az időben elveszítjük készsé­günket az állandó készen­létre, a történések alakítá­sára, sorsunk fordítására. Sokszor nem vesszük észre, hogy a hétköznapok hurcol­ják hátukon a boldogság kapcsolódtak be. A közmű­velődési munka gerincét a művelődési mozgalmak je­lentik Tabon és térségében, kiemelkedik közülük az amatőr művészeti tevékeny­ség, a népi kultúra ápolása, a hagyományőrzés. A külső­somogyi nagyközségben és vonzáskörzetében működik pávakör, gyermek- és fel­nőtt-néptánccsoport, citera- zenikar, irodalmi csoport. Bábonymegyer, Torvaj, Ka- rád községekben hagyo- mányzőrző együttesek tevé­kenykednek, Törökkoppány- ban pedig menyecskekórust találunk. A művelődési mozgalmak új formáit jelentik az utób­bi években létrejött egyesü­leték, olvasó- és gazdakörök Bábonymegyeren, Torvajon, Zalán, Lullában, Andocson, Tengődön, Kányán; kiemelt f eládatutknak tekintik a köz­életi aktivitás fokozását, je­lentős és hatékony szerepet vállalnak az apró falvak kulturális, társadalmi életé­nek előmozdításában — ál­lapították meg Tabon. A fejlődésről szólva el­hangzott: fejlesztem kell a művelődési formákat, gaz­dagítani a programkínálatot. Az amatőr művészeti moz­galmaik színvonalának eme­lése is szükséges; növelni kell a szórakoztató rendez­vények számát, valamint a kisközösség sajátos érdeklő­dési igényeinek kielégítését. K. J. Ígéretét, valami nagy tűz- csóvára várunk, s harsonák­ra, melyek pontosan jelzik, ünnep következik. Előbb eljátsszuk felnőtt szerepünket, majd közösen, mással a szerelmet, csalá­dot. Talán jók is ezek a szerepek, talán ideig-óráig jól is alakítunk. Nem vesz- szük észre, hogy a szeretet csapda, s ugyanúgy alatto­mosan bezárul, mint min­den más fontos része az íf w/J JL \eraes életnek. Nagy érzelmekről kérdezni nem lehet, mert a válasz késik vagy elmarad. Ám meghatározó, égető-kín­zó érzelmek nélkül képtele­nek vagyunk élni, s ha már nem érezzük őket, hát em­lékekbe kapaszkodunk— ha vannák. De ha az emlék is elillan, elveszett az utolsó lehetőség. Nagyon magasról indítunk. Félelem és megalkuvás nél­kül, hiszen nem ismerjük ezeket a fogalmakat. Ma­gunk számára szeretnénk te­remteni külön kis világot, amely alapvetően más, mint a töhbi, s bár része a nagy egésznek, mégis csupán csak a mienk. Jelentheti vilá­gunk határát egy szépen megterített asztal, üvegkan- csóban aranyló méz vagy a minduntalan szénné égő pi­rítás reggelente, az össze­rendezett, nyugodt mozdu­latok halmaza. Titok, hogy miért nem vesszük észre időben, hogy elveszett a reggelek öröme, a pillantá­sok,fénye? Szabadságról be­szélünk, s - börtönbe zárjuk magunkat. Nagy, és általá­Két év múlva éppen egy évszázada lesz annak, hogy megalakult az Iinterparla- menitánis Unió. Az alapító tagok sorában van hazánk is. A svájci székhelyű nem­zetközi szervezet célja, hogy a béke és a nemzeteik közöt­ti együttműködés szellemé­ben ápolja a kapcsolatokat a különböző országok parla­menti képviselői között. A gazdasági, társadalmi fejlő­déssel együtt a szervezet fel­adata változott, a humanitá­rius fő cél azonban változat­lan. Amikor diaképéket néze­getve beszélgetői kezdtünk Horn Péterrel. először erről esett szó. — Ezen a konferencián teljes tanácskozási joggal tizenkilenc afrikai IPU-tag­nos szabadságról, nem a percek öntudatlanságáról. Azt sem vesszük észre, hogy nem nagy dolgok, csak pil­lanatnyi melegséget segíte­nek a túlélésben, átfutó, kellemes érzetek rajzolnak észre sem vehető mosolyt. Olyan ez, mintha magas he­gyen születne az ember, s bár tudja, helye ott van, mégis lefelé tart. Nehéz az út, és fárasztó, mégis meg­teszi, s közben elveszíti mindazt, aminek a hegy csúcsán még birtokában volt. Eltompulnak az érzékek, s nincs szavak által szerzett öröm, csak hántás, nincs megbocsátás', csak harag. Egymás után tolnánk az órákat, hogy teljen, teljen az idő, de megsavanyodik a tej a .hűtőszekrényben, s idegeinkbe ingerült rángás férkőzik. Halvány lesz a szerelem, s hiába tudjuk az igazságot, hogy nincs baj, míg észre nem vesszük, a nadrágnak rossz a szabása, az arc színtelen. Nincs baj, csak ha meglátjuk, a köröm alatt piszok ver tanyát, s a karcsú csípőre háj rakódik, •gyerekünk fintora hullámzó ellenérzést szül. Kérdeznénk ilyenkor, emlékszel még a kezdetre, a csodára, a csók­ra, amibe beleborzongtunk; hát hol ez a borzongás, hol ez a csók? Emlékszel még a szemem színére? A hegygerincről a völgybe kerültünk, csalódottan és cselekvésre képtelenül. Ügy gondoljuk, mindent megta­nultunk már, mindent tu­dunk, s még a harag is el-, veszett, hogy nem ezt ígér­ték. Tudjuk azt is, hogy nem cserélhetünk nem lé­tező szeretetet, már nem szerethetjük a csere lehető­ségét, s keressük együtt a nem létezőt, akkor, mikor a kérdés az, létezhet-e szere- tetcsere, a szeretet cserél- het-e létet — hát kérünk egy szerető, cserélhető lehe­tőséget. Klie Ágnes állam vett részt, de ott volt huszonegy jelentős nemzet­közi szervezet delegációja is, többek között a Világbank, az ENSZ, az ENSZ Élelme­zésügyi Világszervezete, az Egészségügyi Világszervezet küldötte. Európából. öt or­szág: Belgium, Jugoszlávia, az NDK, az NSZK és Ma­gyarország képviseltette ma­gáit. — Az éhínség megszünte­tése. Afrika mezőgazdaságá­nak fejlesztése világügy. Mi­lyen megközelítésben, mi­lyen módon foglalkozott ez­zel a konferencia? — A vita középpontjában három fő tématerület állt. Elsősorban az, hogy mit te­hetnek maguk az afrikai or­szágok a katasztrofális élel­mezési helyzet javításáért. Másodsorban azt elemezték, hogy milyen világkereske­delmi változások segíthetik a .nemzeti erőfeszítések ered­ményességét; harmadsorban arról tárgyaltaik, hogy mi­lyen jellegű külső segítségre van szükségük az iparilag és mezőgazdaságilag fejlett or­szágok, a nemzetközi szer­vezetek részéről. — Mi jellemzi a földrész mezőgazdaságát? — Ahogy a kongresszust megnyitó beszédében Ro­bert Mugabe, Zimbabwe miniszterelnöke hangsúlyoz­ta: Afrika jövője szempont­jából kiemelt fontossága van a mezőgazdaság fejlesz­tésének. A földrész bruttó termelésének felét adja ez az ágazat, az export bevéte­lek kilencven százaléka in­nen származik, és itt van a munkahelyek nyolcvan szá­zaléka. Ezek után szinte megdöbbentő az a tény, hogy alig van ország, amely a költségvetéséből tíz száza­léknál (!) többet fordít a mezőgazdaság fejlesztésére. Ráadásul az Afrikába érke­ző pénz- és természetbeni segélyeknek alig húsz száza­léka szolgálja ennek az ága­zatnak a föllendítését. Sú­lyos és elhibázott gazdaság- politika következménye az, hogy a hetvenes években még önmagát élelmezni ké­pes földrészből másfél évti­zed alatt olyan kontinens lett, amelynék minden ötö­dik lakóját még alapvető élelmiszereikkel is külső for­rásokból kell ellátni. Muga­be államfő arra kérte á nemzetközi szervezetet, hogy ajánlásaival segítsen minél gyorsabb kiutat találni Afri­ka kormányainak. — Ez az ajánlás valójában záródokumentum. Ha csak töredékesen is, néhány főbb megállapítást idézzen ebből. — Afrika jövője, további fejlődése biztos mezőgazda­sági háttér nélkül elképzel-- betétien. Éppen ezért elke­rülhetetlen, hogy a mezőgaz­dasági fejlesztésnek elsődle­gességet biztosítsanak, az ál­lami beruházásoknak leg­alább húsz—huszonöt száza­lékát erre fordítsák. A föld­rész természeti erőforrásai jelentősek, de nem egyfor­mák az országok között, sőt országon belül sem. Épp ezért országonként, konkré­tan kell kidolgozni a fejlesz­tés módját. Az agrárterme­léssel közvetlenül összefüg­gő tenni válókhoz szorosan kapcsolódik a lakosság lé­lekszámúnak tudatosabb sza­bályozása. — A konferenciáról be­szélgettünk