Somogyi Néplap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-19 / 15. szám

1987. január 19., hétfő Somogyi Néplap 3 A tanácsok és az ifjúság Munkásőr-egységgyűlés Kaposváron Vándorserleg az élenjáróknak Január elsejétől állam- igazgatási üggyé vált az if­júsággal való foglalkozás. Furcsa így kategorikusan ki­jelentve ás leírva a tény, hiszen társadalmunk vala­mennyi nemzedéke állam­polgári jogán alakítója, szervezője és „résztvevője” a közigazgatásnak, sőt, mindez kötelessége is. Mit jelentenek hát az életbe lé­pő új rendelkezések és sza­bályozások? Lehet-e ren­delkezésekkel és szabályozá­sokkal jobbítani azt a gond­viselést, törődést, amely ed­dig is feladata volt társa­dalmunknak, társadalmunk minden választott és nem választott testületének és intézményének. Lehet-e újfajta módon, másként törődni az ifjúság­gal? Ügy tűnik: kell, s mert kell, hát meg kellett, meg keli találnunk a lehetősége­ket. E lehetőségek egyike az év közepén létrehozott Ál­lami Ifjúsági és Sporthiva­tal, amelynek főhatósági szinten meghatározó felada­ta az ifjúsággal, s az ifjúsá­got nevelő sporttal való fog­lalkozás. Egy hivatal azon­ban csupán segítheti a vál­tozást, de azt nem valósít­hatja meg. A megvalósítás­hoz további szervezeti és szerkezeti változásokra van szükség, és olyan cselekvési programokra, amelynek megvalósítása már társadal­mi méretű feladat. Szervezeti, szerkezeti vál­tozásról szóltunk, így hát szólnunk kell ezekről rész­letesebben is. Az új rendel­kezésiek életbe lépéséig a tanácsok és azok szakigaz­gatási szervei az ifjúsággal, az ifjúság problémáival, mint egy-egy terület speciá­lis részfeladatával törődtek. Az új „felállás” szerint ön­álló és felelős szakigazgatási szerv foglalkozik egy-egy település vagy országrész művelődési, ifjúsági, egész­ségügyi és sportügyeivel. Nem véletlen a párosítás, hiszen a jövő ifjúságának testi és lelki fejlődése olyan generális és központi kér­dés, a jövő társadalmát oly nagy mértékben meghatá­rozó feladat, hogy ezeket egymástól különválasztva vizsgálni és irányítani nap­jainkban már nemcsak kor­szerűtlen, de legalább eny- nyire megoldhatatlan fel­adat. Szervezési munka lenne csupán a feladatok össze­írj igazgatóhelyettest kö­szöntöttek a héten a kapos­vári építőipari szakközépis­kolában. A fiatalember, mert Kozári Gyula még csak hu­szonhétévé«, könnyű kék dzsekiben lépte át a szakkö­zépiskola kapuját. No nem amiatt öltözött így, mert a szomszédból szaladt át, ha­nem, ahogy mondja, a moszk­vai telekhez képest itt me­leg van... Kozári Gyula tavaly vé- zett a moszkvai műszaki egyetem autóútépítő mérnö­ki karán. Diplomája jeles. Emellett az orosz nyelvtaná­ri vizsgát is letette, s tőle tudom, a külkereskedelmi diplomájához mindössze két vizsgája hiányzik. — A közúti igazgatóságon helyezkedtem el az egyetem elvégzése után, de beláttam kapcsolása? Ha ennyi len­ne, kevés lenne, hiszen e formai változások éppen a tartalom érdekében szület­nek. Arról van szó, hogy az Állami Ifjúsági és Sporthi­vatal munkájának kitelje­sedése, céljainak megvaló­sulása csakis egy országos méretű társadalmi tevé­kenység révén lehetséges, és e társadalmi tevékenység első számú szervezője, vég­rehajtója minden települé­sen az adott település éle­téért és ifjúságáért felelős testület, vagyis a tanács. Persze, mindeddig elmé­leti fejtegetések a leírtak. Lehet-e a mindennapi élet valóságához adaptálni