Somogyi Néplap, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-28 / 50. szám
4 Somogyi Néplap 1987. február 28., szombat Győrben a Praktikus Bőrfeldolgozó Szövetkezet dolgozói már a nyárban gondolkoznak: megkezdték a gyermekszandálok készítését. Száznyolcvanezer párat gyártanak és szállítanak a belföldi kereskedelemnek ebben az évben. A tervezők pedig elkészítették már a jövő tél modelljeit Környezetromboló decibelek Lármás világban élünk, csöndes nyugalmunk érdekében már rendelet is született, s a zaj csökkentéséért szervezetten munkálkodnak az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal irányításával a Jegkülönbözőbb fórumokon. Hangok nélkül persze elképzelhetetlen lenne életünk, csakhogy a 20—30 decibel intenzitású levé'.su- sogástól a 100 decibel erősségű légkalapácsig nem mindegy, hogy mit hallunk, és az sem, hogy mikor. Hiszen vitatkozás közben természetes az 50—6CT decibel- nyi beszédintenzitás, ami éjszakai álmunkat már megzavarja. Hazánkban a felmérések szerint a városi lakosság 50 —60 százalékát zavarja valamilyen zaj, ezt bizonyítja az egyre több panasz, közérdekű bejelentés. Amint Cza- balay Lászlótól, az OKTH zajvédelmi osztályának vezetőjétől hallottam, megállapításuk szerint a zajhelyzet már hosszabb ideje folyamatosan romlik, és a lárma egyre több embert zavar. A legzajosabb a főváros, de lassan „felzárkóznak” a megyeközpontok és a többi város is; a községek viszonylag csöndesebbek. Ennek oka, hogy a legfőbb zajforrás a közlekedés; a panaszok kétharmad részének okozója. Miként lehet segíteni? Legalább azt elérni, hogy a jelenleginél ne legyenek zajosabbak forgalmas útjaink? Nálunk 1984 elején jelent meg az egészségügyi miniszter rendelete, amely megállapítja a zaj- és rezgésterhelési határértékeket. (Az NDK-ban például 1970-ben történt meg ugyanez az átfogó szabályozás.) Jogszabályaink elsősorban az új létesítményeknél, utaknál, vasútvonalaknál, új lakótelepeknél követelik meg a kötelező határértékek betartását. Megoldást jelent, ha a lakóházaktól távol vezet az út; csöndes utcákat, tereket létesítenek. A régi városrészeken elsősorban forgalomszervezési intézkedések segíthetnek. Biztató a jövőre nézve az is, hogy folyamatban van a gépjárművek megengedhető zajkibocsátásának szabályozása, a nemzetközi ajánlások figyelembevételével. A szigorítás várhatóan nagyobb mértékű lesz az autóbuszoknál és a tehergépkocsiknál. A már forgalomban levő gépjárműveknél 1988-tól a műszaki vizsgán és a forgalomban is ellenőrizni fogják, hogy a megengedettnél nem csapnak-e nagyobb lármát.. Helyhez kötődik az ipari üzemekből eredő zajártalom. 1985-ben majdnem négyszáz, fokozottan lármás ipari és egyéb létesítmény zajkibocsátását vizsgálták. Húsz százaléknyit sem találtak, ahol a megengedett határértéket nem lépte túl a közelben lakókhoz eljutó zaj. (Tehát nem az üzemen belüli, hanem a környezetbe kibocsátott zajról van szó!) Az átlagon belül persze vannak eltérések. Somogy megyében például 26 létesítmény közül kilenc felelt meg a normáknak, Borsodban húszból öt volt megfelelő, ötven százalék — nyilván a kohászüzemek — 15—24 decibellel zajosabbak a megengedettnél. (A főváros vizsgált 120 létesítményének mintegy a fele a megengedettnél 5—14 decibellel erősebb zajt sugároz.) A bökkenő ott van, hogy sok helyütt nem is a termelőberendezések okozzák a nagy zajt, hanem a szellőz- tetők, kompresszorok, hűtőtornyok, kazánházak. Előfordul, hogy az üzemben nincs is zajos munka, de egy-két rosszul elhelyezett ventillátor túlságosan lármázik. „Bűnösek” sok helyütt a közértek, ABC-áruházak. Pontosabban : azok, akik az üzlet mellett a szabadban