Somogyi Néplap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-12 / 9. szám

2 Somogyi Néplap 1987. január 12., hétfő GÖRÖGORSZÁG—TÖRÖKORSZÁG Tűzpárbaj a határon Pakisztáni tárgyalások Gorbacsov üzenete Cuellarhoz A magyarázatok termé­szetesen homlokegyenest el­térnek, ám a tény tény ma­rad: a görög—török határvo­nalon történt legutóbbi — kivételesnek korántsem ne­vezhető — konfliktus ezúttal halálos áldozatokat is köve­telt. Két török és egy görög vesztette életét a katonai jár­őrök kétórás gépfegyveres összecsapásában. Az athéni tiltakozás sze­rint egy háromtagú görög határőregységre lőttek rá ok nélkül a török oldaliról. Az ankarai változat alapján viszont a görög katonák előbb török felségterületre hatoltak be, majd felszólítás­ra sem voltak hajlandók megállni vagy távozni. Az újabb incidens hevességét, tartós hatását jelezte az is, hogy napokkal később sem sikerült tető alá hozni a két ország illetékes tisztségvise­lői között tervezett határta­lálkozót, ahol pedig éppen olyan szabályok kidolgozása lett volna a feladat, amelyek betRFtásfrvsl ft jövőben ptée>= Füihptpok (eikemthetőb= bek1?)' lennének n decemberi* he* hasfffllé incidensek: A friss ös6£ees8pás nem* esek e két érintett főváros­ban keltett vihart, hanem — érthető módon — a brüssze­li NATO-központ vezetői körében is. Elvégre mind Görögország, mind Törökőr^ szág NATO-tag- A történel­mi múltban gyökerező, év­százados ellenséges viszony, párosulva napjaink jó néhány akut ellentétével nemegyszer azonban szinte valószínűt­lenné teszi e szövetségi kap­csolatokat. Egy jellemző megfogalmazás szerint a két állam nem csupán a NATO- ért, hanem a szomszédos NATO-partner éllen is fegy­verkezik. Nem csoda tehát, hogy Brüsszelben évek óta komoly gondot okoz a „délkeleti szárny” ingatag volta, az a paradox helyzet, hogy im­már harmadik esztendeje olyan hadműveleti terveket sem képesek kidolgozni, amelybe egyszerre bevon­hatnák a görög és a török hadsereg alakulatait. S itt persze már egyáltalán nem elvont ellenszenvről, vagy történelmi homályba tűnő sérelmekről van szó, hanem az égei-tengeri ellenőrzés jo­ga körüli konkrét érdekel­lentétekről. Dióhéjban összefoglalva: a viták a földrajzilag Tö­rökországhoz igen közeli, ám jogilag Görögországhoz tar­zó szigetvilághoz kötődnek. Ennek (bár a felszínen ez jelentkezik) nemcsak kato­nai jelentősége van, hanem a területi vizek meghatáro­zása, a kontinentális talapzat hovatartozása nyomán hús­bavágó gazdasági-stratégiai fontossága is. (Gondoljunk például a halászat mellett az esetleges kőolaj-lelőhelyek­re ...) A légtérsértések és az átrepülési jogok ellenőrzése szintén számtalan tiltakozást vált ki — mindkét oldalon. A legsűrűbben emlegetett példa Lemnosz szigete. Gö­rögország ragaszkodik hoz­zá, hogy itt állomásoztatott csapatai is részt vehessenek egy közös NATO-hadgya- korlaton, Törökország vi­szont azok bevonása ellen emel vétót. Innen származik, hogy sorra kudarccal jártak a brüsszeli egyeztetések, amit a két ország közti köz­vetlen párbeszéd előrehala­dásának hiánya csak tovább súlyosbít. Márpedig ez utóbbira, te­hát az Athén—Ankara vi­szony érezhetőbb felmelege­désére nemigen lehet számí­tani. A fő ok természetesen (meglehet, ezt kellett volna az érdekösszeütközések felso­rolásakor vitathatatlan el­sőként említeni) — Ciprus. A kis földközi-tengeri ál­lam válsága 1974 óta gya­korlatilag semmivel nem ke­rült közelebb a megoldás­hoz. Ekkor, a „fekete ezre­desek” idején egy Athénból ösztönzött, de csakhamar el­vetélt puccskísérlet nyomán szálltak partra török csapa­tok a szigeten, s napjainkig ellenőrzésük alatt tartják annak északi harmadát. Nem vezetett eredményre sem a két népközösség veze­tőinek több szakaszos tár­gyalási próbálkozása, sem az ENSZ égisze alatt meg­kísérelt közvetítés. Sőt, a je­lek szerint érezhetően elő­rehaladt az elkülönítési fo­lyamat: a? úgynevezett &88lf=§i£rysi Török Köztér* saség önálló pénzt és útié* velet boesájtött ki, alkot* mányt fogadtak el, és külön parlamenti, valamint elnök­választást rendeztek­Ehhez képest minden egyéb téma háttérbe szorul. A tö­rök—ógörög ellentéteket iga­zán fajsúlyossá a katonapo­litikai vetület teszi. A Szov* jetunióhoz fűződő viszony, a balkáni erőviszonyok, a robbanásveszélyes Közel- Kelethez való közelség, a mindkét országban megta­lálható amerikai támaszpon­tok ügye — mind olyan té­nyező, amelyet a NATO ter­vezőinek számításba kell venni, amikor a ikét állam „súlyát” mérlegelik. Ügy tű­nik, legalábbis az Egyesült Államok katonai segélyei er­re utalnak, hogy ezen össze­vetésben általában Törökor­szágot tartják „megbízha­tóbb partnernek”. Az úgyne­vezett Rogers-formula alap­ján ugyanis a két szövetsé­ges részére folyósított össze­geket elvileg 7:10 arányban osztják meg évről évre — Ankara javára. Másrészről azonban (gaz­dasági fejlettség. külföldi megítélés) sokszor Athén könyvelhet el sikereket. Igaz, mostanság sokan beszélnek egy török gazdasági „csodá­ról-” is. A Közös Piac teljes jogú tagjaként Görögország „kapukon belülről” fékezheti az EGK és Törökország kö­zeledését, nem is nagyon tit­kolva, hogy saját szempont­jainak érvényesítése nélkül aligha fogad el bármilyen határozatot. Legutóbb pél­dául úgy nyilatkoztak: Athén nem ellenzi kategorikusan a tárgyalásokat, de jelenleg még „korainak” tartja a nyugat-európai gazdasági közösség és Törökország köz­ti társult viszony kialakítá­sáról kezdendő megbeszélé­seket. Ciprus és kőolaj, légtér­viták és gazdasági ellentétek, katonai megfontolások és történelmi gyökerek — hosz- szan lehetne tehát elemezni a „délkeleti szárny” helyze­tét. Egy dolog azonban biz­tos : amíg a görög—török kö­zeledés terén nem kerül sor áttörésre — s ez aligha vár­ható a közeljövőben — ad­dig mindig számítani kell a mostanihoz hasonló ha tár in­cidensek megismétlődésére. Szegő Gábor Edirne városban eltemetik a határincidens török áldozatait Horn Gyula külügyi állam­titkár január 8—10 között látogatást tett Pakisztánban. Megbeszélést folytatott Ab­dul Szattar külügyi államtit­kárral, valamint a pakisztá­ni kormány több más vezető képviselőjével. Fogadta őt Gúlám Iszhak Hán, a szená­tus elnöke és Szahibzada Ja- kub Han külügyminiszter. A tárgyalásokon a felek áttekintették a magyar—pa­kisztáni kapcsolatok hely­zetét, fejlesztésük lehetősége­it, valamint véleménycserét folytattak időszerű nemzet­közi kérdésekről, különös te­kintettel a dél-ázsiai térség problémáira. Ünnepi munkásőr egységgyűlést tartottak Kőbányán, ahol a Pataky István munkásőregy- ség csapatzászlójára Grósz Károly, az MSZ MP PB tagja, a budapesti pártbizottság első titkára tűzte föl a Vörös Csillag Érdemren det A Szovjetunió kötelességének tartja, hogy az ENSZ nemzetközi békeévét követően tájékoztassa az Egyesült Nemzetek Szervezetét arról, hogy mit tett a békeévvel kapcso­latos remények valóra váltása érdekében — mutatott rá a Javier Pérez de Cuellarhoz, az ENSZ főtitkárához intézett, Moszkvában szombaton közzétett üzenetében Mihail Gor- bapsov, az SZKP KB főtitkára. A szovjet vezető föltette a kérdést: nem kötelessége-e minden országnak hasonlóképp eljárni? Mihail GorbftPSPV megái* lapította, hogy a nemzetkö­zi békeév sajnos nem törte meg az olyan évek soroza­tát, amelyekre a gyorsuló ütemű fegyverkezési hajsza volt a jellemző, mivel a vi­lágszervezet nem minden tagállama törekedett arra, hogy tettekkel és ne sza­vakkal segítse elő a fegy­verzet csökkentését. Az év elején, január 15-én a Szovjetunió méreteit és célját tekintve példa nélkü­li kezdeményezéssel, a nuk­leáris fegyverektől mentes világ megteremtésének, a tömegpusztító fegyverek — köztük a vegyi fegyverek — az évszázad végéig történő teljes felszámolásának prog­ramjával jelentkezett. Az év során az egyes vonatko­zásait tekintve konkretizál­ta ezt a programot és gya­korlati lépésekkel támasz­totta azt alá. Nukleáris kí­sérleti telepein akkor már öt hónapja csend honolt. A szovjet moratórium 1987. ja­nuár 1-je utáni — egészen a következő amerikai nuk­leáris robbantásig tartó — meghosszabbítása újabb esélyt ad arra, hogy haté­kony akadályt állítsanak a nukleáris fegyverkezési haj­sza útjába — hívta föl a fi* gyeimet üzenetében a fő* titkár. Mihail Gorbacsov emlé­keztetett az amerikai elnök­kel tartott reykjavíki talál­kozójára, amelyre azért volt szükség, hogy megoldást ta­láljanak a nukleáris és űr- fegyverek kérdéskörének alapvető problémáira. Az azzal kapcsolatos remények, hogy a találkozó gyakorlati eredményekkel végződik, nem igazolódtak. A reykja­víki találkozó ugyanakkor soha nem látott magaslatok­ra emelte a nukleáris lesze­relés ügyét, s innen új táv­latok nyílnak. A szovjet vezető hangsú­lyozta: a Szovjetunió nem azért törekszik az atom­fegyverek megsemmisítésére, hogy ezáltal fölénybe kerül­jön a hagyományos fegyve­rek terén. A Varsói Szerző­dés tagállamaival közösen,1 1986 júniusában Budapesten ezért tett javaslatot az euró­pai haderők és hagyomá­nyos fegyverzet csökkenté­sére, amely az Atlanti- óceántól az Uraiig terjedő térséget érintené­Gorbacsov üzenetében sor­ra vette a leszerelési intéz­kedések hatékony és meg­bízható ellenőrzését szava­toló szovjet javaslatokat s rámutatott, hogy az ilyen lépéseknek kölcsönöseknek kell lenniük, ám a másik fél éppen ez alól akar ki­bújni, jólehet korábban maga követelt szigorú ellen­őrzési intézkedéseket. A Szovjetunió egyetért az­zal, hogy a fegyverkezési kiadások csökkentése révén felszabaduló összegeket a szociális és a gazdasági fej­lesztés céljaira kel fordíta­ni. Kedvezően reagált az el nem kötelezett országok hararei felhívására, teljes megértéssel és a gyakorlati lépésekre való készséggel fogadta a „négy kontinens hat államának” felhívását, a szovjet—indiai találkozó so­rán pedig aláírták a nuk­leáris fegyverektől és erő­szaktól mentes viliág elveit megfogalmazó delhi nyilat­kozatot. A továbbiakban Mihail Gorbacsov részletesen fog­lalkozott a helyi kezdemé­Fordulat a francia sztrájkmozgalomban Felbőszült a kispolgárság nyezésekkel, a regionális konfliktusok felszámolására irányuló szovjet külpolitikai tevékenységgel— EmlŐifMtP* tett rá, hogy országa témp* gatja a balkáni atomfegy- vérmentes övezpf létrehozá­sára irányuló bolgár és re* mán, az észak-európai ha* sonló övezet megteremtését célzó finn javaslatot, a ve­gyi fegyverektől mentes Kö- zép-Európa megteremtésének csehszlovák és NDK-beli tervét. Kész munkálkodni az Indiai-óceán békeövezet­té nyilvánítását javasoló ENSZ-felhívás megvalósítá­sán és egész sor kezdemé­nyezést tett az ázsiai és csendes-óceáni térség jövőjé­vel kapcsolatban, támogatja az óceán déli részén létre­hozandó atomfegyvermentes övezet tervét és aláírta az ezzel kapcsolatos jegyző­könyveket. Annak érdekében, hogy kimozdítsák a holtpontról a közel-keleti rendezés ügyét, javasolta: az ENSZ Bizton­sági Tanácsa állandó tagjai­nak részvételével hozzanak létre előkészítő bizottságot a nemzetközi békekonferen­cia összehívására. Szovjet részről törekszenek az Af­ganisztán körüli helyzet ha­ladéktalan rendezésére. A Szovjetunió a közép-ameri­kai és az Afrika déli ré­szén kialakult helyzet ren­dezésére törekszik. A szovjet vezető üzeneté­ben végezetül hangsúlyozta: országa a világszervezet sze­repének és hatékonyságának növeléséért száll síkra. Felértékelték a márkát A nyugatnémet márka és a holland forint 3—4 száza­lékos felértékelésében egyez­tek meg szombaton este az európai pénzügyi rendszer­ben (EMS) tömörült orszá­gok pénzügyi szakértői Brüsszelben. A többi valu­ta árfolyamát nem módosít­ják a 12 közöspiaci tagor­szág közül nyolcnak a valu­táját magába foglaló rend­szerben, amelynek az a cél­ja, hogy az árfolyammozgá­sokat bizonyos határok kö­zött szabályozza. Az energiaszolgáltató szek­tor munkásainak sztrájkja fordulatot hozott a francia közszolgálat három hete fo­lyó bérkövetelő mozgalmá­ban. Az áramtermelés csök­kenése, amelynek hatását a villamos művek a szüksé­gesnél nagyobb kikapcsolá­sokkal még fokozta is, ki­robbantotta a forrongó indu­latokat a kispolgárságból, s ezt Chirac miniszterelnök és az RPR párt buzgón igyek­szik politikailag meglovagol­ni. Több városban is tüntettek a villamos művek helyi iro­dái előtt. Az alig pár száz főnyi tüntetések résztvevői nagy hangerővel és haragjuk látványos kifejezésével el­lensúlyozták csekély töme­geiket. A pékek számos he­lyen összekenték kisüthetet- len kenyértésztájukkal a villamos művek helyiségeit, másutt paradicsommal, záp­tojással hajigálták meg a felbőszült boltosak az áram- szolgáltató irodáit. Párizsban és környékén megszállták helyiségeiket, sőt tettleg is bántalmazták a hivatalnoko­kat, akik egyébként nem sztrájkolnak. A hangoskodó csoportokat legtöbb helyen a chiracista RPR parlamenti képviselői vagy polgármes­terei vezették, Nizzában test­véri egységben meneteltek a szélsőjobboldali nemzeti front képviselőivel a menet élén. A kis- és középvállalkozók párizsi szövetsége minden tagját tüntetésre szólította Rendkívüli bizottságok hétfőre, de a tüntetés jelsza­vát eredetileg maga Jacques Toubon, az RPR főtitkára adta ki. Miután a nagyobbik kormánypárt teljes erővel belevetette magát a politikai izgatásba, amivel revansot remél venni a diákmozga­lomtól elszenvedett vereségé­ért. Chirac miniszterelnök a megfontolt, aggódó államfér­fi mezében fellépve inthette nyugalomra az egymásnak feszülő erőket. Daniel Ortega, Nicaragua elnöke felmutatja az országnak az 1979-es forradalom óta első alkotmányát Afganisztán tíz tartomá­nyában rendkívüli bizottsá­gokat hoztak létre a nemze­ti megbékélés előmozdítá­sára — jelentette a Bahtar afgán hírügynökség. A bizottságok munkájában az afgán társadalom széles rétegeinek képviselői, mun­kások, parasztok, törzsi és vallási vezetők, valamint az Afganisztáni Népi Demokra­tikus Párt és több társadal­mi szervezet aktivistái vesz­nek részt. A bizottságok ala­kuló ülésein megvitatták a nemzeti megbékéléssel ösz- szefüggő legfontosabb fel­adatokat. Az ENSZ égisze alatt fo­lyó közvetett afgán—pa­kisztáni tárgyalások legkö­zelebbi fordulóján Afga­nisztán a szovjet csapatok kivonására olyan előnyös ja­vaslatot tesz, amely megfon­tolásra kell, hogy késztesse Pakisztánt — közölte New Yorkban Farid Zarif, Afga­nisztán állandó ENSZ-képvi- selője.

Next

/
Thumbnails
Contents