Somogyi Néplap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-19 / 15. szám

Somogyi Néplap 1987. január 19., hétfő HsportD Felvonóra várva Vasárnap délután 14 óra. A 67-es út városból Sziget­vár felé vezető szakaszán meglepően nagy a gépkocsi- forgalom. Fotós kollégám­mal taxin megyünk a Han­gár-dombig. Gépkocsiveze­tőnket kérdezem: milyen a mai nap? — Hát van fuvar elég — mondja elégedetten. Ide a sípályához már ki tudja hányadik fordulót csi­nálom. Közeledve már messziről látszik a nagy nyüzsgés. Az út szélén katonásan vagy hatvan-hetven gépkocsi so­rakozik. A csendes, hóesésben fes­tő ecsetjére kívánkozó úton gyalogolunk a sípályák fe­lé. A zúzmarától terhes le- hajió faágakat vastag hóré­teg fedi. Idilli környezet. Valósággal harapni lehet a friss levegőt. Számunkra munkanap van, síllécamet így szomorúan hagytam ott­hon, de felüdíí ez a kis sé­ta. Kerülve a sablont, nem írom, hogy „a Hangár-domb lábánál a megszokott kép fogad”. Valami új is az em­ber szemébe ötük. Egyide­jűleg működik a két sífel­vonó. A nagypályánál hosz- szú sor várakozik a felme­netelre. Amíg sorra kerül­nék van idő egy kis diskur­zusra. Itt nincs idegen, lá­tásból mindenki mindenkit ismer. Számon tartják a jól síelőket, egyiket-másikat kissé irigykedve nézik azok, akik csak most „kóstolgat­ják” ezt a szép sportot, no és a dolog természetéből fa­kadóan időnként a havat is. A síelés szinte valamennyi sportág kedvelőit ide vonz­za. Ismerős arcok tűnnek föl. Dér Tamás kosárlabdá­zó, dr. Pandurics István, a tanítóképző főiskola tanára, aztán Illés Tamás egykori kitűnő kaposvári birkózó, Köves László, a Rákóczi vélt labdarúgója, aki most fiába igyekszik béleoltani a téli sportok szeretetét. Kissé feljebb az úgyneve­zett Mókus völgyben most mutatkozik be az másik fel­vonó. Ezt egy valamivel lankásabb terepen szerel­ték föl, így a kezdők és a kevésbé gyakorlottak veszik elsősorban igénybe. Északi ez a lejtő, s azt jelenti, hogy ott legalább egy héttel megnyúlhat a téli szezon. Nagy a forgalom a lejtő­kön. Soltra Aladár az is­TOTÓ A 3. játékhét nyertes szel­vénye: x, 1, 1, 1, 1, 1, x, 1, 1, 1, 1, x, x, + 1. kaposvári együttes, 11-13-ra felzárkózott, de a hajrá nem sikerült. Nagy izgalmak kö­zepette folyt le a mérkőzés sorsát eldöntő ötödik játsz­ma. 3-3 után rendre az Izzó jutott előnyhöz, de 9-nél, majd 12-nél is egyenlítettek a vendégek. Ezután a kapos­váriak jól összpontosítva sze­rezték a mérkőzés sorsát el­döntő újabb 3 pontjukat. Nem kis fegyvertényt haj­tott végre a kaposvári együt­tes a jó erőkből álló Bp. Spartacus legyőzésével. Az Izzó nagyon magabiztosan kezdett, nyitásai, nyitásfoga­dásai jól sikerültek, az első két .játszmában a lányok az ejtéseket és az ütéseket jól ötvözték. Ezután érthetetle­nül kiengedett a csapat, s szinte állva nézte amint az ellenfél sorba' szerzi pontja­it. A harmadik játszma ilyen arányú elvesztése kissé szét­zilálta a sorokat, s bizony úgy tűnt, hogy a negyedik szett után lélektanilag a ven­dégek jutnak előnyhöz. A lehetőség azonban szerencsé­re a fővárosiakat