Somogyi Néplap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-29 / 24. szám
1987. január 29., csütörtök Somogyi Néplap 3 CSALÁDOK Somogy népessége 1970 óta egy százalékkal csökkent. Az emberek szívesebben laknak városokban, mint falvakban. A megyén belüli jelentős népességmozgás mellett az elvándorlás csökkent Somogybán. A korábbi erőteljes iparosítás módosította megyénk lakosságösszetételét. Nőtt a szellemi foglalkozásúak száma, bár az értelmiségiek aránya még mindig alatta marad az országos átlagnak. A szociálpolitikai intézkedések során emelkedett a társadalmi juttatások mértéke, új ellátási formák gazdagítják a lehetőségeket. Ha beletekintünk abba a statisztikába, amely a születésszámok változását mutatja, megállapítható, hogy a több gyereket kevesen vállalják. Ugyanakkor csökkent a házasságok száma, a bontópereké pedig nőtt Támogatás a fészekrakóknak Egy este Kovácséknál Lakásvásárláshoz, építéshez szociálpolitikai kedvezményben részesülnek azok a fiatal házasok, akik a család melegét gyermekeikkel kívánják megosztani. A Somogy Megyei OTP- nél 1985-ös adatok állnak csak rendelkezésre a szociálpolitikai kedvezmények igényléséről, illetve a néni teljesült vállalásokról. Két gyermek vállalása esetén százötezer forint kedvezmény illeti meg az építtető fiatalokat, ám ha az édesanya a kiskorú gyerekek mellett kíván maradni, újabb harmincezer Forinttal támogatja az állam a családot. A fiatalokkal együtt élő, nyugdíjat nem élvező, vagy alacsony nyugdíjból (kétezieröí- száznyolcvan forintnál kevesebből) élő idősek gondozását szintén honorálja .az állam. A szociálpolitikai kedvezmény határa: a lakás bekerülési költségének negyvenöt százaléka. 1985-ben a megyében kétszázhatvannégyen írtak alá az OTP-nél szerződést egy gyerek vállalására — mondta Sebők Zoltánná osztály- vezető. Százegy gyerek született a vállalt határidőre, hetven esetben került sor a kedvezmény visszavonására, ketten éltek a halasztás lehetőségével, illetve kilencven- egy szerződés ügyének rendezése folyamatban van. Két gyereket háromszáz- hatvanam vállaltak Somogy ifjú házasai 1985-ben; száz- egy gyerek született meg, ötvennégy szerződés felbontására került már sor, kétszáz- három családot szólított föl az OTP, h.ogy tisztázódjon, telijesülit-e vállalásuk. A múlt >évi .adatok közül — mivel a teljes statisztika még nem készült el — a három, vagy többgyerekes családok által fölvett szociaipo- litikai kedvezményeket ismertük meg. Százhúszon két nagy család vette igénybe a/ állami támogatást Somogy megyében. Az OTP adatai is tükrözik, hogy a lakásépítési és -vásárlási szerződéskötéskor tervezett gyerekek száma mindig magasabb, mint amennyi megszületik. A szóéi álpoliitikai támogatás addig támogatás, amíg arra jogosultak a fiatalok, ám hanem teljesítik vállalásukat, vissza kell téríteniük, azt a pénzt, amit az állam megsegítésükre fordított. Pedig azért adták, hogy a fészekrakás gondjait megosszák a rászorulókkal, és a családi fészek nem teljes gyerek nélkül. Jutában több nagy családban élnek együtt generációk. Egyik ház tágas nappalijában idős Kovács Józseffel, a fiával, ifjú Kovács Józseffel és feleségével ismerkedtünk meg. A kétszintes épület emeletén ifjú Kovács Józsefné és hatéival kislánya az iskolai feladatokba merült él. Három ge- neráéió él egy fedél alatt. Ifjú Kovács né este hat után pár perccel' érkezett haza: a somogyaszalói tanács dolgozója. Férje esti műszakban a Volán Vállalat kaposvári telepén dolgozott. — Mikor van együtt a család? — kérdeztük a fiatalembert a munkahelyén. A karosszérialakatos így felelt: — Hét végén, de akkor sem mindig. Az elmúlt szombaton műszakban voltam, Jurtáiban Kovács János, a megyei könyvtár gépkocsiTananyagként nehéz A karom ülő kisgyermek is szívesen játszik a babákkal, öltözteti, kényezteti azokat. Mire felnő mégis és el,jöin az idő, hogy valódi gyermekét nevelje, rádöbben: keveset tud. és nem- csupán a gyermeknevelésről, hanem a munkamegosztáb- ról, a pénzgazdálkodásról, a családban élés normáiról is. Az általános iskolai tan- terv a harmadik osztálytól, a nyolcadikig írja elő az osztályfőnöki órák keretében a családi és a szexuális életre való nevelést. László Ferenc, a kaposvári Petőfi Sándor Általános Iskola osztályfőnöki munkaközösségének a vezetője. — Évente három-négy osztályfőnöki órán foglalkozunk ezzel a témával. Ez nem túl sok, de a családi életre .nevelést nem is szabad csupán ezekre az óiáfc- ra leszűkíteni. A fcisdobas- és úttörőmozgalomtól kezdve a tantárgyak egész során át lehet és keli a családi ■nevelésről beszélni. Ahhoz, hogy gyermekeink megismerjék az egészséges csa- ládmodellt, együtt kell működnünk a szülőkkel. A végzős tanulóink azok, ak'k knirtlikus szemmel vizsgálják szülénkét. A gyerekek sok mindent megbeszélnek egymás között is, és azzal formálják egymás véleményét. Az egyetlen helyes megoldás László Ferenc szerint az vollna, ha olyan oldott, baráti légkört alakítana Iki minden pedagógus a tanítványaival, amelyben együtt beszélhetnék meg gondjaikat. Rangsorolva Amrein István és Virág Judit tavaly augusztus végén fogadott egymásnak örök hűséget. A fiatalasszony 22 éves, az ifjú férj 25. Mindketten a Kaposvári Villamossági Gyárban dolgoznak. — Én a technológián vagyok adminisztrátor — mondta a fiatalasszony. Sok fiú dolgozik nálunk, állandóan riogattak, no majd meglátom, nem fenékig tejföl a házasság sem. Három éve érettségiztem, s úgy 14—15 éves koromban már tervezgettem az életem. Korán sem akartam férjhez menni, de „kifutni” sem szerettem volna az időből. Mosdóson lakunk, s falun még mindig úgy gondolják a lányok, ha 25 éves korukig nem „kelnek el”, egyre kevesebb az esélyük. Tartja magát ez a felfogás, s úgy gondolom, sok igazság van benne. — Azt mondják, a férfiak százszor meggondolják, amíg gyűrűváltásra szánják magukat — mondta Amrein István, aki meósként dolgozik a gyárban. Én sosem tartottam a nősüléstől, de csakis hozzám illő, velem hasonlóan gondolkodó embert tudtam társnak elképzelni. Azt hiszem, ideális korban vagyunk a család- alapítás szempontjából. Az első komoly lépést megtettük, összeházasodtunk, s azóta, felmérve a lehetőségeinket, tovább tervezgettünk, rangsoroltuk a vágyainkat. Szeretnénk természetesen saját .lakást, most anyósomék- kal élünk. Osztottunk, szoroztunk, s kénytelen-kelletlen megállapítottuk, hogy irreális a vágyunk. A teljes fizetésemet legalább hat évig takarékba kellene tenni, hogy egyáltalán belevághassunk a lakásvásárlásba. Sok mindenről le kéne mondanunk, olyanokról is, amik nélkülözhetetlenek a teljes és tartalmas élet megéléséhez. — Biztos, hogy így jobban és többet kell alkalmazkodnunk egymáshoz, a szüléimhez is — folytatta a fiatalasszony —, de mindketten úgy éreztük, hogy a pénz utáni hajsza során többet veszíthetünk. Ügy tervezzük, jövőre gyermekünk is lesz, de ha a lakásra „hajtanánk” nem vállalhatnánk. A kapcsolatunkban fontosabbnak tartjuk azt, hogy teljes családdá váljunk. Mérlegre tettük a lehetőségeinket és rangsoroltunk. Az elképzeléseket, a terveket is ehhez illesztettük, így biztosan kevesebb csalódás ér bennünket. Mindketten úgy érezzük, hogy álmokat hajszolni hiba: felőrlődik az ember, s elveszíti azt a képességét, hogy a másikra figyeljen. — Nem érezzük hátrányos helyzetben magunkat, amiért nekünk a szakszervezeti beutaló jelenti majd a nyaralást, s nem lesz hamarosan Önálló lakásunk — összegezte a férj. — Fontosabbnak tartjuk, hogy tiszteljük egymást, s figyeljünk a másikra. Talán ez az a járható út, amellyel a hol- tomiglan-holtodiglan ígéret valódi varázslattá válhat. vezetője hasonló választ adott: — Az elmúlt hét végén, szombaton nem lehetett együtt a család. Én is dolgoztam. 1977-ben készült el a két- skiinites családi ház a Dózsa György utca 84. szám alatt. Tavasszal bontották a régit, augusztusban már az újban lalkltalk. — Tudta-e Kovács János 1977-ben, hogy együtt él majd a nagy csailád? — A két gyerek még túl fialta! volt ahhoz, hogy családalapításra gondolhattak volna, de én számoltam azzal, hogy egyikük itt rak fészket. A papa eddig is velünk élt. A fiam családja lakik fönt az emeleten. A lányom Pestre ment férjhez. Ifjú Kovács József karosszérialakatos : — Próbál- tunk külöft is élni. Aszalóban van egy háza a feleségemnek és a húgának. Nehéz volt a megélhetés. Jött a gyerek, hiányzott az összkomfort. Összeköltöztünk a szüleimmel. — Milyen segítséget kapnak a fiatalok az idősebbektől? — Anyám megfőz, a konyhapénzt megosztjuk. Apámmal éljárók az erdőre fáért, hogy olcsóbb legyen a fűtés. Nagyon várjuk, hogy ideérjen a gáz. A gyerek az iskolából főtt ételre megy haza, és a dédapa foglalkozik vele, míg mi haza nem érünk. Idős Kovács József hetvennyolc éves, egyre azt hajtogatja, hogy minden évben kevesebbet bírnak már a váltad. A napi beszerzés a feladata, még fölásogatja a kertet, két íhízót nevelt, a Otthonra A két ágy födött képek. Családtagok megsárgult fotói. Az unokák vidám tekintete vigyázza a lakó nyugalmát. — Korábban nem is gondoltam rá, hogy szociális otthonba fogok költözni, bevallom. azt s©m tudtam, hogyan néz ki egy ilyen intézmény. Hallomásból persze tudtam róla, de hogy egyszer én is a lakója leszek, erre nem is mertem gondolni. Tíz évvel ezelőtt költöztünk be férjemmel Kaposvárira, aki ezután nemsdk- kai meghalt. Még öt évig éltem egyedül a lakásban, aztán jöttem ki először Patalomba. Az otthon egy nagy parkban — szinte a falu végén — csendesen meghúzódó kétszintes épület. A szobából a hóval borított útra, a nyitva levő kótxzárnyú kapura, a bentiről barátságosnak tétsző télre látni. Újvári Mátyásnénál jártunk. — A fiaim műtété sikeres volt, nem kellett aggódnom miatta. Kezdettől jól éreztem magam itt az otthonban. Hétvégeken meglátogattam a lányomat, a fiamat. Itt maradtam. Ma már nem hiélnyzlik a város sem, talán azért sem, mert faluról kerültem oda. — Sőt — szólt közbe Szabó Józsiefné —, még karácsonyra sem akart hazamenni. bármennyire is könyörögtek a gyerekei, veház körül kapirgálókról is gondoskodik. — A dédunokám első elemibe jár. Tegnap este azt játszottuk, hogy ő a itanító- néni, én pedig a kisdiáik. A ház asszonya, Kovács Jánosné rokkantnyugdíjas. A napp>ald tartozéka: a kötőgépe. — Szinte meg sem áll a kezem, annyi a kötnivalóm. Ennyi embernek ... Nincs időm, hogy a betegségemre gondoljak. Elég, ha a kis- unokámra nézők ... — De hiszen maga is segítségre szorul egészségi állapota miatt. — A ház körüli munkában segítségemre van a menyem is, segít a takarításban, a nagymosásiban, mindenben. Hatan egy fedél alatt. Ennyi és ennyi féle korú ember között a nézeteltérés nem lehetetlen. — Még nem volt harag közöttünk — felelték. — Ki a ház „ura”? — Ilyen sincs' nálunk. Idős Kovács József közbeszólt: — A kisunioka! Neki mindent megengedünk. — Csak kell valaki a családban, aki összefogja, a különböző tevékenységeket. Kovács János válaszait erre: — Ez az én feladatom. Több is a gondom, de megoszlik a -teher a családban. A ház hasznos alapterülete nyolcvan négyzetméter. Az alsó szánt tükörképje az emelet. Ám a két konyha közül csak az egyikeit használják, a fiatalokét nem. Fölösleges lenne. A földszintet közösen használják. Az emelet a fiataloké. Horányi Barna találtam lünk töltötte végül is az ünnepet. Szemlátomást jól. kijön a két asszony egymással. Két éve laknak együtt, ismerik a másik gondolatát, mindent megbeszélnek egymással. — Nem tudom, mitől — — folytatta Űjváiriné —, de olyan jól érzem itt maigam. Szinte mindennap nézzük a tevét, hetente mozi is van. Közös kirándulásokon veszünk részt, a nyáron azAl- fölidön jártunk. Nagyon tetszett a tanyai világ. Eddig csak versekből ismertem. És van egy konyhakertünk, ott is szívesen dolgozgatunk. — A család, a gyerekek? — Hetente meglátogatnak, nyaranta hazamegyek vigyázni az unokákra. A nagyobbik máir önállóan is meglátogat. A kicsi nagyon szeret táncolni, öröm. ha itt vannak. A fiam és a lányom is rendszeres látogatók. Túl a hetvenen és teljes szellemi frisseségben, felszabadultam, örömmel mesélt. Ö tartja a felolvasásokat. most épp>en A kaméliáé hölgyet láttam kinyitva' nála. Szabó Józsefinét inkább a politika- érdekli, szívesen olvas vagy hallgat ilyen műsorokat. Mindketten vidámak, barátságosak voltak. Csak az udvaron lehet észrevenni, hogy tél van. amikor megroppant a keményre fagyott hó.
