Somogyi Néplap, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-23 / 45. szám
Család és iskola A' múlt héten az általános iskolákban szülői értekezleteket tartottak. A legfontosabb napirend a diákok félévi tanulmányi eredményének értékelése volt; emellett számos más kérdés is napirendre került, többek között a közelgő farsangi mulatság, a tavaszi kirándulás. A család és az iskola között nem az egyetlen kapocs a szülői értekezlet. Aki csak ezt tekinti szükséges fórumnak, tulajdonképpen kimarad az oktatás és nevelés folyamatából. Vannak szülők, akik ugyan érdeklődnek gyerekeik iskolai életéről, de nem tartják fontosnak, hogy a pedagógusok fogadóóráin — ha nem is minden héten, de havonta legalább egyszer — tájékozódjanak a tanulmányi munka felől vagy arról: miben tart igényt az iskola a családi ház segítségére. Aligha merülhet ki ez a segítség abban, hogy az anya elkészíti iskolás gyerekének a farsangi jelmezt vagy megsüti a finom tortát, amit a pajtások együtt fogyasztanak cl a mulatságon. Sajnos, több kedvezőtlen jelenséget is észleltünk a napokban megtartott szülői értekezleteken. Az egyik szülő annak a kételyének adott hangot, hogy valóban húsz forintba került-e az a műsor, amelyre gyermekét elvitte a tanár néni? Mások örültek, hogy tartalmas, szórakoztató programhoz juttatta' az iskola a gyerekeket. Akadnak szülök, akik szabad idejüket szívesen ajánlják föl az iskolának, megosztják a pedagógusok olyan terheit amelyeket bárki képes átvállalni, csupán figyelmesség kell hozzá. A család és az iskola kapcsolatának ápolása, továbbfejlesztésének gondolata nem újkeletű. Am időnként változik a kapcsolat formája és tartalma is. Es nemcsak a szülői ház és az iskola közötti kapcsolat ápolása fontos. Bizonyára sokan emlékeznek arra a mozgalomra, amely az üzemek és az iskolák együttműködését szorgalmazta az oktatás tárgyi feltételeinek javítását szolgálva. Ezenkívül a tanulók bepillanthattak a termelési folyamatokba is, megismerkedhettek a munkahelyekkel, azok légkörével, ami föltétlenül hasznos útmutató a pályaválasztáshoz. Az iskola nyitottságának szorgalmazására mar az 1972-es párthatározat is felhívta a figyelmet. Történt is sok minden azóta ennek érdekében. Nemcsak az általános iskolákban, hanem az óvodákban is. Az 1986-ban érvénybe lépett oktatási törvény is megfogalmazza az iskola és a szülői ház kapcsolata továbbfejlesztésének fontosságát. Az oktatási rendszer folyamatos megújulásában nagy hang- súlyF kapott az, hogy az iskola szélesítse tevékenységi körét, s a tartalmi célok érdekében mélyítse el kapcsolatát a családdal, az ifjúsági mozgalommal. Az oktatás folyamatos fejlesztését elősegítő program a család és az iskola kapcsolatában a tartalmi feladatokra helyezi a hangsúlyt, erre ösztönzi a tantestületeket és a szülőket az oktatási törvény. A jó kapcsolat a kölcsönös bizalomra épül. Ebben is közösek a feladatok. Horáuyi Barna BEFEJEZŐDÖTT AZ ORSZÁGOS ELMÉLETI TANÁCSKOZÁS Jobbító, gyarapító vita A szocializmus fejlődésének időszerű hazai kérdéseiről rendezett háromnapos országos elméleti tanácskozás szombaton befejeződött. Szegeden — az MSZMP Központi Bizottságának agitációs és propaganda osztálya, valamint az MSZMP Csongrád Megyei Bizottsága felkérésére — társadalmi, politikai, szellemi életünk jeles képviselői, a téma szakavatott tudósai, párt-tisztségviselők, marxista oktatók, gyakorlati szakemberek mondották cl tapasztalatukat, véleményüket, javaslataikat és észrevételeiket a marxista—leninista elmélet gyarapításához, mélyen és sokrétűen elemezték társadalmi viszonyainkat. Az elméleti konferencia záró plenáris ülését Lakatos Ernő, az MSZMP KB agitációs és propaganda osztályának vezetője nyitotta meg. Elismeréssel szólt arról a sokoldalú, - konstruktív, őszinte és jobbító szándékú vitakészségről, amelyet a résztvevők a tanácskozáson tanúsítottak, s rendkívül értékesnek minősítette azt a gondolati tartalmat, amely az eszmecserékben megtestesült. Ezután a pénteki szekcióülések vezetői számoltak be a munkacsoportokban elhangzott felszólalások főbb témaköreiről. A „történelmi utunk és a közgondolkodás" című szekciómunkáját Huszár István, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének igazgatója foglalta össze. Mint mondta; a szocialista fejlődés hazai története nem választható el a nemzetközi összefüggésektől, ezt többféle közelítésben hangsúlyozták a vita résztvevői. Szinte valamennyien kiemelték az SZKP XX. kongresszusának történelmi jelentőségét, s annak a magyarországi fejlődésre gyakorolt hatását. A hazai fejlődés taglalása során fontos végiggondolni saját, bizonyos értelemben autonóm fejlődésünket is. Az elmúlt 30 esztendőben ugyanis a magyar szocialista fejlődés nagyon sok területen mutatott fel autonóm gondolkodást, fejlődési pályákat, nem feladva, hanem értékelve a nemzetközi ösz- szefüggések nagy történelmi jelentőségét. A szekcióülésen történelmi utunk végiggondolása során különös figyelmet szenteltek az úgynevezett 50-es évek értékelésének. Megállapították, hogy az örvendetesen gyarapodott tudományos elemzések ellenére akadnak még hiányosságok, fehér foltok e korszák „felfedezésében”, megismerésében. Kiemelt témaköre volt a vitának az elmélet és a gyakorlat viszonya. A vita résztvevői hangsúlyozták: a szocialista építés gyakorlatában tapasztalható torzulások, hibák nem vezethetők le a klasszikusok által kifejtett és bebizonyított elméleti tételekkel. Az új jelenségeket nem lehet csupán a régebbi elmélet alapján kezelni, s új körülmények között a régi kérdések is igényelhetnek új válaszokat. E téren is jó tapasztalatokat szerzett pártunk az elmúlt 30 esztendőben. Jó szellemű, segítő szándékú, kritikus vita bontakozott ki a gazdasági útkeresés problémáival foglalkozó munkacsoportban — mondta összefoglalójában Sipos Aladár akadémikus, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének igazgatója. A megtett út elemzése során többen is rámutattak, hogy a külgazdasági egyensúlyunk javítására az 1983—84-es években tett erőfeszítések — az eredmények mellett — bizonyos negatívumokkal is együttjártak. A termelés mennyiségének számottevő növelése az ipari és a mezőgazdasági géppark elhasználódásához vezetett, s a műszaki színvonal szinten- tartását, javítását hátráltatta, hogy a szűkösebb forrásokból kevesebb jutott a felhalmozásra. Felmerült annak a kérdése is, hogy a struktúra' átalakítása megvalósítható-e a gazdaság dinamizálásával egyidőben. Mindkettő olyan jelentős forrásokat igényel, hogy ha együttesen szorgalmazzuk végrehajtásukat, az költségrobbanáshoz vezethet — figyelmeztetett az egyik hozzászóló. Bár megfogalmazódott olyan vélemény: szükség van a gazdaságpolitikai célrendszer felülvizsgálatára is, a vita végső kicsengése az volt, hogy a VII. ötéves terv alapvető célkitűzései nem adhatók fel, a terv tartalmazza a változásokhoz való alkalmazkodás követelményét, s reális lehetőséget biztosít annak megvalósítására. A szekció tagjai egyetértettek abban, hogy elkerülhetetlen a szabályozórendszer komplex, céloknak megfelelő továbbfejlesztése. Mint mondották, csak az a gazdaságpolitika lehet sikeres, amely az ország teherbíróképességét és a rendelkezésre álló erőforrásokat figyelembe véve szabályozza a fejlesztésre fordítható eszközök elosztását, s < biztosítja a szelektív fejlesztés mechanizmusainak a kialakulását. A vita azt mutatta: nincs okunk attól félni, hogy az áru- és pénzviszonyok, illetőleg az ezzel kapcsolatos gazdasági kategóriák ellent- mondanának a szocialista termelési viszonyoknak. Az a feladatunk, hogy ezeket a kategóriákat valós, a szocialista viszonyokon alapuló tartalommal töltsük meg. Kulcsár Kálmán akadémikus, az MTA főtitkárhelyettese összegezte a „Társadalomkép és társadalmi folyamatok a 80-as években" című szekció munkáját. Elmondta, hogy különösen élénk vitát váltott ki a tulajdonviszonyok és az irányítás összefüggésének gondolatköre. Néhány felszólaló szerint a mai gazdasági szabályozórendszer gyakran elzárja az igazi piactól a vállalatokat. Kicsiny még az a (F olytatás a 2. oldalon) Czinege Lajos Kambodzsában Tegnap gazdasági kormányküldöttség élén Kambodzsába érkezett Czinege Lajos, az MSZMP KB tagja, a Minisztertanács elnök- helyettese. Czinege Lajos a magyar— kambodzsai gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság társelnökeként tárgyal az elkövetkező időszak fejlesztési feladatairól. Budapesten a Lordok Háza elnöke A magyar országgyűlés meghívására tegnap hivatalos látogatásra