Somogyi Néplap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-28 / 23. szám
2 Somogyi Néplap 1987. január 28., szerd Bolseviki merészségű tervek (Folytatás az 1. oldalról) Lényegében kialakult a gazdasági eszközökkel történő hatalomgyakorlás meggyengülésének egész rendszere, létrejött a társadalmi és gazdásági fejlesztés fékezésének, a haladó tartalmú átalakítások visszafogásának egyfajta mechanizmusa. E fékezés okai a szocialista demokrácia intézményeinek működésében mutatkozó súlyos hiányosságokban, az elavult és a realitásoknak néha nem megfelelő politikai és elméleti megállapításokban, az irányítás konzervatív mechanizmusában gyökereznek. Mindez kedvezőtlenül hatott a társadalmi élet sok területének fejlődésére. Az anyagi termelésben az utóbbi három ötéves tervidőszakban a hetvenes évek eleje óta a legtöbb mutatót tekintve nem teljesítették a terveket. A gazdaság egészében véve kevéssé mutatkozott késznek az újítások befogadására, a termelésben kiéleződtek az aránytalanságok. Miközben sikeresen megoldattuk a lákosság foglalkoztatottságával kapcsolatos kérdéseket, garantáltuk a szociális biztonságot, nem tudtuk kihasználni a szocializmus lehetőségeit a lakás- körülmények javításában, az élelmezésben, a közlekedés megszervezésében, az egészségügyi ellátásban, az oktatás színvonalának emelésében. Megsértették a szocializmus legfontosabb elvét, az elvégzett munka alapján történő elosztás elvét. Az emberek tudatában egyre inkább meggyökeresedett az „egyenllősdi” pszichológiája. A társadalmi korrózió elemei negatívan hatottak a társadalom szellemiségére, szinte észrevétlenül elkoptatták azokat a nagy erkölcsi értékeket, amelyek mindig is népünk sajátjai voltak: az eszmei meggyőződés, az önfeláldozó munka, a szovjet hazafiság. A itársadalomban kialakult erkölcsi légkörre nézve végzetes következményekkel jártak a törvények figyelmen kívül hagyásának tényei. Az eredmények meghamisítása, a megvesztegetések, a meghuny ászkod ás, a „ne szólj szám, nem fáj fejem” szemlélet. A párt vezető szervei képtelenek voltak idejében és kritikusan értékelni a társadalomban, a kommunisták egy részének viselkedésében mutatkozó negatív tendenciák föilierősödését. Sok párt- alapszervezet nem tudott kitartani az elyszerű álláspont iftdllett, nem folytatott határozott harcot a kedvezőtlen jelenségekkel, „a nekem mindent szabad” elvévek a kiiikkszellemmel, a fegyelmezetlenséggel az is zák osság terjedésével szemben. A párton belüli helyzetre az is hatást gyakorolt, hogy a pártszervek sok esetben nem fordítottak kellő figyelmet a pártélet lenini elveinek és normáinak szigorú tiszteletben tartására. Ez talán leginkább a munka kollegalitásánalk megsértéseiben nyilvánult meg. Itt a párttaggyűlések és a választott szervek szerepének meggyengülésére gondolok — mondotta. Nem ritkán megsértették a kommunisták egyenjogúságának az elvét is. Sok, vezető posztot betöltő párttag kívül esett az ellenőrzésen és a bírálaton, s ez a pártetika súlyos megsértéseihez vezetett. Mihail Gorbacsov a továbbiakban rámutatott: ebben a helyzetben vetődött fel az ország társadalmigazdasági fejlesztése meggyorsításának, az átalakításnak a kérdése. Lényegét tekintve forradalmi jelentőségű fordulatról és intézkedésekről van szó. Ez a gyökeres fordulat elengedhetetlen, mivel más utunk egyszerűen nincs. Következetesen és haj thatatlanul meg kell valósítanunk az SZKP KB áprilisi plénumának és a párt XXVII. kongresszusának irányvonalát, előre kell haladnunk és társadalmunkat a fejlődés minőségileg új szintjére kell juttatnunk. Gorbacsov ezután elemezte a gazdasági és szociális fejlődés tervének teljesítését az ötéves terv első évében. Hangsúlyozta: az átalakítás kezdeti szakaszában nagyon fontos a realizmus, az, hogy az elvégzett munka objektív értékelésének talaján álljunk. Ez az egyedüli helyes pártszervű megközelítés. Az átalakítás végső célja — az ország életének mélyreható megújítása, a társadalmi szervezettség legmodernebb formáinak alkalmazása a szocializmusban, társadalmi rendünk humanista jellegének lehető legteljesebb feltárása valamennyi meghatározó vonatkozásban — gazdasági, társadalmi-politikai és erkölcsi téren egyaránt. E folyamat új minőségbe csap át Az országban újfajta erkölcsi légkör van kialakulóban, folyik az értékrend alkotó átgondolása, átértékelése. Mindinkább aktívan működő elvvé válik a nyíltság, az értékelésében megnyilvánuló igazságosság, hibáik iránti kérlelhetetlen ség. Hozzákezdtünk anyagi- műszaki bázisunk gyökeres átalakításához, a népgazdaságnak a tudományos-műszaki haladáson alapuló rekonstrukciójához, strukturális és beruházási politikánk megváltoztatásához. Jelentős intézkedéseket teszünk az irányítás tökéletesítésére. Kidolgoztuk és most ültetjük át 9 gyakorlatba az új bérezési elveket, megszüntettük a magánmunka-Végzés indokolatlan korlátozásait, ösztönözzük szövetkezetek szervezését termelői és szolgáltatói szférákban. Gorbacsov ezután elemezte a gazdasági és szociális fejlődés tervének teljesítését az ötéves terv első évében. Hangsúlyozta: az elvégzett munka objektív értékelésének talaján álljunk- Ez az egyedüli helyes pártszerű megközelítés. A szovjet emberek nagyra értékelik a pártnak az átalakításra irányuló vonalát, ugyanakkor nyugtalanságuknak adnak hangot gyakorlati megvalósításának menete miatt. A helyzel elemzése, az átalakítás tapasztalatai élesen vetik fel a legfőbb kérdést: Meg- vain-e a biztosíték arra, hogy sikerül végigvinnünk ;az átalakítás megkezdett folyamatát, megvan-e a biztosíték arra, hogy, a korábbi hibák nem ismétlődnek meg, s hogy sikerül garantálnunk társadalmunk nagyszabású fejlődését? Igen, megvannak a biztosítékok. Ez — az egységes akarat, a történelem során egybeforrott párt és nép közös cselekvése, az, hogy együttes felelősséggel viseltetnek a szocialista haza jelene és jövője iránt. Ez — a szocialista demokrácia sokoldalú fejlődése, a nép tényleges részvétele az ország életét érintő összes kérdés eldöntésében, a nyíltság, a társadalmi ellenőrzés, a kritika és az önkritika lenini elveinek teljes helyre- állítása, a politikában tanúsított őszinteség: a szavak és a tettek egysége. S végül, biztosíték magának a pártnak az egészséges fejlődése, az a képessége, hogy kritikusan tudja elemezni saját tevékenységét, képes megújítani munkájának formáit és módszereit, az, hogy a forradalmi elmélet alapján meg tudja határozni a társadalom fejlődésének perspektíváit és harcolni tud az új feladatok megoldásáért. Ugyanakkor az átalakítás körülményei között, amikor ilyen élesen vetődik fel az emberi tényező kérdése, újra vissza kell térnünk a lenini kérdésfelvetéshez. A lenini kérdésfelvetés a szocialista rendszer demokratizmusának maximumával foglalkozik, amikor az ember gazdának és alkotónak érzi magát. Maga az élet tűzte napirendre egy olyan alapvető jogi dokumentum kidolgozásának szükségességét, mimt az állami vállalatokról szóló törvény, amelynek tervezetét össznépi vitára kívánjuk bocsátani. A törvénytervezet a dolgozó kollektívák (teljes gyűléseinek és tanácsainak felhatalmazást szándékozik adni a termeléssel, a szociális .szférával és a káderügyekkel összefüggő kérdések eldöntésére. A politikai bizottság tévé kényén1 támogatja a különböző köztársaságokban, haltárterületeken és területeken már megtett lépéseket a gazdálkodás más, perspektivikus szövetkezeti formáinak kibővítésére. Itt az idő változtatásokra. A választási dlv általános alkalmazásának alapján demokratizálni kell a vállalati vezető réteg kialakításának folyamatát. Ez minőségileg más helyzetet teremt, növekszik a kollektíva szerepe, saját tevékenységéért viselt felelőssége. A vezető posztok választás útján történő betöltése nem hogy nem ássa alá, hanem éppen növeli a vezető tekintélyét. Űj megközelítésben kell vizsgálni a párt- és társadalmi szervezetek, a gazdaságirányítási szervek szerepét. A munkahelyi demokrácia kiszélesítése feltételezi az egyszemélyi vezetés és a kollegialitás szerves egységét, a demokratikus centralizmus elmélyítését, az önirányítás fejlesztését. A politikai bizottság életű nlk demokratizálása elvi jelentőségű irányának tekinti a szovjet választási rendszer tökéletesítését. Konkrétan a javaslatok többsége úgy foglalható ösz- sze, hogy a munkahelyi és lakóhelyi választási gyűléseken, valamint a választások előtti tanácskozásokon vitassák meg néhány személy jelölését, a választások pedig nagyobb választó- körzetek szerint történjenek, amelyeknek mindegyikében több küldöttet válasszanak meg. Ily módon minden állampolgár több jelöltről nyilváníthatna véleményt, a párt- és tanácsi szervek pedig jobban megismernék a lakosság hangulatát és kívánalmait. A szovjet társadalom további demokratizálásának keretein béliül meg keli vizsgálni a párton belüli demokrácia szélesítésének kérdéseit 'is. Mihail Gorbacsov több konkrét javaslatot tett. és utalt arra, hogy a demokratizálásnak érintenie kell a párt központi vezető szervéinek kialakítását is. A társadalom demokratizálása új módon veti fel az ellenőrzés kérdéseit is. Ami a „fentröl” történő ellenőrzést illeti, az utóbbi időben lényeges változások történtek. Eltűnőben vannak a bírálat és az ellenőrzés előtt álló sajátos „tiltott zónák”. Ugyanakkor e tekintetben még sók tennivaló vár a politikai bizottságra, a KB titkárságára és a kormányra. A „felülről” történő ellenőrzés fontosságának elismerése melllétt, a társadalom demokratizálásának körülményei között alapvető fontosságú az „alulról” történő ellenőrzés növelése. Arra van szükség, hogy minden vezető, minden felelős beosztású személy folyamatosan átérezze felelősségét és függését a választóktól, a munkás>ko:llektíívaktól, a társadalmi szervezetektől, a párttól és az egész néptől. A legfontosabb feladat megteremteni és megerősíteni a dolgozó emberektől kiinduló valódi ellenőrzés eszközeit és formáit. Mindenekelőtt a beszámolási kötelezettségről van szó. Eljött az ideje annak, hogy kötelező érvénnyel betartsuk a rendszeres beszámolási kötelezettség szabályait, amelyek minden választott és kinevezett vezetőt beszámolásra köteleznek a munkáskollektívák és a lakosság előtt. Az ellenőrzés terén nagy lehetőségekkel rendelkeznek a tanácsok, a szakszervezetek és más társadalmi szervezetek. Igazi demokrácai nem létezhet a törvényen kívül és a törvények felett. A párt XXVII. kongresszusa meghatározta, mely irányokban kell fejlesztenünk jogrendszerünket, erősítenünk a törvényességet. Ebben az ötéves tervidőszakban a gazdaság, a társadalmi élet, a kultúra, a szocialista önkormányzat fejlődésével, az állampolgári jogok, a szabadság garanciáinak bővítésével