Somogyi Néplap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-10 / 8. szám

4 Somogyi Néplap 1987. január 10., szombat Befagyott a Balaton. A déli parton meghízott a jég és kitűnő korcsolyázási lehetőséget nyújt gyermekeknek, felnőttéknek (MTI-fotó — Balassa Ferenc felvétele) Pont az ügy végén „Az elv — Meggyőződésem, hogy a szerződéses üzemeltetés elve nagyon jó; hatásos és hatékony lépcsőfok lehet a szolgáltatás színvonalának emeléséhez — mondta Ju­hász János Zoltán, aki a somogyjádi vendéglő üzlet­vezetője volt. Megbukott vállalkozás címmel 1985. december 11—i lapunkban ismertettük a történetet, s azt is, hogy a fiatalember bírósághoz for­dult és ott első fokon neki adtak igazat. A Kaposvár és Vidéke Áfész (mint a so­mogyjádi vendéglő tulajdo­nosa) megföllebbezte e dön­tést, s a megyei bíróságon a közelmúltban született meg a jogerős Ítélet, amely rész­ben megváltoztatta az első­fokú határozatot. Juhász János Zoltán az áfész alkalmazásában állt, 1983-ban a fenti üzlet veze­tőjeként. A versenytárgyalás 1983. november 25-én volt, s — más jelentkező nem lévén — ő nyerte el a szer­ződéses üzemeltetés jogát. Az újjáépített egységben különféle újításokkal igye­kezett otthonos légkört ki­alakítani. Az ő nevéhez fű­ződik a „somogyjádi ta­vasz” rendezvénysorozat megindítása, s emellett szá­mos bállal, programmal pró­bálta emelni a színvonalat. — Nem tudtam, hol a hi­ba, hiszen a tervet sikerült teljesítenem, a jövedelmem nagyon mégsem úgy alakult, ahogy vártam. Számolgatni kezd­tem, s hamarosan rájöttem, hogy téves alapadatokon csúsztun el. Az áfész a szer­ződéskötéskor átlagos árrés­nek 33,58 százalékot jelölt meg, ezzel szemben számítá­saim csak 28,58 százalékot mutattak. így havonta 25 ezer forinttal kevesebb ár­réstömeg érhető el! Amikor mindezt közöltem az áfész- szel, azt mondták, hogy ők nem tehetnek semmit, nin­csenek abban a helyzetben, hogy az általuk betervezett jövedelemről lemondjanak. — Kockáztattam, és rá is fizettem! Ma is állítom, hogy nem a saját hibám miatt Az első fokú tárgyalás so­rán Pécsről igazságügyi szak­értői iroda végezte a szak­mai vizsgálatot, s megálla­pította, hogy havi 25 ezer forintos ráfizetésem volt. A megyei bíróságon egy ka­posvári szakértő kihozta, hogy tulajdonképpen nem volt számomra nagy üzlet az egész, legföljebb nem keres­tem semmit, de rá se fizet­tem. Ebben a véleményben a tárgyalás során ellentmon­dások mutatkoztak, így a szakértőnek vissza kellett vonnia véleményét. Újabb jelentésében már elismeri annyit, hogy havi 10—12 ezer forintos ráfizetésem lehetett. Tőlem az áfész havi 100— 110 ezer forintos átalányt kért. A szerződéses üzemeltetési forma létrejött. A vállalatok, gazdálkodó egységek különö­sebb befektetés, munka, kockázatvállalás nélkül jut­hatnak jövedelemhez, ezt szerződéssel be is biztosítják. Arra azonban még nem ala­kult ki gyakorlat, hogy eze­ket a szerződéseket hogyan támadhatja meg a bérbe ve­vő? Juhász János Zoltán volt a megyében az első, aki nem törődött bele a bukás­ba, és bírósághoz fordult. A szerződéses üzletek közül egyébként nem mindegyik váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Juhász János Zoltán a bí­rósági tárgyalások során részsikerét azért érhette el, mert a bíróság megállapítot­ta: a szerződéskötés alapjá­ul szolgáló tényekben téved­tek. Elsősorban az árrés mértékben, s ez önmagában is döntő tényező. A megyei bíróság épp ezért határozott úgy, hogy Juhász János Zoltán üze­meltetési díját a szerződés­ben kötött összegek 15 szá­zalékával csökkenti, ugyan­is az árréstomeg csökkenése a téves adatok miatt ennyi. Az ügyvégére pont került. Tanulságokkal < szolgálhat azok számára, akik szerződ­hetnek, és azoknak is, akik szerződnek. Gyarmati László Gyakran hallunk és olva­sunk a Balaton vízminőségé­ről. A tömegkommunikációs eszközökben szereplő hírek és vélemények meglehetősen tarka sokasága lázba hozza manapság az embereket. A közvélemény állásfoglalása nem egységes. Vannak, akik a Balatonnal kapcsolatos rossz híreket túlzottnak tart­ják, mások szerint viszont gyökeres változásokat hozó, azonnali intézkedések szük­ségesek továbbra is. A Balaton vízgyűjtője ki­emelt vízminőségvédelmi te­rület. Az elmúlt évtizedben a vízi környezet tartósan romlott. A tó általános hely­zete nem különíthető el a vízgyűjtő terület hatásától, ezért eredményes beavatko­zások csak a komplex mód­szerektől és az egységes ren­dezési irányelvek érvényesí­tésétől várhatók. Ezt a célt szolgálják a tó vízminőség­védelmével összefüggő mi­nisztertanácsi, valamint me­gyei tanácsi határozatok is A határozatok tartalmazzák azokat a tennivalókat, ame­lyeket az érdekelteknek — köztük a megyei tanácsnak — rövid, közép- és hosszú távon meg kell valósítaniuk Tanácsuk ennek szellemében tett és tesz erőfeszítéseket — anyagi lehetőségeihez mérten — a gondok megoldására. Annak ellenére, hogy szá­mottevően nőtt az ivóvízter­melő kapacitás — például Fonyódon és Balatonszépla- kon — nem lehetett kielé­gíteni az ugrásszerűen meg­nőtt igényeket. Az elmúlt időszakban minden szezon­ban vízkorlátozást kellett el­rendelni. Az ellátási feszült­ségeket tovább növelte az indokolatlan és túlzott víz­felhasználás (autómosás, lo­csolás stb.). Figyelembe vé­ve azt a tényt, hogy lénye­ges víztermelő kapacitás fej­lesztésére középtávon nem számíthatunk, továbbra is takarékos vízfelhasználásra van szükség. A vízkorlátozás elrendelésében foglaltakat fokozottabban fogjuk ellen­őrizni és ahol indokolt, ott a szankcionálás sem marad­hat el. A déli parton keletkező szennyvizek elvezetése és tisztitása három térségben valósul meg. Az I. régió központi TÁRI JÁNOS ertrudiíz 4. — Na, várj csak, ne si­esd el!... Tudod, hogy te szép lány vagy? — A fiúk mondják — sut­togta szerényen Éva. — Szemrevaló vagy! Azon­nal feltűnsz a fiúknak. — Ezt nem hiszem. — Nekem elhiheted, több az élettapasztalatom. És én látom, hogy Tibor... hogy is mondjam csak ... egy ki­csit beléd keveredett... Éva mosolygott, és lelke­sen magyarázni kezdett. — Ó, mi csak^ nagyon jó­ban vagyunk .. . Úgy, mint két testvér. Tibor soha nem tett és nem mondott semmi olyat... — Na, várj csak! — vá­gott a szavába az asszony. — Én mindezt elhiszem. De hidd el, nekem nagyobbb ta­pasztalom van az ilyen ügyekben, mint neked, azon­kívül ismerem a fiamat. Tu­dom, hogy meglehetősen gyá­moltalan a nők körül. Nem mondom, járt már együtt né­hány lánnyal, de az az ér­zésem, hogy téged más szem­mel néz, mint azokat ko­rábban ... Ne, ne vágj köz­be! Te már nagy lány vagy, beszélhetünk úgy egymással, mint két bizalmas barátnő — mondta az asszony, és érezte, hogy ezzel a fordu­lattal sikerült megnyernie a lány rokonszenvét. Aztán elmondta, hogy Ti­bor az élete egyik komoly szakasza előtt áll. Az egye­temre kerül, s minden kö­rülmények között meg kell állnia -a helyét. Neki mint anyának kötelessége minden olyan hátráltató akadályt el­hárítania ( az útjából, ami megzavarhatja a nyugalmát, s eltántoríthatja a tanulás­tól. A végén néhány hatásos „ugye, megérted?” felkiáltás­sal előadta az óhaját: — Az lenne a kérésem, hogy igyekezz nekem ebben segíteni, Tibor érdekében. Ha beléd szeretne... ha mele­gebben közelíteni kezdene hozzád, mint ahogy azt a rokoni szálak engednék, ne­ked kell sarkadra állnod! Légy továbbra is barátja, le­gyetek jó pajtásai egymás­nak, de semmi több! Á fiú érdekében. Segíts nekem ebben kislányom! — ölelte át újra hatásosan a lány vállát. Ugye, megígéred? Ugye, érted, miről van szó? — Igen, értem — suttog­ta ünnepélyesen a lány. — Mindenben úgy fogok ten­ni, ahogy Irma néni kíván­ta. — Köszönöm! És Tibornak egy szót se erről a beszél­getésről! Maradjon ez a mi titkunk, jó? — Számíthat rám, Irma néni. Az asszony megkönnyeb­bülten sóhajtott. Ez hát ed­dig rendben volna. Biztos, hogy a lány hű szövetsége­se lesz, s ezzel új irányt szabhat a fia edidg bizony­talan vizeken hányódó hajó­jának. Az asszonynak Éva megnyerésével persze mé­lyebb célja is volt. Ha Ti­bor a következő időszakban tapasztalni fogja Éva közö­nyösségét, bizonyára kiáb­rándul belőle, s más lány felé fordítja vitorláját, ö majd igyekszik úgy intézni a dolgot, hogy a jómódú Me­rényi ügyvéd lánya kerüljön a fiú érdeklődésének a kö­zéppontjába, s ha a két fia­tal összemelegszik, érdemes házasság lehet belőle. Tavasszal az asszony több­ször is elsétált a város új negyede felé, ahol Merényiek családi házat építettek ma­guknak. De milyen házat! Valóságos emeletes kiskas- tély! Becslése szerint már a kétmillió beépítésénél tar­tanak, pedig még nem egé­szen kész a ház. Csak az emeleten is öt szoba van! Hát ilyen lány való majd Tiborhoz, nem ez a kis ág- rólszakadt Éva. Az asszony számításaiban mindennek megvolt már a maga helye, mint egy jól átgondolt hadi­tervben. Közben eljött a szeptem­ber is. Éva a gimnázium IV/B osztályába került, s már naponta hatkor talpon volt, hogy átismételhesse a tanultakat. Egyik napon Ti­bort is elkísérték a szülei az egyetemre, az ünnepélyes tanévnyitóra. Az asszony könnyes szemmel tért haza, de az ura csak könnyedén nevetett az eseten. — Elment a fiad innen 80 kilométerre. Ezért sírdogálsz? Minden hét végén hazajár­hat. Ha jól megszorítja az elején a dolgot, nem lesz vele semmi baj. Fő az első benyomás a profoknál! — Szegény, olyan egyedül lehet. — Ugyan. Ketten laknak egy szobában. Majd még megéred, hogy talál ott va­lakit, talán egy lányt, akkor aztán várhatod ám szomba­tonként haza! — Tiborban sokkal több az érzelem, mint benned! — Én is ilyen nyimnyám alak voltam. De az élet meg- edzett. Hadd szokja meg az önállóságot ő is idegenben! (Folytatjuk.) A BALATON VÉDELMÉBEN Csökkent a vízszennyezés szennyvíztisztító telepe Sió­fokon fogadja és tisztítja a Balatonszárszó és Siófok kö­zötti térség szennyvizeit. A telepre több szennyvíz érke­zik, mint amennyit a telep kellő hatásfokkal tisztítani tud, ezért időszerű a tisz­tító bővítése. A tisztított szennyvizet a Sió-csatorna vezeti le. A II. régió Balatonszemes- ről Alsóbélatelepig terjed, a térség szennyvíztisztító tele­pe Boglárlellén található. A telep kapacitáshatáron van, a VII. ötéves tervben bővítik. A tisztított szennyvizeket a Koppány-patak vezeti el. A III. régióba a Balaton- fenyves és Balatonszent- györgy közötti települések tartoznak. Itt jelentéktelen mértékű a csatornázás, vi­szont a VII. ötéves tervben lényeges előrehaladás várha­tó. Elkészül Balatonújlak ha­tárában a központi szenny­víztisztító telep és a keleti fő gyűjtőcsatorna. Tekintet­tel arra, hogy ebből a tér­ségből nem gazdaságos a tisztított szennyvíznek a vízgyűjtőn kívülre történő elvezetése, ezért a szenny­víztelepnek szigorúbb köve­telményeknek kell megfelel­nie. Az említett 3 régióban az ismertetett beruházásokon kívül jelentős csatornaépítés valósult meg a településeken a lakosság anyagi tehervi­selésével is. A szűkös pénz­ügyi lehetőségek miatt a továbbiakban még nagyobb lehetősége lesz a társulati úton megvalósuló csatorna- építésnek. Jelentősen javult és javul a szennyvíztisztító-telepeken keletkezett szennyvíziszapok kezelése, elhelyezése és hasz­nosítása is. Kilenc környe­zetszennyező ürítőhelyet megszüntettünk. A siófoki szennyvíztelepen előkezelő berendezés létesült, Zamár- diban, Balatonszárszón, Fo­nyódon és Kéthelyen tera­szos-kazettás szennyvíztisz­tító telepen történik az ár­talmatlanítás, környezet­kímélő technológiával. Az elmúlt tervidőszakban felmértük a 30 fősnél na-1 gyobb létszámú üdülőket és ahol a szennyvízelhelyezés nem volt megfelelő, a szük­séges intézkedéseket megtet­tük. Felmértük a települések ásott kútjait, felszámoltuk az illegális szennyvízbevezeté­seket. A helyi tanácsok to­vábbra is nagy erőfeszítése­ket tesznek az illegális sze­métlerakóhelyek megszünte­tésére. Balatonkeresztúron és Zamárdiban regionális hulladéklerakóhely készült. A tervezettnél kisebb, ütemben tudtuk elvégezni az iszapkotrási és hínárosí- tási feladatokat, elsősorban a pénzeszközök hiánya mi­att. Lényegesen javult a ba­latoni strandok műszaki és higiéniai állapota, hulladék- gyűjtőket, konténer vécéket, zuhanyozókat helyeztek el területükön. A belterületi vízrendezés terén sem sike­rült a tervezett feladatokat hiánytalanul megoldani, szintén ^pénzeszközök hi­ányában. A VII. ötéves terv­ben — a meliorációs felada­tok megoldásával összhang­ban — gyorsabb ütemű mun­kát kell végezni. A Balaton vízgyűjtő terü­letén felszámolták és átala­kították a vízminőségvédel­mi szempontból kifogásolha­tó állattartó telepeket. Az/ elképzeléseknek megfelelően halad a folyékony műtrágya felhasználása. összegezve megállapítható, hogy az intézkedések ered­ményeképpen lényegesen csökkent a Balaton vízének szennyezése. A tó vízminő­ségének további javítása ér­dekében azonban folytat­nunk kell az előírt felada­tok megoldását. Ugyanakkor szembe kell nézni szűkös anyagi lehetőségeinkkel is, hiszen csakis a gazdaságilag kellőképpen megalapozott feladatok elvégzésére van reális lehetőség. Molnár István a megyei tanács vízügyi csoportvezetője | _________________PIACI KORKÉP__________ F agyos adok-veszek A dermesztő hideg miatt a vásárcsarnokba húzódtak tegnap a kaposvári hetipiac árusai, s ezúttal „fagypótlé­kukat” kalkulálták bele az árakba. Három forintnál ol­csóbban sehol sem láttunk petrezselymet, tízszer ennyi­ért mérték a vegyes zöldség kilóját. Még mindig jó minőségű káposztát 8—9 forintért kí­náltak, 14-ért volt lilakáposz­ta, 20-ért az idővel már alig dacoló kel. Több helyen már csak 8- ént adták a burgonya kiló­ját, és a főzőchagyma is 16- ra drágult. Az utóbbinál jobb volt a kínálat 22 fo­rintos lila csemegéből. A 120 forintos fokhagymaárat még tartani tudja a Zöldért. A Szigetvári Állami Gaz­daság pavilonjának árusa még fél kilenckor is gondol­kodott, kinyisson-e. Igaz, nem volt sok áruja, s az is drágább volt a piaci átlag­nál. A fofchagymásládán pél­dául 170 forintos cédula állt. Nyolc forintért kaptunk céklát, 20-ért karalábét. To­vábbra is 70 a tarka bab ki­lója, öttel olcsóbb a lencse. Kelendő volt a 90 forintos sampinyon. A téli csemegék közül a gerezdenként 5—6 forintos sütőtökből hoztak legtöbbet. Ez alkalommal ismét volt 170-ért dióbél, 24-ért sütni való gesztenye. Bőven volt alma, ám csak alig jó minő­ségű. 8 és 20 forint között változott az ára. Korántsem makulátlan már a 24-re tar­tott körte sem. Hasonló áron kínáltak egy maréknyi szőlőt. I5-ért sem okozott vásárlási lázat a naspolya. Rengeteg volt a tojás, saj­nos, ez alig látszott meg az árán; a legtöbben 3 forintot fizettek darabjáért. Alig akadt kilónként 50 forintos élő baromfi, annál több a kétszer ennyibe kerülő „sza­tyorban mélyhűtött” szár­nyas. 350 forintot szerettek volna kapni egy testesebb bontott kacsáért. A tél java még hátra van. máris megjelent azonban a tavasz hírnöke, a hóvirág. 5 forint volt csokra. Kétszer ennyit kóstált a barka. A szegfű szála 20, a gerberáé 40 forint. B. F. 1

Next

/
Thumbnails
Contents