Somogyi Néplap, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-06 / 31. szám
2 Somogyi Néplap 1987. február 6., péntek Gromiko—Kissinger-találkozó A Szovjetunió kölcsönös megegyezésre törekszik Két volt külügyminiszter eszmecseréje Moszkvában. A képen: Henry Kissinger (balra) és Andrej Gromiko, jelenleg szovjet államfő találkozója a Kremlben Ki ki ellen? Csádi csaták Szvetozár Durutovlcs látogatása Bányász Rezső államtitkárnak, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala elnökének meghívására február 2. és 5. között Magyarországon tartózkodott Szvetozár Durutovics , jugoszláv szövetségi tájékoztatási titkár. Megbeszéléseiken áttekintették a tömegtájékoztatási intézmények kapcsolatainak helyzetét. Megelégedéssel állapították meg, hogy a magyar és a jugoszláv sajtó hasznosan szolgálja a két szomszédos szocialista ország baráti együttműködését. Továbblépésre van lehetőség a tömegtájékoztatási szervek, a kiadóvállálatok kapcsolataiban és a sajtótermékek kölcsönös terjesztésének bővítésében is. Kubai kitüntetés magyar tábornokoknak A Kubai Köztársaság Államtanácsa, a két ország fegyveres erői közötti fegyverbarátság továbbfejlesztésében és erősítésében szerzett érdemeik elismeréseként, a Forradalmi Fegyveres Erők 30. Évfordulója Érdemrendet adományozta Mórocz Lajos altábornagy- nak, honvédelmi minisztériumi államtitkárnak, valamint Pacsek József altábomagy- nak, a Magyar Néphadsereg vezérkari főnökének és Horváth István altábornagynak, a Magyar Néphadsereg politikai főcsoportfőnökének, honvédelmi miniszterin *vet- teseknek. Ugyancsak ezzel a magas kitüntetéssel ismerték el több más vezető beosztású tábornok és tiszt munkáját. A kitüntetéseket Euclides Vázquez Candela, Kuba budapesti nagykövete és Gabriel J. Homar Gonzalez alezredes, katonai és légügyi attasé nyújtotta át. A világpolitika figyelőinek bizonnyal feltűnt az elmúlt hónapokban, hogy változóban vannak a Szovjetunió és Nagy-Britannia kapcsolatai. Az elmúlt jó (tíz évben inkább ahhoz szoktunk hozzá, hogy Moszkvának a nagy nyugati kormányszékhelyek közül a legkevésbé Londonnal jó a kapcsolata: felidéződnek hirtelen diplomata- kiutasítások, kémgyanúsít- gatások, hosszú szünetek a magas szintű tárgyalásokban. Aztán rövidebb javulásokra és ismételt visszaesésekre emlékezünk, szóval arra, hogy a világ legnagyobb szocialista államával inkább hűvös viszonyt tartottak fenn a brit kormányok. Persze látnunk kell, hogy a zordabb idők nagyon is kötődtek a londoni konzervatív kormányzáshoz, s talán személyesen Margaret Thatcher miniszterelnökhöz, aki hivatalának első pár évében igencsak ókonzervatív, a szocializmussal általában nem csupán barátságtalan, hanem egyenesen ellenséges arculatot mutatott. Mindezekért tűnhet fal mostanában, hogy milyen gyakori lett egyszerre a szovjet—brit politikai eszmecsere. Hol magas szintű angol küldöttség tanácskozik Moszkvában, mint nem is olyan régen, Renton külügyi államminiszter vezetésével, hol a szovjet politika jelentős tisztségviselői cserélnek eszmét Londonban, mint éppen ezekben a napokban, A szovjet—amerikai kapcsolatok egy sor alapvető kérdésében nincs előrehaladás azok miatt az akadályok miatt, amelyeket az amerikai vezetés gördít megoldásuk elé — mutatott rá Andrej Gromiko szovjet államfő, Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszterrel folytatott beszélgetése során. Az SZKP KB PB tagja, a Legfelsőbb Tanács elnökségéneik elnöke saját kérésére fogadta csütörtökön az amerikai politikust, aki az Egyesült Államok— Kanada intézet meghívására a Szovjetunióba érkezett államférfiak csoportjával látogatott Moszkvába. Az amerikai magatartás következtében a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatai továbbra is bonyolultak, e kapcsolatok aggasztó szakaszon mennek át — fejtette ki Gromiko a nyílt és tárgyszerű légkörű beszélgetésen. Rámutatott: a Szovjetunió arra törekszik, hogy kölcsönösen elfogadható megegyezésre jussanak a fegyverzetkorlátozás és a leszerelés kérdéseiben, hogy amikor Zaglagyin, a moszkvai külpolitika egyik kulcsembere vezeti a delegációt. Nem vitás, hogy gyorsan javuló kapcsolatokról árulkodnak ezek a tanácskozások, még akkor is, ha tudjuk, hogy a sűrűsödés legfőbb oka a közelgő csúcstalálkozó: Gorbacsov és Thatcher március végén Moszkvában folytat majd tárgyalást. Már önmagában a várható legfelsőbb szintű eszmecsere is jelzi, hogy pozitív változások történtek a két ország viszonyában. A gondos és alapos előkészítés pedig egyenesen arra mutat, hogy ezúttal mindkét oldalon szeretnék elkerülni a kapcsolatok korábbi hullámzását. Gondos, előzetes nézet- egyeztetéssel, a legfontosabb témákról kicserélt véleményekkel olyan csúcstalálkozót lehet tartani, amely valóban hosszabb távra megszabhatja a kapcsotütok jó minőségét. A Thatcher-kor- mány az elmúlt másfél-két esztendőben egy kissé pozi- tívabban-aktívabban közelíti meg a nagy nemzetközi problémákat, s ezért — bár ezt hivatalosan mindig cáfolják — bizonyos közvetítő szerepet is játszhat Moszkva és Washington között. Emiatt a világ még inkább megkülönböztetett figyelemmel kíséri a. szovjet—brit politikai tanácskozások minden eseményét, így a mostani londoni eszmecserét is. A. K. megszüntessék a fegyverkezési hajszát és meggátolják a világűrre való kiterjesztését. Az amerikai fél részéről azonban nem tapasztal olyan törekvést, hogy a kétoldalú kapcsolatokat új módon, annak alapján fejlesz- szék, amit a genfi és a reyk- javíki találkozón' elértek. Ellenkezőleg: a két ország viszonyának rontására irányuló szándékot észlel, amelyre a legutóbbi példa a február 3-i amerikai ne- vadai nukleáris robbantási kísérlet volt. Egyidejűleg az Egyesült Államok feszültséget szít a világ számos térségében, s ennek következtében tovább nő a nemzetközi helyzet ingatagsága. A Szovjetunió következetesen igyekszik megfelelő alapot teremteni az Egyesült Államokkal való építő szellemű párbeszédhez, ügy véli, ehhez az alaphoz tartozik Mihail Gorbacsov tavaly január 15-i nyilatkozata és ezt szolgálják Reyk- javíkban tett javaslatai is — hangoztatta a szovjet vezető. A találkozón áttekintették a nemzetközi kérdések széles körét is, továbbá Andrej Gromiko tájékoztatást adott Henry Kissingernek az SZKP KB januári üléséről, méltatva a tanácskozáson hozott határozatok nagy jelentőségét, a Szovjetunió bel- és külpolitikai irányvonalának megvalósítása szemszögéből. Az Egyesült Államok folytatja a rakétaelhárító rendszerékről 1972-ben kötött SALT—I szerződés felülvizsgálatát. A felülvizsgálatot Reagan elnök rendelte el, hogy „jogi alapot” teremtsen az űrfegyverek kipróbálásáHosiszabb békés időszak után néhány hete ismét fellángolt a csádi polgárháború. A támadó fél ezúttal a Hisszen Habré vezette központi kormány volt, amely elérkezettnek látta az időt, a Líbia támogatását élvező ellenzéki fegyveres szervezet az Ideiglenes Nemzeti Egységkormány (GUNT) általi ellenőrzött északi országrész elfoglalására. Ebben legfőbb szövetségesei, Franciaország és az Egyesült Államok is támogatják, arriit az is jelez, hogy Párizs közvetlenül is beavatkozott a konfliktusba. Arra hivatkozva, hogy Csádban líbiai csapatok harcolnak, és líbiai repülőgépek több várost bombáztak, a francia légierő támadást intézett egy észak-csádi település ellen. A francia hadsereg vezérkari főnöke röviddel később a csádi fővárosban, Ndzsame- nában járva kijelentette, hogy kormánya „szükség esetén” kész a közép-afrikai országban állomásozó mintegy 1400 fős haderejét is A kettészakított ország térképe hoz. A Pentagon sürgeti, hogy Reagan hivatalosan is fogadja el a szerződés „széles körű" értelmezését, amely a katonai vezetés szerint lehetővé tenné a fegyverkísérleteket. A The New York Times bevetni Habré államfő oldalán. A pontosan két évtizede tartó beháború újabb felvonásának megértéséhez a múltba kell visszanyúlnunk. A sivatagos, rendkívül szegény, és ritkán lakott Csá- dot a francia gyarmatosítás idején mesterséges, az etnikai, vallási és nyelvi viszonyokat figyelmen kívül hagyó határok megrajzolásával hozták létre. Olyan törzsek és nemzetiségek kerültek így közös irányítás alá, amelyek kultúrájukban és hagyományaikban jelentősen különböztek egymástól, sőt évszázadok óta ellenséges viszonyban álltak. Ezt a gyarmatosítók ki is használták hatalmuk fenntartására, kijátszva egymás ellen az elnyomástól szabadulni akaró törzseket. A hatvanas évek elején függetlenné vált Csád máig sem volt képes megbirkózni ezzel az ellentmondásos örökséggel — nem volt olyan erő, amely egységes nemzetté kovácsolta volna a széthúzó etnikumokat, sőt olyan sem, amelyik az ország népességének többségét képviselhette volna. Az áldatlan helyzet törés a The Washington Post egybehangzó jelentése szerint a felülvizsgálattal kapcsolatban Reagan elnökletével kedden megtartott magas szintű tanácskozáson, az úgynevezett Nemzetbiztonsági Tanácsadó Testület ülésén született utasítás. Azóta Shultz külügyminiszter és Weinberger hadügyminiszter egymásnak ellentmondó értékelést adott a szerződésről különböző kongresszusi bizottságok előtt, bár mindketten elismerték, hogy az új típusú űrfegyverek telepítését a SALT—I egyértelműen eltiltja. Washington korábban egy alkalommal már folytatott hasonló „felülvizsgálatot”, de ennek eredményeként „ideiglenesen” az úgynevezett „szűkebb értelmezés” mellett foglalt állást. ídost Weinberger és a Pentagon más vezetőinek nyomására újabb vizsgálat indult annak kiderítésére, hogy milyen kibúvóval folytathatna az Egyesült Államok kísérleteket az űrfegyverékkel. Hisszen Habré támadást in dított vényszerű következményeként a hatvanas évek közepén megindult a harc a központi hatalom megszerzéséért. Eleinte a mohamedán észak állt szemben a keresztény déllel, később viszont az erőviszonyok egyre áttekinthetetlenebbé váltak és a hetvenes évek elejére tucatnyi fegyveres szervezet harcolt egymással. Párizs a káoszt kihasználva, saját befolyását és stratégiai pozícióit erősítette, és jónéhány- szor fegyverrel is beavatkozott a polgárháború menetébe, a neki tetsző erőket támogatva. Hisszen Habré jelenlegi elnök is francia segítséggel jutott hatalomra 1982-ben, miután szembefordult korábbi harcostársával, Gu- kuni Veddei akkori államfővel. A hosszú bél-harcot az döntötte el, hogy Habré oldalán francia ejtőernyősök jelentek meg, és elfoglalták Ndzsamenát. A menekülni kényszerülő Veddei az északi szomszédhoz, a csádi eseményeket éberen figyelő Líbiához fordult segítségé.« Mozgalma, a GUNT Tripo«« támogatásával ellentámadásba lendült, amit megin, csak a francia csapatok ál Irtottak meg. A kialakuló erőegyensúlynak megfelelően a 16. szélességi kör mentén demarkációs vonalat hoztak létre, amelytől északra Veddei, délre Habré befolyása érvényesült. Áz ezt követő hároméves viszonylag békés időszaknak tavaly nyáron a külső és belső feltételek megváltozása vetett véget. Az Egyesült Államok Líbia-ellenes terveiben Csád is helyet kapott: Washington a tripoli vezetés gyengítésére megfelelő eszközt látott a csádi belháború felszításában. Amerikai küldöttségek, majd katonai szakértők és hadiszállítmányok érkeztek a közép-afrikai országba. A Habré-kormány a francia és amerikai segítségre támaszkodva előkészületeket - tett egy általános offenzíva megindítására, amit az Észak-Csádban zajló események is elősegítettek. Az ellenzéki fegyveres szervezetben, a GUNT-ban ugyanis időközben szakadások mutatkoztak, egyre több csoport lépett ki belőle, s Gu- kuni Veddei képtelen volt megállítani a belső bomlást. Minden bizonnyal ezzel állt összefüggésben, hogy Veddei szembekerült líbiai támogatóival is, s le is váltották a mozgalom éléről. A GUNT-on belüli összetűzéseket kihasználva, az elmúlt év végén Habré csapatai a 16. szélességi fokot átlépve támadásba lendültek. Egyes alakulataik a polgárháború során először egészen a líbiai határ közelébe nyomultak, ami viszont már közel sem csupán a csádi ellenzék szétzúzását célozta. Ezt látszik igazolni az is, hogy Franciaország nem habozott bevetni légi-- erejét a frontvonalaktól északra, az amerikai kormányzat pedig támogatásáról biztosította a francia lépést. Washington és Párizs magatartása mögött a jelek szerint, az a törekvés áll. hogy olyan konfliktusba próbálják belesodorni a tripoli vezetést, ami ürügyet adhat egy újabb Líbia elleni akcióra. Az amerikai és francia beavatkozás tehát a csádi polgárháború nemzetközi válsággá mélyülését eredményezheti. Lengyel L, László Az India és Pakisztán között keletkezett feszültség enyhítését elérő egyezményt írtak alá Új-Delhiben a két ország diplomatái. A képen: a pakisztáni (balra) és az indiai'diplomata kézfogása Csütörtök esti kommentár Eszmecsere Londonban Egyesült Államok — SALT—I. Folytatják a szerződés felülvizsgálatát Ellentmondó értékelés kongresszusi bizottságok elé
