Somogyi Néplap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-03 / 2. szám

i 1987. január 3., szombat 5 TV-NÉZÓ Egésznapos szilveszter A Balatontól a Fekete-tengerre Az Ibusz A kihalt siófoki szálloda­soron az Ibusz Balatoni Te­rületi Igazgatóságának Köz­pontja is sokkal csendesebb, mint a napfényes évszakok­ban. Noha az itt dolgozók fő gondja a következő balatoni idény előkészítése, a télikül- és belföldi turizmus meg­szervezését is fontos felada­tuknak tartják, s igyekeznek ezt a munkát színvonalasan elvégezni. — Közismert, hogy a Ba­laton nem tartozik a téli tu­rizmus kedvelt helyei közé, annak ellenére, hogy ez a vidék nemcsak fürdőidény­ben hazánk egyik legszebb tája — mondta Diós István igazgató. — No, de tudomásul kell vennünk: a Balaton vonzereje a vízben van, s ehhez még hozzátehetjük, hogy a fogadási feltételek is az említett tapasztalathoz igazodtak. Persze azért télen is van vendégünk, főként Keszthely és Hévíz térségé­ben, a Termál, az Aqua és a Helikon szállodában. A szov­jet turistáiknak szervezett Csehszlovákia—Magyaror­szág út egyik állomása Sió­fok (most is egy csoport tar­tózkodik az Aranyparton, a BM-üdülőben). Talán érde­mes néhány szót szólni ezút­tal a belföldiek utaztatásá­ról, az ezzel kapcsolatos le­hetőségekről is. Ismert, hogy a hazaiak utaztatásához szükséges valutát abból az összegből fedezi az állam, amelyet az idegenforgalom hoz a „nagykalapba”, s a többi között az Ibusz által lebonyolított idegenforgalom. Itt jegyzem meg, hogy igaz­gatóságunk — bár a vendég- forgalom csökkenése miatt kevesebb bevételt ért el a tervezettnél — az ésszerűbb gazdálkodás következtében tisztességes nyereségre tett szert, s a „nagykalap” tar­talmát 6,2 millió dollárral gazdagította. Az igazgatóság területén lakók, a Balaton- partiak általában télen, leg­följebb az elő- és utószezon­ban utaznak (nyáron ők is a szezonnal vannak elfoglalva). Nos, mindenekelőtt szocialis­ta országokba szervezett út­jainkat ajánljuk az érdeklő­Tánc­iskolában A téli szünidő vé­gére otthonosan mo­zog majd a táncpar­ketten a kaposvári Tóth Lajos Általános Iskola 63 tanulója. Szép Elemér táncta­nár irányításával hasznosan telnek a délelőttök. Az ele­gáns mozgás tanulá­sán kívül illemtanból is leckét vesznek a kisdiákok. Csobod Péter felvételei Apasági per — az anyaság kizárva A vizsgálat alapos meglepetéssel szolgált A történet kezdete semmi­ben sem különbözött a több ezer hasonló esettől, amelyet évről évre így vagy úgy le­zárnak a lengyel bíróságok. A gyermeket nehéz anyagi körülményeik között nevelő egyedülálló anya az apaság megállapítását és a gyermek- tartás összegének meghatá­rozását kéri. Hosszú hónapok vívódása után Maria C. le­győzve büszkeségét úgy dönt: a törvény adta eszközökkel kényszeríti Krzysztof Z.-t arra, hogy apai kötelezettsé­geiből legalább annak tegyen eleget, amit pénzben ki lehet fejezni. A bíróság a törvényes gya­korlatnak megfelelően felké­ri a Lublini Orvostudományi Egyetemet az ilyenkor szük­séges vizsgálatok elvégzésére. A tudomány mai állása sze­rint biztosan csak kizárni le­het az apaságot teljes bizo­nyossággal állítani nem. A szakértői vélemény ennek megfelelően vagy azt mond­ja ki, hogy valakinek az apa­sága ki van zárva, vagy azt, hogy az apaság kisebb vagy nagyobb valószínűséggel le­hetséges. A ma már rutinjellegű vizs­gálat azonban alapos meg­lepetéssel szolgált az orvo­soknak. Annyira, hogy eisern hitték. A megismételt vizs­gálat után viszont teljesen biztosak voltak a dolgukban. Krzysztof Z. apaságának kér­désében nem tudták állást foglalni. Teljes bizonyosság­gal csak azt tudták megálla­pítani, hogy Maria C. nem lehet a gyermek anyja. Mit érezhet egy anya, ami­kor megtudja, hogy nem az övé a gyermek, akit oly sze­retettel gondozott, aki miatt nem aludt éjszakákon át? El- vehetik-e tőle kisfiát, az egyetlent, aki igazán az övé? Hazugsággal, csalással meg akarják fosztani legdrágább kincsétől: anyaságától. A gyanú szörnyű. Az em­beri idegrendszer tűrőképes­ségének is van határa. Nyug- tatók, újabb nyugtatok és a leküzdhetetlen félelem: el akarják venni a gyermekem. Maria C. teljes apátiába zuhant, nem képes összeszed­ni gondolatait; képtelen a cselekvésre, ereje elhagyta. Az ügyészség nyomozást in­dított. Maria C. lelki állapo­ta, viselkedése kizárta, hogy esetleg törvénytelen úton ju­tott a kisfiúhoz. Hihetetlen, hogy az igazi szülők ne ke­resnék gyereküket. Az s.-i kórházban 1985. feb­ruár 2-án csak két szülést jegyeztek föl. Maria C. és Jozefa S. adott életet egy-egy fiúnak. Üjabb vizsgálatok kö­vetkeztek. Az eredmény egy másik családnak okozott le­írhatatlan gyötrelmeket. „Ma­ria C. nem lehet Slawomir édesanyja, Jozefa S. kizárt, hogy Michal S. anyja. Joze­fa és Maria együtt zokog. télen dőknek, amelyeket öt száza­lékkal olcsóbban tudunk ad­ni a programfüzetünkben közölt árnál. Márciusban és májusban például egy-egy fekete-tengeri hajóutat szer­vezünk, rendkívül olcsón. A vállalatok által támogatott, úgynevezett szakmai utak szervezésében is partner az Ibusz. Az 1987-es nyári idényre vonatkozó elképzelésekről is tájékoztatott Diós István. — Főként a szolgáltatások bővítésére törekszünk — mondta. — Szeretnénk pél­dául a pénzváltóhelyek szá­mát növelni, mert az a ta­pasztalatunk, hogy még min­dig nincs elég belőlük. Ter­mészetesen nem ott, ahol ve­lünk együtt más utazási iro­dák is jelen vannak valuta­beváltóként, hanem ahol egyáltalán nincs még ilyen szolgáltatás. Négyet-ötöt ter­vezünk (egy-egy ilyen léte­sítmény félmillió forintba kerül), s a tavaly, jól bevált mozgó pénzváltást is fejlesz­teni óhajtjuk. Üj irodahá­zunk a fonyódi, amely eddig csak pénzváltással és a fize- ' tővendégek elhelyezésével foglalkozott, e nyáron már „teljes kapacitással” dolgozik. Javítottuk a bérbe vett há­zak, villák, apartmanok mi­nőségét, de az árakat nem emeltük. Ami pedig az új évi reményeket illeti, az előre­jelzések alapján vendégváró­ként derűlátó vagyok. Sz. A. Furcsálltám, hogy titkoló­zott a Televízió. És miért éppen szilveszteri műsorát rejtette véka alá. A műsor­újságban hiába kerestük a szilveszteri programot, csak annyit találtunk, hogy a na­pilapok majd közlik a mű­sort. Akihez későbben jutott el az előfizetéses napilap, már fél szemmel figyelhette is, mi történik a képernyőn. Endrei Judit kedves tévés háziasszonyunk és Horvát János két(!) napra ismét a segítségünkre volt, hogy jól érezzük magunkat. Az Év vége remek keret volt ahhoz, hogy egész napra elöntsön bennünket a szilveszteri han­gulat. Jócskán megelőzte a Tele­vízió aizokat, akik ilyenkor, az új év küszöbén notórius fogadkozók. Hogy: majd hol­naptól ... Nos, már Szilvesz­ter napján a tettek mezejére hívott mindenkit a budapes­ti, a pécsi, a szegedi stúdió, hogy — egészségünket meg­őrzendő — futással kezdjük a szilvesztert. Nem azért, hogy ők előbb átszakítsák az újesztendő célszalagját, ha­nem hogy egészségüket 1987- ben is megőrizzék. Futott ap­raja, nagyja, még Csehák Ju­dit is, és vele tartott egész­ségügyi minisztériumi állam­titkárunk, Hutás Imre is. Ezen a napon a „futottak még”-ek is meggyőztek ar­ról, hogy szemléletük helyes, legföljebb nem lesz belőlük Nurmi. Csalódást talán csak azért éreztem, mert Pesten nem volt egy Toldi Miklós, aki „legyőzze” az elsőnek befutó svájcit... Az új szelek dagasztották a Televízió vitorláját már ezen a szilveszteri békés ha- jókázáson. Nemcsak az volt az új a szilveszteri műsor­ban, hogy tulajdonképpen egész napra szóló program­mal kötötte le a figyelmün­ket, hanem ölömmel tapasz­taltam, .hogy a műsor gazdái igyekeztek kiseperni saját portájukról a már kilőtt, se­lejtes patronokat. Volt, aki mind a két ké­szülékét bekapcsolva tartot­ta. A kettes csatornán két produkció érdekelt igazán. A Házaspárbajban a hírességek leplezetlen játékosságán mu­lathattunk, majd késő este a Vidám Színpad műsorába pillanthattunk be, az új igaz­gató, Sas József ars poeticá­ját meghallgatni. Jó, ha tud­juk. A főműsorként vetített kri­mi láttán azon lehet gondol­kodni, hogy nem volt-e va­lamelyik dobozban nívósabb, ötletesebb tekercs, mint a Koporsót a menyasszonynak című angol film. Amikor Nagy Bandó And* rás került sorra, már jócskán szilveszteri volt a hangulat. Intellektuális humora nem­csak összpontosítást kívánta nézőtől, hanem gondolataival való azonosulni tudást is. Azt hiszem, pillanatnyilag ő képviseli legmagasabb szin­ten ezt a műfajt. Árkus Jó­zsef szilveszteri Szuperbolájá és újévi Parabolája szintén a kellemes és szellemes hu­mor jegyében Született. Ha mégsem jönne Isaura ha­zánkba, semmi baj, van ne­künk saját Isauránk! Gálvöl- gyi János nagyszerű volt. H. B. Harminc forintért isi boldogan vállalják ' Anyakönyvvezetők lesznek EGY VIZSGA, AHOL NEM LEHET TEVESZTENI Biztos kézzel nyúl a borí­ték felé. Felnyitja, belepil­lant, és rögtön írni kezd. Abba sem hagyja, míg csak nem szólítják. Akkor odaül a háromtagú zsűri elé és kitűnő feleletet ad. Felelete jeles. — Itt mindenki eminens? — ez a kérdés bújt ki be­lőlem, amikor részt vettem a megyei tanács anyakönyv­vezetői vizsgáján. — Korántsem — felelte Hogy történhetett, amikor minden újszülöttet a szülés pillanatában kis plasztikkár­tyával jelölnek meg, ame­lyen a születési adatok mel­lett ott az édesanya neve? Szándékos volt-e vajon a csere vagy „csak” gondatlan­ság? A nőgyógyászat vezető­je az amnesztiára való te­kintettel elkerülte a felelős- ségrevonást. 1986. november 28-án a bí­róság újabb ítéletet hirde­tett. Megállapította, hogy a kis Slawomir Jozefa S. kis­fia, Michal pedig Maria C. gyermeke, egyben kötelezte äz anyakönyvi hatóságot a családi nevek cseréjére. Nem döntött azonban a gyerekek vagy ha úgy jobban tetszik az anyák cseréjéről. A bí­róság úgy érezte, erre nincs erkölcsi alapja. A két anya azonban úgy határozott, hogy visszaadja a vér szerinti gyermekeket. Néhány kölcsönösen fe­szült hangulatú látogatás, közös játék után Michal és Slawomir igazi édesanyjával maradt. Mindkettőjüknek meg kell szeretniük az „új” igazit. El kellene felejteniük a másikat, akit eddig szeret­tek. A gyerekek könnyen fe­lejtenek. Sokkal könnyebben, mint a felnőttek. Zsebesi Zsolt dr. Ulrich Károly, a me­gyei tanács igazgatási osz­tályvezetője, a zsűri elnöke. — Vannak, akik a vizsga­drukk miatt valamit elfelej­tenek vagy nem jön a nyel­vükre a várt szó. Azt azon­ban elmondhatjuk: az anya­könyvvezetői vizsgára érke­zett hatvankét tanácsi dolgo­zó alaposan felkészült. Itt nem szabad téveszteni... Posza László né az igali csoportból való, hatan is jöt­tek vizsgát tenni. Itt volt a tanácselnök, a vb-titkár és négy munkatársuk. — Általában hátvégére esnek a társadalmi ünnepsé­gek, így eddig mindig vita volt, hogy ki legyen a hét­végi eskető. Persze nem mintha szívesen vállalnák; ezt senki sem a hatályos harminc forint díjért csinál­ja. De jobb lesz így, ha többünknek meglesz ez a vizsgája. — Sikeresen felelt? — Három kérdésem volt, az utólagos anyakönyvezés, a házasság megszűnésének esetei és az anyakönyvveze­tő személyi igazolvánnyal kapcsolatos teendői. Ügy ér­zem, iflegfeleltem... Bakos Sándor né sóhajtott, mert igali kolléganője már túl van a feleleten; bár ő lenne így. Megtudtuk, hogy Kaposfőn nem olyan rózsás a helyzet, mint a fürdőköz­ségben. Az anyakönyvvezető jelenleg is beteg, a vb-tit- kárnő gyesen van. Nehéz helyzet áll elő, ha éppen valaki ki akarná mondani a boldogító igent a faluban. Lakosné már nyolc éve dol­gozik a tanácson és szívesen vállalná ezt a feladatot. Ez a tanácsi munka napfényes oldala, ahogy mondta. A zsűri előtt éppen Váczi Sándorné sorolta, mit kell tudni a 14-es tételről. Az anyakönyvezés lehetőségei­ről, az érvényeién házasság­ról kaptunk tőle kerek fele­letet. Takács József, a megyei tanács tanácsosa, anyakönyvi ügyintéző készítette fel no­vember végén egyhetes, bentlakásos tanfolyamon a leendő anyakönyvvezetőket. Mind a kilencvenhat kér­dést átvették, megbeszélték, s ott az írásbeli záróvizs­gán Váczi Sándorné írta az egyik legjobb dolgozatot. Takács József látva a jó feleleteket, életből merített fogós kérdéseket tett föl még a vizsgázóknak. Házas­ságot köthet-e két unoka- testvér, vagy az, akinek az van születési adatként beje­gyezve a személyi igazolvá­nyába: 1902, Jugoszlávia. Nagybajomi anyakönyvvezető hogyan eskethet Kutason, mikor köthet házasságot az örökbefogadó az örökbefoga­dottal ... ? A kérdésekre — szinte * valamennyire — választ ka­pott, sőt nem egyszer olyan kiegészítő alapossággal, mint az igali vb-titkárnőtől. A vizsga szünetében a zsű­ritagokat nem arra kértük, hogy értékeljék a tanfolya­mot, hanem egy rövid szto­rit vártunk, hiszen mindhár­man anyakönyvvezetők vagy azok voltak. Pintér Rezső, a nagyatádi városi tanács-vb hatósági osztályvezetője mosolyogva kitért: ö most van túl a kétszázadik esküvőn, de még nem hívták váláshoz tanú­nak. Takács Józseftől azt tudtuk meg, hogy a boldogí­tó igen a legfontosabb, de kell a személyi igazolvány is. Végül a zsűri elnöke gigei titkárságára emlékezve elme­sélte, ő még a kertben dol­gozott, amikor futva jöttek érte, hogy az ifjú pár már az igent gyakorolja a taná­cson ... Békés József

Next

/
Thumbnails
Contents