ezt az elméletet? Hogyne lehetne. Hiszen épp ez lesz az a bi­zonyos előbb is számonkért tartalom. Példákat kell so­rolnunk, hogy a tanácsok és az ifjúság kapcsolatát lefor­dítsuk a szabályok, rendel­kezések nyelvéről a hétköz­napok nyelvére. Íme hát a legegyszerűbb példa: az or­szág legkisebb tanáccsal rendelkező községében min­den bizonnyal nem alakul­hat majd meg az - önálló „ifjúsági osztály”. Ugyan­akkor azonban a tanácstes­tület minden tagjának fele­lősnek kell éreznie magát a településen felnövő és a te­lepülésen élő ifjúsági nem­zedékért. Sok mindenben megnyilvánulhat ez a fele­lősség, akár abban, hogy megtalálják-e a fiatalok kö­zött azt a vezéregyéniséget, aki motorja lehet a község társadalmi életének, aki él­ni tud a község felnőtt tár­sadalma által felajánlott le­hetőségekkel. Sok szintű ez a felelősség, amiről szólunk, hiszen egy új ifjúsági klub létesítése, és egy rendez­vény spontán megszervezé­se között hatalmasak a kü­lönbségek; hiszen más ran- gúak a döntések, az egyik milliókat igényel, a máisiik csupán alig többet egy bó- lintásnál, mégis a lényeg, a tartalom: közös. Erről a közös tartalomról van hát szó akkor is, ami­kor főhatóságról, új vagy újszerű államigazgatási, közigazgatási feladatokról szólunk. Igen, és még akkor is, amikor szervezeti válto­zásokról szólunk, mert ezek­hez hozzátartozik gondol­kodásunk és szemléletünk átszervezése is. S. B. A. Elmaradt a kaposvári mun­kásörök tervezett felvonulása a rossz útviszonyok miatt, az egység képviselőinek kiscso­portja azónhan szombaton reggel megkoszorúzta név­adójuk, Latinca Sándor szob­rát. Az évzáró-évnyitó egység­gyűlés tíz órakor kezdődött a városi sportcsarnokban. A Himnusz elhangzása és egy szavalat után dr. Fónai Já­nos parancsnokhélyettes nyi­totta meg a rendezvényit a munkásőrség meaglakulásá- nak 30. évfordulója jegyé­ben. Köszöntötte az elnök­ségben helyet foglaló veze­tőket: Klenovics Imrét, a megyei pártbizottság első tit­kárát, Nagy Györgyöt, az országos munkásőrparancs- nok első helyettesét, Tolnai Sándort, a városi pártbizott­ság első titkárát, Deák Fe­renc megyei munkásőrpa- rancsnokot, Z sók Ferenc nyugállományú megyei pa­rancsnokot, alapító munkás­őrt és V. P. Krujkov ezre­dest, a hazánkban ideiglene­sen állomásozó szovjet csa­patok képviselőjét. A résztvevők egyperces né­ma felállással emlékeztek az elhunyt alapító tagakra, majd Marosi János, a Latinca munkásőregység parancsno­ka értékelte a múlt évet, kö­szöntötte az alapító tagokat és mindazokat, akik a tes­tület megalakításában, szer­vezésében részt vettek. A szocialista versenymoz- galomban az idén a kapos­vári munkásőregység nyerte el Somogybán — 30 év alatt negyedszer — az élenjáró cí­met, a vándorserleget és az oklevelet. Ezenkívül megkap­ták az országos parancsnok dicséretét és serlegét is. Ki­váló szakalegység lett a hír­adós szakasz. Bejelentették, hogy dr. Fonai János, az or­szágos ünnepségen kapta meg a Kiváló Szolgálatért Érdem­rendet, Laczkó János pedig a Haza Szolgálatáért Érdem­érem arany fokozatát. Az utóbbit vette át az ünnepsé­gen Teglovics László és Hor­váth László is. Köszöntötte az ünneplő munkásőröket Klenovics Im­re első titkár. — A munkásőrség szemé­lyi állománya politikailag szilárd, elkötelezett, fegyel­mezett és áldozatkész. Mun­kásőreink valamennyien tud­Tavaly még a padban ült A kisebb munkának is van becsülete Versenyben az üdülő-építésért akik már nem lehetnek je­len ezen az ünnepélyes egy­séggyűlésen. Emléküket ke­gyelettel megőrizzük. Megkü­lönböztetett tisztelettel és fi­gyelemmel köszöntőm az ala­pító munkásőröket és külön azokat, akik három évtizede teljesítenek szolgálatot, övez­ze megbecsülés és tisztelet azokat, akik az 1956-os el­lenforradalom után a mun­kás—paraszt hatalom megvé­déséért harcoltak, és fárad­ságot nem kímélve dolgoztak a rend helyreállításáért. A kitüntetések és emlék­tárgyak átadása, az alapítók feleségeinek köszöntése után behozták az egység zászlóját, majd az úttörők nevében Lu­kács Éva, városi titkár kö­szöntötte a munkásőröket, és szalagot kötött a zászlóra. Ezután hatvan munkásőr- jelölt tett esküt, miközben a katonazenekar a Szózatot játszatta. Jelképesen Janko- vics Ferenc adta át a fegy­vert Suhajda János ifjú munkásőrnek. Az egységgyűlés végén a résztvevők elénekelték az Internacionálét. egység munkásőrei, s az egész megye személyi állo­mánya becsülettel teljesítette és teljesíti feladatát. Példa- mutatásukkal, munkájukkal mozgósítják szűkebb és tá- gabb környezetüket. A megyei pártbizottság ne­vében tisztelettel megköszö­nöm a 30 éves munkát, a fáradságot, az áldozatválla­lást, a példamutatást. Meg­hajtjuk fejünket és tiszte­lettel adózunk azok előtt, Ezen az ünnepélyes állo­mánygyűlésen tiszta szívvel, az igazsághoz hűen megálla­píthatjuk, hogy a Latinca ják, hogy mit vállaltak, mit képviselnek és minek a vé­delmét vállalták. Ismerik a forradalmi út értékét, fejlő­désünket; becsülik elődeik küzdelmeit és önmaguk erő­feszítéseit. Tudják azt is, hogy fölemelkedésünk csak a szocializmusban képzelhető el és valósítható még. Tervkovács — meggyőző erővel az a munka nem elégített volna ki. Ilyen kedvező aján­latot nem szalaszthattam el. Műszaki igazgatóhelyettes­ként az iskola építését is irá­nyíthatom, s egyúttal tanít­hatok is. Egy építőmérnök tanárnak nem lehet ennél nagyobb álma. — Hogyan lett a kaposfü- redi tanácstitkár fiából Moszkvában végzett építő­mérnök? — Életemet, pályámat úgy hiszem egy családi ház épí­tése döntötte el. Kaposvárra^ költöztünk általános iskolás koromban, és itt fogtunk hoz­zá a családi.ház építéséhez. Nemcsak részt vettem az építkezésben, hanem tervez­tem, konstruáltam, ötleteket is próbáltam megvalósítani. Amire a ház elkészült, vé­geztem az általános iskolá­val. Nem volt kétséges, hogy Pécsre megyek az építőipari szakközépiskolába. Jelesre végeztem, s mivel ösztöndí­jas voltam; a Tégla- és Cse­répipari Vállalatnál helyez­kedtem el. Egyrészt anyagi helyzetem miatt, álltam munkába, másrészt ki akar­tam próbálni az erőmet. Egy év sem kellett azonban, és továbbtanulás mellett dön­töttünk. Moszkvai egyetemet Választottam, mert mélyépí­tős előiskolámhoz ez kapcso­lódott a legjobban. Sikerült, öt évre moszkvai diák. let­tem. Ott is jelesen végeztem. — Mindig mindenütt jeles? Barátok mellett nem szer­zett magának emiatt ellen­ségeket? — Erre az egyetemen csak én és a tanáraim figyeltünk. Mindenki annyira le volt kötve a tanulással, hogy nem foglalkoztak azzal a diákok, hogy te ötös vagy vagy né­gyes. Mindenesetre ottani professzorom már írt, hogy szeretné, ha ott kandidálnék, vagy doktorálnék náluk. — Ez ma még távlati terv. Hogy él most? — Megnősültem, feleségem villamosmérnök, februárra várjuk á babát. Kaposváron egy emeleti lakásban élünk, tervezgetjük saját otthonun­kat. Vadászok, ez számom­ra a legszebb hobbi. B. J. Teljesítette 50 millió forin­tos tervét a Nagyatádi Épí­tőipari Szövetkezeti Közös Vállalat. Szépen hangzik a mondat, a valóság azonban egészen más. Szakonyi Lász­ló igazgató sem dicsekvés­nek szánta. Á korábbi évek­ben ugyanis 70—80 millió forint termelési értékkel szá­moltak, azt rendszerint túl­teljesítették, tisztes nyeresé­get mondhattak magukénak. Hogy most már a tervezés­nél is beérték ötvenmillió­val? Egyre kevesebb beruhá­zó kopogtat kedvező megbí­zásokkal. — öt évvel ezelőtt még válogathattunk a munkák között. Tavaly már annak is örültünk, ha valaki valami­lyen kisebb megbízással jött. Kényszerűségből vállaltunk olyan munkát is, amit né­hány évvel ezelőtt visszauta­sítottunk volna. Egyebek kö­zött elmentünk Nagyatádtól nyolcvan kilométerre, Bala- tonszentgyörgyre is dolgozni. Régebben ezer négyzetméter alatt nem csináltunk tetőszi­getelést bitalux-szal, most pár száz négyzetmétert is vállaltunk. Tudomásul kel­lett venni, hogy a kisebb munkáknak is van becsüle­te. — Ha kevesebb munka van, kevesebb kerülhet a boríte.ma is. — Tarvaly egyetlen fillér bért sem tudtunk ejjnelmi, de még így is mi fizettük a legmagasabb béreket a kör­nyéken levő építőipari cégek közül. A létszámunk sem a bérek miatt csökkent. Egy­szerűen megváltunk azoktól, akiknek nem számíthattunk a munkájára. Célunk a mun­kafegyelem javítása, a mi­nőségi kivitelezés. — Milyen elképzelésekkel vágtak neki az új esztendő­nek? — Az összkép nem válto­zott. Hogy van elegendő munkánk, az inkább a vé­letleneknek köszönhető. Dol­goztunk a nagyatádi áfész új irodaházának kialakítá­sán. A szerződés szerint má­jusra készen kell lennünk. Ha előbb adjuk át az épüle­tet, akkor az áfész prémiu­mot fizet, ha később, akkor mi fizetünk rá. Csurgón a szakmunkásképző tetőtérszi­getelésére kértek föl ben­nünket. A konzervgyárnak hídmérleget csinálunk, és to­vábbra is részt veszünk a kórház rekonstrukciójában. Az idén 4—5 millió forintos megrendelésünk van. Mint ^ismeretes, üdülőszálló épül Nagyatádon. A tervek elké­szültek, ha az üdülőszövetke­zetnek megfelelő árajánlatot tudunk adni, akkor mi épít­jük. Nem titkoljuk, hogy szeretnénk elnyerni ezt a munkát, hiszen szakmai fel­készültségünket bizonyíthat­juk vele. Szó van arról is, hogy részt vennénk a nagy­atádi lakásépítési program­ban. Az elképzelések sze­rint az idén ismét nyolcvan- millió forint termelési ér­tékkel számoltunk. így kép­ződhet annyi nyereségünk, hogy fejlesztésre is gondol­hassunk. — Vállalatukat annak ide­jén azzal a céllal, hozták létre, hogy eleget tegyenek az alapító mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek igényei­nek. Ismerve azok gondjait, mennyire számolhatnak meg­rendeléseikre ? — Az idén két nagyobb munkára van megbízásunk. Mi valósítjuk meg az iharos- berényi sertéstelep rekonst­rukcióját és az egyik kör­nyékbeli gazdaságban a ser- té9hízlalót fogjuk bővíteni. — Évek óta egyre keve­sebb új létesítmény épül. Késztette-e ez az Észkv-t arra, hogy más munkát ke­ressen? — Meg kellett vizsgál­nunk, hogy a hagyományos építésen kívül milyen jöve­delmező foglalatosságot vál­lalhatunk. Bár sokan csinál­ják, megpróbálkozunk beton- áruk készítésével. Tárgya­lunk a Váév—Bramach kö­zös vállalattal is, hogy be­kapcsolódhassunk a munkád jukba. Mindenképpen bízunk abban, hogy ez az év sikeres lesz. N. J.

Next

/
Thumbnails
Contents