Somogyi Néplap, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-06 / 31. szám

1987. február 6., péntek Somogyi Néplap A pártszervezetek parlamentje Pehelykönnyű építőanyag Megkezdődtek a beszámo­ló taggyűlések. Az alapszer- vezetek' nagy része jelentős tapasztalatokkal rendelke­zik a beszámoló taggyűlés előkészítésében és megszer­vezésében. A tapasztalatok értelmes hasznosításának azonban semmi köze nincs a rutinszerűséghez. Erről nem­csak azért célszerű szólni, mert mindig akadnak olya­nok, akik hajlamosak a ru­tinszerű megoldásokra, ha­nem azért is, mert ennek az évnek egy sor olyan sajá­tossága van, amelyet a po­litikai munkában is messze­menően szem előtt kell tar­tanunk. Mindig igaz, hogy egyik év sem olyan, mint a másik, ezért a politikai munka értékelése, megter­vezése is mindig konkrét adottságokra épül, annak megfeleílő követelményeket elégít ki. Ez az év ilyen szempontból külön figyelmet érdemel. Nélkülözhetetlen eligazodást nyújt hozzá a Központi Bizottság 1986. no­vember 19—20-4 határozata. A mostani beszámoló tag­gyűlésekkel szemben alap­vető politikai követelmény a KB határozat fő politikai útmutatásainak újbóli át­gondolása. Ennek alapján indokolt összegeznünk, ér­tékelnünk a végzett munkát, és ebből kiindulva célszerű kimunkálnunk egész évi teendőinket. A beszámoló taggyűlés alapvető célja, hogy a párt- .szervezet vezetősége számot újon a múlt év során vég­zett munkájáról. Arról, hogy hogyan irányította az alap­szervezet politikai tevékeny­ségét, mennyire tudott meg­felelni hivatásának. A szer­vezeti szabályzat rögzíti a vezetőségnek ezt a köteles­ségét, illetve a tagoknak azt a jogát, hogy értékeljék pártalapszervezetük tevé­kenységét, minősítsék a ve­zetőség munkáját. A taggyűlés természete­sen nem térhet ki minden részletre, az alaptevékeny­séggel összefüggő politikai munkára kell összpontosí­tania. így például a válla­latoknál működő pártszer­vezetek azt állítják figyel­mük közzéppontjába, hogy a politikai munka eszközei­vel hogyan segítették a gaz­dasági feladatok megoldá­sát, a párt gazdaságpolitiká­jának érvényre juttatását. Nem arról van szó, hogy a taggyűlés vállalati mérleg- beszámoló szerepet töltsön be és az adatok halmazával árassza el a párttagokat. Az össztevékenységét kell mi­nősítenie, hogy az alapjai­ban mennyire van össz­hangban a politikai követel­ményeivel. A gazdasági ve­zetés politikai megítélésének alapja csak az lehet, hogy milyen eredménnyel, milyen erőfeszítést fejtettek ki en­nek érdekében. A politikai értékelés fontos összetevő­je, hogy mind az eredmé­nyeknek, mind a lemaradá­soknak okairóll reális állás- foglalás szülessen: mi az, amivel mint objektív körül­ménnyel kell számolni, és mi az, ami szubjektív té­nyezőktől függ. A pontos el­határolás teszi lehetővé az elismerés és a felelősség meggondolt, megalapozott alkalmazását. A Központi Bizottság no­vemberi határozata alapján a gazdasági tevékenység po­litikai elemzése is bonyolul­tabb vizsgálódást követel. Feltétlenül tekintettel kell lennünk olyan szempontok­ra, mint a korszerűség, a nemzetközi mércével mért összehasonlítás, a megújulá­si készség, a fejlesztési di­namizmus, a minőség, a tel­jesítményelv érvényesítése, az érdekeltségi viszonyok befolyásolása, a napi és táv­lati gondolkodás összhang­jának biztosítása. E szem­pontok nemcsak az előző év értékelésében kell, hogy ve­zető szerepet játszanak, ha­nem az idei feladatok ki­munkálásánál is. A gazdasági tevékenység politikai minősítése megkö­veteli annak .vizsgálatát is, hogy mit tett a pártszerve­zet a feladatok teljesítése érdekében, hogyan, milyen módszerekkel segítette a munkát, miben érdemli ki az elismerést, netán az el­marasztalást. Ide tartozik az is, hogy a pártcsoportok mennyire állták meg helyü­ket és milyen színvonalon érvényesül a kommunista példamutatás, mennyire biz­tosították az eredményes gazdasági munkához szük­séges társadalmi-politikai háttért. Végeredményben a, politikai munka minősítésé­nek egyik fő mércéje, hogy a kommunista közösség ké­pes volt-e magával ragad­ni, jobb és nagyobb teljesít­ményekre hangolni a többi dolgozót, adott-e elegendő támogatást a kezdeménye­zőknek, az újítóknak, a fej­lesztés főszereplőinek. A gazdasági kérdések po­litikai munkájának közép­pontba' állítása nem merít­heti ki a beszámoló taggyű­lés témakörét. Különösen figyelemre méltó, hogy az alapszervezet a maga mű­ködési területén mennyire tölti be a politikai munka fő irányítójának és szerve­zőjének szerepét. Többek között nem szorulhatnak háttérbe a pátrszervezet bel­ső viszonyaival összefüggő kérdések sem. Az elmúlt év, a beszámo­lási időszak bővelkedett iz­galmas eseményekben, a po­litikai közvéleményt foglal­koztató kérdésekkel, társa­dalmi gondjaink sem lettek kevesebbek. Ilyen körülmé­nyek között a közhangulat alakítása, politikai befolyá­solása nem kevés feladatot adott pártszervezeteinknek. Érdemes ezeknek a tapasz­talatait is számba venni, nemcsak azért, mert hozzá tartoznak a múlt év politi­kai mérlegéhez, hanem azért is, mert tanulságai a jövőre nézve is hasznosak. Különö­sen annak vizsgálata idősze­rű, hogy a pártszervezet, az egyes kommunisták nehe­zebb körülmények között mennyire állják meg helyü­ket, milyen az elvhűségük, eszmei-politikai szilárdsá­guk, kiállásuk. A Központi Bizottság 1986. novemberi határozatának feldolgozása a pártegység vonatkozásában is fontos ta­nulsággal szolgál minden pártszervezet számára. Nyil­vánvalóbbá tette, hogy mi­lyen kérdések körül vannak a viták; miben tapasztalha­tók eltérő vélemények, hol szorul erősítésre az eszmei- politikai nevelőmunka. A beszámoló taggyűlések fon­tos feladata, hogy értékel­jék az alapszervezethez tar­tozó párttagok ideológiai, politikai egységét, cselekvé­si készségét, és meghatároz­za az ezekkel összefüggő tennivalókat is. A decemberi párttaggyű­lések, a januári munkásgyű­lések és pártnapok során az alapszervezetek sok politikai kérdést tisztáztak, sok konk­rét helyi teendőre hívták föl a figyelmet. Teljes egészé­ben azonban nem oldották és nem oldhatták meg sem az elvi tisztázással, sem pe­dig a konkrét intézkedések kimunkálásával kapcsolatos sokrétű feladatot. Ezt a munkát most a beszámoló taggyűlések fórumát is fel­használva folytassuk to­vább. Kovács Péter az MSZMP KB alosztályvezetője A hőszigetelés az utóbbi idők építkezéseinek egyik legfontosabb követelménye. Az öt-tíz éve kifejlesztett téglák — ha takarékosan bánnánk velük — alig al­kalmasak, hogy visszapa­rancsolják a lakásokból szökni próbáló meleget. A gázszilikát valamivel jobb megoldás lehet, de nehéz és porózus (magába szívja a legkisebb nedvességet is), nem kedvelik az építők. Hőszigetelése viszont hatá­sos. A külföldi szakirodalom évek óta foglalkozik a gáz- betonnál célszerűbb építő­anyagokkal. Magyarországon több vállalat megpróbálko­zott az előállítással, nem túl nagy sikerrel —, a Sáév átvette az alapötletet és 1985 őszén hozzákezdett a kísér­letekhez. — Az egésznek a lelke egy habosító vegyidet, ame­lyet cementhez és vízhez keverve kapjuk a falazó­anyagot — magyarázta De­libeli József, a Sáév mű­szaki igazgatóhelyettese. A habosítót a baromfifel­dolgozás hulladékából állít­ja elő egy alföldi üzem: tol­lat és más egyebet dolgoz­nak fel, helyettesítve a kül­földről behozható habkép­zőt. A termelőszövetkezettől kapott minták repedezettek voltak, a tégla felülete egye­netlen maradt. A keverési arány megváltoztatásával próbálkoztak Kaposváron, de az nem vezetett ered­ményre. Laboratóriumban megvizsgálták a mintákat és kiderült, hogy szabad, lekö­tetlen cementszemcsék ma­radtak az anyagban kiszára­dás után is. Ezeket kellett egyenletesen elosztani. Befejeződtek az ünnepi munkásőregység-gyűlések a megyében. Mindenhol — a törzsben és az öt egységben — megemlékeztek a testület megalakulásának 30. évfor­dulójáról. Egy-egy ünnepségen 400— 500 munkásőr, családtag, hozzátartozó, vendég vett részt. Kiemelkedett az . élen­járó címmel kitüntetett ka­posvári Latinca Sándor munkásőregység ünnepsége, ezen kilencszázan vettek részt. Mindenhol értékelték a szocialista verseny mozgal­mat, köszöntötték az alapí­tó munkásőröket, a mun- kásőr-feleségeket. Az úttö­rők képviselője szalagot kö­tött a csapatzászlóra. Ekkor tettek esküt a fiatal mun- kásőrjelöltek is. Marcaliban és Nagyatádon zeneszóval, csapatzászlóval vonultak fel a munkásőrök. Az egységek gyűlésein ki­tüntetéseket adtak át. A ka­Kezdetben faformákba öntötték a keveréket, de ha abba belekötött, csak kirob­bantani tudták belőle, ezért acél öntővázákat fabrikál­tak. A keverési arány beál­lítása csak ezután jöhetett. A hozzáadott cement meny- nyiségével változott a hab­cement szilárdsága és a hő- szigetelése. Ha sok került bele a kötőanyagbóll stabi­labbá vált, ha kevesebb ce­mented kevertek hozzá a szigetelése lett jobb. Terla~ ky József minőségvédelmi és fejlesztési osztályvezető tartotta a lelket a kísérlete­zőkben, hiszen a sok siker­telenség néhányuk kedvét elvette a további munkától. A szakirodalmi adatok szolgáltatták az alapot, eh­hez igazították a gyárban a paramétereket. A másik irányadó a gázszilikát mé­rete és hőátbocsátási ténye­zője volt. — Gyöngyösről szállítot­tuk a gázbetont az épülő lakásainkhoz, nein olcsó az út idáig — vélekedett a műszaki igazgatóhelyettes. — Hasonló anyagot keres­tünk, így akadtunk rá a habcementre. A homogenizáló jól mű­ködött: úgy összekeverte az anyagot, hogy minden ce­mentszem köré vízburok ke­rült. A szilárdsági és hőátbo­csátási mérések kedvező eredményeket hoztak. A 19x 39x30 centis darabok alig­ha voltak nehezebbek tizen­három kilónál. Belőlük akár kétszintes épületek falait is felhúzhatják minden féle­lem nélkül. A hőszigetelése jobb, mint amit a szigorú szabvány előír. Igen fontos posvári dr. Fonai János Ki­váló Szolgálatért Érdemren­det kapott. A Haza Szolgá­latáért Érdemérem arany fo­kozatát kapta Kűri Ferenc (megyei törzs), Teglovics László és Horváth László (Kaposvár), Szakos Ferenc (Nagyatád). Az ezüst foko­zatot vette át Erdő Töhötöm, Szeli Ferenc és Berek János (Kaposvár), Tratnyek István (Nagyatád), Mészáros György (Siófok). A .bronz fokozatot kapta: Laki János, Törő Dezső, Vass Lajos, Csonka István, Kakas István, Kovács Já­nos, Laki László, Major Ist­ván. Sziládi Mihály (Kapos­vár), Foki Gyula, Gazsó László, Lukácsa Lajos, Mi­hályi László (Marcali), Nyö- géri Antal (Nagyatád), Ka­sza Ferenc, Molnár Imre (Siófok). A Szolgálati Érdemérem 30 évért adományozott foko­zatát 94 alapító munkásőr kapta meg a megyében. előnye, hogy zárt pórusé, nem veszi magába a vizet, így a fagy sem tehet kárt benne. Az anyagvizsgáló labora­tóriumban Székhelyi Zoltán betonteclhnológus mutatta meg a gépeket, amelyeken a megszilárdult habcement tu­lajdonságait mérik. Kezem­be vettem egy szürke-kék téglát, a külső fala egyen­letes voilt, csak a tört felü­leten látszott a szivacsos szerkezet. A sokat mondó kitünteté­seket : Munkás—Paraszt Ha­talomért, Szocialista Ma­gyarországért, Szocialista Hazáért — a legutóbbi há­rom évtized során azok kap­ták, akik 1956 után tevéke­nyen segítették a kibontako­zást, a gazdasági és erkölcsi helyreállítást. E magas elis­merések tulajdonosait hívta össze Marcali párt-, tanácsi és társadalmi vezetősége. — A harminc évvel ez­előtti februári napokban már kezdett visszatérni rendes medrébe az élet — emléke­zett vissza az akkori esemé­nyekre dr. Griibl László, a városi pártbizottság első tit­kára. — Annak idején a gazdasági károk helyreállí­tásán kívül a legfontosabb feladat a tömegek bizalmá­nak visszanyerése volt. Mindkettőt: a munka za­vartalan folytatását és a bi­zalomerősítést is elősegítet­ték azok, akik a maguk te­rületén és lehetőségeikhez mérten mindent elkövettek, hogy az emberek előtt vilá­gossá váljék, mi és miért történt, s megértsék, hogy a politikai és a gazdasági kon­szolidáció közös feladat és közös érdek. A marcali párt- bizottság tanácstermébe meghívottak — huszonötén foglaltak helyet az asztalok­nál — azokban a hetekben, hónapokban fáradhatatlanul dolgoztak, agitáltak, példát mutattak. Dr. Grübl László arról is tájékoztatta a résztvevőket, hogy e harminc év során és különösen az utóbbi évek­ben milyen fejlődés történt a városban és környékén. Szavai nyomán érzékelhető­vé vált a vonzáskörzetbe tartozó harminchat település mintegy negyvenkét és fél ezer lakosának minden je­lentősebb gondja, öröme. A Marcaliban levő ipari üze­mek bérszínvonal-gondjairól éppúgy szó volt, mint a ter­melőszövetkezetek — a rend­kívül aszályos évtől eltekint­A Sáév tavaly másfél mil­lió forintot költött a kuta­tásra, ami elenyésző a vár­ható sikerhez képest. Az el­ső kísérleti házat Kaposvá­ron a Ballakúti utcában már félig fölépítették. A továb­bi kutatásokat a Baranya Megyei ÁÉV-vel közösen végzik majd, mert a na­gyobb anyagi lehetőségek es a szakemberek közös mun­kája hamarabb vezet ered­ményre. ve — eredményes tevékeny­ségéről. Bővítették — a marcaliak régi kívánsága volt ez — a gimnázium épü­letét; ezt tervezik a szak­munkásképző > iskolában is. Az idei legfontosabb felada­tok közé tartozik a városi kórház . rekonstrukciója és bővítése; és szeretnék bőví­teni a zeneiskolát is. A fejlődést, a szüntelen megújulásra való törekvést tükrözték az első titkár sza­vai. A tájékoztatót baráti han­gulatú beszélgetés követte. Bensőséges kapcsolatokat formált a sok közös élmény. Ez érződött nemcsak a sza­vakon, hanem látszott az ar­cokon is. örültek egymásnak a rég látott ismerősök, és azok is, akik azóta is gyak­rabban találkoztak. A har­minc év során nem csökkent a kezdeti-régebbi lelkese­dés, változatlan energiával vesznek részt azóta is a szo­cialista társadalom építésé­ben. Kovács Lajos például csak 1981-ben mént nyug­díjba a honvédségtől; 1957- ben politikai tisztként dol­gozott. Sokféle feladata volt akkoriban; sok-sok beszélge­tésen és előadáson vett részt, ismertette a párt politikáját, vitázott, agitált. Kivette ré­szét a pártszervezésből is, nem volt egy perc „üresjá­rata" sem. Bolla Ferencné nyugdíjas pedagógus szinte még min­dig maga előtt látja, amint 1956-ban a huligánok beve­rik az ablakukat, _s megtá­madják a férjét. Az erőszak­ból egyszer s mindenkorra elege lett. Ezért dolgozott ő is a kibontakozásért. Orosz szakos pedagógusként, tol­mácsként is segítette a ma­gyarok és a szovjet katonák közötti megértést. Mint mondta, időnként úgy érzi: „Tolmácsra manapság is, még két magyar ember kö­zött is, szükség van néha”. K. Gy. Felvonulás Marcaliban, Nagyatádon a munkásőregység gyűlések Faragó László Kitüntetettek párbeszéde Töretlen hittel, akarattal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents