Somogyi Néplap, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-05 / 30. szám
1987. február 5., csütörtök Somogyi Néplap 3 A siker elkerülte a mezőgazdaságot, a teljesítmények az utóbbi két évben elmaradtak a várttól. Az okok széles körű feltárása és elemzése után a mezőgazdasági nagyüzemek mindenütt azon munkálkodnak/ hogy a nép- gazdasági célkitűzésekkel összhangban miként tudják az idén 4,5-5 százalékkal növelni termelésüket. A termelés mennyiségi és minőségi növelésének anyagi-műszaki és belső szervezési lehetőségei vannak. A fő figyelem most általában az üzemen belüli feladatokra, a belső tartalékokra irányul. Osz- szeállitásunkban néhány nagyüzemben azt kisértük nyomon, hogy most, a tervezés idején, miként igyekeznek segíteni a célok elérését ÚTKERESÉS KÖZBEN Telepfejlesztés és ültetvénytelepítés Mostanra már bizonyossá vált, hogy a tervezetthez és az 1985. évihez képest is gyengébb évet zárnak a somogyi mezőgazdasági nagyüzemek — a téeszekben várható 274 millió forint például 27 százalékkal kevesebb az előző évinél, az állami gazdaságok 328 milliós eredménye viszont csak 8 százalékkal marad el az 1985. évitől. Hogyan keresik a kibontakozást, az eredményesebb gazdálkodás lehetőségét a megye közös gazdaságai ? Mikié Vilmos, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezető-helyettese: FO SZEMPONT A JÖVEDELEM — Most, a tervezés időszakában alapvető tennivaló a múlt évi gazdálkodás áttekintése, reális elemzése, a közrejátszó okok kritikus és önkritikus feltárása. Tapasztalataink szerint így is indultak ennek az évnek a téeszek. Tudunk olyan törekvésekről, hogy a növény- termesztési főágazaton belül nagyobb szerephez jutnák az ipari alapanyagnak termesztett növények. Jó lenne, ha olyan kultúrák is teret kapnának, amelyek kisebb jövedelmet adnak, de hosszú távon biztos piacuk van. Mind több üzem alkalmazza a folyékony műtrágyát; ez a költségtakarékos, eredménynövelő módszer a szuszpen- ziókészítő és keverőüzemek gyarapodásával egyre terjed Somogybán. A szerkezetváltás, illetve -módosítás jele a szőlőtelepítés: a Viticoop keretében a somogysámsoni, a balatonszentgyörgyi, a látrányi téesz ültet jó fajtákat. Sorra alakodnak a szőlő- és gyümölcstermelő szakcsoportok is. Az állattenyésztési főágazatnál folytatódik a rekonstrukció és újabb munkákat is előkészítenek: tizennégy téesz — köztük a batéi, a toponári — határozott szándéka a fejlesztés, s az idén befejeződnek a munkálatok — világbanki hitelből — a lakócsai téeszben. Fejlesztési támogatást adunk a marcali és a kaposmérői téesz- nek, hogy kocasüldőfckel segítse a háztáji tenyésztést, a szaporulatot aztán a közösben hizlalják. Az állattenyésztés fejlesztésével együtt előtérbe helyezik a takarmánygazdálkodás javítását is. — Beváltak a regionális vágóhidak és húsfeldolgozók, meg az olyan kiegészítő tevékenységek, mint például a vései gyümölcsfeldolgozó, a mikei burgonyahámozó. A csurgóiak száraztészta-készítéssel egészítik ki az eddigi rétestésztagyártást. Kényszerpályán Nem sok nagyüzem mondhatja el azt, amit a toponá- ri Kapostáj Termelőszövetkezet: jó alapokkal indulnak az idén. Ezeket az alapokat kétségtelenül nem egy, hanem több év előrelátó. következetes munkájával teremtették meg. — Keseregni a közgazda- sági környezet miatt lehet, de attól nem változik, tehát fölösleges — vallotta Bodnár Imre, a szövetkezet elnöke. — Amit tenni lehet, azt kell keresni! Ebbe a folyamatba bele tartozott a szerkezet módosítása. Például a szegedi gabonakutató intézettel olyan együttműködési megállapodást kötöttek, amelynek értelmében a kutatók magas értékű, a legkorszerűbb fajtákat biztosítják a gazdaságnak. A múlt őszön már másodfokúnál alacsonyabb értékű vetőmag nem került a földbe — és ez önmagában lényeges hozamnövelő tényező! Az elemzés, az ellenőrzés sajátos „kapostáji’ módszerét alakították ki. Az ezzel foglalkozó csoport a termelés folyamatában elemzi a hozamokat és a ráfordításokat. Nem utólag, azonnal jelzik, ha gond jelentkezik a jövedelmezőségben. Tavaly félévkor megszólalt ez a csengő, követte egy sor egyre szigorodó takarékossági intézkedés — és az év végi mérleg bizonyítja, idejében jött a jelzés. — Nem találtunk ki semmi különlegeset — mondja az elnök —, csak a józanul gondolkodó, régi gazdaember gondosságával keressük a lehetőségeket. Aztán, ha döntünk, azt könyörtelenül végrehajtjuk. A lehetőségkereséshez a belső ellenőrzéstől kezdve a tudományos eredmények hasznosításáig, az együttműködési formák, a kapcsolatok szélesítéséig igen sok minden hozzátartozik. Ez évtől már — az országos program részeként —, hármas mentességű az itteni sertésállomány. Így a húskombinát minden kiló sertéshúsért az érvényes felárakon kívül egy forintot fizet. S mivel egybeesnek az érdekek — a kombinátnak több és jobb minőségű húsra van szüksége, a szövetkezetnek több árura, nagyabb jövedelemre — ezért a feldolgozóipar szakmailag is, anyagilag is segíti a termelő üzemet. A szövetkezet fejlesztési célja így kapcsolódik a közös érdeket szolgáló együttműködés kialakításához. A Kapostáj tsz-ben az alaptevékenység, a növény- termelés és az állattenyésztés a meghatározó. Ennek van hagyománya, ebből származik ma is az eredmény több mint kilencven százaléka. Sok számolás, elemzés után döntöttek úgy, hogy a gazdaság holnapi stabilitása .is e két ágazat arányos fejlesztésétől függ. A szarvasmarha-szaktelepen az idén indul egy két évre szóló, huszonötmilliós befektetést igénylő rekonstrukció. Az első ütemben — ugyanis csak a tudomány művelőinek bevonásával — egy olyan fejőház készül, amely várhatóan az ezredfordulóig megfelel az igényeknek. — A sertéságazat a húskombináttal való jobb együttműködés jegyében fejlődik. Mi újat lehet tenni a növénytermelés érdekében ? — Bár a termőképesség fenntartására eddig is nagv figyelmet fordítottunk, az általánosságban tapasztalható talajsavanyosodás nálunk is jelentkezik. Élve a szabályozás adta lehetőségekkel, intenzív taiajmeszezé- si programot kezdtünk. A mészkőőrlemény már itt van, s ahogy az idő engedi, megkezdjük a munkát. A területünk több mint felét szeretnénk javítani ezúton. Belső tartalékot jelent a folyékony műtrágya alkalmazása, a művelőutas technológia teljes elterjesztése, és nem utolsósorban egy sor olyan munkaszervezeti, belső intézkedés, amely a traktorostól kezdve a főágazat- vezetőig mindenkit feszesebb munkára ösztönöz. Egy zöldfedeles irattömböt mutat az elnök. — Ötödik éve élvezzük a Debreceni (Agrártudományi Egyetem számítógépes rendszerének előnyeit. Az idei tervünk — mutatja — azt írja elő, hogy tizenhárom és fél millió forint eredményt kell produkálni. A gazdaságnak ezt teljesítenie kell. Január elsejével négy új elnöki utasítás látott napvilágot a görgetegi termelő- szövetkezetben. Valószínűleg nem fogadták őket osztatlan örömmel a tagok. Berzenkednek is miattuk a munkahelyi értekezleteken, de a határozott intézkedések elkerülhetetlenek. A szövetkezet 1979-ben és 1980-ban mélypontra jutott. Kaptak ugyan segítséget, de még most is négymillió forint az évi tartozása. Próbáltak lábra állni, bizonyítja ezt az is, hogy 1981-ben 3,5 egy évvel később 5,5 millió forint nyereséget mutattak föl. Aztán beköszöntöttek az aszályos esztendők, tavaly már 10,8 millió forint terméskiesést kellett elkönyvelni. Hogy veszteségük ennél hétszázezer forinttal kisebb, az a melléküzemágaknak köszönhető. Ipari tevékenységük részaránya majdnem húsz százalék. Készítenek cipő- felsőrészt a komlói Carbon- nak, salgótarjáni üvegeket forgalmaznak és madáretetőket gyártanak az NSZK- ba. — A mezőgazdasági üzemekben, ma csupán az segíthet, hogy több lábon állnak, sok mindennel foglalkoznak. De hallani olyan véleményt is, hogy. a mező- gazdasági üzemek elsődleges 'feladata a kenyérgabona és a hús megtermelése. Magyar József, a görgetegi tsz elnöke:-— Az utóbbi megjegyzéséhez csupán annyit, hogy csak azoknál a gazdaságoknál lehet számon kérni a gabona- és a hústermelést, ahol megfelelőek az adottságok. Nálunk más a helyzet. Korábban úgy ismerték a görgetegi téeszt, mint az egyik legnagyobb burgonya- és dohánytermesztőt. Nem tudtuk gazdaságosan termelni. Ma már dohánnyal csak a háztájiban foglalkozunk: körülményeink miatt az ipari ágazatokat kell fejlesztenünk. Úgy számolunk, hogy részarányát 30—35 százalékra növeljük. — Ezzel függnek össze az elnöki utasítások is? — Szükségszerű volt a belső tartalékok feltárása. Változtattunk az irányítás rendszerén, munkaköröket vontunk össze és szüntettünk meg. Alaptevékenységünk és az ipari ágazat vezetésére külön főágazatve- zetökét neveztünk ki. Valamennyi területet, a vízvári téesz példájára, önelszámoló részlegként szerveztük át. Ennek sok előnye van, s mindenki érdekelt lett a jobb munkában. Korábban előfordulhatott, hogy a gépudvarból aratás idején harmatban kiküldtek tíz traktort az aratáshoz, s azok addig vesztegeltek, míg a harmat fel nem szállt. Most a szolgáltatási részlegtől feleslegesen senki sem köt le gépet, de a részleg vezetőjének is érdeke, hogy munkát keressen a traktoroknak. Szigorítjuk a táppénzes fegyelmet is, gyakrabban szondázunk, s megszervezzük a szabadságolást. — Az ipar feljesztése munkaerőt is igényel. Számolhatnak ezzel? — Ma Görgetegről még kétszázötvenen járnak el dolgozni. Mi jórészt átcsoportosításokkal akarjuk megoldani munkaerőigényeinket, de számítunk az ingázókra is. — Ismét segítséggel állnak talpra. Elegendő ez? — Mi jobbítunk, s többet akarunk tenni. A korábbi évekből származó terhek azonban továbbra is nyomnak bennünket. A műszaki háttér döntően fontos a feladatok elvégzéséhez. Minden nagyüzemben megkülönböztetett gonddal, sok helyen a korábbinál ösztönzőbb bérezéssel végzik a téli gépjavítást. Képünk az iharosberényi szövetkezetben készült Középpontban a takarékosság Nemcsak hópaplan, hanem jégpáncél is borítja a vetéseket. A kívülállónak szokatlan kép: traktorok vonulnak — helyenként bukdácsolnak — a végtelen hómezőben. A szakember szemében azonban már korántsem hiábavaló a téli traktorozás — lehet, hogy fél év múlva többletmázsákaf jelent a művelet. A jég és hópaplan alatt szunnyadó vetés, a traktor kereke vágta nyomon jut az éltető leve- kőhöz. — Minden időszaknak megvan a maga feladata, amelyet a gazdaembernek el kell végeznie — hallottam Nagybajomban. — A jégpáncél megtörése, a vetés levegőztetése apró, de fontos mozzanat. A termelési célról a feladatokról ezekben a napokban különösen sok szó esik. — Céljaink meghatározásakor — mondta Horváth László elnök —, mindig is igyekeztünk adottságainkból, a nagybajomi valóságból kiindulni, figyelembe- véve hozzá az anyagi, műszaki lehetőségeket, a szakértelmet és az itt élők ten- niakarását, munkaszeretetét. Most végis új módon kell gondolkodni, többet kell tenni. — Hol és hogyan lehet lépni ennek érdekében a Lenin szövetkezetben ? — A termelés bővítésének nálunk két kulcsa van: a takarékosság és az eredményben való érdekeltség fokozása. A gépműhelynél kísérletképpen már új módon, garanciális rendszerben végzik a téli javítást. — Hasonló ösztönző módszert alakítottunk ki az ipari melléktevékenységben is. Most dolgozzuk ki a gépek üzemeltetésének új érdekeltségi rendszerét, ez a technológiai fegyelem erősödése mellett ugyancsak a költségtakarékosságra buzdít. Az egész üzemre’ vonatkozó elgondolásunk, hogy fokozatosan kialakítjuk a főágazati önelszámolásit. Vagyis az év végi részesedés főágazatonként olyan lesz, amilyen mértékben hozzájárultak a szövetkezet eredményességéhez. — Amiről szó esett, az mind belső, üzemi, szervezeti szerkezeti módosítás. —A külső körülményeket tudomásul kell venni; siránkozás helyett a saját portánkon keressük a továbblépés módját. Nem olyan látványos ez, mint egy többmilliós fejlesztés, de biztos vagyok benne, hogy ezek a kis lépések meghozzák az eredményt. — Mint az üzemek többségében, gondolom itt is szűkében állnak a fejlesztés lehetőségeivel. — A mi helyzetünk sem jobb az átlagosnál. Sok befektetéssel járultunk hozzá, hogy tavaly eljutott a gázvezeték a faluhoz, de azt vallom: a holnapot, az energiatakarékosságot szolgáló lépés volt az is. Az idén már mutatkozik a haszna: most kötjük rá a szárítót, a központi létesítményeket. Emellett javítjuk a műszaki színvonalat. Rábát, tehergépkocsit veszünk, és bővítjük egy süldőszállással a te- nyészsertéstelepet. A most zajló munkahelyi tanácskozásokon mindez témát jelent. A jobbat akarás szándéka határozott és őszinte Nagybajomban. Készül a málnafagyasztó Várhatóan egymillió forint nyereséget mutathat föl múlt évi gazdálkodása alapján a segesdi termelőszövetkezet. Borbély András elnök mégsem nyugodt, ha arra gondol, hogy évente nyolcmillió forint kamatot kell kifizetniük azért, mert 1979- ben rendezték 13 milliós veszteségüket. A szövetkezet sok mindennel próbálkozott az elmúlt években, hogy javítsa gazdálkodását. Egy szarvasmarha-istállót faüzemmé alakítottak át. úgy látszott, hogy tisztes nyereséghez jutnak. Előbb- utóbb rá kellett döbbeniük, hogy a rosszabbodó kereslet mellett, szakemberek nélkül kevésbé lehet nyereséget felmutatni. Eladták az üzemet. Aztán visszavásárolták, újabban pedig átalakítják. A zalaegerszegi Hűtőipari Vállalat segítségével málnafagyasztót létesítenek; ennek málnaszezonban már üzemelnie kell. Segesd az egyik legnagyobb málnatermesztő terület hazánkban. Ha itt tartósítják a termést, nem kell szállítási veszteséggel és költséggel számolni. Kérdés azonban, hogy mi lesz a két-három hetes málnaszüret után. — Remélhetően nem maradnak kihasználatlanul a gépek és a raktárak. Lehetőség van más termények feldolgozására is. — A segesdi szövetkezet azon gazdaságok közé tartozik, amely az alaptevékenység jobbítása mellett nagy gondot fordított az ipari ágazat fejlesztésére is. Milyen haszonnal? — A lakatos- és a tekercselőüzem nem számottevő. Ami jelentős ipari beruházás volt: a tűzihorganyzó üzemünk. — Az új körülmények között mire számítanak az idén? — Csodákat nem lehet csinálni. Mi javítottunk a gépparkunkon. Vásároltunk vető- és műtrágyaszóró gépeket, Rába traktorokat, ezzel a növénytermesztés helyzetén tudtunk javítani. Az ipari üzemeink remélhetőleg jobban termelnek majd, mint egy évvel korábban. Amin változtatni lehet, az a szigorú takarékosság. Nem arra gondoltunk, hogy nem veszünk például műtrágyát, mert nincs rá pénz, hanem arra, hogy csak arra költünk, amire mindenképpen szükség van. Minden egységünknek nyereségtervet adtunk, s meghatároztuk a költségeket és a munkabért. Érdekeltté tettük őket a jobb munkában. Van, és lehet is min jobbítani!
