Somogyi Néplap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-30 / 25. szám

1987. január 30., péntek Somogyi Néplap 3 Évkezdet ÉS MUNKABÉR Jobb az ellátás mint tavaly 58700 tonna műtrágya a somogyi földekre Valló igaz: nem fogadta osztatlan lelkesedés ama bi­zonyos december 2-i kor­mány-ajánlást aiz alapbérek emelésének kívánatos elha­lasztásáról. Vannak — nem laikusok, vállalati szakem­berek —, alkiik azt kérdezik: ugyain miként egyeztethető össze ez a „kvázi" bérstop a régóta és napjainkban egyre gyakrabban hangoz­tatott vállalati önállósággal. Mások azon spekulálnak, hogy az áltálában teljesít­ményfedezet nélküli béreme­léseket végrehajtó vállalato­kat ugyan ki és mi akadá­lyozza meg abban, hogy majd áprilisitól tegyék azt, amit egyébként januárban tettek volna? A SZOT illetékes titkára többször is kijelentette a nyilvánosság előtt: a szak- szervezetek hosszú heteikig vitatták az ajánlással kap­csolatos kormányelképzelés helyességét, míg vés|ül is be­látták, hogy nem kerülhető kii az ajánlás közzététele. S vannak persze, akik az ilyenkor szokásos túlbuzgó ságukban valóban szabályos bérstoppá változtatták azt, ami sem jogi értelemben, de lényegét tekintve sem bér- stop-rendelet. Tudok mun­kahelyről, ahol megtagadták céljutaltmak kifizetését, mondván, hogy most bér­stop van, s vannak szak­mák, ahol az év elején szo­kásos — nem automatikus, hanem rendkívüli, ám ép­pen ezért az anyagi ösztön­zés szempontjából hatásos — „feljébbsorolásokat” áp­rilisira halasztották — he­lyesen —, de azzal, hogy azok nem visszamenőleges hatályúak, csakis áprilistól érvényesek. Sok a zavar, sok a félre­értés, nagy a kapkodás éb persze — mindennek követ­kezményeként — nagy el­lenkezés. Ügy látszik, elju­tattunk odáig, hogy egy egy­szerű, világosan, érthetően fogalmazott, minden olvasni tudó ember számára köny- nyedén követhető pálr soros ajánlás — ha úgy tetszik, figyelimeztétés — az érintet­ték számára felfoghatatlan ás emészthetetlen. Eljutot­tunk odáig, hogy még a lai­kusok ‘körében is — akik persze leginkább érintettek — az a szent meggyőződés: a kormány most elrendelte a bérs-toppot, de akkor ez miért párosul árstoppal? E sarok írója már több­ször, több publikációban — ám be kell látnia, hogy min­dlen eredmény nélkül — megpróbálta tisztázni a Vas­kos félreértést: a december 2-án megjelent lapok nem arról tudósítottak, hogy a kormány bérstopot rendelt el. Az akkori közleményből, ugyanis egyértelműen kide­rül, hiqgy áprilisig is emel­kedhetnek a teljesítménybé­rek, hogy igenis kifizethetők az esedékes prémiumok, s persze az évii nyereségből való részesedés is. Vagyis az alapbéreken kívül a kor- máíny-aijánilás — vaigy mondjuk így: kérés, figyel­meztetés? — a munkahelyi keresetek egyéb, és nem lé­nyegtelen elemeit nem érin­ti. Akkor tehát még egyszer: nem központilag elrendelt bérstop, de azéirt komoly és mindenképpen megszívle­lendő figyelmeztetés. Azért talán nem árt föl­villantani e kormány-aján­lás indítékait jelző ténye­ket. Senki sem vitathatja, hogy a felelősen gazdálkodó vállalatok felelősen gondol­kodó vezetői mindig is az aktuális gazdasági eredmé­nyek • ismeretében emelték a béréket. Megvárták ezzel aiz éves mérlegék elkészültét, őket tehát jottányit sem érinti a szóban forigó aján­lás. De az is tudnivaló, hogy e felelősen gazdálkodók vannak kevesebben. Példá­ul: 1985 végén, az esztendő utolsó hónapjaiban, az ipari átlagbérek 23 százalékkal:, az .építőipari átlagbérek pe­dig 14 százalékkal növeked­tek. Ezek a számok egyértel­műen jelzik, hogy a vállala­tok nagy többsége a mara­dék pénzeket az utolsó pil­lanatokban és villámgyor­san szétosztotta; e bérezési gyakorlatnak ugyan miféle ösztönző hatása lehet? Ám maradt e sajátságos „ösz­tönzési” gyakorlat, mert pél­dául tavaly, január és szep­tember között kerek 8 szá­zalékkal emelkedtek az áit- iagbérék, s nem az a baj, hogy ez jóval több, mint amivel a tervezők az év ele­jén számoltak, hanem az, hogy ez a bérnövekmény messze nincs arányban a gazdaság teljesítményével1. Valószínűleg azért sem, merit a tavalyi esztendő is a mar hosszú évek óta szoká­sos béremelési kampánnyal kezdődött, még mielőtt ki­derült volna, hogy hol és mennyi pénz lesz, ha egyál­talán lesz, az alapbérek emelésére? Márpedig az egyszer elhatározott bérnö­vekményt .vállalni és rend­re fizetni kell akkor is, ha a mérlegek végül is kedve­zőtlen gazdasági eredmé­nyekről tanúskodnak, s fi­zetni kell akkor is, ha a mun­káltató vállalat év közben kerül nehéz helyzetbe. Hát ennyi az alapbéreme­lések elhalasztásával kap- csolatos kormány-»állásifoig'Ja- lás (ajánlás) háttere, de az­ért ne feledjük: figyelmez­tet ez az ajánlás még1 vala­mire: nevezetesen arra, hogy nem oktalanok a keresetsza­bályozás megújításával kap­csolatos szakmai viták. E viták közös lényege, hogy a mai és a már régóta próbált módszerekkel, aligha érhető el. a kívánatos cél: a vásár­lóerő és az árualap közötti egyensúly, miiközben az erő­teljesen differenciált anyagi ösztönzés egvre határozot­tabban deklarált gazdaság­politikái alapelv. Ez a — mindenkori keresetszabá­lyozástól elvárható — két alapkövetelmény sehogy sem hajlandó összhangba kerül­ni, s feltehetően nem a dol­gok természete, sokkal .in­kább a szabályozás felemás­sága miatt. Vértes Csaba A mezőgazdasági termelő- szövetkezetek decemberi kongresszusán nemcsak sike­rekről, lendületes fejlődésről lehetett beszámolni. Dr. Vö­dén Gyula, a Termelőszövet­kezetek Országos Tanácsának főtitkár-helyettese a tsz-ek lépésváltását, gyorsabb ha­ladását szolgáló gondolatok­ról, tervekről elmondta: — A különféle területeken változtatni, előrelépni csak reális, őszinte számvetés után lehet. Persze, az érté­kelés, a kiútkeresés nem­csak a kongresszus két nap­jára korlátozódott, az együtt­gondolkodás jellemezte az egész 1986-os esztendőt. Ám a kritikus észrevételek elle­nére a kongresszus jó han­gulatú volt, a résztvevőket nem jellemezte az elkesere­dés. Éppen ellenkezőleg. A parasztság hitet tett a jelen tervidőszak feladatainak végrehajtása mellett, sőt, az idei esztendő célkitűzéseinek elérését is vállalták, holott ez nem lesz könnyű erő­próba. A kongresszus is megerősítette, hogy ma a termelés, a gazdaságpolitika a meghatározó, a szövetke­zeti életnek, működésnek s törekvéseknek ezt kell szol­gálniuk elsősorban. — Melyek azok a gaz­dasági területek, ahol a változtatás, az előrelépés a legsürgetőbb? — A mezőgazdasági ter­Hatóanyagban számolva 23 600 tonna nitrogén, 11 000 tonna foszfor és 24 100 tonna kálium tartalmú műtrágyát kapnak az idén a somogyi mezőgazdasági üzemek a ha­zai gyárakból, illetve im- pontból. A megrendelések visszaigazolása azt jelzi, hogy az Agroker kielégíthe­ti az igényeket. Mennyiség­ben és választékban is jobb lesz az ellátás mint tavaly. Főként pétisóból. A felhasz­nálási kedvet növeli, hogy az idén — átlagosan — 8 százalékkal csökkent a mű­trágyák ára. Ha nem borítaná hólepel a mezőt, a gazdaságok már végeznék az őszi kalászosok fej trágyázását, s minden bi­zonnyal hozzá is látnak, mi­helyt az időjárás engedi. Van elég egyéb nitrogén tartalmú talajgazdagító anyag is, mint amilyen pél­dául az ammoniumnitrát, a karbamid — a folyékony műtrágyát előállító üzemek­ben főiként ez uitóbbina van szükség. A kiskorpádiak fel- használásra kész, folyékony oldatot kapnak Pétről, a. bar­csiak ugyancsak Pétről jut­melőszövetkezetek csaknem harmada, körülbelül három­száz gazdaság az elmúlt egy-két esztendőben olyan helyzetbe jutott, hogy az egyszerű újratermelésre sincs már módjuk. Ha a me­zőgazdaság elé tűzött nép- gazdasági célokat el akarjuk érni, olyan feltételeket kell teremteni, hogy a pénzszűké­től s adósságoktól szenvedő, gyakran gyenge termőhelyi adottságokkal küszködő, ala­csony jövedelmezőséggel gazdálkodó tsz-ek is ered­ménnyel tevékenykedhesse­nek. A jogi és közgazdasági szabályozóknak ezt ugyan­úgy segíteniük kell, mint ahogy ösztönözniük szüksé­ges az erős üzemek újra- törekvő tetteit, kísérleteit is. A jó gazdaságokban ugyan­is mindig születtek olyan eredmények, új módszerek, amelyek átvétélével sokat profitálhattak a kevésbé te­hetős üzemek is. Tény, hogy a közelmúltban megjelent intézkedések már több lehe­tőséget adnak az állandó gondokkal terhelt három­száz tsz-nek is, s ezek a szabályozómódosítások a kongresszus előtti időszak­ban, illetve a .tanácskozáson elhangzott felvetéseknek, kér­déseknek is köszönhetőek. Tagadhatatlan, hogy még ma is akadnak olyan veze­tők, akik-a gazdálkodásban meglevő feszültségek okait mindig az üzem határain túl keresik. nak folyékony nitrogén mű­trágyához, de maguk is ké­szítenek szuszpenziót. Az igali téesz ez év tavaszától maga állítja elő szilárd mű­trágyából a folyékonyát. Mar­caliban is ez év tavaszán juttatja ki a gazdaságoknak az első folyékony 'műtrágya­szállítmányt az IKR gesztor­ságával működő üzem, s ide is, hasonlóan a többi keve- rőhöz, az Agroker adja az alapanyagot, a szilárd hal­mazállapotú műtrágyaféle­ségeket. A kora tavasziak alapmű­trágyázásához a foszfort, il­letve a káliumot tartalmazó anyagokat „szólóban” és komplex összetételben is forgalmazza a vállalat. A tőkés importból származó triplefoszfátból az igények­nek csak mintegy 30 száza­lékát elégíthetik ki. Kálium­ból az igényeket a szocialis­ta országokból importált műtrágyával elégítik ki. Mire a kiskertekben, a háztájiban szükség lesz mű­trágyára, addigra talán megoldódik ez a gond. Most ugyanis: a felhasználók nem kaphatnak kis kiszerelésű — Mondhatjuk ezt úgy is, hogy elsősorban ott ér­nek el szép sikereket, ahol a szövetkezeti demokrácia nemcsak a brosúrákban létezik? — Bizony, egy-egy gazda­ság eredményessége nagy­mértékben függ attól, hogy miként él és működik a munkahelyi demokrácia, amiről nyugodtan kijelenthe­tő, hogy az elmúlt fél évti­zedben is tovább szélese­dett. Ezt megerősítette a kongresszus is. Ám kimond­ta azt is, hogy a termelési célok eléréséhez nélkülözhe­tetlen annak további javítá­sa is. A tagokat még job­ban be kell vonni a gazda­sági döntésekbe, ami persze, együtt jár majd a felelősség é az anyagi kockázat közös vállalásával. Ahhoz, 'hogy ezen a területen a termelő- szövetkezetekben előbbre léphessenek, egyebek mellett szükség van az információ- áramlás gyorsítására, a bü­rokrácia csökkentésére, meg számos jogi és közgazdasági szabályozó megváltoztatására is. Az utóbbi években a tsz- ekben lazult a tulajdonosi kötődés, mivel egyre keve­sebb azoknak a tagoknak a száma, akik alapítóként föl­det, jószágot vittek a kö­zösbe. Ez a jelepség kedve­zőtlen, hiszen attól foszthat­ja meg a mozgalmat, ami korábban eredményességé­nek egyik kovácsa volt. öt-, tízkilós zsákokban for­galmazott műtrágyát. Az el­látó vállalatnál hallottuk: a kecskeméti központi csoma­goló üzemtől várják a ki­sebb tételeket tartalmazó csomagokat, s bíznak abban, hogy tavasszal, amikor a kis­termelők jobb ellátására megnyitják az Agroker bolt­ját Kaposváron, a Jutái úton, az ott kapható áruk között megtalálhatjuk majd ezeket is. —5 A kongresszuson töb­ben nehezményezték, hogy a termelőszövetkezeti pa­rasztság a szociálpolitikai szolgáltatásokat tekintve még mindig elmarad má­soktól, holott a mezőgaz­daság még az elmúlt ne­héz időszakban is sokat tett le az ország asztalá­ra ... — Az elmúlt évtizedben a szociálpolitika területén a parasztság közel került a társadalom más csoportjai­hoz, de — és ez is tény —, van azért még némi különb­ség. A szövetkezeti tagok ma már igényt tartanak pél­dául a szervezett pihenésre, csakhogy a mozgalomnak nincs kellőszámú üdülője, és több létesítmény építésére ma nincs elegendő anyagi erő. A szakszervezeti üdülés támogatott, a szövetkezeti vi­szont nem; az egyenlő elbí­rálást többen kérték a kong­resszuson is. Az is megfon­tolandó, hogy miképp lehet­ne a szövetkezetek tömeg­sportot szervező, a falusi kultúrát ápoló, bővítő tevé­kenységét központi források­ból a maiinál jobban támo­gatni. Mert bizony, számos helyen a tsz — gyakran, mint egyedüli gazdálkodó szervezet — már egy tánc­csoportot sem tud fenntarta­ni, holott a községekben min­den jól működő kis közös­ség, a pezsgő sport- és kul­turális élet, a jókedv meg­sokszorozhatja a gazdasági teljesítményeket. H. L. I. Bőséges útravaló Blokkoló óra helyett kártya Portást helyettesít a számítógép Rugalmas munkarenddel kísérleteznek Tabon Számítógépre bízták a szá­mítógépgyár dolgozóinak munkaidő-nyilvántartását a Videoton tabi gyáregységé­ben. A blokkoló órát termi­nálokkal váltották fel, s a háttérben dolgozó komputer a személyi mágneskártyák alapján azonosítani képes a munkába érkező, illetve az üzemből távozó alkalmazot­takat. Nem öncélú technikai újdonságról van szó, amit az anyavállalatnál szerzett ked­vező tapasztalatok alapján vezettek be a Somogy me­gyei gyáregységben. Bizonyos határok közt egyelőre száz dolgozó mag: döntheti el, mikor kezdi és mikor fejezi be a munkana­pot. A törzsmunkaidő — amikor mindenkinek a he lyén kell lennie — 8 órától 13 óráig tart, a fennmaradó résszel viszont ki-ki úgy gazdálkodhat, hogy a hóvé­gi, illetve a negyedévi ösz- szesítéskor ne legyen szá­mottevő eltérés a kötelező és a tényleges ledolgozott idő között. Tabon joggal reméli* hiszen a Videoton törzsgyá­rában már bebizonyosodott —, hogy a rugalmas munka­rend á dolgozók és a válla­lat szempontjából egyaránt előnyös. Az emberek kön­nyebben intézhetik ügyes­bajos dolgaikat, s a maguk meghatározta munkaidőt na­gyobb önfegyelemmel, haté­konyabban hasznosítják. A rugalmas munkaidő elő­nyeit sok más vállalatnál épp a hagyományos nyilván­tartás bonyolultsága miatt nem tudják kihasználni. A Videoton számítógépes rend­szere — és alkalmazásának tapasztalatai — másutt is elősegíthetik a kényszerű „munkaidőlopás” megszűn­te t.ését. Vasércimport magyar gépipari termékekért A Metalimpex Külkeres­kedelmi Vállalat elvi együtt­működési megállapodást kö­tött a kiterjedt nemzetközi leányvállalati hálózattal ren­delkező NSZK-beli Metall- gesellschaft céggel minőségi vasérc beszerzésére, s az im ■ porttal azonos értékű ma­gyar temékek, elsősorban gépek exportjára. A megállapodás alapján kezdődhetnek majd meg a konkrét üzlektötés ékről a tár­gyalások. A jó minőségű vas­érc behozatalával mód nyílik arra, hogy a hazai vaskohá­szat termékeinek minősége javuljon, a termelés pedig gazdaságosabbá váljon. Energiatakarékos hűtőgépek Százezer energiatakarékos hűtőszekrény készül el az idén a jászberényi hűtőgép­gyárban. Ezek energiafo­gyasztása 25—30 százalékkal kisebb, mint elődeiké. A fa­gyasztószekrények válasz­téka két újdonsággal bővül. Megkezdik a 200 literes fa­gyasztó, valamint 320/120 li­teres hűtő—fagyasztó kom­binált gép gyárátását. Több hűtőszekrénytípust készíte­nek négy-öt változatban, a különböző méretű konyhák­hoz alkalmazkodva eltérő szélességgel és magassággal. E változatok közül néhány­nak ebben az évben még csak nullszériája készül, más ré­szüknél viszont már a soro­zatgyártásnál tartanak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents