Somogyi Néplap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-03 / 2. szám
8 Somogyi Néplap 1987. január 3., szombat IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS ÍIIIIIII Útkeresők Éva Zettervall: Rajz Kilenc svéd művész kiállítása A Műcsarnokiban kilenc sviéd képzőművész ad keresztmetszetét az északi ország művészeti törekvéseiről. Skjalndíinávda (távol fekszik (tőlünk, történelmét, hagyományait, művészetét kevéssé ismerjük. A n ép ek országút- jótól messze eső, szerencsés nemzet az elmúlt évszázadban békésen fejlődhetett. A polgári átalakulás is nagyobb megrázkódtatások nélkül mehetett végbe. A viszonylagos jólétben a művészetek korán fejlődésnek indulhattak — igaz, elsősorban külföldi művészek segítségével. De nem voűit ez másképp a művészjeti központoktól messze eső más országokban sem. A sajátos vonások éppen a viszonylagos elzártság miatt dtt is kialakultak és gazdagították az európai kultúra képét. Az új áramlatokat általiéban a királyi udvar által behívott híres déli (olasz, franciá, holland) mesterek közvetettek. A XIX. század végén a fejlődés felgyorsult. Skandináv művészék egész Csapatta élt akikor Párizsban. S a svéd művészek hazaitérve a párizsi orientációjú művészeti törekvéseket átplántálnák a helyi hagyományok- bpj. 'Különösen az expresszio- nizmuis virágzott- föl. Nyomai ezen a kiállításon is követhetők, újult formában. A kontáré svéd képzőművészétből 1972-ibesn kaptunk ízelítőt budapesti knáhitás kapcsát}. A jelenlegi tárlat lényegesen eltér a már lé- toltttaktói, elsősorban a bemutatott művdk hangulati tantafllmábam. Fdlerőlsödött és általánossá vált a kollektiv szorongás és rossz közérzet, mely a mai svéd művészek alapélményének halt. Az alkotók eflbizanyitala- nodltak az általános emberi értékek hirdetésében. A legtöbbjük csiak protestél, az okokat tárja fel ritka igaz- ságkeres őssel, felráz és ez igazán nem kevés a mai bonyolult életben, de kiutat nem kínál még. Szorongás az altomyeszedelemtől — amely a csernobili katasztrófa óta mindannyiunfktál karnyújtásnyira került, a környezet fokozódó szennyezettségétől, az erdők pusztulásától', az ed- embertelenedésiől, a nagyvárosok elidegenítő magányosságától, a háború fenyegetésétől. A lelkiismereti kérdések elsődlegessége, az egyensúlykeresés minden alkotónál másképpen fogal- rrtazódik meg. Kifejezési eszközeik a legkorszerűbbek, minden izmus szakmai fortélyaiban- járatosak; az akadémikus ízlés elleni lázadás már régen lezajlott körükben. Leginkább az ú j nemzetközi eklektika fanmamyelvét beszélik, annak minden változatával. Idős és fiatal alkotók egyaránt sajátos srt-íl'uaformáikat munkálják ki egy-egy nagy nemzetközi iránymutató egyéniség vonzásikörében, mint az izmos tehetségű Anna Maria Nóráin Giaoo- metfcit idézi nagyformátumú, sztiimte kainikatúraszerű szobraiban. Az anyaiggöröngyokból összerótt vonások, a ho- moruiatlok és dombonulatok expresszív kuszasága szinte torákép koritánsáiinkról. Művei a imagányosság nyomasztó érzését árasztják magukból. A modem európaii szobrászat jelentős egyéniségei közé tartozik Torsten Renquist, aki bár grafikával és festészettel is foglalkozik, főmű- veit az itt látottak szerint mégis a szobrászatban hozza létre. Faszobrainak kifejező ereje hazája népművészetében gyökerezik, amelyet Brancusi hatása csak feterő- sítetft. Az 1964-es Velencei Biennálé kitüntetettjének megrázó Corpusa és mélyen elgondolkoztató Roncs műve mély egy hajótörés után csónakba összeszedett emberi testrészek töredékeit ábrázolja pop artos módszerekkel, sokáig emlékezetes mariad. Rój Friberg szürke képein a pasztind-usztniális tájak sivár embertelenségét idézi vízióiban. Ulf Gripenholm a francia Pioa-bia nyomán az egzisztencializmus filozófiai kérdéseit feszegeti emberbábukat ábrázoló, nagy formátumú képein. Az újdklektika jellegzetes képviselője a középkorosztályhoz tartozó Margareta Renberg, aki a szürrealizmus és a mágikus 'realizmus egyvelegével ábrázolja a városi ember kisszerű világát, magányosságát. Pasztellszínekkel festett kis képei szinte novellisztikusak, a tárgytöredékek mögött a kisember köznapi életének apró tragédiái sej lenek fel. Az idős generáció tagja Alf Ljindberg, aki a posztimpresszionizmus hagyományait menti át a mába lendületes színpászták- ból felépített képein, melyek a savas esők pusztításai előtti svéd tájakat ábrázolják Az újexpresszionizmus követője a nagy olasz barokk művészek ihletésében alkotó Éva Zettervall, akinek monumentális, drámai hatású figurális művein az érzések Margarita Renberg: Alak a lépcsőn Anne Marie Nordin: Cím néikUl vad vihara kavarog. A férfi és nő kapcsolatának alapvető drámaiságát, az erotika halálízét fedezte fel. Művei közül az 1978-as évszámot viselő Kommerciális rajz korunk Szent Családjának oltárparafrázisa is lehetne. Lage Lindell hatalmas lepedővásznakra festett, félabsztrakt képein lázálom- szerűen vetíti elénk a betegség vízióit egy kórházi ágyon. Álomszerű lebegés jellemző a nagyon tehetséges Curt Asker művelne ős — ezek az 1984-es Velencei Bienmálón arattak megérdemelt síként. A művész jelenleg Párizsban él. A bemutatott művészek közül ő az egyedüli, aki a mindennapok fenyegetett- siégei közül a fiúd (fölé tud emelkedni. Jeüfcépszerű alakzatai, a lebegő, vasból kivágott Amdráskereszt, a rózsaszínes árnyalatokkal megfestett vászon háltitér előtti felfüggesztett, íves Distanciák tulajdonképpen! háromdimenziós, mozgó rajzók, melyeknek a tiszta konstruktivista formaképzés adja nemességét, harmóniáját. Cal- der és Brancusi műveinek szellemét Idézik testetlen formáikkal. ígéretek arra, hogy az emberi humánum túléli korunk fenyegető borzalmait B. I. GYŐRI LÁSZLÓ TÉL Ánkosodik kudarcaim arm, Aggosodiik arcomnak kudarca; Kudarcaim úgy vénátnefc engem, Esitemet is észre kéne vennem. Estemet is? Negyvenkét esztendő Nem iehuDflitam, életeméit kezdő. Két kis őszim s nyári pirinyókáim Hajnali,tja szürkületi órám. Hegyi lakban álom eMélnom, Falra, mészne ír csiak a salétrom E vaoökban, amelyet az énlti- yilágban még húzatoitt a házi- űr, a tőke. Nyolcvan év. Azóta Két háború meg egy telerótta. Nem kézjegyek, más jegyek a falban. Sietem, te elolvashaitiaitülan! Ö, életem, Mária zuhanvásit Próbálja már odabenn az alvást. Késő este- Dolgozott egész map, Dolgozott, minit énrám ez az évsaak, Mint gonoszul rám ez az esztendő: Negyvenkettő, évem negyvenkettő. Niejm hull a hó, noha már hullandó. Tétovázik, jár-k'él a zimankó Föl-alá; megy, jőni vissza ismét. Mínuszoktól píairódiik a festék. Lamgy égtájat lassúd ah' kigondolsz. Konyhaajitón hiába ai pokróc. Jégvirág ró ablakra krikszkrakszot, HalhatöitSIani mint ír moniagramimot Fecnijére sohase mu lan dán Sok vendégem: annyi pénzbehajtóm. Hullni kezd, hó vastagul serényen Toiliáiszlkodv&i füstös, ó cserépen. Garral ül rá, noha nem ám oly Vad Nyomorában majd, amidőn, olvad, Majd midőn a föld felé csüggeszti Vén' szárnyát, de az a nlaip még messzi, Szárnya most még nem csügg az ereszről. Tél van, .tél dúl, nem a kikelet dől. Hójövet, te .télre vált esztendő, Életem, te 'évire negyvenkettő! Negyvenkettő ? Máira már negyvennégy. Vers leáll, de nem fesz idő ekként. Két esztendeje amit Leírtam, Esteledve mért is hiajniaMtsalm ? Megboasójltok immár mindeneknek. Élni, élni', nem .balhém. Szeretlek. KERÉK IMRE KALAND sem az arcát sem a szemét csak vakító térdeit láttam rohant /velünk rohant az expressz az anyagtalan éjszakában csak a térdeit és hiába hánytam le kimerült szemem mert megrémített ermyi Szépség mi elém tárult hirtelen hiába mert röntgensugárként áthatoltak szemhéjamon idegeimet jölborzőlták jelezve hogy nincs irgalom s nem is lesz míg könyörtelen vonzásuk nem szippant magához csak a térdeit ezt a páros zenélő Memnon-szobrot láttam cáak a térdeit foghatatlan jelenést a vad rohanásban A munkahelyi művelődés Dehiet-e, kék-e a munkahelyen művelődni? Ha gazdaság és kultúra egymást feltételező, egymást kiegészítő fogalmak, akkor itgen. Ha a kérdés úgy merül fél, hogy a munkahelyeken a művelődés felesleges luxus, ott termelni kell, akkor a válasz: nem. De lehet-e a gazdaságot hatékonyan működtetni szakképzetlen, alacsony művélitsiégi szintű munkaerővel ? Talán egy ideig még bizonyos. területekéin igen, de hosszú távon biztosam ölem. A munkahelyi művelődés aktuális gondja, hogy fel tud-e nőni ahhoz a feladathoz, amit a gazdaság intenzív működtetése jelent), vagy megmarad a hagyományos kultúraközvetítő szerepénél. Az első esetben a gazdaság előbb-utóbb rá kell, hogy jöjjön1, milyen fontos partnere lehet a művelődés. Ha azonban csak a hagyományos kultúraközvetítő szerepet tudja vállalni a munkahelyi művelődés, akkor egyre nehezebb lesz. létjogosultságát igazolnia, önmagát elfogadtatnia. Véleményem szerint ez a legfontosabb kérdése ma a munkahelyen dolgozó köz- művelődési szakembereiknek. Luxus vagy szükséglet? i Tíz évvel ezelőtt jötték létre a vállalati művelődési bizottságok. Tevékenységük segítésére az elmúlt év őszén az Országos Közművelődési Tanács és a SZOT új irány- ediveket adott kn. Természetesen irányélivek- Ikél n|em lehet művelődési mozgalmat éleszteni. De az alapelvek megfogalmazása azzal is orientálhlafja, öszöö- nlözhetí a munkahelyi művelődés posztjain dolgozókat, hogy egyértelműen jelzi a művelődéspolitika által kívánatosnak tartott irányt. Tudjuk, hogy ma még sok helyen hiányoznak a feltételek a vállalati művelődési bizottságok irányelvben megfogalmazott működéséhez Nagyon sok múlik azon, hogy a gazdasági vezetők menynyire 'tartják fontosnak ezt a munkát, hogy a napi gazdasági gondok szorítása közepette tudnák-e messzebbre előre tekinteni. Az ipar ma és az előrejelzésék szerint az elkövetkező másfél évtizedben is 300—350 ezer fő szakképzetlen .munkaerőt igényel. Hosz- szú távon azonban a magyar ipar és a magyar népgazdaság előtt nincs más feladat, mint a felzárkózás a legfejlettebb technikai szintet képviselő országokhoz, és az nem megy szakképzetlen munkaerővel. Ahhoz, hogy a művelődés partnere lehessen a gazdaságnak, a technikai felzárkózásért folytatott harcában sdk mindent másképpen kellene tennünk, mint eddig tettük Ki kell mondani, meg kell fogalmazni egyértelműen a problémáinkat, hogy világosan lássuk lehetőségeinket. Tisztáznunk kell fogalmainkat és egyesíteni törekvéseinket. A munkahelyi művelődés szakembereinek körében ez a munka elkezdődött és folytatódik. A közelmúltban tanácskoztak Salgótarjánban a munkahelyi népművelők képviselői. A gazdasági fejlődés tudati feltételei címmel meghatározott témáról. A közös gondolkodást közgazdászok szociológusok, humánpolitikai szakemberek segítették. A Művelődési Minisztérium Vezetőképző Intézete Gazdasági érték, kulturális érték címmel meghirdetett tanfolyama is nagy érdeklődést váltott ki a munkahelyi népművelők körében. Az elmúlt időszakban Velszprém megyében és Bor- sod-Abaúj-Zempién megyében voltak hasonló szemléletű és tematikájú megyei továbbképzések, elsősorban a vállalati művelődési bizottságok .titkárai és társelnökei számárla. A Magyar Népművelők Egyesületének munkahelyi művelődés elnevezésű szakmai szervezete a maga lehetőségeivel igyekszik hozzájárulni a közös gondolkodáshoz. Novemberben sorra kerülő vándorgyűlésén a tervek szerint munkahelyi művelődéssel foglalkozó szekció is lesz. A Szakszervezetek Fővárosi Művelődési Háza mint a munkahelyi művelődés országos módszer,tani központja nagyon sokat tesz az egységes szemlélet kialakításában. Ez az intézmény szervezte a fentiekben említetit salgótarjáni tanácskozást is, és kiadja a Munkahely és művelődés című periodikát, amely a munkahelyi művelődés szakembereinek egyre szélesebb köréhez jut el, segítve a közös gondolkodásba való bekapcsolódásukat. A Művelődési Minisztérium a SZOT-tal közösen tervezi a népművelőképzésen belül a munkahelyi művelődés szakembereinek speciális képzését kialakítani. A fentebb felsorolt kezdeményezések még csajk a fogalmák tisztázásának, a problémák megfogalmazásának a ■kezdeti lépéseit jelentik. E viták során megszabadulunk néhány illúziótól, egyre világosabban megfogalmazódnak például a szocialista brigádok művelődési tevékenységének korlátái. Látjuk, hogy a művelődésben is egyre növekszenek az esélyegyenlőtlenségek az egyes társadalmi rétegek között. Tudjuk, hogy egyre kevesebb a művelődésre, a rekreációra fordítható idő, ráadásul egyre csökken, a műveltség rangja, presztízse. De a viták során egyre inkább megfogalmazódnak a munkahelyi művelődés lehetőségei és feladatai is. Hadd idézzem végül Vitányi Iván gondolatait, amit a munkahelyi "művelődés szakemberei sűrűn, mondogatnak egymásnak: „A helyzet tehát olyan,, hogy nem maradhatunk benne szenvtelenek. Nem valami széplelkű kul- ,túrsznobizmusból paposko- dunk a kultúra mellett, hanem a szocializmus és a nemziet alapvető érdekében. A közművelődés ügye nem járulékos AZÉRT-EZ-IS- HADD-MENJEN-CSAK, hanem a nemzet sorsának, jövőjének egyik kulcskérdése. Nem abból kell kiindulni, hogy mennyi pénz kell a kultúrához, hanem hagy mennyi kultúra kell a pénzhez (értsd: a meglevő erőforrások ésszerű felhasználásához, a gazdasági fejlődésünk feltételeinek megteremtéséhez).” Scherer József
