Somogyi Néplap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-10 / 8. szám

1987. január 10., szombat 5 Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Irodalmi sorozatok a rádióban Űj szovjet gobelinek RÁDIÓJEGYZET MORZSÁK Űj műsorokkal, sorozatok­kal — a közelmúltban és a jelen irodalmi termését és tendenciáit, valamint a klasszikus műveket megis­mertető adásokkal — je­lentkezik az idén a rádió irodalmi szerkesztősége. Az egyes alkotásokon túl a mű­velődés- és irodalomtörténe­ti összefüggések felmutatá­sára, költői örökségünk mind teljesebb bemutatásá­ra törekszik A XIX. század költői címmel induló nagy­szabású, csaknem 50 részes műsor. Az egyenként 20 perces, előadásokból és sze­melvényekből építkező adás a legnagyobb költők mellett igyekszik áttekinteni a nagyközönség számára ke­vésbé ismert magyar alko­tók munkásságát is. Üj vállalkozás lesz a ma­gyar népi szöveghagyomá­nyokat feldolgozó féléves sorozat: A citrusfa levelei. Lukácsy Sándor műfajok szerint, csoportosítva eleve­níti fel falklórkáncsünket a legegyszerűbb gyermekmon­dókáktól a siratókon, regős- és bujdosóénekeken át a balladákig. ,A tervek között szerepel egy olyan, a mindennapi irodalomra frissen reagáló, orientáló összeállítás, amely a nagyobb könyvüzletekből sugárzott beszélgetés formá­jában időről időre felmérné, hogy az adott hónapban mi volt a könyvsláger, s ami fontosabb: miérit. Ugyan­csak a mai magyar iroda­lomban segít majd eligazod­ni á Műhelyek és alkotók című sorozat: a kerekasztal beszélgetések témája az utóbbi 2—3 év jelentősebb köteteinek és alkotóinak be­mutatása lesz — az írók, Amikor ct harangok szólni kezdtek ... Ak­kor a kövek is meg- kondultak, egyik utcából a másikba kiáltoztak át egy­másnak, jelezték a szekér érkezését, a mezei munká­hoz szokott lovak súlyos já­rását, a nehézkes kerekeket, az ostorpattogást, a kocsis vasi-ízű mordulásait. Az en­gedelmes kövek jámbor lel­ke fölragyogott a patkóze­nében, és általában minden fényforrás fölfakadt akkor, és minden hang úgy szólt, mint a harang. Álltam az utca egyik vén­séges vén kapujában — pár napos soproni diák —, és lé­legzetvisszafojtva vártam a szekereket. Berzsenyi Lajos szekerét, mely Kemenesalja késő nyarából érkezett a soproni kora őszbe, hogy is­kolába hozza Dániel úrfit. Néztem az utca macskakö­veit és Cynthia fényszekerét idézve, görög és latin iste­nekhez fohászkodva sarkall­tam képzeletemet, hogy mi­nél előbb láthassam Dunán­túl legény-istenét a vasi-ízű káromkodásokat ropogtató kocsis jobbján, s érezzem Kemenesalja időtlen nya­rának újgabona- és szőlőilla­tát. Mert Sopronnak Berzse­nyi miatt örültem (az isko­la kezdetben engem sem lel­kesített), utolsó otthoni nya­ram satnya örömei közül az ö ligetei, eszményi tájai után sóvárogtam, ahol — úgy véltem — a szél is lati­nos verseket skandál, s a feszítő-fájdalmas kimondha­tatlan kimondhatóvá kezese- dik, ahogy a zárkózott ar­cú hegyek egyszercsak hirte­len zöld mosolyra fakadnak vagy László király kardja- sugara nyomán, ahogy a sziklából víz fakad legen­dánkban. Amikor a harangok szólni kezdtek, megpillantottam Berzsenyinket, családunk Berzsenyijét, akit minél to­költők, kritikusok személyes részvételével. A Televízióval, a Művelő­dési Minisztériummal és a Népművelődési Intézettel közösen rendezi meg idén a rádió az Illyés Gyula vers- és prózamondó versenyt. A döntőt a területi rendezvé­nyeket követően november 2-án — Illyés születésének 85. évfordulóján — egyenes adásban közvetítik. Újszerű módon rendezi meg 1987- ben a rádió az immár X. Előadóművész fesztivált: 10 neves költő, illetve előadó- művész mondja el ugyan­azt a verset, rövid elemzést adva a műről, illetve az elő­adásról. A világirodalmi műsorok sorában újdonság lesz a napjaink szovjet irodalmát bemutató, havonta jelentke­ző sorozat, amely változatos rádiós formákkal, élmény­szerű módon tesz kísérletet kortárs művek, részletek, irodalmi tendenciák megje­lenítésére. A beszélgetésekre és vitákra is épülő sorozat egy-egy kiemelkedő alkotó munkássága — egyebek kö­zött Katajev, Trifonov,- Suksin, Vampilov, Ajtma- tov, Raszputyin, Voznye- szenszkij és Jevtusenko — köré szerveződik. A Shakespeare mindenki­nek című rádióesszé soro­zattal megkezdett műfaji kí­sérlet folytatása lesz Géher István új ciklusa. A havon­ta egy alkalurrunal jelentke­ző 30 perces program egy- egy mitologikus jelentőségű és érdekességű irodalmi fi­gurához — Odüsszusz, Anti­goné, Don Quijote, Falstaff, Faust, Anyegin — kapcso­lódva ad művészeti művelő­déstörténeti és történeti is­mereteket. vább néztem, annál többfé­le arcát láthattam: anyám fáklyalángarcú klasszikusáét, aki a latin Parnasszus ko­szorúsai közül görgeti szikla­szavát magyar nemzete s ezen belül szükebb famíliá­ja — a mi családunk — épülésére, azután tanár nagybátyám alkonyati szi­varfüstjébe szövődött horáci arcát, amely időtlen vidéki csöndbe süpped, s Pannónia aranykorán mereng egy so- sem-volt-fiatal présház mus- lincapermetes közegében, malomkő asztalnál, diófa alatt. De főként azt a Ber­zsenyit akartam látni, akit az én kamaszelfogultságom teremtett, az oskolai kötel­meket szilaj indulattal szét­hányó, líciumi professzoro­kat haragra gerjesztő vasi legényt, aki egykorúi között legelső magyar táncos volt, lovat, embert, asztalt átug­rani neki játék volt, aki Sop­roniéban tizenkét németeket megvert és azokat a város­tavába hányta. Igen, én ilyennek akar­tam, csakis ilyennek... v Elhallgattak a harangok, már csak a szívük dobog. A köveken húsz évnyi kopás — „szabad szemmel” nem látható — húsz évvel öre­gebb a kapualj is, de ódon- sága — úgy tetszik — egy árnyalattal sem sötétedett azóta. Csak az a szekér ... És a lovak .... Az ostorpatto­gás ... A patkók csengése ... Csönd száll fel az egykedvű kövek közül. Fáradt gebék, fojtott, alig érthető szavak, hervadt ostor. „Messze sö­tétedik már a Ság teteje, Ezentúl elrejti a Bakony er­deje, Szülőföldem képe­det ...” Ovidius Tomiban Negyvenhat nagyméretű textil faliképet mutattak be a Műcsarnok három nagy termében: orosz, baltikumi, grúz, ukrán, moldáviai, kö­zép-ázsiai gobelinművészek legújabb alkotásait. A mű­vek különböző köztársasá­gok, különböző iskolák kép­Tamazi Nucubidze: A forra­dalom lovasai Rómáért borongott. Berzse­nyi Egyházashetyéért, ahol a múzsa — Helikon lánya — álmai tündérligetét bájos ecsettel hímezte, ahol van rózsás labyrint, s balzsamos illatok közt a zephyr is len­gedez. De Tomiból, Nikláról nincsen visszatérés. Nem akarja a császár vagy érté­két veszti a bölcsőhely meg­váltására összekuporgatott papírpénz, (miért ne sújta­ná éppen Berzsenyit?), és egyre sűrűbb a homály a. niklai udvarház körül; a kö­zelítő tél előtt csontig le­mezteleníti magát a mito­lógiába nem illő táj. A prés­ház mögül, a fészerek lim- lomjai közül a magány le­selkedik. A távoli, egyre za­josabb literátorfrontokról egy jól irányzott lövedék csap be a remetelakba. Kölcsey kritikája. „Leplembe burkolva könyökömre dűlök. Kanócom pislogó lángjait szemlélem, A képzelet égi álmába merülök, S egy szebb lelki világ szent óráit élem.” „ ... Már elestvélyed- tem, Béborult az élet vidám álorcája! Még két mulatótárs van ébren mellettem: A sze­líd szerelem hervadó szikrá­ja, És bús melancholiám szo- morgó nótája." Megy a szekér. Kemény fényverésben a táj, a szőlő­karókkal megtűzdelt lankák, az időtlen présházak, a ki­ürült borosüvegek, a fuva- lommal föl-föllebegő, majd visszahanyatló dalok, a „he­ves ifjú” hamvába holt csak azért is — lendülete, az életbevágónak vélt, de le­gyintést érő meggyőződé­sek, vélemények, szerelmek ■— mint egy sokoróaljai sző­lőhegy, kemény fényben az ifjúság. Hova megy a sze­Peterisz Szidarsz: Négy év­szak viselői, mégis van bennük közös: a forma dekorativitá- sa, az anyagok és a techni­kák változatossága, dinami­kus vonalritmus, artisztikus kolorizmus jellemzi a Balti köztársaságok művészeinek munkáit. K. M. kér? Tomiba, Niklára? Nem izgat. De azért fáj, hogy „messze sötétlik a Ság tete­je", s mögötte utolsó ottho­ni nyaram satnya örömeire elhagyott temető borostyán­levelei borulnak, elkorhad­tak a régi kapuk, nagy­apám kezenyomát lemarta a rozsda a kacatos ládába ha­jított kilincsekről, a hosszú tűnődések alkonyati szivar­füstje szétoszlott, akár a nagy család, a testvérek és a gyerekkor felnőttjei, elmen­tek a jószívű, nehézkes nagybácsik vasgyomrukkal és különvéleményeikkel, s apró emlékeket, könyvet, bicskát, képet, egy-egy mondást vi­szek tőlük az ismeretlen út­ra. Nagynénémtöl csillagokat kaptam. Gyerekkoromban egy este erős karjába vett és olyan magasra emelt, hogy telerakhattam a zsebe­met csillagokkal. Amíg élek, faluvégi háza ledönthetet- len. Kertje gyöpén nem ta­poshat a szomszéd tehene, megöregedett gyümölcsfáit nem vághatják ki, vasalt fe­hérnemű-illatú szobájának minden bútora a helyén ma­rad; és magammal viszem a kertjét, a szobáját házastól, hogy néha — amikor szük­ségem lesz rá — bekopog­hassak hozzá, elbeszélget­hessek vele, hogy ezután is megkóstolhassam baracklek­várját, süteményét, hogy, miként gyerekkoromban, ez­után is együtt imádkozhas- sam vele a Berzsenyi-ódát lefekvés előtt: „ ... letörlöm könnyeimet, s megyek Ren­deltetésem pályafutásain A jobb és nemesb telkeknek útján, Merre erőm, s inaim vihetnek. Bizton tekintem mély sírom éjjelét! Zor­don, de óh nem, lehet az gonosz, Mert a te munkád: ott is elszórt Csontjaimat kezeid takarják.” Szapudi András A morzsák is lehetnek fi­nom falatok. Két rádiómorzsóról szól mai jegyzetünk. Hétfőtől a vidéki körzeti stúdiók regge­li adással is jelentkeznek. Hiú lennék, ha azt monda­nám, arra számítok, hogy ezután többet szerepelek a pécsi körzeti rádió műsorá­ban, mégis igaz, hogy többet szerepelünk. Egy korábbi kí­sérlet kedvező tapasztalatai alapján kezdett új évet a vidéki rádiózás a reggeli kétszer tízperces műsorral. Jólesik kimondanom, hogy végre a reggeli információ- áradat figyelembe veszi, hol élek. Néha már-már pestinek érezhette magát a kivadári lakos is, annyit hallott a híradásokban a fővárosi köz­lekedési dugókról, csőtöré­sekről, kábelhibákról. Most a saját körzetünkről kapunk naponta friss tájékoztatást. Az útra indulókat nemcsak a helyi időjárásjelentés érde­kelheti, hanem az is, — mint ahogy erre a héten több példát hallottunk — mi történt Nagykanizsán, Szek- szárdon, Kaposváron. La­punknak szinte riválisává vált a körzeti rádió reggeli információs műsora, mert bi­zony nem mindenhova érke­zik meg reggel 6, illetve 7.20-ra a Somogyi Néplap. A rádióból, mint például teg­nap, megtudhattuk, milyen súlyos közlekedési balesetek történtek, sajnos, épp Ka­posváron csütörtökön este, és a jól tájékozott és tájékoz­tatott rádiós kollégák arról is beszámoltak, késő este milyen tűz volt az egyik kaposvári család műhelyé­ben. Ám nemcsak verseny­társunkká vált a rádió, ha­nem az együttműködés során méginkább társunkká is. Minden reggel ismertetik a dél-dunántúli megyék friss napilapjainak legfontosabb írásait. A tájékoztatáshoz ez is hozzá tartozik. Ám nem­csak Űtinformmal, időjárás­jelentéssel foglalkozik a kör­zeti műsor a szűkre szabott tíz-tíz percben. Kis riportok Életünk során gyakran ta­lálkozunk olyan megoldásra váró kérdésekkel, feladatok­kal, amelyeknek orvoslására egyedül nem vállalkozha­tunk. Segítségre van szüksé­günk. Kihez forduljunk? — vetődik fel a kérdés. S hogy ez se maradjon megválaszo­latlanul, társadalmi aktivis­ták bevonásával családsegítő szolgálat alakult Kaposvá­ron. A városi Vöröskereszt Lenin utcai helyiségében 1985 novembere óta minden második hét hétfőjén orvos, jogász, pszichológus, pedagó­gus és védőnő várja és látja el hasznos tanácsokkal a rá­szorulókat. A szolgálatnak tulajdon­képpen hiánypótló funkciója van, mert megyénkben eddig még nem alakult meg az ál­lami családgondozó hálózat, amely a születéstől a halálig komplexen összefogná a csa­ládvédelmet. Így feladatuk közé tartozik többek között az érdekvédelem, a jogi ta­nácsadás, a felderítő tevé­kenység, az irányítás. Szabó Jánosnak, a Vörös- kereszt városi titkárának vé­leménye szerint, ha csak egy ember gondját sikerül meg­oldaniuk, máris eredményes­nek mondható a munkájuk. is elhangzanak, egy-egy port­ré is felvillan. Az év ele­jén nincs időszerűbb téma, — de gondolom, nemcsak er­re a néhány napra. hétre szól ez a program —, mint a munkaidő. A hét elején elhangzott riport azt vizsgál­ja, mi jár annak, aki késik a munkahelyéről. Lehet, hogy ha ezt a kérdést egy miskolci gyárban teszik föl, jobban elsiklok fölötte, de ha közvetlen környezetemről szól, kipirosodik az arcom. A regionális, műsoroknak épp ez a céljuk, hogy a terület gondjaival, örömeivel foglal­kozva az eddiginél jobban célba vegyen bennünket. A Hangalbum a héten Ve­res Péterről emlékezett meg. Mai jegyzetemben a rádiós emlékműsorok közül kettőről szólva egy gondolatot kívá­nok elmondani. A nemrégi­ben elhunyt Páger Antalról hallottunk a minap megem­lékezést. Ügy érzem, na­gyon gyorsan igyekezett a rádió á tisztelgéssel a kitűnő magyar színész emléke előtt. (A televízió is elsiette, ami­kor a , színész halálát követő nap műsorát megváltoztatva nem éppen a legkitűnőbb Páger-filmet vetítette. A rá­diótól ilyen esetekben nem azt várjuk, hogy sebtiben állítsa össze a gondos mun­kát, időt igénylő, hiteles portrét; a Veres Péterről csü­törtök este szóló emlékműsor összeállítója, Albert Zsuzsa azonban izgalmas, sokoldalú műsorral emlékezett meg Veres Péter, életéről, mun­kásságáról. A pályakezdő írót éppúgy megismerhettük ebből, mint a nemzetéért fe­lelős magyar ember gondola­tait, műveit, illetve azok fo­gadtatását. A legmegrendí- tőbb, s ugyanakkor nagyon is jól megrajzolt pontrét Ily- lyés Gyula állította elénk, amikor gyászbeszédében Ve­res Péter jelentőségét mél­tatta. A Hangalbum csütör­töki adását Dékány Kálmán rendezte. Igaz ugyan, hogy az ünne­pek táján kevesebben keres­ték fel a szolgálatot, de át­lag öt-hat ember jelenlétére mindig számíthatnak. Külö­nösen gyakran keresik fel a szakembereket jogi és érdek- védelmi kérdések megoldása érdekében, de gyakoriak a válással, munkahelyi össze­ütközésekkel, egészségügyi felvilágosítással kapcsolatos teendők. A társadalmi réteg­zettséget illetően a pedagó­gustól a segédmunkásig főleg nyugdíjasok, fiatal és közép­korú emberek keresik föl őket. A szervezetnek sikerült megnyernie á városi KISZ- bizottság és a kisegítő isko­la támogatását. Gondot okoz azonban, hogy a vidéki vá­rosokban nincs ilyen szolgál­tatás. Ezért a nagyobb tá­volság és az időhiány leszű­kíti a segítséget igénylők számát. Igaz ugyan, hogy 1986 óta a Hazafias Népfront is indított egy családvédel­mi tanácsadó szolgálatot. Horváthné dr. Máté Erzsé­bet, a népfront megyei csa­ládvédelmi tanácsának tit­kárhelyettese hajlik arra a megoldásra, amelyet Szabó János javasolt, hogy a két szervezetnek együtt kellene tevékenykedni. Nikid felé Horányi Barna Családsegítő szolgálat Érdekvédelem, jogi tanácsadás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents