Somogyi Néplap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-19 / 15. szám

2 Somogyi Néplap 1967. január 19., hétfő Kiszabadult az ecuadori elnök Bécsről — a munka szünetében Marjai József Moszkvába utazott Marjai József, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, hazánk állandó KGST-kép- viselője vasárnap Moszkvába utazott, ahol részt vesz a KGST VB 122. ülésén. A kormány elnökhelyette­sének elutazásakor a Ferihe­gyi repülőtéren jelen volt Borisz Szíükalin, a Szovjet­unió budapesti nagykövete. II. János Pál fogadta Husszeint II. János Pál pápa, katoli­kus egyházfő szombaton a Vatikánvárosban magánki­hallgatáson fogadta a hiva­talos látogatáson Olaszor­szágban tartózkodó Husszein jordániai királyt. A félórás megbeszélésen Husszein ismertette elképze­lését, miszerint a közel-kele­ti rendezés elősegítésére az érdekelt felek bevonásával tartsanak nemzetközi érte­kezletet, és részesítsék foko­zott pénzügyi támogatásban az izraeli megszállás alatt lévő palesztinokat. II. János Pál a maga részéről síkra szállt a „palesztin haza” megteremtése mellett és sür­gette : valamilyen formában adjanak nemzetközi státust Jeruzsálemnek, lehetővé téve ezzel az ottani szent helyek akadálytalan felkeresését. Kockázatos dolog jóslatok­ra vállalkozni egy mérkőzés félidejében, különösen, ha nem lehet kizárni a hosszab­bítás lehetőségét sem. Ha ez igaz két fél vetélkedése ese­tén, különösen érvényes ak­kor, ha a részvevők száma 35, és akár egyetlen külön­vélemény is megakadályoz­hatja az eredményes befeje­zést. Mégis a bécsi utó talál kozó — január végéig tart a hosszúra nyúlt téli szünet — olyan teljesítményt mutatott fel munkája első hat heté­ben amely nemcsak értékel­hető, hanem várhatóan az eszmecserék további menetét is meghatározhatja. A kül­ügyminiszteri szinten novem­ber 4-én megkezdődött úgy­nevezett nyitószakasz, majd a madridi utóitalálkozó óta végzett munka értékelése a bécsi Hofburgban viszonylag higgadt légkörben folyt. A bécsi találkozó első szakasza ezzel jól szolgálta az európai együttműködés folyamatát, segítette az álláspontok tisz­tázását, előkészítette a tere­pet ahhoz, hogy a következő szakaszban a részvevők már a gyakorlati javaslatok ki­dolgozásóra koncentráljanak. Noha az úgynevezett be­számolási — vagy ahogyan egyes nyugati országok de­legátusai értelmezték: szá­monkérési — időszak nem volt mentes az egyes szo­cialista országok elleni poli­tikai támadásoktól, és álta­lában a diplomáciai penge- villogtatásoktól, összességé­ben a munka légköre Bécs­ben eddig jobb volt, mint legutóbb Madridban. Aligha­nem ez az első olyan követ­keztetés, amiben jelenleg mind a 35 résztvevő egyet­ért. A világpolitikában az 1985 novemberi szovjet—ameri­kai csúcstalálkozó nyomán tapasztalt pozitív változások jó hatással voltak a bécsi utótalálkozóra is. Kedvező légkört teremtett számára az álláspontok bizonyos mérté­kű közeledése a bécsi nyitás előtti hetekben tartott reyk- javíki Gorbacsov—Reagan találkozón, és az össz-euró- pai egyetértés lehetőségét példázta a stockholmi kon­ferencia, amely 1986 szep­temberében érdemi megálla­podásokkal, a kölcsönös bi­zalmat erősítő konkrét intéz­kedések elfogadásával feje­ződött be. A „pszichológiai áttörést” segítették azok a javaslatok, kezdeményezé­sek is, amelyeket a Szovjet­unió és a Varsói 'Szerződés szervezetének tagállamai tettek a genfi csúcstalálkozó óta eltelt időszakban. (Pél­dául a hagyományos fegy­verzet és fegyveres erők csökkentésének az a prog­ramja, amelyet a Varsói Szerződés Politikai Tanács­kozó Testületének 1986 jú­niusi budapesti ülése hagyott jóvá.) A nemzetközi helyzet ja­vulása, a madridi utótalálko­zó óta tartott szakértői érte­kezletek munkájának alap­vetően pozitív tartalma su­gallta azt az optimizmust, amelyet hazánk^ külügymi­nisztere, Várkonyi Péter így fogalmazott meg bécsi be­szédében : „Bebizonyosodott, hogy valamennyi kérdésben, még az emberi jogok és a humanitárius együttműkö­dés oly érzékenynek tekin­tett területén is lehetséges az építő eszmecsere, sőt a megegyezés is, ha vala­mennyi fél erre törekszik.”. A bécsi utótalálkozó első hat hete indokolta ezt a de­rűlátást, és bizonyította, hogy a szocialista országok kezdet­től fogva kezdeményezőleg léptek fel. Nyilvánvalóan meglepte a NATO-országok küldöttségeit az az újszerű magatartás, amelyet az em­Trident — tüntetés Több mint száz letartóztatott Több mint száz tüntetőt tartóztattak le szombaton a floridai Cape Canaveral légi- támaszpont és űrrepülőtér bejáratánál. A letartóztatot­tak között van a világhírű gyermekgyógyász, az ameri­kai békemozgalom közismert harcosa, a 83 éves dr. Ben­jamin Spock is. A mintegy négy és fél ezer tüntető a Trident—2 típusú rakéta kipróbálása és az amerikai fegyverkezés folytatása ellen rendezett tiltakozó nagygyűlést a tá­maszpontnál, és sokan közü­lük megpróbáltak behatolni az elzárt területre is. A tün­tetésre az ország minden ré­széből érkeztek résztvevők. így hatolt be dr. Benjamin Spock a neves íróaggastyán Cape Canaveral-i katonai központba, hogy tiltakozzék a Tridant II. rakéta ellen béri jogok és a humanitári­us együttműködés kérdései­ben a Szovjetunió tanúsított. Javasolta a szovjet delegá­ció, hogy Moszkvában tart­sanak átfogó jellegű konfe­renciát a humanitárius kap­csolatok egész kérdésköré­ről, Sevardnadze szovjet kül­ügyminiszter pedig beszédé­ben aláhúzta, hogy a Szov­jetunióban nagy horderejű törvényhozási és adminisz­tratív intézkedéseket tesznek a nemzetközi kapcsolatok fejlesztése, a humánus csa­ládegyesítések, illetve a ve­gyesházasságok megkönnyí­tése érdekében. Mindezek­ben a Szovjetunió — tette hozzá a külügyminiszter — a berni szakértői értekezlet ajánlásait tekinti útmutatás­nak. A szocialista országok kez­deményező szerepét demonst­rálta az a Csehszlovákia által kezdeményezett javas­lat is, hogy Prágában tart­sanak össz-európai fórumot a gazdasági és kereskedelmi együttműködés kérdéseiről. E javaslatot támogatva a ma­gyar delegáció vezetője ki­emelte: a politikai akadá­lyoktól és diszkriminációktól mentes kereskedelem a nem­zetközi biztonság fontos té­nyezője. Bécs első hat hetét érté­kelve, és a folytatás esélyeit latolgatva a magyar diplo­mácia képviselői hangsúlyoz­zák: érdekeltek vagyunk a találkozó sikerében, olyan megállapodások kidolgozásá­ban, amelyek a helsinki zá­róokmány elveinek 'és aján­lásainak kiegyensúlyozott végrehajtását szolgálják. Or­szágunk szorgalmazza, hogy szülessék megállapodás a stockholmi konferencia foly­tatásáról, amelynek napi­rendjén a budapesti Felhí­vásban foglaltak is szerepel­nének. Fontosnak tartjuk a humanitárius kérdéseket, az emberi kapcsolatokat tartal­mazó „harmadik kosarat” (országunk gyakorlata e vo­natkozásban, csakúgy, mint az 1985 őszi Kulturális Fóru­mon játszott házigazdái sze­repünk, elismerésre talált Bécsben is). Ugyanakkor hasznosnak tartanánk, ha a másik két kosár is kellő fi­gyelmet kapna a Hofburg­ban folyó vitákban. Mint­hogy jelentős magyar ki­sebbség él határainkon túl, Bécsben is határozottan sík­ra szállunk a nemzetiségek kollektív politikai és kultu­rális jogainak biztosításáért, az anyaországgal való kap­csolataik zavartalanságáért. Mi várható a bécsi folyta­tástól? Remélhetőleg higgadt, tárgyilagos, a jövőbe tekintő munka, az, hogy tovább ja­vul a légkör. Ez természete­sen függvénye a nemzetközi helyzetnek, más — főként leszerelési — fórumok mun­kája eredményességének. Legfőképpen azt reméljük, hogy a három fő együttmű­ködési területen — amelyet három kosárként emlegetünk — az utótalálkozó nem válik terméketlen konfrontáció színterévé. Ezt azonban mint külügyminiszterünk is aláhúzta — csak a 35 részt­vevő ország együttes politi­kai jóindulata szavatolhatja. Szászi József NADZSIB-SAJTÓÉRTEKEZLET Kabul kész az egyenlőségen alapuló tárgyalásokra Nadzsib afgán vezető sze­rint a párt és a kormány teljes erejét latba veti a nemzeti megbékéléséért, mert annak alaternatívája csak a háború folytatódása lehet. Az Afganisztáni Népi Demok­ratikus Párt Központi Bi­zottságának főtitkára, aki vasárnap Kabulban nyilat­kozott a nemzetközi sajtó képviselőinek, a megbékélés politikáját olyan összetett folyamatnak nevezte, amely a valóság iránti megértést, kompromisszum-készséget, érettséget és bölcsességet igényel. Óvott attól a felfogástól, hogy a megbékélés csupán napok-hetek kérdése. Nagy politikai próbatételről van szó, amelyben elképzelhe­tők megtorpanások is. A ve­zetés nem gyengeségből kez­deményezte a megbékélést, hanem azért mert megnöve­kedett ereje és kiszélesedett társadalmi bázisa. Kabuil kész komoly, őszinte és egyenlőségen ala­puló tárgyalásokra minden olyan erővel, amely haza­fias platformra helyezke­dik, s hajlandó a független és el nem kötelezett Afga­nisztán érdekében tevé­kenykedni. A szembenálló csoportok közül jónéhány- nyal: már megkezdődött a párbeszéd. Nem lehet meg­békélés azonban azokkal az erőkkel, amelyek a testvér­harc folytatását választják. A párt nem akarja kisajá­títani a hatalmat, hanem kész a józan egyezségekre. A forradalmi vezetés olyan demokratikus álilamrend hí­ve, amely az ország ha­gyományaiból és az iszlám vallás értékeiből táplálko­zik, tekintettel van azokra. A január 15-én, kihirde­tett tűzszünet — mondta Nadzsib — a megbékélési po­litikának fontos gyakorlati lépése volt. Közlése szerint az elmúlt három napban 2500 fegyveres állt át az ál­lam oldalára. Hét ellenfor­radalmi szervezet pesavari döntéséről, amelyben azok elutasították a tűzszünetet és száműzetésben lévő kor­mány megalakítását hirdet­ték ki, Nadzsib főtitkár ki­jelentette: felelőtlen és rö­vidlátó csoportokról van szó, amelyek nemhogy a forradalmi vezetéssel, ha­nem az ország és a nép ér­dekeivel szemben cselek­szenek. Nadzsib főtitkár bejelen­tette. hogy a szovjet csapa­tok kivonásának ütemter­véről már megállapodott Moszkva és Kabul. Szó lesz róla az ENSZ közvetítésével Genfben folyó afganisztá­ni—pakisztáni megbeszélé­sek következő, februári for­dulójában. Ha Genfben egyezmény születik, beszün­tetik a beavatkozást Afga­nisztán belügyeibe és ha létrejön a nemzeti megbé­kélés, az összes szovjet ka­tona elhagyja az ország te­rületét — jelentette ki. A külső agressziós lépések folytatódása esetén a Szov­jetunió nem fogja magára hagyni Afganisztánt. Sértetlenül szabadon en­gedték elrablói pénteken este az ecuadori államfőt, Leóv Febres Corderót. A tizenkét órás túszdráma azután ért véget, hogy az államfő ren­deletet írt alá a börtönben lévő Frank Vargas Pazzos tábornok szabadon engedésé­ről. A tábornok tavaly márci­usban két lázadást is irá­nyított az elnök ellen. tallation $höut ionunk Nyár Rióban. Mi didergünk, a brazil tengerpart strandjain 36 Celsius fok meleget mérnek. (Telefotó: AP—MTI—KS) Vasárnap esti kommentár Á tizek küldetése Űj fogalommal ismerked­nek a világpolitika iránt ér­deklődők. A tízek immár nem a Közös Piacot jelenti — az EGK-nak tizenkét tagja van, ezért tizenkettek- nek nevezik újabban —, ha­nem egy olyan diplomata­csoportot, amely az ENSZ főtitkárából, az Amerikai Államok Szervezete főtit­kárából és nyolc latin-ame­rikai ország külügyminisz­teréből áll. Ez a küldöttség újból megkísérli közös ne­vezőre hozni a közép-ame­rikai konfliktusban érintett országok álláspontját. Ne­héz küldetés, de talán nem lehetetlen. A delegációban a Conta- dora-csoport négy országa és az őket támogató Lima- csoport másik négy ország mellett — hangsúlyozottan magánemberként — részt- vesz az AÁSZ főtitkára is. Ez azért nagy szó, mivel az Egyesült Államok befolyása alatt álló szervezet koráb­ban nem segítette a Conta- dora-csoport munkáját, s a legutóbbi időben is heves vitákat folytattak a tagor­szágok közösen követendő politikájukról. Washington minden eszközzel igyekezett megakadályozni a tízek misszióját, vagy legalábbis az AÁSZ-t távoltartani a kezdeményezéstől. A feléle­dő latin-amerikai öntudat ugyanis egyre jobban ve­szélyezteti az amerikai tö­rekvéseket és politikai cé­lokat. A sokáig „hátsó ud­varnak” tekintett térség las­san kezd kicsúszni az erre­felé csak „gringóként” em­legetett észak-amerikaink kezéből, ez pedig nagyon nyugtalanítja a Fehér Há­zat. Gyakorlatilag ezzel ma­gyarázható az Egyesült Ál­lamok félelme a nicaraguai forradalomtól, attól, hogy a haladó erők szilárdan meg­vethetik lábukat a konti­nensen. Egy „második Ku­ba” gondolata olyan elbor­zasztóan hat az amerikai po­litikusokra, mintha bizony Havanna próbálta volna erőszakkal és gazdasági-ka­tonai nyomással megdönteni az Egyesült Államok törvé­nyes kormányát huszonöt esztendőn keresztül. Bár előzetesen nem lehet minden részletében megjó­solni, pontosan milyen ja­vaslatokkal indulnak útra a tízek, Managua máris tá­mogatásáról biztosította a közvetítőket. Ez sajnos még nem jelent automatikus si­kert, mivel Washington még éppen elég befolyással ren­delkezik minden békekez­deményezés megtorpedózá­sára. H. G.

Next

/
Thumbnails
Contents