helyezték el a hűtőkompresszorokat, a csöndre vágyó környéken lakók nem kis bosszúságára. A zaj- és rezgésvédelem elsőfokú hatósági, az OKTH- felügyelőségek 1984—85-ben összesen 558 üzem ellen indítottak eljárást. (A legtöbbet Budapesten, mert onnan érkezett a panaszoknak több mint a fele.) 1985-ben az ellenőrző mérések tanúsága szerint 110 esetből 36 üzemben az előírt határidőn belül a zajt lecsökkentették a határértékre. Ök tehát találtak megoldást, eleget téve a környéken lakók jogos igényeinek; nem fosztják meg őket a nyugodt pihenéstől. Folyik a tervező-, kutató- és fejlesztőmunka annak érdekében, hogy például „zaj- szegény” gépeket gyártsanak — a külföldi piacokon is ezek versenyképesek. De tévednek, akik azt hiszik, hogy csak a kijelölt szakemberek dolga a különböző forrásokból származó zajok csökkentése. Az egész társadalom érdekeit szolgálják e törekvések, de szükség is van arra, hogy társadalmi méretű legyen az összefogás, az együttműködés. A már érzékelhető szemléletváltozás csak kezdeti eredmény, további erőfeszítésekre van szükség a tervezők, a gyártók, az üzemeltetők és az országos hatáskörű szervek részéről. Csöndes otthonunk, nyugalmunk érdekében azonban kinek-kinek egyénileg is van még teendője. I. E. KESERŰ FAGYLALT A megsárgult papírra a Somogyország 1957. március 27. számát nyomták, a címoldalon egy apró tudósítást olvashatunk a húsvéti nyuszik műhelyéből. Az üzletvezető Lestyán Ferenc volt. Az egyetlen cukrászmester a korabeli műhelyben, az* ő kezemunkáját és ötleteit dicséri az a kétszázezer darab nyuszi és más efféle csokoládéfigura, amit az ünnepekre készített. Ezekből jó néhányat külföldön is megismertek. A még gyermek Lestyán Ferenc Kispesten lakott. Először kifutófiú volt különböző üzletekben. Egy perzsa származású cukrásznál inas- kodott. Az édesanyja kaposvári származású, az egész család Somogy megyébe költözött. Az ifjú ember az iskolai szünetekben segédmunkás és kifutófiú volt a kaposvári Corsóban. A mesterséget Barcson, egy Kajdi nevezetű cukrásztól sajátította el. A mester tanításai, intelmei ma is a fülében csengenek, keze — a jobbal és a ballal is egyformán keveri a tojáshabot — ma is úgy dolgozik, ahogy ötven évvel ezelőtt belerögződött. Barcson nemcsak azt tanulta meg, hogy lehet a krémest, a zserbót és a csokoládéfagylaltot összeállítani. Amelyik cukrász csak a hagyományos édességeket készíti, szép lassan bezárhatja a boltját. Mindig valami újat kell kitalálni, ennek a művészetét is elsajátította. Az infláció idején felhagyott a mesterséggel : kakaóporhoz, cukorhoz nehezen vagy egyáltalán nem is lehetett hozzájutni. A fiatalember szállítómunkásnak állt be, hiszen pénzt valahogy csak kellett keresni. 1952-ben lépett be — alapító tagként — a földművesszövetkezetbe. Felszerelését meg a tudományát vitte magával. Ebben az üzemben készültek a tudósításban emlegetett csokoládéfigurák is. Az önálló boltot 1972-ben nyitotta meg Kaposváron. Először süteményeket és más ínyencfalatokat készített, de helyszűke miatt csak a fagylalt maradt meg. Ám abból sokszor tíz-tizenötfélét kevertek naponta. A téli hónapokban, amikor több ideje maradt, gesztenyés finomságokat, csokoládéfigurákat és szaloncukrot gyártott. Nyáron könnyű volt kitalálni, mikor van nyitva a bolt: a fagylaltra várakozók sora sokszor a járdán kígyózott. Finom volt az a fagyi, de a gesztenyeszív is. Csak TÉLI BALATON — RÉGEK ÉS HOST ____ __________________ A jéghídnak nincs gerendája Álltam a füredi part előtt a jégén, gyönyörködtem a szép téli felszerelésben suhanó párokban, kicsikben, nagyokban és csodálkozva néztem még a legkisebb gyereken is látható, külön cipőre szerelt korcsolyákat. Eszembe jutott, hogy 50 évvel ezelőtt mi, siófoki gyerekek örültünk, ha egy tekerővei fel tudtuk erősíteni korcsolyánkat a bakancsunkra. De nagyot változott azóta a világ! Mielőtt erre fordítanám a szót, hadd szálljak kissé vissza a múltba, amikor még lovas fogatok jártak át a jégen. Pálóczi Horváth Ádám, a szántódi földbérlő, a népi énekek gyűjtője írta 1789. február 11-én egy jó barátjához, hogy február 16-án Julianna napját, vagyis Oro- szy Juliánná nevű feleségének nevenapját nem tudták akkor megtartani. Füreden lakó neje kérte, hogy mivel a „jég veszendő”, átjöhetne-e szánkóval a Balatonon és egy héttel előbb ünnepelnék meg a nevenapját? Oroszy Juliánná szép arcú, derék termetű, a környék legműveltebb asszonya volt, nyilván erős jellemű is, aki vállalkozott arra, hogy egy héttel a nevenapja előtt négylovas szánon áthajtson a Balatonon Füredről Szántódra, azon a jégből készült hídon, amelynek nem volt gerendája — mint férje írta —, majd egy éjszakai mulatás után másnap reggel, amint ugyancsak férje írta: „Rá száll az én Juliannám a Balaton Tavára, Isten tudja, hogy ment haza?” Ma már tudjuk, hogy sértetlenül hazaért. Mindenesetre ez akkor egy asszonytól szép teljesítmény volt. Száz évvel ezelőtt, amikor az északi párton még nem vplt vasút, nyáron kocsikon és dereglyéken, télen szánok- kai és kocsikkal hordták át a zalai partról a követ, míg a déli partról hozták Somogy gabonáját és más terményeket. Karavánok járták a tó jegét, amikor annak vastagsága elérte a 25—30 cm-t. A szántód—tihanyi részen nem szünetelt az átjárás. A révészek fakutyákon szállították át az utazni akarókat. A tó pedig itt-ott feketéllett a halászok csoportjaitól, akik ütemesen, lépésről lépésre haladva, húzták a jég alatt a hálót. A partokon jeget vágtak a vendéglősök,. mészárosok jégvermeinek megtöltéséhez; vágták a nádat a parasztházak befedéséhez... Élet, mozgás volt a jég egész hosszában. Ezt azután a technika előrehaladása megszüntette. Ma már nem mennek kocsival a jégre, hiszen au-i tóbusszal, vonattal is elérhető a túlsó part. A jégi halászatot pedig életveszélyessége miatt 1957-ben megszüntették. A jégvágás is megritkult a műjég általánossá válása óta. Viszont a nádvágásnak nagyobbnak kellene lennie, volt. A fáépület bejáratán arasznyi betűkkel ez áll: „A bolt megszűnt”. Lestyán Ferenc a nyugdíjaztatását kéri, elmúlt hatvanéves. Belefáradt volna a félévszázados munkába? Aligha hiszi ezt bárki. Egy sikeres ember nehezen barátkozik meg a gondolattal, hogy abba kell hagynia, amit egész életében csinált. A mesterségéből élt, abból táplálkozott szellemiekben is: A mindenkori újítás vágya vezette, az a szükség, hogy más, eddig ismeretlen finomsággal lepje meg a gyerekeket (tanítómestere szerint elsősorban nekik kell kedveskedni) meg az idősebbeket. Keserű szájízzel, de mégis bezárta a műhely ajtaját, jószerivel még rá gondolni sem szeret. Másfélmillió forintos adóhátralék láttán bárki visszahőkölt volna. Az ellenőrök a dolgukat tették, felmértek, becsültek és találtak, és nem találtak. A három vagonnyi fagylalt, mert ennyit tesz ki mint volt. Nemcsak a háztetők fedése miatt, bár az örvendetesen gyarapodó, szép népies nyaralókhoz egyre több kell, hanem mert a tövén maradó, rothadó nád a Balaton vizének is szennyezője. Most már gépekkel vágják, de nem tudják levágni mindenütt... A nagyobb helyeknél élénk a téli sport. Jéghokicsapa- tok küzdenek egymással, fakutyaversenyeket, jelmezes felvonulásokat rendeznek, néha elsuhan egy-egy vitorlás szán is; de hiányoznak azok a versenyek, amelyek például a hatvanas években oly vonzóak voltak, hogy kedvükért, no meg a jégtáncbemutatókért, különvo- natokat indítottak Balaton- füredre. A legelső 1946-ban Siófokon volt, ahol a belső kikötőben az akkori jégtánccsillagok, a felejthetetlen emlékű Pártos Artur — az örökmozgó balatoni sportvezér — irányításával rendeztek bemutatót óriási közönség előtt. Próbáltak a vitorlássport egyes vezetői osztrák—magyar jégvitorlásversenyeket is rendezni, de mire megjöttek volna az osztrákok, elolvadt a jég. Most már nincs vízumkényszer, lehetne igazi nemzetközi versenyeket rendezni. Addig azonban maradnak a fiatalok, akik gyönyörű fehér, piros, fekete színű, magas szárú cipővel és rászerelt korcsolyával róják köreiket, és vigasztalan az, akinek nincs ilyen módis korcsolyája. Zákonyi Ferenc PIACI KÖRKÉP Csalfa mérlegok Bizonyára nem mind az, de egy biztosan van, erről személyesen meggyőződhettem a kaposvári hetipiacon. A bejáratnál egy kiló dug- hagymát nyolcvan forintért vettem egy idős nénitől, aki állította, hogy a nájlonzacs- kó tartalma több egy kilónál. Ezt a piac másik bejáratánál lemérték: nem volt több kilencven dekánál. Miután ezt elmondtam az idős kofának, újra megmértük (most a piac innenső bejáratánál), s a mérleg nyelve egy kiló tíz dekát mutatott. Hm! De beszéljünk inkább a 'krumpliárakról. Ezúttal nyolc forintért vehettünk egy kiló burgonyát, a karalábé ára tíz forint volt. A sárgarépából egyre a másfélmillió forint, rengeteg. Vizsgálatok zajlottak le az áramfelvételről, a nagy- és kiskereskedelmi szállításokról, és ahogy lenni szokott, nem találtak mindent rendben. De az illetékhivatal munkatársainak ránk kell vigyázni és rajtunk keresztül az állam vagyonára. Korántsem engedhető meg, hogy valaki illetéktelenül jusson jövedelemhez. A megyeszékhely mégis szegényebb lett. Egy kedves színfolt tűnt el a Kisfaludy utcából. A Lestyán-ízek csak a mester kezében és tudatában maradtak meg, azoké- ban, akik valaha is kóstolták a fagylaltját. A megkeseredett ember otthonában várja a fellebbezésekre hozandó végső döntést. Bizakodik. Űj ízeken töri a fejét, gondolatban kísérletezik. Unaloműzőnek néhány ezer szaloncukros papírt rojtoz. Hátha egyszer még lesz rájuk szüksége... Faragó László kevesebb egészségeset láttunk, nyolc forintért, míg a petrezselyem harmincötért ment kilónként. A kelkáposztát húszért adták, a fe- ketereldknek most nyolc forint a kilónkénti ára Láttunk fényesre törölt, szép almát húsz forintért, míg a másodosztályúnak mondottat kilónként tízért adták. A körtét negyven forintra tartják. A sóska csomója öt forint volt, és ugyanennyibe került a spenót is. A mákot kilónként százért mérték; volt dió is ötvenért. de azt még törni kell. Fehérbabot negyvenért, a tarkát húszért lehetett venni. A primőröket, elfogadható áron kínálták; a fejes salá tát tíz forintért adták. Kü lönböző paprikák darabon ként ugyancsak ilyen ároi kerültek a bevásárlószaty rákba. Egy kiló paradicso mért még mindig 15Ö forintot kellett adni. Olcsó primőrnek ezúttal a csokro zöldhagynia bizonyult —ha forintért vehettük meg. A: annyit keresett tojáshoz - jó hír — ezúttal ötven fii lérrel 'is olcsóbban jutottunk mint egy hete. Most 2,20-ér adták. Az élő csirke kilőj; ötven forint volt, az él' tyúké néhány forinttal drá gább, s százötvenért má válogatni lehetett a kacsái között. A vágott, megtiszti tott baromfi kilónként átla húsz forinttal volt több. min az élő. Nőnap közeledtével egy« lőre még híre sincs a ga: dagodó virágkínálaitnak. H< virágot ugyan láttunk öt fo rimtért, s egy virágárus ö vénért fokföldi ibolyát kínált, de ennél gazdagab választékot olcsón a többi« sem tudtak felmutatni. B. .
