Somogyi Néplap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-29 / 24. szám
V 2 Somogyi Néplap 1987. január 29., csütörtök feladat, hogy „biztosítsák a vezető káderek állományának friss erőkikel való állandó, folyamatos kiegészítését”. A résztvevők javasolták, hogy több dolgozót és kolhozparasztot, nőt, fiatalt, s jó szervezőkészséggel rendelkező pártonkívülieket is állítsanak vezető posztokra. A káderek értékelésének döntő kritériumává az átalakításhoz való viszonyukat kell tenni. A határozat rámutat, hogy a kádermunkában szigorúan végre kell hajtani a nemzetiségi politika követelményeit. „Mindenben, ami a nemzetek közötti kapcsolatok fejlesztését érinti, különös tapintatot és körültekintést kell tanúsítani” — mutat rá a dokumentum. A határozat nagy teret szentel a vezetők erkölcsi, etikai arculatának. A plé- nurn sürgette, hogy haladéktalanul szabaduljanak meg a törleszkedőktől, a karrieristáktól, a konjunktúralo- vagoktól, mindazoktól, akik nyerészkedéssel, iszákosság- gal, erkölcsi torzulásokkal kompromittálják a párttag, a szovjet vezető nevet. Az SZKP Központi Bizottságának plénuma kötelezte az összes pártbizottságot: „határozattan szálljanak szembe minden olyan kísérlettel — származzon az bárkitől —, amellyel megpróbálják mentesíteni a felelősségrevonás- tól azokat a vezetőket, akik kompromittálták az ügyet, és besározták magukat... A határozat konkrétan megfogalmazta a gazdasági vezetők, a jogvédő szervezetek, a külpolitikai és más in- tázméinyek munkatársai, az ideológiai munkások és a művészi érteLmiség előtt álló feladatokat. A fegyveres erők káderelveivel kapcsolatban a határozat hangsúlyozza, hogy „a jelenlegi bonyolult nemzetközi helyzetben, amikor az Egyesült Államok militarista körei igyekeznek a katonai egyensúlyt felborítani és nukleáris előnyre szert tenni, szükséges a gazdasági potenciál gyos növelése, országunk védelmi képességének sokoldalú erősítése, az ország védelmi képességének és a fegyveres erők harckészségének megfelelő szinten tartása, az állandó éberség” plénuma kifejezte meggyőződését, hogy „a gazdaságban, a szovjet társadalom szociális és szellemi szférájában végbemenő átalakulások még szélesebb körűvé és mélyrehatóbbá válnak”. „A dolgozók legszélesebb rétegeinek tömörítése, kezdeményező készségük és energiájuk mozgósítása a szocializmus kimeríthetetlen lehetőségeinek hasznosítására, a megújhodás és a gyorsítás irányvonalának megvalósítására — ez ma az SZKP politikai küldetése” — hangsúlyozza a határozat. Különösen hideg volt akkor a floridai űrrepülőtéren, előzőleg még fagyott is, amikor — tavaly január 28- án — a Challenger amerikai űrrepülőgép hét utasa, a 46 éves Francis R. Scoobe fedélzeti parancsnok, a 39 éves Michael Smith, a 36 éves Ronald McNair, a 40 éves Ellison Onizuka pilóták, a 42 éves Gregory Jarvis fedélzeti mérnök, valamint a személyzet két hölgytagja, a 37 éves Judy Res- nik űrhajósnő és az ugyancsak 37 éves Christa McAu- lifje tanárnő a tűzhető liba indult. Az űrhajózás e fekete napján, a fellövéskor alig plusz 3 Celsius-fokot mértek, holott az addigi startok idején a legalacsonyabb hőmérséklet plusz 11 Celsi- us-fők volt. A későbbi vizsgálatok ki is mutatták, hogy a zord hideg miatt a jobb oldali szilárd hajtóanyagú rakéta egyik tömítése léket kapott. A katasztrófa így zajlott le: néhány másodperccel közép-európai idő szerint 17.38 előtt több tízezer néző jelenlétében fel bőgtek a rakétamotorok, majd a Challenger a magasba emelkedett. Ez lett vollt a 25., jubileumi űrrepülőgép-utazás. A vizsgáló bizottság jegyzőkönyvei szerint már a felemelkedést követő pillanatokban megjelent egy kis fekete füstfelhő a jobb oldali szilárd üzemanyagú rakéta és a cseppfolyós üzemanyagot tartalmazó nagy tartály között. A füst a repülés 12. másodperce után eltűnt. Az 58. másodperc ultán a halálos szúróláng újra megjelent és lángvágóként hasított a nagy üzemanyagtartályba. Az űrrepülőgép letért a pályájáról, miközben egy elektronikus vezérlőrendszer megkísérelte, hogy a hibás rakéta lecsökkent tolóerejét valahogy még kiegyenlítse. Ekkor azonban már késő volt. A lángok elérték a nagy tartályban lévő hidrogént és az oxigént. A 604 tonna oxigén és a 102 tonna hidrogén rendkívüli erejű durranógázt alkotott. Kereken 15 kilométeres magasságban, 74 másodperces repülés után a Challenger tűzgolyóvá vált. A helyszínen jelenlévő és a képernyők előtt ülő nézők előbb csodálkozva, majd elbizonytalanodva, végül rémületben és porig sújtva követték az eseményeket, a szörnyű véget. A szerencsétlenséget a. tribünről végignéző hozzátartozók arcáról készült fotók bejárták a világot. Felszálltak a mentőhelikopterek, de nem volt remény, hogy bárki is túlélte volna a robbanást. A katasztrófa idején az űrrepülőgép olyan szakaszban volt, amikor az utat képtelenség lett volna megszakítani. Az üzemanyagtartály robbanásakor fellépő erők vélhetően nem voltak olyan erősek, hogy közvetlenül halált vagy sérüléseket okozhattak volna — mondta később Richard Truly, a NASA igazgatója. 1986. nyarán újra elemezték az utolsó hang- felvételeket. Ezek a 73. másodpercben az űrhajósok rémült kiáltásával zárultak. 65. másodperc — Scobee: „nálam 486-ot mutat” (a szélsebesség rutinszerű ellenőrzése) . 67. másodperc — Smith: „igen, nálam is”. 70. másodperc — Scobee: „értettem, áttérni gyorsításra”. 73. másodperc — Smith: Aah-oo ... (kiáltások) ... és ezek voltak az utolsó rögzített hangok. A szerencsétlenség után azonnali leállítottak minden űrrepülőgép-indítást.1 A NASA-nál „fejek hullották”. Különösen a január 28-ai startot elhatározó döntést érte sok bírálat. A volt amerikai külügyminiszter, William Rogers által vezetett hivatalos vizsgáló bizottság végülis az alábbi végkövetkeztetésre jutott: — A NASA felelőseinek az indítást elrendelő döntése rossz volt. — a két 45,5 méter magas szilárd üzemanyagú rakéta egyes részei között a tömítéA fellövés pillanatai — majd 74 másodperc után végzetes tűzijáték Kalifornia egén seket hidegtűrövé kell tenni. A (tragédia hozzájárult az Egyesült Államok űrhajózásának átmeneti hanyatlásához. Amerikai műholdak következő startjaihoz 1986. tavaszán „ősrégi” rakétákat állítottak megint szolgálatba. Három kilövés balul sikerült. Az amerikai kormány elhatározta egy űrrepülőgép építését a Challenger pótlására. Az azonban legkorábban csak 1988. februárjában indulhat föld körüli útra. Az események utózöngése: miközben a szerencsétlenül járt űrhajósok közül többnek a családja elfogadta a felajánlott — egyébként nem túl nagy — kártérítést, Michael Smith félesége több mint 70 millió dolláros kártérítési igényt nyújtott be a NASA ellen. Madridban folytatódnak a diáktüntetések. A képen: fiatalok egy csoportja úttoriaszokat készít a spanyol főváros egyik utcáján. (Telei oto—AP—MTI—KS) Veszélyes bizalmatlanság A kommentátorok, hírmagyarázók megszokott. sűrűn használt kifejezése a „bűvös kör”, amit általában akkor használnak, amikor egy politikai folyamat vagy súlyosbodó válság az adott körülmények között szinte automatikusan éleződik, az egymás után óhatatlanul bekövetkező lépések javulás helyett inkább tovább rontják a kialakult helyzetet. A — sajnos — szép számmal hozható példa közül az elmúlt napokban az indái— pakisztáni határ feszültség került a nemzetközi figyelem középpontjába: a hagyományosan érzékeny határvonal két oldalán egyre több csapaterősítésről, kato- nai mozgósításról számolnak be a hírügynökségek. Közismert, hogy a két ország már három Ízben vívott háborút egymással, hogy a szikh válság miatt a pandzsábi határkörzet különösen robbanásveszélyes területnek számít, s Kasmír ügye sem került le a napirendről. Új-Delhi következetesen Iszlámábádot vádolja a szikh terrorista csoportok támogatásával, és rejtett nukleáris tervekkel. Radzsiv Gandhi hatalomra kerülése óta történtek ugyan kezdeményezések a kétoldalú viszony javítására (s több csúcstalálkozót is rendeztek), mégsem sikerült áttörést elérni. Félreértelmezett csapatmozdulat, ellenséges hangú nyilatkozat vagy gazdasági ellentét; voltaképpen mindegy, hogy mi a közvetlen kiváltó ok. Ha két ország között a veszélyes bizalmatlanságnak olyan a szintje, mint Pakisztán és India között, akkor könnyen beindul a válaszlépések, válasz- nyilatkozatok. és megtorló intézkedések láncolata. Vagyis kialakul a bűvös kör, amelybe csak bekerülni egyszerű — kikerülni belőle igen nehéz... Sz. G. Az SZKP KB ülésének Á katasztrófa évfordulója határozata Az SZKP Központi Bizottságának tegnap, Moszvában véget ért ütése hangsúlyozta annak fontosságát, hogy folytassák és elmélyítsék a szovjet társadalom minden oldalának minőségi átalakítását célzó, a KB 1985 áprilisi plénuma és a párt XXVII. kongresszusa óta folyamatban lévő irányvonalat. A plenum határozatában jóváhagyta azokat a káder- munka tökéletesítésére és demokratizmusának fejlesztésére vonatkozó elvi megállapításokat, amelyeket Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára fejtett ki kedden elmondott beszédében. Mint a határozat rámutat, a KB elsőrendű'fontosságot tulajdonít a demokrácia feljesztésének a termelési szférában. Elengedhetetlennek tekinti többek között annak bevezetését, hagy a vállalatok, üzemek, brigádok és más termelési alegységek vezetőit választások útján jelöljék ki. A testület kiindulópontként jóváhagyta az állami vállalatokra vonatkozó törvény tervezetét. A továbbiakban ezt össznépi vitára bocsátják. Az ülés határozata magában foglalja más, a népi önkormányzat elmélyítését célzó intézkedések komplexumát. A tanácskozás rámutatott, hogy a szovjet választási rendszer tökéletesítése „a társadalmi élet demokratizálásának egyik kulcsfontosságú iránya”. A résztvevők támogatták az SZKP KB Politikai Bizottságának a párton belüli demokrácia kiszélesítésére, a választott pártszervek kialakítása mechanizmusának tökéletesítésére vonatkozó álláspontját. A KB a demokrácia fejlesztését célzó lépések közül kiemelte annak fontosságát, hogy hozzanak további intézkedéseket a nyíltság ki- szélesítésére, a kritika és az önkritika, mindenek előtt az alulról jövő kritika fejlesztésére. A KB hangsúlyozta, hogy „igazi demokrácia nem létezhet a törvényen kívül és a törvények felett”. Elengedhetetlennek tartotta, hogy az állampolgárok jogai és szabadságjogai biztosításának érdekében új törvényeket dolgozzanak ki, szigorúan tartsák tiszteletben a bíróságok függetlenségének elvét. A pliénum jóváhagyta azokat az intézkedéseket, amelyéket az SZKP KB Politikai Bizottsága és a Központi Bizottság Titkársága fogadott el a káderpolitikában bekövetkezett torzulások legyőzésére. „Az átalakítás elengedhetetlen, szerves részévé és legfontosabb tényezőjévé vált az új erők beáramlása a vezetésbe, azoknak a vezetőknek a felváltása. akiknek erejét meghaladják az új feladatok, akik méltatlan magatartásukkal kompromittálták magukat” — mutat, rá a határozat. A plénum elengedhetetlennek minősítette ..a káderpolitika komoly megújítását”. E téren az elsőrendű Reagan beszéde „Az Unió helyzetéről” Új elemek nélkül Nem tartalmazott új gondolatokat Reagan elnöknek a kongresszus két háza előtt kedden este elmondott programbeszéde. Áz „Unió helyzetéről” szóló elnöki üzenet ismét sürgette a több mint 300 milliárd dolláros katonai költségvetés elfogadását, amelyet Reagan azzal indokolt, hogy a Szovejtunió „világszerte ki akarja terjeszteni hatalmát”. Az elnök követelte, hogy a kongresszus szavazza meg a nicaraguai ellenforradalmárok támogatását, együttérzéséről biztosította az afganisztáni kormányellenes erőket. Bár röviden szólt arról, hogy leszerelési megállapodásokra törekszik a Szovjetunióval, határozottan kijelentette, hogy ennek érdekében nem hajlandó feladni az űrfegyverkezést, megvétóz minden olyan kongresszusi határozatot, amely „aláássa az Egyesült Államok nemzetbiztonságát” és mindenfajta előrehaladást „felelősségteljesebb szovjet magatartástól” tett függővé. Reagan, aki csaknem két hónap óta nem állt a nyilvánosság elé és eddig mélységesen hallgatott az Iránnal folytatott titkos alku és a nicaraguai kontráknak törvénybeütközőén teljesített fegyverszállítások botrányáról, igen röviden foglalkozott csak ezzel és továbbra sem tett eleget annak a követelésnek, hogy elismerje saját hibáját. Bár kijelentette, hogy „történtek súlyos hibák” az akció végrehajtása során, azt mondotta, „nem tekinti hibának, hogy kapcsolatot kívántak teremtem egy stratégiailag fontos országgak vagy hogy életeket akartaik megmenteni”. „Semmiképpen sem volt rossz döntés, hogy megkíséreltük megszerezni a barbár fogságban tartott honfitársainak számára a szabadságolt” — mondotta. „Kockázatot vállaltaim magamra az Iránnal kapcsolatos aíkciónk kapcsán. Ez nem sikerült, s ezért vállalom a teljes felelősséget” — mondotta, kijelentve, hogy a hibákat kivizsgálják és minden szükséges akciót megtesznek. Bizonygatta, hogy „konstruktívabb viszonyra” törekszik a Szovjetunióval, de feltételül szabta, hogy „a szovjetek az egész világon felelősségteljesebb magatartást tanúsítsanak”. Ismét hitet tett a csillagháborús program megvalósítása mellett. Tavaly októberben Izlandon „megvolt egy pillanatra” a megegyezés lehetősége — mondotta —, „de ezt a szovjetek tönkretették, mert meg akarták bénítani hadászati védelmi kezdeményezésünket. Ezt nem engedtem meg akkor sem, s nem engedem meg sem most, sem a jövőben. A hadászati védelmi kezdeményezés előre fog haladni” — mondotta. Beszéde jelentős részében az elnök intézkedéseket követelt az amerikai gazdaság versenyképességének növelésére, s közölte, hogy erről különböző törvénytervezeteket kívánnak előterjeszteni. Ugyanakkor igyekezett lebeszélni a kongresszust arról, hogy törvényeket hozzon kereskedelmi korlátozásokról. Jelezte, hogy ehelyett a kormány tervezetét akarja elfogadtatni, a „még nem engedett kereskedelmi gyakorlat” elleni lépésekről.
