Somogyi Néplap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-10 / 8. szám

8 Somogyi Néplap 1987. január 10., szombat IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS ■R Organikus alakzat Kádár György jubileuma Most lett hetvenöt eszten­dős Kódár György Munká- csy- ás Kossuth-díjas festő­művész. 1912 januárjában született, Budapesten. Gallé Tibor és Bortnyik Sándor szabadi6ko- lájóban a szükséges rajzi stúdiumok biztosították szá­mára az életmű alapozását. Párizsban, az Iparművészeti Aikadémión folytatta tanul­mányait. Harminchárom éves volt, aráikor megszületett a béke, s az ő progresszív törekvé­sei, haladó elkötelezettsége szabad pólyát kapott. 1946- tól kezdődik művészi pályá­ja, s négy évtizedes termés­sel összegződik, összegződik úgy, hogy új irányokait is megnyit egyúttal. Kádár György közösségi alkat, egyeztetni tudta és akarta is a (társadalom várakozását egyéni ólmaival. Így festette meg Konecsni Györggyel együtt az ötvenes évek ele­jén a Vihar előtt című nagy­méretű festményét, amely a Dózsa Gyöngy-felkelés máig legméltóbb képi összefogla­lása. Rendszeresen szerepelt hazad tárlatokon, számtalan önálló kiállítása volt. (Buda­pesten, 1962-tben a Csók Ist­ván Galériában, 1972-ben a Műcsarnokiban, 1986-ban a Vigadó Galériáiban.) Tehetségéhez páratlan munkabírás is járult, rajz- tudása nem isimért műfiaji korlátokat. 1958-ban felesé­gével, Tury Máriával együtt részt vett a brüsszeli világ­kiállításon; mindketten ki­tüntető diplomát kaptak. Kádár György önálló tárla­ton mutatkozott be 1964-ben Rómáiban. Táblaképeinek finomsága, a szerkezet hi- bóitlanséiga szembeötlő — e két eltérő erény ötvöződik Organikus alakzat művészetében. Konstruktív érzéke 'révén számtalan mu­rái is munkát oldott meg kifogástalanul: sgraffditóját Budapesten és Seregélyesen, mozaikját a fővárosban, Komlón, Székesfehérvárott avatták fel, falintarziáját Nagykanizsán és Szentend­rén helyezték el, gobelinje Bécsbe és Budapestre került. Közben négy földrész hu­szonnégy országában mutat­ták be műveit, 1976-ban lett a Magyar Népköztársaság kiváló művésze. Jelentős tanári munkássá1- ga; 1947—48-ban az Iparmű­vészeti Iskola, 1949-től 1974­ig a Magyar Képzőművészeti Főiskola professzora volt, s nagy gonddal nevelte növen­dékeit Valamennyi Kádár- tanítvány megbecsüléssel emlékezik rá, szinte vala­mennyien képzőművésze­tünk derékhadához tartoz­nak. Kádár György most het­venöt esztendős. A jubileum pillanata is alkalom a szám­vetésre — és valami másra is. Űj művekre, festészeté­nek új állomására készül emberségének és művésze­tének termő, soha meg nem szakadt folyamatosságával. Losonci Miklós B. Gyarmati László TÉLI FÉNY Két kék ablakomon jégvirág. Sötétbe borult az udvarom. A kerítés fölé csillagok gyűlnek, s bordám rácsain túl fej lövésre készül a teüáhold. Vízállásjelentés A nagyujjamnál árad, máshol apad, hajózóútszű­kület, ihajóvonták találkozá­sa tilos — állapítom meg szakszerűen, miközben lába. man egy pár xmdonatúj, gyengén vízálló cipővel ta­posom á Rákóczi utat, s azon tűnődöm: a ‘Nagy Fe­jedelem bizonyára pellen­gérre állította volna az olyan mesterembert, aki nem átall­ja ország-világ előtt hirdet­ni, mily kontár munka ke­rült ki a keze alól. Visszamegyek az üzletbe, és kérdőre vonom az Eladót. A bájos hölgy kecses moz­dulattal rámutat a kis cím­kére, mely félreérthetetlenül figyelmeztet: Óvakodj a víz­től, mint a tűztől! Szaladok a Kereskedőhöz, és kérdem tőle, mi okból küldött az üz. let be olyan cipőt, amelyet még az afrikai négerek sem húznának a lábukra, mivel­hogy ők többnyire úgyis mezítláb járnak? A Keres­kedő széttárja a kezét, és mutatja az utat egyenesen a gyárkapuig. Kérdezem az Igazgatót, miért adott a Ke­reskedőnek olyan lábbelit, amelyet még az örömlányok sem viselnének, lévén, hogy úgyis le kellene vetniük? Az Igazgató humoros fiúnak ne­vez, és elküld a bőrgyárba. Kérdezem a bőrgyárban a Vezért, miért adta a cipő­gyárnak azt a bőrt, amely nemrég még :az arcát borí­totta? A Vezér a hasát fogja a nevetéstől, és szól a sofőr­jének. vigyen el a téeszbe. Kérdezem az Elnököt a té- eszben. miért adott olyan si­lány anyagot a bőrgyárnak, hogy az abból készült láb­beliben a gázlómélység 3 cm. Az Elnök karon ragad, és belök az istállóba. Kérde­zem a Teheneket az istálló­ban, miért adtak olyan va­cak bőrt az Elnöknek, hogy... — de ia Tehenekkel, ugye, nem lehet olyan értelmesen elbeszélgetni, mint az em­berekkel, és válasz helyett oldalba rúgnak. Kérdezem az Olvasót: mit ' lehet tenni ilyen helyzetben? Végül úgy érzem, a lehető legjobb megoldást válasz­tom, és elmegyek az Úris­tenhez, tegyen igazságot. A Mindenható türelmesen vé­gighallgat, de amikor meg­IRODALMI, MŰVÉSZETI EMLÉKEK BOGLÁRLELLÉN Amikor 1799-ben Csokonai Viltéz Mihály furcsa vitézi varsiezetet írt Dorottya, vagyis a dámák diadala a Fársángon címmel, már kész hagyományra épített. A far­sangi felvonulásra, amivel akkoráiban a somogyi nemes­ség a tél búcsúztatását meg­kezdte. Vígeposzában az ör­vendezésre készülő nép a fél országon átvonult, amíg eljutott Kaposvárra. Fársáng hercege Budáról indult lajst­romba szedni az új me­nyecskéket, hogy Fehérvár és Veszprém érintésével jus­son el a Balatonihoz: Majd Zalának keskeny, de kies csúcsánál Altaljött a jégen Tihany hegyfokánál S kiszállván ,Balaton szántódi révéie. Az áldott országba: Somogyba béére. Löllén egy stációt csinálván magának, Igyekszett a Lengyel urak Tátijának, Tátiban mint teljes kész lakodalomba, Béhajtatott vígan a víg Nagybajomba, Es ott ama magyar jószívű uraknál, Kik közt hóltf élben is vidám 'szívvel laknál, Kipihenvén magát ^másnap késő reggel Megindult Kapósba parádés sereggel. jegyzett le. Balatoni ég alatt című (1884) elbeszélésgyűjte­ményéből például A tündér­re hivatkozhatunk. A törté­net kerete rév átkelés Szán­Itt és most minket első­sorban a lelilei megálló ér­dekel, de aligha hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a földrajzi elemek a tó iránt meginduló és növékedő ér­deklődés eredményeként vannak a Dorottyában. Kez­detben a „savanyú víz”, az­után fürdőzés elterjedése lett nagy vonzerő. A XVIII. század végén többen állíttat­tak már deszkabódéfcat a vízre. E biztató kezdet után azonban még évtizedekkel később is úgy látta a Bala­ton körül utazgató Eötvös Károly, hogy Kenase, Almá­di, Boglár, Lelle, Fonyód partjain kevés idegen for­dul meg. Fársáng kocsizása után csaknem egy évszázad­nak kellett eltelnie ahhoz, hogy a fürdővendégek mel­lett irodalmárok is a pant közelébe települjenek. Kö­zülük Endrődi Sándor már a tó fiának és szerelmesének vallotta magát. Verseiben, elbeszéléseiben a romantika utórezgését érezzük, s azzal együtt a századvég hangula­tát. Az azonban vitathatat­lan tény, hogy Endrődi vá­laszt keresett arra, mit sze­retett meg annyira a Bala- ton-melléken? Az írói hatá­rainak jelzése, hogy igazából nem tudott választ adni ön­nön kérdésére. Inkább csak hangulatokat mutatott meg, s érzelemdús utazásokat tód és Tihany között. Ahogy a romantikus beszélyekben lenni szökött, a természet elemei közbeszóltak, s azok­kal együtt egy r,osszeszű em­ber látomásai. A babonaság oly erős volt, hogy amikor elkezdett kiabálni (A tündér! A tündér!), még a révész­gazda is azt mondta utasai­nak, aznap nem érmek át Tihanyba. Perceken belül vihar támadt. A hullámok erősen csapkodtak, így a kompnak Boglár irányába kellett fordulni. S mi volt a „tündér”? Fényes, fehérha­bos vízoszlop kelet felől, amit a szél nagy gyorsaság­gal sodort. A lezárás szerint húsz ölnyíre rohant el a komp mellett, ami végezetül Tihany helyett szerencsésen kikötött Boglár partjaim. Az elemekkel való szem­benézést később egyre in­kább a szépségek leírása foglalta el. A városból, a napi munkából kiszabaduló embernek a színek, a vona­lak, a fák, a víz egyre na­gyabb vonzerőt jelentettek. Nem véletlen, hogy a boglá- ri várdombról széttekintő Hall ásó István a Balaton szépsége címmel írt verset: Soh’sem láttam oly igéző szépet, Mint mikor — még távol, Kék tündéri fátyol Födve arcát, lelkem elé lépett Badacsonynak gyönyörű vidéke S szép Balaton, hazám gyöngye, éke. A lelkendező és költői leg nem igazán pöntos sorok ol­vasása után aligha csodál­kozunk azon, hogy Csák Ár­pád beszélyeket, rajzokat tartalmazó kötete már címé­vel is hasonlókat sugallma- zott. A szép Balaton mellől tudósított. A fenséges nyu­galom és az elemek harca egyaránt megragadta, ö is utazott. Ügy látszik, erős di­vatot teremtett Eötvös Ká­roly. Sokan igyekeztek kör- utaikat tenni — és írni. Ékre vállalkozott Noszlopy Aba Tihamér. 1911 augusztusában utazgatott, és élményeit naplójába jegyezte. Ennek egyik részlete szinte pilla­natképet ad a fürdőfaluról: tudja, mely országból érkez­tem. cikkcakkos bárányfel­hők futnak végig az arcán. — Már régóta nem tarto­zik a hatáskörömbe — vála­szolja bánatosan. — Szólhatna tán Lucifer­nek, Atyám! — kérleltem szelíden. A Mindenható megcsóvál­ja a fejét. — Fiam — feleli —, lehe­tetlent kívánsz. — Vagy tán azt akarod, hogy az elkár- hozottak ne kapják meg méltó büntetésüket? — Nem értem önt, Atyám! — válaszolom, és tényleg nem értem. A Mindenható tekintete villámokat szór. ' — Ó, a tudatlan! — fa­kad ki. — A bűnös telkeknek újabban egy pár magyar ci­pővel a lábukon kell álldo­gálniuk a Pokolbéli folyó­ban! „Lelle... kiáltja a kon­duktor (errefelé a déli vas­úton ez a címe a vonatkísé­rőnek). Körjegyző: Nyúl Sándor. Ö fogad és szállásá­ra vezet a portengeren ke­resztül. Egyetlen szállodája a falunak a Fehér hattyú, a rossznyelvék szerint Mocs­kos liba, nem alkalmas jobb­kinézésű egyének befogadá­sára. Nyanailóvendég van elég, mint azt Nyúl Sándor­tól megtudjuk, bár villának nyoma sincs. Egyetlen villa a balkterház, melyet meg­szálltak a pesti fürdőzők. Akik itt, ebben az előkelő hotelben nem kaptak helyet, pógárházakban nyaralnak. (No, ebből a vacak faluból még Szaplonczay Manó se tudna fürdőhelyet csinálni!)” Noszlopy az összehasonlí­tás kedvéért annyit még megjegyzett, Siófokon aztán van élet. A táj és a környe­zet szépsége persze ettől függetlenül vonzotta az írók, költők figyelmét. Nyilván nem véletlen, hogy Mosdós- sy Imre Hullámzó Balaton című (1917) útirajzában szó esik erről a vidékről. A szer­ző célja nem volt egyéb, mint Tahy József székesfe­hérvári kasznár gyermekei­nek utazásáról szólva, regé­nyes keretek közé építeni közihasznú ismereteket a tó­ról, a balatoni növényekről, halfajtákról. S hogy mindez könnyebb legyen, az utat Tihanytól Fonyódig motoros csónakon teszik meg. Száradunk húszas éveiben kiderült, hogy a leltei régi falu őriz feldolgozásra érde­mes népdalkincset. 1924-ben gyűjtőút ja során Kodály Zoltán is felkereste, s több érdekes dalt jegyzett le. A festőket is vonzotta a vidék. Iványii-Grünwald Bé­lát, aki a két világháború között Munkácsy Mihály, és Paál László útjához kapcso­lódó tájképeket festett. Tény, hogy Nagybánya, Kecskemét, azaz a tiszántúli és a Duna—Tisza közi vidék megismerése és leképezése után Somogy és a Balaton csábította. Delién a partfcö- zeliben nyaralót, illetve mű­termet vásárolt. Erről fes­tett. A művész leilei nyara­lója című képe a balatoni festészet egyik érdekes alko­tása. Nem véletlen, hogy Cs. Szabó László 1940-ben ké­szített úti feljegyzései között is felbukkan Iványi-Grün- wiald neve. Egy festőállvány mögötti beszélgetést rögzí­tett: „Munkácsy a luxemburgi Colpachban s Paál a barbi- zoni erdő mélyén magyarabb képet festett, mintha tele­tűzdelte volna kelevézzel és nyereggel, Az ecsetet sokáig félrevezette líránk; azt hit­ték: a kép is annál magya­rabb, minél Árpád koribb. Holott ami a költőnek éltető varázsital volt, a festőt meg­mérgezte. Néhány magyar táj: Nagybánya, Kecskemét, Szolnok, a Dunazug s a Ba­laton gyógyított ki ebből az irodalmár festészetből. Mint az Airno-völgy a fi­renzei Madonnák s a mész­kő-havas a velencei arckép mögé, úgy illik a Balaton a magyar képre. Aki eltalálja a szeptemberi színeit, csak magyar festő lehet. Csók Ist­ván s Iványi-Grünwald Bé­la a megmondhatója” — ír­ta Cs. Szabó Tó és havas cí­mű jegyzetének Lelle szava alatt. Érdekesség, hogy Ivámyi- Gnümwaldnak csaknem szomszédja volt Kandó Lász­ló. ö is Párizs vonzásában készült a művészi pályára, á Julián Akadémián, ahogy Iványi-Grünwald. A csak­nem nemzedéki korral idő­sebb mesterhez hasonlóan érdeklődött a tó és kömyéike iránt. Haláléig (1950-ig) sokszor dolgozott a lel lei parton. Villájának sorsa túl­mutat a történelmi cezúrán, hiszen a gazdátlanná vált épületet az ötvenes évék elején Farkas Ferenc zene­szerző kapta meg. Laczkó András Pap Gábor TEL ES IDO Csipkefüggönyt horgol a cifra hóesés. Lomha hópelyhek zajokat oldanak. Fehérségtől duzzadó viliág bámul a fagycsdszolta ablakon át. A szemérmes, kábult csendben fehér-itűzű hó alatt alszik a zöldhajú tavasz Míg altatja magát az élet, gondolod semmi sem éled ... Lépked a puhatalpú, nagytestű Óriás...

Next

/
Thumbnails
Contents