Somogyi Néplap, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-21 / 44. szám
1987. február 21., szombat 5 Beiratkozás Konferencia Kaposváron a rétisas védelméről RÁDIÓSZEMLE Mindenkinek vers Átgondolt társadalmi összefogás az általános iskolákba Az oktatási törvény és az új tankötelezettségi rendelet alapján az 1987/'88-as tanévre már új módon történik az általános iskolai beiratkozás. Ennek célja, hogy a gyermekek fejlettségüknek, testi-, szellemi érettségüknek a leginkább megfelelő időpontban lépjenek az első osztályba. A törvény értelmében tehát, az idén azok a gyermekek lesznek tankötelesek, akik 1981. május 31-ig születtek; ha ezt az óvoda véleménye — a folyamatos megfigyelés alapján — megerősíti. A június 1. és szeptember 30. között születettek a szülők kérésére szintén iskolába léphetnek, amennyiben ezzel az óvoda véleménye megegyezik. A beiskolázás napját — 1987. március 1. és április 30. között — a fővárosi, illetve a megyei tanácsok művelődési osztályai határozzák meg, s ennek pontos időpontját a szokásos módon és időben közlik. Az óvodavezetők a beiratkozást megelőzően 6—8 héttel adják át a szülőknek a gyermek fejlettségét tanúsító szakvéleményt. A körzeti általános iskola nem utasíthatja el azoknak a felvételét, akiknek beiskolázását az óvoda, illetve a nevelési tanácsadó javasolja, függetlenül attól, hogy a gyermek a hatodik életévéi az adott év május 31-ig vagy június 1. és december 31. között tölti be. Az új gyakorlat tehát szükségtelenné teszi az iskolák által korábban szervezett úgynevezett iskolaérettségi vizsgálatokat. Természetesen a szülő kérheti a gyermek felvételét más iskolába is: ennek teljesítése azonban az adott intézmények lehetőségeitől függ. Nyugat-Európa mérsékelt égövi részén gyakorlatilag kipusztult a rétisas. Ezekben az országokban ötven—száz éve jegyezték fel az utolsó kilövést, de van ahol sokkal régebben. Hazánkban a múlt század végén több száz rétisaspár költött, de a környezeti ártalmak hatására mostanra alig maradt belőlük. A • Tisza mentén telepedtek meg, de leginkább Somogy és Baranya megye ad otthont a néhány párnak. — A teljes kipusztulás veszélye fenyegeti ezeket az állatokat, de megfelelő összefogással megmenthetők. Gondoljunk csak a pár éve folytatott harcra, amit a kerecsensólyomért vívtunk — emlékezett vissza tegnapi megnyitójában dr. Jánossy Dénes professzor, a Magyar Madártani Egyesület elnöke. Tudósok, szakemberek és lelkes természetvédők jöttek el Kaposvárra, a múzeum nagytermébe, ahol a Magyar Madártani Egyesület, a múzeummal karöltve konferenciát szervezett a rétisas védelméről. A tanácskozáson ott volt Haraszthy László, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal osztályvezetője, dr. Tarján Lászlóné megyei környezet-, és természetvédelmi titkár. A nyugalom és a megfelelő életkörülmények biztosítása a legfontosabb feladat: ehhez ajánlották fel segítségüket az ország különböző részeiből érkező szakemberek. Réti sas-védelmi bizottságot hoznak létre, amelynek programját és célkitűzéseit a másfél napos konferencián határozzák meg. Nem a „bizottságok” számát szeretnék ezzel növelni. Ezt a munkát nem lehet íróasztal mellett, Budapesten végezni. A rétisas fennmaradása érdekében nemzetközi összefogásra van szükség. A magyarországi, még megmenthető állomány védelme is igen hosszú munka. Először felmérik a teljes állományt, majd feltérképezik a fészeklelőhelyeket. Mindez igen alapos és figyelmes munkát kíván, hiszen a hozzá nem értéssel még ronthatnak is a helyzeten. Nagy kárt okozhat az erdők kivágása, a csak a gazdaságosságot célzó művelése. A madárvédők műfészkeket is raknak ki, ezekkel együtt az összes rétisast folyamatosan figyelik majd, de a téli állomány gondozásáról sem feledkeznek meg. Az irodalmi adatokból és a korabeli lőjegyzékekből kiderül, hogy Somogy megyében, a múlt században gyakori madár volt. 1980-tól a MME és a múzeum átfogó vizsgálatot tartott és megtudták, hogy megyénkben mindössze nyolc-tíz pár költ. Míg korábban akár tíz évig is egy helyen voltak a fészkeik, a sasvárak, ma egyetlen ilyet ismernek a tudósok. Mivel hazánk rétisas állományának kétharmada Somogybán fészkel, kivált itt fontos ezek védelme. A konferencia résztvevői tegnap előadásokat hallgattak és vitáztak, ma „terepfoglalkozás” keretében a rétisas élőhelyeit nézik meg. Van a rádiónak egy lelkiismeretet megnyugtató sorozata: A hét költője a címe. Több alkalommal, több hullámon jelentkezik minden héten, s igyekszik szűkös műsoridejéhez mérten egy- egy költőről hiteles portrét adni. Alábbi gondolataink helyi időszerűségét az adhatja, hogy ezúttal Takáts Gyula verseit hallhatták a hallgatók. Miért tekinthetjük amolyan kulturális, leikiismere- tet megnyugtató adásnak ezt a sorozatot? Azért, amiért a Vers mindenkinek című tévéműsort is. Jelez ugyanis valamilyen hiányt, s szükségletet, hallgatói véleményt, hiszen tudják jól a szerkesztők: a rádióhallgatók nem csak rocksztárok legújabb számaiból akarnak hallgatni, mint ahogy vannak operakedvelők, úgy vannak a verseknek is szerelmesei. Mint ilyen feladattal megáldott műsor nem pótol azonban semmiféle hiányt, csak jelez. Irodalmunk művelői között egyre többször hallani azt az aggodalmas kijelentést, hogy kevesebb az olvasó, kivált így van ez a versek esetében. Néhány évtizeddel ezelőtt író-olvasó találkozókon járva az országot, Németh László meglepődve tapasztalhatta azt a kézzelfogható olvasási kedvet, amely nagy reményeket kelthetett joggal az írókban, költőkben egyaránt. Valóban megfigyelhettünk a háború utáni években egy fellendülést az olvasás terén, ez a mai statisztikák szerint azonban bizonyára már nincs jelen. Ma ugyanis már nem divat a könyv, nem divat az olvasás. Pontosabban: nem úgy divat, nem úgy van jelen az emberek életében, mint három-négy évtizeddel ezelőtt. „Üj rablói” jelentkeztek ugyanis szabadidőnknek. A rádió r. l. // Csak egy fogaskerék vagyok" 0 Azt szeretné, ha a vállalat fő profilja a művelődés lenne — mondták elismerően munkatársai dr. Komlósy Istvánnéról, a siófoki Kő- olajvezeték Építő Vállalat oktatási és közművelődési csoportvezetőjéről. — Milyen körülmények között került erre a pályára, illetve Siófokra? — kérdeztük a fiatalasszonytól. — Kecskeméten születtem, majd Bácsbokodon kezdtem képesítés nélküli népművelőként. Örömmel gondolok vissza erre az időszakra, mert az ott élő fiatalok kívánságára vállaltam a művelődési ház vezetését. Szakmailag is sokat merítettem abból a két és fél évből. Mozgalmas kulturális életet sikerült teremtenem, amelynek következtében egyre inkább vágytak a fiatalok egy új művelődési ház után. Rengeteg energiámat emésztette föl a küzdelem a helyi tanáccsal, a „válásunk” mégis csúnya volt, ám erőt adott a folytatáshoz. Tisztázódott bennem, hogy mi mindent szeretnék tenni ezen a pályán, és mi az, amit nem tudok megvalósítani. Budapesten a SZOT központi iskolában elvégeztem a tanárképző főiskola könyvtár-pedagógia szakát. Közben — mivel levelező tagozaton tanultam — Siófokon a SZOT-üdültetés- ben dolgoztam, kultúrfele- lősként, később pedig központi könyvtárosként. Életemet mindig a válságok vitték előre: a SZOT-nál levő átszervezés miatt kerültem 1979-ben ehhez a vállalathoz. A társadalompolitika egyre jobban érdekelt, főként az felismerik a munkájukat akadályozó nehézségeket, és képesek leküzdeni ezeket. Ebben az egyén szerepe a meghatározó, ám a közösség megerősítheti a siker esélyét. — Számos társadalmi fupkciót tölt be. Mennyi ideje marad arra, hogy találkozzon a dolgozókkal? — Nagyon kevés! Munkám sikeréhez tudnom kell, hogy milyen távlatot látnak, melyek a személyi boldogulás, az önmegvalósítás gátjai. Ezek az információk mutatják meg, hogy mit várnak tőlem, milyen segítségre van szükségük. — A pályakezdőket hogyan tudják segíteni? emberi tényezők szerepét láttam fontosnak. — Mi a feladata a vállalatnál? — Föl kell tárni a dolgozók érdeklődési körét. Ügy érzem ezzel hozzá tudunk járulni ahhoz, hogy életük, életmódjuk tartalmasabb és szebb legyen. Sikerélményt akarunk nyújtani az embereknek saját életpályájuk megvalósításában, személyiségük kibontakoztatásában. A szakmai oktatás keretében tanfolyamokat, továbbképzéseket, konferenciákat rendezünk. Évente csaknem 800 dolgozónk vesz részt ezeken. Többek között ennek köszönhető, hogy jól képzett szakembergárda dolgozik itt, cégünket szinte világszerte ismerik. A brigádok 20 százaléka rendszeres közreműködője a művelődési mozgalmaknak, az önművelésben pedig valamennyien részt vesznek. — Én vezetem a városi kórust — mondta, s ez volt az első mondata, amely első szám első személyében hangzott el, ám mindjárt hozzátette: a lelke, a karnagy viszont nem én vagyok. Az énekkart a KW és a GOV tartja fenn. Ebben is csak egy fogaskerék a személyem, ugyanúgy, mint a vállalat egész közművelődési tevékenységében. — Milyen sikerei voltak a vállalatnál töltött nyolc év alatt? — A kóruson kívül büszkék vagyunk az Energia és a Lattinca szocialista brigádjainkra. A Somogyi Tükör mozgalom megyei döntőjét többször is megnyerték, a Mundiál ’86 sportvetélkedőn pedig 400 csapat közül ötödikek lettek az országban. A népművészeti szakkörük országos hírűvé vált a Somogy megyei hímzés motívumainak gyűjtésével. Tisztelem és becsülöm az embereket, akik — Ösztönző pályázati rendszert dolgoztunk ki. A gazdasági | egységeken belül lévő gondok feltárása, elemzése, megoldása a cél. Ennek eredménye béremelés lehet, s közben a kezdő megismeri a vállalatot. — Mi az, ami különösen igénybe veszi a türelmét, energiáját? — Kudarcfertőzte pillanataimban többsször mondtam, hogy elég volt, nem csinálom tovább. De közben éreztem, hogy nem tudnék elszakadni ettől a pályától. Fáraszt, ha olyanok akadályozzák a munkánkat, akikben partnert szeretnénk látni. — Ha kívánhatna valamit, mi lenne az? — Legyen mindig elég energiám, türelmem és kíváncsiságom, és az „ezért érdemes élni” — bizonyossága. t Tamási Rita Nagy / Bandó Andrással Négy előadást tartott a megye három településén. Mindezt néhány óra alatt, s mindenütt telt ház előtt. Hihetetlen energiája óriási nyugalommal párosul. Rajzol, ír, s nem utolsósorban humorizál. S hogy mi az, amit még illik tudni róla? — Az első negyven évem sikerült, s mert azt hiszem, hogy ez volt a legnehezebb, ezek után már csak az kellene, hogy még húsz-huszonöt összejöjjön. Igen változatos életet éltem, még felsorolni is sok lenne, mi- midennel foglalkoztam eddig. Építőipari technikumban végeztem, irodalmi színpadra jártam, atlétizáltam, birkóztam, megszereztem a a kőművesmesteri vizsgát, kisiparos is voltam, konferáltam bárokban, kertészkedtem és újságot hordtam, s még ezeregy dolgot csináltam, ami érdekelt és öröm volt számomra. — Mikor kezdett el foglalkozni a humorral, a kabaréval? — 1975-ben szakítottam az irodalmi színpaddal, ekkor már írással is foglalkoztam, s úgy éreztem, ezeket be is mutathatom. Az első fellépésem Szegeden sikeres volt, ezután úgy gondoltam, érdemes folytatni. Tizenegy éve vagyok a pályán, négy- ezerhétszázszor léptem föl. — Honnan meríti az ötleteket a témáihoz? mellett általánosan terjedt el a televízió, méghozzá, úgy, hogy az olvasásra szánt id. rovására sugározza műsorait. Ezért nagy a felelősségük ezeknek az eszközöknek, aminek megfelelni nem ■; tudnak mindig. Legalábbis többnyire nem tudnak meg felelni. Az erőfeszítésekben sokkal jobban előbbre tart a rádió, mint „nagyobb testvére”. A hét költője sorozat is egy olyan része a műsorszerkezetnek, amely fontosságát éppen folyamatossága adja, hogy az irodalomnak segít jelen lenni vagy jelen maradni a hallgatók tudatában. Meg kell becsülnünk az ilyen mellékesnek látszó jelenségeket is, hiszen a versekre nem a legjobb idők járnak századunknak ebben a felében. Az olvasói feledés nem kíméli klasszikusainkat sem, legjobb bizonyítékként említhetjük azokat a kerek számú évfordulókat, amikor önkritikusan be kell vallanunk: ismét szükségeltetik fölfedeznünk egy-egy költőt. Természetesen hatványozottan jelentkezik ez kortárs költőinknél, akikre leselkedik még az a veszély is, hogy alkotásaikhoz nem tartozik a történelmi távlat. Egy köztünk élő költő műveire ugyanis mindenkor nehezebb ráfogni, hogy irodalomtörténeti értéket hordoznak alkotásai, mert az idő megváltoztathatja ítéletünket. A megváltozott olvasási szokások közepette sem szabad azonban, hogy peremre engedjük szorulni a költészetet. A hét költője sorozat ennek a tiszteletre méltó törekvésnek csak kicsit lehet segítője. Oázis lehet abban a bizonyos sivatagban. Nem kzabad engedni azonban, hogy a homok győzzön. Varga István — Javarészt a véletlen szüli őket, s ez az ország a véletlenekben igen gazdag. Mert itt mindig történik valami, csak észre kell venni. Mikor megjelent a TEHO, a CSAHO-val rögtön válaszoltam rá, amikor a naptárt össze-vissza kavarták, megírtam a naptárreformot. Ezek példázzák is azt a sort, melyet szeretnék követni, miközben tovább gyűjtöm megfigyeléseimet. — Mennyit dolgozik egy új előadáson? — Rengeteget. Általában az ötödik-hatodik variáció kezd közeledni a lényeghez, de az sem ritka, hogy a huszonötödik változatot tartom a legjobbnak, s még előadások közben is gyakran finomítok, csiszolok a poénokon. A humor azonban sosem lehet öncélú. Az őszinte, egyenes, tiszta beszédre itt is szükség van. Másfél óra önfeledt szórakozást szeretnék nyújtani a közönségnek, ugyanakkor elgondolkodtatni őket fontos és lényeges dolgokról. — Mivel lenne elégedett a következő huszonöt évben? — A Karinthy-gyűrűvel, de hát azt nem én osztom ... Horváth Éva
