Somogyi Néplap, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-28 / 50. szám
1987. február 28., szombat 5 Néplap RÁDIÓSZEMLE AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPDA NAPLÓJEGYZETEK AMERIKÁBÓL A bambaképű cápa Szellemi élményeim naplójában lapozgatva elsőként számolok be Jichak Perlman hegedűművész hangversenyéről a Bostoni Szimfonikus Zenekarral. Döbbenetes jelenség a pódiumon tolókocsiban megjelenő, derűs arcú, középkorú művész. Elhalkultak a zsúfolt hang- versenyterem legapróbb zörejei is, amikor kezébe vette a hangszerét. Lassan oldódott a döbbenet, és átadta helyét a csodálatnak, a lélek leborult az emberi akarat győzelme előtt. Sok száz hangversenyélménnyel emlékezetemben beírtam naplómba: „Soha életemben nem hallattam csodálatosabb he- gedűhaogot”. Szárnyalt, énekelt, kacagott és sírt az abszolút hang, mintha nem is vonó teremtette volna. Perlman számára nincs technikai nehézség; olyan köny- nyed eleganciával adja elő a legnehezebb műveket, mintha csak kétoktávos skálákat játszana. A művek után mindig néhány pillanatnyi csend ült a teremre, aztán mint a mennydörgés, feltört a taps. S a művész csak mosolygott, bőkezűen ajándékozta meg közönségét ráadásaival. Szerényen, finoman, mint az igazi nagyok. Napokig elgondolkodta- v.tt és érdeklődést keltett óennem a Haddonfieldi Szimfonikus Zenekar decemberi hangversenye, Händel Messiásának pompás előadása. 120 tagú énekkar és 100 tagú, amatőr zenészekből álló zenekar, főhivatású karmesterrel — egy Csurgó nagyságú, patinás kisvárosban! Hat évtizede muzsikáló népművelőként érdeklődni kezdtem a feltételek és a gyökerek után. Íme! Szinte minden elemi iskolának, de kivétel nélkül minden high-schoolnak (megfelel a mi gimnáziumunknak) színpaddal felszerelt hangverseny-, illetve ízínház terme van. Minden skola törekszik kisebb-na- íyobb létszámú saját zene-, car és kórus megszervezésé- •e, s ezt sűrűn szerepelteti. \ hangszereket az iskolák szerzik be, és díjmentesen idják használatra a zeneka- ■ok tagjainak. Az iskolák ’.enetanárai díjmentesen ok- atják a tanulókat. A hang- 'ersenyek elegáns műsor- üzetei á zenészek név sze- inrti felsorolásával, s a lya'kori rádió- és televízió- rözvetítések is a kedvcsiná- ást szolgálják. Az út egye- les: az elemi iskola kis ze- észei, a junior-school, majd high-school zenekarában olytatják zenekari tevé- :enységüket, végül kikötnek alapiéiyik város nagyzene- arában, ahol egy vagy két Sbivaitású karmester vezeté- í alatt szabad idejüket mu- íikálássail töltik. Némelyik kóla jazz-bandet és counter-zenekart, tánckart is sze- ipeltet. Kaposvár—Budapest táraságot autóztam Balii- Lore-ig, ahol élménydús na- Dt töltöttem. Építészetileg jndkívül érdekes város, orgalmas óceáni kikötő ilt, jelentős iparral és ke- !slkedelemmel. Ma a belső kötő inkább a turisták Nemzeti akvárium szórakozóhelye, semmint tengerészeti támaszpont. A Víz partján szűk területen égbe nyúló épületek, a Sheraton és Hyatt hotel üvegpalotája ragadja meg a látogatók tekintetét. Ebben a városban kaptam látogatásom legkülönlegesebb kulturális élményét. A Nemzeti Akvárium ötszintes, állandó kiállítás keretében valósághűen mutatja be a nézőknek az Atlanti-óceán és a Csendes-óceán élővilágát. Építészeti és muzeológiai remekmű, pedagógiai tekintetben mintaintézmény. Mozgólépcső és járda vitt felfelé, vastag üvegfalak között, s az üveg mögött egy lépésre tőlem két bambaképű cápa, majd egy fűrészeshal úszott el előttem. Ráják, ko- rallok, rákok, homárok, tengeri virágok, kétéltűek százai, 6000 tengeri állat éli eredeti körülmények között akváriumi életét a kb. 5 millió literes átlátszó, sós vízben. Ez az akvárium még Cousteau kapitánynak is élményt nyújtana, hát még nekem, a jámbor szárazföldinek. Az ötödik emeletről gyalogosan jöttem le a félhomályos körfolyosókon. Az volt az érzésem, hogy megismétlődő bibliai csodaként kettényílt előttem az óceán, és száraz lábbal sétálok át rajta. Az akváriumnak évente másfél millió látogatója van a világ minden részéből. A belépőjegy ára 6,75 dollár, tanulónak és nyugdí jasnák 5 dollár. Megéri! Azzal a gondolattal búcsúztam el a földszinti mesterséges tóban napozó fókáktól és rozmároktól, hogy ha arra járok, ismét betérek ebbe a csodalatos házba. Elköszöntem a kikötőben pihenő, ma már csak a látványosságot szolgáló Constellation nevű, há- romárbocos történelmi fregattól is, mely 1797. szeptember 7-én kötött ki jelenlegi állomáshelyén, more kikötőjében. BaltiEgy decemberi délután arra figyeltem fel, hogy a tölgyek kövér makktermését vadul gyűjtögetik az elszaporodott, hrtelen hízott, szürkésbarna mókusok. A Baltimorc-i belső kikötő garázs bejáróját, a kerti terasz barna faasztalát teleszórták a szétrágott makk héjával. Eszembe juttatták a közelgő hideg napokat. Alig győztem már összegereblyézni a ház körül a bőrkeménységű, lehullott tölgyleveleket. Egyre jobban esett a délutáni kávém melege. Felütöttem a magammal hozott, tanítványomnak szánt kötetet, Toldit, emlékezve egykori tanárom szavaira: „Magyarul tanulni isteniga- zából Arany Jánostól lehet”, és gyönyörködve olvastam: „Őszbe csavarodott a természet feje, Dérré vált a harmat, hull a fák levele, Rövidebb, rövidebb lesz a napnak útja, És hosszúikat alszik rá, midőn megfutja.” Egyre korábban sötétedett már, és nyáriasan dörgött az ég. Esőre hajlott. Vajon mi újság Kaposváron? Hazafelé mutatott a Boeing 747-es orra. Kellner Bernát Friss újság Korosztályom úgy nőtt fel, hogy a vasárnap délelőtti rádiózás nemzedéki kötelezettsége volt. Hosszú évekig ebben az időpontban sugározta ugyanis a rádió a Komjáthy György szerkesztette Vasárnapi koktélt, amelyből értesültünk arról: milyen új együttesek alakultak a múlt héten, melyek bomlottak föl, kinek jelent meg lemeze. Nélkülözhetetlen ismeretek voltak ezek számunkra, enél- kül nem nagyon lehetett megszólalni még a legsze- dettvedetebb társaság bármely lapos vitájában sem. Bár ez a műsor még ma is él, bizonyára népes hallgatósága is van, mégis úgy vélem, más már a jelentősége. Az. akkori zene iránti kíváncsiságunkat jószerével csak ez az egyetlen műsor elégítette ki, no meg a pénteken, később szombaton jelentkező, ugyancsak Komjáthy által szerkesztett Csak fiataloknak! Ma már sokkal nagyobb helyet kap ez a műfaj a műsorszerkesztésben, s azért hellyel-közzel a televízió is igyekszik kielégíteni a fiatalok könnyűzenei igényeit. A hajdani népszerű műsor vasárnap délelőtti idejét most a Gondolat—jel című egyórás adás vette át. Bölcs István felelős szerkesztésében ez a műsor hivatott betölteni azt a szerepet, amelyet a Stúdió ’87 tesz a televízióban. Kulturális hetilap, s mint nevében is benne van, időszerű riportokat, információkat, tudósításokat közöl a hallgatókkal. Nem rádiósított tévéműsorról van szó azonban, nem utánzása a Stúdiónak ez az adás. A művészeteket kedvelőknek sok olyan információt közöl, amely kimarad az említett másik műsorból. Érzékelhetően tisztában vannak az adás szerkesztői, hogy nem versenyezniük kell, hanem másik műsort készíteni. Kedvező feltételek és nehézségek egyaránt vannak ebben. Tudjuk, hogy korlátozottak a rádiózás lehetőségei, képi látványt nem nyújt, s bizonyos művészeti ágak esetében így nehéz versenyezni. Korlátáiból azonban előnyök is származnak: koncentráltabb, átgondoltabb lehet ezáltal a Gondolat—jel. Kedvező helyzetben van például a műsor sugárzási ideje miatt is. Vasárnap ugyanis rálátás nyílik már a szerkesztők számára az egész hét valameny- nyi kulturális eseményére. Így volt ez a múlt héten is, hiszen a XIX. magyar játékfilmszemléről először ez a műsor nyújtott hiteles képet a hallgatóknak. Győrffy Miklós sorra gyűjtötte mikrofonja elé azokat a személyeket, akiknek véleménye döntő súllyal esik latba a szakmán Bélül. Nagy örömmel hallottuk, hogy a műsorvezető elöljáróban nagyon világosan kifejtette saját állásfoglalását a szemléről. Hangot adott annak, hogy szerinte nagy szellemi pazarlás Jancsó Miklós filmjét valamiféle vigaszdíjjal honorálni, és sugallta azt is: egyetért a rendezővel, aki nem is ment el a díjkiosztásra. Nem a kuriózumot, a sajtószenzációt látja tehát ebben a mozzanatban, hanem a művészi teljesítmény esztétikai értékeit keresi. A Gondolat—jel összességében amolyan heti kulturális friss újság. Kár, hogy a műsorszerkesztés nem bánik úgy ezzel az adással, mint más, sokkal gyengébb színvonalúnkkal teszi. Jó lenne ugyanis, ha a héten valamikor ezt is megismételnék. Varga István Kocsis Zoltán New York-i hangversenye Rendkívüli sikert hozott New Yorkban Kocsis Zoltán hangversenye. A nemrég újjáépített hatalmas koncerttermet, a Carnegie Hallt zsúfolásig megtöltő közönség viharos tetszésnyilvánítással fogadta a magyar művész Liszt és Schubert műveiből összeállított műsorát. Kocsis Zoltánnak három ráadást is kellett játszania. Figyelembe kell venni a képességeket is Pályaalkalmassági vizsgálat, megkésve Keménytáblás könyvecskét tartok a kezemben. Egy japán szemészprofesszor állította össze a kötetet. Enyhe izgalommal lapozgatom. A zöld és barnásvörös mezőben ugyanis fel kell ismernem a számokat, észre kell vennem a meghatározott formát. Lehet, hogy több év után rajz—földrajz szakos tanári diplomámat kérdője- lezem meg, ha nem sikerül megoldani a feladatot? Akkoriban ugyanis ez a vizsgálat még nem szerepelt a felvételik előtti pályaalkalmasság elbírálásánál. A tesztet jól oldottam meg. Mégis nyugtalan vagyok, mert ezekben a hetekben több száz végzős középiskolai tanulónál végeznek látás-, hallás- és komplex belgyógyászati vizsgálatot Kaposváron és a vidéki nagyvárosokban, a megyei üzemegészségügyi szakrendelőkben. A végeredmény , nem egy esetben okoz súlyos lelki traumát. Négy évi kemény munka, felkészülés után, mint derült égből a villámcsapás utoléri a főiskolán, egyetemen továbbtanulni szándékozó diákot az ítélet: nem alkalmas. Felmerül a kérdés, miért itt és most? Az óvodában eltöltött éveket is beleszámítva 15 év áll a rendelkezésére szülőnek, pedagógusnak, egészségügyi dolgozóknak arra, hogy a rendellenességeket kiszűrjék. A tapasztalatokról, valamint a megoldás lehetőségeiről beszélgettünk dr. Vincze Erzsébet főigazgató-helyettes főorvosasszonnyal és dr. Kecskés Mária belgyógyász főorvossal a kaposvári megyei üzemegészségügyi szakrendelésen. Dr. Vincze Erzsébet: — 1977-ben alakult meg ez a szakrendelés, 1979-ben vált teljessé, 1982-ben pedig már a vidéki városok is bekapcsolódtak a munkába. A tanulók vizsgálatát 3-4 éve végezzük és körülbelül 800 gyerekből 10-nél itt derül ki, hogy alkalmatlan a választott pályára. Hogy miért csak itt? — ezt a kérdést már mi is feltettük. A korai felismerések érdekében az oktatás- és egészségügyben már korábban ki kellene alakítani egy szervesebb munkakapcsolatot. Ma, amikor szinte minden iskolában működik iskolaorvos, asszisztens, nem volna szabad olyan szélsőséges esettel találkoznunk, hogy itt derüljön ki: a gyerek színtévesztő vagy egyáltalán nem lát az egyik szemére. Ha ezeket az előzetes szűrővizsgálatokat elvégeznénk, nekünk még akkor is maradna elég teendőnk a rehabilitációval kapcsolatban. — Melyek a leggyakrabban előforduló rendellenességek? Dr. Kecskés Mária: — A csökkent látásélesség és az enyhe színitévesztés. Az utóbbi esetben például úrvezetői jogosítványt még kaphat a fiatal, de hivatásos gépkocsivezető nem lehet. Ugyancsak nem választhatja hivatásául a kémikusi, villamossági pályát, és nem alkalmas földrajz-rajz szakos tanárnak vagy nem végezhet képző- és iparművészeti főiskolát. — A kizáró okok jegyzékét egy ugyancsak idejétmúlt, 1979-ben — neves or- vosszakszermberek bevonásával — készült könyv tartalmazza. Mennyire szigorúak az előírások, és a véleményezést figyelembe veszik-e a tanintézetekben? — Egyetemek és főiskolák esetében a rendelet tanácsadó jellegű. Mi ráírjuk a lapra, hogy nem alkalmas, de teszünk utána egy kérdőjelet. Az intézmény ennek figyelembevételével dönt a felvétel lehetőségéről. Fellebbezni lehet az ítélet ellen, és a szülők részéről ez gyakorta elő is fordul. Másodfokon bizottság dönt az alkalmasságról. Ez utóbbi viszont már megfellebbezhetetlen — mondja dr. Kecskés Mária. — Kapnak-e visszajelzést azzal kapcsolatban, hogy a megkérdőjelezett esetekben felvették-e a tanulót? — Hivatailosan nem — válaszol a főigazgatóhelyettes főorvos —, de hallottam már olyanról, hogy a nemleges ítélet ellenére a felvétel mellett döntöttek. — Gondolom, ha kivételes tehetségről van szó, például egy matematikusról, el lehet tekinteni a merev szabályoktól és az oktatásügy hatáskörébe kell adni a döntés jogát — teszi hozzá dr. Kecskés Mária. Ezekben a hetekben átlag 800 gyereket vizsgálunk meg a kaposvári rendelőben. Ez óriási munka, nagy felelősség. A fölösleges lelki sérülések elkerülése végett a megelőzésben nagyobb együttműködésre, összhangra volna szükség, hiszen egy fiatalember egész életét meghatározó döntés kimondása visszavonhatatlan következményekkel járhat. Várnai Ágnes