Budapestre érkezett Lord Hailsham of St. Marylebone, a brilt parlament Lordok Házának elnöke. A vendéget a Ferihegyi. repülőtéren Cservenka Ferencné, az országgyűlés alelinöke fogadta. Jelen volt Leonard Vincent Appleyard Nagy-Britannia budapesti nagykövete. Fanfani Moszkvában Hivatalos látogatásra tegnap Moszkvába érkezett Amintore Fanfani, az olasz szenátus elnöke. Az ■ olasz politikust Lev Tolkunov, a legfelsőbb tanács szövetségi tanácsának _elnöke üdvözölte a repülőtéren. A Rába traktorcsalád újabb típusának gyártása kezdődött meg Győrött. A tizenkét egész, hét tized tonnás, 280 lóerős, húsz sebességfokozattai rendelkező erőgép — amelynek tengelytávja fél méterrel nagyobb az ismert Rába—Steiger traktorénál — a legkö- töttebb talaj megművelésére is alkalmas. Technikai újdonsága, hogy a mellső differenciálja automata. Az új erőgépbe a Rába gyár legújabb — a legszigorúbb környezetvédelmi előírásoknak is megfelelő — motorját építették be. (MTI-fotó— Miatusz Károly felvétele) SZILÁNKOK A sző^p, hosszú hajú fiatalember úgy bevágta az ABC ajtaját, hogy az majd kirepült a .helyéről. A pénztárosnő szigorúan odapillantott, de akkorra már a fiú a lépcsőről is leugrott, és meg volt győződve: ez volt a legtermészetesebb, amit tehetett. A többiek kint vártak rá, nem tudták miért marad oly sokáig. Az általános iskolán alig túl felnőttnek érezték magukat. A feketét és a kéket kedvelik, elképzelhetetlen más szín az öltözködésükben. A szőke hajú ideiglenesen felszabadult kezével hátradobta a haját, mert belelógott a szemébe meg a szájába. Vigyorgott, mint a serdülő lányok szoktak. — Fogd már meg, míg elteszem a pénzt — mondta, (és nyújtotta is a gyűrött, fehér papírba tekert kenyeret. Nádszálvékony társa megemelte mindkét karját, markába papírzacskókat tartott, oda aligha fért volna el a kétkilós cipó. Éhesek lehettek, mert a csomagokkal felaggatott gyerek azonnal beleharapott a barnára sült kenyérbe. Szerettek volna mihamarabb alkalmas helyet találni, ahol befalhatják áz étket, de a szőke hajú sokáig piszmogott. Hóna alá fogta a literes pepszisüve- get, mégsem sikerült elraknia a pénztárcáját. Az üveg megcsúszott, lezuhant, s a barna folyadék spriccelve pezsgett a fagyott földön. Az orvosságillatú lé rá- fröcskölődött a fiúk nadrágjára. Az üvegszilánkok szerteszét vágódtak, de azzal senki sem törődött. Megkövültén álltak: a kólából nem ihatnak, annyi bizonyos. A szőke hajú nagyot röhögött: „Ez van, fiúk. Majd iszunk valami mást!” A többiek is nevettek, és egyet-kettőt bele- rúgva az apró üvegdarabokba, odébb álltak. Eszükbe se jutott, hogy eltakarítsák a cserepeket. Piros Dacia állt előttünk. Régebbi rendszámú, a jobban megépített típusból. A tetőcsomagtartón öt-hat sílécnek volt hely. Aki teheti, síeljen, erre való a tél. A bátrabbak Csehszlovákiába és újabban Bulgáriába mennek, a tehetősek Ausztriába. A kipufogóból ömlött a gáz, látszott a szivató hatása. Nemrég indulhattak el. Együtt értünk a kereszteződéshez, éppen akkor váltott a lámpa pirosra. A kocsi vezetője előbb nyugodtan ült, majd forgolódott egy kicsit; arasznyira kinyitotta az ajtót, s egy marék hamut öntött ki az úttestre. A párás levegőben nem porzot, összeolvadt az aszfalt szürkéskékjével. Mindjárt utána meglódult a kocsisor, többen is végighajtottak a rakáson. Mire az utolsó autó is átment rajta, már nem is látszott. A sok csikk, a hamu elszóródott az amúgy is piszkos utcán. Egy idegen házban érdemes megnézni a vécét; mindent elárul a lakókról. Ha bűz keveredik az émelyítő dezodorral, ott baj van. Nem vet jó fényt a gazdára, gazdaasszonyra. De hát nem ugyanilyen gazdái és gazdaasszonyai vagyunk az utaknak, játszótereknek? Mindenhol rengeteg a szemét. A szemét- tárolók körül is. Nemcsak a kukások dolgoznak hanyagul, hanem sokan sportot űznek abból: beletalál- nak-e a tartályba. Legtöbbször nem sikerül. Másokat a kuka melletti szeméthalom vonz. Egyszerű természetességgel hajítják oda a papírzsebkendőt vagy Sopianae-csomag maradékát. Hó alatt a legtisztább a város. Ahogy olvadni kezd, kiviláglik: mennyi mindent szórtunk magunk köré. A kásás hó közül kikandikáló félcipő, a félbetört palack is valakié volt, de már nem kell senkinek. Csorba esett a szemléletünkön ... Faragó László
