Somogyi Néplap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-30 / 25. szám
4 Somogyi Néplap 1987. január 30., péntek A járműveken volt nehéz a tél | _____________________JOGI SZAKÉRTŐNK írja N em fázott meg a zöldség Gyalogos a zebrán Nem sokkal a délutáni műszakváltás után érkeztünk a megyei Zöldért vállalat kaposvári elosztóraktárába. A délelőttösök ilyenkor télen, reggel fél hatra jönnek, a boltok szerint kimért árut felrakják a gépkocsikra. A megyeszerte telepített raktárokból az alma, a gyökérzöldség és más áru napközben érkezik, ha tud. A korábbi hetek hófúvásai gondot okoztak a szállításban. A kocsik sokszor elakadtak, a fagyra érzékeny zöldségekkel. Báli Gyula,, a vállalat igazgatója mégis nyugodtan emlékszik vissza: — Szerencsére az árukból alig ment tönkre valami: talán nyolc-tíz mázsa burgonya fagyott meg a platókon, de ez nagyon kevés, mert a mostani készletünk több mint négyezer tonna. Hagymából háromszáz tonna, fejes káposztából és gyökérből; is hasonló mennyiség van a raktárakban. Almából hétszáz tonna körüli készletet tartanak a hűtőházakban. A burgonyát kell még óvni, ékt is klimatizált épületekben tartjuk. A többi zöldségféle általában a szabadban van, persze szalmával vagy műanyag paplannal letakarva. A gépkocsik féltengelyei vagy más alkatrészei bánták a zord időjárást. A „megfázott” növényeket ipari célra felhasználhatták, de ez olyan kevés volt, hogy külön nem is foglalkoztak vele. Amúgy is előfordul, hogy egyik-másik zöldségből tönkremegy pár kiló, amit á válogatásnál vesznek csak észre, ezeket rendre leírják. Ugyanígy történt azzal a készlettel, amit egy elárusí- tópaviilonból hoztak vissza. Az álig szigetelt falak nem bírják a kegyetlen hideget. A Zöldért a várhartó keresletet felmérve a téli ellátásra mindig „rátartással” raktároz. / Almából kevesebbet adtunk el, mint tavaly, ősszel sokan „bespájzolták” a gyümölcsöt. Sajnos a múlt évi termés gyorsabban romlik, mint máskor, egy-két hónap múlva úgy vélem, tőlünk veszik majd az almát. Az elosztó ratkár bejárata mellett a padlóra krétával betűket meg számokat rajzoltak. A másnapi, kimért zöldség kerül oda, hogy a következő reggel csak kocsira kelljen tenni a ládákat. A délutános asszonyok egy része a konténerben érkezett almát válogatta. A páradús, hideg levegőt friss almaillat töltötte meg. A másik teremben nylonhálóba csomagolták a krumplit, a sárgarépa meg gyökér is ugyanilyen zsákba kerül. — Van mindenből elég — mutatott körbe Árnyas Gyuláné, raktárvezető. — Burgonyából ötven—hatvan mázsa fogy naponta, almából s fejeskáposztáböl harminc. Egy héten többször is kapunk utánpótlást a raktárakból. A zöldségek mellett a dióbél és a szárazbab kelendő mostanában. Amit kérnek azt adunk. Van miből! A fokhagyma, persze nálunk is a hiánycikkek közé tartozik, mint bárhol az országban. Az importból behozott áru egyszerre jött be, minősége sem valami jó, de *igy is felvásárolták a viszonteladók nagy részét. A tavaszra várva gondolnunk kell a primőrökre is. Báli Gyula elmondta, hogy a Somogy Megyei Zöldért — mint mások is — az Alföldről, Szentes környékéről szerzik be az üvegházban termelt zöldséget. Saláta már eddig is került a boltokba, de később lesz paradicsom, s paprika is. Import paradicsomra is számítanak februárban, az ára száznyolcvan forint körül lesz. Faragó László A járművezetők egy része figyelmen kívül hagyja, durván megszegi a kijelölt gyalogos-átkelőhelyre vonatkozó szigorú szabályokat. Az ilyen szabályszegés nem egyszer igen súlyos következményekkel jár. Legutóbb Kaposváron a 61- es számú főúton a Kossuth Lajos u. kereszteződésénél a kijelölt gyalogos-átkelőhelyen az esti órákban szabályosan áthaladó két idős asz- szony vesztette életét, mert egy járművezető szabálytalankodott. A kocsi a Lenin utca felől mintegy 52—56 kilométeres sebességgel a külső sávban közlekedett és elütötte a gyalogosokat, akik az átkelőhelyen 11 métert már megtettek. A gépkocsi- vezető védekezése szerint későn vette észre a gyalogosokat, mert a vele szemben közlekedő autóbusz rosszul beállított tompított világítása elvakította őt. A bíróság a védekezést — az egyéb bizonyítékokat is számba véve — nem fogadta el. Ha ez az állítás megfelelnie a valóságnak, akkor sem lehetne enyhítő körülményként értékelni. A járművezető ^köteles eleget tenni a Kresz 43. § (1), illetve (2) bekezdésében írt rendelkezéseknek: kijelölt gyalogos-átkelőhelyen a járművel a gyalogosnak elsőbbséget kell adni. Útkereszteződésnél a bekanyarodó járművel még kijelölt gyalogosátkelőhely hiányában is elsőbbséget kell biztosítania, ha a gyalogos azon az úttesten halad, amelyre a jármű bekanyarodik. A gyalogos- átkelőnelyet, illetve azt a helyet, ahol a gyalogosnak elsőbbsége van, járművel csak fokozott óvatossággal és mérsékelt sebességgel szabad megközelíteni úgy, hogy a vezető ellsőbbségadási kötelezettségének — szükséghez képest megállással is — éleget tudjon tenni. A közlekedési szabályok helyes értelmezése szerint ha a járművezető a kijelölt gyalogos-átkelőhelyet teljes terjedelmében bármely okból nem tudja áttekinteni, fokozottan köteles felkészülni arra, hogy a gyalogos-átkelőhelyen a feltétlen elsőbbségUJKÉRY CSABA 9. — Ennek a Gabinak milyen helyes feneke van — csettintett Gergő, és szeme megpihent az előtte selyemben ringó domborulaton. — Más úgy sincs neki — felelte Dódi kissé epésen. — Tudták a törökök, hogy kell öltöztetni a nőket. — Hát, meg kell hogy mondjam, elég röhelyesen néznek ki. Nem tudom melyik volt az a pihentagyú, aki kitalálta ... A várpark a festőpaletta színeiben pompázott, gondozott útjai .sárga kaviccsal voltak felszórva. Békésen sétáltak, csikorgott lábuk alatt a kavics. Dódi pipájából kék füstkarikák szálltak. Amint, a presszó elé értek, megzó-1 lalt. — Be kéne menni, most- már valami komolyabb italra ... Gergőnek ezúttal nem volt ellenvetése. A presszóban ~ a helyzet nem változott. Virthegyi újra feketét ivott, a lányok kezében konyakos pohár, szemük, csillogott. A közelükben lévő asztalhoz telepedtek. Kontód feléjük fordult. — Eljöttetek törököt nézni? — Ha jönnének... iszol valamit? — kérdezte Gergő. — Egy kólát. — Hát maguk Gabika? — vidámodott Gergő. — Ó, nekünk védőital kell, hogy meg ne fázzunk. Ugye elnök elvtárs? — fuvolázta Gabika, miközben végig simított pőre vállán. — Csak vegye fel a kabátját, mert mégnáthásodik — mondta bosszúsan Virthegyi. — Igen ám, csakhogy az foglalkozási megbetegedésnek fog számítani — mondta pajzánul Gabika. — Még csak az kéne, inkább igyák a konyakot.. hogy én milyen marha voltam — bámult apatikusan maga elé Virthegyi. Közben Gabika Gergő mellé telepedett, és hozzá simult. — Most már megvan a főnöki engedély — zengte. Dódi a viruló Gergőre kacsintott, és keze eltűnt az asztal alatt. — Ejnye rossz gyerek, mindjárt beárulom, nézze meg az ember ... na hol az a konyak — vihogta Gabika. Aztán a többi lányt is áthívta asztalukhoz bizonygatva, hogy a fiúk sokkal vidámabbak mint a főnökök. Virthegyiék nem vették zokon a lányok távozását, egyéb gondok felhőzték homlokaikat, és komoran, itták kávéikat. Szótlanságukat Holdonner törte meg, kinek feje már reggel óta enyhén remegett, mintha egyfolytában tagadásban volna. — Mi itt készülünk, megpróbáljuk a lehetetlent is ... és akkor rosszul van. Ha valaki tényleg rosszul van, nem gyógyul meg egy óra alatt... — Ne bosszants Pista, ne bosszants — horkant rá az elnök. — Nem akarlak én bosz- szantani, de haza mennek az emberek, és majd azt mondják, nem szerveztük meg ... Nem válaszolt senki, a fogadóbizottság magábaros- kadtan ült, amihez egyáltalán nem illett a szomszéd- asztalai viháncolás. Az ólomlábú idő az óra tízesére vánszorgott. A várakozók száma megcsappant bár, de a maradék újra az eget bámulta amíg a várkapuban meg nem jelent, a már látott férfi. Egyenesen az elnökhöz ment, és fülébe súgott. Virthegyi elképedt, és a mikrofonba fújt. — A vendégek még mindig nem indultak el — recsegték a megafonok — de ez bármelyik pillanatban megtörténhet. Kérem, aki teheti,, várja meg őket! Mintha oszolj parancsot adtak volna ki, a nép megindult hazafelé. — Hej, most aztán kivel alszom az éjszaka — sóhajtott fel panaszosan Józsi bácsi. — Majd én mindjárt megmondom, csak félnótáskodjon itt — mérgelődött Bözsi néni, és hazafelé lökdöste urát. Dódi és Gergő összenéztek, bólintottak. Egyértelmű volt, hogy ők nem adják fel. Miután újabb konyakkal megerősítették elhatározásukat és kedvüket, ezer fontos dolgot megtárgyalva értek ki a vár elé, a kocsisorhoz. Az 1-es jelzésűnél álltak meg, és élvezettel szemlélték a vörös plüs üléses fekete autót, amiből méltóság és kényelem áradt. — Te papám, mit nem adnák, ha végigkocsikázhatnák benne a városon! — sóhajtott fel Dódi. — Megbámulnának, az szent... Harmadszor sétált el mellettük a Külügyminisztérium munkatársa, de most visszalépett. — Maguk fiúk honnan jöttek? — kérdezte, mint aki mot jött rá, hogy nem az ő csapatába tartozó emberek álldogálnák, tulajdonképpen számukra tilos helyen. Dódi udváriasan kivette pipáját szájából. — A járásbíróságról — mondta' szélesen mosolyogva. 'V (Folytatjuk.) gél rendelkező, tehát a biztonság tudatában haladó gyalogosok tartózkodhatnak. (Ezt a fokozott gondossági követelményt tükrözi a Kresznek az a rendélkezése is, amely a gyalogos-átkelőhely előtt álló jármű melletti megállást mérlegelést nem tűrő módon előírja.) Az is igen fontos, hogy a kijelölt gyalagos-átkelőhe- lyien haladó gyalogosnak a jogszabály alapján nincs olyan kötelezettsége, hogy ismételten felmérje a jármű- forgalom tényleges helyzetét. A gyalogos elsőbbsége az ilyen helyen történő folyamatos áthaladás esetén feltétlen , és ezért áthaladásában rhegzavárni, vagy akadályozni sem szabad. Számtalanszor tapasztalható viszont, hogy a gyalogos — saját érdekében! — kénytelen elsőbbséget biztosítani'többszöri megállássá! azoknak a szabálytalanul közlekedő járművezetőknek amelyek vezetői a Kresz szabályokat semmibe veszik. Kétségtelen: a gyalogost is szigorúan terheli az a kötelezettség, hogy győződjék meg az áthaladás veszélytelenségéről, és az úttestre (gyalogos-átkelőhelyre) váratlanul ne lépjen le. Ez a rendelkezés semmiképpen sem értelmezhető úgy a járművezető részéről, hogy a gyalogosnak folyamatosan figyelnie kellene a bármilyen irányú járműforgalom alakulását, sőt esetenként köteles lenne megállással vagy egyéb módon biztosítani a szabálytalanul közlekedő jármű zavartalan továbbhaladását. A bíróság a például választott járművezetőt 2 évi szabadságvesztés büntetésre és 3 év 6 hónapi közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. Súlyosbító körülményként értékelte a büntetés kiszabásánál azt, hogy a balesetet igen durva Kresz szabályszegéssel összefüggésben okozta és két személy életé1 vesztette. Enyhítő körülményként vette figyelembe azt, hogy az egyik sértett közvetlen hozzátartozója volt, valamint büntetlen előéletű és eddigi közlekedési magatartásával szemben kifogás nem volt. Dr. Kálmán Mária közlekedési ügyész Folyik a munka a Siófoki Városi Tanács Költségvetési Üzemének decemberben átadott szerelőüzemében. A tanácsi építők által létrehozott korszerű szereidében 15 szerelő javítja a városi tanács járműveit Munkavédelmi vizsgálat tapasztalatai Veszélyesek a háztetők Az Országos Munkavédelmi Főfelügyelőség és a SZOT illetékeseinek tapasz- tallatai szenint a háztetőkön és magas állványokon dolgozók közül megdöbbentően sokan esinek le, válnak nyo>- morékká vagy .vesztik életükét. Tavaly január elseje éls november 30-a között munka közben 6100-an zuhantak le a magasból, s közülük 51-en belehaltak sérüléseikbe. Az esetek nagy részéiben jobb szervezéssel, fokozott ellenőrzéssel meg lehetető volna előzni a balesetet, de maguk a dolgozók is nagyon sokszor érthetetlen könnyelműséggel veszélyeztetik saját és velük dolgozó társaik testi épségét. Az Országos Munkavédelmi Főfel ügyelőség vizsgálatai szenint tavaly mintegy 1400 dolgozóval fordult elő, hogy a megfelelő teohnikai adottságok elleniére leesett a magasból. Ebben közrejátszott aiz ittasság csakúgy, minit a fegyelmezetlenség, a biztonsági öv használatának elmulasztása, vagy a közelben dolgozó másik munkás figyelmetlensége.
