Somogyi Néplap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-02 / 1. szám

1987. január 2., péntek Somogyi Néplap 3 Fejlődésünk kulcsa a műszaki fejlesztés A műszaki haladás meg­gyorsítása, és ezzel összefüg­gésben a tudományos kuta­tás eredményssségének foko­zása meghatározó fontosságú, tovább nem halasztható fel­adat. Végrehajtásától alap­vetően függ a népgazdaság teljesítmónyének növelése, a szocialista társadalom továb­bi sokoldalú korszerűsítése. Különösen időszerűvé tette a műszaki fejlődéssel kapcso­latos kérdések elemzését az, hogy a gazdasági munka megjavításáról hozott 1986. novemberi központi bizottsá­gi határozat a gazdaságfej­lesztési munkák középpont­jába helyezte a termék- és technológiai szerkezet kor­szerűsítését. Az abban meg- fogalimazott feladatok meg­oldása megköveteli a techni­kás -technoi ógiai fejlődés fel- gyorsítását, ugyanakkor azok végrehajtása kedvező köz­gazdasági feltételt teremt a műszaki fejlesztés számára. Az országban folyó mű­szaki fejlesztési tevékenység fő irányait és feltételeit a Vili. ötéves népgazdasági tej-.v, a központi gazdaságfej­lesztési és szervezési progra­mok, valamint az ezekkel összehangolt országos közép­távú kutatásfejlesztési terv programjai meghatározták. Ezekben a tervekben és prog­ramokban — a XIII. kong­resszus határozatának meg­felelően — megtörtént a fő feladatok kijelölése, a for­rások szétosztása, és körvo­nalazódtak az irányítás kor­szerűsítésének teendői is. Szükség van azonban a meg­hozott intézkedések össz­hangjának megteremtésére, s a végrehajtás társadalmi, gjazdasági és politikai felité­teleinek javítására. Ezért tűzte a Központi Bizottság december 28-i ülésének na­pirendjére a műszaki fejlő­dés és a tudományos haladás felgyorsításának feladatait. S jelentős erőfeszítéseink ellenére miért sokas ódnak gondjaink? A gazdaság mű­szaki megújulását mindenek­előtt a teljesítményekre nem kellően ösztönző társadalmi- gazdasági környezet, és az igényibe vehető források csök­kentése fékezte. A gazdaság­irányítás a külgazdasági egyensúly rövid távú stabi­lizációja érdekében tett nagy erőfeszítést, és kisebb figyel­met fordított a termelési szerkezet javítására, a tech­nológiák korszerűsítésére. Am a gazdasági szervezetek sem használták ki megfelelő­en lehetőségeiket. Az emberi tényező felértékelése A tudományos-műszaki ha­ladás alapvetően társadalmii- gazdasági folyamat. Eredmé­nyességét a közösségék meg­újulásra való készsége, a gazdasági szervezetek érde­keltsége, az egyénék érde­keltsége, motivációja, az em­beri tényező minősége szab­ja meg. Nemcsak a felhasz­nálható források mennyisége, hanem felhasználásuknak hatékonysága, az új műszaki eredményeik alkalmazására való készség és képesség, a munkakultúra is meghatá­rozza a korszerűsödés len­dületét. A műszaki fejlesztés döntő mértékben a vállala­toknál, szövetkezeteknél megvalósuló, a versenyké­pesség és a jövedelmezőség növelését sízolgáló — több­nyire a kereslet által vezé­relt — tevékenység. A ta­pasztalatok azt igazolják: azok a vállalatok és szövet­kezetek törekedtek szerve­zetük és technológiájuk meg­újítására, amelyeknek ke­mény piaci versenyben kel­lett helytállniuk. Jelentős szerepe van a mű­szaki fejlesztésiben a közpon­ti irányításnak, amelynek feladata a prioritások meg­határozása; a műszaki fej­lesztés stratégiai céljainak kidolgozása, a műszaki fej­lődést szolgáló társadalmi és közgazdasági feltételek ki­alakítása. Ugyanakkor az ál­lami irányításban a közgaz­dasági eszközök, a közvetett módszerek rugalmas alkal­mazásának erősítésére van szükség. A fő figyelmet a társadalmi-közgazdasági kör­nyezet új műszáki eredmé­nyeket befogadó képességé­nek; javítására kell fordítani. A fő követelmény: a technológia korszerűsítése A hazai műszaki fejlesz­tésben az előttünk álló évti­zedben a technológia korsze­rűsítése lesz fő követelmény. Általános megítélés szerint úgy anils ezen a területen a legnagyobbak az elmaradá- •Sídk. Korszerűtlen eszközök­kel nem lehet korszerű és versenyképes terméket gyár­tani. A szelektivitás követke­zetes érvényesítése elenged­hetetlen. Középtávon első­sorban a tartósan hatékony és versenyképes gazdasági szervezetek, valamint a ter­melési szerkezet javítását szolgáló súlyponti területek műszáki fejlesztését kall ösz- szehangolt állami intézkedé­sekkel felgyorsítani. A gaz­dasági szabályozórendszer a műszaki fejlődést elsősorban a hatékonysági követelmé­nyek következetes érvényesí­tésével, a versenyheäyzet erő­sítésével és a gazdasági szer­vezetek együttműködési kész­ségének fokozásával segíthe­ti. A feladatok megvalósírtá­A központi irányításnak A műszaki fejlesztés fel­gyorsításában központi sze­repe van a szellemi és anya- gi tartalékok mozgósítását szolgáló érdekeltségi rend­szernek. A műszaki fejlesz­tésben meghatározó szerepet betöltő szakemberek anyagi es erkölcsi megbecsülésének növelése halaszthatatlan fel­adat. Az emberi tényező ha­tékonyságát növelő eszközök számottevő része azonban a vállalatvezetés kezében van. Megkezdődött — bár csak lassan és csak néhány válla­latnál — a műszaki fejlesz­tésben kulcsszerepet játszó, kiemelkedő teljesítményekeit felmutató vállalati szakem­berek bérszínvonalának az átlagnál erőteljesebb emel­kedése. Ezt a folyamatot fel sához a műszaki fejlesztést befolyásoló ár-, bér- és adó­rendszer tökéletesítése szük­séges, s ez folyamatban van. A műszaki fejlesztés ered­ményességének növeléséhez a feltételek kényszere mel­léit több pénzre is szükség van. Indokolt ezért, hogy a kutatásra és a műszaki fej­lesztésre fordítható anyagi eszközök a nemzeti jövede­lemnél gyorsabban növeked­jenek. Az alapkutatások fej­lesztését az anyagi források differenciál l feih asznál ás á­val, a pályázati és a megbí­zási rendszer javításával, a versenyeztetés szélesebb kö­rű alkalmazásával kell elő­segíteni. A tudonjányos kutatás gyakorlati hasznosítása érde­kében kölcsönös érdekeltsé­gen alapuló, tartós munka- megosztást kell kialakítani a kutató- és felsőoktatási in­tézmények, illetve a vállala­tok között. is segítenie kell kell gyorsítani, s vállalati jö­vedelem- és keresetszabályo­zással a központi irányítás­nak is rugalmasan segítenie kiéül. A műszaki fejlesztés a vállalati közösség valameny- nyii tagjának feladata. Sike- rénék fontos feltétele, hogy a dolgozók azonosuljanak a célokkal. Ez nemcsak a dol­gozók szakmai felkészültsé­gétől függ, hanem, a megfe­lelő ösztönzéstől és az újítást pártoló munkahelyi légkörtől is. Az előttünk álló időszak­ban ezért a legfontosabb fel­adat az emberi tudás, a hoz­záértés és a leleményesség kibontakoztatása. Ifj. Marosán György az MSZMP KB munkatársa A TERMÉSZET HÍVÓ SZAVA Csömenden táboroznak a madarak barátai Tömösvári Tibor óvott több dologtól is. Az egyik: nehogy mennyiségek után érdeklődjenek. Azután, hogy hány tagkönyves madarász járja a megye erdei ösvé­nyeit, mennyi feketególya - fiókát raktak vissza a fé­szekbe, melyek — pontosan név és szám szerint — azok a községek, amelyeknek er­deiben ott fészkel a rétisas. A másik pedig az, hogy egy elképzelt tömegmozgalom­nak legyek szálláscsinálója. Itt Csömenden az egyhetes madarásztáborban azokkal a fiatalokkal talátkozhatom, akik hallgattak a természet hívó szavára. A somogyi madarászás egyik „nagy öregje”, Nagy Tibor kínál hellyel bennün­ket érkeztünkkor, de a töb­bi srác is vidáman ül ko­ránk. Vendég az első na­pon. Ez jó jel! Nem kárhoz­nak teljes magányra, a be­toppanók mégiscsak annak jelei: a tizenkét fiatal so­mogyi madarász érdekes év- végi — újévi táborozásra vállalkozott. Tibor a gazdag kínálat­ból teát szervíroz nekünk, majd megismertet egyhetes munkájukkal. — A legfontosabb, hogy az összesereglett egyéves él­ményanyagot mindenki megismerje, aki igazán az aktív madarászok közül va­ló. Erre persze esite jut majd idő, mert napközben a Csömend környéki erdő és a marcali víztározó gazdag téli madárfaunájával is­merkedünk meg. Lesz hálós madárbefogás, gyűrűzés, fé­szekkereső körút. , m Tibor a gyékányesi mun­kacsoport vezetője. A köz­ségben már majd tízéves múltra tekint vissza az ak­tív madárvédelem. Innen jött Toldi Miklós is, aki va­lóban hasonlít nagynevű névrokonára. A jó erőben levő ifjú madarász Keszthe­lyen elsőéves egyetemista. Agrárkémikusnak tanul, de szinte minden szabad idejét az erdőnek, a madaraknak és az állatoknak szenteli. — Két éve Tibi csaloga­tott el egy madarász kőrút­jára — mondja Miklós. — Tudta rólam, hogy szenve­délyesen fényképezek. Ezek a természetjárások meg­győztek, köztük van a he­lyem, mert én is az erdők- mezők szerelmese vagyok. Gyékényes környékén már szinte mindent föltérképez­tünk, tanulmányba foglal­tuk és fotókkal is elláttuk.. Miklós fotóit, diáit már sokszor használták népsze­rűsítő előadásokon, iskolai órákon. — Az a véleményem — mondja —, hogy még min­dig nem becsüljük meg eléggé a természetet. Sok­szor szinte bűntetteket kö­vetünk el ellene. Évszázados fákat irtunk ki, védett ma­darak fészkét pusztítjuk el, szemetelünk az erdőkben, szennyvizet öntünk a fo­lyókba. A természet meg­bosszulja ezt... Soós András darányi, ve­le együtt jött Pettendi Vik­tor is. Nagy felelősség terhe nyomja ifjú vállukat. Az ős­borókás madár- és növény­világának társadalmi meg­óvásával foglalatoskodnak. — Nemegyszer látjuk, hogy diákok üvöltöznek, kergetőznek, törnek-zúznak. szemetelnek a darányi pihe­nőparkérd őben. Sokan a zárt területre is beszöknek kísérők nélkül. Olyan káro­kat Okoznak, amelyek csak többévi munkával állítha­tók helyre. — Nemcsak a fiatalokat nehéz meggyőzni sokszor — mondja Kisiván János, aki talán a legidősebb a csapat­ban —, én például a gyéké­nyes melletti kockáskúti li- liomos védettségéről be­széltem egy ottani vadőrrel Bizony nem a legmegfele­lőbb szavakkal világosított föl. Pedig nekem természet- védő igazolványom van . . . Sorra elmondják örömei­ket és szomorú tapasztala­taikat a többiek is. Szabó Zsolt — aki fűtésszerelőnek tanul — továbbá Tevely Richárd, Ziegenheim Ervin kaposvári madarász. A tábor fiataljainak lo­bogó hitű természetbarát szavai, a jó légkör, egy hé­tig válasz volt a természet hívó szavára. Aztán már ki- nek-kinek saját ereje sze­rint kell megadnia az apró feleleteket... Békés József Friss kenyér és péksütemény A pékek már tegnap is dolgoztak A dolgozók többsége az új évben ma áll • először munkába. Vannak azonban jó néhányan, többek között a Kaposvári Kenyérgyár majd harminc dolgozója is, aki mára már túl van egy műszakon. Nagy István mű­vezető és társai természetes kötelességnek vették az új­évi műszakot, hiszen csak így kerülhetett friss kenyér és péksütemény pénteken reggel az asztalokra. — Tíz órakor kezdtük a termelést — mondta tegnap a művezető —. de a kovászotok már hat órával előtte itt vol­tak, és előkészítették a ke­nyérnek valót. — Nincs hiányzó vagy olyan, akinek a kelleténél emelkedettebb a hangulata? — Biztos örömmel vette volna mindenki, ha ma még otthon maradhat, de köteles­ség is van a világon, és aki itt van, mind tudja, hogy senki nem végzi el helyette a munkát. Az ünnep előtt egyébként gondoskodtunk az alapanyagról és a gépek mű­szaki állapotát is megvizsgál­tuk, tehát ilyen fennakadás nem hátráltat bennünket. — Mennyi kenyér -készül másodikára? — összesen 30 ezer kilo­gramm kenyeret sütünk, ezenkívül a különböző péksü­teményekből sem lesz hiány. Szójás termékekből például ötezer darabot, zsemléből 85 ezret készítünk. A ma hajnalban három órakor kezdett .kiszállítással egy hétvégi rendelésnek meg­felelő mennyiségű kenyér és péksütemény került az üzle­tekbe. Malacsült és pezsgés káposzta Körkérdésünkkel Kapos­vár három nagyobb szórako­zóhelyét keressük meg: hogy sikerült a szilveszter? A Dorottya Szálló étterme az idén is svédasztallal várta vendégeit. A 370 ezer forint­nyi enni- és innivalót 460 vi­dám vendég, köztük három külföldi csoport — jugoszláv, dlasz, lengyel — ^pusztítot­ta el”. A jó hangulatot sza­lon-, tánc- és diszkózene szolgáltatta, éjfélkor (és előt­te) 130 pezsgősüveg pukkant, s a tombola főnyereménye — a hagyományokhoz híven — egy kismalac volt. A svéd­asztalon hideg- és meleg- konyhai készítmények dísze­legtek, éjfélkor korhely leves jelentett gyógyírt a megter­helt gyomornak, Ezenkívül pompás süteményekből, dé­li igyümölcs-tálakból válogat­hattak az óévet itt búcsúzta­tóik, Az utolsó szilvesztere- zők reggel fél hétkor hagyták el az éttermet. A Kapos Szálló négy ven­déglátó-helyiségében több mint félezren gyűltek össze az év utolsó estéjén. Az est fényét emelte a Cslky Ger­gely Színház művészeinek műsora. A három menü leg­sikeresebb készítményének bizonyult a malacsülit pezs­gős káposztával. A forgalom elérte a 200 ezer forintot, amelyben jelentős része volt a 200 üveg pezsgőnek. A Park étteremben 300 jugoszláv vendég búcsúztatta 1986-ot. 116 ezer forintnyi étel és ital fogyott el. A két menü — malac- és pulyka- sült — igen kelendő volit. Hajnaliban korhelylevest szol­gáltak föl, s a hangulatot tükrözd, hogy az utolsó ven­dég reggel öt órakor távozott.

Next

/
Thumbnails
Contents