Somogyi Néplap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-31 / 26. szám

I '*''' <''' % * ' ' ' "*/ '' ■*’' 'v WSmfmSSRiB&&BBB^ h88WÜ \ ■■ $ ~W/™ -. mMÜ s **'y'%^w%;&,' 8 í ' * é _______________________________Somogyi Néplap_________ 1987. január 31., szombat D iákok szövetkezetében PROGRAM KISZ-EH KÍVÜLIEKNEK Áz a bizonyos tagozat f izenéves Siklik a havon a szán, s rajta a másnapi meglepetés. Négercsókot, Túró-Rudit is sikerült szerezni a szemfüles eladóknak. Nem hiányzik a pékáru és az üdítőital sem. A kaposvári Bartók Béla Ál­talános Iskola boltjában minden kapható, amire szük­sége lehet egy diáknak. Tíz­órai, meleg tea, egészségügyi cikkek, papíráru, könyv. S amitől mindez érdekessé vá­lik: itt nemcsak a vásárlók, hanem az eladók is diákok. Az intézményben ezen a télen alakították meg az is­kolaszövetkezetei, s elsőként a boltot nyitották meg. A szövetkezetnek több mint háromszáz tagja van, ez a tanulók harminc százaléka. Ez az egész megyében egye­dülálló arány. A szövetke­zetnek természetesen vannak felnőtt vezetői is, a legtöbb munkát azonban a gyerekek végzik (el. ök rendelik meg és szállítják el az árut, ök értékesítik, s a pénzzel is nekik kell .elszámolni. Nem túl nagy felelősség ez? — A felelősség valóban nagy — mondta Kálmán Fe­renc, az iskola Igazgatója —, de a bolt megnyitásával ép­pen ez volt az egyik célunk. Szeretnénk a gyerekekben olyan képességeket kialakí­tani, amelyekre az oktató­munkában nincs lehetőség. Megtanulják, mit jelent kö­December elején találkoz­tam vele a főutcán. Egy ka­pualjban állt a csípős hideg­ben. Bajuszán apró jégcsa­pok képződtek és mindig akadt körülötte néhány ér­deklődő gyerek, ajándékot kereső szülő. — Mi volt ez az akció? — kérdezem Karancz Józsefet, az Ifjúsági Lap- és Könyv­kiadó Vállalat megyei mun­katársát. — Minden megyében pró­bálkozott a vállalat ezzel az árusítással a karácsonyi aranykapu-akció keretében. Ez kifejezetten az ünnepek előtti időszakra vonatkozott, januártól azonban szeret­nénk folyamatossá tenni az árusítást és a kínálatot is bővítjük regényekkel, kri­mikkel. — Mi késztette a lapki­adót a változtatásra? — Egyre több kiadó van, és nem biztos, hogy egy boltosok zösségben, együtt, egymásért dolgozni, s belekóstolhatnak a munka ízébe is. Olyan, esetenként gyenge tanulók új értékei bontakoznak itt ki nap-nap után a szemünk előtt, amelyeket nem is sej­tettünk. A gyerekeket gyak­ran csupán a tanulmányi munkájuk alapján ítéljük meg, s ez nagy hiba. A bolt­ban hetedik-nyolcadik osztá­lyosok dolgoznak, ez a mun­ka sokat segít a pályavá­lasztásban is. Szende Marianna, a j bolt vezetője is most jutott vég­ső elhatározásra. Az iskola befejezése után boltosnak tanul. — Nincs annál jobb érzés, mint látni a sok mosolygó gyereket, amikör betér a boltba, s meglátja a kíná­latot. A legtöbben az édes­séget és az üdítőitalokat ke­resik. Nagyszünetben a vé­geláthatatlan sorban szinte mindenki tízóraira vár. Rit­kán marad meg áru, de az sem vész kárba, mert a ma­radékot délután a napközi­ben áruljuk. Én már reggel hétre érkezem, hogy lead­jam a rendeléseket, átve­gyem az árut. Sok munka van itt, de szívesen csiná­lom. S Mariann ezzel nincs egyedül. Szinte minden ta­nuló szeretne valamilyen módon bekapcsolódni a mun­nagy könyvesboltban kiemelt helyre kerülnek a kiadvá­nyaink, ezért esetleg számí­tásba jöhet egy külön eláru­sítóhely is. Nagyon meg kell gondolni azonban a hely ki­választását, gondolok itt a Füredi csomópontban lévő könyvesbolt példájára, amit föl kellett , számolni. — Mi a feladata a me­gyei munkatársnak? — Az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó postán keresz­tül terjesztett lapjainak a felügyelete. Ezen kívül ellá­tom a megyei úttörőcsapato­kat és KISZ-szervezeteket azokkal a propaganda-anya­gokkal, amelyek csak rajtam keresztül rendelhetők 'meg Elősegítem, hogy mindig elegendő számban lehessen ifjúsági és sportlapokat kap­ni. A falvakban ez a postás feladata, aki fölveszi a meg­rendeléseket. A pavilonok­ban nem lehet pontosan fel­mérni a keresletet, ezért kába, kipróbálni, milyen ér­zés a pult másik oldalán áll­ni. Kezelni a mérleget, a számológépet, bár ez utóbbit a gyakorlottabb eladók rit­kán veszik kézbe. A nagy forgalomban gyorsabb a fej­számolás. — Amíg levesszük és be­csomagoljuk az árut, gondo­latban már össze is adtuk a számot — mondja Varga Erika, az intézőbizottság he­lyettes vezetője. — Tévedni ritkán szoktunk, az elszámo­lással még semmi gondunk nem volt. Ha nem tudunk ellenállni a csábításnak, meg­kívánjuk a sok édességet, mi is vásárolhatunk, de termé­szetesen pénzért. Itt senkinek sem jut eszé­be elvinni valamit, mert mindannyian felelősséget ér­zünk ezért a boltért, amely­ben dolgozunk, amely értünk van. Az iskolaszövetkezet diáktagjai egyébként az éves forgalom után tárgyjutalmat kapnak. Naponta három- négyszázán vásárolnak a boltban. Klubdélutánok, rendezvé­nyek alkalmával meghosz- szabbítjuk a nyitvatartási. Az eladók mindenhol szíve­sen segítenek, ahol szükség van rájuk. Ök foglalkoznak az utánpótlás nevelésével is. A tavaszi szünet után az alsóbb évfolyamokat szintén bevonják a munkába, hogy a végzősöket pótolni tudják. Ez idő alatt meg kell tanul­niuk az udvarias kiszolgá­lást, a kedvességet, a türel­met. Erre nem csupán az iskolaboltban lenne szükség. Az új év mindenhol ma­gában hordozza a változás légkörét, a munkakezdés lendülete, az új tervek min­dig biztatónak látszanak. Az ifjúsági mozgalomra különö­sen érvényes a megújulás igénye. Arra voltunk kíván­csiak, hogy az országos, me­gyei döntések hogyan való­sulnak meg a gyakorlatban — Milyen lehetőségei van­nak a lakóterületi KISZ-bi- zottságnak? — Kaposmérőben és a társközségekben is adottak a létesítmények, de a fölsze­reltséggel már korántsem le­hetünk elégedettek. Évi 30 ezer forinttal gazdálkodunk, és ez kevés dologra elég — mondja Papp József, a KISZ- bizottság titkára. — Hogyan lehetne ezen segíteni ? — A jövőben megpróbá­lunk olyan terveket készíte­ni, ;hogy rendezvényeink gaz­daságosak legyenek. Mindig mindenki arról panaszkodik, hogy kevés a pénz. Szeret­minden hónapban statiszti­kát készítek. A legkényesebb dolog az üdülőkörzetek ellá­tása és különösen nyáron szinte kiszámíthatatlan a Balaton déli partjának igé­nye. — Mit tehet a megyei, munkatárs azért, hogy le­hessen ifjúsági lapokat kap­ni? — A postának csak java­solhatok, megpróbálok tehát olyan érveket találni, ame­A szakszervezeti ilfjúsági tagozatok egyelőre még cso­dabogárnak számítanak: kí­váncsian méricskélik a dol­gozók és óvatosan kísérle­teznek, próbálkoznak a vál­lalatok. A SZOT 1985 októ­beri állásfoglalását a tago­zatok mega laki tásáról nem egyhamar követte mozgo­lódás. Sok intézménynél, termelőegységnél jóidéig csak figyelték, figyelik, mi­lyen tapasztalatok vannak másutt. A Pamutfonó-ipari Válla­lat Kaposvári Gyárában ta­valy ősszel — az országban az elsők között — alakult meg az ifjúsági tagozat. Eb­ben a gyárban körülbelül ötszáz 30 éven aluli fiatal dolgozik. Ez a nagy szám jelzi és meghatározza a fia­talokkal való folyamatos foglalkozás fontosságát. Az ifjúságért nem helyet­tük vagy fölöttük, hanem velük együtt kell dolgozni — ezt szorgalmazta a SZOT ál­lásfoglalás, és ennek szelle­mében igyekszik befolyásol­ni, alakítani a tagozat tevé­kenységét a szakszervezeti bizottság. A bizottság titká­ra, Forróné Czár Erzsébet szerint még nagyon kezdeti lépéseknél tartanak és még mindig föllelhetők .bizony­talan elképzelések, téves né­zetek a tagozatok rendelte­tésével kapcsolatban. — Széleskörű, a lehetősé­nénk bebizonyítani, hogy nemcsak várni kell a segít­ségre, hanem mi is tehetünk valamit. — Milyen sikereket értek el a múlt évben? — A legnagyobb vissz­hangja a szovjet—magyar baráti találkozónak volt, de nagy sikernek tartjuk a he- tesi sporttalálkozón a Vikár Béla-kupa elnyerését is. — A kongresszusi határo­zatokban szerepel az, hogy meg kell akadályozni a szer­vezet túlzott felhígulását. Mit lehet tenni ennek érde­kében ? — Az eddigi gyakorlat sze­rint, akik befejezték az ál­talános iskolát, szinte auto­matikusan KISZ-tagok let­tek. Most megszűnnek az ilyen „ünnepélyes” avatások, és valamiféle próbaidős rendszert szeretnénk beve­zetni. Az általános iskola elvégzése után szinte min­denki jelentkezett a KISZ- be, de mivel elmentek más iskolába vagy munkahelyre, lyek alapján növelik, vagy esetleg csökkentik az éppen érintett lap példányszámát. Előfordulhat, hogy nem mél­tányolják a javaslatot, de továbbra is érzékelem: na­gyobb a kereslet, mint a kí­nálat. Ilyenkor bemegyek mondjuk öt pavilonba és aláíratom azt, hogy két hete nincs elég ebből vagy abból az újságból. Ilyenkor növe­lik a rendelést. T. F. L. gókhez képest pedig alapos tájékoztatást adtunk a szak- szervezet ifjúságpolitikai el­képzeléseiről, mégis az ta­pasztalható, hogy sokan nem értik, mi is a célja, a föl­adata a tagozatnak és mi­lyen a partneri kapcsolat- rendszere. Hallunk olyan vé­leményeket is hogy konkur- rense a KISZ-nek, noha va­lójában munkamegosztásról és együttműködésről van szó. Fiatal dolgozóink közül sokan — mintegy kétszáz­ötvenen — tagjai a KISZ- nek, a másik, csaknem két­százötven fiatalt azonban korábban nem sikerült moz­gósítani, ők nem találták meg közösségüket, s csak esetenként találtak olyan el­foglaltságot, amely hasznos és tartalmas. Nyilvánvaló, hogy a KISZ-en kívüli fia­talokra szintén jellemzőek az életkori sajátosságok: az érdeklődés, a cselekvőkész­ség, a fokozott mértékű po­litikai és emberi érzékeny­ség. Ha valamilyen okból mégsem kívántak a politikai aktivitást is igénylő ifjúsági szervezet tagjai lenni, pasz- szívak voltak — ezt mint­egy „lehetővé tette”, hogy nem volt kerete, tere annak, hogy a KISZ-en kívül szer­zett közösségi életet éljenek. — Mennyire élénkült meg a közösségi jellegű tevé­kenység a tagozat megalakí­tása óta? idővel elmaradoztak. Lehet­séges, hogy a hetven tagú kaposmérői KISZ-tagból csak harmincán maradunk, de a létszámcsökkenés visszaad­hatja a szervezet rangját. — Milyen feladatokat vál­laltak? — A lipótfaiak társadal­mi munkában labdarúgó-pá­lyát építenek, a kaposmérői- ek a játszótér fölött vállal­tak védnökséget. A klub fölszereltségét pedig úgy próbáljuk javítani, hogy a tagok olyan munkákat vál­lalnak, amivel pénzt tudnak szerezni az alapszervezetnek. T. F. L. A csurgói gimnázium ős­parkjának száz évnél idő­sebb fái a város féltve őr­zött büszkeségei. Minden törzshöz emlék fűződik, hie­delem tapad. Az ágak Ju­hász Gyula szobrát őrzik Ha valaki nem készült és félt a feleléstől, elég ha az út közepén elsétál a szobor előtt, s jó hangosan így kö­szön: „Csókolom Gyula bá­csi”. Ezek után nyugodtan ülhet egész délelőtt a pad- ban, biztos lehet benne, hogy aznap már nem éri kellemetlen meglepetés, tartja a diákhit. Persze ehhez azt is tudni kell, ha nem egyesével ha­ladnak el a szobor előtt, nem talál meghallgatásra a ké­rés. Laczó János iskolaigazga­tónak alig pár méterre mos­tani íróasztalától volt a he­lye diákkorában, s köszönt ő is. Jól emlékszik még a hajdan volt időkre, hagyo­mányokra, s ápolásukat ma is fontosnak tartja. A 20—25 ezer kötetes könyvtár több százéves könyvein meglát­szik az idő nyoma. Szükség van a restaurátori munkára, s ez nem olcsó, ezért szé­lesíteni kívánják a fakultá­ciós tárgyak körét. A restaurátori képzés mel­— Jó irányú változásokat látok a fiatalok tevékeny­ségében. Kötőtanfolyamot szerveztek, kirándulásokat terveznek, alakul a kertba­rátok köre — vagyis önál­lóak, öntevékenyek. Ked­vezően alakul a tagozat együttműködése a KISZ-szel is: a vezetők a testületi ülé­sekre, megbeszélésekre köl­csönösen meghívják egy­mást. Nagyon tevékenyek a szakszervezeti _ főbizalmik, bizalimik: nagyobb gyakor­latukat kamatoztatva a programok szervezésében se­gítenek a fiataloknak. Érde­kes, hogy a tagozat által szervezett elfoglaltságokon nemcsak a harminc éven aluliak vesznek részt. A kö­tőtanfolyamon, a kirándulá­sokon középkorúak és idős­korúak is részt vesznek. Ezt a fajta nyitottságot megőriz­ni szándékozik a tagozat. — Milyen célokat tűzött ki eddigi megbeszélésein a tagozat vezetősége? — Közreműködnek a fia­taloknak nyújtandó lakás- támogatás igazságos elosztá­sában, a munkakörülmények javításában. Az előbbiben például környezet-tanulmá- nyokkaü, az utóbbiban pe­dig javaslataik ismerteté­sével. Tervezik azt is, hogy a sokaikat érdeklő témákról ismeretterjesztő előadásokat szerveznek: például a csa­ládtervezésről. Folyamato­sak lesznek a kulturális programok és állandóan bő­víteni, fejleszteni szándé­koznak a szabadidős tevé­kenységet. A tagozat egyik legfontosabb törekvése, hogy vonzó, változatos progra­mokkal keltse föl és mélyít­se el az érdeklődést a közö­ségi életforma iránt. — Miiképpen irányítja a szakszervezeti bizottság a tagozat tevékenységét? — Tájékoztatásokkal, a szakszervezeti munkaprog­ram megismertetésével, va­lamint az ifjúsági tagozatot vezető személyén keresztül, aki szb-tag is. Szóval köz­vetett eszközökkel. Egyéb­ként a különböző munkate­rületekről megválasztott ti­zenegy tagú vezetőség telje­sen önálló: a fantáziájától, munkastílusától, ambíciójá­tól függ, hogy mennyire lesz eredményes. lett szerepel a tervekben a vámkezelői és számítástech­nikai fakultáció bevezetése is. Rendezvényekben soha nincs hiány — tájékoztat Szak Andrea, másodikos ta­nuló. A szakkörök közül a versbarátok és a nyelvkörök a legnépszerűbbek. Szívesen halljuk iskolánk két zeneka­rának, az ovibandnek és a bölcsibandnek a számait is. Énekkarunk az országos if­júgárda verseny első helye­zettje volt. Az otthon családias han­gulatáról a kollégium gon­doskodik. Lakóinak száma évről évre nő, ma már csak­nem kétszázan élnek falai közt. Az együtt töltött négy év során nem csupán a ta­nulásban segítik a nevelők a gyerekeket. Igyekeznek megtanítani őket, amire ké­sőbb szükség lehet. Fölké­szítik őket az anyaszerepre, főző, betegápoló tanfolyamot hirdetnek, hétfőnként pedig sajtó- és etikai foglalkozások kötik le a tanulókat. A nagyhírű'gimnázium é: kollégium falai közt éle több mint félezer tanult napjait így szövi a múlt é: a jelen. H. É Könyv a kapu alatt Horváth Éva Új fölszerelések a klubba KISZ-védnökség a játszótér fölött K. Gy. Diákhagyományok és diákremények

Next

/
Thumbnails
Contents