Somogyi Néplap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-10 / 8. szám
2 Somogyi Néplap 1987. január 10., szombat a Munkásőrség Parancsnokságán ESEMÉNYEK CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: Sevardnadze szovjet külügyminiszter, és Dobrinyin, az SZKP Központi Bizottságának titkára Afganisztánba utazott. - Kohl kancellár dortmundi választási beszédének .'NDK-ellenes passzusai nemcsak Berlinben, hanem a nyugatnémet politikai körökben is visszatetszést keltettek. KEDD: Az Egyesült Államok történelmének 100. amerikai kongresszusa megkezdte munkáját, mind a szenátusban, mind a képviselőházban a demokrata ellenzék máris él a többség adta lehetőségeivel, és el akarja utasítani a kormányzat terveit. — A francia vasutas- sztrájkot más munkabeszüntetések is kísérték. - Folytatódnak a pekingi diáktüntetések. SZERDA: Jelentős finn-szovjet megállapodásokat írtak alá Rizskov szovjet miniszterelnök helsinki látogatása végén. - Csádban folytatódnák a harcok, a francia légitámadás után Libia panaszt emelt az ENSZ-ben. - Husszein jordán király váratlanul Bagdadba utazott, miután Ammanban fogadta Murphy amerikai külügyi államtitkárt. CSÜTÖRTÖK: Az afgán-szovjet megbeszélések után kiadott közlemény szerint szovjet részről helyeslik az afgán törekvéseket a helyzet politikai rendezésére. - Az iraki- iráni háborúban újabb kölcsönös fenyegetőzések, szovjet kormánynyilatkozat a háborúról. - Határvillongások Kína és Vietnam között. PÉNTEK: Döntő jellegű tárgyalások Bécsben a szocialisták és a néppárt vezetői között a „nagykoalíció” feltámasztásáról. - Az afrikai nemzeti kongresszus fennállásának 75. évfordulója alkalmából nyugati politikusok is növekvő számban követelik a pretoriai kormánytól a fajüldözés megszüntetését. - Shultz amerikai külügyminiszter afrikai körúton vgn. - Franciaországban negyedik hetébe lépett a vasutassztrájk, ehhez fogható munkabeszüntetés 40 éve nem volt. - Életbe lépett Nicaragua új alkotmánya. A hét legbonyolultabb kérdése Többnapos látogatást tett a héten Helsinkiben Nyikolaj Rizskov szovjet miniszterelnök, akit a képen a repülőtéri fogadtatáson látunk Mauno Koivisto finn köztársasági elnökkel Ünnepség Országos (Folytatás az 1. oldalról) okolta. Kezdettől fogva világossá tette, hogy kész mindenkivel együtt munkálkodni, aki az ország sorsát a szívén viseli, az alapvető szocialista célokat elfogadja, megvalósításukat támogatja. Ezen az alapon jött létre, fejlődött és erősödött meg a nemzeti közmegegyezés hazánkban. Arról is szólnunk kell, hogy olyan tanulságok birtokába jutottunk, amelyek ma is időszerűék, megfeledkezni róluk nem szabad. Maradandó tanulság, hogy a haza fel- emelkedésének, népünk boldogulásának nincs más járható útja, mint a szocializmus, amelynek építésében részt venni egyet jelent a nemzeti érdekek szolgálatával. Ezzel egyenrangú tanulság, hogy nemzeti függetlenségünk és békénk megőrzése, társadalmi és gazdasági fejlődésünk csakis a haladás oldalán, a szocialista országokkal szoros szövetségben biztosítható. Ezért politikánk sarkkövénék tartjuk, hogy tovább erősítsük szövetségünket, együttműködésünket és barátságunkat a Szovjetunióval, a szocialista országokkal. Közösségi társadalmunkban a párt és a nép együtt úrrá tud lenni minden nehézségen, akadályon, igazi erejük az összefogásban van. A három évtizedre visszatekintve jó lelkiismerettel mondhatjuk, hogy közös erővel és akarattal megvédtük, megszilárdítottuk a munkás- osztály hatalmát, és új értékekkel gyarapítottuk népünk vívmányait. A parasztsággal egyetértésben sikeresen megoldottuk a történelmi feladatot, a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Ennek az egész társadalom éppen úgy hasznát látja, mint a gazdaságirányítási rendszer fejlesztésének, a gazdasági, kulturális fejlődésnek. Küzdelmes nemzeti történelmünkből — a hibák és a gondok ellenére — messze kimagaslik az elmúlt 30 esztendő, amely országunk, népünk életében minden korábbi időszaknál dinamikusabb anyagi' és szellemi gyarapodást eredményezett. Ezt azért is hangsúlyozom, mert gyakran indokolatlanul hallgatunk, vagy csak szemérmesen szólunk arról, hogy a szocializmus építésének minden területén, még á nehéz években is, megbecsülendő eredmények születtek, s hogy országunk és népünk nemzetközi megítélése pozitívan megváltozott. A közös erőfeszítésekből született vívmányokról — amelyekre a jövő is épül — éppúgy oktalanság hallgatni, mint munkánk fogyatékosságairól, az ország életében meglévő gondokról, nehézségekről, társadalmi feszültségekről. Fontos, hogy társadalmi, gazdasági viszonyainkat olyannak lássuk, amilyenek a valóságban. Tartsuk számon tehát az eredményeket, de vegyük észre és javítsuk ki a hibákat, számoljuk fel a hiányosságokat. Ne engedjük felhalmozódni a feszültségeket. A közvéleményben van aggodalom, bizonytalanság és jogos kritika is, de biztató, hogy népünk nagy többsége politikai érettségről és cselekvőkészségről tesz tanúbizonyságot. Megérti, hogy a korábbinál szerényebb eredmények elérése is nagyobb erőfeszítéseket követel. Aki a jó ügyért cselekszik, annak van igazi jogcíme bírálni — ha mégoly élesen is — a vezetésben vagy a végrehajtásban tapasztalható hibákat, fogyatékosságokat, hiszen erre biztat és ezt teszi maga a párt is. Viszont a bírálat ürügyén ne hangoskodhassanak azok, akik a Magyar Népköztársasággal szemben ellenséges külföldi szervezetekkel együttműködve, támogatásukat élvezve, a nehézségeket kihasználva próbálnak bizalmatlanságot szítani, és nincs egy jó szavuk a nép, a nemzet érdekeit szolgáló közös erőfeszítésekről. Nem kevés akadály nehezíti a fejlődést, mégis bizakodással tekinthetünk a jövő elé, mert társadalmi, gazdasági alapjaink szilárdak. A Közponi Bizottság múlt évi novemberi határozata jó programot adott a cselekvéshez. Tennivalóink ismeretében erőinket, tudásunkat, szorgalmunkat most az éves népgazdasági terv végrehajtása érdekében kell összpontosítanunk. A múlt évről még nincs pontos elszámolás, de az látható, hogy a teljesítmények elmaradtak a tervezettől. Az idei népgazdasági terv szerény fejlődést irányoz elő, de megvalósítása jobb minőségű és fegyelmezettebb munkát igényel. Érvényesítenünk kell azt a szigorú, de igazságos követelményt, hogy mind a termelőegységek, mind a dolgozók teljesítményükkel arányosan részesüljenek a létrehozott javakból. Azokat a vállalatokat, szövetkezeteket, kollektívákat kell előnyben részesíteni. azoknak a fejlődése előtt kell a pályát szabaddá tenni. amelyek az össztársadalmi érdeket is szolgáló gazdaságos, versenyképes termékeket állítanák elő. Mindent meg kell tennünk a gazdaságtalan tevékenység visszaszorításáért, s vele együtt a munkaerő-, az anyag- és energiapazarlás megszüntetéséért, a termelési szerkezet átalakításának meggyorsításáért, a korszerű berendezések, gépek jobb kihasználásáért. A központi gazdaságirányítás kötelessége, hogy ezt ösztönzéssel és szervezőmunkával is elősegítse. A megvalósításban azonban a vállalatoknak, szövetkezeteiknek és intézményeknek van kulcsszerepük. Sehol sem szabad késlekednünk azoknak a feladatök- nak a megoldásával, amelyek tőlünk függnek. Mindenütt kapjanak zöld utat a termékek minőségének, versenyképességének javítását szolgáló kezdeményezések. Csakis jó minőségű munkával, a tartalékok feltárásával és hasznosításával, az ésszerű, takarékos gazdálkodással, a nagyobb szervezettséggel tudjuk megállítani a gazdasági egyensúly romlását megteremteni az életkörülmények javításának, a megfelelő áruellátásnak az* anyagi alapjait. Honosítsunk meg olyan rendet és közszellemet, amely szerint" az a természetes, hogy először termeljük meg a javakat, és csak azután kerüljön sor az elosztásra. A lendületesebb fejlődésnek, a jogos igények kielégítésének, a szociális feszültségek feloldásának, a nehézségekből való kilábalásnak az a legfőbb feltétele, hogy a termelésben és a társadalmi élet minden más területén teljes tudásunkat latba vetve tegyük a dolgunkat. Meggyőződésem, hogy a nemzeti összefogás tettekben megnyilvánuló ereje képes lesz átsegíteni az országot a gondokon. A nemzeti érzés, a haza sorsáért viselt felelősség napjainkban is leginkább a közösség javát szolgáló tettekben nyilvánulhat meg. Az ország előrehaladását csakis az emberi tudás és akarat, a színvonalas vezetés, a fegyelmezett munka, az együttes gondolkodás és cselekvés biztosíthatja. Minden közösségben építeni kell az emberek tapasztalatára, igényelni kell a dolgozók aktív részvételét a döntésekben és az ellenőrzésben. Érvényt kell szerezni annak, hogy tartsák tiszteletben az állampolgárok véleményét, legyen rangja az előrevivő javaslatoknak, kezdeményezéseknek. Mindazok, akiket a bizalom vezető posztra állított, tegyenek eleget maradéktalanul ennek a követelménynek. Előrehaladásunknak, mint ahogy az emberiség boldogulásának is, elengedhetetlen feltétele a béke. Ezért minden tőlünk telhetőt megteszünk érte. Azokkal haladunk együtt, akik a hidegháború újraidézése és a gyanakvás élesztgetése helyett a kölcsönös bizalmat akarják fejleszteni, akik a világűrben és a földön is a békét ajánlják, végképp meg akarják szabadítani az emberiséget az atomhalál rémétől, összefogunk mindazokkal, akik a háborús fenyegetés ellen, a békéért emelik fel szavukat, és a népek barátságáért szállnak síkra. Együtt küzdünk azokkal, akik őszintén akarják, hogy a világ ne jusson az emberiség létét fenyegető fegyverkezési hajsza zsákutcájába, hanem az enyhülés útján haladjon. A Szovjetunió, a Varsói Szerződés országai az elmúlt évben különösen szemléletes példáját adták, hogyan kell, hogyan lehet az atomkorszakban a nemzetközi biztonság nagy kérdéseit felelősen, új módon, •kellő önmérséklettel megközelíteni. Minden józan, békeszerető erő belátja, hogy a szocialista közösség országai őszintén együtt akarnak működni az Amerikai Egyesült Államokkal és szövetségeseivel a világot fenyegető veszélyek elhárításában, a kölcsönös, egyenlő biztonság megteremtésében, az emberiséget érintő valamennyi közös nagy probléma megoldásában. A Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Népköz- társaság teljes mértékben támogatja a Szovjetuniónak, a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének rugalmas javaslatait. Ezek a javaslatok, ha az Amerikai Egyesült Államok, a NATO- országok részéről is meglesz a kellő politikai akarat, a megegyezésre való készség, jó alapot nyújtanak ahhoz, hogy korunk nagy kérdéseit békés úton, a tárgyalóasztal mellett rendezzék. Három évtizedes fennállása alatt a Munkásőrség rászolgált a párt, a nép teljes bizalmára. Szocialista társadalmi rendünk e fontos intézményét joggal tartjuk számon jelentős vívmányaink sorában. Az idősebb és a fiatalabb nemzedékek, a párttagok és a pártonkívüli- ek jó egyetértésben dolgoznak, tetteikkel tanúsítják, hogy méltó folytatói nemzeti történelmünk, s benne munkásmozgalmunk legszebb hagyományainak. Tiszta lelkiismerettel, azzal a jó érzéssel állhatnak elvtársaik, dolgozótársaik elé, akiktől a megbízást kapták, hogy becsülettel teljesítették és teljesítik önként vállalt feladatukat. Ez fejeződik ki abban is, hogy a politikai és a harci kiképzésben, az állományépítésben, a szolgálatban és a közéleti tevékenységben elért kiváló eredményért, helytállásért a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa több munkásőrt magas kitüntetésben részesített. Az alkalmat felhasználva a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében és a magam részéről is szívből gratulálok a kitüntetett elvtársaknak. Viseljék büszkén társadalmunk elismerésének ezt a jelét. Meggyőződésünk, hogy a munkásosztály önkéntes fegyveres testületé, mint eddig, ezután is betölti hivatását. A munkásőrök teljesítik nehéz, de megtisztelő kötelezettségüket. Ehhez pártunktól, kormányunktól és népünktől a jövőben is minden segítséget megkapnak — mondta befejezésül Németh Károly. Az MSZMP főtitkárhelyettesének beszédét követően előléptetéseket, kitüntetéseket adtak át. Az ünnepség a Munkásőrség Központi Férfikarának műsorával zárult. A fegyverkezés kérdésében is szembeszáll-e a kormányzattal az új amerikai kong. resszus? A tavalyi novemberi választások óta minden politikai megfigyelő azt jósolta, hogy az új kongresszussal — mind a szenátusban, mind a képviselőházban a demokraták vannak többségben — meggyűlik a Reagan-kor- mányzat baja. Az Egyesült Államok történelmében éppen 100. törvényhozó testület valóban már első ülésein így mutatkozott be: visszadobta az elnöki javaslatot a duzzadó „irangate” ügyének gyors lezárására, ehelyett szeptember végéig sorozatos meghallgatásokat tervez a kiküldendő két vizsgálóbizottság előtt. Vagyis sokáig akarják feszegetni a kormányzat számára kényelmetlen kérdéseket: kik adtak utasítást az Iránnal való titkos tárgyalásokra, a még titkosabb fegyverszállításokra, és a befolyó összeg legtitkosabb felhasználására. A demokrata párti honatyák a kormányzat által előterjesztett ezermilliárdos költségvetési tervet is nyilván keményen bírálni és alaposan megnyirbálni kívánják. Csak az a kérdés, hogy hajlandók lesznek-e a fegyverkezési kiadásokat is lényegesen csökkenteni, Weinberger hadügyminiszter a mintegy 300 milliárd dolláros katonai költségvetést úgy tünteti fel, mint a lehető legkisebb kiadást, amiből bármit is lefaragni csak az Egyesült Államok biztonsági érdekeinek kockáztatásával lehetne ... Szinte hazaárulónak kellene tehát tekinteni azt a képviselőt vagy szenátort, aki szűkmarkúnak bizonyulna a hadsereg igényeinek kielégítésében. Különben is meglepte az amerikai politikai közvéleményt, hogy a Pentagon most nem hozakodott elő a tavalyihoz hasonló összegű költségvetési javaslattal, amelyet még az előző törvényhozás (a képviselőházban demokrata, de a szenátusban kormányhű republikánus többséggel is!) 30 milliárd dollárral megkurtított! Persze az elnök és a katonai lobby kedvena tervét, az űrfegyverkezést, az SDI-programot újabb ötmílliárd dollárral akarják a megvalósítás útján továbbvinni a Fehér Házban és a Pentagonban. Az új kongresszusnak szint kell vallania! Szép számmal vannak ugyanis képviselők és szenátorok, akik elutasítják „a csillagok háborújának” gondolatát, de lesz-e bátorságuk most már a konkrét döntés jogával élni, és megtagadni a „hadászati védelmi kezdeményezéstől” a mil- liárdokat? A kérdés fontos eleme, hogy amerikai—szovjet fegyverzetkorlátozási megállapodásra lenne mindenekelőtt szükség katonai kiadások csökkentésének igazodásához ... Ennek hiányában még mindig hatni képes a hivatalos propaganda mégoly kevéssé logikus érve: fegyverkezni kell, méghozzá fokozott ütemben, hogy a Szovjetuniót — megegyezésre bírják! Észrevehető, hogy a demokrata párt jobbszárnyán elhelyezkedő politikusok nem is a fegyverkezés ellen emelnek szót, hanem más szerkezetű fegyverkezést látnának szívesen, s annak költségeit más forrásokból teremtenék elő, mint ahogyan azt ma még a Reagan-csapat tervezi. Általában érdemes emlékeztetni arra, hogy a két nagy amerikai pártot kevésbé a — mondjuk így — ideológiai nézetek különbözősége választja el egymástól, így aztán nem minden demokrata párti honatyától lehet elvárni, hogy „galamb” módjára lépjen fel, s természetesen nem minden republikánus minősíthető „héjának” a fegyverkezés kongresszusi vitái valószínűleg ezt csak megerősítik majd. A hét legpozitívabb kérdése Mi a jelentőségük a finn— szovjet megállapodásoknak? A két szomszéd ország, a hatalmas Szovjetunió és a kis Finnország békés együttélése és gyümölcsöző együttműködése különleges jelentőségű' napjainkban, amikor Nyugaton egyesek megpróbálják kétségbe vonni az államok közti egyenjogi kapcsolatoknak még a lehetőségét is ... Nyikolaj Rizskov szovjet miniszterelnök helsinki látogatása alkalmat szolgáltatott ilyen elvi megállapításokra, ezenkívül pedig nagyon is konkrét megállapodások megkötésére. Hogy ez utóbbiaknál maradjunk: egyezmény jött létre a nukleáris balesetek esetén adandó tájékoztatásról, a nukleáris erőművekkel kapcsolatos információcseréről. A világűr feltárásában való együttműködésről szóló megállapodás a finnek fejlett technológiája számára nyit új piacot, és részesíti finn- országot a szovjet űrkutatás eddigi eredményeiben. A szovjet olajexport is növekszik, ami megint csak kölcsönös érdekeknek felel meg: a világpiaci hullámzásoktól mentesíti a finn importőrt éppúgy, mint a szovjet szállítót. A Rizskov-látogatás külpolitikai jelentőségét az adta meg, hogy a szovjet kormányfő nyomatékosan kifejezhette: az észak-európai stabilitás Moszkva számára rendkívül fontos. A Szovjetunió támogatja azt a finn javaslatot, hogy a térséget nyilvánítsák atomfegyvermentes övezetté, s hogy Észak-Európában és az azt környező tengereken hozzanak bizalomerősítő intézkedéseket. Nyikolaj Rizskov rámutatott arra, hogy a Szovjetunió ténylegesen lépéseket is tesz e téren. Pálfy József Egyre több gondot okozott a héten a francia kormánynak számos közszolgáltatási ágazat, főképpen a vasutasok sztrájkja. A képen: Marseil- le-ban a vasutasok élő láncot alkotva akadályozták meg a forgalmat.