kapcsolatban új törvényeket kell előkészítenünk és elfogadnunk. Az igazi demokrácia hatékonysága attól függ, menynyire fejezi ki a széles tömegek érdekeit. Ezzel összefüggésben Mihail Gorba- osov megállapította azt is: a közélet demokratizálásának fontos területe az, hogy pár- tonkívüliek is kerüljenek vezető beosztásba, valamint szélesebb körben kell nőket is jelölni vezető posztokra. Az előadó ezután a nemzetiségi viszonyok fejlődésével foglalkozott. Rámutatott: ma különös jelentőséget kap az, hogy a felmerülő kérdéseket idejében és igazságosan oldjuk meg. Ügy, hogy ez a megoldás minden nemzet és nemzetiség felvirágzását, az egész társadalom érdékeit szolgálja. Ezzel kapcsolatban nem hallgathatjuk el, hogy a nemzetiségi viszonyokban is bekövetkeztek negatív jelenségek és torzulások. Helyenként 'tapasztalni a származás szerinti kinevezés megnyilvánulásait, a nemzetiségi bezárkózást, nacionalista önhittséget. A közelmúltban történt alma-atai események és előzményeik komoly elemzést, elvi értékelést követelnek. Már ma világos egyvalami: a történtek tanulságaként nemcsak a kazahsztáni párttagoknak, de minden pártszervezetnek, pártbizottságnak is szembe kell néznie a nemzetiségi viszonyok fejlesztésével az internacionalista nevelés erősítésével kapcsolatos problémákkal. Ezután Mihail Gorbacsov a káderpolitika kérdéseivel foglalkozott. Rámutatott: ma olyan káderpolitikára van szükség, amely megfelel az átalakítás feladatainak. A szocialista építés éveiben hazánkban erős, jól képzett káderállomány jött létre. Ezzel ^együtt a mostani plé- numon szólni kell káderpolitikánknak az utóbbi időben jelentkező hibáiról és torzulásairól. Világos, hogy ma már nem elegendő az elkövetett hibák elismerése, le is kell vonnunk a tanulságot. Melyek ezek a tanulságok? Az első az, hogy időben rendezni kell a párt központi bizottságában és politikai bizottságában megoldásra megérett káderproblémákat, különös tekintettel a vezetés utánpótlásának biztosítására. Ennek a természetes folyamatnak a megsértése egy időben meggyengítette az SZKP KB Politikai Bizottságának és titkárságának, egészében az SZKP Központi Bizottságának, s annak apparátusának a munkavégzési képességét, sőt a kormányét is. Az áprilisi plénum után, elvtársak, lényegében rövid idő alatt megújult az SZKP KB titkárságának nagy része és a központi bizottság osztály-vezetiőnek személyi összetétele, gyakorlatilag lecserélődött a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökségének egész személyi állománya. Erre a váltásra azért volt szükség, mert hosszú időn keresztül nem biztosították sem a kb, sem pedig a k.ormány új káderekkel való állandó gazdagítását. Mindez végeredményben rányomta bélyegét a politika kidolgozására és pártunknak a társadalom vezetésében játszott gyakorlati tevékenységére is. Ez többé nem ismétlődhet meg és nem is szabad megismétlődnie. A múlt tapasztalatából merített másik fontos tanulság az, hogy nem engedhetjük meg a .káderek politikai és elméleti felkészítésének, eszmei-erikölcsi nevelésének lebecsülését. Az utóbbi időben ezek a kritériumok nem mindig érvényesültek. A -technokrata „adminisztratív- utasító” munkastílus nem kevés kárt okozott a párt ügyének, főleg az emberekkel való munkában, vagyis abban, ami a párt tevékenységében a legfontosabb. A harmadik tanulság az, hogy a káderpolitikában az utóbbi években különös módon két ellentétes irányzat alakult ki. Egyfelől a káderállományban erősen megmutatkoztak a tespedés jelei. Helyenként évtizedeken át nem volt meg a szükséges káder-váltás. A népgazdaság elsődleges szintjein megfigyelhető egy másik, aggodalmat keltő irányzat is. Az ipari üzemek, építkezések, kolhozok, szovhozok élén, több járásban és megyében rövid idő a-laltt teljesen lecserélődött a munkáskollektívák vezetőinek állomány Ilyesmi csak akkor forduló elő, ha a -káderekkel va közvetlen munka, politikai szakmai fejlődésükről va gondoskodás háttérbe szőrű és helyette adminisztratí elsietett lépések kerülne előtérbe. A negyedik következteti az, hogy meg kell erösíten-i felelősségérzetét a kapói feladatok iránt, meg ke teremteni az egymás irán igényességet. Hogyan törtér hetett meg, hogy évtized« ken át helyükön maradta Olyan vezetők, akik ner boldogultak teendőikkel, hs nyagok és íegyelmezetlene vol tak ? Ügy tűnik, mindenki tu dott róla, de minden marad a régiben. Fel kell tenni a kérdést miért van az, hogy mind ezek a kádermunkában fel gyülemlett problémák hosz szú ideje figyelem és meg oldás nélkül maradtak? / politikai bizottság vélemé nye szerint a fő ok a ká dermunka demokratiku alapjainak gyengeségébe! van. A végrehajtó szervek sze repe aránytalanul megnőve kedefct a választottak kárá ra. Első pillantásra minthí minden rendben menne. / választott szervek miunkáj; azonban gyakran formális Másodrendű vagy előre el döntött kérdéséket terjesztő nek elő megvitatásra. Emdat mines meg a megfelelő ellenőrzés a végrehajtó szervek és vezető kádereik tevékenysége felett. Éppen ezért olyan intézkedéseket kell kidolgoznunl és megvalósítanunk, amelyek biztosítanák a kollektív, választott szervek döntő szerepét. Létre kell hozni a szükséges előfeltételeket — a politikaiakat és a jogiakat — annak érdekében, hogy i választott szervek hatékonyan ellenőrizzék a végrehajtó apparátust, annak kialakítását és tevékenységé*' Ez megbízható garanciát jelent egyébek között a kádermunkában is. A káder- politika jelenlegi döntő kritériuma a káderek viszonya az átalakításhoz, a társadalmi-gazdasági fejlesztés meggyorsításának feladataihoz Határozottam követjük azt s politikát, hogy a kezdeményezőkészséggel rendelkező gondolkodó, energikus embereket támogassuk, akik tudnak és akarnak is bátran élőre haladni, képesek sikereket elérni. Sok ilyen ember található nálunk. Mihail Gorbacsov előadói beszéde befejező részében hangoztatta: „az átalakítás területén most folyó munka forradalmi mélységével, bol- sevik-i merészségű terveivel, humanista szociális célkitűzéseivel egyenes folytatása azoknak a nagy tetteknek, amelyeket Lenin pártja 1917 októberében kezdett el. Ma az egész világ figyelme a szovjet népre irányul: megbirkózunk-e problémáinkkal, kitartunk-e, méltóképpen válaszolunk-e a szooia- lizmuslhoz intézett kihívásra? Tetteinkkel, szívós munkánkkal kell méltó választ adnunk, s ezt a választ nem halogathatjuk.” Az SZKP KB fő-titkára rámutatott: „tekintettel arra, hogy a gazdaságirányítás kibontakozóban lévő radikális reformja érinti a szocialista gazdasági rendszer működésének alapvető kérdéseit, a politikai és társadalmi élet számos oldalát, a'munka stílusát és módszereit, célszerű lenne, ha a központi bizottság soros ülésén megvizsgálnánk ezeknek a problémáknak a teljes körét. . . Talán célszerű lenne, ha jövőre, még mielőtt megkezdődnének a párt beszámoló-vezetőségvá- lasztó taggyűlései, összehívnánk egy országos pártértekezletet, amelyen átfogóan megvizsgálnánk az ötéves tervidőszak első felének eredményeit. Helyes lenne, ha ezen a konferencián megvitatnánk a pártáiét és a társadalom egészének további demokratizálását.”