eddig. Mint ma­gyar parlamenti képviselő, milyen személyes élményt hozott magával? — A föld másik oldalán még meggyőzőbb hatással érzékeltem, mint például itt, Európában, hogy Magyaror­szág nemzetközi tekintélye jóval meghaladja világgaz­dasági súlyát. Nem sok de­legációval beszélgetett külön is Robert Mugabe miniszter­elnök, de dr. Bániczky Ödönnel, követségünk veze­tőjével és velem hosszasan és szívélyesen tárgyalt. Ügy vélem, része volt ebben a sze­mélyes élményeknek, hiszen nyolcvan háromban járt ha­zánkban. De annak is, hogy igen nagy az érdeklődés a magyar agrárpolitika iránt. Afrika nagy gondja, hogy nincs fejlett nagyüzemi me­zőgazdasági háttér, és látják, hagy csak kisüzemi módon nem lehet versenyképesen dolgozni. A mienkhez ha­sonló kombinációra lenne szükség, arra, hogy a fejlett nagyüzemi gazdaságokhoz kapcsolódjanak a kisüzemek. A Robert Mugabeval folyta­tott beszélgetésnek is ez volt a fő témája. — Zimbabwe angol gyar­mat volt. az átlagosan ér­deklődő magyar ember jó néhány dolgot tud a koráb­ban Rhodézia néven ismert országról. Mégis más. ha olyan ember beszél róla, aki maga is járt ott. — A hazánknál négyszer nagyobb, mintegy nyólcmil- liós Zimbabwe Afrikában a második legfejlettebb, el nem kötelezett ország. Vi­szonylag fejlett az ipara, és fejlett a mezőgazdasága is. Mezőgazdasági termékeinek kilencven százalékát magán­kézben levő nagygazdaságok állítják elő. A zimbabwei dohánynak az egész világ vevőije, a legjobban ismert, kiváló termék. De viszony­lag magas szinten termelnek kukoricát, .gabonaféléket. Az állattenyésztésben döntő többségben a szarvasmarha van, Afrikai viszonylatban igen magas, 30—35 kiló az egy főre jutó húsfogyasztás. Egyszóval Zimbabwe mező- gazdasága ma olyan, szórtén van, amelyet sok afrikai ál­lam jó, ha évitizedek múlva elér. Gondolom, ez a fejlett­ség indokolta, hogy ott tar­tották az Unió konferenciá­ját. — A diaképek bizonyítják, nem csupán tanácskozásból állt a konferencia. — Nagyszerű szervezéssel, az előre jelzett igények sze­rint mindenkinek módja volt személyes tapasztala tokát is szerezni. Én egy állatte­nyésztési kutatóközpontban járttam, és meglátogattam egy farmot. A világ kicsi. Mondanom sem kell talán, hogy ennek az ezernyolcszáz hektáros nagybirtoknak ter­mészetesen magyar, méghoz­zá kaposvári hazánkfia a tulajdonosa. Csodálatos do­hányültetvényei vannak. — Milyenek a falvak, a főváros? Mint a világ jóré­szét bejárt ember, élményei sorában hová helyezi el dél-afrikai tapasztalatait? — A vidéki települések vályogból készült, kör alakú, .ablaktalan kis épületek. Megkezdődött azonban egy váltás. A farmerek jutányos költségért minitafalukat épí­tenek munkásaiknak. Ezek már téglából épült, takaros lakóházak. Sőt állami támo­gatással, a farmerek vállal­ják munkásaik képzését is; szakmunkásképzőket létesí­tenek, ahol természetesen csak a saját gazdaságuk ré­szére képezik a dolgozóikat. Harare olyan, mint egy angol és egy amerikai nagy­város keveréke. Rengeteg a zöld terület, gyönyörű par­kok vannak, az épületek többsége kertes családi ház. A növényzet védelme a töb­bi afrikai országgal ellen­tétben mélyen gyökerezik az emberekben. Ami viszont egyenesen mellbe vert, az a hallatlan tisztaság. Ehhez hasonlóval talán Szingapú­ron kívül eddig a világon se­hol sem találkoztam, csak­hogy ott drákói törvények szabályozzák. Itt viszont vá­rosban és vidéken egyaránt jellemző. Az istenháta mö­götti település föld útjai is olyan sepert tiszták, .mint ami jellemzi például a leg­jobb ménesistállót. Az idő, sajnos, kevés volt, hogy a magyarázat nyomára buk­kanjak. Ügy érzem, az egyik legérdekesebb utam volt ez. Közéleti, szakmai szempont­ból, de turisztikailag, embe­rileg is maradandó az él- mény. v. M_

Next

/
Thumbnails
Contents