Somogyi Néplap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-19 / 15. szám
1987. január 19., hétfő Somogyi Néplap 3 A tanácsok és az ifjúság Munkásőr-egységgyűlés Kaposváron Vándorserleg az élenjáróknak Január elsejétől állam- igazgatási üggyé vált az ifjúsággal való foglalkozás. Furcsa így kategorikusan kijelentve ás leírva a tény, hiszen társadalmunk valamennyi nemzedéke állampolgári jogán alakítója, szervezője és „résztvevője” a közigazgatásnak, sőt, mindez kötelessége is. Mit jelentenek hát az életbe lépő új rendelkezések és szabályozások? Lehet-e rendelkezésekkel és szabályozásokkal jobbítani azt a gondviselést, törődést, amely eddig is feladata volt társadalmunknak, társadalmunk minden választott és nem választott testületének és intézményének. Lehet-e újfajta módon, másként törődni az ifjúsággal? Ügy tűnik: kell, s mert kell, hát meg kellett, meg keli találnunk a lehetőségeket. E lehetőségek egyike az év közepén létrehozott Állami Ifjúsági és Sporthivatal, amelynek főhatósági szinten meghatározó feladata az ifjúsággal, s az ifjúságot nevelő sporttal való foglalkozás. Egy hivatal azonban csupán segítheti a változást, de azt nem valósíthatja meg. A megvalósításhoz további szervezeti és szerkezeti változásokra van szükség, és olyan cselekvési programokra, amelynek megvalósítása már társadalmi méretű feladat. Szervezeti, szerkezeti változásról szóltunk, így hát szólnunk kell ezekről részletesebben is. Az új rendelkezésiek életbe lépéséig a tanácsok és azok szakigazgatási szervei az ifjúsággal, az ifjúság problémáival, mint egy-egy terület speciális részfeladatával törődtek. Az új „felállás” szerint önálló és felelős szakigazgatási szerv foglalkozik egy-egy település vagy országrész művelődési, ifjúsági, egészségügyi és sportügyeivel. Nem véletlen a párosítás, hiszen a jövő ifjúságának testi és lelki fejlődése olyan generális és központi kérdés, a jövő társadalmát oly nagy mértékben meghatározó feladat, hogy ezeket egymástól különválasztva vizsgálni és irányítani napjainkban már nemcsak korszerűtlen, de legalább eny- nyire megoldhatatlan feladat. Szervezési munka lenne csupán a feladatok összeírj igazgatóhelyettest köszöntöttek a héten a kaposvári építőipari szakközépiskolában. A fiatalember, mert Kozári Gyula még csak huszonhétévé«, könnyű kék dzsekiben lépte át a szakközépiskola kapuját. No nem amiatt öltözött így, mert a szomszédból szaladt át, hanem, ahogy mondja, a moszkvai telekhez képest itt meleg van... Kozári Gyula tavaly vé- zett a moszkvai műszaki egyetem autóútépítő mérnöki karán. Diplomája jeles. Emellett az orosz nyelvtanári vizsgát is letette, s tőle tudom, a külkereskedelmi diplomájához mindössze két vizsgája hiányzik. — A közúti igazgatóságon helyezkedtem el az egyetem elvégzése után, de beláttam kapcsolása? Ha ennyi lenne, kevés lenne, hiszen e formai változások éppen a tartalom érdekében születnek. Arról van szó, hogy az Állami Ifjúsági és Sporthivatal munkájának kiteljesedése, céljainak megvalósulása csakis egy országos méretű társadalmi tevékenység révén lehetséges, és e társadalmi tevékenység első számú szervezője, végrehajtója minden településen az adott település életéért és ifjúságáért felelős testület, vagyis a tanács. Persze, mindeddig elméleti fejtegetések a leírtak. Lehet-e a mindennapi élet valóságához adaptálni ezt az elméletet? Hogyne lehetne. Hiszen épp ez lesz az a bizonyos előbb is számonkért tartalom. Példákat kell sorolnunk, hogy a tanácsok és az ifjúság kapcsolatát lefordítsuk a szabályok, rendelkezések nyelvéről a hétköznapok nyelvére. Íme hát a legegyszerűbb példa: az ország legkisebb tanáccsal rendelkező községében minden bizonnyal nem alakulhat majd meg az - önálló „ifjúsági osztály”. Ugyanakkor azonban a tanácstestület minden tagjának felelősnek kell éreznie magát a településen felnövő és a településen élő ifjúsági nemzedékért. Sok mindenben megnyilvánulhat ez a felelősség, akár abban, hogy megtalálják-e a fiatalok között azt a vezéregyéniséget, aki motorja lehet a község társadalmi életének, aki élni tud a község felnőtt társadalma által felajánlott lehetőségekkel. Sok szintű ez a felelősség, amiről szólunk, hiszen egy új ifjúsági klub létesítése, és egy rendezvény spontán megszervezése között hatalmasak a különbségek; hiszen más ran- gúak a döntések, az egyik milliókat igényel, a máisiik csupán alig többet egy bó- lintásnál, mégis a lényeg, a tartalom: közös. Erről a közös tartalomról van hát szó akkor is, amikor főhatóságról, új vagy újszerű államigazgatási, közigazgatási feladatokról szólunk. Igen, és még akkor is, amikor szervezeti változásokról szólunk, mert ezekhez hozzátartozik gondolkodásunk és szemléletünk átszervezése is. S. B. A. Elmaradt a kaposvári munkásörök tervezett felvonulása a rossz útviszonyok miatt, az egység képviselőinek kiscsoportja azónhan szombaton reggel megkoszorúzta névadójuk, Latinca Sándor szobrát. Az évzáró-évnyitó egységgyűlés tíz órakor kezdődött a városi sportcsarnokban. A Himnusz elhangzása és egy szavalat után dr. Fónai János parancsnokhélyettes nyitotta meg a rendezvényit a munkásőrség meaglakulásá- nak 30. évfordulója jegyében. Köszöntötte az elnökségben helyet foglaló vezetőket: Klenovics Imrét, a megyei pártbizottság első titkárát, Nagy Györgyöt, az országos munkásőrparancs- nok első helyettesét, Tolnai Sándort, a városi pártbizottság első titkárát, Deák Ferenc megyei munkásőrpa- rancsnokot, Z sók Ferenc nyugállományú megyei parancsnokot, alapító munkásőrt és V. P. Krujkov ezredest, a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet csapatok képviselőjét. A résztvevők egyperces néma felállással emlékeztek az elhunyt alapító tagakra, majd Marosi János, a Latinca munkásőregység parancsnoka értékelte a múlt évet, köszöntötte az alapító tagokat és mindazokat, akik a testület megalakításában, szervezésében részt vettek. A szocialista versenymoz- galomban az idén a kaposvári munkásőregység nyerte el Somogybán — 30 év alatt negyedszer — az élenjáró címet, a vándorserleget és az oklevelet. Ezenkívül megkapták az országos parancsnok dicséretét és serlegét is. Kiváló szakalegység lett a híradós szakasz. Bejelentették, hogy dr. Fonai János, az országos ünnepségen kapta meg a Kiváló Szolgálatért Érdemrendet, Laczkó János pedig a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát. Az utóbbit vette át az ünnepségen Teglovics László és Horváth László is. Köszöntötte az ünneplő munkásőröket Klenovics Imre első titkár. — A munkásőrség személyi állománya politikailag szilárd, elkötelezett, fegyelmezett és áldozatkész. Munkásőreink valamennyien tudTavaly még a padban ült A kisebb munkának is van becsülete Versenyben az üdülő-építésért akik már nem lehetnek jelen ezen az ünnepélyes egységgyűlésen. Emléküket kegyelettel megőrizzük. Megkülönböztetett tisztelettel és figyelemmel köszöntőm az alapító munkásőröket és külön azokat, akik három évtizede teljesítenek szolgálatot, övezze megbecsülés és tisztelet azokat, akik az 1956-os ellenforradalom után a munkás—paraszt hatalom megvédéséért harcoltak, és fáradságot nem kímélve dolgoztak a rend helyreállításáért. A kitüntetések és emléktárgyak átadása, az alapítók feleségeinek köszöntése után behozták az egység zászlóját, majd az úttörők nevében Lukács Éva, városi titkár köszöntötte a munkásőröket, és szalagot kötött a zászlóra. Ezután hatvan munkásőr- jelölt tett esküt, miközben a katonazenekar a Szózatot játszatta. Jelképesen Janko- vics Ferenc adta át a fegyvert Suhajda János ifjú munkásőrnek. Az egységgyűlés végén a résztvevők elénekelték az Internacionálét. egység munkásőrei, s az egész megye személyi állománya becsülettel teljesítette és teljesíti feladatát. Példa- mutatásukkal, munkájukkal mozgósítják szűkebb és tá- gabb környezetüket. A megyei pártbizottság nevében tisztelettel megköszönöm a 30 éves munkát, a fáradságot, az áldozatvállalást, a példamutatást. Meghajtjuk fejünket és tisztelettel adózunk azok előtt, Ezen az ünnepélyes állománygyűlésen tiszta szívvel, az igazsághoz hűen megállapíthatjuk, hogy a Latinca ják, hogy mit vállaltak, mit képviselnek és minek a védelmét vállalták. Ismerik a forradalmi út értékét, fejlődésünket; becsülik elődeik küzdelmeit és önmaguk erőfeszítéseit. Tudják azt is, hogy fölemelkedésünk csak a szocializmusban képzelhető el és valósítható még. Tervkovács — meggyőző erővel az a munka nem elégített volna ki. Ilyen kedvező ajánlatot nem szalaszthattam el. Műszaki igazgatóhelyettesként az iskola építését is irányíthatom, s egyúttal taníthatok is. Egy építőmérnök tanárnak nem lehet ennél nagyobb álma. — Hogyan lett a kaposfü- redi tanácstitkár fiából Moszkvában végzett építőmérnök? — Életemet, pályámat úgy hiszem egy családi ház építése döntötte el. Kaposvárra^ költöztünk általános iskolás koromban, és itt fogtunk hozzá a családi.ház építéséhez. Nemcsak részt vettem az építkezésben, hanem terveztem, konstruáltam, ötleteket is próbáltam megvalósítani. Amire a ház elkészült, végeztem az általános iskolával. Nem volt kétséges, hogy Pécsre megyek az építőipari szakközépiskolába. Jelesre végeztem, s mivel ösztöndíjas voltam; a Tégla- és Cserépipari Vállalatnál helyezkedtem el. Egyrészt anyagi helyzetem miatt, álltam munkába, másrészt ki akartam próbálni az erőmet. Egy év sem kellett azonban, és továbbtanulás mellett döntöttünk. Moszkvai egyetemet Választottam, mert mélyépítős előiskolámhoz ez kapcsolódott a legjobban. Sikerült, öt évre moszkvai diák. lettem. Ott is jelesen végeztem. — Mindig mindenütt jeles? Barátok mellett nem szerzett magának emiatt ellenségeket? — Erre az egyetemen csak én és a tanáraim figyeltünk. Mindenki annyira le volt kötve a tanulással, hogy nem foglalkoztak azzal a diákok, hogy te ötös vagy vagy négyes. Mindenesetre ottani professzorom már írt, hogy szeretné, ha ott kandidálnék, vagy doktorálnék náluk. — Ez ma még távlati terv. Hogy él most? — Megnősültem, feleségem villamosmérnök, februárra várjuk á babát. Kaposváron egy emeleti lakásban élünk, tervezgetjük saját otthonunkat. Vadászok, ez számomra a legszebb hobbi. B. J. Teljesítette 50 millió forintos tervét a Nagyatádi Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat. Szépen hangzik a mondat, a valóság azonban egészen más. Szakonyi László igazgató sem dicsekvésnek szánta. Á korábbi években ugyanis 70—80 millió forint termelési értékkel számoltak, azt rendszerint túlteljesítették, tisztes nyereséget mondhattak magukénak. Hogy most már a tervezésnél is beérték ötvenmillióval? Egyre kevesebb beruházó kopogtat kedvező megbízásokkal. — öt évvel ezelőtt még válogathattunk a munkák között. Tavaly már annak is örültünk, ha valaki valamilyen kisebb megbízással jött. Kényszerűségből vállaltunk olyan munkát is, amit néhány évvel ezelőtt visszautasítottunk volna. Egyebek között elmentünk Nagyatádtól nyolcvan kilométerre, Bala- tonszentgyörgyre is dolgozni. Régebben ezer négyzetméter alatt nem csináltunk tetőszigetelést bitalux-szal, most pár száz négyzetmétert is vállaltunk. Tudomásul kellett venni, hogy a kisebb munkáknak is van becsülete. — Ha kevesebb munka van, kevesebb kerülhet a boríte.ma is. — Tarvaly egyetlen fillér bért sem tudtunk ejjnelmi, de még így is mi fizettük a legmagasabb béreket a környéken levő építőipari cégek közül. A létszámunk sem a bérek miatt csökkent. Egyszerűen megváltunk azoktól, akiknek nem számíthattunk a munkájára. Célunk a munkafegyelem javítása, a minőségi kivitelezés. — Milyen elképzelésekkel vágtak neki az új esztendőnek? — Az összkép nem változott. Hogy van elegendő munkánk, az inkább a véletleneknek köszönhető. Dolgoztunk a nagyatádi áfész új irodaházának kialakításán. A szerződés szerint májusra készen kell lennünk. Ha előbb adjuk át az épületet, akkor az áfész prémiumot fizet, ha később, akkor mi fizetünk rá. Csurgón a szakmunkásképző tetőtérszigetelésére kértek föl bennünket. A konzervgyárnak hídmérleget csinálunk, és továbbra is részt veszünk a kórház rekonstrukciójában. Az idén 4—5 millió forintos megrendelésünk van. Mint ^ismeretes, üdülőszálló épül Nagyatádon. A tervek elkészültek, ha az üdülőszövetkezetnek megfelelő árajánlatot tudunk adni, akkor mi építjük. Nem titkoljuk, hogy szeretnénk elnyerni ezt a munkát, hiszen szakmai felkészültségünket bizonyíthatjuk vele. Szó van arról is, hogy részt vennénk a nagyatádi lakásépítési programban. Az elképzelések szerint az idén ismét nyolcvan- millió forint termelési értékkel számoltunk. így képződhet annyi nyereségünk, hogy fejlesztésre is gondolhassunk. — Vállalatukat annak idején azzal a céllal, hozták létre, hogy eleget tegyenek az alapító mezőgazdasági termelőszövetkezetek igényeinek. Ismerve azok gondjait, mennyire számolhatnak megrendeléseikre ? — Az idén két nagyobb munkára van megbízásunk. Mi valósítjuk meg az iharos- berényi sertéstelep rekonstrukcióját és az egyik környékbeli gazdaságban a ser- té9hízlalót fogjuk bővíteni. — Évek óta egyre kevesebb új létesítmény épül. Késztette-e ez az Észkv-t arra, hogy más munkát keressen? — Meg kellett vizsgálnunk, hogy a hagyományos építésen kívül milyen jövedelmező foglalatosságot vállalhatunk. Bár sokan csinálják, megpróbálkozunk beton- áruk készítésével. Tárgyalunk a Váév—Bramach közös vállalattal is, hogy bekapcsolódhassunk a munkád jukba. Mindenképpen bízunk abban, hogy ez az év sikeres lesz. N. J.
