Somogyi Néplap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-12 / 9. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIII. évfolyam, 9. szám Ára: 1,80 Ft 1987. január 12., hétfő Kérdezni nehéz A beszélni tanuló, a világgal ismerkedő kis­gyerek száját még próbá­ra is teszi a kérdés: ne­hezen formálja a szava­kat, de kérdez. — Mi ez? Neki azért nehéz kér­dezni, mert a szavak kö­zött is éppen úgy tapoga­tózik, mint saját birodal­mában. Kérdezés nélkül nem tagúin«» a horizont, Aaért, hogy biatos legyen dolgában, sokszor meg­kérdezi ugyanazt, A minap érettségi előtt álló fiatalemberek egy neves embert faggattak. Tele voltak kérdésekkel. Milyen érzés népszerűnek lenni? Mit csinál most? Mit tervez? Mi a véle­ménye? Alig győzte a feleletet a válaszadó. Vá­ratlanul közbekérdeztem: milyennek látják ők, a fiatalok a híres embert? Zavarba jöttek, hogy ők nagyon fiatalok még, és roppantul el vannak foglalva az iskolában, nem érnek rá foglalkozni mindennel. Kérdezni nehéz. Pedig kérdések nélkül nem me­gyünk előbbre. Kérdezni az tud igazán, aki tudja, honnan hová szeretne el­jutni, mit akar. Kérdezni csak az tud, aki birtoká­ban van sok ismeretnek, de tudja azt is, hogy nem tud mindent. A középiskolások ér­deklődését tanulságosnak tartom, és fölkészületlen- ségükre nem ismerek ma­gyarázatot. Az kérdezzen, aki készült. Mindannyiunknak van­nak szorongásos emlékei arról, hogy nem tudtunk kérdezni. Akkor sem, amikor elhangzott: van kérdése? A notórius kérdezők nem azért válnak nevet­ségessé, mert pirulás nél­kül képesek úgy tenni, mintha érdeklődnének, hanem azzal, hogy csu­pán a csöndet kívánják megtörni, de közben el­árulják: a kérdések mö­gött nincs valódi ismeret. Kérdezni nehéz, de kell. Kérdések nékül nem megy előbbre a világ. A felfedezések is úgy szü­letnek, hogy az addigi is­meret birtokában feltett kérdésre keresték a fele­letet. Néha — utólag mondjuk csak — „egysze­rű” a válasz, mégis sok időbe tellett, amíg rájöt­tünk. Át- és átfésültük ismereteinket, a tudással újabb és újabb területe­ket hódítottunk meg. Kérdezni tudtunk és fe­leletet kaptunk rá. Kérdezni is meg kell tanulni. Ám üres forma a kér­dés, ha nincs mögötte biztos tudás. A jobb nem kérdezni bölcselkedés nem vezet sehová, és ár­talmas is a közéletben éppúgy, mint az ismeret- szerzésben. A fiatal diá­kok példája révén azt szeretném megvilágosí­tani, hogy helyesen cse­lekedtek, amikor kérdez­tek, de — tanulság — fölkészületlenül ez csu­pán póz, ami nevetséges helyzetet szül és nem megy tőle előbbre a vi­lág. A kérdező sem lesz igazán okosabb. Horányi Barna TISZTELET AZ ALAPÍTÓKNAK Munkásőr állomány­gyűlés Kaposváron A hagyományos, a mun­kát összegező, s a feladato­kat meghatározó év eleji munkásőr állománygyűlése­ket idén a megszokottnál ünnepibbé teszi az évfor­duló: 30 évvel ezelőtt ala­kult meg a munkásőrség. Somogybán a* aHtslsmh»? kapcsolódó ünnepségek so­rát a megyei töm és kö*= vetlen ssiakasü-alegységeinek szombati, a kaposvári Ki­lián Gyöngy Művelődési Központban tartott állo­mánygyűlése nyitotta meg. Az eseményen mintegy négyszázan vettek részt, köztük az alapító munkás­őrök és családtagjaik. Elsőként Deák Ferenc, a munkásőrség megyei pa­rancsnoka tartott ünnepi megemlékezést. Szólt a 30 év előtti történelmi esemé­nyekről, név szerint is ki­emelve az alapító munkás­őrök helytállását a szocia­lizmus vívmányainak védel­mében. Ezt követően Tanai Imre, a megyei pártbizott­ság titkára köszöntötte a munkásőröket, méltatva a testület három évtizedes te­vékenységét. Az állománygyűlés kitün­tetések átadásával folytató­dott. Elsőként a munkásőr­ség országos parancsnoká­nak az alapító munkásőrö­ket és hozzátartozóiknak kö­szöntő levelét olvasták fel. A megyénkben élő 95 ala­pító munkásőr közül ez al­kalommal 15-en vehették át a 30 éves Szolgálati Érdem­érmet és az országos pa­rancsnok által adományozott dísztőrt. A Haza Szolgála­táért Érdemérem arany fo­kozatát kapta Kűri Ferenc alapító munkásőr, akinek betegsége miatt lakásán ad­ják majd >át a kitüntetést. 29-en vehették át a szolgá­lati érdemérem különböző fokozatait. Az állománygyűlés dísz­vendégei közt volt dr. Szir- may Jenő, az OTP vezér- igazgatója, Mertics Pál nyugállományú vezérőrnagy és dr. Takács István tan­székvezető egyetemi tanár is, akik kiemelkedő szerepet játszottak a munkásőrség helyi megalapításában. A program késő délután bennsőséges hangulatú csa­ládi esttel folytatódott. Viharos széllel jött a hó Hótorlaszok megyeszerte Lapzártakor az alábbi utak voltak járhatatlanok Somogybán: a szegerdői, gadányi és hosszúvízi be­kötőutak, a Somogysám- son és Sávoly közti össze­kötőút, a mezőcsokonya- somogysárdi út, a nemes- kísfaludi és a somogy- szentpáli bekötőút (az utébbi §iskntm 10 kil§= méteFes sigkesian). vale= mint §i ©iítepén-se- mogyfajsii út KüFtöspy§i= tánöl. sági autóbuszjáratok Kapos­várra. A gépkocsivezetők be­számolója szerint, ahogy kö­zeledett az este, úgy romlot­tak a közlekedési viszonyok. Egyre gyakrabban találkoz­tak hóátfúvásokkal az uta­kon. Ezeken este még külö­nösebb fennakadás nélkül átjutottak, de számítani kell arra, hogy már olyan magas­ra építi ezeket a szél, hogy a buszok sem tudják áttör­ni. Este hétkor a Volán ügye­letese arról tájékoztatott, hogy a Székesfehérvárról Barcsra tartó távolsági busz elakadt Lepsénynél. A jár­hatatlanná vált út miatt Me- zőcsokonya és Somogysárd között gyalog kellett tovább­indulniuk a késő délutáni járat utasainak, s az autó­mentő is csak Kiskorpád felől tudta megközelíteni So- mogysárdot. A helyi járatok is mind nehezebben tartották a me­netidőt: a városgazdálkodási vállalat szórókocsija járta a megyeszékhely utcáit; de a házfelügyelők nem igyekez­tek a járdák tisztításával. A kaposvári vasútállomás­ra 20—60 perces késéssel ér­keztek meg tegnap a sze­mélyszállító vonatok, A Szombathely—Tapolca— Fonyód—Kaposvár között, közlekedő személyvonat pe­dig — amelynek kora dél­előtt kellett volna megérkez­ni — el sem indult. A Szom­bathely—Pécs között közle­kedő gyorsvonat is 3 órás késéssel érkezett meg Ka­posvárra. Tegnap este a ka­posvári vasútállomásra be­rendeltek minden szabadna­pos dolgozót. A vonalakat hókotrók járják, hogy biz­tosítani tudják a zavartalan forgalmat. A személyszállító vonatok mindenütt elsőbb­séget élveznek. A szél és a meg-megúju- ló hóvihar szerencsére ott­hon marasztalta az autósok többségét. A mentőknek azonban így is volt dolguk elég; gyakran hívták őket boka-, illetve lábtöréshez. A Meteorológiai Intézet további tartós havazást és erős szelet jelzett, így a ma reggeli útviszonyok várható­an még rosszabbak lesznek. Az autósok csak rendkívül indokolt esetben és előzetes tájékozódás után induljanak útnak! Igazgatóság 24 gépe mellett 38 általuk bérelt hótoló is járta a megye útjait, erőfe­szítéseik azonban kevés eredményt hoztak. A hóvihar percek alatt ismét betemette az utat. Este 7 óra után kezdtek munkához a Volán­tól kölcsönvett nehéz hó­ekék Marcali, Szántód és Kaposvár térségében. Ekkor már valószínűnek látszott, hogy még az éjjel el kell in­dítani az öt hómarót is. An­nál is inkább, mert az utol­só jelzés alapján a 61-es fő­útvonal több szakasza is csaknem járhatatlanná vált. Este már a megyeszékhelyen is több mellékutca megköze­líthetetlen volt. A városgaz­dálkodási vállalat 7 közúti célgépe és 4, a járdákat tisz­togató multija szélmalomhar­cot vívott. Ha a helyzet nem változik, ma rendkívüli hó­munkásokat vesznek fel. Vasárnap 5—10 perces ké­séssel érkeztek meg a távol­Mikor a megyei közúti igazgatóságon péntek reggel a rendkívüli készenlétet el­rendelték, még nyoma sem volt hónak a megye útjain. A szombatra virradóra kez­dődött enyhe havazást látva még a szakemberek sem hit­ték, hogy bekövetkezhet az évtized legerősebb havazásá­ról szóló előrejelzés. Tegnap délelőtt aztán erősen süllyedt a hőmérséklet, s felerősö­dött, sőt helyenként viharos­sá fokozódott az északias szél. Megyeszerte hófúvások kezdődtek, lelassult, majd sokfelé, elsősorban Marcali környékén megbénult a köz­lekedés. Kora este a Közúti TALPON A HÓBAN Egyre erősödő hófú­vásban keltünk útra a Közúti Igazgatóság őrjáratos Nivájával. Dél előtt néhány perccel még föl tudott kapaszkodni a simonfai tetőre a Sziget­vár felé tartó busz, Böszén- fán túl azonban már cso­dáltuk a magánautósok me­részségét és könnyelműsé­gét. Egy óra múlva mínusz 12 fok volt a hőmérséklet. Ka­posváron az árokba fordult a GL 33-78 rendszámú Da­cia. — Egy pillanatnyi kina- gyás volt — mondta tulaj­donosa. — Megcsúszott a kocsi és én reflexszerűen a fékre léptem. A feleségem és a gyerek is kocsiban ült, s csoda, hogy egyikünk sem sérült meg. Az ég felé for­dult vezetőajtón másztunk ki. A szüléimhez indultunk családi ebédre, de most nemcsak az étvágyam ment el, hanem a kedvem is a téli autózástól. A Szántód felé vezető úton Ráksi után már 80 ki­lométeres sebességű volt a szél, s az úton egyre több volt a bucka és épülő tor­lasz. Itt már csak négyke- rék meghajtásban és Major Tibor üzemeltetési vezető­mérnök sokéves tapasztala­tában bízhattunk. — Mínusz 8 fok alatt semmit sem ér a só, s ilyen szélviharban az ekézés sem. Olykor még ront is a hely­zeten, hogy a letúrt hó ba­rázda kapaszkodót ad a för­getegnek. Az újságírónak befagyott a tolla és a fotósunk gépe is fölmondta a szolgálatot. Igái után végképp eltűnt az út. A kimerészkedő autósok csak a szerencséjükben és emlékezetükben bízhattak, hogy a kanyarokat megta­lálják. Itt dolgozott a hó­toló, amelyet Svéninger Já­nos vezetett. ■— 25 éve ülök a volán­nál, de ez már engem is próbára tesz. Kora reggel óta Szilvásszentmártonból Kercseligeten át jöttem idáig; az út egyre rosszabb. Büssü felé már csaknem járhatatlan az út. A szent- gáloskéri összekötő úton Major Tibort is csaknem cserbenhagyta a hidegvére. — Somogy gesztiből alig tudtam kijönni — mondta Desics Imre tejszállitó tar­tálykocsivezető, akivel dél­után 3-kor a somogyaszalói tejátvevőnél találkoztunk. — Reggel 6 óra óta három for­dulóm volt már Jákó, Üj- várfalva és Baté felé, s majdnem 15 ezer liter tejet vittem Kaposvárra. Csak hazaérjek még. — Hajnali 3 óra óta eké- zek — mondta Józsa Nán­dor, a Közúti Igazgatóság gépkocsivezetője — de azt meg ne írja, hogy meddig, mert 14 órán túl már sza­bálytalan. — Ez a főpróbája ezek­nek az új Skoda hótolóknak — mondta Király Róbert gépkocsivezető, aki 1968 óta minden télen megküzdött a hóval. — Volt már olyan, hogy menteni indultam és magam is elakadtam. Ilyen­kor erre nem szabad gon­dolni, hiszen késő estig még jónéhány kilométert meg kell tenni. Négy óra után érkezett az értesítés a Közúti Igazga­tóság főügyeletére, hogy Új­várfalva és Somogysárd kö­zött kidőlt fa zárta el a men­tő útját. Szabó József ügye­letes azonnal intézkedett, ki tudja aznap már hányad­szor. — Állandóan csöng a tele­fonom; egyre több az ag­gasztó hír. Különösen Mar­cali környékén kritikus a helyzet. Senkinek sem taná­csolom, hogy útnak induljon. Visszafelé, már a kaposvári utcákon is csak terepjáró­val lehetett biztonsággal köz­lekedni. — A lányom örült, hogy végre itt az igazi tél — mondta Major Tibor. — Le­het korcsolyázni, meg szán­kózni. Én azt hiszem, egy kicsit máris sok a jóból. Bíró Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents