Somogyi Néplap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-21 / 17. szám

2 Somogyi Néplap 1987. január 21., szerda Összehívták a XI. országos békekonferenciát (Folytatás az 1. oldalról) Jobboldali remények Választások előtt az NSZK A békemozgalom az egész nemzet ügye, amelyben lét- jogosultságuk van különböző véleményeknek, , j avaslatok­nak, munkamódszereknek — hangsúlyozta az OBT főtit­kára. A vita a mozgalom lé­nyegi eleme, s ez stratégiá­ját is közvetlenül érinti. A vitaszellem erősítését szol­gálja az is, hogy a békekon­ferencián nemcsak plenáris üléseket, hanem munkabi­zottsági eszmecseréket is szerveznek. A békemozga­lomban számítanak mindenki véleményére, s ezért a szek­cióülések nyitottak lesznek. Belépők az Országos Béketa­nács titkárságán igényelhe­tők, írásban, személyesen vagy telefonon — mondotta végezetül az OBT főtitkára. Az Országos Béketanács nemzetközi sajtóértekezletén Sebes­tyén Nándorné elnök és Barabás Miklós főtitkár tartott tájékoztatót a XI. Országos Békekonferencia programjáról. Ecuadori fejlemények Elejtették a lázadás vádját Az ecuadori legfelsőbb ka­tonai bíróság elejtette a lá­zadás vádját ! Frank Vargas Pazzos tábornok ellen, aki­nek hívei a múlt héten el­rabolták Leon Febres Cor­dero ecuadori elnököt, — de hétfőn letartóztatási paran­csot adott ki ellene egy megvesztegetési ügy miatt. Az amnesztiatörvény azon­ban csak a lázadás vádjára vonatkozik. Az ecuadori el­nök elrablói tehát feltehe­tően kihagyták a számításból azt, hogy még érvényben van egy korrupciós vád, amely szerint a tábornok 250 dollárt fogadott el egy ezer hol­land repülőgép megvásárlá­sáért. Az elnök elrablásának ügye mindenesetre belpoliti­kai vitákat váltott ki. Bár a hadügyminisztérium közle­ményben biztosította az ecuadori fegyveres erők tá­mogatásáról Leon Fabres Cordero elnököt, és az or­szág törvényesen megválasz­tott kormányát, a főbb ellen­zéki pártok továbbra is az elnök lemondását követelik. A Demokratikus Baloldal (ID) bírálja az elnököt, mert szabadon bocsátotta a lázadó tábornokot és ígére­tet tett arra, hogy nem al­kalmaz megtorlást elrablói ellen, s ezzel nem a nem­zet, hanem saját érdekeinek megfelelően cselekedett. Izraeli hadgyakorlat Az izraeli hadsereg nagy­szabású hadgyakorlatot tart a Negev-sivatagban, s ezt egy Szíria elleni esetleges agresszió előkészítésének egyik jeleként értékelte ked­den a damaszkuszi rádió. A hadgyakorlaton harckocsiel­hárító és 'lövészegységeik, valamint a légierő alegysé­gei vesznek részt. A manő­verek célja egyebek között a vegyi- és a bakteriológiai fegyverek támadó hadmű­veletekben történő alkalma­zási módszereinek kidolgo­zása. A hadgyakorlat miatt ülést tartott a Szíriái kor­mány. Kedd esti kommentár A megbékélés esélyei Aligha véletlen egybeesés, hogy a pakisztáni fővárosban egyazon időben zajlottak a hét elején magas rangú szov­jet és amerikai diplomaták tárgyalásai. Ellenkezőleg, nyilvánvalóan tudatos egyez­tetés eredménye, hogy — alig néhány nappal a kabuli kormány által egyoldalúan életbe léptetett tűzszünet kez­dete után — most Iszlámá­bád vált az Afganisztán helyzetével foglalkozó meg­beszélések egyik fő színhe­lyévé. Igaz, közvetlen szovjet —amerikai kapcsolatfelvé­telre a helyszínen tartózkodó külügyi szakértők között nem került sor, de a pakisztáni féllel folytatott megbeszélé­sek mégis egyfajta közvetett párbeszéddé változtatták Anatolij Kovaljov első kül­ügyminiszter-helyettes és Mi­chael Armacost külügymi­niszter-helyettes iszlámábádi eszmecseréit. Annyi ezidáig is világos volt, hogy a zaklatott közép­keleti térségben kizárólag egy szélesebb körű, a szom­szédos országokat is érintő megállapodás kínálhat esélyt az afganisztáni megbékélés­re, hiszen a fegyveres har­cok kirobbanásában és elhú- zódásábanr—fs messzemenő szerepet játszott ezen álla­mok (mindenekelőtt Pakisz­tán és Irán) fellépése, Ka­bulhoz fűződő viszonya. Ezért hangzott el oly nyomatéko­san az Afganisztáni Nemzeti Hazafias Front kongresszusá­nak fegyvernyugvásra törté­nő felszólításában az az óhaj is, hogy Afganisztán „jó­szomszédságára és együttmű­ködésre törekszik a térség minden államával”. Az utóbbi napok azonban azt is világosan jelezték, hogy a kabuli kezdeménye­zés korántsem számíthat egy­öntetűen pozitív fogadtatás­ra. Nemcsak Washington­ban érte bírálat, hanem egye­lőre elutasították a legna­gyobb afgán ellenforradalmi csoportok is. A megbékélés esélyei tehát elsősorban at­tól függnek, bekövetkezik-e változás a Fehér Ház, a pa­kisztáni kormány, illetve e fegyveres szervezetek maga­tartásában, s abban, hogyan reagálnak a hazatérésre fel­szólított menekültek, meny­nyire nyerhet teret a biza­lom és újrakezdés szelleme. Kétségtelen, hogy egy — akár közvetett, akár közvet­len —, megállapodás igen kedvezően befolyásolná a robbanásveszélyes közép­ázsiai régió kilátásait. A ka­buli gesztusok, valamint a szovjet haderők fokozatos csökkentése ügyében kifeje­zett hajlandóság azt mutat­ja, hogy a megbékélés egyál­talán nem elképzelhetetlen, megfelelő reagálás és komp­romisszumkészség esetén a folyamat fel is gyorsulhat. Kabulban persze nemigen táplálnák illúziókat: jól tudják, hogy a rendezés nagy politikai próbatétel, olyan „cikkcakkos út”, ame­lyen megtorpanások is vár­hatók. A lehetőség azonban fennáll — mutatott rá új­fent Nadzsib afgán pártfő­titkár — ezért ezt az utat mindenáron végig kell jár­ni. Sz. G. Németh Károly látogatása Nógrádban Németh Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtit­kárhelyettese kedden Nóg- rád megyébe látogatott. A vendéget Salgótarjánban, a megyei pártbizottság székhá­zában Géczi János, az MSZMP Nógrád Megyei Bi­zottságának első titkára fo­gadta és tájékoztatta a me­gye politikai és gazdasági helyzetéről, különös tekintet­tel a Központi Bizottság 1986. novemberi határozatá­val kapcsolatos intézkedé­seire. A párt főtitkárhelyettese ezután a salgótarjáni vasön­töde és tűzhelygyárat keres­te fel. A párt főtitkárhelyet­tese az üzemlátogatás befe­jeztével szocialistabrigád-ve- zetőkkel találkozott és foly­tatott eszmecserét. A látogatás következő ál­lomása Pásztó volt. Ott a városi pártbizottság székhá­zában Füssy József első tit­kár tájékoztatta a párt fő­titkárhelyettesét Pásztó fej­lődéséről. Mint elmondta, ki­alakulóban van a város új központja, új boltok, szaküz­letek nyíltak. A városnéző sétája során Németh Károly Valter Ilona és Rajeczky Benjámin zenetudós kalau­zolásával a település közép­kori .központját is megtekin­tette, majd a Mátraaljai Ál­lami Gazdaságot kereste fel. Németh Károly látogatását az állami gazdaság sziráki gyógynövény-feldolgozójának megtekintésével fejezte be. Olvasó és szakértő mosta­nában a szokásosnál gyak­rabban töprengett el azon: mivel magyarázhatók Kohl nyugatnémet kancellár sértő kirohanásai a Szovjetunió és az NDK ellen ? Nyilván sze­repet játszottak ebben vá­lasztási szempontok is, hiszen január 25-én járulnak urnák elé a nyugatnémetek. Űjabb négy évre eldől, ki fog kor­mányozni: az eddig hatal­mon lévő kereszténypártiak Helmut Kohl vezetésével, vagy a szociáldemokraták kerekednek felül, és jelölt­jük. Johannes Rau lesz a kancellár. Ebben a verseny­ben minden előrejelzés sze­rint a jobboldal nyeri el a többség kegyeit. Papírforma szerint ő fut be — nem ab­szolút többséggel, hanem a jelenlegi koalíciós társával, Hans-Dietrich Genscher kis liberális Szabaddemokrata Pártjával karöltve. Ezt mu­tatják hónapok óta a közvé­leménykutatások, — ha csak túl sok jobboldali hívük any- nyira el nem bízza magát, hogy az eleve-győzelem tu­datában el sem megy szavaz­ni. Akkor — meglepetéssze­rűen — a szociáldemokrata— zöld oldalra billenhet a mérleg. Talán ezért mozgó­sította Kohl kancellár a szél­sőséges nacionalista kedélye­ket. Vagy az amerikai ultra­A jelenleg hatalmon lévő csoport három részből áll: a Helmut Kohl vezette Ke­reszténydemokrata Unió, ikertestvére a Franz-Josef Strauss irányítása alatt álló bajor Keresztényszocialista Unió, valamint a Genscher fémjelezte kis Szabaddemok­rata Párt alkotja a mai ko­alíciót. Strauss azt szeretné, ha az Uniópártok egyedül futnának be, abszolút több­séget szereznének, kiszorítva a liberálisokat. Genscher vi­szont azzal érvel, hogy az kiderült, nem reális — céllal vágtak neki a küzdelemnek, hogy egyedül kell győzniük, az elvileg lehetséges támo­gatóval, a környezetvédő zöl­dekkel semmiképpen nem társulnak. Vagyis: ha csak velük együtt lenne parla­menti többségük 1987. janu­ár 25-e után — nem tarta­nak igényt a kormányalakí­tásra. E terv szerint Johan­nes Raunak személy szerint kell diadalmaskodnia Hel­mut Kohl fölött. Menet köz­ben azonban kiviláglott, hogy Ráfér a szerencsekívánat Rau-ra, az SDP jelöltjére 4 £ K Egy jó jövőért — a Kohl kancellár vezette jelszava bizakodó CDU konzervatívokhoz akar al­kalmazkodni, és amit maga Ronald Reagan elnökségének a kezdetén mondott („a Szovjetunió a gonosz biro­dalma”), most Bonnban kez­dik el? Esetleg a választáso­kon is túltekintve az új né­met nemzeti hullám prófétá­ja kíván lenni? Egyelőre ne találgossunk, lehet, hogy a választások után mindez ke­vésbé élesen vetődik majd fel. Vizsgáljuk meg inkább a szavazást megelőző helyzet másik sajátosságát. A jövő szempontjából sem közöm­bös, hogy az utóbbi hónapok valahogy úgy teltek el, mint­ha az igazi ellentétpár nem is a Kohl és a Rau csapat lenne: az újságok ennél töb­bet írtak a kormánytáboron belüli vitákról. Mi a lényeg? NSZK jövendő kormányának jobbra tolódását csak az aka­dályozhatja meg (főleg a nemzetközi politikát illető­en), ha ők, a szabaddemok­raták is nyeregben marad­nak és mint eddig, övék lesz a külügyminiszteri szék. Kü­lönben (idézzük) „Strauss úr jobbra löki az Uniót”. (Je­gyezzük meg mi, akik nem veszünk részt a választási csetepatéban, hogy nem Strauss a legjobboldalibb em­ber az NSZK-ban. de min­denesetre Genscher külpoli­tikai vonala a mai kormá­nyon belül a legközelebb áll a hetvenes évek enyhülési politikájához.) Nepa voltak mentesek a szociáldemokraták sem az önemésztő súrlódásoktól. Eredetileg azzal a — mint Az 1968-ban meggyilkolt amerikai polgárjogi vezető, Martin Luther King születésének évfordulója alkalmából nagyszabású felvonulást rendeztek Atlantában. Az első sorban középen Coretta Scott King, King özvegye, mellette jobbról Jesse Jackson tiszteletes, balról Christine King Farris, King húga, (Telefotó: AP—MTI—KS) ez szinte lehetetlen, s így a párton belül meglehetősen rossz hangulat keletkezett. A kitűzött cél és a valóság kö­zötti ellentét savanyú nyi­latkozatokat és visszavonuló bizonytalan közérzetet kel­tett. Ezek után a legjobb indulattal sem lehetett el­mondani, hogy a szociálde­mokratákat a győzelembe vetett nagy bizalom töltötte volna el. Olyanformán jártak ők is, mint a másik tábor, bár eltérő okokból: belső gondjaik kissé elterelték a figyelmet magáról a válasz­tási küzdelemről. Mindez azonban nem je­lenti azt, hogy az igazi el­lentét és a programok kü­lönbsége nem a két nagy tá­bor között feszül. A szociál­demokraták éles fordulatot ígérnek: amint lehet, leépí­teni az atomenergiaipart; visszavonulni az amerikai űrfegyverkezéstől, erőtelje­sebben szorgalmazni az atom­leszerelést, bírálni Washing­tont, amiért kockára teszi a hetvenes évek enyhülési po­litikáját; figyelmeztetnek to­vábbá, hogy a nagyipar ér­dekeit képviselő jobboldal most tervezi csak igazán a támadást a szociális vívmá­nyok ellen. A Kohl-kormánynak vi­szont nagy szerencséje, hogy — a munkanélküliségtől el­tekintve — az elmúlt négy év gazdaságilag jól zárult: nem nőttek az árak, erősö­dött az ipar. Akinek van munkája (s ez a nagy több­ség) jobban érzi magát, mint az ezt megelőző kor­szakban, amikor a szociálde­mokraták kormányoztak. (Az pedig nem várható, hogy túl sokan hátat fordítanának Helmut Kohlnak említett ki­rohanásai miatt.) Nagy kér­dés továbbá, hányán követik Brandt és Rau pártjának merész terveit? Január 25-én tehát min­den valószínűséggel a jobb­oldal győz a Német Szövet­ségi Köztársaságban. De ha már a szociáldemokraták nem futnak be, úgy még mindig jobb a jelenlegi koalíció to- vábbkormányzása, mint a jobbra tolódás. Elvégre az Unió és a szabaddemokraták együtt alapvetően azért ér­dekeltek a kelet—nyugati együttműködésben. Tatár Imre

Next

/
Thumbnails
Contents