Somogyi Néplap, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-28 / 50. szám

Somogyi Néplap 1987. február 28., szombat AZ IFJÚSÁG ELETE KISZ-tag lesz az úttörőből A II. Rákóczi F. Ált. Iskola vöröskeresztes csoportjának munkájához tartozik az iskola te­rületén levő virágok gondozása. Környezetvédelmi őrjáratot tartanak az osztályokban, az udvaron; ők gondozzák a Ságvári Endre parkot is AZ ÁTMENET NEHÉZSÉGEI Előrelépnek a fiatalok ,,A szakmám a hobbim“ Történelemkönyvet lehetne összeállítani az arról szóló vitákból, hogy miért járjon nagyobb elismerés: a mun­kában eltöltött időért, vagy az időtől független teljesít­ményért? Társadalmi és gaz­dasági feladatoktól függően időszakonként módosult a megítélés, abban azonban azonosság van, hogy a téma­kör vitája mindig izzó. Napjainkban a teljesít­ményszempont került előtér­be. Érződik ez a Somogy— Zala Megyei Téglaipari Vál­lalatnál is. A kaposvári köz­pontban Jemerik Lászlóné, a KISZ-alapszervezet titkára elmondta: — A jó munka elismerése­ként jutalmat, igazgatói di­cséretet, vezérigazgatói di­cséretet, kiváló dolgozó ki­tüntetést kaphatnak dolgo­zóink. Kiemelkedő teljesít­mény esetén természetesen a fokozatokat át lehet „ugra­ni”. Élnek-e még a régi be­idegződések? — A belépő dolgozók öt évnél korábban nemigen ré­szesülnek a kiváló dolgozó kitüntetésben. Kivételek per­sze vannak. Az alapelv az, hogy a hosszabb ideig meg­Azt mondta, szomorú egy indulni készülő vonat mellett búcsúzkodni. Egyetértettem vele. Az ilyet férfimódra (ez rám vonatkozik) kell elintéz­ni. Oda se neki, nem vagyunk már gyerekek, két éve vol­tam szerelmes utoljára. Az egyetem kocsmájában — te nevezd klubnak — érez­tem először, hogy szeretem. A kocsma kissé közönsége­sen hangzik, ezért az idén annyi mással együtt a neve is megváltozik. Nem kímé­lik majd, és jégbüfének vagy teaháznak keresztelik át. Szóval ott ültem, háttal az ajtónak, egy ormótlan asz­talnál, és agyonhasznált szé­kem két hátsó lábán egyen­súlyoztam. Előttem az aszta­lon egy vodkafolt: jóval na­gyobb annál, mint amire az ember egy fél decit képes­nek tartana. Éppen azon igyekeztem, hogy kikerüljem ezt a folyamatot, amikor el­haladt előttem. Különösen akkor tetszett, amikor za­varba jött vagy föltette a szemüvegét: kicsit hosszú orrán úgy állt, mint a hat­vanas években Audrey Hep- burnnek a Római vakáció­ban. Megállt az asztal előtt, és beszélgetett a pincérrel. So­káig néztem, majd véletlenül följebb pillantottam, ahol egy kivilágított reklámtáblán ezt a két szót láttam meg: „AZ IGAZI!" Felkiáltójellel. A hirdetés többi része nem érdekelt. bízhatóan dolgozókat jutal­mazzuk. A vállalat körülbelül há­romszáz 30 éven aluli fiatal­ja közül több mint hatvanan a központban dolgoznak. Köz­érzetükre jellemző, hogy ál­talában elégedettek a mun­kahelyi légkörrel. Jemerik Lászlóné ezt magánember­ként, baráti beszélgetéseken is tapasztalta. Az utóbbi években több fiatalt nevez­tek ki csoportvezetőnek, osz­tályvezetőnek. Aki igyekszik, az előtt van távlat. .. A vállalat igyekszik a ko­rábbinál jobban hasznosíta­ni a belső tartalékokat, így a fiatalokban rejlő energiát is. Az előző években több­ször előfordult, hogy felső­fokú végzettségű fiatalok azért mentek máshova dol­gozni, mert nem elégítette ki őket az a munka, amely- lyel megbízták őket. Mint Birovics József né személyze­ti osztályvezető említette: körülbelül tíz évvel ezelőtt az sem volt ritkaság, hogy olyan írásos anyagokat ké­szíttettek el a fiatalokkal, amelyekét azután a vezetők el sem olvastak. — Vállalatunknál fokozot­tabban hasznosítani akarjuk a fiatalokban levő lendüle­A mozdony akkorát rán­tott rajtam, hogy majdnem leestem a vagon lépcsőjéről. A jegyvizsgáló pénzbüntetés­sel fenyegetett, aztán enge­délyezte, hogy leüljek. A ku­péban egy máskor szívesen látott volt gimnáziumi osz­tálytársamat (nőt) pillantot­tam meg. A táskámat fel­dobtam a csomagtartóra, má­sik kezemben egy sikeres hetilap számát szorongattam, amelynek címoldaláról Kern András nézett rám bocsánat- kérőén. — Jól vagy? — kérdezte a lány. — Fáradt vagyok. — Le­hunytam a szemem, megint eszembe jutott a reklám. Mi is lehet az igazi? Hát per­sze. Minden gyerek tudja. A jéghideg Coca-Cola! Meg­nyugodva e felfedezésemben hamar elnyomott az álom. A Batthyány téren állok, este van, alig jár ember. Ép­pen most ment el a 12-es a Ruthén utca felé, ott lakik Tóth Jutka. (Régen láttam.) Lejjebb a rakparton egy ré­szeg férfi ül a lépcsőn. Egy részeg, zilált hajjal, kigom­bolt zakóval, térdig feltúrt nadrágban, s ráadásul egyik cipőjében nincs fűző. Felső­testét elöre-hátra, jobbra­tet — mondta Balogh Sán­dor, a központi pártalapszer- vezet titkára. — A kivitelez­hető javaslatokat megvalósít­juk, a továbbtanulást ösztö­nözzük, s iskolázott fiata­lokkal igyekszünk betölteni a középvezetői posztokat. Gondot okoz, hogy a fizi­kai munkások közül nem mindenki vállal magasabb beosztást. Egyrészt azért, mert emberekkel foglalkoz­ni nagyobb felelősség, más­részt azért, mert beosztott­ként többet kereshet. A mű­vezető-utánpótlást például néha a vállalaton kívülről kell megoldani. — Ügy érzem, a munkahe­lyi közérzet lényeges eleme, hogy nálunk a vezetők nem „főnökök”. A hangvétel, a vezetési stílus befolyásolja a légkört, s ezáltal az eredmé­nyeket is. A vezetői munka jellemzője továbbá, hogy míg a beosztott dolgozókat az ösztönös kapcsolatterem­tés jellemzi, addig a vezetők tudatosan építik a kapcsola­tokat. Az együttműködés szükségessége nyilvánvaló. Ez nyilvánul meg a vállalat tevékenységében, így a fia­talokkal való foglalkozásban is. K. Gy. balra himbálja, és közben mormog valamit. Közelebb lépve látom, hogy bal kezé­ben apró kavicsokat tart, és a másikkal kivéve egy-egy követ markából, valami üveg­féle formát rak ki a beton­ra. — Kólásüveg! — kiáltom ujjongva. — Hülye! Nem látod? Ez pinot noar ... Fehér a cím­kéje, arany betűkkel. Sötét van, alig látok, a macskakő egyenetlen, több­ször belerúgok, amíg a kö­vetkező sarokig nem érek. Itt egy kovácsoltvas lámpa alatt ajtót fedezek fel, rajta felirat: Night Club. Ahogy benyitok, majdnem le is gu­rulok a lépcsőn, olyan me­redeken vezet a bárpulthoz. Ezzel magamra is vonom rögtön a figyelmet, főleg a mixernőét. Szőke, jó alakú, körülbelül húszévesnek lát­szik. Rám villant egy félmo­solyt. Ettől elkedvetlenedem. Nem, ma nem. Talán holnap vagy holnapután. De ma nem. — Cola van? — kérdem. Hozza. Elegáns, nagy po­hárban, ahogy szeretem, az orrom sem zavar az élvezet­ben. De a cola! Valami nincs rendben. Jéghidegnek kéne lennie. De ez meleg pancso­lás ... — Jég nincs? — Nincs. Tegnap egy ven­dég öt poharat összetört — kezdi a nő —, majd a hűtő­A gyerekből serdülő, az út­törőből KISZ-tag lesz. Mind­ez nem megy zökkenő nél­kül. A pedagógusok, a moz­galmi vezetők azonban sokat tehetnek azért, hogy az át­menetet megkönnyítsék ta­nítványaik számára. Ez volt a témája annak az aktívaér­tekezletnek, melyen általános és középiskolai tanárok, csa­patvezetők mondták el véle­ményüket, cserélték ki ta­pasztalataikat. Biczó Katalin kaposvári úttörőelnök vitaindítójában elmondta, hogy még mindig nem elég hatékony a KISZ- életre való fölkészítés. Az út­törőmozgalom módszereit próbálták ugyan közelíteni a KISZ-éhez, ezek azonban nem igazán igazodtak a kor­osztály érdeklődéséhez, nem építettek az életkornak meg­A hörcsög vörös és szem­telen. A tengerimalac kíván­csian nyomja orrát az üveg falához. A mókusok mintha kissé idegesek lennének. Gál Olivér mindent észre­vesz, s ahol kell, segít. Egy kis mogyoró a mókusnak, vi­tamin a halaknak, s máris vidámabban úszkálnak. —Tizenöt éve foglalkozom állattartással — kezdte a bemutatkozást a kaposvári Munkásőr sori díszhal- és kisállatkereskedés huszon­négy éves alkalmazottja. — Mezőcsokonyán nőttem fel, a szüleim sok állatot tartottak. Akkor alakult ki bennem az állatok iránti vonzódás! Ke­reskedelmi szakmunkáskép­zőben végeztem, majd leve­lezőn megszereztem az érett­ségit. Már ekkor dolgoztam különböző állatkereskedé­sekben, a mostani helyemre egy éve kerültem. Szeren­csés vagyok, mert munka­időben is azzal foglalkozha­tom, ami a legközelebb áll hozzám. Az üzletben gyorsan telik az idő; ha nincs vásár­ló, az állatokkal foglalko­zom. Mindig akad mit csi­nálni. S ha hazamegyek, ugyanezt folytatom. Szid is érte a feleségem. Naponta több mint három órát bíbe­lődöm az otthoni papagá­jaimmal, a pintyekkel, a ten­pulttal fejezte be. Utána fagylalttölcsérbe öntöttük neki az italát, képzelheti a pofát. .. Ez így nem megy tovább. Ahol reklám van, ott árunak is kell lenni. Gyerünk vissza. Hozzá! Pillanatok alatt ott va­gyok. Megkapom a jéghideg Coca-Colát. Az üveghez majdnem odafagy az ujjam, harmatcseppek gördülnek le­felé az oldalán. Rohanok föl a szobájába a palackkal. A barátnője van csak ott: — Elment. Tudod, ma a barátjánál alszik. Leszédelgek a kollégium elé, nekidőlök a korlátnak, kezemben az átkos üveg. Lent, vagy tíz méternyire van a szemetes udvar. Egy nagy patkány valami étel­maradékot rágcsál, de amint észrevesz, fölágaskodik és figyel. Aztán még jobban megnyúlik, beleszimatol a le­vegőbe, hosszú bajuszszálai megrezdülnek. Az üveget magasra tartom, még egyszer megcsodálom, majd elenge­dem. Elnevetem magam. A csattanásra a patkány eltű­nik. ­Látom, hogy a barna folt terjed, eléri a szennycsator­nát és csurog lefelé. Döcög a vonat, valaki ráz­za a Páliamat: — Nem szállsz le? — Meg­érkeztünk. T. Fehér László felelő önállóságra. A KISZ- bizottságok, alapszervezetek úttörőkkel való kapcsolata általában csapatszintű, kevés a rajokkal való közvetlen kapcsolat. így csak kampány­szerűen, s általában csupán a nyolcadik osztályosok is­merkednek meg a KISZ sze­repével a társadalomban, fel­adataival és céljaival. A föl­készítést folyamatossá kelle­ne tenni, s itt elsősorban a középiskolák együttműkö­désére lenne szükség. A serdülőkorban testileg és szellemileg is minőségi át­alakulás Zajlik le, megválto­zik a gyerekek viszonya a Családhoz, önmagukhoz, a másik nemhez. Személyes életünkben és környezetünk­höz fűződő kapcsolatainkban is növekszik az összeütközé­sek száma. Iskolarendszerünk gerimalacokkal és a halak­kal. Van macskám, s ha a fiam, a most tizenegy heles Olivér nagyobb lesz, szeret­nék egy kutyát is. Jól érez né magát új családi házunkban, Kaposfüreden. Gál Olivér megszállott­ként szereti az állatokat. — Az emberek többsége fél a kígyótól, pedig akad­nak fajok, amelyek jól tűrik a városi környezetet. A leg­többen díszhalat vásárolnak nálunk. Népszerű még a hör­csög és a teknős. Az üzlet­ben ugyan csak kisállatokat tartunk, de más igényeket is ki tudunk elégíteni. Az után­pótlásról saját tenyészetből gondoskodunk vagy más kis­kereskedőktől vásároljuk. Tavaly volt egy majmunk is. Borsos ára miatt azonban csak egy másik kiskereske­dőnek tudtuk eladni. Az üz­let legérdekesebb állata a csíkos mókuspár. Nehezen válnánk meg tőle. Szeretjük, ha kisgyerekekkel jönnek be a szülők, mert az állattartás felelősséggel jár; pontossá­got, rendszerességet követel a kis állatok gazdáitól, s jó ha erre minél előbb megta nítják a gyereket. H. É. Ajánló Rovatunkban fiatalok aján­lanak könyvet, filmet, szín­házi előadást, programot, szórakozási lehetőséget — fiataloknak. Első ízben Ha- rák Zsuzsannát, a kaposvári kereskedelmi szakközépis­kola végzős diákját — aki jeles tanuló és a közgazda­ságtudományi egyetemre fel­vételizik majd — kérdeztük: milyen könyvet ajánlana tár­sainak. — Igazából bajban vagyok, mert az utóbbi hetekben ol­vastam például Lengyel Jó­zsef Igézőjét (nagyon tet­szett), Semprun Nagy utazá­sát és Sarkadi Imre Gyává­ját, mindhárom kötelező ol­vasmány. Kikapcsolódásként Agatha Christie Egy marék rozs című krimijét olvastam. A „kötelező irodalom” kife­jezés szerintem rossz, van va­lami rossz éle. Inkább a jó irodalomra orientálásnak ne­vezném, mert nagyon jó könyvek ezek. — Mit látott moziban, szín­házban, televízióban, amit szívesen ajánlana társainak? — Sajnos moziban decem­berben voltam utoljára, és a Végtelen történetek című filmet őszintén nem tudnám ajánlani. Ebben az évben nem váltottam színházbérle­tet. Több oka volt. Szeren­csétlenül mindig szombat es­tére esett az előadás, s így sok más programot zavart. Például nem tudtunk elmen­ni hétvégére — emiatt. Per­sze ez inkább a magyarázat második fele. Szerintem a kaposvári színház darabjai túlzottan „művészi mérce” szerkezetéből adódóan ketté­töri a természetes folyama­tot, s növeli a feszültségpon­tokat. Többet kell foglalkoz­nunk ezért a serdülőket érintő kérdésekkel, s nem csupán az oktatás folyamatá­ban, hanem a mozgalmi munkában is. Tovább kell fokozni az önállóságot, az ön- tevékenységet. Olyan helyi programokat kell megvalósí­tani, amelyekben megnyilvá­nul a szervezőkészség, az ötletesség, a közéleti érdek­lődés. Ebben a munkában sokat segíthetnek az ifivezetők. Ve­lük kapcsolatban éles viták zajlottak a konferencián. Szinte minden falusi úttörő- csapat kifogásolta, hogy az iskolájukban dolgozó ifiveze­tők munkáját a középiskolák­ban nem ismerik el, nem fogadják el teljes értékű mozgalmi munkának. Töb­ben javaslatot tettek arra, miként lehetne színesebbé, gazdagabbá tenni az úttörő- és a középiskolás diákmoz­galmat. Dakos István, a városi KISZ-bizottság politikai munkatársa, középiskolai fe­lelős hozzászólásában el­mondta, hogy olyan diák- mozgalmat kell kialakítani, amely rugalmasságával lehe­tővé teszi a tanulók politikai, érdekképviseleti, tanulást se­gítő tevékenységének kibon­takoztatását. Az a cél, hogy minden tanuló kapjon az ér­deklődésének, törekvéseinek megfelelő cselekvési lehető­séget. Segítenek ebben az ön­tevékeny diákkörök is, ame­lyek saját program alapján, önállóan szervezik munkáju­kat. maguk választják veze­tőiket, s kérik fel felnőtt segítőiket. Egy olyan pezsgő középiskolai diákélet a cél, amely alapja lehet a színvo­nalasabb KISZ-munkának. A KISZ XI. kongresszusa a kö­zépiskolai KISZ-élet megvál­toztatását tűzte ki céljául. Szakított azzal a hagyomány­nyal,- hogy mindenkit igye­kezzen tagjai közé sorolni, aki átlépi a középiskolák ka­puit. A KISZ-tagság jelent­sen nagyobb rangot, s az út­törők közül valóban csak a legaktívabbakat fogadják tagjaik közé. Ez lehet a kiindulópontja a változtatásnak. alapján kerültek közönséf elé, nem tekintettek elégg< mondjuk a fiatalságra. Pél dául a Tom Jones még na gyón tetszett, de amiket élőt te láttam, azok a darabol nem. A tévében a Mentőke megnézem, mert mindenk erről beszél. Nézője lettem sorozatnak, anélkül, hog szeretném. Néha a Stúdió ’8 az a műsor, amit szívese nézek. — Milyen klubokba jár Szeret-e táncolni, hol töl legszívesebben a szabadid« jét? — Sajnos, Kaposváron nir csenek jó klubok vagy t érettségire készülődés mia „csukott szemmel” járok, diszkót nem szeretem, ped a könnyűzenét szívesen hal gatom. Közgazdasági, polit kai előadásokra szívesen e mennék, de például decen bér közepén P. Szabó Józs' előadása a Kiliánban elm: radt. Szabadidőmben, ha cs£ tehetem, kirándulok. Ve egy tacskó kutyám, vele s tálok hétvégenként a T röcskei-tónál. Coca -Co I a -szto r i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents