Somogyi Néplap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-21 / 17. szám
2 Somogyi Néplap 1987. január 21., szerda Összehívták a XI. országos békekonferenciát (Folytatás az 1. oldalról) Jobboldali remények Választások előtt az NSZK A békemozgalom az egész nemzet ügye, amelyben lét- jogosultságuk van különböző véleményeknek, , j avaslatoknak, munkamódszereknek — hangsúlyozta az OBT főtitkára. A vita a mozgalom lényegi eleme, s ez stratégiáját is közvetlenül érinti. A vitaszellem erősítését szolgálja az is, hogy a békekonferencián nemcsak plenáris üléseket, hanem munkabizottsági eszmecseréket is szerveznek. A békemozgalomban számítanak mindenki véleményére, s ezért a szekcióülések nyitottak lesznek. Belépők az Országos Béketanács titkárságán igényelhetők, írásban, személyesen vagy telefonon — mondotta végezetül az OBT főtitkára. Az Országos Béketanács nemzetközi sajtóértekezletén Sebestyén Nándorné elnök és Barabás Miklós főtitkár tartott tájékoztatót a XI. Országos Békekonferencia programjáról. Ecuadori fejlemények Elejtették a lázadás vádját Az ecuadori legfelsőbb katonai bíróság elejtette a lázadás vádját ! Frank Vargas Pazzos tábornok ellen, akinek hívei a múlt héten elrabolták Leon Febres Cordero ecuadori elnököt, — de hétfőn letartóztatási parancsot adott ki ellene egy megvesztegetési ügy miatt. Az amnesztiatörvény azonban csak a lázadás vádjára vonatkozik. Az ecuadori elnök elrablói tehát feltehetően kihagyták a számításból azt, hogy még érvényben van egy korrupciós vád, amely szerint a tábornok 250 dollárt fogadott el egy ezer holland repülőgép megvásárlásáért. Az elnök elrablásának ügye mindenesetre belpolitikai vitákat váltott ki. Bár a hadügyminisztérium közleményben biztosította az ecuadori fegyveres erők támogatásáról Leon Fabres Cordero elnököt, és az ország törvényesen megválasztott kormányát, a főbb ellenzéki pártok továbbra is az elnök lemondását követelik. A Demokratikus Baloldal (ID) bírálja az elnököt, mert szabadon bocsátotta a lázadó tábornokot és ígéretet tett arra, hogy nem alkalmaz megtorlást elrablói ellen, s ezzel nem a nemzet, hanem saját érdekeinek megfelelően cselekedett. Izraeli hadgyakorlat Az izraeli hadsereg nagyszabású hadgyakorlatot tart a Negev-sivatagban, s ezt egy Szíria elleni esetleges agresszió előkészítésének egyik jeleként értékelte kedden a damaszkuszi rádió. A hadgyakorlaton harckocsielhárító és 'lövészegységeik, valamint a légierő alegységei vesznek részt. A manőverek célja egyebek között a vegyi- és a bakteriológiai fegyverek támadó hadműveletekben történő alkalmazási módszereinek kidolgozása. A hadgyakorlat miatt ülést tartott a Szíriái kormány. Kedd esti kommentár A megbékélés esélyei Aligha véletlen egybeesés, hogy a pakisztáni fővárosban egyazon időben zajlottak a hét elején magas rangú szovjet és amerikai diplomaták tárgyalásai. Ellenkezőleg, nyilvánvalóan tudatos egyeztetés eredménye, hogy — alig néhány nappal a kabuli kormány által egyoldalúan életbe léptetett tűzszünet kezdete után — most Iszlámábád vált az Afganisztán helyzetével foglalkozó megbeszélések egyik fő színhelyévé. Igaz, közvetlen szovjet —amerikai kapcsolatfelvételre a helyszínen tartózkodó külügyi szakértők között nem került sor, de a pakisztáni féllel folytatott megbeszélések mégis egyfajta közvetett párbeszéddé változtatták Anatolij Kovaljov első külügyminiszter-helyettes és Michael Armacost külügyminiszter-helyettes iszlámábádi eszmecseréit. Annyi ezidáig is világos volt, hogy a zaklatott középkeleti térségben kizárólag egy szélesebb körű, a szomszédos országokat is érintő megállapodás kínálhat esélyt az afganisztáni megbékélésre, hiszen a fegyveres harcok kirobbanásában és elhú- zódásábanr—fs messzemenő szerepet játszott ezen államok (mindenekelőtt Pakisztán és Irán) fellépése, Kabulhoz fűződő viszonya. Ezért hangzott el oly nyomatékosan az Afganisztáni Nemzeti Hazafias Front kongresszusának fegyvernyugvásra történő felszólításában az az óhaj is, hogy Afganisztán „jószomszédságára és együttműködésre törekszik a térség minden államával”. Az utóbbi napok azonban azt is világosan jelezték, hogy a kabuli kezdeményezés korántsem számíthat egyöntetűen pozitív fogadtatásra. Nemcsak Washingtonban érte bírálat, hanem egyelőre elutasították a legnagyobb afgán ellenforradalmi csoportok is. A megbékélés esélyei tehát elsősorban attól függnek, bekövetkezik-e változás a Fehér Ház, a pakisztáni kormány, illetve e fegyveres szervezetek magatartásában, s abban, hogyan reagálnak a hazatérésre felszólított menekültek, menynyire nyerhet teret a bizalom és újrakezdés szelleme. Kétségtelen, hogy egy — akár közvetett, akár közvetlen —, megállapodás igen kedvezően befolyásolná a robbanásveszélyes középázsiai régió kilátásait. A kabuli gesztusok, valamint a szovjet haderők fokozatos csökkentése ügyében kifejezett hajlandóság azt mutatja, hogy a megbékélés egyáltalán nem elképzelhetetlen, megfelelő reagálás és kompromisszumkészség esetén a folyamat fel is gyorsulhat. Kabulban persze nemigen táplálnák illúziókat: jól tudják, hogy a rendezés nagy politikai próbatétel, olyan „cikkcakkos út”, amelyen megtorpanások is várhatók. A lehetőség azonban fennáll — mutatott rá újfent Nadzsib afgán pártfőtitkár — ezért ezt az utat mindenáron végig kell járni. Sz. G. Németh Károly látogatása Nógrádban Németh Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárhelyettese kedden Nóg- rád megyébe látogatott. A vendéget Salgótarjánban, a megyei pártbizottság székházában Géczi János, az MSZMP Nógrád Megyei Bizottságának első titkára fogadta és tájékoztatta a megye politikai és gazdasági helyzetéről, különös tekintettel a Központi Bizottság 1986. novemberi határozatával kapcsolatos intézkedéseire. A párt főtitkárhelyettese ezután a salgótarjáni vasöntöde és tűzhelygyárat kereste fel. A párt főtitkárhelyettese az üzemlátogatás befejeztével szocialistabrigád-ve- zetőkkel találkozott és folytatott eszmecserét. A látogatás következő állomása Pásztó volt. Ott a városi pártbizottság székházában Füssy József első titkár tájékoztatta a párt főtitkárhelyettesét Pásztó fejlődéséről. Mint elmondta, kialakulóban van a város új központja, új boltok, szaküzletek nyíltak. A városnéző sétája során Németh Károly Valter Ilona és Rajeczky Benjámin zenetudós kalauzolásával a település középkori .központját is megtekintette, majd a Mátraaljai Állami Gazdaságot kereste fel. Németh Károly látogatását az állami gazdaság sziráki gyógynövény-feldolgozójának megtekintésével fejezte be. Olvasó és szakértő mostanában a szokásosnál gyakrabban töprengett el azon: mivel magyarázhatók Kohl nyugatnémet kancellár sértő kirohanásai a Szovjetunió és az NDK ellen ? Nyilván szerepet játszottak ebben választási szempontok is, hiszen január 25-én járulnak urnák elé a nyugatnémetek. Űjabb négy évre eldől, ki fog kormányozni: az eddig hatalmon lévő kereszténypártiak Helmut Kohl vezetésével, vagy a szociáldemokraták kerekednek felül, és jelöltjük. Johannes Rau lesz a kancellár. Ebben a versenyben minden előrejelzés szerint a jobboldal nyeri el a többség kegyeit. Papírforma szerint ő fut be — nem abszolút többséggel, hanem a jelenlegi koalíciós társával, Hans-Dietrich Genscher kis liberális Szabaddemokrata Pártjával karöltve. Ezt mutatják hónapok óta a közvéleménykutatások, — ha csak túl sok jobboldali hívük any- nyira el nem bízza magát, hogy az eleve-győzelem tudatában el sem megy szavazni. Akkor — meglepetésszerűen — a szociáldemokrata— zöld oldalra billenhet a mérleg. Talán ezért mozgósította Kohl kancellár a szélsőséges nacionalista kedélyeket. Vagy az amerikai ultraA jelenleg hatalmon lévő csoport három részből áll: a Helmut Kohl vezette Kereszténydemokrata Unió, ikertestvére a Franz-Josef Strauss irányítása alatt álló bajor Keresztényszocialista Unió, valamint a Genscher fémjelezte kis Szabaddemokrata Párt alkotja a mai koalíciót. Strauss azt szeretné, ha az Uniópártok egyedül futnának be, abszolút többséget szereznének, kiszorítva a liberálisokat. Genscher viszont azzal érvel, hogy az kiderült, nem reális — céllal vágtak neki a küzdelemnek, hogy egyedül kell győzniük, az elvileg lehetséges támogatóval, a környezetvédő zöldekkel semmiképpen nem társulnak. Vagyis: ha csak velük együtt lenne parlamenti többségük 1987. január 25-e után — nem tartanak igényt a kormányalakításra. E terv szerint Johannes Raunak személy szerint kell diadalmaskodnia Helmut Kohl fölött. Menet közben azonban kiviláglott, hogy Ráfér a szerencsekívánat Rau-ra, az SDP jelöltjére 4 £ K Egy jó jövőért — a Kohl kancellár vezette jelszava bizakodó CDU konzervatívokhoz akar alkalmazkodni, és amit maga Ronald Reagan elnökségének a kezdetén mondott („a Szovjetunió a gonosz birodalma”), most Bonnban kezdik el? Esetleg a választásokon is túltekintve az új német nemzeti hullám prófétája kíván lenni? Egyelőre ne találgossunk, lehet, hogy a választások után mindez kevésbé élesen vetődik majd fel. Vizsgáljuk meg inkább a szavazást megelőző helyzet másik sajátosságát. A jövő szempontjából sem közömbös, hogy az utóbbi hónapok valahogy úgy teltek el, mintha az igazi ellentétpár nem is a Kohl és a Rau csapat lenne: az újságok ennél többet írtak a kormánytáboron belüli vitákról. Mi a lényeg? NSZK jövendő kormányának jobbra tolódását csak az akadályozhatja meg (főleg a nemzetközi politikát illetően), ha ők, a szabaddemokraták is nyeregben maradnak és mint eddig, övék lesz a külügyminiszteri szék. Különben (idézzük) „Strauss úr jobbra löki az Uniót”. (Jegyezzük meg mi, akik nem veszünk részt a választási csetepatéban, hogy nem Strauss a legjobboldalibb ember az NSZK-ban. de mindenesetre Genscher külpolitikai vonala a mai kormányon belül a legközelebb áll a hetvenes évek enyhülési politikájához.) Nepa voltak mentesek a szociáldemokraták sem az önemésztő súrlódásoktól. Eredetileg azzal a — mint Az 1968-ban meggyilkolt amerikai polgárjogi vezető, Martin Luther King születésének évfordulója alkalmából nagyszabású felvonulást rendeztek Atlantában. Az első sorban középen Coretta Scott King, King özvegye, mellette jobbról Jesse Jackson tiszteletes, balról Christine King Farris, King húga, (Telefotó: AP—MTI—KS) ez szinte lehetetlen, s így a párton belül meglehetősen rossz hangulat keletkezett. A kitűzött cél és a valóság közötti ellentét savanyú nyilatkozatokat és visszavonuló bizonytalan közérzetet keltett. Ezek után a legjobb indulattal sem lehetett elmondani, hogy a szociáldemokratákat a győzelembe vetett nagy bizalom töltötte volna el. Olyanformán jártak ők is, mint a másik tábor, bár eltérő okokból: belső gondjaik kissé elterelték a figyelmet magáról a választási küzdelemről. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy az igazi ellentét és a programok különbsége nem a két nagy tábor között feszül. A szociáldemokraták éles fordulatot ígérnek: amint lehet, leépíteni az atomenergiaipart; visszavonulni az amerikai űrfegyverkezéstől, erőteljesebben szorgalmazni az atomleszerelést, bírálni Washingtont, amiért kockára teszi a hetvenes évek enyhülési politikáját; figyelmeztetnek továbbá, hogy a nagyipar érdekeit képviselő jobboldal most tervezi csak igazán a támadást a szociális vívmányok ellen. A Kohl-kormánynak viszont nagy szerencséje, hogy — a munkanélküliségtől eltekintve — az elmúlt négy év gazdaságilag jól zárult: nem nőttek az árak, erősödött az ipar. Akinek van munkája (s ez a nagy többség) jobban érzi magát, mint az ezt megelőző korszakban, amikor a szociáldemokraták kormányoztak. (Az pedig nem várható, hogy túl sokan hátat fordítanának Helmut Kohlnak említett kirohanásai miatt.) Nagy kérdés továbbá, hányán követik Brandt és Rau pártjának merész terveit? Január 25-én tehát minden valószínűséggel a jobboldal győz a Német Szövetségi Köztársaságban. De ha már a szociáldemokraták nem futnak be, úgy még mindig jobb a jelenlegi koalíció to- vábbkormányzása, mint a jobbra tolódás. Elvégre az Unió és a szabaddemokraták együtt alapvetően azért érdekeltek a kelet—nyugati együttműködésben. Tatár Imre
