Somogyi Néplap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-31 / 26. szám

1987. január 31., szombat Elfelejtett láncszem Százötven éve született Tolnai Lajos Különös, tragikus sorsú, természetű ember és író volt Tolnai Lajos, akinek meg­ítélése koronként változott. IVflanapság némi szorongás­sal és szomorúsággal vehet­jük tudomásul, hogy éles kritikai szelleme veszített időszerűségéből, s még iro­dalmunk történeti folyto­nosságából is mintha kihul- lóban volna, holott Németh László aligha véletlenül tisztelte benne a Nyugat tö­rekvéseinek egyik legköz- vetlenehb elődjét, s nyilván Móricz Zsigmondnak is megvolt a kellő oka, hogy meghajtsa előtte a feltétlen elismerés lobogóját. Talán az a magyarázata ennek a méltatlan, önmagunkat sze- gényítő korai feledésnek, hogy manapság inkább em­beri esendőségeire figye­lünk, mint kérlelhetetlenül kemény és leleplező írás­művészetére, s annak az irodalmi úttörésnek a jelen­tőségére, amely valóban egy nyitottabb, kritikusabb iro­dalomeszmény eljövetele fe­lé nyitotta az utat. Nyomorúságos családi kör­nyezetből indult pályafutá­sa, s ez a tény szinte egész írói látásmódját meghatá­rozta. Az a szenvedélyes in­dulat, amely benne mun­kált, apját is jellemezte, aki egy összeszólalkozáskor meg­pofozta főbíróját, s ettől kezdve a család egyre mé­lyebbre süllyedt a szegény­ségbe. Anyja, aki varrásból tartotta el a családot, papi pályára szánta fiát, s ezzel akarva-akarattanui „a Nes- sus-ing köntésót dobta rá”, hiszen olyan hivatást vá- laszttaitott veié, amely telje­sen idegen volt egyéniségé­től. 1868-ban Marosvásárhe­lyen kezdte papi működését, de már 1874-ben pert indí­tottak ellene fölöttesei, amely tíz esztendeig folyt. Tolnai Lajos végül is felhagyott a papi működéssel. Abban re­ménykedett, hogy a fővá­rosban megélhetést talál, egzisztenciát teremthet, hi­szen már 1865-tben figyel­met és méltánylást keltett Arany Jánosnak ajánlott kötete, melyben balladáit gyűjtötte egybe. És éppen Arany volt az, aki arra ösztönözte, hogy versek he­lyett inkább prózát írjon. 1867-ben két elbeszéléskö­tetet és regényt is közre­adott minden „különösebb visszhang nélkül. A kort Jókai szelleme igézte meg, jóllehet igazi természetéről, a fényes külszín alatt tor­nyosuló belső bajokról na­gyon sokat elárult például Tolnai fontos regénye, az 1872-tben megjelent Az urak, amely mintha Jókai oly kedvelt Az új földesúrénak ellenképét rajzolná meg kor­rupt tisztviselőivel, a város­ba özönlő, meggazdagodni vágyó Bach-huszárokfcal. Az író azt a szívós, kemény munkát idealizálja, amely szerinte a nemzet talpraál- lásának egyetlen útja lehet. A kor, amelyet regényei­ben és elbeszéléseiben áb­rázolt, a lassú polgáriaso- dás időszaka volt, s e fo­lyamlat tényleges negatívu­mait Tolnai Lajos kétségte­lenül elrajzolta; leírásaiban, jellemzéseiben nem a sors­szerűt, a végizetest jelenítet­te meg, mint kortársai kö­zül többen, hanem indulatai vezették, mintha személyes ellenségeinek egyre tekinté­lyesebb galériáját akarta volna regénybe foglalva le­leplezni. Nem az érdekelte és izgatta igazán, hogyan alakul ki a polgári osztály, hanem az, miként züllöt le a birtokos réteg. Jól látta, hogyha nagy társadalmi vál­tozás kedvez a „svindler­eknek, a csalóknak és szél­hámosoknak (az 1882-ben megjelent A báróné téns- asszony egyik legérdekesebb típusát Schwindlemek ne­vezik), akiket a Bach-kor­szak tenyésztett ki, s akik­nek a helyzetét, törekvései­nek beteljesítését megköny- nyítette, hpgy a birtokos ne­messég romlásnak indult. E belső romlás folyamatát áb­rázolta Tolnai A nemes vér­ben, Az oszlopbáróban és A Szentistváni Kéry-család- ban, a nyolcvanas évek ele­jén írt műveiben, melyek­ben szenvedélyes indulattal mutatta meg, hogyan rom­lottak le azok az „oszlo­pok”, melyeknek a nemesek hitték magukat. A polgáro­sodás új viszonyt teremtett a munkával, s Tolnai maró gúnnyal ábrázolja azt a finnyás megvetést, melyet a hosszú századokon át do- logtalan nemesek éreztek a hétköznapi tevékenység iránt. Ez az indulatos leleplezés alaposan megosztotta a kri­tikát: Gyulai Pál köréből heves támadások érték, az ellenzék viszont magasztalta bátorságáért, szókimondó merészségéért. Móricz Zsig- mond nem véletlenül közöl­te újra a Kelet Népében a saját átírásában a Kéry- családot, hiszen ez Tolnai Lajos egyik legjobb, korjel­lemzőbb alkotása. Budapesti éveiben szintén a harcok középpontjába ke­rült: konzervatív részről igyekeztek' lehetetlenné ten­ni, s a szüntelen küzdelem, — még ha maga mögött tudhatta is a megújulásra szomjazó fiatalokat — idő­szakokra elnémította benne a regényírót. Csak a kilenc­venes évek legelején sike­rült megállapodnia mint a Képes Családi Lapok szer­kesztőjének. Ekkortájt szü­letett a Dániel pap, amely­ben a saját hibás pályavá­lasztásának emléke is fel­sejlik, majd A jubilánsok és az Eladó birtok, melyben már az új korszak gátlás­talan, akadályt nem isme­rő, erőszakos törtetője játsz- sza a főszerepet. Az öregedő Tolnai Lajos mindinkább kívül rekedt az irodalmi életből. Üj próza­író -nemzedék nőtt fel, mely­nek olyan nagy alakjai vol­tak, mint Gárdonyi, Bródy, Tömörkény, akik kevesebb indulattal, valóságosabban jelenítették meg a kor nagy kérdéseit. Amikor 1902-ben elhunyt, szinte alig emleget­ték már. Ady Endre mél­tánylása azonban azt jelez­te, hogy a következő nem­zedékek számára mégis út­mutató volt. fontos kapocs a múlt és a jelen között. Rónay László A hódmezővásárhelyi művésztelep alkotóinak legkedvesebb tájképi témája a közeli Mártély mellett kanyargó Tisza- holtág. A dermedten álló fűzfacsonkok téli látványát a fo­tográfusnak is érdemes megörökítenie Füst- nélkül Napokkal ezelőtt bejelen­tették, hogy néhány főváro­si kórházban megtiltják a dohányzást. A kaposvári kórház bejáratával szemben évek óta ott a tiltó tábla, ám lépten-nyomon cigaret- tázókkjal találkozhatunk. Mégis szabad lenne dohá­nyozni a kapun belül ? Er­ről kérdeztük, dr. Varga' Le­ventét, a kórház főigazgató­ját. — Az egészségügyi mi­niszter évekkel ezelőtt úgy rendelkezett, hogy a kór­termekben, laboratóriumok­ban, műtőkben és minden­hol, ahol betegek tartózkod­nak, nem szabad rágyújta­ni. Nálunk kijelölt dohány­zóhelyek vannak majd minden osztályon, de az 1-es belgyógyászaton nincs is ilyen, hiszen ott öngyilkos­ság lenne rágyújtani. A dol­gozók a szobájukban dohá­nyozhatnak. Sajnos, a láto­gatókat nemigen tudjuk sza­bályozni. Hiába szól rájuk az ügyeletes orvos meg a nővér, nem hallgatnak a szavukra. Ez még a jobbik eset. Előfordult már, hogy az ügyeletes szülészt akar­ták megverni, mert valakit rendre utasított. — Elképzelhetetlen, hogy se a dolgozók, se a betegek ne gyújtsanak rá? — Kíváncsi vagyak a bu­dapesti kísérletre! Nehezen tudom elgondolni, hogy tud­ják egyszerre a betegeknek, a dolgozóknak és látogatók­nak megtiltani ezt. Közpon­ti intézkedésre lenne szük­ség. Ma senkinek sem jut eszébe az autóbuszon meg- gyújtand a cigarettát. Ha minden kórházból egyönte­tűen kitiltanák a füstölőket, megváltozna a belépők szemlélete. A dolgozókról, ezenbelül az orvosokról csak annyit: míg a főváros a hazai orvoslétszám har­madával gazdálkodik, addig mi vidéken szűkölködünk. Ha kikötném, hogy egyetlen orvos sem gyújthat rá, még kevesebben lehetnénk. — A régebbi dohányzást tiltó táblát frissen festettre cserélték. Jelenthet ez vala­miféle szemléletváltást? — Mindannyian, akik itt dolgozunk, szeretnénk, ha a betegekét minél kevesebb ártalom érné. De sokszor ők maguk sem hallgatnak inté­seinkre. Terhes kismamák is eregetik a kékszürke füs­töt Persze mindenekelőtt nekünk kell példát mutat­nunk. Értekezleteken már most sem dohányzunk. A főnővéri, főigazgatói tanács­kozásokon mindig terítéken van ez a téma. Nem győ­zöm hangsúlyozni: nem sze­retnék látni egyetlen ciga­rettázó embert sem a kór­ház területén. — A látogatókkal meg tudják ezt értetni? ­— A kórház pavilon rend­szerű, nem egyetlen tömb­ben vannak az osztályok. Hiába írjuk ki arasznyi be­tűkkel a bejárathoz, hogy ne gyújtson rá senki... Vannak rendészek, portások, de minden ember mellé nem állhatunk oda. Sajnos azt keli mondanom, hogy a látogatás természetes követ­kezménye a csikk. A taka­rítónők nagy halommal sö­pörnek össze belőle. Egye­sek még arra sem figyel­nek, hogy a hamiutátakba dobják a félig vagy' egészen elégett cigarettákat. — A környezet is közre­játszik abban, hogy a hoz­zánk hatérő emberek gon­datlanok. Nézzen körül: gö­dör, piszok, teherautó és törmelék mindenütt. Ez pszichológikusan is hat a dolgozókra és a látogatók­ra. Ha egy csillogó-villogó épületbe lépnének a hozzánk jövők, talán- senkinek se jutna eszébe, hogy a szájá­ba vegye a cigarettát. F. L. Az Iskolatakarékosságról AZ ÁLMOK VALÓRA VÁLNAK Gárdos Tamás biciklit szeretne. Ha lehet, BMX ke­rékpárt, mert az a „legme- nőbb” mostanában. Szorgal­masan gyűjti hát az iskolai taikarélkbélyeiget, gyarapod­nak egymás mellett a szép, színes címletek. Az iskolai takarékoskodása mozgalom az első magyar takarékpénztár megalakulá­sa után nem sokkal kezdő­dött, és hogy sikeres kezde­ményezés volt, bizonyítja a tény: azóta sem csökkent iránta az érdeklődés. Az utóbbi esztendőikben 44 ezer kisdiák vett részt a megyé­ben az iskólabetét gyűjtésé­ben, takarékoskodásuk ered­ményéképpen tízmillió forin­tot gyűjtve össze egy-egy éviben. Szívesen népszerűsí­tik a pedagógusok is ezt a gyűjtési formát, hiszen a kis­gyerek így borán megtanul­ja, a takarékosság eredmény­re vezet. Vannak osztálykö­zösségek, ahol a vasgyűjtés­ből, mezőgazdasági munkák­ból származó összeget gyűj­tik össze, és közösen vásá­rolnak belőle. „Osztályva- gyon” lesz így a bicikli, a kis moped, a sátor, gyara­podhat a kirándulásokra fordítható pénz. A répás- > pusztai általános iskolában mór szép hagyományai van­nak a takarékoskodásnak. Diósi Sándor tanár irányító­sáwal kiemelkedő teljesít­ményt nyújtanak évek óta: egy-eigy tanuló átlagosan 2222 forintot gyűjt össze egy év alatt! Az iskolai takarékbetét fő­leg a kisiskolások körében népszerű. A középiskolások, szakmunkástanulók már in­kább az ifjúsági takarékbe­tét iránt érdeklődnék, ök már nagyobb távlátotkban gondolkodnak, felnőtt éle­tükhöz szeretnének segítséget a takarékoskodással. Ehhez az elhatározáshoz azonban az áitaiánlos iskolai takaré­koskodás vezet, mely arra tanít, hogy az álmok valóra válhatnak. 5 RÁDIÓ JEGYZET Révbe jutott gyerekek Hallgatni is jó volt csü­törtökön délután az ifjúság­nak sugárzott Révkalauat. A magazin gazdag tartalma a gyerekek tartalmas szórafco- zálsáról, művelődéséről raj­zolt kiépet. Hált még azoknak milyen sok élményben volt (van) részük, akik nemcsak a rá­dió kulturális műsorait hall­gatják:, hanem résztvevői is a különféle művészeti ese­ményeknek, rendszeresén olvasnak, moziba járnak, a művelődési házak egyik- má'sik foglalkozását láto­gatják. A Révkalauz afféle prog- flamkínálö magazin, de sa­játosam tesz eleget feladatúi­nak. A művészeti élményt befogadó diákok színes el­beszélései hívják föd a fi­gyelmet egy-egy színházi előadásra, a mozaikban vetí­tett fiimékre, irodalmi állkot- tásökra. A Mátyás király juhálsza című színházi elő­adás utón készített riport, hogy csak egy példánál ma­radjunk, nemcsak az elő­adásról hanem annak fo- gadtatáisáíról is szólt: s leg­inkább a befogadásról:. Azt hiszem, ez lehet az egyik leghatásosabb módszer ar­ra, hogy a fiatalokkal meg- kedveltessük a színiházat, de nemcsak azt, hanem mihd- aziokat a szórakozási és mű­velődési lehetőségeket, ame­lyek; úgy tetszik, bőven áll­nak rendelkezésükre, gon­doljunk csák „saját hlázunk portájára”^ Ezekben a hetekben újba vetítik a televízióban a so­mogyi, barcsi születésű ör­si Ferenc népszerű filmjét1, a Tenkes kapitányát. A re­gényből készült film után újabb lehetőséget kínál a bábművészet arra, hogy újabb hódító útjára indul­jon a kuruckori történőt. E témában maga az író is meg­szólalt. A rádión keresztüli közvetlen' találUkazás a szer­zővel elősegítette a mű mé­lyebb megismerését, miiint ahogy a kötelező irodaliom- jegyzékben szereplő Kata jav Távolban egy fehér vitorla című regényének új néző­pontú megközelítése is gya­rapította ismereteinket. Pét- rovácz IStválnnak, a Móra Kiadó 'igazgatójónák saa' ad meggyőzhették azokat a fia­tal rádióhallgatókat is a re­géin y szépségéről — a tizen- öltödik kiadás lát napvilá­got hamalrosan —, akik túl­ságosan is óva/toisak az úgy­nevezett k ötelező lírád alom­mal szemben, s éppen elő­ítéleteik miatt nem fedezik föl aiz adkotjájs igazi értékűt. A rádió Révikálauz című műsoréinak közvetett háta­séira is szeretném fölhívni a figyelmet. A riportok gye- •rekszereplői milyen ponto­san, szépén fogalmazta--! Mesélőkédvülkben — talán éppen a művészi élmény ha­tárára — vátetfenü! sem fo­galmaztak olyan pongyolán, mint az iskolában, az utcán vagy otthoni, illetve egymás között. Nagyon fontos, hogy a diákok minél többet be­széljenek, az iskola ennék érdekében többet tehetne. Az írásbelii isiég (tesztek és egyéb feladatok) úgy ér­zem, elhatalmasodott, gátjá­vá váŰit a szóbéli kifejezéis fejlődésének. Akik hallgat­ták a csütörtöki Révkataurt, bizonyaira' egymás között megbeszélik, véleményt for­málnak róla, tegyék ezt olyan szép stílusban, ahogy a mikrofon előtt nyilatkozó pajtásaiktól hallották. És lehetőség szerint minél: töb­bek kövessék őket a kultu­rált szórakozásban:, a mű­velődéiben is. Róflá fetoiőtt- kénlt ne mondjanak de. Horányi Barna (L)Ot perc Lindával Telt ház előitít szerepelt tegnap Kaposváron az utób­bi évek egyik legtöbbet vi­tatott tévéfilmisorozatjáinák főszereplője: Görbe Nórái. Rajongói közül a legidősebb se|m lehetett több tizenkét évesnél. Műsorában a film­sorozat viideorészletei is sze­repeltek. — A kritikusok kivétel nélküli1, éjs a nézők közül1 is sokan primitívnek tartják a filmet. Mi erről, a vélemé­nye? — Nekem az eddigi leg­nagyobb közönségsikert je­lentette., A kritikusok ré­széről viszont sok itámadiáis ért. Ennek egyik okát aib- bán látom, hogy ez a mű­faj — nevezzük szórakozta­tó krimi-vígjátéknak —, nem elfogadott Magyaror­szágon. A másik az, hogy olyan elvárásokkal élnek, amiknek ez a sorozat nem képes megfelelni. Fölösleges drámai mozzanatokat, mély jellemábrázolást számon- kérni. Nem más, mint egy huimörfanrás, egy profi kommersz. A bírálatokban egyébként néha több alz in­dultat, mint a kritika. — Máshol kedvezőbb lenne a fogadtatás? — Meggyőződésem, hogy igen. Olaszországban példá­ul), ahol egy fesztiválon jár­tunk, óriási sikere volt, aíz újságírók körében is. Erről az otit megjelent kritikák ta­núskodnak. De máshonnan is éhdeikilőd'tek, eddig 43 or­szágban. vették meg. — Mostani műsoraiban is Lindaként szerepel. Nem fél; hogy megmarad Lindának? — Hogy a későbbiekben mennyire lesz ez a szerep hátrányomra; még nem tu­dom. Az biztos, hogy ez egy olyan „skatulya7’, ami', c, nem egy színész vágyik. Ta­lán,nem árulok el titkot, so­kain '■közülük szeretnének játszani ít sorozatban. — Srtniészitánsiaáítól nem kapoitlt bírálatot? — Nincs ellenségeskedés, Úgy érzem, szeretik ezt a filmet. Soíkan segítenek is, hadd emel j em ki Bodrogi Gyuláit, akitől nagyon' sokat tanultaim. — Már 'több 1 emezfeüivótel készült, kilencvenezernél több példányban fogyott ed a könyv. Nekem az a róka jut eszembe, amirőil hét ibőrt lehet lenyúzni. — Ügy ‘ látszik, készül a nyolcadik is, Linda szafari címmel. Ez egy kalandos najzjátdkfilm lesz, műfaji újítás, hiszen karate rajz­film még nem készült. Egyébként ezekhez a pro­dukciókhoz kevesebb közöm van, mint a filmhez, mini­det a főszereplő utóéfliete- kélnt fogom fel, — Mit játszana el szíve­sen? — Nagyon szeretnék egy romantikus filimben szere­pet kapni. Varinak titkos — drámai — szereplállmaám is, ilyen a Lady Machbet. Balogh P. Fere?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents