Somogyi Néplap, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-05 / 30. szám

t Somogyi Néplap 1987. február 5., csütörtök NYITÁS: NYÁRON Jó ütemben halad az ifjúsági tábor építése Tavaly áprilisban 'kezdték el a Törokkoppány szom- szégságában levő cseszmei erdőben az úttörő- és ifjú­sági tábor építését. A beru­házó a megyei KÍÍSZ-bizott- ság, a kivitelező a kaposvá­ri Hó-rukk gazdasági mun­kaközösség. A KISZ KB be­ruházási keretéből tízmillió forintot kaptak a kivitele­zésre. Farkas Zsolt, a So- mogyterv fiatal munkatársa tervezte az épületeket. Mindenekelőtt — közmű­pótló berendezésként — a 70 méter mély kút készült el, az energiát pedig a 2 ki­lométer hosszú elektromos légvezeték szállítja. Száz­száz köbméteres tűzivíz- és szennyvíztároló szolgálja a tábor zavartalan működését. A kivitelezés során egyre in­kább érezhető volt, hogy a tízmillió forint nem lesz elég. Segített a megyei ta­nács hatszázezer forinttal, a megyei KISZ-bizottság, a szorosadi Koppány völgye Termelőszövetkezet. Az ifjú­sági szervezet tagjai társa­dalmi munkaórákat ajánlot­tak föl, hogy a tábor minél előbb megnyithassa kapuit. Törokkoppány lakói szív­ügyüknek érzik a tábor épí­tését, segítségük nélkül nem kerülhetne sor a nyári meg­nyitóra. A tervek szerint június Iá­én fogadják az első vendé­geket a cseszmei táborban. Akkorra elkészül a központi épület. A kétszintes házban kap helyet a konyha, az ét­terem, ott lesznek a szociá­lis helyiségek, valamint az orvosi rendelő és a beteg­szert«. A környezethez al­kalmazkodó épület köré al- táboregységeket terveztek: hatszög alakú, fazsindelyes házakat, fogialkoztatóépü- leteket. A KISZ-esek társa­dalmi munkában alakítják ki a sportpályákat, a helyi ifjúsági szervezet pedig részt vett. a KISZ KB pá­lyázatán: tervük szerint a tábor körüli tórendszert sze­retnék bővíteni, ott vízibá­zist kialakítani. Máris sokan érdeklődnek a különböző szaktáborok iránt, ifjúsági környezetvé­dő, ornitológus- és sporttá­borokat szerveznek, a KISZ KB pedig ott szeretné meg­rendezni a fiatal házasok táborát. Az épületeket úgy tervezték, hogy télen is fo­gadhatnak vendégeket. Te­hát Cseszmén egész évben gazdag programmal, szép környezetben tölthetik el majd szabadidejüket a fia­talok. Néhány perccel múlt négy óra, amikor benyitottam a kaposvári Béke—Füredi vá­rosrész pártszervezetének helyiségébe. December eleje óta minden munkanapon központi ügyeletet tartanak itt, hogy a vállalatoktól, in­tézményektől a körzetekbe átjelentkezni akaró pártta­gok valahol nyitott ajtót ta­láljanak. Tomcsák P. József né nyug­díjas, ^z itteni körzeti párt- szervezet gazdasági felelőse a belső irodában ül minden délután 4-től 6-ig, s várja az érdeklődőket a Füredi utca 20—22. számú épület föld­szintjén. Az asztalán tele­fon. Már sokan ismerik a 16-221-es számot, gyakran csörög a készülék. A barátságos, szőke asz- szony mindenkit udvariasan fogad — erről meggyőződ­tem, amíg ott voltam az iro­dában —, és türelmesen fog­lalkozik az ügyével. — Erre szükség is van — mondta Tomcsák P. József - né. — Azok, akik nyugdíj­ba mennek és át akarnak jelentkezni a jelenlegi párt- szervezetekből a körzetbe, kíváncsiak, hogy lakóhelyük szerint melyikbe tartoznak. Itt megtudják, hogy hol a helyisége, ki a titkára, mi­kor tartanak fogadóórát, s általában kit hol lehet meg­találni. — Mennyien fordulnak meg itt az ügyeleti órák­ban? — Ez eléggé eltérő. Olyan is van, hogy két-három na­pig senki sem nyitja rám az ajtót; máskor meg egy délután többen is jönnek. Az íróasztalon nagy ala­kú, kockás füzet. Az ügye­letes pontosan vezeti, ki és milyen ügyben járt nála. Amolyan diszpécseri szol­gálat ez, hiszen telefon se­gítségével igyekszik össze­hozni a jelentkező érdeklő­dőket és a körzeti párttitká­rokat vagy a vezetőség va­lamelyik tagját. Ez ugyanis meggyorsítja az átjelentke­zést. — Azért persze van prob­léma — gondolkod'k el Tomcsák P. Józsefné. — Előfordul, hogy nagyon ne­héz elérni egy-egy körzetet. Most már kialakult az is­meretem, s tudom, hogy ha nincs a titkár, akkor kit tárcsázzak föl. Nemcsak a tájékoztatás, a megfelelő helyre való irányítás, ha­nem a visszajelzés is fel­adataim közé tartozik. Nem mindegy ugyanis, hogy az, aki nálunk járt, valóban el­intézte-e az átjelentkezést. Az ügyeletes a városi pártbizottság munkatársai­nak kérésére egyezteti kü­lönféle rendezvények idő­pontját és még sok minden­ben segít. Jönnek egyébként panasszal is a központi ügyeletre, sőt megfordulnak nála párttitkárok is, akik az átjelentkezni készülő nyug­díjasok ügyében járnak el. Amikor erről beszélgettünk, szinte bizonyításként megje­lent az irodában a Balaton Fűszért fiatal párttitkára. Szentgróti János is két nyugdíjas ügyében jött; azt tudakolta, melyik körzeti alapszervezetbe tartoznak majd. — Nagyon jónak tartom ezt a központi ügyeletet — mondta a párttitkár.-— Ezt hallom mindenki­től, aki ide bejön — erősí­tette meg Tomcsák P. Jó­zsefné is. — Szívesen ve­szik a párttagok ezt a lehe­tőséget. így a megfelelő helyre irányítunk minden­ki t. még ha olykor nem is tudunk mindent azonnal el­intézni. S olyanok is be-be- térnek ide, akik ezután ké­szülnek majd nyugdíjba. Csaknem ezer kommunis­ta tevékenykedik a kaposvá­ri körzeti pártszervezetek - ben, s várhatóan a követ­kező hónapokban is sokan átjelentkeznek. Jól döntött a városi pártbizottság, ami­kor megnyitotta ezt a köz­ponti ügyel etet — az ő ér­dekükben. Lajos Géza Bölcs mondások hóról, hidegről, télről Számítógépes mérlegellenőrzés vább hullott a levél, és re­pült a bogárka. Ali Cselebi Üszkün barát­ságosan intett. Dodi és Gergő összenéz­tek. — Azt hiszem, oda kell mennünk — mondta Dodi. — Igen, épp úgy integet. De minek? — kérdezte Ger­gő. — A jutalom... — sza­ladt ki Dodi száján. Már mindenki integetett. Dr. Keresd!, a tolmács, Virt- hegyi és az egész kíséret. Elindultak. Ali Cselebi Üszkün mo­solyogva előre lépett, és ke­zét nyújtotta Dodinak, aki összecsattintotta bokáját, s mint fegyverét a katona, pi­páját ball kezében szorosan maga mellé szorítva, mélyen meghajolva fogadta a ma­gas jobbot. A török vendég megszó­lalt, angolul. Dodi enyhén imbolyogva kérdőn mosoly­gott. — Azt kérdezi a minisz­ter úr — szólalt meg a tol­mács —, hogy nincs-e török vér önben. — Kitudja — felelte Do­di, majd a fényképezőgépét szorongató Konrádra kiál­tott. — Mit bámulsz, gyor­san ... még fogom a kezét! — De mielőtt a gép elkat­tant volna, a miniszter már Gergővel is leparertázott. E közjáték után a proto­koll elvonult. Dodi utánuk bámult — Te mit gondolsz — fordult Gergőhöz — nem kellett volna mégis, leg­alább egy pakli jófajta do­hányt kérnem? — Nem tudom, de ezt meg is írhatod neki. — Igaz. Ne feledd, hogy hazafelé a trafikba vegyek légiposta borítékot bélyeg­gel. S ezzel az ideiglenes, és rendkívüli, kétszemélyes fo­gadóbizottság megindult a csilingelő presszóajtó felé. Fent a magasban. nagy szürke madár jelent meg. Vijjogva írt le egy-két kört, majd pottyantott egyet. Az­tán eltűnt, a messzi tájék erdőségének színes lombjai között. (VÉGE.) Doro ttya szőri tja, Juliska tágítja Három téeszben gyűlnek az adatok A nagybajomi Lenin, a nagyberki Kapos Völgye és az igalí Aranykalász Ter­melőszövetkezetben végzik ezekben a napokban — ütemterv szerint — hetven­hat somogyi mezőgazdasági termelőszövetkezet és a KSZKV, illetve a Kahyb Vállalat számítógépes mér­legellenőrzését (felvételünk a nagybajomi téeszben ké~ szült). A három gazdaság­ban folyamatosan veszik át a partnerek 1986. évi gaz­dálkodásáról készült mér­legeket, s értő kezelők a „so­rolásnak” megfelelően „táp­lálják” a gépbe a partnerek mérlegbeszámolóinak adatait. A számítógépes mérlegel­lenőrzés szervezett, a három termelőszövetkezetben lebo­nyolított formája része an­nak a programnak, amely­hez a Somogy Megyei Me­zőgazdasági Termelőszövet­kezetek Területi Szövetsége csatlakozott: a somogyi Te- szöv tagja a Fejér megyei Teszöv keretében működő mikroszámítógépes együtt­működésnek, s most átvette tőle a mérlegellenőrzés VT— 20/A típusú számítógépre ki­fejlesztett programcsomagot. Az 1986. évi adatszolgál­tatások számítógépes ellen­őrzésre együttműködési megállapodást kötött a PM Ellenőrzési Főigazgatósága, a TOT ellenőrzési, illetve köz- gazdasági főosztálya és a Fejér megyei Teszöv. Az együttműködés célja — s a somogyi szövetség is ezért kapcsolódott a számítógépes számszaki ellenőrzésnek eb­be a rendszerébe — a pénz­ügyi információs rendszer és a közgazdasági munka haté­konyságának javítása, a téeszek év végi adatszolgál­tatási kötelezettségének pon­tosabbá tétele, az adatszol­gáltatás számítógépes ellen­őrzése. UJKÉRY CSABA kát a delegációval, akik a várbástyába igyekeztek. Ali Cselebi Üszkün meg­állt és a tolmácshoz for­dult. Megállt a kíséret. Dó- diék, a fáról hulló levél, el­késett bogárka két sárga le­vél között, csak a tolmács fordult dr. Keresdi Olgához. Pár szót halkan beszéltek, a tolmács fordított, a törö­kök mosolyogtak. A dermedtség felengedett. Megmozdult a kíséret, to­Midőn karácsony hava zöld, húsvét napján havas a föld — állítja a népi meg­figyelés a decemberi időjá­rással kapcsolatban. Január, február, itt a nyár — tartja egy tréfás népi közmondá­sunk, értve rajta azt, hogy csak a tél múljék el, aztán már itt a jó idő... Miként egész szólás- és közmondás- kincsünknek, a téllel, hóval, hideggel kapcsolatos mondá­soknak is a változatosság, a képi szemléletesség és a meglepő sokszínűség a leg­jellemzőbb vonása. Fű, es, havaz — úgy lész tavasz. E közmondás tapasz­talatai igazságot fejez ki, életbölcsességet sűrít magá­ba; egy-egy magvas gondo­latban gyakran oktató céllal közli a népi szemléletű meg­állapításokat. Nem eszi meg a farkas a telet — szoktuk mondani például arra, hogy nem szokott a tél kemény hideg nélkül elmúlni. A tél hagyján, de a szele gonosz — ezt a régi közmondást ma inkább a tél tél, de a szél szél formában hallhatni. S valóban, a szél teszi kelle­metlenül hideggé a telet, hiszen ha fúj, gazdagabbnál gazdagabb hangulati és szem­léleti tartalmú szólások utal­nak rá: kihúzta már a vak koldus a dugót nem látja bedugni; kilyukadt valahol; már megint az a keskeny gatyás német állt a likra; Szent Péter elveszté pipáját stb. A télnek nincs szeme közmondás azt fejezi ki, hogy ebben a hideg évszak­ban senkit sem illik meg­szólni a ruházata miatt. Tél­ben kenyeret, nyárban ruhát bolond, aki elhágy — ehhez a bölcsességhez, azt hiszem, nincs mit hozzáfűznünk. Fázni is sokféleképp lehet. Nyelvünk legalábbis a szí­nes, hangulatos, szemléletes, a stílust élénkítő képek egész sorát kínálja szólásaiban. fázik, mint az eb; reszket, mint a kutya az ajtó előtt; didereg, mint cigány a hó­ban; reszket az ina, mint a fázós agáré stb. Akinek ki­pirosodik az orra a nagy hidegtől, annak piros mada­rat fogott az orra, aki pe­dig egész testében remeg, az úgy reszket, mint a részeg borjú; didereg, mint ősszel a cigány vagy reszket, mint a nyárfalevél. Ha valami kő­keménnyé válik a hidegtől, az csonttá fagy vagy olyan fagyos, mint a csuka. Közmondásaink között külön típust alkotnak az úgynevezett gazdaregulák, azaz a paraszti élettel, a mezőgazdasági munkákkal kapcsolatos népi mondások. Télen éli világát a paraszt — hangoztatja az egyik, arra célozva, hogy télvíz idején nincs mezei munka. Félhet a téltől, ki ősszel nem gyűj­tött — e régi közmondásunk szerint csak annak kell ret­tegnie szűkölködéskor, aki nem takarékoskodott, ami­kor megvolt rá a lehetősége. Baj van akkor is, ha az év­szakok annyira eltolódnak, hogy a gazdasági idénymun­kákat nem lehet a maguk idejében elvégezni: nyári fa­vágástól, téli kaszálástól is­ten őrizzen. A gazdaregulákkal közeli rokonok az időjóslást tartal­mazó — rendszerint vala­mely jeles naphoz fűződő — mondások. Ezek mint a haj­dani „népi meteorológia” maradványai ősi tapasztala­tokat, megfigyeléseket sű­rítenek: Ha Katalin kopog, karácsony locsog; fekete ka­rácsony, fehér húsvét stb. Ez a közmondásunk: Ha Do­rottya szorítja, Juliska tágít­ja, nem fejez ki egyebet, min azt, hogy ha Dorottya napján (február 6-dh) hideg van, akkor Julianna-napra (február 16-ára) várhatóan megenyhül az idő. Tanácsokban sem szűköl­ködnek népi mondásaink, amelyeknek egyike-másika még az ősi, népi „tudomá­nyosság” jegyeit viseli ma­gán. Fejedet hidegbe, lába­dat melegbe, hasadat higan, úgy élsz vígan — tartja a . közmondás hazánk egyes vi­dékén. Télben két szakács, egy kulcsár, nyárban két kulcsár, egy szakács: télen fontosabb az enni-, mint az innivaló, nyáron pedig for­dítva. Hideg ellen, persze a legjobb tanács a munkára serkentés: hogyha fázol, fogj fát a kezedbe! A hidegről igen sok mon­dás forog közszájon. Meg­veszi a hideg azt az embert (állatot testrészt), aki meg­fagy. Ha viszont hideg leli, akkor magas láz okozta bor­zongást érez. Sokszor a hi­degnek semmi köze az ala­csony testhőmérséklethez, ta­láló voltuk miatt azonban végezetül ezekből a mondá­sokból is érdemes néhányat említenünk. J. N. J. Az események a várban folytatódtak, és Dódiék úgy gondolták, ott a helyük. Jó­kedvűen mentek be a bol­tozatos várkapu alatt, a sza­lutáló rendőrök mellett. — Az utolsó konyakot csak megisszuk erre a nagy dicsőségre — vetette oda ne­kik Dodi. A büfé felé vezető sétá­nyon szembe találták magu­ÜGYELET A KÖRZETBEN Áz érdeklődőket útba igazítják

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents