Somogyi Néplap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-29 / 24. szám

1987. január 29., csütörtök Somogyi Néplap 3 CSALÁDOK Somogy népessége 1970 óta egy százalék­kal csökkent. Az emberek szívesebben laknak városokban, mint falvakban. A megyén be­lüli jelentős népességmozgás mellett az el­vándorlás csökkent Somogybán. A korábbi erőteljes iparosítás módosította megyénk lakosságösszetételét. Nőtt a szelle­mi foglalkozásúak száma, bár az értelmisé­giek aránya még mindig alatta marad az országos átlagnak. A szociálpolitikai intézkedések során emel­kedett a társadalmi juttatások mértéke, új ellátási formák gazdagítják a lehetőségeket. Ha beletekintünk abba a statisztikába, amely a születésszámok változását mutatja, megál­lapítható, hogy a több gyereket kevesen vál­lalják. Ugyanakkor csökkent a házasságok száma, a bontópereké pedig nőtt Támogatás a fészekrakóknak Egy este Kovácséknál Lakásvásárláshoz, építés­hez szociálpolitikai kedvez­ményben részesülnek azok a fiatal házasok, akik a család melegét gyermekeikkel kí­vánják megosztani. A Somogy Megyei OTP- nél 1985-ös adatok állnak csak rendelkezésre a szociál­politikai kedvezmények igényléséről, illetve a néni teljesült vállalásokról. Két gyermek vállalása ese­tén százötezer forint kedvez­mény illeti meg az épít­tető fiatalokat, ám ha az édesanya a kiskorú gyerekek mellett kíván maradni, újabb harmincezer Forinttal támo­gatja az állam a családot. A fiatalokkal együtt élő, nyug­díjat nem élvező, vagy ala­csony nyugdíjból (kétezieröí- száznyolcvan forintnál keve­sebből) élő idősek gondozá­sát szintén honorálja .az ál­lam. A szociálpolitikai ked­vezmény határa: a lakás be­kerülési költségének negy­venöt százaléka. 1985-ben a megyében két­százhatvannégyen írtak alá az OTP-nél szerződést egy gyerek vállalására — mond­ta Sebők Zoltánná osztály- vezető. Százegy gyerek szüle­tett a vállalt határidőre, het­ven esetben került sor a kedvezmény visszavonására, ketten éltek a halasztás lehe­tőségével, illetve kilencven- egy szerződés ügyének ren­dezése folyamatban van. Két gyereket háromszáz- hatvanam vállaltak Somogy ifjú házasai 1985-ben; száz- egy gyerek született meg, öt­vennégy szerződés felbontá­sára került már sor, kétszáz- három családot szólított föl az OTP, h.ogy tisztázódjon, telijesülit-e vállalásuk. A múlt >évi .adatok közül — mivel a teljes statisztika még nem készült el — a há­rom, vagy többgyerekes csa­ládok által fölvett szociaipo- litikai kedvezményeket is­mertük meg. Százhúszon két nagy család vette igénybe a/ állami támogatást Somogy megyében. Az OTP adatai is tükrözik, hogy a lakásépítési és -vá­sárlási szerződéskötéskor tervezett gyerekek száma mindig magasabb, mint amennyi megszületik. A szó­éi álpoliitikai támogatás addig támogatás, amíg arra jogo­sultak a fiatalok, ám hanem teljesítik vállalásukat, vissza kell téríteniük, azt a pénzt, amit az állam megsegítésük­re fordított. Pedig azért ad­ták, hogy a fészekrakás gondjait megosszák a rászo­rulókkal, és a családi fészek nem teljes gyerek nélkül. Jutában több nagy csa­ládban élnek együtt generá­ciók. Egyik ház tágas nap­palijában idős Kovács Jó­zseffel, a fiával, ifjú Kovács Józseffel és feleségével is­merkedtünk meg. A két­szintes épület emeletén ifjú Kovács Józsefné és hatéival kislánya az iskolai felada­tokba merült él. Három ge- neráéió él egy fedél alatt. Ifjú Kovács né este hat után pár perccel' érkezett haza: a somogyaszalói ta­nács dolgozója. Férje esti műszakban a Volán Válla­lat kaposvári telepén dolgo­zott. — Mikor van együtt a család? — kérdeztük a fia­talembert a munkahelyén. A karosszérialakatos így felelt: — Hét végén, de akkor sem mindig. Az elmúlt szombaton műszakban vol­tam, Jurtáiban Kovács János, a megyei könyvtár gépkocsi­Tananyagként nehéz A karom ülő kisgyermek is szívesen játszik a babák­kal, öltözteti, kényezteti azokat. Mire felnő mégis és el,jöin az idő, hogy valódi gyermekét nevelje, rádöb­ben: keveset tud. és nem- csupán a gyermeknevelésről, hanem a munkamegosztáb- ról, a pénzgazdálkodásról, a családban élés normáiról is. Az általános iskolai tan- terv a harmadik osztálytól, a nyolcadikig írja elő az osztályfőnöki órák kereté­ben a családi és a szexuális életre való nevelést. László Ferenc, a kapos­vári Petőfi Sándor Általá­nos Iskola osztályfőnöki munkaközösségének a veze­tője. — Évente három-négy osztályfőnöki órán foglalko­zunk ezzel a témával. Ez nem túl sok, de a családi életre .nevelést nem is sza­bad csupán ezekre az óiáfc- ra leszűkíteni. A fcisdobas- és úttörőmozgalomtól kezd­ve a tantárgyak egész során át lehet és keli a családi ■nevelésről beszélni. Ahhoz, hogy gyermekeink megis­merjék az egészséges csa- ládmodellt, együtt kell mű­ködnünk a szülőkkel. A végzős tanulóink azok, ak'k knirtlikus szemmel vizsgálják szülénkét. A gyerekek sok mindent megbeszélnek egy­más között is, és azzal for­málják egymás véleményét. Az egyetlen helyes meg­oldás László Ferenc szerint az vollna, ha olyan oldott, baráti légkört alakítana Iki minden pedagógus a tanít­ványaival, amelyben együtt beszélhetnék meg gondjai­kat. Rangsorolva Amrein István és Virág Judit tavaly augusztus vé­gén fogadott egymásnak örök hűséget. A fiatalasszony 22 éves, az ifjú férj 25. Mind­ketten a Kaposvári Villa­mossági Gyárban dolgoznak. — Én a technológián va­gyok adminisztrátor — mondta a fiatalasszony. Sok fiú dolgozik nálunk, állan­dóan riogattak, no majd meglátom, nem fenékig tej­föl a házasság sem. Három éve érettségiztem, s úgy 14—15 éves koromban már tervezgettem az életem. Ko­rán sem akartam férjhez menni, de „kifutni” sem sze­rettem volna az időből. Mos­dóson lakunk, s falun még mindig úgy gondolják a lá­nyok, ha 25 éves korukig nem „kelnek el”, egyre ke­vesebb az esélyük. Tartja magát ez a felfogás, s úgy gondolom, sok igazság van benne. — Azt mondják, a férfi­ak százszor meggondolják, amíg gyűrűváltásra szánják magukat — mondta Amrein István, aki meósként dolgo­zik a gyárban. Én sosem tartottam a nősüléstől, de csakis hozzám illő, velem hasonlóan gondolkodó em­bert tudtam társnak elkép­zelni. Azt hiszem, ideális korban vagyunk a család- alapítás szempontjából. Az első komoly lépést megtet­tük, összeházasodtunk, s az­óta, felmérve a lehetősége­inket, tovább tervezgettünk, rangsoroltuk a vágyainkat. Szeretnénk természetesen sa­ját .lakást, most anyósomék- kal élünk. Osztottunk, szo­roztunk, s kénytelen-kellet­len megállapítottuk, hogy irreális a vágyunk. A teljes fizetésemet legalább hat évig takarékba kellene ten­ni, hogy egyáltalán belevág­hassunk a lakásvásárlásba. Sok mindenről le kéne mon­danunk, olyanokról is, amik nélkülözhetetlenek a teljes és tartalmas élet megélésé­hez. — Biztos, hogy így job­ban és többet kell alkalmaz­kodnunk egymáshoz, a szü­léimhez is — folytatta a fiatalasszony —, de mind­ketten úgy éreztük, hogy a pénz utáni hajsza során töb­bet veszíthetünk. Ügy ter­vezzük, jövőre gyermekünk is lesz, de ha a lakásra „hajtanánk” nem vállalhat­nánk. A kapcsolatunkban fontosabbnak tartjuk azt, hogy teljes családdá vál­junk. Mérlegre tettük a le­hetőségeinket és rangsorol­tunk. Az elképzeléseket, a terveket is ehhez illesztet­tük, így biztosan kevesebb csalódás ér bennünket. Mindketten úgy érezzük, hogy álmokat hajszolni hi­ba: felőrlődik az ember, s elveszíti azt a képességét, hogy a másikra figyeljen. — Nem érezzük hátrányos helyzetben magunkat, ami­ért nekünk a szakszerveze­ti beutaló jelenti majd a nyaralást, s nem lesz hama­rosan Önálló lakásunk — összegezte a férj. — Fonto­sabbnak tartjuk, hogy tisz­teljük egymást, s figyeljünk a másikra. Talán ez az a járható út, amellyel a hol- tomiglan-holtodiglan ígéret valódi varázslattá válhat. vezetője hasonló választ adott: — Az elmúlt hét végén, szombaton nem lehetett együtt a család. Én is dol­goztam. 1977-ben készült el a két- skiinites családi ház a Dózsa György utca 84. szám alatt. Tavasszal bontották a régit, augusztusban már az újban lalkltalk. — Tudta-e Kovács János 1977-ben, hogy együtt él majd a nagy csailád? — A két gyerek még túl fialta! volt ahhoz, hogy csa­ládalapításra gondolhattak volna, de én számoltam az­zal, hogy egyikük itt rak fészket. A papa eddig is ve­lünk élt. A fiam családja lakik fönt az emeleten. A lányom Pestre ment férj­hez. Ifjú Kovács József ka­rosszérialakatos : — Próbál- tunk külöft is élni. Aszaló­ban van egy háza a felesé­gemnek és a húgának. Ne­héz volt a megélhetés. Jött a gyerek, hiányzott az össz­komfort. Összeköltöztünk a szüleimmel. — Milyen segítséget kap­nak a fiatalok az idősebbek­től? — Anyám megfőz, a konyhapénzt megosztjuk. Apámmal éljárók az erdőre fáért, hogy olcsóbb legyen a fűtés. Nagyon várjuk, hogy ideérjen a gáz. A gyerek az iskolából főtt ételre megy haza, és a dédapa foglalko­zik vele, míg mi haza nem érünk. Idős Kovács József het­vennyolc éves, egyre azt hajtogatja, hogy minden év­ben kevesebbet bírnak már a váltad. A napi beszerzés a feladata, még fölásogatja a kertet, két íhízót nevelt, a Otthonra A két ágy födött képek. Családtagok megsárgult fo­tói. Az unokák vidám tekin­tete vigyázza a lakó nyugal­mát. — Korábban nem is gon­doltam rá, hogy szociális otthonba fogok költözni, be­vallom. azt s©m tudtam, ho­gyan néz ki egy ilyen intéz­mény. Hallomásból persze tudtam róla, de hogy egy­szer én is a lakója leszek, erre nem is mertem gondol­ni. Tíz évvel ezelőtt költöz­tünk be férjemmel Kapos­várira, aki ezután nemsdk- kai meghalt. Még öt évig éltem egyedül a lakásban, aztán jöttem ki először Pa­talomba. Az otthon egy nagy park­ban — szinte a falu végén — csendesen meghúzódó kétszintes épület. A szobá­ból a hóval borított útra, a nyitva levő kótxzárnyú ka­pura, a bentiről barátságos­nak tétsző télre látni. Újvári Mátyásnénál jár­tunk. — A fiaim műtété sikeres volt, nem kellett aggódnom miatta. Kezdettől jól érez­tem magam itt az otthon­ban. Hétvégeken megláto­gattam a lányomat, a fia­mat. Itt maradtam. Ma már nem hiélnyzlik a város sem, talán azért sem, mert fa­luról kerültem oda. — Sőt — szólt közbe Sza­bó Józsiefné —, még kará­csonyra sem akart haza­menni. bármennyire is kö­nyörögtek a gyerekei, ve­ház körül kapirgálókról is gondoskodik. — A dédunokám első ele­mibe jár. Tegnap este azt játszottuk, hogy ő a itanító- néni, én pedig a kisdiáik. A ház asszonya, Kovács Jánosné rokkantnyugdíjas. A napp>ald tartozéka: a kö­tőgépe. — Szinte meg sem áll a kezem, annyi a kötnivalóm. Ennyi embernek ... Nincs időm, hogy a betegségemre gondoljak. Elég, ha a kis- unokámra nézők ... — De hiszen maga is se­gítségre szorul egészségi ál­lapota miatt. — A ház körüli munká­ban segítségemre van a me­nyem is, segít a takarítás­ban, a nagymosásiban, min­denben. Hatan egy fedél alatt. Ennyi és ennyi féle korú ember között a nézeteltérés nem lehetetlen. — Még nem volt harag közöttünk — felelték. — Ki a ház „ura”? — Ilyen sincs' nálunk. Idős Kovács József közbe­szólt: — A kisunioka! Neki min­dent megengedünk. — Csak kell valaki a csa­ládban, aki összefogja, a kü­lönböző tevékenységeket. Kovács János válaszait erre: — Ez az én feladatom. Több is a gondom, de meg­oszlik a -teher a családban. A ház hasznos alapterüle­te nyolcvan négyzetméter. Az alsó szánt tükörképje az emelet. Ám a két konyha közül csak az egyikeit hasz­nálják, a fiatalokét nem. Fölösleges lenne. A föld­szintet közösen használják. Az emelet a fiataloké. Horányi Barna találtam lünk töltötte végül is az ün­nepet. Szemlátomást jól. kijön a két asszony egymással. Két éve laknak együtt, ismerik a másik gondolatát, min­dent megbeszélnek egymás­sal. — Nem tudom, mitől — — folytatta Űjváiriné —, de olyan jól érzem itt maigam. Szinte mindennap nézzük a tevét, hetente mozi is van. Közös kirándulásokon ve­szünk részt, a nyáron azAl- fölidön jártunk. Nagyon tet­szett a tanyai világ. Eddig csak versekből ismertem. És van egy konyhakertünk, ott is szívesen dolgozgatunk. — A család, a gyerekek? — Hetente meglátogatnak, nyaranta hazamegyek vi­gyázni az unokákra. A na­gyobbik máir önállóan is meglátogat. A kicsi nagyon szeret táncolni, öröm. ha itt vannak. A fiam és a lá­nyom is rendszeres látoga­tók. Túl a hetvenen és teljes szellemi frisseségben, fel­szabadultam, örömmel me­sélt. Ö tartja a felolvasáso­kat. most épp>en A kaméliáé hölgyet láttam kinyitva' ná­la. Szabó Józsefinét inkább a politika- érdekli, szívesen olvas vagy hallgat ilyen mű­sorokat. Mindketten vidámak, ba­rátságosak voltak. Csak az udvaron lehet észrevenni, hogy tél van. amikor meg­roppant a keményre fa­gyott hó.

Next

/
Thumbnails
Contents