Somogyi Néplap, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-28 / 50. szám

1987. február 28., szombat 5 Néplap RÁDIÓSZEMLE AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPDA NAPLÓJEGYZETEK AMERIKÁBÓL A bamba­képű cápa Szellemi élményeim nap­lójában lapozgatva elsőként számolok be Jichak Perl­man hegedűművész hang­versenyéről a Bostoni Szim­fonikus Zenekarral. Döbbe­netes jelenség a pódiumon tolókocsiban megjelenő, de­rűs arcú, középkorú művész. Elhalkultak a zsúfolt hang- versenyterem legapróbb zö­rejei is, amikor kezébe vette a hangszerét. Lassan oldó­dott a döbbenet, és átadta helyét a csodálatnak, a lé­lek leborult az emberi aka­rat győzelme előtt. Sok száz hangversenyélménnyel em­lékezetemben beírtam nap­lómba: „Soha életemben nem hallattam csodálatosabb he- gedűhaogot”. Szárnyalt, éne­kelt, kacagott és sírt az abszolút hang, mintha nem is vonó teremtette volna. Perlman számára nincs tech­nikai nehézség; olyan köny- nyed eleganciával adja elő a legnehezebb műveket, mintha csak kétoktávos ská­lákat játszana. A művek után mindig néhány pilla­natnyi csend ült a teremre, aztán mint a mennydörgés, feltört a taps. S a művész csak mosolygott, bőkezűen ajándékozta meg közönségét ráadásaival. Szerényen, fi­noman, mint az igazi na­gyok. Napokig elgondolkodta- v.tt és érdeklődést keltett óennem a Haddonfieldi Szimfonikus Zenekar de­cemberi hangversenye, Hän­del Messiásának pompás előadása. 120 tagú énekkar és 100 tagú, amatőr zené­szekből álló zenekar, főhi­vatású karmesterrel — egy Csurgó nagyságú, patinás kisvárosban! Hat évtizede muzsikáló népművelőként érdeklődni kezdtem a felté­telek és a gyökerek után. Íme! Szinte minden elemi iskolának, de kivétel nélkül minden high-schoolnak (megfelel a mi gimnáziu­munknak) színpaddal felsze­relt hangverseny-, illetve ízínház terme van. Minden skola törekszik kisebb-na- íyobb létszámú saját zene-, car és kórus megszervezésé- •e, s ezt sűrűn szerepelteti. \ hangszereket az iskolák szerzik be, és díjmentesen idják használatra a zeneka- ■ok tagjainak. Az iskolák ’.enetanárai díjmentesen ok- atják a tanulókat. A hang- 'ersenyek elegáns műsor- üzetei á zenészek név sze- inrti felsorolásával, s a lya'kori rádió- és televízió- rözvetítések is a kedvcsiná- ást szolgálják. Az út egye- les: az elemi iskola kis ze- észei, a junior-school, majd high-school zenekarában olytatják zenekari tevé- :enységüket, végül kikötnek alapiéiyik város nagyzene- arában, ahol egy vagy két Sbivaitású karmester vezeté- í alatt szabad idejüket mu- íikálássail töltik. Némelyik kóla jazz-bandet és count­er-zenekart, tánckart is sze- ipeltet. Kaposvár—Budapest tá­raságot autóztam Balii- Lore-ig, ahol élménydús na- Dt töltöttem. Építészetileg jndkívül érdekes város, orgalmas óceáni kikötő ilt, jelentős iparral és ke- !slkedelemmel. Ma a belső kötő inkább a turisták Nemzeti akvárium szórakozóhelye, semmint tengerészeti támaszpont. A Víz partján szűk területen égbe nyúló épületek, a She­raton és Hyatt hotel üveg­palotája ragadja meg a lá­togatók tekintetét. Ebben a városban kaptam látogatá­som legkülönlegesebb kul­turális élményét. A Nemzeti Akvárium ötszintes, állandó kiállítás keretében valóság­hűen mutatja be a nézők­nek az Atlanti-óceán és a Csendes-óceán élővilágát. Építészeti és muzeológiai re­mekmű, pedagógiai tekintet­ben mintaintézmény. Moz­gólépcső és járda vitt felfe­lé, vastag üvegfalak között, s az üveg mögött egy lépés­re tőlem két bambaképű cápa, majd egy fűrészeshal úszott el előttem. Ráják, ko- rallok, rákok, homárok, ten­geri virágok, kétéltűek szá­zai, 6000 tengeri állat éli eredeti körülmények között akváriumi életét a kb. 5 millió literes átlátszó, sós vízben. Ez az akvárium még Cousteau kapitánynak is él­ményt nyújtana, hát még nekem, a jámbor szárazföl­dinek. Az ötödik emeletről gyalogosan jöttem le a fél­homályos körfolyosókon. Az volt az érzésem, hogy meg­ismétlődő bibliai csodaként kettényílt előttem az óceán, és száraz lábbal sétálok át rajta. Az akváriumnak évente másfél millió látogatója van a világ minden részéből. A belépőjegy ára 6,75 dollár, tanulónak és nyugdí jasnák 5 dollár. Megéri! Azzal a gon­dolattal búcsúztam el a föld­szinti mesterséges tóban na­pozó fókáktól és rozmárok­tól, hogy ha arra járok, is­mét betérek ebbe a csodala­tos házba. Elköszöntem a kikötőben pihenő, ma már csak a látványosságot szol­gáló Constellation nevű, há- romárbocos történelmi fre­gattól is, mely 1797. szep­tember 7-én kötött ki jelen­legi állomáshelyén, more kikötőjében. Balti­Egy decemberi délután ar­ra figyeltem fel, hogy a töl­gyek kövér makktermését vadul gyűjtögetik az elsza­porodott, hrtelen hízott, szürkésbarna mókusok. A Baltimorc-i belső kikötő garázs bejáróját, a kerti te­rasz barna faasztalát tele­szórták a szétrágott makk héjával. Eszembe juttatták a közelgő hideg napokat. Alig győztem már összegereb­lyézni a ház körül a bőrke­ménységű, lehullott tölgyle­veleket. Egyre jobban esett a délutáni kávém melege. Felütöttem a magammal ho­zott, tanítványomnak szánt kötetet, Toldit, emlékezve egykori tanárom szavaira: „Magyarul tanulni isteniga- zából Arany Jánostól lehet”, és gyönyörködve olvastam: „Őszbe csavarodott a termé­szet feje, Dérré vált a harmat, hull a fák levele, Rövidebb, rövidebb lesz a napnak útja, És hosszúikat alszik rá, mi­dőn megfutja.” Egyre korábban sötétedett már, és nyáriasan dörgött az ég. Esőre hajlott. Vajon mi újság Kaposváron? Ha­zafelé mutatott a Boeing 747-es orra. Kellner Bernát Friss újság Korosztályom úgy nőtt fel, hogy a vasárnap délelőtti rá­diózás nemzedéki kötelezett­sége volt. Hosszú évekig eb­ben az időpontban sugározta ugyanis a rádió a Komjáthy György szerkesztette Vasár­napi koktélt, amelyből érte­sültünk arról: milyen új együttesek alakultak a múlt héten, melyek bomlottak föl, kinek jelent meg lemeze. Nélkülözhetetlen ismeretek voltak ezek számunkra, enél- kül nem nagyon lehetett megszólalni még a legsze- dettvedetebb társaság bár­mely lapos vitájában sem. Bár ez a műsor még ma is él, bizonyára népes hallgató­sága is van, mégis úgy vé­lem, más már a jelentősége. Az. akkori zene iránti kíván­csiságunkat jószerével csak ez az egyetlen műsor elégí­tette ki, no meg a pénteken, később szombaton jelentke­ző, ugyancsak Komjáthy ál­tal szerkesztett Csak fiata­loknak! Ma már sokkal na­gyobb helyet kap ez a műfaj a műsorszerkesztésben, s azért hellyel-közzel a televí­zió is igyekszik kielégíteni a fiatalok könnyűzenei igé­nyeit. A hajdani népszerű műsor vasárnap délelőtti idejét most a Gondolat—jel című egyórás adás vette át. Bölcs István felelős szerkesztésében ez a műsor hivatott betölteni azt a szerepet, amelyet a Stúdió ’87 tesz a televízióban. Kul­turális hetilap, s mint nevé­ben is benne van, időszerű riportokat, információkat, tu­dósításokat közöl a hallga­tókkal. Nem rádiósított tévé­műsorról van szó azonban, nem utánzása a Stúdiónak ez az adás. A művészeteket ked­velőknek sok olyan informá­ciót közöl, amely kimarad az említett másik műsorból. Ér­zékelhetően tisztában vannak az adás szerkesztői, hogy nem versenyezniük kell, ha­nem másik műsort készíteni. Kedvező feltételek és nehéz­ségek egyaránt vannak eb­ben. Tudjuk, hogy korlátozottak a rádiózás lehetőségei, képi látványt nem nyújt, s bizo­nyos művészeti ágak eseté­ben így nehéz versenyezni. Korlátáiból azonban előnyök is származnak: koncentrál­tabb, átgondoltabb lehet ez­által a Gondolat—jel. Kedve­ző helyzetben van például a műsor sugárzási ideje miatt is. Vasárnap ugyanis rálátás nyílik már a szerkesztők szá­mára az egész hét valameny- nyi kulturális eseményére. Így volt ez a múlt héten is, hiszen a XIX. magyar játék­filmszemléről először ez a műsor nyújtott hiteles képet a hallgatóknak. Győrffy Miklós sorra gyűj­tötte mikrofonja elé azokat a személyeket, akiknek véle­ménye döntő súllyal esik lat­ba a szakmán Bélül. Nagy örömmel hallottuk, hogy a műsorvezető elöljáróban na­gyon világosan kifejtette sa­ját állásfoglalását a szemlé­ről. Hangot adott annak, hogy szerinte nagy szellemi pazarlás Jancsó Miklós film­jét valamiféle vigaszdíjjal honorálni, és sugallta azt is: egyetért a rendezővel, aki nem is ment el a díjkiosztás­ra. Nem a kuriózumot, a saj­tószenzációt látja tehát eb­ben a mozzanatban, hanem a művészi teljesítmény esz­tétikai értékeit keresi. A Gondolat—jel összessé­gében amolyan heti kulturá­lis friss újság. Kár, hogy a műsorszerkesztés nem bánik úgy ezzel az adással, mint más, sokkal gyengébb szín­vonalúnkkal teszi. Jó lenne ugyanis, ha a héten valami­kor ezt is megismételnék. Varga István Kocsis Zoltán New York-i hangversenye Rendkívüli sikert hozott New Yorkban Kocsis Zoltán hangversenye. A nemrég új­jáépített hatalmas koncert­termet, a Carnegie Hallt zsú­folásig megtöltő közönség vi­haros tetszésnyilvánítással fogadta a magyar művész Liszt és Schubert műveiből összeállított műsorát. Kocsis Zoltánnak három ráadást is kellett játszania. Figyelembe kell venni a képességeket is Pályaalkalmassági vizsgálat, megkésve Keménytáblás könyvecs­két tartok a kezemben. Egy japán szemészprofesszor ál­lította össze a kötetet. Eny­he izgalommal lapozgatom. A zöld és barnásvörös me­zőben ugyanis fel kell is­mernem a számokat, észre kell vennem a meghatározott formát. Lehet, hogy több év után rajz—földrajz szakos tanári diplomámat kérdője- lezem meg, ha nem sikerül megoldani a feladatot? Akkoriban ugyanis ez a vizsgálat még nem szerepelt a felvételik előtti pályaalkal­masság elbírálásánál. A tesztet jól oldottam meg. Mégis nyugtalan vagyok, mert ezekben a hetekben több száz végzős középisko­lai tanulónál végeznek lá­tás-, hallás- és komplex bel­gyógyászati vizsgálatot Ka­posváron és a vidéki nagy­városokban, a megyei üzem­egészségügyi szakrendelők­ben. A végeredmény , nem egy esetben okoz súlyos lel­ki traumát. Négy évi ke­mény munka, felkészülés után, mint derült égből a villámcsapás utoléri a főis­kolán, egyetemen továbbta­nulni szándékozó diákot az ítélet: nem alkalmas. Felmerül a kérdés, miért itt és most? Az óvodában eltöltött éveket is beleszá­mítva 15 év áll a rendelke­zésére szülőnek, pedagógus­nak, egészségügyi dolgo­zóknak arra, hogy a rendel­lenességeket kiszűrjék. A tapasztalatokról, vala­mint a megoldás lehetőségei­ről beszélgettünk dr. Vincze Erzsébet főigazgató-helyettes főorvosasszonnyal és dr. Kecskés Mária belgyógyász főorvossal a kaposvári me­gyei üzemegészségügyi szakrendelésen. Dr. Vincze Erzsébet: — 1977-ben alakult meg ez a szakrendelés, 1979-ben vált teljessé, 1982-ben pedig már a vidéki városok is be­kapcsolódtak a munkába. A tanulók vizsgálatát 3-4 éve végezzük és körülbelül 800 gyerekből 10-nél itt derül ki, hogy alkalmatlan a vá­lasztott pályára. Hogy miért csak itt? — ezt a kérdést már mi is feltettük. A ko­rai felismerések érdekében az oktatás- és egészségügy­ben már korábban ki kelle­ne alakítani egy szervesebb munkakapcsolatot. Ma, ami­kor szinte minden iskolá­ban működik iskolaorvos, asszisztens, nem volna sza­bad olyan szélsőséges esettel találkoznunk, hogy itt derül­jön ki: a gyerek színtévesz­tő vagy egyáltalán nem lát az egyik szemére. Ha ezeket az előzetes szűrővizsgálato­kat elvégeznénk, nekünk még akkor is maradna elég teendőnk a rehabilitációval kapcsolatban. — Melyek a leggyakrab­ban előforduló rendellenes­ségek? Dr. Kecskés Mária: — A csökkent látásélesség és az enyhe színitévesztés. Az utóbbi esetben például úr­vezetői jogosítványt még kaphat a fiatal, de hivatásos gépkocsivezető nem lehet. Ugyancsak nem választhatja hivatásául a kémikusi, vil­lamossági pályát, és nem al­kalmas földrajz-rajz szakos tanárnak vagy nem végezhet képző- és iparművészeti fő­iskolát. — A kizáró okok jegyzé­két egy ugyancsak idejét­múlt, 1979-ben — neves or- vosszakszermberek bevoná­sával — készült könyv tar­talmazza. Mennyire szigorú­ak az előírások, és a véle­ményezést figyelembe ve­szik-e a tanintézetekben? — Egyetemek és főiskolák esetében a rendelet tanács­adó jellegű. Mi ráírjuk a lapra, hogy nem alkalmas, de teszünk utána egy kérdő­jelet. Az intézmény ennek figyelembevételével dönt a felvétel lehetőségéről. Fel­lebbezni lehet az ítélet ellen, és a szülők részéről ez gya­korta elő is fordul. Másodfo­kon bizottság dönt az alkal­masságról. Ez utóbbi viszont már megfellebbezhetetlen — mondja dr. Kecskés Mária. — Kapnak-e visszajelzést azzal kapcsolatban, hogy a megkérdőjelezett esetekben felvették-e a tanulót? — Hivatailosan nem — vá­laszol a főigazgatóhelyettes főorvos —, de hallottam már olyanról, hogy a nemleges ítélet ellenére a felvétel mel­lett döntöttek. — Gondolom, ha kivételes tehetségről van szó, például egy matematikusról, el lehet tekinteni a merev szabá­lyoktól és az oktatásügy ha­táskörébe kell adni a döntés jogát — teszi hozzá dr. Kecskés Mária. Ezekben a hetekben átlag 800 gyereket vizsgálunk meg a kaposvári rendelőben. Ez óriási munka, nagy felelős­ség. A fölösleges lelki sérü­lések elkerülése végett a megelőzésben nagyobb együttműködésre, összhang­ra volna szükség, hiszen egy fiatalember egész életét meg­határozó döntés kimondása visszavonhatatlan következ­ményekkel járhat. Várnai Ágnes

Next

/
Thumbnails
Contents