is ideges­sé tette, s bár a játszma kö­zepén rossz nyitásfogadások és a nem megfelelő táma­dás-előkészítés következtében egyenlítettek a vendégek, a hajrában viszont határtalan lelkesedéssel, jó előkészíté­sekkel és bátor támadás be­fejezésekkel megérdemelten jutottak az értékes győze­lemhez. A hullámzó teljesít­Marek Gy. újabb pontot szerez mény szinte valamennyi já­tékosra jellemző volt. Mind­végig egyedül Marek Gy. nyújtott kiemelkedő teljesít­ményt. Mellette Sántosiné- nak, Bódisnak, Nováknak, Vargának voltak még jó pe­riódusai. Az ellenfél csapa­tában a nagyszerűen nyitó Kolláth teljesítménye volt kiemelkedő. Jutási Róbert khz az igazi! Mint korábban hírül ad­tuk, folytatódik a pontvadá­szat a röplabda NB I-ben. A KV. Izzó együttese pénte­ken a fővárosban lépett az idén először játéktérre. El­lenfele, a Bp. Spartacus volt. Miután a mérkőzés elég későn fejeződött be, telefo­nálási nehézségek miatt nem sikerült időben megtudnunk az eredményt, így ezt csak mai lapunkban közölhetjük. Az Izzó sima 3-0-ás veresé­get szenvedett a fővárosban. Az első játszmában ugyan még kellő ellenállást tanúsí­tott, hisz 15-12-re veszített csupán. A következő játsz­mában azonban nagyon könnyen megadta magát, — mindössze 3 pontot szerez­ték Marekék. A harmadik játszmában 15-9-re veszített az Izzó, így alakult ki a végeredmény. Az együttesből ezen a mérkőzésen egyedül Sántosiné teljesítményét le­hetett dicsérni. KV Izzó—Bp. Spartacus 3-2 (7 12 —3 —11 12) * Kaposvár, 150 néző. Vezet­te: Muszti, Kováts K. KV. Izzó: Pintér, Varga, Novák, Sántosiné, Marek Gy., Bódis. Csere: Kristály, Marek A., Majomé. Edző: Simon Károlyné. Váltott vezetéssel zajlott le az első játszma. 5-2-re még a vendégek vezettek, majd 10-5-re elhúzott az Izzó. Ez­után a szövetkezetieknek már csak két újabb pontot sike­rült szerezniük. A második játszma is ehhez hasonlóan indult, már 8-4-re vezetett a fővárosi együttes, amákoris sikerült a hazaiaknak egyen­líteniük. Ettől kezdve 12-ig együtt haladtak. Hosszú lab­damenetek és állandó cserék következtek pontszerzés nél­kül. Végülis jobban összpon­tosított az Izzó, ezzel nyerte a játszmát. A harmadik szettben váratlan fordulat történt: 11-0-ra elhúztak a vendégek, s az Izzó ezután valósággal feladta a játsz­mát. A negyedik szett 4-1-es kaposvási vezetése után 12-6- ra fordítottak a pestiek. Ez­után kissé magára talált a tünk, hogy azért nincs okunk a szégyenkezésre. Kevés megyeszékhely mond­hatja el, hogy határában két felvonó üzemel egyidejűleg és egy harmadik ott áll tar­talékként készenlétben. Fél négy felé kigyullad­tak a neonok a pálya men­tén. Sokakat ez is megnyug­tatott. Nem kell csomagolni és hazamenni. Amint ígér­ték a felvonó sötétedés után is üzemel az igényektől füg­gően. Az első igazi havas hét­vége jól telt el. Mielőtt in­dulnánk vissza, dr. Sótonyi Sándor, a megyei tanács művelődési osztályának ve­zetője siklik mellénk. Nem­régiben jött haza Cseh­szlovákiából. Derűsen mondja: — Igaz, nincs olyan ez a domb, mint a Vratna, de ez legalább itt van és akár na­ponta is használhatjuk. Egyetértőén bólintottam. Inkább ma egy veréb ... az­tán holnap jöhet a túzok is... Jutási Róbert mert természetjáró most „hivatalból” van itt nap mint nap. Feladata, hogy minden a legnagyobb rend­ben* legyen. Időben befűt- senek a síházba, ne hiá­nyozzon a meleg tea és az elmaradhatatlan hagymás zsíros kenyér sem. A felvo­nókhoz ő adja ki a kampó­kat is. — Milyen volt a hétvégi forgalom eddig — érdeklő­döm. — Hát nem panaszkod­hatunk — válaszolja. Nyil­vántartási könyvében máris számolja a „hivatalosan” síelőket. Szombaton száz- húszan vették igénybe a felvanókampókat, vasárnap a kora délutáni órákig 101- et adtak ki, de este hét—fél nyolcig üzemelnek a felvo­nók, így nyilván megdől majd a szombati rekord. A sportcsarnok műszaki személyzetéből ezekben a napokban Szedmák József az ügyeletes. Üzemzavar esetén neki kél intézkednie, ha fennakadás lenne. Elége­detten mondja, hogy zökke­nőmentesen ment eddig minden. Egyetlen kisebb sé­rülés történt, az egyik síelőt kissé homlokon ütötte a kampó, amikor a „végállo­másnál” túl nagy rántással próbálta meg kiakasztani. Ezer közül egy ha ilyen elő­fordul. Egyetlen gond — említette —, hogy a felvonó horgok kötele viszonylag hamar szakad. Pedig a leg­erősebbnek tartott vitorla- kötelet Használják erre a célra. No de van utánpót­lás, menet közben cserélik őket. Miközben beszélgetünk, Failudi Miklós lép mellénk. Öt sem igen kell bemutat­ni, hisz valamennyi sport- eseményen megtalálható. A fiát hozta ki egy kis „csúsz­kálásra”. Tőlem érdeklődik, hogy van-e síokrtatás itt a Hangár-dombon. S miután a legjobb tudomásom szerint „nincs”-csel kellett vála­szolnom, megjegyzi; bizony elkelne, mert magam sem riadnék vissza, hogy fizes­sek azért, hogy a fiamnak megtanítsák a síelés alap­elemeit. Egy szó mint száz, bizony erre is lenne ilyen­kor igény. De hát érthetően egyszerre mindent nem le­het megvalósítani. Űjra csak felvetődött a gondolat, hogy bizony kellene már Kaposváron egy olyan egye­sület, amely minden tekin­tetben magáénak érezné a téli sportokat, ilyen tekin­tetben is. Abban egyetértet­Amire nem derült fény „Háromnegysdbs" szakadt kosármérkőzés Ilyen is ritkaság! Szomba­ton este a kaposvári sport­csarnokban — a bajnoki for­duló elmaradása miatt — egymás ellen lépett pályára a két kaposvári NB I-es férfi kosárlabda-csapat, s mérkő­zésük félbe, pontosabban fo­galmazva „háromnegyedbe” szakadt, miután a második félidő 10. perce körül min­den villany kialudt. A do­lognak annyi előzménye volt, hogy hajszálpontosan a szü­netben szintén sötétségbe bo­rult a csarnok, de akkor a rövid „fekete percek” után sikerült világosságot teremte­ni. A mintegy félezer szur­koló, aki a barátságos talál­kozó ellenére kilátogatott a csarnokba — amíg látott — nem igen csalódott. H. Táncsics SE—SAÉV SC 85-66 (55-47) Kaposvár, 500 néző. Vezet­te: Stickel, Ékes. Táncsics: Gosztonyi (20), Simon (9), Bodor (7), Nagy J. (11), Szabó J. (1). Csere: Voj- voda (6), Varga L. (3), Káldi (8), Kárpáti (10), Rakoiczai (7), Stickel (3), Molnár. Edző: Magyar András. SÁÉV SC: Kostenoki (5), Monok (29), Basics (8), Pes- tality (4), Lestár (2). Csere: Durkó (14), Magyarfi (2), Nagy G. (2), Szabó. Edző: Jerzy Frolow. A SÁÉV bemelegítése sike­rült jobban, hiszen az együt­tes hamar elhúzott 9-3-ra. Ezután azonban feljött a Táncsics, sőt 9-11-re fordíta­ni is tudott. A rutinosabb építősök várt feltámadása el­maradt, így a továbbiakban végig a honvéd-együttes irá­nyított, s szinte kísértetiesen megismétlődött a múlt, ami­kor a bajnoki tétmérkőzésen is a rutintalanaibb Táncsics játszott taktikusabban, lelke­sebben, eredményesebben. A találkozó edzőmérkőzés jelle­gét bizonyítja, hogy az edzők mindkét oldalon minél több játékosnak igyekeztek játék­lehetőséget biztosítani. A mérkőzésen látottakból mesz- szemenő következtetéseket levonni nem lehet, az azon­ban valószínűnek látszik, hogy mindkét csapatnak jól jött a bajnoki küzdelem el- haiasztáisa. Így van még né­hány napjuk a hiba kijaví­tására. A nem túl magas színvonalú találkozón a kö­zönség néhány formás akció­nak így is tapsolhatott. Ami­re nem „derülhetett fény” — hogy végül is ki nyerte volna a mérkőzést. Elsősor­ban Gosztonyi, illetve Monok volt elemében. Gyarmati László Jégvár A fél lakótelep az ab­laknál állt. Mosolygós te­kintettel figyelték a ját­szótéren történteket. Nyolc „szak”- és vagy két tucat „segédmunkás” szorgoskodása révén egy­re nőttek a falak és for­málódott a gyermeki fan­táziában megtervezett építmény. Az ónos eső vékony jégréteget vont a hóra. Ezt törték apróra a gye­rekek és lapjára fektetve jégvárat építettek belőle. Kialakult a torony meg­figyelő nyílásokkal és kis lőrésekkel. A „várudvar­ban” vagy öten-hatan foglaltak helyet. Félórán­ként ott kapott jelentést a „várkapitány” a mun­ka állásáról. Mi tagadás, sürgős volt az építkezés, mert a szemközti terüle­ten az „ellenség” is na­gyon tüsténkedett. Ebéd után aztán felso­rakozott a díszőrség, „megfújták" az átnedve­sedett kesztyűket, ezzel is jelezve hivatalosan a munka elkészültét. Mi tagadás, mestermunka volt, olyan, amely való­ban fotóra kívánkozik. El is határoztam, hogy másnap lefényképezem. Reggel azonban amint kitekintettem az ablakon, elszomorodtam. A késő esti órákban még pom­pájában büszkélkedő vár romokban hevert. Ki­használva a várőrség rö­vid pihenőjét, az éj leple alatt bizonyára „unatko­zó felnőttek megroha­mozták és szinte a hóval tették egyenlővé. ' Szomorú gyermekek baktattak le reggel a térre. Egész napos mun­kájuk eredménye feküdt megsemmisítve a lábaik előtt. Egyiküknek kicsor­dult a könnye. Vajon ki tehette — kérdezték egy­mástól valamennyien. Válasz azonban nem ér­kezett. Egyedül a kapi­tánynak nem rebbent meg a szeme. Határozot­tan kijelentette, hogy új­jáépítik. A „főépítész” azonnal megjegyezte: jó, jó, de ehhez meg kell várni megint az ónos esőt. „Van időnk” — kontrázott rá a társa, fiatalok vagyünk ... Szabálytalan riport „Nagyüzem" látogatás a Hangár-dombon Először veszített, majd visszavágott a KV Röplabda NB \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents